Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1960-06-11 / 47. szám
/ 1960. június 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Köszönt j ük az építőket OOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOr ooooooooooooqqoooooooooqqoqooooooooqqoooqooooqooooooooooooqoooqoooooqo Kezük munkája, akaratuk és lelkesedésük nyomán emelkedett sok új lakás, számos gyár, iskola, szerte a megyében. Megcsodáljuk számtalanszor az új Salgótarján panorámáját és talán nem is mindig jut eszünkbe, hogy a 10—15 évvel ezelőtti kezdetleges építő tevékenység hogyan fejlődött nagyüzemi építőiparrá, hogyan nőttek új veAz építők dicsérete Tizedszer ünnepeljük az Építők Napját Az Építő Fa- és Építőanyagipar dolgozóit köszönti a tizedik építők napján az egész ország, megyénk dolgozói. Hagymányainkhoz híven június 12-én Salgótarjánban baráti találkozóra jön össze az építők nagy családja, hogy felelvenítse a régi harcok emlékeit és számvetést készítsen az elmúlt esztendő során végzett munkáról: rászolgáltunk-e pártunk, kormányunk és a többi iparág dolgozóinak megbecsülésére. A mi munkánkat figyelemmel kíséri az egész ország és megyénk dolgozó népe, mert tőlünk várják az új otthonaikat, meleg családi fészküket, új gyárak, üzemek felépítését, hogy több szerszámot, és anyagot készíthessenek az ipar fejlesztéséret a mezőgazdaság felvirágoztatására. Egyszóval népünk jóléte érdekében nagy feladat hárul ránk és kemény küzdelmet kell vívnunk, hogy eleget tegyünk kötelezettségeinknek. Az elmúlt évi eredmények és az ez év I. negyedévének eredményei azt igazolják, hogy nem kell szégyenkeznünk megyénk dolgozói előtt. Eredményeink azonban jobbak is lehettek volna, ha több gondot fordítunk az anyagtakarékosságra, a munkafegyelem megszilárdítására, a műszaki szervezésre, az újítások bevezetésére, a műszaki fejlesztésre. Ez az év különösen jelentős számunkra azért, mert hároméves tervünk utolsó esztendeje feladatainak végrehajtásán dolgozunk és ha jól zárjuk ezt az évet, akkor a második ötéves tervünk sikerét alapozzuk meg. Ismeretes, hogy a második ötéves terv irányszámai biztató távlatokat mutatnak, országosan mintegy 250 ezer lakást, 4800 tantermet kell építenünk. Ebből megyénkben mintegy ezer lakást, 60 általános iskolai tantermet, 20 középiskolai tantermet kell felépítenünk. Nem beszélve az egyéb szociális és kulturális létesítményekről, az új ipari rekonstrukciókról. Az összberuházás mintegy 75 százalékát kell állami építőiparunknak elvégezni. És hogy mindezt végrehajtsuk, az építőipar termelését 1958- hoz viszonyítva közel 80 százalékkal, a termelékenységet mintegy 35—40 százalékkal kell növelni. Az építőanyagiparnak pedig 85 százalékkal több építőanyagot és közszükségleti cikket kell gyártani. Az elmúlt évek során az építő fa- és építőanyagipari dolgozók bebizonyították, hogy nem hátrálnak meg a nehéz feladatok elől, mert tudják: ha többet és jobbat termelnek, saját családjuk és országunk dolgozói látják hasznát. Jóleső érzés számunkra, hogy a párt, az egész ország és megyénk dolgozói is elismerik és megbecsülik munkánkat. De ez a megbecsülés kötelez is bennünket. Éppen ezért ezévben is helyt kell állnunk a termelés frontján, hogy tovább öregbítsük az építők jóhírét. Amikor tehát ezen a vasárnapon, a régi munkásmajálisok hagyományait és emlékeit felelevenítve vidám, szórakozással töltjük munkatársaink körében az építők napját, ne feledkezzünk meg az előttünk álló feladatokról. Ezeknek a jegyében szakszervezetünk megyebizottsága nevében a tizedik Építők Napja alkalmából kívánunk dolgozóinknak jó szórakozást, erőt, egészséget és további munkasikereket. NAGY JÓZSEF megyei titkár TI* év eredménye ... A MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÄLLALAT FEJLŐDÉSÉRŐL Ääää Tavaly hét, az idén 14 termelőszövetkezet számára építettek, illetve építenek istállót a megyei Építőipari Vállalat dolgozói. Képünkön: Készül a mohorai termelőszövetkezet új 50 férőhelyes magtárpadlásos istállója. Az építők július 15-ig, két hónappal a határidő előtt akarják elkészíteni az új létesítményt. E zekben a napokban or szágszerte mindenüt szeretettel emlékezne! meg az építőkről, akik re ma bízón és figyelemmé tekint az ország, hisz’ nen kis mértékben az ő szorgal műkön, munkájuk termeié kenységén múlik életszínvo nálunk sikeres emelése. Az < munkájuk is az egyik alap amelyről a költő beszél: „a lépcső, melyen ember-sorb lép végre a nép; állványok, frissen fölrakott falat a kitagadott tömeg ezen át leli meg magát, így lel hazát: állványok, frissen fölrakott falak - leomlanak bálványok, trónok, égi-földl szentek, de nem amit a munka megteremtett." Az ünneplés gondolata vezet el bennünket Mátravere- bély községbe, amely talán megyénk legrégibb építői hagyományokkal rendelkező községe. Amikor a riporter a községbe érkezik és széttekint a Zagyva két oldalán elterülő faluban, az első látásra egy érdekes négyszög tűnik a szemébe. Ez a négyszög mintegy lezárja a falut, s egyúttal gazdagon árulkodik múltjáról és jelenéről is. A falu nyugati szárnyán helyezkedik el a múlt két építészetileg híres alkotása: az 1210-es esztendőkben épült országos hírű gótikus templom, amelyet valamikor még a Vereb-család építtetett jobbágyai verítékével és a nagyszámú búcsús nép „lelki” hasznára. A nyugati szárny másik sarka a volt Almássy- kastély, amely a török-korszakra emlékeztető tornyaival egy régi földesúri hatalmasság ittmaradt emléke. De csak emlék, mert a kastély parkjában az építők gyermekei röplabdáznak, a kastélyban pedig a dolgozók gyermekei tanyáznak, emlékeztetve arra a nem csekély körülményre, amely ebben az országban a dolgozó nép hatalmát jelenti a ledőlt bálványok és trónokkal szemben. 1T keleti szárny már az l\ élő jelen alkotása. Egyik sarkán a Már- X cius 15 Termelőszövetkezet kész és tovább épülő gazdasági épületei (pl. a nagyrészt társadalmi munkával épített istálló), a másikon pedig egy olyan „villa”- negyed, amelyet akármelyik nagy városunk elfogadna egyik kerületéül. Kétszáz új ház a legmodernebb kivitelben a jólét, de egyúttal az emberi szorgalom és összefogás bizonyítékai is. Mert az épületek, a hideg t kövekből épült fészkek mö- j gött mi elsősorban az embert keressük. " Azt az építő, alkotó embert keressük mi Mátraverebély- ^ ben is, mert itt ilyet találni ’ nem olyan nehéz. A falu, túlzás nélkül állíthatjuk: a - szorgalmasan dolgozó emberek települése. Hamarosan együtt ülünk Tóth Sándor bácsival, aki az 1919-es dicső- a séges Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, s aki ij méltán érezheti magát ezekben a napokban ünnepeknek. Ö maga ács, s három fia is követte őt a „tisztes” ipar . gyakorlásában, valamint Kormos János kőművessel, aki ugyancsak három fia révén biztosította, hogy jó építő szakemberekben meglegyen a szükséges utánpótlás. 1T beszélgetés szükségsze- 11 rűen a múlt és jelen összehasonlításával kez- A dődik, ami annál is kézenfekvőbb, mert az öregek még a régi faluban épült, szegényes kis házakban élnek, de az ifjabb nemzedék már büszke „villa”-tulajdonos. — Bizony az építőipari dolgozók helyzete a Horthy- korszakban nem volt valami rózsás — magyarázza Kormos János, aki a Nógrád megyei Állami Vállalat dolgozója. Csak idénymunka volt, ha volt, de arra se tudtunk olyan könnyen bejárni, mint ma. Legtöbbször a munkahely volt a szállásunk, mert az alap lerakása után szállás hiányában az épülő falak között húztuk meg magunkat. A kosztolást tarisznyából oldottuk meg, persze ma nem igen dicsekednék el azzal a változatos étrenddel, ahogy akkor éltünk. A kereset nem volt valami nagy, de arra különösen nem volt elég, hogy megfelelő tartalékot gyújtsunk a munkanélküli hónapokra. így bizony szakma ide, szakma oda, kénytelenek voltunk a téli hónapokban favágástól kezdve minden lehetőséget megragadni, ha élni akartunk. — S hogyan sikerült ilyen hamar, szinte 10 esztendő alatt annyi házat építeni, mint amennyit a régiek egy évszázad alatt? — Ennek elsősorban az a magyarázata — veszi át a szót Tóth Sándor bácsi —, hogy az élet ma egészen más. Ma, aki akar dolgozni, akár három ember helyett is dolgozhat. Ma nem igen tudna a szakmával rendelkezők között „favágókat” találni. Aztán a verebélyi gyors házépítéseknek van egy belső titkuk is. Nem is kerülnek ezek a házak olyan sokba, mint azt a külseiükből következtetni lehetne. Mert tudja, mi azért vagyunk mesterek, hogy a tudást a magunk, egymás javára is gyümölcsöz- tessük. Ha nálunk egy fiatal házat akar építeni, először is társak után néz. Mindenkinek akad a családjában, vagy a barátai között egy kőműves, ács, festő barátja s egy kis tanácskozás után együtt van a „kaláka” és a ma nekem, holnap neked elv alapján a munkadíjra már nincs is gond. A kollektív megmozdulások sok szép megnyilvánulásával találkoztunk az utóbbi években. A termelőszövetkezet istállóépítésénél, a modern tűzoltószertár építésénél, valamint az épülő orvosi rendelő munkálatainál igényeltük és meg is kaptuk az építők önzetlen segítségét. Persze az is. igaz, hogy nagyon kellene a falunak egy nagyobb, minden kulturális igényt kielégítő művelődési ház. aztán egy modernebb iskola is, de reméljük, hogy erre is sor kerül. J ó dolog, hogy az építőket ünnepeljük, mert ők azok. akik a múlt „sötét denevértanyái” helyére napsugaras épületeket. a szabad emberi élethez méltó környezetet építik. S ió tudni, hogy ez az építés Dlyan emberek .kezében van, ikiknek a haza, a szocializ- nus építésének a szeretete az éltető elemük és gondjuk, s ikiknek a neve „építő”, ma aüszkén és szépen hangzik, rudják és látják a tervgaz- iálkodásban rájuk váró feladatokat és ők méltók lesztek ezekhez a feladatokhoz. Csukly László zetők, új munkások, gondolatban, értelemben, együtt azzal, amit építettek, alkottak. Kívánjuk, hogy még sikeresebben oldják meg azt a nem kevés feladatot, amely a második ötéves tervben vár majd az építőkre, a faipar, az építőanyagipar dolgozóira, úgy hogy munkájuk soká hirdesse alkotó energiájukat. A járdalap és cserép kivételével teljesítette tervét az építőanyagipar — NINCS IGÉNY A SZÖVETKEZETEK RÉSZÉRÖL? — A Bánya- és Építőanyagipari Vállalat üzemei az év eltelt öt hónapjában jelentős eredményt értek el egyes termékfajták termelésében, viszont egyes termékekből, mint például a járdalap és a cserép nem teljesítették termelési tervüket. Téglából közel 1 millió darabbal gyártottak többet, mint a megelőző év hasonló időszakában. Építőkőből 1540 tonnát termeltek, a tervezett 1125 tonnával szemben. Az említett időszakban nagy igények jelentkeztek a homok iránt, főként a megyei Építőipari Vállalat részéről és ez azt eredményezte, hogy közel 10 ezer köbmétert termelt a vállalat, bár tervként csupán 2160 köbméter szerepelt. Mozaiklapból 11 246 négyzetmétert, saíakblokkokból 7400 darabot gyártottak az építőanyagipari üzemek. Az időleges cementhiány miatt járdalapokból 60 négyzetméterrel maradtak el a tervteljesítéstől. A cserépgyártás tervteljesítésében 8000 darab hiányzik a tervezett meny- nyiségből. A lemaradás az egyházasgergei üzemegység dieselesítési munkálatainak elhúzódása miatt jelentkezett. Sajnálatos tény, hogy a vállalat az év első öt hónapjában alig több, mint 100 ezer téglát, 50 köbméter homokot, s közel 200 darab cserepet szállított a termelőszövetkezeti építkezésekhez. Betonáruban még az elmúlt évben kielégítették a szövetkezeteket és az idén jelentkező „eredmények” alakulásában a terrtielőszövetkezetek is hibásak. Az építőanyagipari vállalat soron kívül kielégíti a tsz-ek igényeit, ha a szövetkezetek jelentkeznek ilyen gényekkel. Az Építők Napján nem árt visszaemlékezni és felmérni azt az utat, amelyet megyénk legnagyobb építőipari vállalata megtett az államosítás óta. Ez a néhány összehasonlítás megközelítően kifejezi azt az ugrásszerű változást, amely a megyei Építőipari Vállalat életében végbe ment. A vállalat 1949-ben alig több mint 23,6 millió forint értékű munkát végzett. Ezzel szemben 1959. január 1-től napjainkig — változatlan áron számítva — a termelési érték megközelíti a 141 millió forintot. Rohamosan növekedett a ter- nelékenvség is. Amíg 1950- )en a vállalat egy dolgozójá- ■a évente 22,5 ezer forint ter- nelés jutott, addig 1959-ben zintén változatlan áron eléri i 44 ezer forintot. Az 1960-as érv szerint a termelési érték nintegy 2,2-szerese lesz az 950. évinek. A vállalat fennállása óta 1959 végéig 2946 lakást adott át. Egyedül Salgótarjánban több mint 1430-at. Az elmúlt három évben 54 iskolai tantermet épített, az idén pedig újabb 21-et ad át. Jelentősen javult a műnké sok helyzete is. Ma feleanj nyi építőipari munkás dolgc zik mint 1952-ben, mert a lei nehezebb feladatokat a gépe oldják meg. 1949—59 között egy munkás évi átlagbére 6763 forintról 18 228 forintra emelkedett. Ehhez kell számítani azt, hogy három év alatt közel 5,4 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki. Az építők szorgalmas hétköznapjaiból Az építőipar fontos terméke a táblaüveg. A Zagyvapálfalvi Üveggyár új üzemében már több ezer négyzetméter táblaüveg gyűlt össze, amióta megindultak a szovjet húzógépek.
