Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)

1960-06-01 / 44. szám

NÓGRÁDI Vili AG PROLETÁRJA^ EGYESÜLJETEK! épújság AZ MSZMP NÖGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA: 60 FILLER 1960. JÚNIUS 1. Kommunista pedagógusok aktivaülése volt Hétfőn a megyei tanács dísztermében a megye min­den részéből sereglettek a kommunista pedagógusok, hogy megtartsák a kommunista pe­dagógusok aktívaülését. Meg­jelentek az ülésen Jakab Sán­dor elvtárs a megyei pártbizott­ság első titkára és a művelő­désügyi minisztérium képvise­lői. A beszámolót Boros Sándor elvtárs a megyei pártbizottság agit.-prop osztályának munka­társa tartotta. Szólott a pe­dagógusokra háruló feladatok­ról és ebben a kommunista pedagógusok szerepéről. Az aktívaiilésen részt vett peda­gógusok az előadást mind­végig nagy figyelemmel hall­gatták, majd hosszantartó vita során egészítették ki. Az ülés a délutáni órákig tartott. Teljesen gépesített frontfejtés — Új művelési mód a jrontfejtéseken —• A Nógrádi Szénbányászati Tröszt a frontfejtések korsze­rűsítése terén nagy erőfeszí­téseket tett az elmúlt évek folyamán. A frontfejtések gé­pesítésének előfeltételeként először a támmentes front­homlokot kellett megvalósíta­ni, amelyekből 1958-ban 90 méter, 1959-ben 410 méter volt. 1960-ban már 610 méter támmentes fronthomlok-hosz- szal rendelkeznek a nógrádi bányák. A frontfejtések gépesítésé­nek fejlődése most újabb je­lentős állomáshoz érkezett. Először kerül beépítésre a szémnedencében frontfej- tési széngyalu. A gyaluláson alapuló szén­fejtés gyakorlati megoldásai alig 8—10 évre tekintenek vissza. Az eljárás lényege az, hogy elektromotorokkal meg­hajtott láncok vágóélekkel ellátott gyalutestet húznak vé­gig a szénfalon. A gyalu kör­mei nekifeszülnek a. szénfal­nak, amelyről 10—15 centi­méter vastag szénréteget há­moznak le. A széngyalu-test alakja olyan, hogy a lejtős része segítségével a gyalu által lehámozott és feltorla­szolt széndarabokat közvetle­nül ráadagolja a gyalu mel­let elhelyezett láncos kaparó- ra. A kaparó a szenet a fronti szállítóvágat gumiszalagjára üríti. A gyalu előrehaladási sebessége 40 centiméter má­sodpercenként. A széngyalu tehát meg­valósítja a frontfejtési munkálatok teljes gépesí­tését, a fejtést, rakodást, szállítást egyaránt. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt mérnökei és frontbri­gád dolgozói közül mintegy százan az Ipari Vásáron mű­ködés közben tanulmányoztak a külszínen összeszerelt gya- lut. A széngyalu a tervek sze­rint a mizserfai bányaüzem Gusztáv aknáján kerül először alkalmazásra. A front jelenlegi előreha­ladása hasonló szénvastag­ság mellett 1,10—1,20 mé­ter naponta. A széngyalu akalmazásával 2—2,50 mé­ter napi előrehaladást ter­veznek. A termelékenységet emeli az: is, hogy a széngyaluhoz a je­lenlegi fronton alkalmazott létszámnál kevesebb létszámot kell telepíteni. A fronton vég­zett fizikai munka jellege is alapjában megváltozik, mert a gyalu kiszolgáló személyzete csak szerelési munkát végez, majd, az eddigi jövesztési és; rakodási munkával szemben.;. Szorgalmas munka folyik Őrhalomban 150 HOLDON MEGKAPÁLTAK A BURGONYÁT őrhalomban a Hazafias Népfront Termelőszövetkezet gazdái az indulásnál, a tavaszi munkánál megmutatkozó szor­galommal, lelkesedéssel végzik a növényápolási munkákat is. A tágas határ, nap-nap után tele van hajladozó asszony és férfi tagokkal, akik a közös táblában szaporázzák a mun­kát, dolgoznak, hogy a ter­melőszövetkezetben már az Mikszáthot ünnepeltük Horpácson és Balassagyarmaton Csehszlovák írók is résztvettek az ünnepségen A magyarnándori vasútállomás közelében egy hatalmas gyümölcscsomagoló és egy nagyteljesítményű hídmérleg épül, hogy az állami gazdaság innen továbbíthassa majd az ország különböző részeire és határainkon túlra a ki­tűnő ízű és zamatií magyarnándori almát. Mikszáthra emlékezett va­sárnap az egész megye, de különösen Horpács, az alig egynéhányszáz lelket számláló kisközség és Balassagyarmat. A horpácsi ünnepségen részt vettek nemcsak a magyar és csehszlovák Írószövetség kép­viselői, de Mikszáth Kálmán hozzátartozói, leszármazottai, s azok az öregek is, akik még ismerték „a nagy palócot”. Nevezetesen: Pöstény Mihány bácsi, a falu kovácsa és Macs­ka Anzelm bátya, a 81 esz­tendős földműves. A régi kúrián elhelyezett emléktábla leleplezésének ese­ményét sok megpárásult szem figyelme kísérte. Az emléktábla avatásakor Rados Piroska mondta el szé­pen, komoly átéléssel Lukács Imre: Elsirató című költemé­nyét, majd Gréczi Ferenc igazgató-tanító megnyitója után Rakonczai Antal tanár tartott ünnepi beszédet, s mél­tatta Mikszáth munkásságát, irodalmi értékét. Ezt követően a Magyar író­szövetség képviseletében dr. Bóka László, József Attila-di- jas író,, egyetemi tanár mon­dott üdvözlő szavakat a népes számmal megjelent ünneplők­höz. Köszönetét mond az unoka Az ünnepség megható dolog­gal folytatódott: a kastély erkélyén Mikszáth Kálmán unokája, Mikszáth Edit jelent meg, hogy köszönetét mond­jon azért a szeretetért, amit a falu dolgozói részéről ta­pasztalt. — Engedjék meg — kezdte —, hogy az egész Mikszáth- család nevében pár szóval kö- szönötet mondjak a mai szép ünnepségért, amellyel nagy­apám emlékét idézik. — Nagyapám igen szerette Horpácsot és a horpácsiakat, amint ezt boldogult nagyma­ma elbeszéléseiből tudom ... Én is szerettem itt lenni s itt töltöttem életem felét, míg iskolába nem kerültem. An­nak idején sokat meséltek ne­kem nagyapámról, ezek voltak a legszebb mesék, amelyeket hallottam. — Olvassák könyveit, sze­ressék és őrizzék emlékét mindig, amint én szeretni fogom Horpácsot és a horpá­csiakat, amíg élek. Megnyílt a Mikszáth-múzeum Pongrácz József mezőgaz­dász szavalata után a meg­jelent' ünneplők megtekintet­ték a kastélyban levő könyv­tárt és Mikszáth-múzeumot, amelyet Miklós Róbert, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum igaz­gatója nyitott meg. A társas ebéden a csehszlo­vák vendégek részéről Josef Sekena író mondott rövid be­szédet, s méltatta Mikszáth írói jelentőségét, majd emlék­plakettek kiosztására került sor. A plakettet Szabó István Kossuth-díjas szobrász készí­tette, aki az író iránti tisz­teletből ugyancsak részt vett az ünnepségen. . Említsük meg itt két má­sik Csehszlovák vendégünk: Ludo Zábek és Juraj Spitzer nevét is, akik Mikszáth nevét, írói nagyságát becsülve itt vol­tak az ünnepségen, amely a megjelenteknek nem csupán eseményt jelentett, de tisztel­gést is a község nevezetes lakója iránt. Az ünnepségsorozat a dél­utáni órákban tovább folyta­tódott. Balassagyarmat is méltón emlékezett A másik megyei ünnepség Balassagyarmaton már napok óta tart. Május 22-én a Palóc Múzeumban emlékkiállítással kezdődött, 23-án este a Déryné Színház bemutatta Mikszáth: „Tavaszi rügyek” című írását Bondi Endre feldolgozásában. A város ünnepi tanácsülést tartott, az egykori lakóházon emléktáblát helyezett el, a he­lyi irodalmi színpad emlék­műsort adott, 29-én este pedig a Madách Imre Irodalmi Szín­pad előadásán dr. Bóka László József Attila-díjas író, egye­temi tanár tartott előadást „a nagy palócról”. Barna Tibor idén megtalálják számításukat* A 30 hold cukorrépát már háromszor kapálták. A 100 hold köztes burgonya és takarmányrépa kapálása és egyelése is befejeződött. A termelőszövetkezetben 150 holdon korai burgonyát ter­melnek, mert mint ismeretes Őrhalomban a burgonya hozza a jövedelem jelentős részét* A termelőszövetkezeti asszo­nyok szorgalmát dicséri az is, hogy a korai burgonyát is megkapálták már. A termelőszövetkezetben úgy határoztak a szövetkezeti gaz­dák, hogy nincs szükség arra, hogy egyénenként megkapja valamennyi család azt a terü­letet, amelyet neki kell meg­munkálnia. Tudta valamennyi brigád, milyen nagyságú terü­let megmunkálása vár rá, s a brigádvezetők időben mozgó­sították a brigád valamennyi tagját, akik gondos, jó mun­kát végeztek. Most a kukorica kapálásáig a háztáji földet dolgozzák a szövetkezeti gaz­dák. Mert Őrhalpmban az az elv érvényesült a szövetkezeti gazdák körében, hogy először a közös földet, a nagy táblát munkálják meg, mert az idén már ebből a termelőszövetke­zetből élnek. S amikor ezzel végeztek, ke­rült sor a háztáji földek meg­munkálására. Tíz holdon kertészeti nö­vények termelésével is foglal­koznak a Hazafias Népfront Termelőszövetkezetben, mert látják, hogy a zöldség terme­léssel amellett, hogy hozzá­járulnak a környék zöldség­ellátásához, igen komoly jö­vedelemre is szert lehet tenni. A szövetkezeti gazdák már korábban, a tavasz kezdetén, melegágyakat készítettek, pa­radicsom, paprika palántákat neveltek, amelyet most már mind kiültettek. Kétezernél több kisdobost és úttörőt avattak a Nemzetközi Gyermeknapon Nógrádban A Nemzetközi Gyermek­napon megyénkben is nagy­szabású ünnepségeket rendez­tek. A központi ünnepségeket Salgótarjánban tartották meg, ahol a szülői munkaközösség, a pedagógusok és a társadalmi szervezetek összefogásával nagyszabású programot készí­tettek a gyermekek részére. Vasárnap reggel a bányász és az acélárugyári fúvószenekar kísérte a város iskoláinak út­törő csapatait a Tanácsköz­társaság térre. Itt tartották meg Salgótar­ján általános iskolái úttö­rőcsapatainak közös avató ünnepségét. Mintegy 500 kisdobos és út­törő ajkán hangzott fel az eskü a Tanácsköztársaság mo­numentális emlékműve előtt. Több száz egyenruhás, már ré­gebben fölavatott úttörő tisz­telgése köszöntötte a most felavatott kisdobosokat és út­törőket. Az eskü után honvéd­tisztek, munkásőrök, úttö­rő csapatvezetők és avató szülők kötötték fel a kék és piros nyakkendőket a kisdobosok és úttörők in­gére. Avatás után a szülői munka- közösség iskolánként vendégül látta az újonnan fölavatott kispajtásokat. Karancslapujtőn a Nemzet­közi Gyermeknapon adták át a községben lakó bányászok társadalmi munkájával épí­tett politechnikai tantermet is. A megye számos községében vidám gyermekmajálisokat, tréfás versenyeket rendeztek. Kisterenye községben a nő­tanács és a Hazafias Népfront közreműködésével filmelő­adást rendeztek, délután pe­dig nagy sportünnepély volt. A bányatelepen tartották az úttörő-avatást. A gyermeknap alkalmából ruhabemutatót is rendez­tek és megjutalmazták a tanulás­ban élenjáró diákokat. A romhányi csata kétszázötvenedik évfordulóján emlékíinnepséget tartottak Romhány községben Romhány községben nagy­szabású emlékünnepséget tar­tottak vasárnap II. Rákóczi Ferenc kuruc serege és a la­banc Schittinger János lo­vassági . altábornagy csapata közötti csata 250. évfordulója alkalmából. Az évforduló alkalmából a Hazafias Népfront községi és járási bizottsága által rende­zett ünnepségen résztvettek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a párt, a tanács és más társadalmi szerveze­tek képviselői is. Az emlék­ünnepség a romhányi csatá­ban elesett kurucok: magyar, lengyel és svéd szabadság- harcosok közös sírjára emelt Rákóczi emlékmű koszrúzá- sával kezdődött, majd a sportpályán nagygyűlést tar­tottak. A romhányi csata 250. év­fordulóján a több mint egy évszázaddal későbbi 1848-as szabadságharc romhányi szü­letésű kapitányának Berczeli Máténak egykori szülőházán is emlékművet lepleztek le vasárnap. Erősítsük a patronáló mozgalmat üveggyári patronálok a kö­zelmúltban elhatározták, hogy szocialista szerződést kötnek a hozzájuk tartozó termelő- szövetkezetekkel. A gyár pártbizottsága és patronálói abból indultak ki, hogy ez a szerződés még jobban elmé­lyíti a felelősséget, a kölcsö­nös megbecsülést és pontosan megszabja a feladatot. Az üvg egy áriaknak ez a kezde­ményezése elterjedt megyénk többi ipari üzemeiben is. Most már az a feladat, hogy a szerződésben foglalt pontok maradéktalanul meg is való­suljanak. Mindezek a tények arra utalnak, hogy a patronáló munkában megtörténtek az első biztató lépések, azért, hogy a munkásoknak ez a te­vékenysége elsősorban politi­kai támogatás, politikai segít­ségnyújtás legyen a szövet­kezetek számára. Feltétlenül szükséges, hogy ez az irány tovább erősödjék a patronáló munkában. Ott járnak el he­lyesen, ahol a gyár, a bánya, a vállalat párttitkára messze­menő segítséget nyújt a szö­vetkezet párttitkárának a pártépítő munkához, az agi- tációs tevékenységhez, a ter­melés pártirányításának és pártellenőrzésének megvalósí­tásához. Ehhez tartozik az, hogy az igazgató a szövetke­zet elnökének adja át azt a gazdag tapasztalatot, amelyet az üzemszervezés, a munka irányítása, a tervezés és sok más tekintetben szerzett. A könyvelő pedig a tsz köny­velőjének adjon támogatást abban, hogy a szövetkezet ügyvitele pontos, áttekinthető és a tagság részéről bármikor ellenőrizhető legyen. A patronáló munka tartal­mi részének és szervezeti kereteinek erősítésére a jövő­ben is szükség lesz. Az a tény, hogy megyénkben a szocialista szektor aránya megközelíti a 70 százalékot, csak méginkább aláhúzza a munkásosztály részéről nyúj­tandó támogatás szükségessé­gét. Megszervezni, kialakítani a nagyüzemi gazdaságokat, érvényre juttatni a közösségi szellemet, hosszantartó mun­ka hatására jön majd létre. Az első közös aratás, az első zárszámadás sikerei a mun­kásosztály tevékenységét is tükrözik majd. Régi és újon­nan alakult termelőszövetke­zetek ezévi munkája elsőren­dű jelentőségű lesz majd ab­ban. hogy azok is a közös gazdálkodás útját válasszák, akik ma még egyénileg mű­velik földjeiket. Az elmúlt évben megyénk­ben is jelentősen előre tört, tért hódított a mezőgazdaság­ban a nagyüzem, a szövetke­zeti mozgalom. Ezen a tava­szon már a legtöbb község határában nagy, egybefüggő táblák jelezték a közös gaz­dálkodás térhódítását. A munkásosztály a maga részéről messzemenő támoga­tást nyújtott, nyújt és ad a jövőben is, hogy dolgozó pa­rasztságunk megtalálja és hasznosítsa azt az utat, amely egyedül biztosítja számára a felemelkedést, a virágzó fa­lut. A munkásosztály állama anyagban, gépekben, hitel­ben erejéből tellő támogatást nyújtott a szövetkezeteknek. A munkások nemcsak akkor mentek el a faluba, amikor a dolgozó parasztság a dön­tés nehéz óráit élte, hanem most is ott vannak, amikor már megindult a közös mun­ka és az életben kell igazo­lódnia mindannak, amelyet a munkások, a párt és a kor­mány szavaként tolmácsoltak a falunak. Ma megyénk 128 termelő- szövetkezetét több mint ezer munkás keresi fel rendszere­sen, hogy a patronáló moz­galom keretében baráti, elv­társi támogatást, segítséget nyújtiVn a további erősödés­hez. Húsz budapesti és pest- környéki gyár, vállalat veze­tői, dolgozói jönnek el hét­ről hétre megyénk egyes szö­vetkezeteibe. Megyénk gyá­rai, bányái, üzemei és egy sor hivatal vállalt patroná- lást, támogatást a tsz-ek szá­mára. A politikai felelősök rendszere pedig hozzájárult ahhoz, hogy az új termelő- szövetkezetek gyorsabban küzdjék le az indulás kezdeti nehézségeit, a tagság jobban megismerje, megtanulja a kö­zös munkát, a nagyüzemi gazdálkodást. Az a hetven politikai felelős, aki ilyen irányú munkát végzett, be­csülettel megállta a helyét és túlnyomó többségük olyan baráti, elvtársi kapcsolatot épített ki, mint a vasötvözet- gyári Csörge István a hugya- gi termelőszövetkezetben Csörge elvtársat és sok-sok más politikai felelőst, mini legjobb barátukat, tanácsadói­kat tisztelik és szeretik s szövetkezetben, az ő munká­jukból is lemérik azt a nagj felelősségérzetet, amelyet i munkásosztály, a falu ügye szocialista jövője iránt tanú­sít. Az egyébként példamuta­tóan dolgozó Salgótarján

Next

/
Oldalképek
Tartalom