Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)

1960-05-04 / 36. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. május 4. Hogyan segítsük elő gyermekeink jó tanulását? Társadalombiztosítás és egészségügyi feladatok helyzete az SZMT előtt — IDŐBEN JELEZZEK A HIÁNYOSSÁGOKAT — Amikor a gyermek iskolá­ba lép, sok szülő azt mondja: eleget vesződtem vele eddig, a további felelősség most már az iskolát terheli. Az iskolai munka az isko­lába lépés előtt már megkez­dődik. Hibás az a szülő, aki már ekkor megfélemlíti gyer­mekét, hogy milyen az iskola. Annyira is mehet ez, hogy a gyermek, amikor Iskolába megy, először kihányja regge­lijét félelmében. Ez helytelen. De helytelen az is, ha a szülő mielőtt gyermeke isko­lába menne, megtanítja írni, olvasni, mert ezzel elveszi gyermekétől az első napok izgalmait, gyönyörűségeit, nem beszélve arról, hogy helytelenül belekontárkodik az iskolai munkába, helytelen módszereket alkalmaz, amit iskolában a nevelő nehezen tud kijavítani. Mielőtt az is­kolába kerül a gyermek, megtaníthatjuk nézni, megfi­gyelni, érdeklődni a világ dolgai iránt. Megmutatni neki az egyes madarakat, megnéz­ni egy épülő házat, elvinni egy üzembe, stb. Adhatunk neki házkörüli apróbb meg­bízásokat is. Elő kell segí­teni gyermekünket arra, hogy tudjon örülni a szép dolgok­nak. Tanítsuk meg éneket, verset, mesét mondani. Ta­nítsuk meg szép verseket el­mondani, ne holmi kis gyer­mekrímeket. Ez az előkészítés aztán megmarad az iskolás korban is, csupán a feladatok bővül­nek. Mindenekelőtt alá kell támasztani az iskola munká­ját. Ezalatt azt kell érteni, hogy a szülő figyeli a gyer­mek tanulását. Ha a faluról beszélnék, az apa beszél neki a faluról, vagy ha a piacról beszélnek, az édesanya elviszi a piacra, vagy ha az üzem­ről beszélnek, az apa elviszi a legközelebbi üzembe, stb. Számtalan tanulás közben az ő munkájából vett példákat mondhat a gyermeknek, vagy fizikából beszélhet a saját üzeméről, stb. De mi lesz a holnapi lec­kével, ha ilyesmivel töltjük az időt? — kérdezheti a szülő. Persze tudni kell a gyermek leckéjéről is. Ismerje meg a szülő a gyermek tanköny­veit, ebből neki is nagy gyö­nyörűsége származhat. Ezen­kívül másképpen is lehet se­gíteni. Például együtt tanul­ják a verset, egyszeregyet. Ezenkívül akadnak nehéz­ségeink is, amik utunkat áll­ják. Mitől tanul még rosszul a gyermek, hiszen segítek neki? Itt különböző okok for­dulnak elő. Itt figyelembe kell venni azt, hogy nem min­den gyermek adottsága egy­forma. Rossz tanuló akkor, ha nem hozza ki magából azt, amit ki tudna hozni. Lehet oka a rossz tanulásnak az is, hogy a gyermek beteg volt. Vagy a családban rendkívüli esemény történik, pl. vagy kistestvér születik, vagy férj­hez megy az öreg nagymama, vagy édesapja elveszíti állá­sát. Ha rendszeresek a csa­ládi veszekedések, az apa iszákos. Sokszor csadálkozunk, hogy miért rossz tanuló gyer­mekünk és erre azt mondjuk: lusta, hanyag. Befolyásolhat­ja gyermekeink tanulását az is, ha szidjuk, vagy nagyon dicsérjük. Például ha azt mondjuk neki: „De ügyefo- gyott vagy”, vagy „Ez a gyer­mek okosabb, mint a taní­tója”. Ilyenkor nagy csalódás érheti a szülőt. A bajok kö­zül meg kell említeni a kor­hoz és a tárgyhoz kötötteket. Vannak a gyermek életében olyan korszakok, amikor ne­hezen megy a tanulj. Ilyen például az iskolás kor kezde­te, vagy a kamaszodó kor. Ilyenkor a gyermek kezdi magát nagynak érezni, álmo­dozik. Nagy akar lenni. Ilyen­kor minden szeretne lenni, híres felfedező (fiú), vagy ün­nepelt színésznő (leány). Ezt a szülőknek meg kell érteni, nem pedig megsértődni, meri ez természetes. Ezen át kell segítenünk gyermekünket. Nem kell állandóan szidni, de az sem helyes, ha ilyen korban mindent ráhagyunk. Másik baj, ami az egyes tantárgyakon belül adódik. Például van olyan gyermek, akinek a matematika kitű­nően megy, de nem képes egy szót helyesen leírni. Ilyen­kor a szülőnek nem kell mér­gelődni, ha nyelvtanból egyest hoz gyermeke. Néha örülni is lehet, hogy egyes tantárgy­ból kiugrik gyermekünk, mert így elősegíti a pályaválasz­tást. Meg kell említeni a bajok közül, ami még sajnos, fenn­áll: a szűk, összezsúfolt la­kást, ami semmiképpen sem segíti a gyermek tanulását. Ilyenkor is lehet a gyermek­Az Állami Déryné Színház Friedrich Schiller születésé­nek 200. évfordulóját az író egyik legnépszerűbb, legtöb­bet játszott drámájával az „Ártmány és szerelem”nmel ünnepelte. A több mint más­félszázados irodalmi alkotáson alig érződik az idő vasfoga, ma is frissen hat a közönség­re, Miller Lujza és Ferdinánd tragikus sorsa az első jele­netek után mély együttérzés­re talál. Mi az Schiller darabjában, ami dacol az idővel, fittyet hány a társadalmi változás­nak, történelmi fejlődésnek? A jó és rossz, a haladás és a reakció, „az emberiség örök törvénye,” a „társadalom rendje” viaskodik a színpa­don. Izgalmas jelenetek, fe­szült dialógusok váltják egy­mást. Az Ármány és szere­lemben még a széttagolt Né­metország basáskodó feudá­lis urai az erősebbek, a két szerelmes csak a halálban ta­lálhat egymásra. A mű vég­ső kicsengése nem egyértel­műen tragikus, találunk ben­ne egy alig észrevehető opti­mista vonást is. Nem lehet hosszú életű ugyanis egy olyan társadalom, amelyben a pokoli cselszövés ily mes­terei, a pénz és a hatalom rabjai diktálják a parancsot. Az ördögi mesterkedésnek ál­dozatul esik Ferdinánd Wal­ter, a dráma főhőse. Tragé­diájának legfőbb oka az, hogy nek egy szabad sarkot bizto­sítani, ahol nyugodtan tanul­hat, semmi sem zavarja. Gátlólag hat még az is — fő­ként falun —•, hogy a tava­szi munkákra kivisszük gyer­mekeinket az iskolából. Ez helytelen, mert így nem tud lépést tartani az iskolai kö­vetelményekkel. Persze az is káros, ha semmilyen mun­kát nem adunk a gyermek­nek. Lehet egy kis kerti mun­kát, vagy lányoknak odahazai munkát, főleg konyhait, ami közelebb viszi gyermekünket az élethez. Vigyázzunk azon­ban, hogy ez a munka ne menjen a tanulás rovására. Tóth Bertalan végig magányos hős marad, nincs támasza sem az udvar­ban, sem máshol. Nincs ere­je befejezni a harcot, le­győzték, mert az egész társa' dalomal szemben áll. öngyil­kossága riasztó, kétségbeesett tiltakozás a rend ellen. A karancslapújitői előadás egy sorozat utolsó fellépése volt. A közönség mintha tud­ta volna, az egész megye ne­vében ünnepelte a kiváló alakítást nyújtó művészeket. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa legutóbbi ülésén meg­tárgyalta a társadalombizto­sítás és az egészségügyi el­látás helyzetét. A jelentés megállapította, hogy megyei viszonylatban is jelentős a fejlődés a fel- szabadulás előtti időkhöz viszonyítva, bár még van­nak kívánnivalók az egészségügy területén. Az említett határozatok megszabták a szakszervezetek részére is a dolgozók egész­ségügyi ellátásának megjaví­tása, a hiányosságok meg­szüntetése érdekében a tenni­valókat. Legfőbb feladatként a dol­gozók, orvosok, gyógyszeré­szek. egészségügyi dolgozók „A megye leghálásabb kö­zönsége — mondotta Bodó György színművész az elő­adás után — látszik az embe­reken érezni forró, lelkesült tapsukból, hogy érzik, értik és élvezik a művészetet”. És ez nem kis dolog. Eljuttatni egy falu népét oda, hogy a drá­mairodalom eme klasszikus alkotását, egyéni és társadal­mi problémákat feltáró iro­dalmi művét élvezni és (bi­zonyos fokig) értékelni tud­ja. körében végzendő politikai, nevelő és felvilágosító mun­kát hangsúlyozták a határo­zatok. Érvényt kell szerezni továbbra is annak az elv­nek, hogy a dolgozók díjmen­tesen jogosultak a társada­lombiztosítás alapján a ma­gasszintű betegellátásra. A szakszervezeti bizottsá­gok aktívaülésen és a ne­gyedik negyedévi szakszerve­zeti taggyűléseken ismertették a társadalombiztosítási és egészségügyi szolgáltatásokat. A taggyűléseken — de külö­nösen az aktívaértekezleteken — foglalkoztak a dolgozók üzemük egészségügyi helyze­tével, a havi egészsélgügyi szemlék során tapasztalt hiá­nyosságok megszüntetésével. (Ivópoharak biztosítása, tisz­tálkodási lehetőségek stb.) A megyebizottságok ülésein, valamint az aktívaértekezlete­ken elhangzott hozzászólások alapján megállapítható, hogy az Orvosegészségügyi Szak- szervezet helyesen tekinti ki­emelt feladatának az orvos­egészségügyi dolgozók politi­-------------­Me gnövekedett közúti for­galmunk mindinkább követeli, hogy valamennyi gépkocsi- és motorkerékpárvezető tartsa bs a közúti szabályokat, a köz­úti forgalomban az előírás­nak megfelelően vegyen részt Ne induljon el olyan gép­járművel, amely műszakilag nem üzembiztos, tartsa be a szabályokat, elsősorban pedig vezetés közben ne fogyasszon szeszesitalt. A sajnálatos té­nyek sokasága igazolja, hogy a közúti balesetek tömkelegét elsősorban az ittas vezetés okozza. A jobb idő beköszön­tővel megnövekedett közúti forgalomban is egyre többen vesznek részt olyan gépjár­művezetők, akik kisebb, vagy nagyobb mennyiségben fo­gyasztottak szeszesitalt. Ezek közé tartoznak: Sándor Gábor mátraszelei, Rácz Imre etesi, Fülöp István jobbágyi lakosok. Vannak azonban olyanok, mint Takács László zagyvapálfalvi lakos, akitől a közlekedésrendészet ittas ve­zetésért már bevonta a jogo­sítványt, de Takács „csak azért is”, most már vezetői igazolvány nélkül vett részt a közúti forgalomban mind­addig, amíg a rendőrség mo­torkerékpárja forgalmi rend­számát és forgalmi engedélyét is bevonta — ne idézzen elő közlekedési balesetet. Felháborító az olyan eset, amit legutóbb, április 27-én este tíz óra után Kovács Béla, kai nevelését, ugyanakkor az egészségügyi munka és az egészségügy dolgozóinak prob­lémája ismeretében, javasla­taival és együttműködésével elősegíti, hogy megyénk la­kosságának egészségügyi el­látása minél jobban legyen biztosítva. A célkitűzéseket azonban csak abban az esetben tud­ják végrehajtani, ha az egyes szakmák szakszervezetének megyebizottságai a dolgozók által felvetett egészségügyi el­látással kapcsolatos hiányos­ságokat időben továbbítjáki E téren a bányász- és vasas szakszervezetek megyei bizott­ságai példaként vezetnek. További feladatként hatá­rozta meg az elnökség, hogy a szakszervezetek megyei bizottságai állandóan ki­sérjék figyelemmel az üzemegészségügy helyze­tét, a táppénzes helyzet alakulását, és segítsék az egészségügyi szerveket a megelőző és gyó­gyítómunka ellátásában. a Nógrádi Szénbányászati Tröszt tehergépkocsivezetője követett el. Kovács teljesen részegen vezette a reája bí­zott teherkocsit, s amikor a közlekedésrendészet vérvétel céljából a kórházba vitte, Ko­vács egyszerűen nem tudta hol van. Súlyosbítja — szám­talan más eset mellett — Kovács helyzetét, hogy Sal­gótarján belterületén közleke­dett ilyen állapotban, s mint­egy 5 és félórával nem tu­dott elszámolni, hol, merre járt. Kovács ellen csakúgy, mint Viszkok Viktor salgó­tarjáni és Deák László endre- falvi lakosok ellen is ittas vezetés bűntettéért bűnvádi eljárás indul. A többiektől 3 hónaptól egy évig terjedő idő­re vonták be a vezetői iga­zolványt. A közúti balesetek csökken­téséért a bíróság is meg­teszi a maga intézkedését. Legutóbb Asbóth József sal­gótarjáni lakost és Juhász Ti­bor karancslapujtői lakost ítélte el 10 hónapi javító­nevelőmunkára, 10 százalékos bércsökkentéssel, közlekedési balesetek előidézéséért. — So — APRÓHIRDETÉSEK Április 8-án, a salgótarjáni Tűz­helygyár környékén elveszett egy vörös magyar vizsla. A becsületes megtaláló, vagy nyomravezető ju­talmat kap. Cím: Baglyasalja, Lévárdi György. (232) A ceredtótújfalusi Búzakalász Termelőszövetkezetben nyu­godtan, gondtalanul végzik munkájukat a tagok. A ter­melőszövetkezet saját teherautója szállítja a malomba és vissza a szövetkezeti tagok búzáját Horgászokat „fogtunk“ az Ipoly partján Hát az ördög hinné, hogy annyi lelkes híve lenne annak a foglalkozásnak, amit a „kívül­állók” csendes mosollyal, gyakori heccelö- dés, tréfa közepette emlegetnek. A horgászokról van szó, akik állják a való­ságos sarat a víz partján, meg a viccek, tré­fák, ugratások zuhatagát is — s most köze­lebbről az Ipolymenti Horgász Egyesület tag­jairól. Náluk tettünk látogatást a minap, hogy megtudakoljuk, milyen is a horgász szeren­cse, hogyan „harapnak” a halak. S az egye­sület legilletékesebbje, Hajnár Ferenc már ajánlotta is, menjünk csak az egyesület szék­házába, ott lesz ő is hamarosan, nézzünk szét addig az otthonban. Mint ahogy Balassagyarmaton sokminden, ez az Egyesület is Mikszáth Kálmán nevét hozza elénk feliratában. Frissen készült, na­gyon szép épületben tanyáznak, töltik sza­bad óráikat az itteni horgászok. Már amikor nem „harapnak” a halak. Ez a nagyszerű kis otthon olyan szórakozási lehetőségeket rejt magában, ami szívesen csalogatja a 150 felnőtt és 80 ifjúsági tagot. Sokan a televí­zióra, sokan a sakkra, mások a kártyára, vagy dominóra „harapnak", — hogy a hor­gászok nyelvénél maradjunk. Amíg az elnök érkezik, az egyesület egyik lelkes tagja, Máté Tibor vezérel a termeken s mondja el a horgászvilla építésének esemé­nyeit: — 100 ezer foriritöt kaptunk az építéshez, a többi költséget tagdíjakból és a horgászok társadalmi munkájából biztosítottuk. Az épületet értékelgetjük s bizony annak elkészítéséhez, — ahogy számolgatunk. — 300 ezer forint is kevés lett volna, ha nincs lelkesedés a tagokban. De volt. Volt bizony, olyan, hogy a klubhelyiség mellett még ven­dégszoba építésére is gondoltak, ahol jelen­leg három pecázót fogadhatnak. S azt már az érkező elnöktől tudjuk meg, hogy a ven­dégszobák növelésével később 10 vendégnek is szállást adhatnak. A horgászegyesület alapszabályzata nagyon érdekes. A klubnak, egyesületnek csak bün­tetlen előéletű tagja lehet. S mert felvető­dik a kérdés, miért? — máris kapjuk a vá­laszt: — Nincs szükség orvhalászokra. Ez ne­künk nemes passzió s csak az jöjjön közénk, aki nem zsákmányolást, üzérkedést lát benne. A komoly szervezeti élet jele, hogy az egyesületen belül pártszervezet létesült s ez rendkívül jelentős egy sportszervezet kere­tében. A pártszervezet tagjai erős egységet kovácsoltak a tagság soraiban. Nemcsak ma­gánpasszióra gondolnak, de a fiatal nemze­dék és a még most érdeklődő felnőttek isme­reteinek gyarapítására is. Az egyesület hor­gásziskolát rendez, ezek keretében a szabály­zatokat ismerteti, az idősebbek átadják a „fogászat" tapasztalatait, zsinórkötési módot, hogy hol, milyen vízmélységben lehet legna­gyobb szerencséje társaiknak. Nem féltik, nem rejtik a tapasztalatokat s éppen ebben az önzetlenségben van az erő, hogy saját ott­hont s ráadásul ízléssel és kényelemmel be­rendezett találkozóhelyet tudtak építeni az Ipoly partján. Ha már azt mondtuk, hogy szívesen mond­ják el ismereteiket, közöljenek néhányat a megyei többi horgásztárs tanulságára: Néhány éve, — hangzik az ittlévők együt­tes véleménye, — csukából igen bő volt a fogás. Most, 2—3 éves elmaradás után har­csák is kerülnek s vannak, akik 10—12 kiló­sakat szedtek ki a vízből. Sajnos, a vidra, — főleg a Holt-lpoly mentén rengeteg kárt okoz. De jut még zsákmány a horgászó ked- vűeknek. S a tanácsadóhoz hozzáfűzik még: csak jöjjenek társaink, szívesen látjuk őket. Ven­dégszoba vár rájuk és tapasztalatainkból telve számos jótanács. Erre a kis beszélgetésre „fogtuk el” a hor­gászokat Balassagyarmaton. (barna) Az Állatforgalmi Vállalattal ISMÉT KEDVEZŐ FELTÉTELEKKEL KÖTHET bika, tinó hizlalási szerződést SZERZŐDÉS KÖTHETŐ MINDEN 18 HÓNAPOSNÁL FIATALABB, 70—300 kg közötti súlyú bika és tinó-borjúra. Tsz-tagok és egyéni termelők! 120 kg-nál kisebb súlyban történt kötésnél 800,— Ft, 120 kg-nál nehezebb súlyban történt kötésnél 300,— Ft kamatmentes előleget kapnak. AZ ÁTVÉTEL VÁLTOZATLAN: 9—14 FT-OS ÁRAKON TÖRTÉNIK. Átadáskor az állat 30 hónaposnál korosabb nem lehet, és legalább 430 kg súlyúnak és II. o. minőségű­nek kell lennie. A TSZ-TAGOK ALACSONYABB ÁTADÁSI SÚLYRA IS SZERZŐDHETNEK. A termelőszövetkezeti tagok 250—300 kg közötti súly­ban történő átadásra kötött szerződés esetén 9—10,50 Ft-os átvételi ára! kapuak, ez esetben azonban az átadott állat 14 hónaposnál korosabb nem lehet. Részletes felvilágosítást adnak Járási Kirendeltsége­ink és körzeti felvásárlóink. PEST—NÖGRÁDMEGYEI ÁLLATFORGALMI V. (233) Az „Ármány és szerelem" — Karancslapujtőn A KÖZLEKEDÉSRENDÉSZET HÍREI: Bevon ink a jogosítványt ax ittas vezetőktől

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom