Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1960-05-04 / 36. szám
7 I960, május 4. NÓGRÁDI NEpCJSAG A népgazdaság és a dolgozók érdeke is! Hs |a csak néhány nagyüzemünkben is vizsgáljuk meg a túlóráztatásai? helyzetét, nagyon kedvezőtlen képet kapunk. A Salgótarjáni Acélárugyárban tavaly háromezer, a tűzhelygyárban több mint 1200 túlórával többet használtak fel, mint egy évvel azelőtt. A vasötvözet- gyárban a túlórák összege meghaladja a három és félezret, az erőműben az 1900-at, az áramszolgáltató vállalatnál a 23 ezret is. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet ez év első negyedét illetően sem. Az acélárugyárban nemcsak túllépték az engedélyezett túlórák számát, hanem a jelek szerint annak aránya egyre emelkedik. Hasonló a helyzet a tűzhelygyárban is, ahol a tavaly összesen felhasznált túlórák száma 16 ezer volt, most pedig egy negyedév alatt megközelíti az 5 és félezret. Az a vizsgálat, amelyet az utóbbi hetekben a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa a vasas üzemekben végzett, az előbb említett számszerűség mellett egy sor más tényt is feltár. Mindenekelőtt azt, hogy egyes gazdasági és műszaki vezetők már eleve úgy számolnak: túlórával teljesítjük a terveket. Ilyen káros jelenséget szép számmal találni az acélárugyárban. Nem kisebb probléma, hogy az ipari üzemek TMK üzemrészei gyakran semmibe véve a felújítási és karbantartási terveket, már eleve azzal számolnak, hogyan lehetne túlórában a munkákat elvégezni. Ehhez párosul még az, hogy a termelő üzemek vezetői nem adják át időben javításra a gépeket. Egyes gazdasági vezetők igyekszenek kijátszani a túlóráztatásra vonatkozó rendeleteket. Általuk népgazdasági érdeknek vélt dolgokra hivatkozva brigádokat szerveznek, amelyek „társadalmi munkában” végeznek el termelő munkát. Olyan esetek is felszínre kerültek, mint a csavargyári fürdő építése, ahol a vízvezetékszerelők hetekig 6—8 órával többet dolgoztak rendes munkaidő után. Számos hibára derült fény a túlóráztatásoknál a bizonylati fegyelemmel kapcsolatban is. Sőt, arra is van példa, hogy a túlórát nem arra használták fel, amire igényelték, vagy éppen fondorlatos mó dón félre akarták vezetni a szakszervezeti bizottságot. Előfordult az is, hogy a csökkentett munkaidőben dolgozóknak igényelnek túlórát, amely súlyos törvénysértés. E kedvezőtlen helyzet okait keresve mindenekelőtt a gazdasági és műszaki szervezetlenségre kell utalnunk. Meg engedhetetlen, hogy egyes vezetők túlóra nélkül el sem tudják képzelni a tervfeladatok telejsítését. Ezt a káros szemléletüket csak súlyosbítja, hogy a népgazdaság és a munkások érdekeit nem egységesen értelmezik. A szervezetlenség, a fegyelmezetlenség, a kényelmesség jelei ezek a túlóráztatással kapcsolatos esetek. Annak ellenére, hogy a szakszervezeti bizottságok egyre többet tesznek az e kérdésben tapasztalt túlzások megszüntetéséért, mégis megvan a felelősségük, mert gyakran engednek káros elméleteknek és gyakorlatoknak. nem tanúsítanak megfelelő következetességet. Általában mind a gazdasági, mind a szakszervezeti vezetők kevés gondot fordítanak arra, hogy a túlórák csökkentésének szükségességét mind a maguk, mind a munkások körében megfelelő felvilágosító tevékenységgel magyarázzák. Nem kétséges, mind a népgazdaság, mind a munkásság számára az a jól felfogott érdek, hogy minél kevesebb legyen a túlóra. A munkás számára azért, mert így marad ideje megfelelő pihenésre, szórakozásra, tanulásra, amely együtt jár munkakedvének és szakmai képzettségének növekedésével. A népgazdaság számára pedig azért, mert a túlórák csökkenése kedvezően befolyásolja az önköltséget, kevesebb baleseti lehetőséget és törvénysértést rejt magában. A politikai munkán túl nem kevésbé műszaki-szervezési feladat is, hogy ebben a kérdésben előre haladjunk. A műszaki vezetők és a szak- szervezeti vezetők értsék meg egymást, tudjanak megfelelő, reális határt szabni a túlóráknál. Ahol pedig arra szükség van, dolgozzanak ki intézkedési tervet a túlóráztatás csökkentésére. Teremtsék meg a technikai, munka- szervezési és személyi feltételeit e hasznos intézkedésnek. A szakszervezeti bizottságok pedig szigorú ellenőrzéssel, megfelelő felelősségre- vonással járjanak el a jövőben. Ne tűrjék, hogy egyes gazdasági vezetők fedjék egymást, szerezzenek maradéktalanul érvényt a túlóráztatásra vonatkozó rendeleteknek. A műhelybizottsági titkárok, a bizalmiak legyenek éber őrei annak, hogy a dolgozók helyesen értelmezett érdekeinek védelme ebben a tekintetben is valóban megtörténjen. A pártbizottságok, a pártszervezetek pedig megfelelő politikai munkával és ellenőrzéssel támogassák a kérdés mielőbbi megoldását. A lezajlott vizsgálat a ** vasas üzemeket érintette, de a nóta szól másnak is. Szól az építőiparnak, a szénbányászatnak, amelyeknél szintén számos törvénysértést, visszaélést, helytelen szemléletet és gyakorlatot találni e kérdésben. Egész iparunkban a mozgalmi és gazdasági vezetőknek meg kell érteniük, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, és hogy a túlóráztatás mértéktelen alkalmazása egyik fokmérője — a jelen esetben nem éppen dicséretes fokmérője — annak a munkának, amelyet rájuk bíztak. Remélhető, hogy a megfelelő tanulságok levonása után nem maradnak el a megfelelő intézkedések sem és a túlóráztatás tekintetében is az előírt keretek, között, a népgazdaság és az egyes munkás számára is hasznos mértékig mennek el vezetőink. Erre minél előbb és minél gyorsabban szükség lenne! Fogadás Pekingben az algériai kormányküldöttség tiszteletére Ho Lung, a Kínai Népköz- társaság miniszterelnökhelyettese hétfőn este fogadást adott a Krim Belkaszem miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter vezetésével Pekingben tartózkodó algériai kormányküldöttség tiszteletére: A fogadáson megjelent Csu Te, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnöke, a kormány több vezetője, valamint számos ország diplomáciai képviselője. A baráti légkörben lefolyt fogadáson beszédet mondott Ho Lung és Krim Belkeszen; A kínai miniszterelnökhelyettes a kínai kormány és a nép nevében ünnepélyesen megfogadta, hogy a több mint hatszázmilliós kínai nép a végsőkig sziklaszilárdan támogatja az algériai nép felszabadító harcát. Az algériai küldöttség vezetője megbélyegezte az amerikai imperialistákat és a------------------Lé gügyi egyezmény Magyarország és Franciaország között Párizsban április 25-e és 30-a között a Magyar Nép- köztársaság és a Francia Köztársaság képviselői légügyi egyezmény megkötéséről tárgyaltak. A barátságos légkörben lefolyt tárgyalások eredményeként hétfőn délután a francia külügyminisztériumban aláírták a két ország közötti légügyi egyezményt. Magyar részről Rónai Rudolf; a légügyi főigazgatóság vezetője, francia részről Eric De Carbonnel, a külügyminisztérium főtitkára írta alá az egyezményt. A most megkötött egyezmény alapján rövidesen közvetlen légijárat indul Budapest és Párizs között. francia gyarmatosítókat; akik az algériai forradalom leverésére törekszenek: KOMMUNISTÁT VÁLASZTOTTAK AZ ANGOL ORSZÁGOS BÁNYÁSZSZAKSZERVEZET KENT MEGYEI TERÜLETÉNEK FŐTITKÁRÁVÁ Az országos bányászszakszervezet Kent megyei területének főtitkárává Jack Dunnt, a Kommunista Párt régi tagját választották. Dunn ezáltal tagja lett a Szakszervezet Országos Végrehajtó Bizottságának is. Kulcsfontosságú tisztségeket viselnek a bányászszakszervezetben: Wj Paynter az Országos Szak- szervezet Főtitkára, Whitehead a Walesi terület elnöke, Abe Moffat a skóciai terület elnöke és fivére: Alex Moffat a skóciai terület főtitkára; A közel 700 000 tagot számláló bányászszakszervezet egyike Anglia hat legnagyobb szak- szervezetének. Dél-Korea forrong Dél-Korea valamennyi nagyvárosában hatalmas tüntetések zajlanak le Li Szin Man, a véreskezű dél-koreai diktátor uralma ellen. A tüntetések ezideig több száz sebesült és halott áldozatot követeltek; Jelmagyarázat: 1; Városok, ahol a tüntetések lezajlottak. Fájdalmas felülvizsgálat Dulles, az Egyesült Államok volt külügyminisztere halála előtt, 1958 végén meghirdette, hogy elkövetkezett „az amerikai külpoliitka fájdalmas felülvizsgálatának” nehéz szakasza. Persze nem jószántából tette ezt, hanem azért, mert kicsúszott az utolsó támaszték is a „szakadék szélén járó erőpolitika” alól, megszűnt az amerikai fölény a rakétatechnikában és a világűrkutatásban. Azóta szinte hétről-hétre láthatjuk, hogy ez a dullesi „felülvizsgálat’ az Egyesült Államok külpolitikájának „fréjusi gátszakadását” okozta, s alapjaiban kezdi alámosni az amerikai világpolitikai elképzeléseket. Jellemzők erre a dél-koreai események. A múlt heti tömegmegmozdulások idején Li Szin Man, a véreskezű diktátor még reménykedett abban, hogy a rendőr sortüzek és különböző politikai fortélyok segítségével fenntarthatja uralmát. Mikor a tüntetések kissé megcsillapodtak, homályos nyilatkozatot tett, hogy lemond minden politikai ténykedésről és „csak” az elnöki tisztséget tartja meg. Hamarosan kiderült, hogy ez csak szemfényvesztés és minden hatalmat továbbra is a kezében akar tartani. A népharag egyedül Szöulban félmilliós tömeget mozgatott meg. A TÜNTETŐK ELSÖPÖRTÉK A KATONASÁGOT, A RENDŐRSÉGET. Az országos megmozdulás láttára Li Szin Man lemondott és páncélkocsin, erős katonai fedezettel, szégyenteljesen elhagyta az elnöki palotát. Az események szűkszavú mérlege: az összeütközések követOravecz Józsi bácsi emlékezik (Tudósítónktól) A sok-sok millió ember között ott ünnepelt május elsején Qravecz Józsi bácsi, Rá- kóczi-telepi nyugdíjas bányász is. S amíg figyelte a felvonulókat, ahogyan látta a ma felszabadult embere arckifejezését, régi, meggyötört, keserves élete jutott eszébe. Hányszor feltette így ünneplés közben a kérdést önmagának: Miért nem vagyok még én is fiatal? Oravecz bácsi ünnepelt, de nem felejtett. Az ünnepség után kerestük fel ezt a régi bányászt, aki nem szívesen emlékszik a múltra, ezért nehezen indult a beszélgetés. Aztán mégis elmondja élete történetét. — 1907-ben, amikor apám bányaszerencsétlenség áldozata lett, négy gyermek maradt a családban: én voltam a legöregebb, kénytelen voltam otthagyni az iskolát és már 11 éves koromban Mi- zserfán bányai kőműves lettem. Mivel a bányához csak 14 éves kortól vettek fel, visz- sza kellett jönnöm az iskolába és ki kellett járnom az elemit. 1914 október 1-én kerültem újból Mizserfára uraságiba, amikor egy műszakra 80 krajcárt kerestem. Hej, fiam, azokban az időkben nagyon nehéz volt a bányász élete — mondja gondterhelt arccal. — A munkakörülmények nagyon rosszak voltak, gépesítés nem volt és mivel az „igazgató úrnak" jó minőségű szén kellett, robbanóanyagot alig adtak, úgy hogy réselni . kellett csákánnyal, hogy minél darabosabb és tisztább legyen a szén. Megtették azt velünk, ha a megengedett meddő százalékon túl rosszabb minőséget termeltünk, hogy két-három hónapra kitették a meddőhányóra, sőt el is bocsátottak a bányától. — Hetente csak 2—3 napot dolgoztunk. A legfőbb táplálkozásunk a kukoricaliszt, a krumpli, az olaj és a margarin volt. Rongyos ruhában és fatalpú bakancsokban jártunk a bányába. Mivel a munkásmozgalomban, mint kommunista én is részt vettem, az 1922-es sztrájk idején a csendőrök engem is elfogtak és több társammal együtt a mizserfai iroda elé hajtottak, ahol sorba vertek bennünket. Élőiről korbáccsal, hátulról pedig két csendőr puskatussal ütött. Nyomor, nélkülözés és sztrájkok között dolgoztunk 1945-ig, a felszabadulásig. — Negyvenkét évig bá- nyászkodtam és nagyon megszerettem ezt a szakmát. Negyvenkét évi munkám után 1955 júniusában mentem nyugdíjba, havi 1442 forint nyugdíjjal. Ebből az összegből nagyon szépen megélek. így mondta el Oravecz Józsi bácsi, Rákóczi-telepi nyugdíjas bányászunk múltját és jelenét emlékeztetőül... keztében 171 tüntető meghalt és összeomlott a korrupt, velejéig rothadt politikai rendszer, amelyet amerikai bábái, a „felvilágosodott demokrácia példaképeként” emlegettek. Persze a bukott diktátor eddigi pártfogói most mindenféle sakkhúzással kísérleteznek, hogy egyrészt a világ közvéleménye előtt valamiképpen elhatárolják magukat csődbe jutott ügynöküktől, másrészt továbbra is megtartsák Dél-Koreát az amerikai monopóliumnak, hiszen az Egyesült Államok 4000 millió dollárt költött a szöuli rezsimre. Washingtont most az a kérdés gyötri, hogy kaphatna ugyanolyan megbízható csatlóst, mint Li Szin Man volt? Az efajta „akciók” közé tartozik az is, hogy az ideiglenes elnöki tisztségbe Huh Csungot csempészték be. Róla ugyanis ismeretes, hogy a japán megszállás idején éveket töltött az Egyesült Államokban és jó kapcsolatai vannak az ottani vezető körökhöz. Pedig a legutóbbi események azt mutatják, hogy a politikailag csődbe jutott rendszert nem lehet puszta személycserével megmenteni. Dél-Korea lakóinak EGYSZERSMINDENKORRA ELEGÜK VAN A KÜLFÖLDI FÜGGŐSÉGBŐL, az idegenek segítségével nyakukba kapaszkodott diktátorokból. Korea népe az amerikai megszálló csapatok azonnali kivonását követeli Dél- Koreából, azt akarja, hogy összeüljenek észak és dél képviselői és megtanácskozzák az ország kettészakítottságának megszüntetését. Ezt mondja ki a koreai népi demokratikus köztársaság politikai és társadalmi szervezeteinek Phenjanban hozott határozata, s hangsúlyozza, hogy az ország szabadságát és függetlenségét csakis külföldi beavatkozástól mentes összko- real választások segítségével lehet biztosítani. Szöul utcáin csütörtök este röplapok jelentek meg, melyek sürgetik, hogy a nemzet válassza meg képviselőit az ország békés egyesítésének megvalósítására A dél-koreai események legfrissebb kihatása sem közömbös a Pentagon urainak. Csütörtökön délután a délkoreai népet éltetve többezres tömeg tüntetett Isztan- bulban és Ankarában a török kormány ellen. Követelte a nemrég hozott politikai korlátozások megszüntetését. A rendőrség és a diákok összetűzésének néhány halottja és több sebesültje volt. Mindkét városban kihirdették a statáriumot. A nagy rendőri készültség ellenére pénteken Isztanbulban és Ankarában ismét megmozdult az egyetemi diákság. Aggasztó jelek ezek, a NATO külügyminiszterei számára, akik a jövő hétfőn éppen a török főváros* ban akarnak összeülni tanácskozásra. Az amerikai világpolitikai elgondolások gyengeségéről árulkodnak a május 16-án összeülő csúcstalálkozó nyugati előkészületei is. NINCSENEK EGY VÉLEMÉNYEN MAGUK AZ AMERIKAI VEZETŐK SEM Míg Eisenhower szerdai sajtó- értekezletén úgy nyilatkozott, hogy módot lehetne találni a kelet-nyugati közeledés elősegítésére, például a leszerelés kérdésében és a kapcsolatok fejlesztésében, sőt, azt mondta, hogy a berlini kérdés megoldásában sem látja kizártnak a haladást, addig Nixon és Dillon minapi beszédeikben a napirenden szereplő nemzetközi kérdéseknek azokat a vonatkozásait hangsúlyozták, amelyeknek élezése akadályozza kölcsönösen elfogadható határozatok kidolgozását. Macmillan hajlékonyságra szeretné bírni az amerikaiakat, viszont élesen szembe került velük, mert nem támogatják Angliát a két nyugat-európai gazdasági tömb harcában. De Gaulle atomtitkokat és nagyobb beleszólást sürget magának, Adenauer nyugtalan, mert kapaszkodik a nyugat-berlini státus-quo-ba, de azt látja, hogy az amerikaiak hajlandók tárgyalni a nyugat-berlini helyzet normalizálódásáról. Ezért minden eszközzel szítja a hidegháborút. Bármennyire hangsúlyozzák is nyugaton, hogy teljes az egyetértés a csúcsértekezlet előtt, a jelek nem ezt mutatják. E huzavonákra és politikai bakugrásokra csattanós választ adott Hruscsov hétfőn a bakui ünnepi ülésen mondott beszédében. Hangsú* lyozta, hogy a párizsi találkozón előbbre kell vinni az olyan halaszthatatlan kérdések megoldását, mint a leszerelés és a német békeszerződés, beleértve a. nyugat-berlini helyzet rendezését. Rámutatott, ha a nyugati hatalmak nem óhajtják a Szovjetunióval együtt keresni a békeszerződés megkötésének lehetőségeit: „MI BÉKESZERZŐDÉST KÖTÜNK AZ NDK-VAL. Ebben az esetben érvényüket vesztik azok a jogok is, amelyeket a nyugati hatalmak a hitleri Németország fegyverletétele következtében az NDK területén élveznek, köztük az a jog, hogy fenntartsák Nyu* gat-Berlinben a megszállási rendszert... s hogy Nyugat- Berlint szárazföldön. vízen vagy levegőn át megközelíthessék”. Világos beszéd volt ez. Befejezésül Hruscsov hangsúlyozta. a szovjet kormány nem kíméli erőfeszítéseit, hogy a csúcstalálkozó eredményes legyen.
