Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1960-05-04 / 36. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1960. május 4. Á falu érdekeit szolgálja a földművesszövetkezetek kultúrmunkája A felszabadulási Kulturális Seregszemle célkitűzéseinek megvalósításába tevékenyen bekapcsolódtak egyes földművesszövetkezetek is. Szirákon például 14-en je lentkeztek a József Attila olvasómozgalomban való részvételre, a szavalóversenyben pedig 2 dolgozó vesz részt. A daltanulásba is többen bekapcsolódtak, az énekkar pedig Szentes Ferencné pedagógus vezetésével lelkesen és igen szorgalmasan gyakorol, állandóan bővíti műsorát. Nemcsak azért, hogy jó hírnevükhöz méltóan szerepeljenek a seregszemle bemutatóin Éppen ilyen fontosnak tartják, hogy a földművesszövetkezet rendezvényein, taggyűlésen, küldöttgyűlésen, Szirákon és a környező községekben a különböző ünnepségeken színvonalas és mindig új műsorral tudjanak fellépni. Legutóbb például nagy tetszést arattak Ecsegen, ahol a földművesszövetkezet által rendezett divat- bemutató keretében mutattak be színvonalas műsort. nemcsak az énnekkar, hanem a színjátszók és a táncegyüttes is. A Mátraverebélyi Földművesszövetkezet színjátszói is nagy sikert arattak április 4-én. A „Nászutazás” c. Szovjet vígjátékot mutatták be a község dolgozóinak. Most az a terve a szövetkezetnek, hogy ismét feleleveníti a verebélyi tánchagyományokat. Pár évvel ezelőtt a járási, megyei bemutatókon a legjobbak között szerepelt a verebélyi tánc- együttes, azután különböző ökok miatt egymás után hagyták ott a csoportot a táncosok, és az együttes felbomlott. A szövetkezet ügyvezetője, Bottyán elvtársnő most vállalta a csoport újjászervezését. Egyébként nincsen olyan kulturális megmozdulás, ismeretterjesztő előadás, vagy más népművelési tevékenység, amiből a földművesszövetkezet dolgozói, vezetői ki ne vennék a részüket. Helves együttműködés alakult ki a földroűvesszövetke- zeti, művészeti csoportok, és a kulturotthonok. KlSZ-szer- vezetek között Ludányhalászi- ban, Szécsényben. Érsekvadkerten, és Nagyorosziban is. Terveiket összehangolják, a szövetkezeti csoportok fellépnek más szervek rendezvényein is, résztvesznek a KISZ, vagy a Kultúrotthon által szervezett előadásokon, bemutatókon, az olvasómozgalomban, szavalóversenyen. Sok községben, ahol más szerv nem kezdeményezte ismeret- terjesztő előadások rendszeres megtartását, ott a földművesszövetkezet rendezte meg minden hónapban a tél folyamán, más községekben, mint. Nőtincsen, Karancslapuj- tőn, Nádujfaluban aktívan bekapcsolódtak a közönségszervezésbe. Egyes községekben, mint Varsánkban a népfőiskola hallgatóinak 70—80 százaléka földművesszövetkezeti dolgozó, vezető, vagy tag. Sajnos még mindig vannak földművesszövetkezeti vezetők, akik ezzel a munkával nem törődnek, akik ezt valamilyen terhes, plusz feladatnak tekintik. Nem értik meg, nogy az emberek tudatának az átformálása, a műveltség eme lése nem csupán egy-két népművelési munkával megbízott embernek feladata a községekben, ebbe a maga munka- területén, a maga sajátos eszközeivel mindenkinek bele kell kapcsolódni. Több földmüvesszövetke- zetnél figyelmen kívül hagyták a Szövetkezetek Megyei Központjának többszöri részletes tájékoztatóját, a seregszemle sokrétűségét. Ahol kevés a szövetkezeti alkalmazott, nincs lehetőség külön szövetkezeti művészeti csoport létrehozására, ott azzal tértek ki a feladat elől, hogy „a kis létszámra való tekin tettel nem tudnak bekapcsolódni a seregszemlébe”. Nem tudják, vagy talán inkább nem akarják megérteni, hogy a tagság művelődési lehetőségének biztosítása, más szervek ilyen irányú munkájának a segítése fontos feladata a szövetkezeti vezetőknek is. A honti földművesszövetkezet azzal intézte el a seregszemle dolgát, hogy „műsoros rendezvényt nem kívánunk szervezni, mivel ezen célra megfelelő helyiség nem áll rendelkezésünkre”. Szanda pedig meg sem indokolta, hogy miért „nincs lehetőség arra, hogy szövetkezetünk valamilyen rendezvénnyel be tudna kapcsolódni a seregszemlébe”. Nőtincs sem nagyobb község Szandánál, ott a szövetkezet vezetői mégis bekapcsolódtak ebbe a munkába. Az összes szervek közösen készítették el a külöböző ismeretterjesztő előadásokra, olvasómozgalomra, egyéb tevékenységre vonatkozó tervet, és mind igyekezett érdeklődést kelteni a tagság körében. Erre minden községben megvan a lehetőség. T. L.-né Dr. Lexa László tervez, s várja a tetteket Fehér minden. A bútorok, az ajtó, az ablak, a fal. Az üveges szekrényben fénylőn villannak a műszerek. Az egyik sarokban hatalmas kályha ontja a meleget. A sok fehér után pihenést keresve rebben rá a pillantás fakó bádogtestére. Dr. Lexa László birodalmát szemlélem. A kisterenyei szénbánya üzemi rendelőjének parancsnoka ő. Sok száz gyógyúlást óhajtó munkás reménye. Sokan felkeresik. S nemcsak azok, akik betegek, olyanok is, akik tanácsot kérnek. Szívesen, lelkiismeretesen foglalkozik az emberekkel. Ezt bizonyítja az a módszer is, amelyet egy orvosi szakcikk alapján bevezetett a rendelőjében a reumatikus fájdalmak enyhítésére. Készló neoncső és 116 villanyégő világit* majd a nógrádmegyeri művelődési otthonban Még egyelőre bepucolatla- nul, pirosló téglafallal ugyan, de már ott áll Nógrádmegyer közepén a község büszkesége, egy új, modern művelődési otthon. Falai között helyet kapott egy 400 főt befogadó hatalmas kultúrterem, külön egy társalgó, külön könyvtár, olvasóterem, büfé és irodahelyiség. A terv szerint az alkotmány ünnepén vonul majd be ez a modern épület Nógrádmegyer kultúréleté- be, hogy elősegítse a község fiataljainak, idősebbjeinek az élettel szemben támasztott kulturigényeinek kielégítését. Most a villamoshálózat bevezetéséről tárgyalnak a község vezetői. Ügy tervezik, hogy a hatalmas épületben összesen 116 égő és 16 neoncső árasztja majd a fényt. A színpad rivaldafényt kap, 30 darab színeslámpa beépítésével. De két oldalról reflektort is elhelyeznek majd, amely korszerű megvilágítást biztosít a színjátszócsoport, vagy a vendégszereplő, hivatásos művészek játékához. Április végén még csak a vita folyt, hogy kit bízzanak meg a művelődési otthon villamoshálózatának építésével. De minden bizonnyal Fridrich Oszkár villanyszerelő kapja ezt . a feladatot, aki anyagilag is kedvező ajánlatot tett. Egy hét leforgása alatt vállalta elvégezni az összes szerelési munkákat és hatezer forint értékű társadalmi munkát kínál fel a szerelési munkák elvégzésénél. ségesen magyarázza a módszer lényegét: — Gyengeárammal kén ionokat viszünk be lokálisan a beteg testrészbe — mondja, s előveszi a faládikában levő 4,5 voltos egyenáramú áramforrást és a hozzávaló eszközöket. Előkerül a kénmájoldat, különböző fémlapok, amelyek textíliával vannak borítva, s egy homokzsák, amely a lapokat szorítja a kívánt helyre. A különböző alakú lapok révén az emberi test szinte minden része kezelhető. Előkerül egy beteg, akin Lexa doktor gyakorlatban is bemutatja a kezelést. A statisztika szerint már százon felül jár a kezelések száma, s mintegy 50 dolgozó jár kezeltetni magát. Megérkezik egy másik fiatalember, s mire félmeztelenre vetkőzik, a doktor kigördíti a rendelő közepére a büszkeséget, az 500 wattos kvarclámpát. Villan az ibolyaszínű fény s az ózon illata betölti a szobát. A doktor leül asztalához és néhány mondattal elmondja a rendelő szerepét: — Az általános ambulánskezelés bővült a kvarccal és a reumatikus fájdalmak elleni kísérlettel. Nagyon örülök, hogy kvarclámpát kaptam — első a szénmedencében —, mert helyben kezelhetek bőrgyógyászati eseteket, s bizonyos védettséget is nyújt a mesterséges napoz- tatás. Tervekről beszél. A munkáját szerető ember lelkesedésével szól a megvalósításra váró feladatairól. Szeretné, ha megkímélhetné a dolgozókat a felesleges utazgatásoktól. Jó lenne, ha helyben végezhetne el egy vérképvagy gyomorvizsgálatot. — Nincs jogom táppénzállományba venni senkit. S ez megint utazgatást jelent a dolgozónak. Élénken érdekel a Ganz Mávag és a Georghlu Dej Hajógyár üzemi rendelőjének a munkája, ahol az orvosok megkapták a 7 napos táppénzbevételi jogot. Magyaráz, érvel, vitatkozik. A dolgozók, betegei érdekét védi, könnyebbségüket tekinti. Rövidesen Budapestre utazik, hogy a két gyár orvost rendelőjének a munkáját tanulmányozza. Fáradhatatlanul dolgozik, de munkája is van bőven, hiszen 57 községből járnak hozzá a dolgozók. — pádár — A LEGJOBBAK... Egy verseny izgalmai kitörnek azokon is, akik csak szemlélői a vetélkedésnek, így van ez most is, itt Salgótarjánban a Kézműipari Vállalatnál. Fiatalok, tanulók adtak találkozót egymásnak, hogy összemérjék tudásukat. Női- és férfiszabók, kárpitosok. Vajon ki tud többet a szakma rejtelmeiből, fogásaiból? Ki tudja jobban alkalmazni, amit megtanult? Nagy az izgalom az igazgatói szobában, ahol a versenybizottság tagjai foglalnak helyet. Míg ők az esélyeket latolgatják a folyosón, a két versenyző. Varga Gyula és Gergely Tamás gyürkőzik a versenymunkában készülő fotellel. Egyik teremben tizenkét ifjú leány és asszony ül a zakatoló varrógépek mellett, s versenyeznek tüzesen, hévvel. —; Én is kompiét kaptam — mutatja a pikéből készülő modellt. Valent Ida. — Elég jól haladok, s remélem, időre készen leszek. — Lehajtja a fejét s tovább dolgozik szorgalmasan. Csinosak ezek az ifjú munkások, s még csinosabbak, hogy a hév, az igyekezet az arcukra rajzolta a győzniakarás sarkaló érzését. Itt ül Szokács Katalin és Horváth Júlia is. Ok a Kézműipari Vállalat tanulói. Fürgén siklik ujjuk alatt a karton kompié, amelyet majd pikével díszítenek. Katona Ilona, a Balassagyarmati Szabó KTSZ-től nevezett be a versenyre, ö bébiruhát készít. — Nem akartam elhinni, hogy jöhetek erre a versenyre. Nagyon örülök, hogy részt vehetek itt, s igyekszem... — mondja csillogó szemmel. De örömmel jött Bihariné. Fábián Mária is. Uram Mária Szécsényből érkezett, a KTSZ-től. Ko molykodva figyeli kezének mozgását, s ha nem úgy siklik az anyag, ahogyan kellene. egy mozdulat, s rendben van minden. A női konfekciósoktól jövet egy pillanatra bekukkantunk a két fiatalemberhez, akik zakót készítenek második próbálásra. A folyosó egyik végén Gergely Tamás bökdösi a hatalmas kárpitos tűvel a fotel párnázatát. Már varrja az anyagot. Vajon ő örül-e, hogy ide került? — Örülök — mondja Tamás szűkszavúan, s úgy dolgozik tovább, mint akit üldöznek. Míg a fiatalok versenyeznek a tudással, az idővel, addig a versenybizottsági tagok hol egyik, hol másik szakma fiataljai mellett „drukkolnak”. Vajon melyik fog továbbjutni az országos döntőre? A gyakorlati vizsga után elméleti vizsgát is kell tenni a versenyzőknek. Kár, hogy ezt közvetlenül a gyakorlati után kívánják tőlük, hiszen ez nagyon kimeríti őket. 1944—45. December 6-án kezdtek siet ve a gyárbénításhoz. A kapitalista tulajdonos és fasiszta pártfogói vagonokba raktak minden gépet és árut, és kilopták az országból. Kenyér nélkül, teljes kilátástalanság- ban maradtak a munkások, akik addig verítékkel hizlalták Gerber úr pénztárcáját. December 30-án szovjet hadmérnök őrnagy jelent meg az üzemben, aki lelket öntött a csüggeteg emberekbe: el kell kezdeni a munkát, ahogy lehet. Január 2-án az öreg Angyal István vezetésével megalakult az üzemben a Kommunista Párt, több mint félszázan dolgoztak ekkor már. Dolgoztak? A kopár falak és az üzem területén felhalmozódott szemét maradt meg csupán. Ebből a szemétből hónapokig válogattak, „guberálták” a salakkal kihányt hulladék szilíciumot. A nyár folyamán fűrészgattert szereltek fel és bérmunkát vállaltak. 1946—47. Már nem adott megélhetést sem a szeméttelep, sem az át- profilirozott kisüzem. Az üzemben csupán a most már néptulajdonba vett vagyon őrzői voltak, alig 20-an. 1948. A munkásokat a kommunista csoport elszánt életakarata felrázta, felépítették a maguk gyárát. Az építésen, szerelésen fáradtságot nem kímélve, sokszor koplalva dolgoztak, mert tudták: maguknak teremtenek megélhetést. Augusztus 16-án készen volt és termelni kezdett a Magyar Vasötvözetgyár. 1949—50. Már az első esztendőben elérték, a másodikban túlhaladták a háborús években felfokozott termelés volumenjét. Pedig milyen egyszerű körülmények között, milyen nehéz fizikai erőkifejtést követelt még ekkor a munka! A kvar- citot kézi töréssel zúzták ösz- sze az adagoláshoz, a helyi és távolsági szállítás ember- feletti munkát követelt. De már megindult a fejlődés: munkások vezettek, munkások dolgoztak, munkások terveztek jobb jövőt maguknak! 1951—52. Több acél, több gép, gyár kellett a szocialista kibontakozás első lépéseihez: több szilícium is kellett. Hozzáfogtak és befejezték a II. sz. kohó építését. A emberek a környező községekből mind többen jöttek a gyárba dolgozni. már többen voltak kétszáznál. s jól kerestek a gyárban. Több nehéz fizikai munkát gépesítettek, így a kőtörést, annak rostálását, és szállítását. 1952 végén megépült és üzembeállt a III- sz. kohó is. A gyár már országos jelentőségűvé vált, létszáma megkétszereződött. 1953. A felfejlődés kibontakozásának és a gyárszervezési fel adatoknak az éve. A méreteiben megnövekedett és létszámában megszaporodott gyár rendjének megteremtése és a már többféle termék előállításának zavartalansága komoly feladat volt. Ugrásszerűen megnőtt a termelés, az immár ötfajta szilíciumból, s számos új gyártmány kísérletei folytak ekkor az egykori kisüzemben. Ferromangánaffi- nét és ferrowolfrámot még ebben az évben üzemszerűen gyártottak már. Ez év végén termelni kezdett a közben megépült IV. számú kohó is. 1954. Már üzemszerűen gyártották hosszú kísérletek után az addig drága valutáért külföldről importált és nélkülözhetetlen szilikómangánt. A párt mind erősebb lett: önudato- sabb munkások teremtek. A szakszervezet mind több tartalmat adott a versenymozgalomnak: élüzem lett a gyár, többen kaptak kormánykitüntetést. És azután még egymásután hatszor nyerte el ez a mindjobban összeforró kollektíva a büszke élüzem címet. 1955—56. Egyre bővül a szociális és kulturális ellátottság. Ezt igénylik Is a dolgozók! Egészségvédelmi berendezéseket hoznak létre, fürdők, öltözők, új irodák, műhelyek épülnek. A gyárnak országos hírneve van, elsősorban a műszaki fejlesztésben és a számtalan — immár nemzetközi méretűvé váló — eredményes kísérletsorozatok révén. Fellendül- az újítómozgalom, a termelékenység 1948-hoz képest eléri a 170 százalékot. Ilyen előzmények után, és gazdaságilag viszonylag stabilizálódott állapotok között érte a gyárat az ellenforradalom. 1957. A kommunisták a legdü- höngőbb ellenforradalmi lárma idején is ismerték egymást. Január 5-én megalakult a pártszervezet, s napok alatt kiszorult a hatalomból az ellenforradalmi csoport. A dolgozók többsége a pártnak hitt, amely ugyan nem tehetett a létszám 50 százalékának racionalizálása ellen, mert villamosenergia híján semmi termelés nem volt még akkor. De alig telt el egy hónap már üzemelt két kohó, májusban pedig megindult teljes kapacitással a termelés: az elbocsátott dolgozók visszatértek a gyárba. A kommunisták — mint 1945-ben és 1948- ban — szervezői, élenjárói voltak a munkának és így az év folyamán stabilizálódott a gazdasági helyzet. 1958—59. A nagy megrázkódtatás után okulva, komolyodtak az emberek, emberibb lett a viszony. A termelés fellendült. Üj törekvések jutottak kifejezésre e két év munkájában: a gazdaságos termelés jelszavának konkretizálása, a műszaki folyamatok tökéletesítése és új, nagyjelentőségű ötvözőanyagok kísérletezése, gyártása. A dotációt igénylő gyár nyereségessé vált, évi több milliós anyagmegtakarításokat ért el, eddig évenként 2—3 heti fizetésnek megfelelő nyereséget fizetett ki a dolgozóknak. Saját erőből több kísérleti kohót építettek, kísérletező műszaki kollektíva alakult ki a főmérnök irányításával és sok munkát igénylő próbálgatások után kidolgozták a bórkarbid, a szilikó- cirkon, az alacsony kalcium tartalmú fémszilicium, man- gános ferroszilicium, ferro- nikkel és egyéb gyártmányok technológiáját és ezeket üzemszerűen gyártják. A gyárnak az új termékek előállítása terén elért sikereit bizonyítja, hogy a szocialista országok kölcsönös gazdasági együttműködésében komoly programot kapott. 1960. Az év első negyedében a IV. számú kohóból hazánkban először krómot csapoltak. Május 1-én nyolc hónapra kidolgozott nagyüzemi kísérleti program végrehajtása kezdődött, amelyre öt szocialista ország szakemberei figyelnek és amely a nemzetközi összefogás nagyszerű ténye lesz... Kondorosi János Még folyik a gyakorlati vetélkedés. mikor elbúcsúzom a résztvevőktől és jelentkezőktől. Vajon ki lesz az első? * Később kapott értesítés szerint a női szabóknál Horváth Júlia, a Salgótarjáni Kézműipari Vállalat tanulója, a férfiszabóknál Csengődi Ottó. a Salgótarjáni Szabó KTSZ tanulója és a kárpitosoknál Gergely Tamás tanuló lett az első. ök képviselik megyénket az illető szakmákban az országos döntőn. A versengésben résztvevő fiatalok könyveket kaptak emlékül, míg 7-en oklevelet nyertek el munkájukkal. NAGY TETSZÉST ARATOTT BALASSAGYARMATON „A MI KIS VÁROSUNK” Balassagyarmaton a Madách Imre Irodalmi Színpad egyre-másra aratja sikereit és értékes előadássorozataival ma már komoly helyet foglal el a város kultúréletében. Legutóbb április 29-én és 30-án, „A mi kis városunk” című előadásával mutatkozott be. Ez a műsor Balassagyarmat múlt és jelen irodalmi munkásságát mutatta be nagy érdeklődés mellett. A műsort Szabó Károly és Versényi György állította össze. Balassagyarmat irodalmi munkásságát ezután Szőcs Józsefné, Csikasz István, Kenyeres Géza, Vadas János, Havassy Já- nosné, Gellény Zoltán, Kovács Nándor, Valló Emil, Pongrácz Csilla, Kalas Géza, Szőcs József és Zeke Lajos tolmácsolta. Ünnepi gondolatok eav avár tizenöt- évéről
