Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-20 / 32. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. április 20. életfogytiglan ítéletet hoztak Schmidt József ügyében A salgótarjáni Városi Mű­velődési Otthon nagytermé­ben csendben ülnek a hall­gatók. Most nem eredeti hi­vatását tölti be a művelődési otthon, hanem kemény, meg­fontolt, bírói és ügyészi sza­vak hangzanak el Schmidt József salgótarjáni lakos gyil­kosság bűntettének kísérlete tárgyában. 1959. december 12-én egy csendes szombati napon tör­tént, amikor Schmidt József feleségé­nek, a két gyermek édes­anyjának életét akarta ki­oltani egy élesre köszörült késsel. Ezt az eseményt, ezt a bor­zalmat egy nehéz, gondterhelt családi élet előzte meg. Egy emberségéből kivetkőzött minden felelősséget félrehajító brutális — embernek nem ne­vezhető szörny mérgezte meg az asszony, a kétéves Márta, és a nyolc esztendős Győző békés életét. Az ital, a káros szenve­dély választotta szét a csa­ládot, mert Schimdt Jó­zsef inkább élt a szenve­délynek, mint kedves, sze- retetre váró családjának. S hová jutott? S hová ve­zetett ez az út. Erről beszélt vádbeszédében az ügyész. Hi­szen azt mondotta, hogy a mi társadalmunkban az anyát­lan gyermekek sorsa nem olyan sivár, mint a múltban volt, mert a társadalom segítő keze felkarolja őket igyekszik pótolni az anyai szeretetet. De ki tudja pótolni azt a puha, meleg ölelő kart, amely im­már négy hónapja tehetlenül és bénán pihen egy kórházi ágyon? Bűnös az, aki öl, de még bűnösebb az, aki anyjuk­tól fosztja meg saját gyerme- keit. Schmidt József még a bírói pulpitus előtt sem szállt ma­gába. Egész magatartásából ki­tűnt, hogy semmit sem bánt meg. Ahelyett, hogy egy töredel­mes, minden részletre kiter­jedő, őszinte vallomással könnyítette volna lelkiismere­tét, kertelt, tagadott, bár A terhes örökség Munkásbuszon jöttem haza­felé Salgótarjánba. Karancs- lapujtő felől. Eszembe jutott, — valamikor sokan jöttek innen Tarjánba, mert a fize­tésükből a megélhetést kel­lett biztosítani. A buszban összeszokott csoportok voltak, kártyáztak és beszélgettek az emberek, hogy elüssék az időt, amíg utaznak. Fizetés utáni nap volt. A beszélgetés is ekörül forgott. Mellettem a hátsó ülésen egy ember ült, aki kivált a töb­biek közül. Sovány, beesett arcáról fáradság sugárzott. Kiugró arccsontjáról és kes- kenyre szorított ajkáról hangtalan panasz szólt. Ér­deklődve néztem ezt az em­bert, aki egy faluból jött a többiekkel, falubeli volt, de mégis valahogy elütött a töb­biektől, a gondtalan, vidám társaitól. Töprengtem rajta, mi az, ami mássá teszi őt, mint a többieket. A titkot Kiss szaktárs mondotta el. — Nagyon jó szakmunkás a „Sattyó”, ügyes ember, meg­becsüli a pénzt. De a hozo­mány tönkreteszi. — Kiss szaktárs látván csodálkozó nézésemet, folytatta. — Ö is magunkfajta legény, együtt nevelkedtünk, pajtáskodtunk. Sattyó jóvágású legény volt, sok lány szeme megakadt rajta. Rövidesen megnősült. Az asszony kapott hozomá­nyul pár hold földet és Saty- tyónak ez lett a veszte. Gyár­ban dolgozik, így a gyári munka után még várja a föld odahaza. Így tavasszal már Sattyóval nehezen lehet bol­dogulni. Most is, hogy éjsza­kai műszakon dolgozunk, alig várja a reggelt. Elsők között ül fel a buszra és rögtön el~ A SZÉCSÉNYI RUHÁZATI és SZOLGÁLTATÓ KTSZ ÜVEGEZŐ ÉS KÉP- KERETEZÖ RÉSZLEGE minden e szakmába vá­gó munkát elvállal. ÉPÜLETABLAK üvege­zés, KÉPKERETEK nagy választékban, rövid határidővel dolgozunk. Rendelés feladás és mű­hely: Szécsény, Lenin űt 2. (Tűztorony mel­lett.) (208) bóbiskol. Fáradt, pedig az éjszaka is elaludt a munka­helyén. Persze, hogy fáradt. Tavasz van és a föld meg­kívánja a magáét. Itt a ta­vaszi munkák ideje. 'Szegény Sattyó még jóformán le sem törli a reggeli maradványait a szája széléről, az asszony máris nógatja, és mennek ki­felé a földre. És Sattyónak ilyenkor kezdődik a „második műszak”. Az ősszel már azon volt, hogy belépnek a közös­be, de az asszony nem en­gedte. Azt veti a szemére, hogy az ő hozománya a föld, azt tesz vele, amit akar. És Sattyó, aki a falu első legé­nye volt, megalkuszik az asz- szonnyal a gyerekek miatt. Megy napról napra az asz- szony után, a hozományként kapott nadrágszíj földecskére, hogy nyűje, sorvassza pihe­nésre vágyó testét, hajszolja magát. Elgondolkoztam azon, amit Kiss szaktárstól hallottam... Sajnáltam szegény kétlaki Suttyót, sajnáltam, mert nem tud ura lenni akaratának, nem tudja a család irányítá­sát a fejlettebb életforma felé vinni. Sajnáltam, mert a fiatal életét teszi tönkre a megerőltető munka, mert amíg a társai az élettel és a fejlődéssel haladók frissen, kipihenten és jókedvűen kez­dik munkájukat, ő a kime­rült testével kínlódik otthon és a munkahelyen. Így megy ez napról napra és lemarad a termelésben, lemarad a fej­lődésben. — na — Balassagyarmati Cipész KTSZ felhívja a járás dol­gozóinak figyelmét, hogy cipő és csizma javításokat központi műhelyében* Ba­lassagyarmat Rákóczi út 43. szám alatt és vidéki részlegeiben: Drégelypa­lánk, Mohora, Bércéi, és Ludányhalászi községekben szakszerűen, és gyorsan megjavítja. A központi mű­helyében készít a lakos­ság részére mértékutáni cipőt és csizmát. 207 A Balassagyarmati Bú­torgyártó Vállalat ál­landó alkalmazásra fel­vesz fényezett bútor­készítésben jártas asz­talosokat és bútorfénye­zőket. Bérezés teljesít­mény után. Jelentkezés: Balassa­gyarmat, Rákóczi út 68. szám alatt. (199) látta, hogy a közvélemény súlyosan elítéli őt. Ennek a megyének dolgozó népe büszkén tekinthet vissza múltjára, hagyományaira. A nógrádi bányászok, munkások, dolgozók már sok dicsőséget szereztek maguknak és az or­szágnak. Nyugodtan állhatnak bármikor az ország színe elé és mondhatják: megtettünk és megteszünk mindent, amit a haza vár és követel tőlünk. Éppen ezért méltatlan me­gyénk nagymúltú dolgozó né­péhez, hogy egyéni sérelmeik, családi viszályaik, vagy a rossz szomszédi viszonyból származó nézeteltéréseit bics­kával, doronggal, baltával old­ják meg Schmidt Józsefek; S ahogy az ügyész vádbeszé­dében az emberekhez fordult és így szólt: ezért emelem fel figyelmeztető szavamat e hely­ről és intek mindenkit: emberek, jobban tisztel­jétek egymást, ne törjetek egymás életére, az élet egyre szebb lesz, ma ér­demes és szép élni! Ne fosszátok meg emertársai- tokat ettől a szépségtől. Azon fáradozzatok, hogy minél több örömet szerezzetek egymás­nak. Így szólt az ügyész és a hallgatók valamennyien meg­értették intő szavát; Megvető tekintetek fordultak a bűnös: Schmidt József felé — a Nép- köztársaság nevében a bíró szavát várják. És elhangzik a bírói ítélet: Schmidt Józsefet, a Magyar Népköztársaság törvényei ne­vében életfogytiglani börtönre ítélte a bíróság, gyilkos­ság bűntettének kísérle­téért. Elhangzottak a nehéz sza­vak. A nagyszámú hallgató­ság megelégedéssel veszi tu­domásul a bírói ítéletet, amelybe belenyugszik az ügyész, a védő, s amely ellen még most is cinikus hangon fellebbezéssel él Schmidt Jó­zsef. Pedig ezt az ítéletet meghallotta a beteg asszony is, megnyugtatja őt is, mert érzi, hogy az ítéletben az emberi kollektíva feléje áradó féltő és aggódó szeretete tük­röződik. —i—ó— Emlékművei" avattak a Cserhctthalápi fiatalok Cserháthaláp kis falu, mindössze 800 lakosa van. A helybeli KISZ-szervezet tag­létszáma 35. Hazánk felsza­badulásának 15. évfordulójá­ra Cserháthaláp KlSZ-fiatal- jai mégis valami olyat tet­tek, ami miatt példaképpé váltak nemcsak megyeszerte, de talán az egész országban is. Nem az történt, hogy anyagilag, vagy erkölcsileg valami óriási dolgot művel­tek. Egyszerűen és híreszte­lés nélkül saját erejükből, saját pénzükből egy emlék­művet készítettek. Nem 20 méteres szoborról, vagy hatalmas oszlopról van szó, de szép emlékműről, amely április 4-re már állt és hirdette a cserháthalápi fiatalok lelkesedését. A pénzt ők adták össze, a tanács anyaggal segítette őket, a tervet a KISZ-titkár készí­tette és nekiláttak. A körül­belül 2—3 méteres emlék­műn ott ragyog két év szá­ma: 1919—1945. Borkő Pál KISZ-titkár nemcsak tervező volt, de egyben munkavezető is és ki­vitelező is. És ez az emlékmű kétsze­res emlékeztető. Emlékezteti a kis község népét minden­re, ami a két évszámmal kapcsolatos és emlékezteti a járást, a megyét és az orszá­got arra, hogy a kiszesek él­nek, dolgoznak és védik a felszabadult országot. Egy szerény, de annál értékesebb kiállításról A Salgótarjáni Madách Imre Általános Gimnáziumban áp­rilis 4-én érdekes kiállítás nyílt. A megelőző szervezést és a munkát nem kísérte kü­lönösebb propaganda. Dr; Ra­vasz Dezső igazgató, és a tan­testület több tagja csendben, szerényen dolgoztak a kiállí­tás előkészítésén. Jó munká­jukat dicséri most a gimná­zium két termében kiállított anyag. ízléses, szép, és ami a leg­fontosabb ötletes összehasonlí­tások és grafikonok mutatják, hogy milyen volt az iskola és a tanulók helyzete a felsza­badulás előtt és milyen most. A számok nem állnak egy- magukban és szárazon a lá­togató előtt, érdekes és érzék­letes ábrák és képek illuszt­rálják őket. A legszelleme­sebb az a kép, ahol a tanulók anyagi és szociális helyzetét úgy érzékeltetik, hogy két szekrény látható, az egyik a felszabadulás előtti nyomorú­ságos helyzetre célozva mind­össze egy nyakkendőt tartal­maz, a másikban viszont mo­dern, szép öltönyök, ingek, és más ruhaneműek mutat­ják, hogyan öltöznek ma a diákok. A külső teremben kiállítot­ták a gimnáziumból kikerült országhíres szobrászok és fes­tők alkotásait, láthatók Somos- kői Ödön, Sztrapecz Károly, ifjú Szabó István, Vasas Ká­roly, Hamza Tibor, Fayl Fri­gyes művei. Ebből az iskolá­ból került ki Dr. Molley Ká­roly, aki sokáig tanított a gimnáziumban és jelenleg a Budapesti Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem professzora. A belső teremben a kézi­munka kör népi hímzései és más gyönyörű kézimunkái lát­hatók. Olyan szépek és any- nyira ízlésesek, úgy a minták, mint a színek tekintetében, hogy a látogató az első perc­ben el sem akarja hinni, hogy ezeket gimnazisták készítet­ték. A kiállítás előkészítésében a grafikonok megrajzolásában és minden más munkában lelke­sen kivette a részét az a 25 főből álló KISZ-brigád, amely­nek tagjai időt és fáradtsá­got nem kímélve dolgoztak azon, hogy az igazgató és a kiállítást szervező tanárok el­gondolásai jól és szépen ki­dolgozva kerüljenek a közön­ség elé. Reméljük, hogy más iskolák és társadalmi szervek felfigyelnek a kiállításra, ame­lyet a tervek szerint csak áp­rilis végével zárnak be. Tíuniőr Így jobb Margitka? (A Berliner Zeitnugból.) Szöveg nélkül. Megnőtt felelősséggel egy nemes hivatásról E ddig is megvoltak. Ténykedésükről nem zengtek sok hozsan­nát, feladatukat mégis becsülettel, hivatássze- retetből végezték. Itt éltek eadig is közöttünk — tanul­tak, gyakoroltak, igvekeztek a szakma legkülönbözőbb fo­gásait elsajátítani, s csak ak­kor vettünk róluk tudomást, amikor félreverték a haran­got, amikor megszólaltak a szirénák, amikor a pernye szállt szerte a faluban, — ha tűzesethez vonultak ki, s dolgoztak önfeláldozóan. Mert a tűz bárhol is üti fel a fejét szörnyű csapás, s ha tűzoltóink nincsenek talpon, ha nem értenek dolgukhoz, ha rossz a felszerelésük — a tűz kénve-kedve szerint ter­jedhet a faluban, tanyán, — bárhol. Milliók, emberek élete forog kockán, s meg­mentésük nem egyszer azok­nak a kezébe van letéve, akik önkéntesen vállalták e nagyszerű, e szép munkát, akik hivatásszeretetből, be­csületből lettek tagjai a Köz­ségi önkéntes Tűzoltótestü­letnek. Bátor emberek ők, felemelő hivatás az amit tesznek a köz, az egyén, dol­gozó társaik vagyonának megmentéséért, önként, min­den fizetség nélkül végzik munkájukat, s ha a tűz felüti fejét, ott vannak s a lakos­ság összefogásával akadá­lyozzák meg a tűz tovaterje­dését, a sok százezer forint értékű károkat. Községi önkéntes Tűzoltó- testületeink az elmúlt hetek­ben életük újabb fordulópont­jához értek. Oj vezetőséget választottak a Testület élére — mint minden második esz­tendőben. — És mégis ez a választás sokkal jelentősebb volt, sokkal többet kell ró­la szólni, mint bármikor máskor. A most lezajlott választá­sokon községi tűzoltóink szá­mot adtak az elmúlt kéf év munkájáról, eredményéről, s őszintén beszéltek a vezető­ség munkájáról is. Vehetnénk sorba községeinket, akár Sóshartyánt, Zagyvapálfalvát, Rimócot, Legéndet vagy a többit is, ahol azzal is emelték a választás fontos­ságát, hogy részt vettek azon a község vezetői, párt és tanácsi irányítói, a tö­megszervezetek képviselői. E zekben a községekben már azt látták a fa­lu vezetői, — de maguk a tűzoltók is, hogy a jövőben még nagyobb a felelősségük, még tovább kell fokozni szakmai tudá­sukat, képezni kell önmagu­kat politikai vonatkozásban is. Igen, nagyobb a felelős­ség, nagyobb a feladat még akkor is, ha beosztásukat ön­ként is vállalták. Mert ma már nemcsak az egyéni por­tákat, hanem sokkal többet, óriási vagyonokat óvnak a tűz. martalékától, s munká­juktól talán egy egész köz­ség jóléte, szövetkezetének jövője függ, óvja a közös vagyont a tűzoltó ébersége, szakmai felkészültsége. Községi önkéntes tűzoltó­ink látják is e megnöveke­dett feladatot, s már a veze­tőség újjáválasztó közgyűlé­seken is nagyobb felelősség­gel beszéltek nemes hivatá­sukról. Ügy beszéltek példá­ul Rimócon is, hogy a közös szérűn, a közös istállóban ott van az önkéntes tűzoltó vagyona is, a közös vagyon. Ezért kell a jobb munka, azért, hogy megóvják egész évi kenyerüket, jobblétün­ket biztosító készleteinket a tűz martalékától. i ■ Ö nkéntes tűzoltóink tehát látják felada­tukat. Szükséges, hogy éppen a ve­zetőség újjáválasztása után még nagyobb segítséget kap­janak munkájukhoz tanácsa­inktól, mozgalmi szerveinktől, társadalmi szervezeteinktől. Kell a segítség Nagyoroszi­ban, Nógrádmegyerben, Pat- varcon, Felsőtoldon meg más községekben is, hogy önkén­tes tűzoltóink még jobb munkát végezzenek nemcsak a tűz oltásában, hanem a tűzessek megelőzésében! Mert tűzoltóinknak ez is egyik leg­fontosabb feladatuk. Hisz’ jó munkáit akkor végeznek, ha kevesebb a tűzesetek száma — jobb a felvilágosító mun­ka, a tűzesetek megelőzése. Nagy és nemes feladat vár az új vezetőségre. Az ő mun­Első fellépés kájuk hű tükörképe áz egész Testület munkája lesz. Nem másról, arról van szó, hogy a vezetőség új tagjai — akik egyébként a községek egyik legrátermettebb emberei — megtudnak-e birkózni a fel­adatokkal, helyes irányba tudják-e terelni a kiképzést, fel tudnak-e lépni a Testület tagjaival nagyobb tűz ese­tén. Mert a Testület tagjai a jövőben is úgy fejlődnek, amilyenek vezetőik. És a ve­zetőknek meg kell birkózni a feladatokkal. Kell, hogy megértessék a falu vezetőivel: mennyire szükséges a Testü­let felszerelése, az üzembiz­tos fecskendő, lajt, vagy a többi, egészen addig, hogy a községfejlesztési keretből — ahol erre szükség van — megfelelő tűzoltószertárat is biztosítsanak a Községi ön­kéntes Tűzoltótestületnek. Megállapított tény, hogy a Községi önkéntes Tűzoltótes­tületeknek szerepe nőtt fal- vainkban az elmúlt időszak­ban. Nőtt, mert ott vannak, részt vesznek a község kö­zösségi életében nemcsak tűz esetén, hanem aktív tagjai a társadalmi munkáknak, irá­nyítói a kulturális életnek, akár Karancskesziről, Rimóc- ról, Hollókőről, vagy más községekről is lenne szó. M egnőtt felelősséggel kell végezni mun­kájukat az újonnan választott vezetőség­nek. Felelősséggel egy nemes hivatás érdekében. A most megválasztott vezetőségek pedig, — akik társaik bizal­mából kerültek az élre — képesek is lesznek erre a munkára. A közösség, a dol­gozó nép várja tőlük a jó munkát. Somogyvári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom