Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)
1960-03-02 / 18. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. március 2. Felelősséged a tanfolyamokért Jóleső érzés hallani, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik a munkájukhoz szükséged iskolát, vagy tanfolyamot már elvégezték, illetve végzik. Ez így van rendjén. Államunk előrelátó gondoskodásának, az egymás és munkánk iránt érzett felelősségnek az eredménye ez. A napjainkban felnövő generációk egyre nagyobb százaléka végez középiskolai, egyetemi tanulmányokat. Az életben, a munkahelyre kerülés után azonban lépést kell tartani a fejlődéssel. S azután vannak olyanok is, akik a múlt miatt maradtak el a tanulással. Nézzünk egy példát. A tanácsapparátusban dolgozók részére rendelkezés szabályozza bizonyos tanfolyamok elvégzését. Tanácselnökeink, titkáraink, a szakigazgatásban dolgozók továbbképző tanfolyamokon szereznek egyre szélesebbkörű tudást a munkájukhoz. Megyénkben az ősszel megalakult egy oktatással foglalkozó munkaközösség a megyei tanácson, amely kidolgozta az oktatás jellegét, tematikáját. Jelenleg három fajta tanfolyam működik tanácsi vonatkozásban. A választott tanácsi vezetők, részére; azok részére, akik középiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkeznek; s a szakosztályokon dolgozó előadók részére. A választott vezetők tanfolyama szeptember óta jól működik. A résztvevők — közel 150-an — egy része a tanfolyam után hathónapos államigazgatási iskolára kerül. Ezek a kezdők. A haladók — közel 90-en — egy része pedig a Tanács Akadémián folytatja tanulmányait. Ez az első tanfolyam jól működik, a másik kettő viszont nem. S ez nemcsak az oktatók hibája A járási tanácsvezetők, osztályvezetők kifogásai, — sok a munkánk, nagy az elfoglaltság — nem fogadhatók el; szintúgy a szakapparátusban dolgozóké sem. Vajon a szakosztályok előadóinak nem lenne előnyös ismerni a tanácstörvényt, a négyes törvényt és ezáltal végre túljutni a maguk szűk területén? Jó lenne, sőt, ezt kell tenni. S ez a felelősség kérdése; a jövő iránti felelősségé. Elvégre nem mindegy, hogy csak önző módra, a saját munkám tekintem, s elzárkózom a körülöttem tolakodó ismereteiktől; vagy igenis törekszem arra, hogy egészebb ember legyek. A munkaközösség a végzettek részére is biztosítaná a továbbfejlődést. Javasolta, hogy egy-egy felelős beosztásban dolgozó írjon tanulmányt a munkájával kapcsolatos tárgykörből. Magasabb szintű ankétokat kívántak rendezni, és mégsem lett semmi. Vajon nem felelős-e ezért a munkaközösség is? Ogy gondolom, hogy csak akarat kell ehhez. Sok esetben égigérő problémát csinálunk egy-egy dologból, amit minden megerőltetés nélkül el tudnánk látni. Ez káros az ambíciónkra is, de a közös munka előrehaladására is. A Tanács Akadémia első évfolyamát az 1959/60-as évben 11-en végzik megyénkből levelező tagozaton. A félévi vizsgák előtt ezek részére egy kéthetes vizsgaelőkészítőt rendezték az illetékesek. A hallgatók jól vizsgáztak. A törődés hasznot hozott. És itt feltétlenül meg kell említeni Illés Miklós. Kun Lajos és Németh László osztályvezetőket, akik többek között példamutatóan elősegítették az előkészítő sikerét. S a másik példa. Alig egykét hete befejeződött egy kétéves. munka melletti ápolónőképző tanfolyam Pásztón. Ezen a tanfolyamon 10-en végeztek. A vizsgáik sikerültek — ha nem is születtek fényes eredmények — s ez a 10 leány már szakképzett ápolónőként vesz részt életünk formálásában. Két év hosszú idő. Mennyi gond és feláldozott szabadidő fűződött hozzá. Sok esetben már-már úgy látszott, hogy megszűnik a tanfolyam, mert a fiatalok lellkiiereje a munka és a tanulás gondjai között őrlődött könyörtelenül. Voltak időszakok, amikor az oktatók küzködtek gondokkal. Nehézségek árán tudtak biztosítani néhányszor oktatót, — orvosokról lévén szó; egyéb sürgős feladatok jöttek közbe. Ennek a tanfolyamnak is voltak hiányosságai. Többször változott a gazda, míg végül a tanfolyam befejezése előtt a Salgótarjáni Ápolónőképző Iskola igazgatójának a felügyelete alá került. Sok gondot elkerülhettek volna, ha nagyobb felelősség nyilvánul meg a tanfolyam iránt az illetékesek részéről. Ügy gondolom, nem mindegy, hogyan bánunk az állam pénzével. Ha eredményes a munka és képzett tanácsvezetők, ápolónők kerülnek ki a tanfolyamokról, akkor jól gazdálkodtunk a ránkbízott értékekkel. Ha nem, akkor elfecséreltük a pénzünket és talán önmagukban is meg- hasonlott emberek fogják keseríteni a velük dolgozók életét. És ez az illetékesek, az egyének, de mindannyiunk érdeke is, hogy az előbbi leAz 1960—61-es sziniszezonban tíz- esztendős lesz a szórakozni, kul- túrálódni vágyó falusi emberek hűséges látogatója, az Állami Déryné Színház. Harcos, áldozatos és rendkívül fáradságos út áll mögötte: Shakespearét, Moliéret, klasszikusokat vinni a ma drámairodalma mellett olyan helyekre, ahol azelőtt jóformán még a madár sem járt, — nem könyMil alaatiunh? Roger Peyrefitte: SZENT PÉTBE KULCSAI Egy francia kispap Rómába került, egy bíboros udvarába. Miközben teológiai tanulmányait végzi, beleszeret »így szép fiatal lányba. Nem tudja „római módra” összeegyeztetni magában a szerelmet és a papi hivatást, Isten szolgálatát és a világias életet, s ezért előbb ki akar ugrani a reverendából, majd mégis az egyházat választja és lemond a világi boldogságról. Az író a történet során végig vezeti olvasóját az „örök város” egyházi színterén, a pápa lakosztályától kezdve egészen a katakombák mélyéig, és fölényes bölcsességgel leplezi le az egyház nagyjainak tévelygéseit. A RÉGÉSZET REGÉNYE Ceram „regényében” lebilincselő módon hozza közel a ma emberéhez az elmúlt két évtized kiemelkedő régészeti munkáját és eredményeit. Nem kevesebbre vállalkozott a szerző, mint időben 5000 évet, térben négy kontinenst végigszáguldani az ásók nyomában, feltárni az archeológiái felfedezések történetét, melyek mögött felsorakoznak a lángeszű dilettánsok, a nagy koncepciójú kutatók, a hangyaszorgalmú tudósok óriási erőfeszítése, apró, szívós és kitartó munkái. Az olvasó mintegy szemtanúként kísérheti végig az egyes feltárások izgalmas mozzanatait. ban 213 előadás volt, 44 községet, várost kerestek meg az együttesek és több, mint 55 ezer nézőt neveltek, gyönyörködtettek. A szezon hátralevő részében a színház a megyében is bemutatja még a „Viharos alkonyat” című szovjet darabot, a „Tavaszi rügyek” című Mikszáth novella színpadi változatát, Tabi László „Magyar környezetbe ültetett balatoni csetepaté” című vígjátékát, a „Százházas lakodalom” című darabot és ősbemutatóként, Nógrád megyében először Duna- jevszkij: „Fehér akác” című operettjét. Előadásra kerül a megyében a „Hawai rózsája” és a „Nebántsvirág” című klasszikus operett is. A színház jubileumi évében Katona József Bánk bánja, Kodály: „Háry János” című daljátéka és egy mai témájú darab kerül a többek között Nógrád megyei közönség elé.------------ 4%^-*»--------------VÁ SÁRLÁS 48 ÓRÁIG Ősbemutató lesz Nógrád megyében VÁLTOZATOS PROGRAMOT IGÉK A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA nyü feladat. Ezt a hivatást vállalta 10 évvel ezelőtt a színház és a hivatást Déryné nevéhez méltón teljesítette. CfÁrum Néhány megjegyzés a Salgótarjáni Irodalmi Színpad vitájához Kell-e az Irodalmi Színpad? Kultúrforradalmunk része az Irodalmi Színpadok országos elterjedése. Természetes következménye a műveltségi színvonal emelkedésének és mutatja, hogy egyre szélesebb körben érdeklődnek a művészetek, az irodalom szépségei iránt is. Nem divat tehát az Irodalmi Színpad, hanem társadalmi igény hívta életre. Társadalmi igény azért is, mert általuk az emberek világnézetét, magatartását alakíthatjuk, tudatukat formálhatjuk, érzelmeiket gazdagíthatjuk. Helyes volt tehát a Városi Irodalmi Színpad megszervezése. Kié legyen az Irodalmi Színpad? A válasz csak egyféleképpen fogalmazható meg: akié az irodalom; az irodalmat értő és szerető dolgozó népé. Nemcsak az értelmiségé, nemcsak a már bizonyos olvasottsággal és irodalmi műveltséggel rendelkező, — és nem mindig jó ízlésű — kispolgárságé, hanem azoké a kétkezi munkásoké is, akik még csak a legutóbbi időbért kerültek közel az irodalmi alkotásokhoz. Felmerülhet az a kérdés is, hogy lehetséges-e az ilyen különböző fokon álló, ízlésű közönségnek olyan műsort adni, mely mindegyik igényeit kielégíti. Lehet, mert alapvető érzés kapcsolja őket egybe: az irodalom szeretete. Erre az irodalom iránti sze- retetre támaszkodva kell a Színpad műsorainak betölteni feladatát: az emberek gondolkodásának alakítását és maradandó művészi élmény nyújtását. Meg kell ismertetni a közönséggel az emberiség évezredes küzdelmét a szépért, a boldogságért, az igazságért és az emberi haladásért, mely a világirodalom nagy alkotásaiban tükröződik. Meg kell ismertetni a ma irodalmát is, melynek problémái a legközvetlenebbül hatnak. Nem színház az Irodalmi Színpad, nem is hivatásos művészek az előadók, éppen ezért nem is a művészi alakítás a döntő, hanem az irodalmi szöveg egyszerű, ízléses tolmácsolása, amely híven kifejezi a költő, író gondolatait, érzelmeit, állásfoglalását. Ezért nagy lehetőség van arra is, hogy az Irodalmi Színpad munkájában nagy számban vehetnek részt aktívan az irodalom barátai. Már írtuk, hogy az Irodalmi Színpad megszervezése időszerű és helyes volt. A közreműködőket mindenképpen dicséret illeti áldozatos, úttörő munkájukért és teljesítményükért. noha az előadás művészi színvonala nem volt egyenletes. Az Irodalmi Színpad nem cél, hanem eszköz, eredményességéről, hatásáról tehát csak akkor lehet beszélni, ha minél többen ülnek a nézőtéren. Ez az a dolog, amiben az Irodalmi Színpad vezetősége nem tett meg mindent, mint már azt több cikkben említették. Ez bizonyára azért történt, mert a szervezők nem számoltak azzal, hogy sokaknál még az érdeklődés az irodalom iránt inkább passzív és ezeket ösztönözni kell. Fel kell használni tehát minden lehetséges eszközt a személyes beszélgetéstől a bérletek kiadásáig. Feltétlenül helyes lenne, ha célul tűznék, ki a közreműködők táborának növelését is. A közönség és új előadók szervezésére szorosabb kapcsolatot kell létesíteni a különböző szervekkel, melyeknek céljuk és feladatuk a a dolgozók kulturális nevelése. Ügy gondoljuk, ha ezekben a dolgokban előbbre tudnánk jutni, nem kerülne sor arra, hogy legközelebb is csekély számú közönség nézné meg a műsort. KOJNOK NÁNDOR, a megyei tanács népművelődési osztályának művészeti előadója A Déryné Színház Heltai-bemutatójáról Tűnődöm az utcai plakáton. No, ez igazán derék dolog. Hogy mennyi találékonyság, leleményesség rejlik az Állami Áruházban és a tarjáni Cipész KTSz- ben! — az ember nem is sejtené! Az anyját neki!... Aszondja, hogy: „Amíg vásárol, a cipőjét megjavítják” - így a szöveg s alatta a javítások különféle terminusa: „Talpalás 48 óra, sarokjavítás 2 őrá, orr és sarokvasigazítás 2 óra, stoppolás 1 óra.” Meglehetősen ismerem a szakmát és gondolkodóba esem, lesz-e vajon vendége ennek a gyorstalpaló üzemnek, ahol a Mélyen Tisztelt Vásárló kerek 48 órát gusztálhat, válogathat az áruk között mezítláb, — mint ama bizonyos nevezetes király, aki Kanosszában mezítláb várakozott a pápa kegyes fogadására. Nem mondom, az Állami Aruház és a Cipész KTSz fúziója nem lehet ennyire kellemetlen, hiszen az illetékes osztályon méretnek megfelelő rekamiék áll-' nak a kedves vásárló kényelmére, ha netalán túlontúl kimerítené az a negyvnnyolc óra, míg a cipőre ráverik a talpalávalót. Utána úgyis övé a világ, addig tessék csak nyugodtan vásárolgatni, ha futja miből. Mint ismeretes a Nógrád megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya múlt év szeptember 30-án takarékbélyeg betétgyűjtési verseny- felhívással fordult az iskolákhoz. A versenyfelhívásban körvonalazott feltételek szerint az 1959. december 31-i állapot figyelembevételével I. kategóriában első helyen áll a Salgó-bányatelepi iskola 193,70 forint átlagbetéttel. II. Az orr és sarokvas igazításról igazán már beszélni sem érdemes. Potom két óra az egész. Ezt igazán kibírhatja mindenki. De merthogy pillanatnyilag semmi vásárolni való kedvem nincs, ám merthogy a spiccvas lötyög a cipőm orrán, hazamegyek s a fejszével öt perc alatt úgy megerősítem, hogy abban hiba nem lesz. Egy óra és 55 perc lesz a nyereségem. Ebből az íráskából az a tanulság: újítsunk, csak újítsunk, de úgy, hogy az újítás valóban új is legyen. A gyorstalpalás valamikor azt jelentette, hogy a mester két óra alatt tökéletessé pofozta a cipőm járdához legközelebb levő részét s negyven- nyolc óra alatt, ha kívántam, eredetit remekelt. Az Állami Aruház és a Cipész KTSz újítása tehát semmi újat nem mond. Tessék csak elmenni néhány más vidéki városba az illetékeseknek s meg lehet győződni, hogy a talpalás 48 óra helyett 2 óra, orr és sarokvas javítás pedig éppencsak 5 perc. S még ez sem újítás, náluk sem, csak ragaszkodás a szakma „haladó hagyományaihoz”. Ügy bizony. (barna)-------------ka tegóriába tartozó iskolák közül első helyen áll a ho- mokterenyei iskola 116,40 forint átlagbetéttel és a III. kategóriában első helyen a zaigyvapálfalvi iskola 62,70 forint átlagbetéttel. Országos viszonylatban megyénk az 1959/60-as iskolai évben december 31-i kiértékelés szerint első helyen állt. Az eddigi eredményekről s az elkövetkező hőnapok terveiről tartott sajtótájékoztatót a napokban Ascher Oszkár, Kossuth-dí- jas kiváló művész, a színház igazgatója a megyei lapok munkatársai részére s ebből megtudtuk, hogy a Déryné társulatok működésük óta mintegy 17 ezer előadást tartottak az ország legkülönbözőbb helyein. Nógrád megyében csak az 1959-es szezonAz Állami Déryné Színház a Makrancos hölgy legutóbbi bemutatóját követően a Néma Levente is sikeres produkcióban került és kerül nap-nap után közönség elé a megyében. A siker a szereplők jó képességeit dicséri, akik Szé- csi Ferenc rendező lendítő elgondolásaival szárnyat kapnak. Zilia szerepében rendkívül dekoratív jelenség, érzelmeit jól, gazdaságosan, mértéktartóan árnyaló színésznőt ismertünk meg Gyulá- nyi Évában, Agárdi Péter formálója, Vereczkei Zoltán férfias ereje, orgánuma, kulturált beszédtechnikája és az ezekhez párosuló líraisága a költő-elképzelte szerelmes hőst teremti meg. Kornlós Róbert komédiázó kedve híven követi a klasz- szikus, elsősorban a molierei vígjátékok modorát és nem kevés sikerrel. Igen mértéktartó, tiszta, világos ábrázolást láthattunk Mátyás király alakjában, a sokoldalúan tehetséges Szávai Lajostól, felesége, Beatrix szerepében Szatmári Olgától. Gianetta és Monna Mea életrekeltője Tordai Ili és Nádori Margit volt, mindkettő játékában sok ötlet, kedvesség és báj csillogott, mint ahogy nagyon kedves pajkos- ság, csibészesen kedves elgondolások szőtték teljessé és mulatságossá Károlyi Judith ikomorna alakítását is. Geoletto Mario, a király krónikása — Zólyomi Jenő sok évtizedes művészi tapasztalata teljes vértezésével mintázta igen élővé, élvezetessé feladatát, Fribi udvari bolond figurájában pedig Gyimessi András ügyesen követte az előadás tempóját. Első helyen megyénk iskolái a f-akarékbélyegek gyűjtésében Már megjelennek az egykori fiatal párok körül az unokák, hajukat megcsípte a dér, ám ők mégis fiataloknak érzik magukat. Csak a naptár rossz, amely életkorukat ötvenre vagy ennél is többre tartja. Sokat összeülnek s beszélgetnek. Hogy miről? A mát- kaságról, esküvőről, arról, ami egybekapcsolta őket. S ilyenkor a hajdani legény, a ma bácsija kihúzza magát s megy a szekrényhez. Leakaszt egy ruhát, a villany alá hozza s most már ketten nézik a vőlegényruhát. S a ruha segít az emlékeket még fényesebbé tenni. De nincs mindenütt meg a vőlegényt ruha, az ifjúkor emléke, s mégis őriznek kedves emléket a nagyapók. Az egyik az első fizetési borítékot, míg másik szerelmes levelet, vagy fényképet. Az őrhalmi Járja Mi ■ A LEGKEDVESEBB EMLÉK . . . hály bácsi egyiket sem őrzi, pedig 1895- től talán lett volna ilyen is. Ám az ő emlékeztetője fiatal, s mikor szert tett rá, már akkor is bácsinak titulálták. A földosztáshoz nyúlik vissza az emlék. Ahhoz a naphoz, amikor a volt cselédből gazda leit a saját földjén. Érthető öröme, amikor delegálták őt a földosztó bizottságba, s ezt még csak fokozta, hogy rá bízták az uradalom zsíros földjeinek kimérését. Maga fabrikálta össze az ölezőt s járt korát meghazudto- lóan a földeken. Járja Mihály után szaporodtak a cövekek, a mezsgyét jelentő saját birtokon. Az idő ezután gyorsan haladt. Emberek lettek a múlt lenézett, kisemmizett cselédei A saját földjükön hajnaltól késő estig dolgoztak pedig nem állt fölöttük az ispán. S a munka gyümölcsözött. Gombamódra nőttek az új házak, de a házak belseje sem maradt üres. Az idő azonban sürgetőleg lépett fel. A megnövekedett igények kielégítése nagyobb terméseredményeket kért. S az őrhalmiakra lehetett számítani. Egyöntetűen foglalt állást a község népe a nagyüzemi mezőgazdaság mellett. S ma már tsz-hen harcolnak, hogy nagyobb darab kenyér jusson a dolgozók asztalára. Ez az év jelentős hazánk történetében. Szabadságunk másfél évtizedéhez érkeztünk. Olyan 15 évhez, amely mellett századok eltörpülnek. S ennek a másféltized évnek az emlékét, dokumentumait gyűjtsük egybe, hogy az utókor, a ma fiataljai lássák a nagyszerű utat. Járja Mihály bácsi közel 15 éve őrizte emlékként szabadságának, emberré válásának megtestesítőjét, az ölezőt. Azt a saját készítésű két hosszú lécet, amely széthasította az uradalmi birtokot. Jobban vigyázott rá az elmúlt másfél évtized alatt, mint állataira, pedig azokat is igencsak szerette... S most az ölező megfelelő helyre került. Nehezen vált meg Mihály bácsi a „kedves” emléktől, s hogy mégis azt tette, érthető. Az ölező méltó helyére, a Balassagyarmati Palóc Múzeumba került. S Mihály bácsit kárpótolja az, hogy ott többen látják az emberré válás bizonyítékát, mint a kis családi házban. Hortobágyi A.
