Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)

1960-03-16 / 22. szám

2 NÓGRÁDI NtPCJBAG 1960. március 16. Jó úton egy pártsserveset As ÉMÁSZ kommunistái a taggyűlés után Üzemi pártszervezeteinknek legfontosabb feladata most a gazdaságos termelés meg­valósítása, a műszaki fejlesz­tés biztosítása. Az elmúlt esz­tendőben nem mintha rossz eredményeket értek volna el az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat salgótar­jáni dolgozói ezen a téren, mégis figyelemre méltó a pártszervezet helyes kezde­ményezése. Az történt ugyan­is, hogy a vállalat pártszer­vezete legutóbbi taggyűlésén éppen ezeket a fontos ténye­ket tűzte napirendjére, hogy megvitassák az 1959. évi ered­ményeket, hogy megszabják azokat a feladatokat, amelyek a megnövekedett tervelőírá­sok 1960. évi teljesítését se­gíti elő. JÖK AZ EREDMÉNYEK A pártszervezet taggyűlése úgy értékelte az elmúlt esz­tendőt, hogy 1958-hoz viszo­nyítva is, de a tervszámokat is figyelembe véve jelentős volt az előrehaladás. Az épí­tőipari tevékenységben — villanyhálózat szerelés stb. — csaknem 3 millió forint értékű túlteljesítést értek el. Az önköltségben 0,35 százalé­kos a megtakarítás, míg az újításoknál — amelyek első­sorban a műszaki fejlesztést célozzák — ugrásszerű volt az emelkedés. Az év elejei érdektelenség után — a párt- szervezet helyes felvilágosító munkája nyomán csupán de­cemberben 156 újítást nyúj­tottak be a dolgozók — a ll hónapi 91 újítással szemben. Vitatkoztak a taggyűlésen a munkafegyelemről, a verseny­mozgalomról, s a műszaki színvonal emelésének legfon­tosabb járói; a dolgozók to­vábbképzéséről. Éppen a tag­gyűlés határozta meg, hogy ma már a dolgozók mintegy 23 százaléka vesz részt szak­mai továbbképzésen — töb­ben tanulnak a műszaki egye­temen, technikumban, külön­A kereskedelem koncentrációja Franciaországban Egy hivatalos francia sta­tisztikai jelentés szerint az utolsó hat esztendőben 37 703 kiskereskedés szűnt meg Franciaonsaágiban és 50 630 bolt átalakult áruház­zá, illetve fióküzleteket nyi­tott. Ezek az adatok minden­nél jobban bizonyítják, hogy a kis családi tulajdoniban lévő boltok létét egyre job­ban fenyegetik a modem áruházak. böző átképzős tanfolyamo­kon. HATMILLIÓ FORINTTAL NAGYOBB FELADAT Kétségtelen tény, hogy az elmúlt év után az új eszten­dőt is jól kezdték a vállalat dolgozói. Januári építőipari tevékenységüket 109 százalék­ra teljesítették, de száz szá­zalék felett van a februári eredményük is. Mégis a tag­gyűlés úgy foglalt állást, hogy nagyon sok még a tenni való. Mert már 1959-ben is job­bak lehettek volna az ered­mények, ha például az építési osztály tervszerű szállításokat eszközöl az építkezések terü­letére. Ezért nagy volt a fu­varköltség, az állásidő, amely egyrészt a termelési értékre volt kihatással, básrészt nö­velte a vállalat költségszint­jét. Ezt növelte még éppen az építési osztályon dolgozó tervezők • pontatlansága, fe­gyelmezetlensége. Erre egy példa is elég. Például olyan tervekre adtak kivitelezést — mintegy 3 millió forint ér­tékben —, amelyekre nem volt beruházási hitelkeret biztosítva. Sorolhatnánk per­sze a tennivalókat akár az anyagtakarékosság, az anyag gazdaságos felhasználása, az újítás, ésszerűsítés terén egé­szen a munkafegyelem szigo­rúbb betartásáig — hiszen erről is vitatkoztak a vállalat kommunistái legutóbbi tag­gyűlésükön. A tennivalókat is megszabták, s most az a fontos, hogy az így hozott határozatoknak érvényt is szerezzenek. A VERSENY ÉS MŰSZAKI INTÉZKEDÉSEK BIZTOSÍTÁSA A vállalatnak ebben az esz­tendőben több mint 6 millió forint értékkel kell több épí­tési munkát elvégezni, mint 1959-ben. E megnövekedett feladatnak bizony nehéz ele­get tenni a jelenlegi technoló­giával, a vállalat kommunis­tái mégis teljesíthetőnek tartják a feladatokat. Ehhez természetesen elengedhetetle­nül szükséges a dolgozók ver­senylendületének fokozása, elsősorban pedig olyan mű­szaki intézkedési tervek ké­szítése, amelyek a jelenlegi körülményék között is bizto­sítják a tervek maradéktalan végrehajtását. És hogy a kommunisták teljesíthetőnek tartják a nagyobb feladato­kat, annak minden alapja megvan. Ugyanis a dolgozók a kongresszusi munkaverseny folytatásaként olyan vállalást tettek, amely biztosíték a fel­adatok megvalósításához. Vál­lalásuk értéke például 1 mil­lió 527 ezer forint, amelynek megvalósítására 11 brigád alakult 186 fővel. Nem elhamarkodott a kom­munisták állásfoglalása azért sem, mert elkészült a válla­latnál a megfelelő műszaki fejlesztési, intézkedési terv is. Külön tervet készítettek például a hálózati vesztesé­gek megszüntetésére, az üzemzavarok elhárítására, az építőipari tevékenységek fo­kozására, a munkaügyi prob­lémák megoldására. De előbb­re látóak is: mintegy 6 pont­ban már azokat a feladato­kat szabták meg, amelyek az 1961. évi munkák tervszerűb­bé tételét segítik majd elő. A műszaki intézkedési terv az egyéb intézkedésekben foglal­kozik az újítással, a balese­tek csökkentésével, az okta­tással, másszóval olyan köve­telményeket állít dolgozó és műszaki vezető elé, amelyek végrehajtása a gazdaságos termelést, a műszaki fejlesz­tést biztosítják. Ha pedig mást nem is, csak azokat a követelményeket teljesítik, amelyeket önmaguk szabtak meg végrehajtás céljából, nem lehet kétséges, hogy az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat kommu­nistáinak ebben az esetben is igazuk lesz: teljesíthető a feladat, s ahogy a dolgozók is vállalták, december 24-re eleget tesznek 1960. évi fel­adatuknak. AMIRŐL MÉG BESZÉLNI KELL Hogy a megnövekedett fel­adatoknak eleget tegyenek a vállalat dolgozói, vezetői, fel­tétlen meg kell szívlelni a párttaggyűlésen is felvetett igen súlyos problémákat. Bár ezek nem műszaki, nem is gazdasági természetűek, még­is a jelenlegi körülmények között gátlóvá válik e nagy­szerű műszaki feladatok vég­rehajtásában. Az egyik — s talán legfontosabb a munka- fegyelem. Ez nem hogy ja­vult volna, sőt, romlott az elmúlt esztendőben. A másik — s a kollektív szellem kialakításában, amely nagyon fontos tényező a ter­vek teljesítésében — az ese­tenkénti személyi ellentét, amely ennél a vállalatnál megnyilvánul. A tervek tel­jesítéséhez a vállalat minden dolgozójának legjobb munká­jára van szükség. A munka- fegyelem lazulása, a szemé­lyeskedés csak ronthatják, s nem javíthatják a munka in­tenzitását, s társadalmi rend­szerünkben ennek semmi he­lye nincs. Somogyvári László Küldöttértekezleten megjutalmazták a Magyar-Szovjet Baráti Társaság legjobb munkásait Küldöttértekezlete volt va­sárnap délelőtt a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Nóg- rád megyei szervezetének a megyei tanács nagytermében. A járásokból, községekből népes küldöttség jelent meg ezen az értekezleten, amely nemcsak beszámolót volt hi­vatott adni az eddig vég­zett munkáról, soronkövet- kező feladatokról, de a kö­zeli kongresszus számára is számos hasznos javaslatot készített elő. Elnöki megnyitó után Fa­lati Mihály elvtárs, az MSZBT titkára tartott részletes, mindenre kiterjedő tájékoz­tatót az eddig végzett mun­káról. Elsőnek a Szovjetunió nemzetközi diplomáciai mun­kájáról szólott. Hangoztatta, hogy a tartós békét a Szov­jetunió gazdasági és techni­kai előretörése, fölénye biz­tosítja. A magyar és szovjet nép közötti hagyományos kapcso­latok legújabb szakaszában a feladatunk az, hogy nép­szerűsítsük azokat a szovjet eredményeket, amelyek fel­adataink végrehajtását siker­rel zárhatják. A Szovjetunió­tól gazdasági, tudományos, műszaki segítséget kapunk megyei viszonylatban is. Bá­Jó munka dicséri a rétsági népfront aktivistákat Szép eredménnyel zárult a Mezőgazdasági Könyvhónap A felszabadulás óta eltelt idő alatt jelentősen nőtt a falusi lakosság életszínvonala, ezen belül a kulturális szín­vonal és kulturális igény is. Ma már a szórakoztató könyvek mellett egyre na­gyobb érdeklődés nyilvánul meg a szakkönyvek iránt is. A kulturális színvonal emel­kedése magával hozza az em­berek minden irányú fejlődé­sét. A február 1-től 28-ig meg­tartott „Mezőgazdasági Könyv­hónap” eredménye is azt iga­zolja, hogy a földműveléssel, állattenyésztéssel, gyümölcs- termesztéssel foglalkozó dol­gozók érdeklődnek a legfej­lettebb módszerek iránt. Ezt bizonyítja az az érdeidődés, melyet a könyvhónap alkal­mával megrendezett szak­könyvek iránt tanúsítottak. Az FJK Könyvesboltok és bizományosok, s a könyhónap alkalmával könyvárusításba bevont dolgozók a mezőgazda- sági könyvhónap alatt 39 323 forint és 80 fillér értékű mezőgazdasági szakkönyvet adtak el. A könyvesboltok 65 község­ben szerveztek házról házra való könyvárusítást és 6 köz­ségben mezőgazdasági könyv- ismertetőt. A könyvesbolt dolgozói, bizományosai mellett a házról házra való könyvárusításban, az ankétok közönségszervezé­sében nagy segítséget nyújtot­tak a pedagógusok, úttörők. KISZ-tagok, tanácsi dolgozók, fmsz-i választottszervi vezető­ségi tagok és fmsz-i dolgozók, akiknek odaadó munkája nagyban elősegítette a fenti eredményt, s ezen keresztül a falu kulturális fejlődését is. Paja, a földesúr... Nem tudom, ki a csuda le­het az a Paja becenevű ember, akiről a vonatban hallottam a minap, de valami nagysze­rű és csudálatos ember lehet, ha a vonat krónikája is meg­emlékezik róla. Baktat a szerelvény s az ember akarva, akaratlan a mások szavát hallgatja. Így többek között egy kendőzött fejű falusi asszonyét: — ... hát az a Paja, a föl­desúr nagyon jópofa ember. És én se léptem be. Hogy én sem léptem be, azt olyan diadallal vágja ki ez a középkorú asszony, mint aki férfiak helyett vitézke­dett, s meglehet, hogy úgy volt, hogy amikor „belépés­ről” volt szó, az ember he­lyett ő viselte a kalapot. Nagyon jó ember lehet az a Paja, ha már ilyen jópofa, ahogy útitársam zengi s mi­lyen szélesre kerekülne ez a „jó pofa”, ha itt ülne valahol köztünk és hallaná, hogy jó­pofa és „én se léptem be”. Mert ezt az ő jó pofájának könyvelhetné el. Hej, asszonyok, de sokszor adtok a jó pofára!... S de hányszor feleditek, milyen pofa volt Paja és voltak a Paják, csak másfél évtizeddel ezelőtt is!... Változnak bizony a „po­fák”, de a Paják akkor iga­A rétsági járásban is szép eredményekkel dicsekedhet a Hazafias Népfront. Minden egyéb tevékenység mellett nagyszerű nyitánnyal kezdték ezt az évet a termelőszövet­kezetek patronálását, segítését illetően. Már a múlt évben voltak törekvések a területen, de mióta létrehozták a járási el­nökség mellett működő mű­szaki csoportot, azóta egyre gyarapszanak az eredmé­nyek. A termelőszövetkezeti fej­lesztés során ebben a járás­ban is növekedett a termelő- szövetkezetek, termelőszövet­kezeti községek száma. Ez a fejlődés jelentkező gondokkal jár. Tehát érthető, hogy a rétságiak az eredmé­nyesebb munka érdeké­ben január 21-én létre­hozták járási vonatkozás­ban a Hazafias Népfront mellett a társadalmi ak­tivisták műszaki csaport- ját. A csoport jelenleg öt főből áll, azonban szeretnék kilenc tagra növelni a létszámot. Ezáltal minden termelőszö­vetkezeti községbe jutna egy-egy társadalmi-műszaki aktivista. Az év eleje óta már jelen­tős értékű társadalmi munkát végeztek a csoport tagjai. Bár új építkezések nem folynak, csupán régebbi épületeket alakítanak át a követelményeknek meg­felelően, így is mintegy 50 ezer forintra becsülhe­tő a csoport munkája nyomán a termelőszövet­kezetek megtakarítása. Az átalakításokhoz szüksé­ges tervjavaslatok elkészíté­sével, az anyagok szakszerű kezelésével, az átalakítási munkák során nyújtott szak­tanácsokkal jelentős segítsé­get nyújtanak a járás ter­melőszövetkezeteinek az akti­visták. Jelentős -ez a segítség, tár­sadalmi vonatkozásban is, hiszen az aktivisták kisiparo­sok, akik pótolják az állami tán a legjobb „pofák”, ha azt hallhatják: „... és én sem léptem be.” Körülötte egészében újul a világ. Friss erőt kap a föld, bőségesebben fizet, mint va­laha is, a Paják korában, de nem lép be ... Hát Pajáék cselédje akar maradni örökre?... A jópofa Pajáéké? Bizony, manapság már százados elmaradásról árulkodik az ilyen hang, s rosz- szul hall az, aki a Paják sza­vát hallja, érti és fogadja meg és nem azokét, akik a termelő szövetkezés felé mu­tatnak. Még akkor is, ha ezek nem olyan jópofák, csak egysze­rűen jobb életet ajánló em­berek. (barna) és tanácsi, építőipari válla­latok sokszor későn érkező segítségét. Az ő munkájuk nyomán alakították át Te­reskén a régi cselédlakásokat istállónak, Keszegen utat épí­tettek, s ezenkívül más he­lyeken is folytak átalakítási munkálatok. A műszaki csoporton belül példamutatóan tevékeny­kedik Papo Gyula útépí­tési technikus, aki jelen­tős segítséget nyújt a megépítésre kerülő utak felmérésével, a tervek elkészítésével. Az ő segítségével készül a te- reskeiek 800 méteres major­sági útja is. Az említett eredmények még nagyobb ütemben növe­kednek, ha megvalósul a cso­port bővítésének terve. A csoport tagjai a népfront szellemében végzik segítő munkájukat, amelyet a jövő­ben még eredményesebbé kí­vánnak tenni. nyáinknál rakodógépek mu­tatják a tröszt eredményei­nek növekedését, az Acéláru­gyárban, Üveggyárban és a mezőgazdaságban ugyancsak új gépek továbblendítői a munka ütemének és ezt ma már Nógrád megyében szá­mos járás említheti. Falati elvtárs ezután az MSZBT határozati javaslatát terjesztette elő. Eszerint meg kell valósítani a mozgalom további szélesítését, hogy a tömegszervezetek a maguk területén feladatuknak tart­sák a barátság célkitűzései­nek megvalósítását. El kell érni, hogy a mozgalom min­den községbe eljusson és mozgósítani tudja a tömege­ket a VII. Kongresszus irány­elveinek megvalósítására. Biz­tosítani kell, hogy a szovjet eredmények a magyar gya­korlatban sajátosságainknak megfelelően gyümölcsöző fel- használást nyerjenek és ezek a tapasztalatok segítsék öt­éves tervünk sikeres végre­hajtását A határozati javaslatok is­mertetése után hozzászólások­ra került sor, majd az új elnökség és kongresszusi kül­döttek megválasztását az MSZBT aktívák kitüntetése követte. Aranykoszorús ki­tüntetést kapott: Alpári Pál, Lakner József. Kálovics Gé­za. 'Regős József, id. Csontos János, Faragó Jenő. Gajdos István. Kákái László. Szak- mári Rudolf. Ezüstkoszorús kitüntetésben részesült Lang Ottó, Pandur Károlyné, Ta­kács Lajosné, Szabó Illés, Gyurkovics Jánosné, dr. Kiss Gyula, Farkas Pál, Pásztor János, Tamás István és Im- rovecz Pálné. A küldöttek, s az értekez­let vendégei délben közös ebé­den vettek részt s kellemes hangulatban ünnepelték az új kitüntetetteket, akik nagy­részt már a közös ebédnél mellükön viselték az MSZBT arapy és ezüst jelvényét. Pálforduló a TÜZÉP-telepen A TÜZÉP telepről napi 40—50 tonna szenet szállítottak el a téli hónapokban. Most már napról-napra csökken a tü­zelőigény. .. Az ősszel megkezdődött tü­zelőanyag beszerzés, a tél hidege ellen való védekezés nap-nap után a kocsik és fo­gatok nagy számait sorakoz­tatta fel a szécsényi TÜZÉP- telep előtt. Megszokott képe volt már ez Szécsénynek. Most már utolsókat „rúgja” a tél, de még hűvösek a na­pok. Csák olykor-olykor mu­tatják magukat a tavaszra emlékeztető nap erőtlen su­garai. A szécsényi TÜZÉP-te­lepen azonban már megje­lentek az építési anyagok igénylői. Máris volt, amikor egyet­len nap alatt 50 ezer darab téglát és 45 tonna cementet vittek el a TÜZÉP-telepről. Az építési anyagok irányá­ba tevődött át az érdeklődés. A környék lakói csak azt várják, hogy tervük valóra- váltásához az idő is hozzájá­ruljon, s máris tovább foly­nak Szécsényben és a kör­nyező falvakban azok a lá­zas építkezések, amelyeket az elmúlt év őszén a hideg idő beálltával abbahagytak. ... és napról-napra nő a kü­lönböző építkezési anyagok igénylése. íme a fényképező­gép lencséje előtt az egyik építkező egy zsák cementjével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom