Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)

1960-03-02 / 18. szám

1900. március 2. NÓGRÁDI NtPOJSAG 3 Tanulva a múlt évi tapasztalatokból, megalapozottabb lesz a műszaki fejlesztés — Levél a Salgótarjáni Acélárugyárból — Pártunk és kormányunk az 1959- as évben lehetővé tette, hogy műszaki fejlesztési ala­pot képezzenek állami válla­lataink a gazdaságos termelés mielőbbi bevezetésére. Okulva az 1959-es év hi­báin, vállalatunk vezetősége úgy határozott, hogy az 1960- ban rendelkezésünkre álló összegnek megfelelően még a múlt év folyamán ki­dolgozta a vállalat ezévi mű­szaki intézkedési tervét. Az elmúlt év hiányosságai ezen a téren a következők voltak: Kezdeti nehézségek követ­keztében csak a második ne­gyedév folyamán vált előttünk ismeretesssé a rendelkezésünk­re álló fejlesztési alap ösz- szege. Ennek következtében már az első negyedévben nem tudtunk megvalósítani egyet­len egy intézkedési témát sem. Műszalti vezetőink tapasz­talatlansága következtében a műszaki fejlesztési alap fel­használási lehetősége terén eredményezte azt, hogy a rendelkezésünkre álló alapnak csak a kétharmad részét tudtuk hasznosítani. Ezen hiányosságokat felis­merve és figyelembe véve az MSZMP VII. kongresszusának irányelveit a már elkészített műszaki intézkedési tervün­ket újra felülvizsgáltuk és a meglevő 48 témából a mű­szakilag legjobban megalapo­zott 42-őt beépítettük ez évi tervünkbe. Tekintettel arra, hogy ezen intézkedések különféle elő­készületeket igényelnek, így a párt és szakszervezet be­vonásával éves tervünket há­rom lépcsőre bontottuk. AZ ELSŐ lépcsőbe építettük be azokat a műszaki intézkedéseket, amelyek pénz nélkül, vagy minimális befektetéssel, csu­pán műszaki, vagy szervezési intézkedéssel megvalósíthatók. Ezek bevezetésének, illetve megvalósításának határideje ez év március 31. Tesszük ezt azért, hogy ezek beveze­tése már az év első hónap­jaitól éreztesse gazdaságos ki­hatását. Az első lépcsőben 17 intézkedés szerepel, amely­ből február közepéig 9-et már megvalósítottunk. Az első lépcső megvalósítása az említett ütem szerint önkölt­ségben 5,5 millió forintot és többlettermelési értékben 25 millió forintot eredményez az 1960-as évben. A MÁSODIK megvalósítási fokozatba épí­tettük be azokat az intézke­déseket, amelyek kevesebb anyagi ráfordítással nagyobb munkaigényességgel járnak. Ezen műszaki intézkedések maradéktalan bevezetését 1960 augusztus 20-ára tervez­tük- Erre az időszakra 12 fontosabb intézkedést állí­tottunk be,, amelyek közül lé­nyegesebbek a lapátkivágás módosítása, a gereblyegyártás új módszerrel történő gyár­tása és a huzal minőségének fokozására irányuló, alacsony hőfokon való kimelegítésének helyettesítése inhibitorok al­kalmazásával- Az utóbbi in­tézkedés 1960. éves megtaka­rítása 200—220 ezer forintot tesz ki. A HARMADIK fokozatba építettük be azon intézkedéseket, amelyek ter­vezést, kísérletet, kutatást, vagy bonyolultabb gépalkat­részek elkészítését igénylik és így nagyobb anyagi ráfordí­tással is járnak. Ezen fokozatok nem azt jelentik, hogy elhatároljuk egyes időszakokra a mun­kánkat, hanem azt, hogy már az év elején terveztetjük a harmadik lépcsőben megvaló­sítandó intézkedéseket, vagy már most készítjük a máso­dik lépcsőben megvalósítandó intézkedésekhez szükséges szerszámokat stb. Tehát ütemszerűen meg­valósítjuk betervezett intéz­kedéseinket. A tervezett 42 intézkedést sem Kezeljük dogmaként, mert még az év közben a dolgozók által fel­hozott jó javaslatokat soron kívül beépítjük a műszaki intézkedések közé, amelyek megvalósítására tartalékala­pot biztosítottunk. Ilyen pél­dául a hideghengerműi fazon hengerlőgép meggyorsítása, vagy a dróthúzói vastagsori gépek 5 fokozatú húzásról 7 fokozatra való átállítása. Lengyel István igazgató ft Zagyva II. április 4-i béléséért fflz előír! határidői pontosan betartjuk — Ahogyan az építő látja a feladatokat — A Zagyvapálfalvi Üveggyár rekonstrukciójának építési beruházásánál a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat a kivitelező. A rekons­trukció' még 1957 őszén kez­dődött és azóta, hogy az üzem megindulhasson, rengeteg problémát és feladatot kellett megoldani az építőknek. Április 4-ére, az új üzem indulási idejére a munkála­tok legnagyobb „hajrája” most megy. Az egyes létesít­ményeken a magasépítőkön kívül sok más alvállalkozó és egyéb technológiai szerelő vállalatok dolgoznak. A legutóbb, 1960. január 21-én megtartott széleskörű és mindenre kiterjedő koope­rációs értekezlet meghatároz­ta az üzem indulásáig az egyes vállalatok legszüksége­sebb feladatát A februári, aránylag hi­deg időjárás sem fékezte az építés ütemét, mert az építő vállalat dolgozói mindvégig dolgoztak. Az építő vállalat dolgozói vállal­ták többek között, hogy a ge­nerátor és széntároló épület valamennyi szükséges építési munkáit elvégzik és szerelés­re az utolsó szakaszt is már­cius 7-re átadják. Ezideig az ígéretet tartják, elkészítették a szénbunkert és vasbeton pódiumot, s az előregyártott tárolórész szerkezeteinek ösz- szerakása jelenleg folyamat­ban van. Lehetséges, hogy vállalásukat egy-két nappal megrövidítik. A generátor épület szociális részének épí­tőmesteri munkáinak elvégzé­sét március 20-ra vállalták. A munkák eddigi állása sze­rint valószínűleg előbb fog­ják teljesíteni. A nyersanyagtároló tető­szerkezetének és fedésének elkészítését az építő vállalat március 5-re vállalta, ahelyett március 28-ra befejezi. A ke­verőépület belső építőmesteri munkáit március 20-ra vál­lalták a dolgozók, amely elő- relőthatólag március 15—18-ig elkészül. Wolszky Géza, az Építőipari Vállalat termelési osztályának vezetője tll!llllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIII>lllllllllllllllllllllll!llllillllllllllllllllllllllllllllll!llllllllll!llllllllllllllllllllllll ÜVEGCSISZOLÓK Már 25 éve dolgozik az üvegcsiszoló szak­mában Bohurát István, akinek keze alól sok tízezernyi szépművű üvegtárgy került a fogyasztókhoz. Csurgai László még nem régen dolgozik a Salgótarjáni Üveggyárban, tavaly sza­badult, de máris pontos munkákat bíznak rá a csiszoidában. Á törvényesség talaján Egy év alatt több roiint fél­ezer vitás munkaügyekkel foglalkoznak az egyeztető bi­zottságok. Legtöbbjük fel­mondásból, áthelyezésből és kártérítésből eredő jogsérel­meket tartalmaznak. A terü­leti, városi és járási egyez­tető bizottságok működésére elmondható, hogy azok a dolgozók érdekeit képviselik, s megóvják a törvényt is sértő vállalati intézkedéseket, fegyelmi eljárásokat. A törvénysértő határoza­tok közé lehet sorolni a ta­nácsi vállalatok egyeztető bi­zottságainál például Kaposi Józsefeié ügyét, akinek a vállalat munkaviszonyát az MT. 29. § C. pontja alapján szüntette meg. A vállalati egyeztető bizottság a felmon­dást elfogadta, jól lehet, az a törvényességet teljes egé­szében mellőzte. A területi egyeztető bizottság azonban Kaposiné munkaviszonyát helyreállította. A vállalatve­zető ennek ellenére is Mi- zserfáról a népboltból Job­bágyiba helyezte át „népgaz­dasági érdekre” hivatkozva. Jól lehet Kaposiné áthelye­zésénél semmiféle népgazda­sági érdek nincs, sőt lakóhe­lyétől 40 kilométerre kellett munkahelyét elfoglalni. Ah­hoz pedig, hogy dolgozni tud­jon, reggelenként 4 órától este 22 óráig volt távol csa­ládjától, ráadásul még 10 kilométert is gyalogolnia kellett minden nap, hogy be­csülettel eleget tegyen mun­kájának. Kaposiné az át­helyezés ellen újból a nép­bolt vállalat egyeztető bi­zottságához fordult, amely a fellebezést tárgyalás nélkü1 elutasította. Feltétlen hasznos az egyez­tető bizottságok munkáját a számok tükrében is megvizs­gálni. Egy év alatt például a tanácsok egyeztető bizottsá­gai 234 esetben foglalkoztak vitás ügyekkel. Ezek közül mintegy 40 százalékban ad­tak helyt a dolgozók felleb­bezéseinek, míg az esetek 60 százalékát elutasították, te­kintve. hogy a vitás ügyet a dolgozók részéről a törvé­nyesség szempontjából nem találták kellően megalapo­zottnak. A területi egyeztető bizottság a fellebbezés közül mintegy 180 esetben a dolgo­zó javára, 200 esetben viszont a vállalat javára döntött. Azok a vitás ügyek, ame­lyek az egyeztető bizottságok­hoz érkeznek, sok esetben tartalmazzák a dolgozók jo­gos panaszát. Sajnos jellem­vonása a tanácsi egyeztető bizottságoknak az, hogy — bár legtöbb egyeztető bi­zottságnál jogászok is tagjai a bizottságoknak —mégis sok esetben elutasítják a dolgo­zók jogos fellebbezését, te­hát törvénysértő határoza­tokat hoznak. Ennek az az oka, hogy az egyeztető bizott­ságok tagjai a tárgyalásra kitűzött ügyet nem tanulmá­nyozzák át, nem folytatnak helyszíni vizsgálatot, így a vi­tás ügyek rossz ismeretében törvénysértő határozatokban testesül meg pontatlan mun­kájuk. A Salgótarjáni Járási Tanácsnál például három törvénysértő intézkedést is hoztak: például Szorcsik Fe­renc gépkocsivezető felmon­dásánál, Cserner Jenő kőmű­ves munkaviszonyánál és Deák István fizetett szabad­ságának, illetve munkaruha ellátásának ügyében. Lehetne sorolni tovább a törvénysértő határozatokat, melyeket a korábban már említettek mellett előidéz az is, hogy nem tartják be az előírt 8 napi határidőt, sok eset­ben egy-kettő, sőt négy hónap is eltelik, amíg az egyeztető bizottságok akár törvényes, legrosszabb eset­ben pedig törvénytelen ha­tározatot hoznak. Hiányos­ságként jelentkezik még ma is az egyeztető bizottságok munkájában az, hogy hatá­rozataikat nem indokolják kellően, melyet sok esetben ügyészségeink nem segítenek elő. Mi több, Mártonfalvi Pál leltár ügyével is foglalkozott a Balassagyarmati Járási Egyeztető Bizottság és kéré­sének helyt adott, holott lel­tári hiánnyal az egyeztető bizottság nem foglalkozhat. Egyeztető bizottságainkra nagyon komoly, felelősség- teljes munka hárul. Munká­jukat csakis úgy tudják pon­tosan elvégezni, ha a törvé­nyesség szilárd talaján áll­nak, munkájukat az emberi­esség hatja át. Mert az egyez­tető bizottságoknak a válla­lati. a népgazdasági érdek mellett elsősorban a dolgo­zók törvényes jogainak biz­tosítását kell szemelőtt látni. Az egyeztető bizottságok munkájánál e kettő kell hogy érvényesüljön. Gimnazisták a gyárban Kedden két órakor a mun­kába szólító sziréna hagyo­mányos hangjára huszon­kilenc kislány is ott sorako­zik az acélárugyár kapubejá­ratánál. Gondtalan fiatalsá­gukból adódóan hangosan csi- vittelnek, hónuk alatt vala­mennyi ott szorítja aktatás­káját. Csakhogy ebben ilyen­kor kedddenként nem tan­könyvek lapulnak, hanem az alkalomra hozott munkaruha. A tarjáni gimnazisták benn a gyárban két csoportra vál­nak. Egyrészük a nappali fényt árasztó tanulóműhely­ben foglalja el az ipari ta­nulók helyét. Kinek, kinek megvan a kisajátított munka- padja, ügyesen beszerelik a munkálandó darabot és re­szelnek, fúrnak, faragnak, fű­részelnek aszerint, hogy ki hogyan áll a feladattal­A gyár adta új környezet újfajta tulajdonságokat is ki­bontakoztat a fiatalokban- Mindenekelőtt nagy többségük szívvel szereti már — és ami ennél is több — becsüli a fizikai munkát. Nem holmi ismeretlen, vagy lenézett fo­galom előttük a gyár ottho­nos levegője. Maguk is ezt szívják heti négy órában, az ottani munkásoktól tanulnak egy kicsit a szakmából, egy kicsit a munkaszeretetből és egy kicsit • a munkásember gondolkozásmódjából is. Várhelyi Kati már az első órában fáradtságot érez. De azért szorgalmasan reszeli a munkadarabot. Nem akar na­gyon lemaradni, mert jövőre a gyár vezetősége kedvére való munkával bízza meg. Laboratóriumba kerül és az anyag szerkezetével való is­merkedés már jobban vág jö­vendő szakmájához. Ö ve­gyészmérnöknek készül érett­ségi után. A feketeszemű Kimer Ilonka meg Testneve­lési Főiskolára szeretne men­ni. Előzetes edzésnek tartja az itteni fizikai munkát. Raf- fai Lajos — aki az egyik leg­ügyesebb a műhelyi munká­ban — rádióműszerésznek ké­szül, Gyuri bácsi, a szakmun­kás mindannyiszor szeretettel simogatja meg szemével az ügyes fiú munkára hajló csi­nos fejét. A másik műhely gimnazis­tái egy kicsit szerencsésebbek. Mert a főműhelyben „nagyok is” dolgoznak. És akárhogy is sürgeti őket felelősségtudatuk, hogy időben készen legyenek, csak oda-oda figyelnek, hogy az „igazi“ munkásoktól is ta­nuljanak, szemükkel összelop­kodjanak valamit a géppel való bánásmódból is. Itt Sze­pesi Vili, meg a Kisbali Ist­ván emelkedik ki az átlag­ból. A félpercig sem pihenő Szepesi Vilmos kikapcsolódás­nak érzi ezt az újszerű mun­kát. Azt mondja, örül, hogy ide járhat, legalább fiatalon megtanul a szerszámmal bán­ni. Ö nem véletlenül jelent­kezett az Acélárugyárba, leg­kedvesebb álma, hogy egyszer a vasiparba kerüljön- Hogy szakmunkásnak-e, vagy mér­nöknek, majd eldönti az idő- Minden esetre módjában áll választani. Nyerges László, a gyári szakoktatási felelős örömteli ténynek tartja ezt az idén in­duló kísérletet. Sőt mi több, maguk is próbálkoznak újí­tással máris a kísérlet elején. Például olyan feladattal bíz­zák meg a gyerekeket az első évben, ami az ipari tanulók­nak is feltétel a félévi bizo­nyítványhoz. Csakhogy még amazok heti 28 órát töltenek a gyárban, a gimnazisták csak négy órát dolgoznak. Mégis úgylátszik nem fognak na­gyon lemaradni. Az iskolai kísérő tanár, Szabó Géza érdekes összeha­sonlításokat tesz. Van egy pár gyerek — fiú is lány is — aki itt az üzemben jobban helyt­áll mint az iskolapadban. Né­melyik közepes bizonyítványt vitt haza, amelyben egyetlen jeles osztályzat van: üzem­gyakorlatból: Különösen a lá­nyokat tartja rendkívül szor­galmasnak. Akik a világért sem akarnak lemaradni a fiúk mögött a gyárban. Üjlaky Mária Itt még a borravaló sem segített ••• I A dolog úgy kezdődött, hogy Salgótarjánban, az Al- ; lami Áruházban egy homok- ! terenyei munkásasszony közel ; ; 3 ezer forintért egy három- ajtós szekrényt vásárolt. A ; Fő téri állomáson nem is ! akármilyen szavakkal büsz­kélkedett: jutott arra pénze, hogy új bútor kerüljön a lakásba, szebb, ékesebb lesz ; . ezekután a szobája, öröm- ; ! teli arccal ment a MÁV- pénztárhoz, s kérte még a délelőtti órákban a szolgála- ; tos vasutasokat: tessenek ezt ; a mielőbbi vonattal elküldeni ! Homokterenyére, hadd örül- < jön az új darabnak mielőbb ; a család. ; É:s ez a munkásasszony bol- ! dogsággal az arcán járt-kelt | az állomáson, s minden is- I merősének boldogan muto- , gáttá az új bútordarabot. Hányszor leírtuk már, de most is leírom, hogy alig < akad olyan öröm, amelyik \ ürömmel ne vegyülne, - saj- > nos, emberek miatt. így volt £ ezzel ez a homokterenyei asz- < szonyka is. Bosszúsága ott > kezdődött, hogy a déli 12 óra 5 30 perces vonattal nem vit- ? | ték el, de még a 15 óra 20f ; percessel sem, mondván a c ; vasutasok: majd a közismert > ' Panni-robogóval küldik to- i vább, hiszen arról nem kell > Kisterenyén átrakni, az köz-! vetlen Homokterenyéig szál-; ! lítja az új szekrényt. Az asszony, ha magában bosszankodott is, belátta, hogy hátha a vasutasoknak; van igazuk, valóban nem tö-1 rik a szekrény, nem kell át-!; rakni. ; Elérkezett a várva-várt idő. ! Délután, röviddel az indulás ! előtt beérkezik az állomásra a közvetlen Mátranovákig köz­lekedő Panni-robogó. Az asz- szonyka sürgeti: tegyék már fel a vonatra azt a szék-; rényt. A vasutasokban azon-; ban kevés volt az akarat,; mígnem megjelenik a for-! galmista, s arra hivatkozva,! hogy már nincs idő, mert a vonat még február 26-án sem késhet, ezért azt elindította,; - az asszony és az utasok! teljes felháborodására. így hát a szekrény csak nem ért haza időben és át­rakás nélkül, még akkor sem, ha az ígéretekre egy kis borravalóval is reagált a szállító fél, az a munkás­asszony.- SO -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom