Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)
1960-03-05 / 19. szám
Lányokat, asszonyokat köszöntünk JÓZSEF ATTILA: JleámjA zépség dieiéretv Dicsérlek hát, míg minden erőm itthagy: a férfiból kiszakadt gondolat vagy, hallgatsz, de szól a trombiták szava, s ledől az elzárt Jerichó fala. Remek városok, puszták, és az ég is — körülötted van minden s azért mégis csak téged lát meg, téged, aki lát. Éretted volt csak eddig a világ... Eh, ostoba, nem így, de lelkesebben, mint tűzimádónak vak rengetegben áldó hozsánna zengne ajkirul, ha körülötte az erdő kigyúl. Csak vergődés a méltó hódolat: ha egy köre Lépsz, az fájdalmunk darabja. S hogy befejezzem a dicséretet — szedjenek nagybetűvel TÉGEDET. Mindig számítanak munkájára A nőmozgalom történeté- ben jelentős esemény az idei március 8-a. Most 50 esztendeje, hogy a lányok és asszonyok nemzetközi mozgalmat indítottak felszabadulásukért, és ebbe bekapcsolódtak a magyar lányok, a magyar asszonyok is. Most, amikor erre az évfordulóra emlékezünk, lehetetlen nem a , pártkongresszus anyagából kiindulnunk. Kádár elvtárs zárszavában ugyanis azt mondotta: ha csak a nőket szabadítottuk volna fel, ha csak nekik biztosítottuk volna a törvényes valósággá váló egyenjogúságot, már ez maga óriási dolog lenne, már ezért érdemes volt küzdeni, harcolni, mert ez nagyszerű, nagyjelentőségű valami. Az egyenjogúság azonban csak úgy maradhat törvényesen kimondott valóság, ha biztosítjuk annak minden feltételét Mindenekelőtt munkaalkalmat a dolgozni kívánó nőknek. A munka ma már a nők számára nemcsak kereseti lehetőség, nemcsak fizetéskiegészítés, hanem valódi felszabadulás, kitörés a konyha szűk négy fala közül, valósággá váló egyenjogúság a férfival. Különösen Nincs olyan dolgozó a Salgótarjáni Üveggyárban, aki ne ismerné Marék nénit Az 52 éves munkásosszonyról mindenki a szeretet, az elismerés hangján szól. Pedig nem vitt végbe semmi rendkívülit, dolgozik a gyárban, mint annyi sok társa. Marek Jánosné azonban mégis különbözik valamiben. Férje, az üvegfúvó, megérti élete párját, sőt, mi több, büszke feleségére. Soha nem történt közöttük szóváltás, ha a feleség kissé később ment haza. A mozgalom éppúgy hozzátartozik életükhöz, mint a munka: Mert a munkát hamar megismerték. Marek néniék hatan voltak testvérek. . Már 8 éves korában rá hárult három kis testvérének a gondja. Ö volt a legidősebb a parádi üveges családban, s most, amikor visszaemlékezik, úgy mondja, hogy ő küszködött a legtöbbet. Tizenkétéves korában már ő is az üveggyári csi- szoldában volt. Tíz évet dolgozott itt, amikor feleségül vette az itt dolgozó Marek János, üvegfúvó. Fiatalok voltak, s mit is tudtak elképzelni a jövőről, mint szépet és jót. Mivel Párádon ezt nem találták meg, Salgótarjánba jöttek, gondolván, itt minden másképp lesz. Később azonban szomorúan tapasztalták, csak a helységnév és a gyár más, de a harc a holnapért itt sem szűnt meg, sőt, egyre nehezebb lett. Egymás után jöttek a gyermekek, Éva, Adél és Aladár. S 1945 után a család élete is megváltozott. Nemcsak abban, hogy többet keresett az apa, nem is abban, hogy még egy kislány született, hanem abban, hogy emberek lettek Tanulhattak már a gyermekek. Adél több évig az Állami Népi Együttesnek letj, a tagja, Aladár egyetemre ment. S ekkor, 1952-ben az anya ismét munkába állt, hogy fiának szebb ruhája, nyugodtabb tanulása legyen. S azután sem mondott búcsút. mert ma is dolgozik. A 13 éves Panni jövőjét szeretnék biztosítani. De van más a parasztasszonyok számára jelent ez nagy dolgot, akik évszázadokig éltek a legkisebb megbecsülés nélkül, robotoltak éjjel-nappal. A parasztasszony, belépve a termelőszövetkezetbe, emberileg is, jövedelmileg is önállóvá válik. Ettől a lépéstől kezdve munkájának nyoma van, írott nyoma van, amiért dolgozik, azért meg is fizetik. Éppen úgy, éppen olyan mértékkel, mint a férfiakat. Dehát ez maga még nem minden. Amikor a párt és a kormány lehetővé tette a mi nőink számára a felszabadulást, az egyenjogúságot, kell, hogy érezzék az ezzel járó hatalmas felelősségtudatot is. Azt, hogy valóban helyt tudjanak állni az élet minden területén, ehhez nekik is a férfiakkal együtt tanulniok kell. És ne számítson ünneprontásnak, ha azt mondjuk, hogy ezen a területen bizony még problémák vannak. Még nagyon könnyen el tudja venni sóik lány és asszony kedvét az a rengeteg előítélet, amely megnyilvánul a nők munkába- állásával, tanulásával, társadalmi tevékenységével kapis. Megszerette a gyárat, a nagy családot. 1947-től párttag s 1950-től mindig párt- vezetőségi tag. Tagja a nőtanács vezetőségének és lehetne sorolni egyéb funkcióit. Más ötvenkét életév után pi- henget, lassan mozog. Marek néni azonban megcáfolja korát: fiatalos .. . Reméljük, Marek néni még sokáig segíti nemcsak kis családját, hanem azt a nagy családot, amelyet üveggyári kollektívának hívnak. csolatosan. Mert ez ellen még nem elég harcosan, bátran veszik fel a nők a harcot. Dedig ez a nőmozgalom- ban emlékezetes ötven esztendő nem múlt el eredménytelenül szűk hazai viszonylatban sem. Kimagasló eredményeket értünk el és ebben nem kicsi a szerepük az áldozatot vállaló, küzdeni tudó nőknek is. Éppen ezért nem szabad beletörődniük az itt-ott még meglévő kispolgári gondolkodásmódba. Fel kell venniök a harcot ez ellen. Ha továbbra is ilyen hősiesen helytállnak a mi lányaink és asszonyaink, akkor minden alapjuk megvan, hogy a párttól és a kormánytól csakúgy, mint eddig minden segítséget megkapjanak, hogy tanulásuk, munkábaállá- suk feltételein minél inkább könnyítsenek. Hogy a kereskedelem hozzon forgalomba minél több olyan árut, amely- lyel könnyít az asszonyok terhein. Konzervekre, a MIRELITTÉ árukra, a kész- és félkész ételekre gondolunk. Hogy az ipar gyártson minél több olyan gépet, amellyel a második műszakot könnyíthe- tik meg. És a szociális intézmények (bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, üzemi étkeztetés) hálózatának bővítésével is segítsenek mentesíteni az asszonyokat, szabadabbá tenni életüket. mju /"'sak így lehet, ilyen kölcsönösen, a párt és a kormány segítségévéi, a lányok és asszonyok áldozatvállalásával méltóképpen élni tudni a női egyenjogúsággal. Most, amikor az 50. évforduló alkalmából a nőmozgalom harcos öt évtizedére emlékezünk, lehetetlen nem gondolni a fent említettekre is. És ennek szellemében köszöntjük most az ünneplő lányokat és asszonyokat, dolgozó nőket és édesanyákat, aikiknek a családi élet melegét óvó fáradozásuk mellett már egyre jelentősebbé válik országépítő munkájuk is. Lakatos Károlynál úgy emlegetik a kisterenyei Vörös Október Termelőszövetkezetben, ahol lassan már öt esztendeje dolgozik, hogy szorgalmas, rendes asszony, munkájára mindenkor számíthat a közösség. A fűtőház mellett, az egyik emeletes épület földszinti ajtaján barátságos, fiatal, barna asszony nyitott ajtót, s szívesen tessékelt befelé, hogy őt kerestem. — Sok gondunk, bajunk van, különösen most, hogy termelőszövetkezeti község lett Kisterenye — mondja mosolyogva —, de higyje el, megéri a fáradságot, mert tudja az ember, saját magának, meg gyermekeinek életét szépíti munkájával. Ezért dolgozik szívesen a termelőszövetkezetben, ezért elsőbb nála a közös munka, mint a háztáji föld. Munka- csapatvezetőnek választották az idén is. Tíz asszony tartozik majd a keze alá, de majd a nyáron, ha bejön a nagy munkák ideje, sokkal több, mert Kisterenyén dolgoznak a családtagok is a közösben. Ezeknek kell majd igazságosan elosztani a munkát, azután utána nézni, ki hogyan végezte el a reá eső részt, meg azután beírni a munkaegység könyvbe a végzett munkáért járó munkaegységet. Emellett ő is megkapja a maga földterületét. Hogy mikor végzi el a munkacsapatvezetői teendőket? — Akkor, amikor a többiek pihennek, ebédidőben. Mert este otthon nem jut időm rá. A háztartásban is el kell végeznem. A férjem dolgozik, s van egy kisfiúnk is. Miatta hagytam ott a tejmérést is. Mert van a szövetkezetnek egy bódéja, ahol tejet, meg zöldféléket mértem, dehát ez nagyon lekötött. Így most már nyugodtan elkészíthetem majd reggel óvodába a gyermeket, este meg hazahozom, amikor a határban befejeztem a munkát. Így él, dolgozik Lakatos Károlyné, a kisterenyei Vörös Október Termelőszövetkezet tagja. — tob — Foglalkozás? „Legnagyobb cél e földi életben Ember lenni mindig, minden körülményben !'» (Arany János) Amikor a Salgótarjáni Ápolónőképző Iskolába jöttünk, talán nem is tudtuk még, mi az ápolónői hivatás, csak éreztünk valamit, valami jót, a betegek, az emberek közelében. Itt kezdődött a hivatásérzet? Talán igen. Ápolónő — ez a szó sok mindent rejt magában Míg nem voltunk ezen a pályán, nem is tudtuk, hogy maga ez a szó mit jelent. Igen, erre a pályára nem lehet úgy jönni, hogy majd megszokom. Ehhez hivatásérzet kell, nem csupán megszokás. Aki így gondolkodik, az ne jöjjön ápolónőnek, mert az csalódik s csak azt érzi. hogy sok a munka és fárasztó. Ez a munka felelősségteljes, önfeláldozást, sok türelmet, gyengédséget vár tőlünk. Ránk bíztak egy olyan kincset, amellyel ha az ápolónő rosszul gazdálkodik, vétkezik maga ellen, azok ellen, akik megbíztak benne, de leginkább vétkezik embertársai, a betegek ellen. Ez a kincs embertársaink egészsége. Az ápolás fontos része a gyógyító munkának, mert nincs szebb cselekedet a világon, mint szenvedő embertársaink fájdalmát csillapítani, egészségét visszaadni, életét megmenteni. A legnagyobb megértéssel, együttérzéssel és szeretettel kell betegeinkhez közeledni, nem szabad, hogy az ápolónő a betegségtől ne lássa meg az embert, akinek az életében az álmai, vágyai, problémái egészségesek. Sohasem fogjuk elfelejteni egy idős néni szavait, aki sírva köszönte meg a vele való foglalkozást s hozzátette: a lányaimtól sem kaphattam volna különb ápolást. Igen, minden beteget úgy szeretnénk ápolni, mintha édesanyánk, édesapánk és testvérünk lenne. Sokszor valóságos élet-halál- harc folyik a betegágy mellett egy életért. Olykor nappalokon, éjszakákon át ott kell ülni mellettük, míg az első életjelt észrevesszük rajtuk. Nagyon meghatók az ilyen pillanatok. Ezek új erőt adnak a többi beteg ápolásához. Utána több biztató szót tudunk mondani, több reményt, bizakodást tudunk — Hivatás! önteni a csüggedő betegekbe, aminek nem kis része van a felépülésükben, gyógyulásukban. Laikusoktól bizony gyakran elhangzik ez a szó, hogy miért ez a nagy áldozatvállalás? Miért? Azért, mert ez hivatás, azért, mert érezzük, hogy talán erre születtünk, ez a munka tölti be életünk nagyobb részét, örülni tudunk annak, hogy egy embert, aki már nem t remél, apát, aki a család, gyermekei boldogságáért küzd, megmentünk, visszaadjuk az életnek; mert nem szabad, hogy a halál martaléka legyen, míg van remény. Vannak édesanyák, akik betegágyukban, súlyos lázálmaikban is gyermekeiket hívják; gyermekek, akik könnyes szemmel, talán az árvaság gondolatától félve sírják át az éjszakáikat. A nővérnek is éreznie kell, hogy ezeket az életért viaskodó szülőket, gyermekeket, nagyapákat, nagymamákat segíti megmenteni. Sorolhatnánk a betegeket, a legkisebbtől a legöregebbig, mind-mind érték a társadalomnak, mindegyiket szeretettel várják haza. Ezért nekünk mindent meg kell tennünk, hogy ezek az emberek minél előbb visszakerülhessenek otthonukba, az egészséges emberek közé. Igaz, hogy a mi munkánk sok türelmességet, figyelmet, gyengédséget és szeretetet kíván tőlünk, de mi úgy is, mint ember, de inkább, mint nők, hivatástérző nők, meg tudjuk tenni és nagyon szívesen tesszük meg. Nagyon, nagyon kell szeretni ezt a munkát, amely egész életünk folyamán komoly helytállást, áldozatkészséget, néha hősiességet kíván tőlünk, de ugyanakkor sok örömet és boldogságot is nyújt. A betegek között mindig otthon érezzük magunkat és érezzük, TTogy van értelme az életünknek, mert. mind egy célért, az emberek életéért harcolunk. Az a törekvésünk, hogy tudásunK legjavával, lelkiismeretes munkánkkal minél több életet mentsünk meg és adjunk vissza a társadalomnak, családjának. ,,Egy a cél, mely előttünk lebeg, Megmenteni sok-sok emberéletet WAGNER MÁRIA Acélárugyári asszonyok Kádár Jánosné, a gyár technológiai osztályának műszaki dolgozója már több jelentős újítás, kísérlet sikeres megvalósítását hajtotta végre. Jelenleg az acélhuzal kimelegítésének elhagyása érdekében folytat kísérletet. Halász Józsefné a csavargyartásnál dolgozik, a csavaranyák sorjázását végzi az új üzemrészben. A gyárban korszerűen felszerelt mosodát létesítettek a dolgozó nők számára, amely komolyan megkönnyíti a második műszakot. Akit mindenki ismer a gyárban
