Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)

1960-03-05 / 19. szám

1960. március 5. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 3 •VW/W'^'/WVW/VWVWWVWWWV'AC Újítás — újítási dolgokban Két gyárunkban, a Salgó­tarjáni Acélárugyárban és a Salgótarjáni Üveggyárban ezekben a hetekben égy na­gyon figyelemre méltó kez­deményezés végrehajtásán dolgoznak. Mind a két gyár­ban elhatározták, hogy 10- 12 évre visszamenőleg meg­vizsgálják a korábban elfo­gadott és bevezetett újítások sorsát. Még egyik gyárban sem értek a munka végére, nem is volna helyénvaló most véleményt mondani arról a gazdaság* és erkölcsi ered­ményről, amelyet ez a kez­deményezés hozhat. De szólni kell erről a fon­tos munkáról azért, mert a két gyárban szerzett kezdeti tapasztalatok és a más ipari vállalatoknál fellelhető hely­zet arra figyelmeztet, hogy szélesítsük, másutt is valósít­suk meg ezt a nagyon jó el­gondolást. Az acélárugyár­ban is találtak egy sor olyan újítást, amelyek a megválto­zott feltételek miatt eredeti állapotukban már nem alkal­mazhatók. Azonban kisebb- nagyobb módosítással jelen­tős megtakarítást eredményez­hetnek. Találtak már olyan korábbi javaslatokat is, ame­lyek a bürokrácia útvesztőjé­ben eltűntek, nem kerültek megvalósításra. Ha csak azt vennénk számításba, hogy en­nek a kezdeményezésnek a megvalósításával figyelemre méltó gazdasági eredményt ér­hetünk el, hogy újabb újítási javaslatokhoz szerezhetünk kiiiiduló pontot - már akkor is dicséretre méltó az elhatá­rozás. De ha hozzávesszük még azt is, hogy ennél jóval na­gyobb az a politikai és er­kölcsi hatás, amely nyilván­valóan jelentkezni fog — ak­kor csak kétszeresen ajánl­hatjuk más ipari vállalatok­nak is. A dolgozók látják, hogy újítási javaslataik sor­sával a vezetők igen körül­tekintően törődnek, akkor erő­teljesebben fog fejlődni újító­mozgalmunk, amely a mű­szaki fejlesztés társadalmi bá­Tovább szélesítik patronáló tevékenységüket az acélárugyár! munkások Gyáraink közül a termelő- szövetkezetek patronálásában régi hagyományokkal rendel­kezik a Salgótarjáni Acéláru­gyár. Amellett, hogy a gyár munkásai derekasan kivették részüket, a szövetkezetek számszerű fejlesztéséből, évek óta öt község termelőszövet­kezeteit patronálják. Nógrád- megyer, Hollókő, Zsunypuszta, Kecskédpuszta és Rimóc szö­vetkezeti parasztsága és a gyár dolgozói között testvéri barátság, elvtársi megértés alakult már ki. A falujáró csoportnak mintegy 64 tagja van, akik rendszeresen, két­hetenként utaznak el ezekbe a községekbe. Az elmúlt évek során és az utóbbi időben is sok anya­gi segítséget nyújtottak ezek­nek a szövetkezeteknek. Ahol szükség volt rá, beszerelték a televíziót, másutt mező- gazdasági szerszámokat jut­tattak a szövetkezeteknek, megjavítják a villanymotoro­kat és más felszereléseket. Az anyagi támogatáson túl — amely természetesen a szövet­kezetek részéről megfelelő el­lenszolgáltatással párosul — az acélárugyáriak a politikai munkát sem akarják elhanya­golni. Ilyen törekvés jellemzi munkájukat, különösen az utóbbi időkben. Azon dolgoznak, hogy ezekben a termelőszövet­kezetekben erősödjön a pártszervezet, rendszere­sen magyarázzák a párt és a kormány politikáját, erősítsék a közös gazdálko­dást. Felkészültek arra is, hogy a közös munka megindulásá­ban segítséget adjanak azok­nak a termelőszövetkezeti köz­ségeknek, amelyekben a tél folyamán felvilágosító munkál végeztek a fejlesztés érdeké­ben. A gyári párt-végrehajtó bi­zottság egyik határozata alap­ján a jövő héten kerül sor arra, hogy a pártbizottság tit­kára, a gyár igazgatója és a szervezeti bizottság tit­kára sorra felkeresik a ré­gebben patronált termelő­szövetkezeteket, megvizsgál- iák, milyen irányú politikai és gazdasági támogatásra van szükségük ezeknek a közös gazdaságoknak. A felada'okat közösen beszélik me? a szövetke­zetek vezetőivel és kom­munistáival és ennek alapján alakítják majd ki az acélárugyári falu­járók jövőbeni tevékenységét. Közös műszaki és politikai intézkedési terv készült a zagyvái bányaüzemeknél A zagyvái bányaüzem párt- bizottsága és üzemvezetősé­ge elkészítette az üzem mű­szaki intézkedési tervét. Ez­zel együtt került kidolgozásra az a politikai terv is, amely szinte minden fejezetre meg­határozza a párt- és tömeg­szervezetek munkáját, felada­tát. Mit mutat a műszaki intéz­kedési terv, amely három fejezetben és mint­egy 20 pontban foglalja össze a tervteljesítést, a gazdaságosságot biztosító intézkedéseket? Az első helyen áll a ter­melékenységet biztosító in­tézkedések sorozata, amely felöleli a fejtési arány lé­nyegesebb növelését (az el­múlt évi 60 százalékos fej­tési arány helyett 72 szá­zalékos lesz) a fejtési hom­lokhossz 4 méterről 8 mé­terre való megnövelését, amely 20 százalékos több­lettermelést biztosít, 5 mun­kahely gépesítését stb. Az improduktív létszám Csaknem kétszáz brigád vetélkedik a szocialista címért — AZ 1959. ÉVI EREDMÉNYEK ALAPJÁN 18 BRIGÄD NYERTE EL A BÜSZKE CÍMET — A nógrádi iparmedencében most már végleg lezárták az elmúlt esztendei verseny ér­tékelését. Külön értékelték azoknak a brigádoknak ered­ményeit, akik a párt márci­usi határozata után úgy dön­töttek, hogy a szocialista bri­gád cím elnyeréséért harcol­nak az év hátra levő részé­ben. Ezek a brigádok — első­sorban a termelés frontján — nagyszerű eredményeket ér­tek el: harcoltak aho! kellett a terv túlteljesítéséért, má­sok pedig a minőség, az önköltség csökkentése te­rén értek el jó eredmé­nyeket. Hasznos volt ez a verseny azért is, mert a szocialista brigád címéit harcolók nagy többsége beirakozott az álta­lános iskolába, részt vettek közös megmozdulásokon, szé­lesítették a kollektív szelle­met. gazdagították szakmai és politikai látókörüket. A kö­vetelményeknek azonban nem tettek mindnyájan eleget, s ezért a gyárak, bányák, üzemek dolgozói az iparme­dencében csak 18 brigádnak ítélték oda a büszke címet. Ebből 9 a bányászatból, 9 pedig a különböző iparágak­ból került ki. Az elmúlt évi tapasztala­tok hasznosítása után újabb harc indult meg a szocialista brigád cím elnyeréséért az egész iparmedencében. Meg­alakultak a brigádok, s meg­kezdődött a vetélkedés is. Ebben az évben 189 bri­gád tűzte maga elé azt a célt, hogv munkájával, magatartásával elnyerje a büszke címet. A 189 brigádból, amely tízzel több mint tavaly volt — ki­lencven a szénbányászatból kerül ki — mintegy 1340 fő­vel. Bányászküldöttség Csehszlováki ában A mizserfai bányászok a szom­szédos csehszlovákiai kékkői bá­nyászokkal folytatott párosverse­nyében — mint arról már ko­rábban hírt adtunk — egy F 4-es fejtőgépet ajándékoztak a kékkői bányászoknak. Az F. 4-es gép már eddig is nagyszerűen be­vált, sőt a testvéri csehszlovákok sokkal jobb eredményt érnek el a géppel, mint a mizserfaiak. Most a jobb eredmény elérésé­nek okát keresik, s hogy tanul­mányt folytathassanak, dr. Csil­lag József, a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt főmérnöke vezetésé­vel bányász műszaki küldöttség utazott Csehszlovákiába. A kül­döttség tagja Sándor Gáspár, a tröszt területi főmérnöke és Jőzsa Pál, a mizserfai bánya főmér­nöke. Mindhárman a helyszínen vizsgálják meg a magyar szár­mazású F. 4-es fejtőgép kékkői sikereinek titkát. csökkentése érdekében beve­zetik a Viszovszki-féle újítást, valamint a fejtések koncent­rálásával és gépesítésével mintegy 18—20 improduktív munkakörben dolgozót lehet produktív munkára alkal­mazni. Igen jelentős a vá- gatkihajtási terv teljesítésére tett vállalás. A szállítás és rakodás gépe­sítésére is meghatározta az üzemvezetőség a szükséges in­tézkedéseket, noha itt első­sorban segítségre volt szük­ség, mert az üzem mindössze egy „B” kaparót és négy Kóla-féle felrakót kap. Az üzemzavarokból kelet­kező gépállási idők csökken­tése érdekében a csoportos munkahelyek közelében föld­alatti raktárakat létesítenek, ahol a leggyakrabban hasz­nált alkatrészeket tárolják. A szakmai továbbképzésre is komoly gondot fordítottak Ezt bizonyítja egy egész sor intézkedés, amely nemcsak a technikumokra, általános is­kolákba való beiskolázást szorgalmazza, hanem előadá­sok sorozatával segítik elő a műszakiak az arra rá­termett vájárokat, hogy megtanulják a térkép- olvasás, bányamérés, az irányadás, a matematikai ismeretek mellett a bá­nyászat sajátságos terme­lékenységi és önköltségi problémáit. A szakirodalomhoz való hoz­zájutás céljából, a kollektív szellemben való nevelés szem­pontjából műszaki klubbot hoznak létre. Ebben a klub- helyiségben mintegy 20 fő végzi el a vájári, segédvájári, lőmesteri tanfolyamot. A műszaki és politikai terv­ben egyaránt igen jelentős helyet foglalnak el a minőség javítása érdekében teendő in­tézkedések sorozata. Az üzem- vezetőség úgy látta, hogy a termelési arányokat ez évben a forgácsi üzemrész felé tolja el, mert a székvölgyi 2400 kalóriás szén helyett így 3200 kalóriás szenet tudnak biz­tosítani a népgazdaságnak. Persze emellett főfeladat­ként a terv a munkahelyi tisztántermelést és a foko­zottabb palaválogatást tűzi ki feladatul úgy, hogy első­sorban a tömegtermelő mun­kahelyekre (csoportos kamra­fejtésekhez) csökkent munka- képességű, vagy könnyebben sérült " dolgozókat állítanak be. A második fejezet a taka­rékossággal kapcsolatban so­rolja fel a feladatokat: 300 m3 fa megtakarítása kirabolt ócskáiéból úgy, hogy az ócskafát TH bélésnek, talp­fának használják fel. Az om- lasztást nem külön csapatok­kal, hanem azonnal elvégzik. A drága deszka helyett — amelyet elég gyakran hasz­nálnak fel az ácsolatok ki­bélelésére — dorongfát alkal­maznak. A robbanóanyag cél­szerű felhasználása, a dara­bosszén biztosítása érdekében egyre több helyen vezetik be az űrlövést. A műszaki intézkedési ter­vet alátámasztó politikai terv sok-sok hasznos elgondolást tartalmaz. Többek között a termelés zömét adó cso­portos kamrafejtésekre és az egyéb fontos munka­helyekre biztosítani fog­ják a kommunisták meg­felelő elosztását, a tröszti és üzemi szinten bevált újítások bevezetését, a beruházások ellenőrzését egy öt tagú brigáddal. De sorol­hatnánk tovább azokat a KISZ- és szakszervezeti fel­adatokat, amelyeket a taka­rékosság, munkafegyelem, az üzemi demokrácia kiszélesí­tése terén tesz a pártbizott­ság. Az értekezlet alapos vita után kiegészítette a terve­ket és úgy határozott, hogy egy héten belül a dolgozókkal megvitatják azt. A cselekvésen a sor A párt VII. kongresszusa az iparfejlesztés lényeges elő­feltételének tartja az ipar műszaki színvonalának gyors emelését, ami nemcsak a technika legújabb vívmányai­nak igénybevételével a ma­gasabb termelékenységet, az olcsó és jobb minőségű ter­mékek előállítását, maga­sabb színvonalú termelési kultúrát tételez fel, hanem egészségesebb, biztonságosabb munkakörülményeket is biz­tosít. Ebből következik, hogy a nógrádi szénmedence viszo­nyai között a dolgozók testi épségének védelme egyetlen ember számára sem lehet egyszerűen hivatása, hanem ezen túlmenően kivétel nél­kül mindenki számára tár­sadalmi kötelezettség kell, hogy legyen. Mert valameny- nyien egyaránt felelősek va­gyunk a munka frontján elő­forduló balesetekért, bármi­lyen okból következett is az be. Másszóval: a balesetelhá­rítás, a munkavédelem olyan közügy legyen, amelyben közreműködni kötelesség. Felvetődik ez a gondolat, és törvényszerűen is kell, hogy hasson most, amikor a bányászatban az elmúlt év baleseti gyakoriságát, a bal­esetek folytán a termelésből kiesett munkanapok számát vizsgáljuk. Bár 1959. IV. ne­gyedévéiben a III. negyedév­hez viszonyítva 41,3-ről 40,2- re csökkent a baleseti gyako­risági szám, mégis a kiesett műszakok száma csaknem ezerrel emelkedett három hó­nap alatt. Még rosszabb az arányszám. ha a kiesett mű­szakok számát 1956-hoz vi­szonyítjuk. Ezek a számok állandó emelkedést mutat­nak. Csaknem 3 ezer műszak­kal esett ki több 1959-ben a termelésből, mint 1956, vagy 1957-ben. Ez azt mutatja, hogy a balesetek súlyossága tekintetében további romlás következett be az elmúlt esz­tendőben. Míg a ,3-tól 28 na­pig tartó balesetek száma ugyan csökkent, addig a 28 napon túli gyógyulások szá­ma megnövekedett. Ezekből a számokból min­denkinek látnia kell, hogy országot építő munkánk mo­zaikokra bontva egy-egy munkáskézhez vezetnek és amikor egy ember hosszabb- rövidebb időre, Vagy végle­gesen kiesik a termelésből, magával hozza családi élete soha helyre nem hozható megrázkódtatását, az állami költségek növekedését, má­sodsorban csökken azoknak a munkásoknak száma, akik aktív résztvevői az új életet formáló munkáknak. Mit kell tehát tenni? Most már necsak beszéljünk az élő munka védéséről, a baleset­elhárításról, a munkavédelem­ről, hanem a cselekvésen a sor. Törekedjünk — és ez a legfontosabb — a munkavé­delmi szabályok betartására és ezzel tegyük társadalmi üggyé a balesetek elhárítá­sát. Neveljünk és jutalmaz­zunk. Neveljük bányászain­kat arra, hogy csak bizton­ságos körülmények között, biztonságos munkahelyen vé­gezzék munkájukat, s jutal­mazzuk azokat, akik arra tö­rekednek, hogy csökkenjen a baleseti gyakorisági szám, hogy minél kevesebb mun­káskéz essen ki a termelés­ből. De büntessünk is. Bün­tessük szigorúan a tudatossá­got, azokat, akik semmibe veszik az előírásokat, szabá­lyokat, s hanyagságukkal nemcsak saját, hanem dol­gozótársaik testi épségét is veszélyeztetik. Ehhez elen­gedhetetlenül fontos az, hogy elsősorban a vezető érezzen felelősséget a rábízott bá­nyászért, munkásért. Akkor feltétlen fölszámoljuk azt a helytelen szemléletet, hogy a gazdaságosságot, a takarékos­ságot, a testi épségnek kárá­ra hajtják végre. Aiz elmúlt évi tényszámok beszédesek Megszabják a feladatot is. A balesetelhárí­tási, a munkavédelmi felada­tok végrehajtásával pedig nem késlekedhetünk. A fel­adatok pedig éppen a meg­levő. hibákból adódnak. Veze­tőink érezzék a felelősséget, s a tennivalókat ne holnap, hanem már ma beszéljék meg azokkal a munkásokkal, bányászokkal, akiknek testi épségéről, akiknek életéről van szó. S. L. A ZAGYVA II. ÁPRILIS 4-1 BEGYÚJTÁSÁÉRT Közös erővel hárítsanak el minden akadályt — Tudósítónk jelenti a nagy építkezésről — Lapunk február 27-i szá­mában arról számoltunk be, hogy február 19-én megálla­podás jött létre, amelynek ér­telmében a Fűtőberendezések Gyára vállalta, hogy a Zagy­va II-höz a gázvezetékeket és szerelvényeit, március 5-ig le­szállítja. (Ennek alapján az Általános Szerelő Vállalat dol­gozói a szerelési munkákat időben elvégzik. A megálla­podás alapján március 1-én az első csőszállítmányt már útba lehetett volna indítani Budapestről Zagyvapálfalvára. A Budapesti Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár itteni megbízottja a jelzett időpont­ban fel is utazott Budapestre. Azonban az átvételhez a Gábor Áron Vasöntöde és Gép­gyár budapesti központjá­ban bélyegzőt nem kapott. Ennek nyomán megbíza­tásának nem tudott eleget tenni, emiatt az Általános Szerelő Vállalat dolgozói szintén ké­sedelmet szenvednek a mun­kákkal. Nyilvánvaló, hogy az ilyen eljárás súlyosan sérti a három vállalat kezdeménye­zését és helyes lenne, ha az illetékesek e kérdésben meg­felelően járnának el. A másik nagyon fontos probléma a húzógépek fel­függesztéséhez szükséges vas­szerkezet és a pódium le­gyártása. A legújabb jelen­tések már arról számolnak be, hogy a Hejőcsabai Ce­mentipari Gépjavító Vállalat — amely ezeket a szerkeze­teket készíti — a szükséges anyagot már megkapta, így ennek a fontos munkának el­készítése most már egyedül a hejőcsabai dolgozókon mú­lik. A Megyei Építőipari Válla­lat jó ütemben végzi az ipari-, ivó- és szennyvízcsatornázás munkálatait. Nem végezte el azonban az új hutához vezető füg­gőpálya alapozását, pedig a huta nyersanyagellátása, és a gázvezeték felfüg­gesztése ezen múlik. A Gábor Áron Vasöntöde- és Gépgyár március 10-re ígérte a tartóoszlop leszállítását, te­hát akkorra az alapozási mun­káknak feltétlenül készen kell lenniök. Az utóbbi napokban ta­pasztalt kisebb hibák — ame­lyek hatásukban sokkal na­gyobbak lehetnek — arra fi­gyelmeztetnek, hogy tovább kell javítani a kooperációt, szigorúan betartva a vállalt és kitűzött határidőket. Fémgyűjfő fiafalok Ebben az évben is tovább folytatják az acélárugyár fia­taljai társadalmi közhasznú munkájukat. Környei Pál energia gyárrészleg ifjúsági brigádja már eddig 325 má­zsa hulladékfémet gyűjtött. Képünkön: a Környei-brigád fémgyűjtés közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom