Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-17 / 14. szám

4 nógrádi népojsag 1960. február 17. Egységet a művészkedő fiatalok között A cselekmény felső fokon izzik az alkotás hevé­ben, a színpad szívekkel, ér­zelmekkel, emberi indulatok­kal fűtött kazánná lesz. Darvas József nagysodrású drámáját próbálják a tarjáni bányász színjátszók, egyelőre csak jelzésekkel, kellékek nélkül, de a formálás legfőbb nyersanyaga, a szöveg vala­mennyiüknek birtokában van. Ezzel a nyersanyaggal bánni komoly feladatot ró vala­mennyi szereplőre s ők kivé­tel nélkül érzik is jól a fel­adat nagyságát s ehhez mé­rik törekvésüket. Bulyovszki Dezső a darab, az előadás rendezője ezúttal különösen magasra emelte az igényesség mércéjét s emelhette bátran, mert a színjátszók teherbíró­képességével nincs baj s a je­lek máris azt mutatják, hogy a bányász színjátszók nem­csak helyi, de országos szin­ten is figyelemreméltót al­kotnak majd, hogy bátran hívhatják vendégségbe a szer­zőt. A „Kormos ég” április 2-i bemutatója különben névvá­lasztó ünnepe lesz a csoport­nak s alighanem Madách Imre nevét írja zászlajára. Ez a választás a továbbiak­ban is igényességre kötelez mindenkit, bár szorgalomban, lelkesedésben eddig sem volt hiány. Az 1958-ban alakult kis csoport ma már 35 tagot számlál s a foglalkozásokra a többi üzemből is jónéhá- nyan és szívesen járnak. Igaz, azt is meg kell mondani, hogy emiatt sok ferde pillantás jut részül a bányász műked­velőknek. Helyes az, hogy az egyes vállalatok művészeti csoport­jai között egészséges szelle­mű versengés formálódik, a vetélkedés erőpróbái csak na­gyobb szorgalomra, a képes­ségek teljes értékesítésére ösztönzik a fiatalokat, de helytelen, ha a vetélkedések szereplőcsábítássá fajulnak. Ilyesféléről pedig több pa­naszt is hallani a bányászcso- partban, hogy csak néhányat említsünk ezek közül: Az évek óta működő, ba­ráti szellemű kis kollektívá­ba számosán kívánkoztak mindenféle csalogatás nélkül az acélgyári fiatalok közül is. A gyár egyes vezetői azon­ban úgy látszik „megirigyel­ték” a fiatalok „idegen” he­lyen szerzett babérait s töb­bet közülük igen furcsa és határozott formában szólítot­tak fel és próbálnak rávenni, hogy hagyják ott eddigi mű­ködési helyüket. Ez termé­szetesen sokszor gátja a jó munkának, annak, hogy váll­vetve egy szilárd, erős köz­ponti, városi művészegyüttes alakulhasson ki, amelyet üzemi sovinizmustól mente­sen mindenki magáénak mondhat, amely az eddiginél jóval nagyobb anyagi terhek­kel is birkózni képes. llAás vidéki városokban, mint többek között Debrecenben már hosszú esz­tendőkkel ezelőtt létesültek ilyen központi színjátszó és más természetű kollektívák s az eredmények a kezdemé­nyezőket igazolták és azokat a tisztán értékelő üzemi, vál­lalati kultúrfunkcionáriuso- kat, akik az önös érdekeket félretéve éppen legjobb erői­ket küldték a közös nagy csoportba. Tudták, hogy ezen keresztül nemcsak vállalatuk­nak szereznek jó hírnevet, de a rendszeres szakmai kép­zéssel további fejlődéshez juttatják az öntevékeny te­hetségeket. Ezekből a vidéki tehetségekből az évek során számosán kerültek színművé­szeti főiskolára, népművelési pozíciókba s a központi gár­dákban szerzett ismereteik, szakmai tapasztalataik alap­ján számosán tudtak hasznos segítséget adni később a kul­turális munkához üzemi együttesük tagjainak is. Ezekre kellett gondolnom a bányász-színjátszók próba­szünetében rögtönzött kis pa­nasznegyedórán, mert úgy tapasztaltam, ebben az együt­tesben minden jó erő meg­van, hogy tagjaiból és termé­szetesen a többi nagyüzem színjátszóiból megformálhas­suk a város központi, repre- zentatítv színjátszó gárdáját, amely rendszeres műsoraival jó szolgálatot tehetne nem­csak az üzemek, de a mosto­hán ellátott, jóformán csupán a Déryné Színház által néha- néha látogatott falvaknak is. Persze, a disznótort nem lehet erőltetni, de az anyagi és szakmai lehetőségek szö­vetkezésének, — úgy hiszem, — egész Tarján látná legna­gyobb hasznát s arra is mód nyílna, hogy tágabb és si­mább utat nyithassunk a leg­biztatóbb tehetségek további érvényesüléséhez, akár főis­koláinkon, akár más képzési formában. Jelenleg az is anyagi gátja színjátszóink szakmai nevelésének, hogy nem rendelkeznek mindenütt megfelelő szakemberrel és főként anyagi bázissal s még a legkedvezőbb helyütt is mindössze negyedévenként kerülhet sor pesti előadó meghívásával a fiataloknak dióhéj nyi elméleti irányítást biztosítani. J ó lenne, ha a közelgő felszabadulási kulturá­lis szemle idején gondolkod­nának ezekről a problémák­ról művészeti csoportjaink s már most közös feladatokra szövetkeznének, vagy a kö­vetkező hónapokban teremte­nék meg a művészkedő fia­talok egységét. Barna Tibor KÉSZÜLŐDÉS A MIKSZÁTH ÉVFORDULÓBA A közelgő Mikszáth-évforduló minél tartalmasabb, változa­tosabb programjának összeállítá­sára megkezdte a tervek össze­állítását az évforduló alkalmából lérehívott Mikszáth Bizottság. Az előkészületek között szere­pel többek között a horpácsi Mikszáth-kastély rendbehozatala, ahol múzeumot kívánnak létesí­teni nagy írónk emlékeiből. Balassagyarmaton a Mikszáth- Múzeumban önálló kiállítást ren­deznek s szó van arról is, hogy az ünnepségre a Hazafias Nép­front vándorkiállítást szervez a járási székhelyek számára. befejezéshez közeledik a nyomolvasAs tereskén A tereskei úttörő csapat mint­egy 150 tagja igen nagy fel­adatra vállalkozott. Az úttöró'k a nyomolvasási verseny során vál­lalták a község 15 éves történeté­nek, eredményeinek feldolgozá­sát. Az úttörők szorgos munkája sikerrel járt. Már a 15 év fej­lődésének jelentős részét fel­mérték, amelyet most összegez­nek. Beneveztek a gyermek kulturá­lis seregszemlére, három szóló és egy közös számmal. A három egyéni szavaló, mig a nagy cso­port énekkarral készül a sereg­szemle döntőire. Filmszínházaink a szovjel- film ünnepére készülnek Már megjelentek a falra­gaszok, már egyre többet hal­lunk a közelgő szovjet film ünnepéről. Megyénk film­színházai is megkezdték a készülődést, hogy külsőségek­ben is méltókép köszöntsék a február 25-én kezdődő film­hetet. A salgótarjáni Novem­ber 7 Filmszínház dolgozói például hatalmas transzpa­renst készítenek. A szovjet film ünnepe különösen emlékezetes lesz a mátraszőllősiek előtt, mert az ünnep al­kalmából nyílik meg a község új filmszínháza. A szovjet film ünnepélyes megnyitójára készülnek a helyi kulturcsoportok is. Ügy tervezik, hogy á díszelőadás előtt színvonalas műsorral szórakoztatják majd a láto­gatókat, s ahol mód lesz rá, ott az előcsarnokban neves szovjet írók műveiből is ren­deznek kiállítást. A megyei Moziüzemi Vál­lalat dolgozói a szovjet film egyhetes ünnepére filmszín­házainkban mintegy 50 ezer látogatót várnak. A megye összes filmszínházaiban ez­alatt az idő alatt 184 műsort mutatnak be, a közelmúltban megjelent legújabb szovjet filmalkotásokból. Ezúttal kerül először hat új filmalkotás a nagy- közönség elé. Salgótarjánban az ünnepi díszelőadáson a szovjet film ünnepének nyitánya „A béke első napja” című filmalkotás bemutatása lesz. S hogy miről szól a nagysikerű filmalkotás? A sokat sejtető cím valóban felejthetetlen perceket idéz: egy csodálatos szerelem szív­szorongató kibontakozását és tragikumát az élet legszebb óráiban a béke első napján. A filmkockák láttán akarat­lanul is eszünkbe jutnak a halhatatlan Julius Fucik sza­vai: „Emberek, szeretlek ben­neteket, legyetek éberek.” Beköszöntött a béke, s Platanov hadnagy, aki még tegnap fehér zászlóval a ke­zében a béke küldötte volt, este Óljával, a csinos ápoló­nővel a boldog jövőt tervezi. Ám a másnap végetvet a tervezésnek, a bujkáló SS- tiszt golyója halálra sebzi Platanovot. Dióhéjban ez a film tárgya, mely a szovjet­film klasszikus hagyományait folytató művészi alkotás. Mikor egy ember felett elszáll az idő, megöregszik, sokszor nem kell a saját gyermekének sem. Sokszor hallottam ehhez hasonló megállapításokat mások szájából. Sajnos, néhányszor magam is ta­pasztaltam, hogy valóban van­nak még mindig lélektelen fel­nőtt gyermekek, akik mit törőd­nek azzal, hogy az édesanyjuk, vagy az édesapjuk tehetetlenné vált. Az élet elhasznál mindany- nyiunkat, s talán ők — ezek a felnőtt gyermekek — nem gon­dolják meg, mit tesznek. Mennyire jól esik egy idős embernek, ha szívességet teszünk neki, segítjük valamiben; bár­mekkora legyen is az. S nem véletlen az, ha valamelyik elke­seredett öregtől azt halljuk: „Tiszteletlenek a mai fiatalok; Embertelenek a gyermekeim.” Csak legyintenek, fáradtan, le­mondóan, mintha ezzel azt mon­danák: nekünk mindegy már. A fiatalok azért mégsem em­bertelenek. Egyre nemesedik a fiatalság. Egyik fiatal korábban, másik később döbben rá, hogy az élethez szív és lélek is kell. Megtalálják a helyüket a társa­dalomban. Így volt ez az erdötarcsai fia­talokkal is. Egyik téli reggel el­látogattak a 100 éves Bebecz Mi­hály bácsiékhoz. Fiatalos lendü­lettel láttak hozzá, hogy felap­rítsák az ajándékba kapott kocsi fát. Süvített a fűrész, csattogtak a balták, kipirult arcú úttörők és kiszesek szorgoskodtak azon a máskor oly kihalt udvaron. Mihály bácsi fürkészve hallga- tódzott kifelé, nem tudta mire vélni a zaj okát. Erzsi néni, a lánya mondta meg neki, hogy vágják a fát a fiatalok. Apóka " “ “ ** >5*' “ » ■ ■■■ nem szólt semmit, visszaereszke­dett a párnákra, s valahová na­gyon messzire nézett; valahová a múltba ... Egész délelőtt csattogtak a fej­szék. Halomba sokasodott a fel­aprított fa a fürge kezek nyo­mán. Vidám nevetés harsant az udvaron, s Erzsi néni is elmo­solyodott a fiatalok láttán. A munka egyre kevesebb lett, s amikor már a fiatalok az udvart takarították össze, akkor rettent meg Erzsi néni. Hát ezeket a munkásokat ki kell majd fizet­ni . . . Odament Mihály bácsihoz, aki fölült az ágyban, s mondta neki, hogy hívja csak be a fiúkat. Be­tódult vörösre csípett orcával a gyermekhad. Körülállták és ül­ték az ágyat. Mindegyik tiszte­lettel várta, mit mond Mihály bácsi. Az végignézett a fiúkon, s mondta Erzsi néninek, hogy fizesse ki nekik a jól végzett munka után járó bért. Ezt már nem hagyta szó nél­kül a társaság. Egyikük elmond­ta, hogy ők nem pénzért tették ezt. Ök fiatalok és segítik az öregeket. Még mást is mondott a fiú, de Mihály bácsi alig-alig hallotta. Kibuggyant a szeméből a könny, s kihullott ajkán a szó; — Hát ilyen fiatalok vannak mai Nehezen értette meg ez az Idős, hosszú évtizedek zsellére, hogy ma már más emberek vannak. Alakuló, formálódó emberek, egyre jellemesebb, egyre jobb­érzésű fiatalok nőnek fel.. . S ezek a fiatalok többször is el­mennek majd Mihály bácsiékhoz, akivel jóbarátokká váltak. — pádár — Cf-Átum Az emberek szeretik a szépet és jót Elmentünk volna az acélgyári irodalmi estre, ha tudunk róla — Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, de néhány meg­jegyzéssel mi is szeretnénk hozzászólni a salgótarjáni kö­zönség ízléséről és kulturális igényéről folytatott vitához. Túlzottnak tartjuk a vita­indító cikk pesszimista hang­ját, amellyel egy irodalmi est sikertelensége alapján el­marasztalja a salgótarjáni közönséget. Salgótarján népe nem to­pog a kultúra területén sem egyhelyben. Fejlődik az iro­A kulturális seregszemle biztató eredményei KISZ-alapszervezeteink, a községekben működő kultur­csoportok örömmel fogadták a felszabadulásunk 15. évfor­dulójára meghirdetett kultu­rális seregszemlét. Ezt bizo­A gárdonyi úttörők készülődése A nögráclgárűonyi úttörök is beneveztek a gyermek kultu­rális seregszemlére. Ezekben a napokban lelkes készülődés folyik, mert mint mondták, szeretnének jó helyezést elérni. Egy énekkart vezetni, irányítani nehéz feladat, különösen akkor, ha versenyre készülnek. Bizony nincs könnyű dolga a tanítónéninek. Ottjártunkkor is az énekkar két ifjú tagjával fog­lalkozott, s hogy eredményesen, arról később mi is meggyő­ződhettünk. nyitják már ma a számszerű eredmények is. A járás 27 községéből 19 község küldte be nevezését, míg a pásztói KISZ-szerveze­tek közül három kultúrcso- port vesz részt a seregszem­lén. Művészeti áganként szóló­énekes, vegyeskar, énekkar, szavalás, színjátszócsoport és tánccsoport nevezett már be eddig. A felkészülést még az ősz­szel megkezdték, s ma már olyan stádiumban vannak, hogy azt lehet mondani: min­den pillanatban készen áll­nak a fellépésre. A bemutatandó művek, il­letve a fellépő csoportok, vagy egyének által előadan­dó számok komolyabbak, jobbak, mint az elmúlt év­ben bemutatottak. Bemuta­tásra került többek között Soós György: Pettyes, Móricz Zsimgond: Dinnyék, Fejér: Bekötött szemmel, Nyíri Ti­bor: Nyitva a kiskapu, Szig­ligeti Ede: Liliomfi, Csehov: Rendjel c. színművek. Az énekkarok és vegyeskarok munkásmozgalmi indulókat, népdalokat, a tánccsoportok népi táncokat adnak elő, il­letve mutatnak be. A szava­lok haladó- és forradalmi költők verseivel készülnek. A kulturális seregszemle tartalmában is igen jelentős. Ügy érezzük, többet ad, töb­bet segít munkánkban, sok­kal vonzóbb. A fiatalok szá­zainak bevonásával, a szem­lén való részvétellel előreha­ladást jelent a tömegkapcso­lat kiépítésében, a szocialista kultúra terjesztésében. A kulturális szemlére je­lentkezettek száma 500 fő. Ez a szám mutatja, hogy a szemle méltó fogadtatásra ta­lált, s a fiatalok — KISZ-ta- gok, KlSZ-en kívüliek — szí­vesen vesznek részt, öröm­mel készülnek a körzeti és a járási bemutatóra. A kulturális szemlén való részvétel az „Ifjúság a szocia­lizmusért” próbamozgalom harmadik követelményének teljesítését biztosítja. Ez szá­mukra igen fontos, hiszen a próbamozgalom nem más, mint a KlSZ-en belül elvég­zendő munka, amelynek egyes követelményei biztosít­ják a KISZ-tagok foglalkoz­tatását, segíti az állandó munkám való nevelést, a kommunista közösség kiala­kítását. Segít a szemle a fia­talok tudásának gyarapításá­ban is. Igen fontos, hogy a hátra­levő időben szorgalmasabban dolgozzanak a benevezett csoportok, hogy a körzeti, já­rási bemutatók jól sikerülje­nek, s törekedjenek arra, hogy a Felszabadulási Kulturális Szemle közkedveltté, hagyo­mányossá, a falu népének közkincsévé váljon. Tóth István Pásztói Járási KISZ Bizottság dalmi igény. Csak két iro­dalmi estet emelünk ki: Rad­nóti est, Ukrán kul­túra ünnepe (ezeken tanuló­ink is részt vettek.) Mindkét alkalommal tele volt a vá­rosi kulturház. Tudták az emberek, hogy szépet, jót hallanak, tehát érdeklődtek. Fejlődik az ízlés is. Bizo­nyíték: a pesti művészek ál­tal előadott Kávécsarnok mindenkiben visszatetszést keltett. A nézőkben felmerült a kérdés: „Ezért jöttem el?” A felnőtt lakosságban él a tudás utáni vágy. Ezt bizo­nyítja a sok esti tagozat. Ez azonban a pedagógusnak is munkatöbbletet jelent. Ezál­tal estéink is elfoglaltak. Et­től függetlenül azonban az acélárugyári irodalmi estre is elmentünk volna, ha tu­dunk róla. Nem tudtunk. Le­het, hogy plakátokat tettek ki, de azokat a nagy félévi hajrában (értekezletek, bizo­nyítványok írása) nem vet­tük észre. Jó lenne, ha a rendező szerv ilyen megmoz­dulás alkalmával értesítene bennünket is. Egy kis szerve­zési többletmunka, de meg­éri. Életszínvonalunk fejlődése lehetővé tette, hogy ma már sok tarjáni házban nemcsak rádió, hanem televízió is van. Ezek a műsorok is ott­hon tartják a közönséget. Mind a rádió, mind a televí­zió az irodalmi ízlést és igényt is fejlesztik. Csak egy-két tényt emlí­tettünk. Tudjuk, hogy az íz­lés, a kulturális igény fej­lesztése területén sok még a tennivaló. De eredményeink is vannak már. Ezeket pedig úgy tudjuk megsokszorozni, ha nem adunk túlsókat, de amit adunk, az jó. A Sztahanov úti Általános Leányiskola magyar munkaközössége Aalílötiu'j/iii ölvasökúrJuis égé iiaqijxm szereti c/Itíiíhjí íj, , /fiú riezot ii, J/ari fif/n/t ü Ő szintén szólva elcsodál­IznT+om mnn omit o koztam azon, amit a „Nógrádi Népújságából nem­régen olvastam: „Salgótarján­ban megbukott Arany, Mó­ricz, Karinthy.” Ezt írták, méghozzá csupa nagy betű­vel. Minden különösebb vizsgá­lódás nélkül arra gondoltam, ha az Irodalmi Színpaddal ez megesett, akkor valahol va­lami mulasztás történt. Ná­lunk ugyanis a megyei könyv­tárban éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Itt nagyon sze­retik Aranyt is, Móriczot is és Karinthyt is. Móricz Zsig- mond megkedveléséről eszem­be jutott egy történet. Elmon­dom: Egyik délután három 15— 16 év körüli fiú állított be a könyvtárba. Köszönés nélkül. A viselkedésüktől függetlenül beírtam őket az olvasók tá­borába, annak rendje, módja szerint. Megkérdeztem, hogy milyen könyvet kémeik? Me­sekönyvet, — hangzott a vá­lasz. Mi csak a mesekönyvet szeretjük. Ki is választottak három­három mesekönyvet. De nem hagytam annyiban. Ajánlot­tam nekik olyan meseköny­vet, ami jó is és igaz is. És odaadtam nekik Móricz: Ró­zsa Sándor című regényét. Azóta a fiúk a könyvtárba lépéskor illedelmesen köszön­nek, elkerülik a mesepolcot és ki nem mennek a könyv­tárból. anélkül, hogy ne válo­gatnának a Móricz könyvek között. De ha valaki a könyvtár felé jár, bátran bejöhet és meggyőződhet arról, hogy az Arany, Móricz és Karinthy művek polcai, a könyvtárban megtalálható összes írók pol­cai közül a legfoghíjasabbak. Fodor Mária a Megyei Könyvtár dolgozója ILYENEK EZEK A IMI AI FIATALOK?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom