Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-17 / 14. szám

I \ 1960. ípbruár 17. NÓGKADI NÍPÜJBAG Egy termelőszövetkezeté a dejtári határ Az idén biztosan korán nyit a tavasz. A dejtáxi ter­melőszövetkezeti tagok meg­állapítása ez, Lénárd Józsefé is, ahogy ott állt udvarában, hunyorogva a bágyadt téli verőfényben, mondta. Néhány napja Lénárd József a József Attila Termelőszövetkezet tagja. S mivel rajta kívül még nagyon sokan határoz­tok így, Dejtár termelőszövet­kezeti község lett. A tágas határban 700 TAG KEZDI MEG a tavaszon a munkát. Aznap, hogy ott jártam, éppen az alakuló ülésre ké­szülődött a falu Akinek már nem jutott munka, beszélget­tek kinn, a házak előtt. Va­lami ünnepélyes, derűs nyu­galom szállta meg az embe­reket, az egész falut, mert hisz’ túljutottak már a gyöt­rődésen. A döntés után van­nak. Ez a derűs nyugalom sugárzott Lénárd József egész lényéből is, ahogy elmondta, hogyan találta meg az utat a közöshöz és mit vár ettől a megváltozott élettől. Eleinte még úgy vetődött fel a dolog, hogy a József Attila Termelőszövetkezet mellé egy másik is alakul majd az új belépőkből. Nem egy gazdaember volt kíván­csi Lénárd József vélemé­nyére is. — Hát te akkor melyikhez állsz? — Én csak a József Attilát választom — mondogatta s hozzátette azit is, akkor lesz értelme a nagyüzemi gazdál­kodásnak, ha valóban NAGY TÁBLÁKON GAZDALKODNAK majd, nem szelik ketté a ha­tárt két termelőszövetkezet­nek. Meg azután könnyebb is lesz így az indulás. Hisz’ a József Attila Tsz tagjai erős gazdaság alapjait rak­ták már le. Mégis csak köny- nyebb az alapokat bővíteni, mint újra kezdeni az egészet. így beszél Lénárd József, s amikor sor került az ala­kuló ülésre, mindenki a Jó­zsef Attila mellett döntött, még azok is, akik annakide­jén ugyancsak fontolgatták, hová is álljanak. Az alakuló ülés után mind­járt másnap összeült a veze­tőség. Közöttük volt Lénárd József is, mert a falu népe úgy találta, tapasztalt, jó gazda volt mindig, ott a he­lye a vezetésben. Miről beszélt a vezetőség? — Hát megbeszéltük, hogy kik is kerüljenek be az érté­kelő bizottságba, kik vegyék számba a határban az elvetett gabonát, a pillangósokat. Az­után dolgoznak már a föld­rendezők is. Oda is adtunk három embert, akik ismerik jól a dejtári határt. Így köny- nyebb lesz a munka! Azután arról szólt, néhány nap múlva újra összeül a vezetőség, mert hisz’ tennivaló akad bőven. Nagyon találóan mondta ezt Tóth elvtárs, a Jó­zsef Attila Tsz elnöke, akit a tagok egyöntetűen válasz­tottak újra a termelőszövet­kezet élére, mert tapasztalt, jó vezető, irányítson tovább­ra is ő — mondották. Nos, ő jegyezte meg, hogy tavaly még ő irányított 400 holdat. Most egy-egy brigádnak lesz ennyi területe. Ugyancsak talpára kell állni a brigadé- rosnak, hogy megállja a he­lyét. — De megy majd ez, meg­látja — mondta mosolyogva Lénárd József. — A földet ugyanúgy megdolgozzuk, mint eddig, csak most Tanfolyamok a földművesszövef-kezeték keretében szövetkezeti alkalmazottak s 6 hónapos tanfolyamon a föld­művesszövetkezetek könyvelői, hogy bőségesebb ismerettel több segítséget nyújthassanak majd a termelőszövetkezetek­nek. A földművesszövetkezetek a méhész szakcsoportok és tár­sulások tagjai számára is elő­adássorozatot rendeznek a téli hónapokban. OKOSABBAN, HOGY TÖBB LEGYEN. Meg azután könnyebb is lesz itt a munkánk. Igaz, azt meg elfelejtettem mondani, hogy a vezetőségi ülésen már ar­ról is beszélgettünk, gépeket vásárolunk majd, először is Zetort. Azután, ahogy tudjuk, lassan többet is, mert köny- nyebben szeretnénk már él­ni, mint eddig. Hivatalos tervet még nem készítettek, hogyan is gazdál­kodnak majd az idén. De az emberekben, s így Lénárd Józsefben is kialakult már a termelőszövetkezet gazdálko­dásának iránya. — A burgonya, az jelent sokat nálunk. Nagyon régi hagyománya van ennek... Ezt csinálnánk tovább, mert májusban, júniusban ez már friss pénzt hoz. Azután a ká­poszta is jól fizet. Termelt is sokat a község. Ha jól tu­dom, 120 hold volt tavaly is. A paprika, paradicsom, a kertészeti növények hoznak még jó pénzt. Legalább olyan ügyesek, élelmesek itt a gazdák, mint őrhalomban. A földterület nagy részéről a köztes terme­léssel még egy termést vet­tek le. Cukorrépát, kukori­cát, (káposztát, melyik föld milyen volt. — Ezt csinálom én magam is — így Lénárd József Mi­kor a burgonya feltöltődött, úgy május derekán káposzta palántát tettünk közéje. Jó három 'hét múlva lejött a földről a burgonya, s azután a káposzta fejlődött tovább. Dolgoztunk vele sokat, de meghozta a pénzt is. 23 000 forintot kaptam tavaly is a burgonyáért és a káposztáért Megpróbáljuk ezt a szövet­kezetben is. A József Attila Termelőszö­vetkezet gazdálkodása során nagyszerű állatállományt ala­kított ki. Ez most tovább bő­vül. TENYÉSZÁLLATOKAT NEVELNEK, hízóállatokat adnak az állam­nak, jóval többet, mint ahogy eddig csinálta a termelőszö­vetkezet. Mert nagy számok­kal dolgoznak most már Dej- tótrban, hiszen sok a tag, mindenki dolgozni akar, s munkája után jobban élni, mint eddig. Vincze Istvánná Kormányrendelet a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfo­gadta a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagOK öreg­ségi és munkaképtelenségi járadékáról szóló rendelet tervezetét. A kormány ezzel a rendelettel gondoskodik azokról a termelőszövetkezeti tagok­ról, akik öregségük, vagy munkaképtelenségük miatt nem szerezhetik meg a törvényszerű nyug­díjhoz szükséges „szolgá­lati” időt. A rendelet értelmében az említett módon ellátatlanul maradó termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékot kap­nak, ha a férfi a 70, a nő pedig a 65. életévét már be­töltötte, s a termelőszövetkezet közös múmiáiban rendszere­sen nem tud részt venni. Az tekintendő ilyen tagnak, aki egy naptári évben 120 (a nő 80) munkaegységnél többet nem tud teljesíteni. Gondos­kodik a rendelet azokról a termelőszövetkezeti tagokról is, akik az említett életkort ugyan még nem érték el, munkaképességüket azonban már teljesen elvesztették, s a törvényszerű nyugdíj megál­lapításához szükséges úgyne­vezett nyugdíjévük nincs meg. Ezek a tsz-tagok mun­kaképtelenségi járadékot kap­nak, ha az arra illetékes or­vosi bizottság megállapítja a százszázalékos munkaképte­lenségüket. Mind az öregségi járadék, mind a munkaképtelen­ségi járadék havi össze­ge 260 forint. Ha a férj és a feleség egy­aránt termelőszövetkezeti tag, a 260 forint járadékra a férj jogosult. Ha a férj meg­halt, s a felesége termelőszö­vetkezeti tag, ez utóbbi kapja a 260 forint járadékot, de csak úgy, ha az előbbi feltételek nála is fennállnak. Ha a termelőszövetkezeti tag egyéb jogcímen törvényszerű nyugellátásban részesül, és ennek összege a havi 260 fo­rintot nem éri el, akkor az egyéb jogcímen járó nyugel­látás és a 260 forint közötti különbözetet kell részére fo­lyósítani. Gondoskodik a rendelet a meghalt termelőszövetkezeti tag özvegyéről akkor is, ha Nem elég a táblákat kitenni Idős Serfőző Bertalan fölött elrepült már közel hat évti­zed. Arcát az idő, ez a nagy szobrász barázdákkal keresz- tül-kasul véste a gond véső­jével. Szöghaja már havas Berci bácsinak. A hangja még fiatalos; beszéd közben szemüvege fölött fürkészve figyeli azt, akivel éppen szót vált. A tanácson találkozom vele. Néhány szót ejtünk és azután a portája felé tartunk, ahová meghívott, nézzem meg, ho­gyan él. Nagyokat lép a der­medtségéből felengedett pu- huló földön öreg csizmájában, a tavaszi szél meglobogtatja rajta a kék parasztkötényt. A szövetkezetről beszélünk, ő aggályoskodik, én érvelek. A kert végében azután hir­telen megáll és azt mondja: — Nekünk mindannyiunk­nak vitatkoznunk kell, mert csak így lesz közös a véle­ményünk. Persze, a vita mellé értem mindannyiunk szorgal­mas munkáját is. Nem sze­retem a bólogató, munkake­rülő embereket. Az én ta­pasztalataim ... — itt hirte­len abbahagyja, sóhajtva le­gyint egyet, azután megindul mellettem. Utána lépek s közben azon gondolkodom, miért hallga­tott el. Szótlanul érünk a csűrhöz. Az udvaron fűkasza, lógereblye, a csűrben szecs­kavágó, meg más mezőgaz­dasági kisgépek. Az egyik ré­szében nagy halom takar­mány. Büszkén vezet be az istállóba és kedveskedve mu­tatja azt a három szép lovat, meg azt az öt jóhúsú szarvas- marhát, amit a közösbe vitt. Itt azután megered a nyel­ve. Évek tapasztalatáról be­szél, amelyeket a saját bőrén szerzett, meg azokról a baráz­dákat véső gondokról. Berci bácsi sokat küszködött, de haszon is állt a házhoz. Két évvel ezelőtt csak a szerző­dött állatokból 54 ezer forint jövedelme származott. A pénz jött, mindig kellett valahová, de látszatja is lett. S amikor a közös érdek úgy kívánta, ő is odaállt a többiek mellé a maga 12 holdjával, gazda­ságával, akaratával. Ebben az akaratban még mindig benne rejtőzik egy kis bi­zonytalanság is, amit ő is csak akkor tud legyőzni, ha végleg megtalálja a helyét az újban és ebben segítenek neki a többiek is. A legyintés, meg a sóhaj csak később derül ki. A ma­gyar paraszt hagyományos és szíves vendégszeretetével te­szi elém a teli poharat; iszunk egymás egészségére, azután beszélni kezd. A jelen fog­lalkoztatja: — Tsz-község lettünk, az igaz, de nem elég csak a táb­lákat kitenni a község két szélére. Az első években na­gyon meg kell húzni a kor- cot, ha többet akarunk, mint egyéni korunkban. Berci bácsi elismert gazda a községben. Jelenleg még ö a legelő bizottság, meg az erdő bizottság elnöke. A tisz­tesség, a megfontolt józan gondolkodás juttatta őt ide. Valamikor népfront elnök is volt, de azután közbejött egy esemény, ami lelkileg na­gyon bizonytalanná tette. Még 1950-ben történt, hogy néhány hónapra elzárták. Csúnya ügy, embertelenségből fakad, ő nem szívesen emlék­szik erre. S ugyan minek keresnénk, ki tette vele; de hát a becsület, ö már túltette magát ezen, csak azt nem érti, most miért élesztgetik ezt az általa akarva elfelej­tett esetet. Még nem volt közös meg­beszélése a tagságnak, mióta az alakuló gyűlés megvolt, de Berci bácsi már alig vár­ja. Szeretné, ha az ö tapasz­talatait meghallgatnák gazda­társai. Mert ő úgy csinálta még azon a 12 holdon, hogy zsákban semmit sem adott el. Ö mindig „bőrben” gyűj­tötte az értéket. Hizlalt és az állatait akárhányszor megdi­csérték. Nem fitogtatja a kitünteté­seit; szerénykedve veszi elő a szekrényből az Országos Mezőgazdasági Kiállítás dí­ját, a járási kiállítások dicsé­rő okleveleit. Elgondolkodva mondja: — Még nem tudom, hogyan lesz a tsz-ben, ahol dolgozom, de én is szeretnék tőlem tel­hetőén hasznos munkát vé­gezni. S az a véleményem, hogy amit lehet, gépesítsünk. Egy Zetor, 10 pár ló, meg tíz ember munkáját pótolja; meg azután sok nálunk az asszony... Szinte aggódva mondja ezeket a szavakat. Nem mondja ki, de szavaiban ér­ződik a megfontolt, okosan tervező gazda munkaszerete­te, munkája iránt érzett meg­becsülése. Félti a közös gaz­daságot, hiszen ő is részese, ő is ebből fog megélni és ő is szeretné, ha egyre gazda­gabb lenne ez a közös, s mi­re odakerülne, gondnélküli öregkoruk legyen. Gyakran visszatér erre, szinte vesszőparipája, hogy: „gép nélkül szinte zsellérem­berek vagyunk.” Igaza van Berci bácsinak, mert azt sze­retné látni ő is a gyakorlat­ban, amit mondunk, hirde­tünk. De ez tőle is függ. S nem hiányozhat közülük az őszinte szó, az egymás meg­becsülése sem. Az igaz, hogyi Berci bácsi valamikor még kuláklistán szerepelt; az ak­kori helyzet így hozta. De tett róla. hogy lekerüljön on­nan. S most már ő is azzal az egészséges és makacs szí­vóssággal dolgozik a közösért, amely jellemző ezekre az emberekre. Pádár András az nem volt ugyan termelő­szövetkezeti tag, de a 65. életévét (férfiözvegy a. 70. életévét) betöltötte, vagy az orvosi bizottság megállapítása szerint teljesen munkaképte­len. Ezeket az özvegyeket havi 130 forint özvegyi jára­dék illeti meg, ha törvény­szerű özvegyi nyugdíjra nem jogosultak. A járadék mellett a ter­melőszövetkezeti tagnak megmarad a háztáji gaz­dasága, megkapja a ta­gokat általában megillető egyéb szociális kedvez­ményeket, valamint a be­vitt földje után őt meg­illető földjáradékot. Nem jogosult öregségi, mun­kaképtelenségi, illetőleg öz­vegyi járadékira az, akinek vagy a vele együtt élő há­zastársának havi 260 forintot meghaladó nyugdíja, keresete vagy jövedelme van, kivéve, ha ez a jövedelem a háztáji gazdaságból vagy a földjára­dékból származik. Ha valamely naptári évben az öregségi vagy munkakép­telenségi járadékban már ré­szesülő férfi termelőszövetke­zeti tag 120, a női termelő­szövetkezeti tag pedig 80 munkaegységnél többet telje­sített, a teljesítést követő hó­nap első napjától a naptári év végéig megszüntetik jára­dékának folyósítását. Ugyan­csak megszüntetik az öreg­ségi, illetőleg a munkaképte­lenségi járadék folyósítását, ha a tag kilép a termelőszö­vetkezetből. vagy kizárják onnan. Ha a termelőszövetkezeti tag a nyugdíjigényének beje­lentését, illetőleg a halálát megelőzően legalább három éven át nem folytatott élet­hivatásszerűen mezőgazdasági, illetőleg a mezőgazdasági la­kosság szükségletét kielégítő ipari tevékenységet, akkor a tag részére öregségi, illetőleg munKaképtelenségi járadék, özvegye részére pedig özvegyi járadék csak különlegesen in­dokolt esetben állapítható meg. A járadékot a termelőszö­vetkezet útján az erre a cél­ra rendszeresített nyomtat­ványűrlapon kell kérni. A termelőszövetkezet, valamint a községi (városi) tanács végrehajtó bizottságának ja­vaslata alapján az Országos Nyugdíjintézet állapítja meg és folyósítja a járadékot. A rendelet alapján legkorábban 1960. január 1-től kezdve lehet jára­dékot megállapítani. Özvegyi járadéKot ettől az időponttól kezdődően az az özvegy is kaphat, akinek férje 1959-ben halt meg, ha legalább 1958 január 1-től kezdve termelőszövetkezeti tag volt. A rendelet hatálybalépésé­vel egyidejűleg a kormány a volt mezőgazdasági dolgozók­nak (gazdasági cselédeknek) folyósított OMBI-járadékot a termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékával azonos összegre emelte fel. 1960 jan. 1-től kezdve tehát ezek a já­radékosok is — a családi pótlék beszámításával — havi 260 forint járadékot kapnak. (MTI) ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦ Nagy munkára készülnek a gépek Nincs már messze a tavasz. A régi és új termelőszövetkezetek már erősen készülnek a tavaszi munkákra. Az idén több gépre, s jobban megszervezett munkára lesz szükség, mint a korábbi években volt. Az Érsekvadkerti Gépállomás körzetében is sok ezer holddal megnövekedett a termelőszövet­kezetek területe. Ez azt jelenti, hogy a meglevő géppark jó ki­használásával lényegesen több munkát kell elvégezni a tavasz folyamán, mint tavaly végeztek, A sikeres munkavégzés egyik je­lentős tényezője a folyamatosan folyó gépjavítás. A gépállomás műhelyeiben a szerelők, a trak­torosok minőségi munkát végez­nek. A sikeresebb munkakezdés érdekében a márciusra tervezett javításokat előbbre hozták úgy, hogy nagy részét már ebben a hónapban kijavítják. Lesz szántanivaló bőven, ezért nem mindegy hogyan ja­vítják ki az ekéket — mondja Klebniczki András. Az ekék és erőgépek javítása — mire indul a tavaszi mun­ka — elkészül. Benkó István a cséplőgépjavító-brigád csoportvezetője Mihalik Pállal a cséplőgép javításán dolgozik. A mun­kát folyamatosan végzik, s előreláthatólag határidő előtt befejezik. A megyei földművesszövet­kezetek, tagjaik és a dolgozó parasztság részére ezen a té­len is tanfolyamokat rendeznek, részben a földművesszövetke­zeti dolgozók szakmai képzé­se, részben a gazdák ismere­teinek gyarapítása érdekében. Háromhónapos tanfolyamon vesznek részt Salgótarjánban és Balassagyarmaton a nö­vényvédő szereket árusító

Next

/
Oldalképek
Tartalom