Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-10 / 12. szám

4 nógrádi népüjsag 1960. februá* 1§. Új szín... Ez a nap sem különbözött semmiben a korábbi megszo­kott napok rendjétől. Feb­ruár 5-e volt, délelőtt 11 óra. mínusz 5 fokkal. Egy melegen öltözött kucs- más fiatalember lépett be a Salgótarjáni megyei Könyv­tár üvegezett ajtaján. Kopo­gás nélkül. Bátran■ Fesztele­nül. Mintha napjában tízszer is bezárná maga után ezt az ajtót. — Jónapot! — hangzott egykedvűen. — Jónapot! — válaszolták illendően. — Valami jó könyvet sze­retnék — mondta, miközben kucsmáját levette. — Milyen tárgyú könyvre gondol? — Valami jóra . — De mégis .. •, mivel fog­lalkozzon a könyv? — Olyan jó történelmi.. — Régi olvasó? — Nem!... Most vagyok itt először. — Akkor előbb kitöltőm a kartonját. Addig tessék vá­logatni­A fiatalember végig jártat- ta szemét a terem nagy ré­szét elfoglaló könyvállványo­kon. Átnyújtotta a könyvtári személyi lap kitöltéséhez szükséges igazolványát is. De egy lépést sem tett a könyv- állványok felé. — Addig tessék válogatni! — ismételte a megyei könyv­tár Marikája. — Nem válogatok én... Magukra bízom. . . Csak va­lami jó legyen! Már az új olvasó hóna alatt volt Hegedűs Géza két­kötetes „Írástudó"-ja, de még élénken folyt a beszélgetés Marika és az új olvasó kö­zött. Valami szakkönyvekről értekeztek, a tavaszt emle­gették. meg a szakszerűséget. Azután a kucsma isméi fölkerült a fiatalember fejé­re és az „írástudó”-val kilé­pett a forgalmas utcára. Bent a megyei könyvtár­ban meg egyszerre hárman is tanulmányozták az 1030. szám alatt kitöltött új sze­mélyi lapot. A korábbi 1029 között megtalálható a bá­nyász, a vasmunkás, az üve­ges, a tisztviselő, a mérnök, az orvos, vannak azok közt nők és férfiak, fiatalok és idősek, de ez valahogy még­is különlegesnek találtatott, íme az adatai: Romhányi Dezső. Karancs- keszi lakos. Született: 1928- ban. Termelőszövetkezeti tag­Tőle tudták meg, hogy nemrégen még egyéni volt. Az egyéniek ezernyi gondja, baja kötötte le minden ide­jét. S íme: még nem egészen egy éve termelőszövetkezeti tag, már az első évbe bele­fért, hogy most február 5-től a megyei könyvtár első pa­raszti olvasójának bejegyez­zék. — Orosz — FÓRUM Nem bukhat meg Arany, Móricz, Karinthy A salgótarjáni irodalmi estről elhangzottakhoz legyen szabad a közreműködő szerep­lőknek is hozzászólniok. A mi feladatunk és mun­kánk a nagy írók örökértékű mondanivalóinak tolmácso­lása. Ügy érezzük, e tekin­tetben szerény képességeink­hez mérten becsülettel helyt­álltunk és készek vagyunk továbbra is az igazi kultúr- misszió teljesítésére: az iro­dalom tolmácsolására. A ren­dező szervek készséges közre­működőket találnak szín­játszó szakkörünkben, sőt kérjük is őket, hogy ilyen irányban minél gyakrabban keressenek fel bennünket. Hisszük és állítjuk, hogy erre a kultúrára szüksége van dolgozó társadalmunk­nak és tudatában vagyunk annak is, hogy a kultúrneve- lési munka területén nem szabad türelmetlennek lenni és nem szabad a kezdeti vélt sikertelenség miatt meghát­rálni. Tudjuk, hogy nehéz a ko­moly, nevelő művek iránt az érdeklődést felkelteni, de nem állítható, hogy ezen a téren teljesen hiányzik a dolgozók érdeklődése. Persze más előkészítő munka kell egy irodalmi esthez, mint egy Budapestről érkező esztrád- műsorhoz. De következetes, jól szervezett műsorpolitika mellett az eredmény itt is meg fog mutatkozni. Dolgozó közönségünk talán még nem ismeri, vagy nem kellően is­meri a klasszikusok örök szép műveit, tanításait s először neki is meg kell ezekkel is­merkedni. Helytelennek találnánk azt az álláspontot, hogy a min­denáron való eredmény ér­dekében ne legyen szórakoz­tató, zenés-táncos műsor, csalt komoly irodalmi est. Nem! Mindkettőre szükség van és a hivatott rendező szervek fel­adata a helyes arány felisme­rése és kialakítása. Nem mondanánk igazat, ha azt állítanék, hogy előttünk közömbös, hányán ha'lgatják klasszikusaink tolmácsolását. Bennünket is jobban ösztönöz egy telt ház, mint az üres széksorok. De az utóbbi ese­tében sem leszünk hűtlenek az igazihoz, jóhoz és széphez és ha magunknak, ha keve-1 seknek vagy sokaknak, de csináljuk továbbra is ezt a munkát. Nagyon sok értekezletet, megbeszélést tartottunk kul- túrügyben. Ez a téma nem igen került még megvitatás­ra és úgy hisszük, a leg­utóbbi eset arra hív, hogy az érdekeltekkel közösen vi­tassuk meg a nehézségeket, a lehetőségeket, próbáljunk kialakítani egy célszerű és eredménnyel biztató megol­dást mindnyájunk okulására és művelődésére. A közreműködő Petőfi * színjátszók. Hz embereket a jóra és szépre is szoktatni kell Mi az hát Salgótarjánban végképp nincs talaja a szórakoztató, de komoly és megkülönbözetett értékű irodalomnak és művészetnek? — teszi fel a kérdést a Nóg­rádi Népújság. Véleményem szerint a ta­laja meg van, csak nincs kel­lően megmunkálva. Ez Is, mint sok minden más; harc kérdése! Még pedig annak a harcnak szerves részét ké­pezi, amelyet pártunk indí­tott a kulturforradalommal, hogy valóban kiművelt em­berfők sokasága legyen né­pünk. S hogy ez hogyan si­kerül, az attól függ, mit ho­gyan teszünk ennek érdeké­ben. Az embereket a jóra és szépre is szoktatni kell, hogy megtalálják az ízét. A könyvolvasásnál is hosszú munka eredménye, hogy ma már alig-alig keresnek pony­vát könyvtárakban — pedig régen csak ezzel lehetett jó forgalmat elérni. így van ez a műsoros es­tek esetében is. De jó pro­paganda munka kell ahhoz, hogy az emberek tudatában életre keljen: városunk éle­téhez hozzátartozik az Iro­dalmi Színpad működése csakúgy, mint a futballmeccs. A műsorpolitikát tekint­ve nagyobb igénnyel kell fel­lépni. Változatosságra kell törekedni. Lelkes és főleg kitartó munkával kell közönséget nevelni az Irodalmi Színpad részére. A szervezés munkájá­ba be kell vonni a szakszer­vezeti kulturfelelősöket és közönségszervezőket is. Ta­lán jó lenne, ha az Irodalmi Színpad rendezvényeire bér­letet bocsátanának ki. így kialakulna egy törzsközön­ség. Maruzs Elemérné Nevelődnek oz emberek a művelődési otthonokban Balassagyarmaton, a művelődés otthonában A Mikszáth Kálmán nevé­vel ékeskedő járási művelő­dési otthonban, Balassagyar­maton a koradélutáni órában is mozgalmas az élet. A szín­padteremben fiatalok ülnek, Baráti Géza víg játékát nézik, amely Budapesten százas szé­riát ért meg s most Balassa­gyarmatra is eljutott. Az otthon előcsarnokában azonban nemcsak a Bástya- sétány 77-ről olvasható hír­adás, hanem arról is, hogy itt tartja előadásait a Ma­dách Imre irodalmi színpad, mely legutóbb „Kelet és nyu­gat” címmel adott tartalmas műsort. Nagy-nagy dicséret illeti az igényes összeállítás megtervezőit, Szabó Károlyt, Versányi Györgyöt és Bugán Józsefet, de az előadókat és a Balassagyarmati Madrigál­kórus tagjait is, akik több előadáson értékes teljesít­ményt nyújtottak. S az igényesség jegyeit hor­dozza a további műsorterv is. Legközelebb „Farsang, vagy amit akartok” címmel láthat a balassagyarmati kö­zönség összeállítást, március­ban az ó-görög költészettel ismerkedhet, áprilisban a felszabadulással kapcsolatos költészettel, májusban Mik- száth-esten gyönyörködhet a „nagy palóc” remekeiben, jú­niusban pedig a Nógrád me­gyei írók és költők mutat­koznak be, — bár a megyei költők, írók bemutatására nem a legszerencsésebb idői választották a balassagyar­mati irodalmi színpad veze­tői. A művelődési otthon élénk munkáját hirdeti, hogy a kulturális seregszemlére két színjátszó csoport is készül. A versengés keretében bemu­tatásra kérni Mikszáth: Egy éj az aranybogárban című bűvös novellájának színpadi változata, az Irodalmi Szín­pad pedig A kántor fia című színművet próbálja. velők ösztönös képességeit hasznosítja s az otthon mun­karendjében eddig nem ka­pott helyet a szakmai kép­zés, ahol például a színját­szók a színpad elméleti dol­gaival ismerkedhetnének, be­tekintést nyerhetnének a dra­maturgia szabályaiba, hogy mit és hogyan formálhassa­nak? Balassagyarmaton tehet­séges színjátszók vannak. Ez még Baráti könnyűsúlyú víg­játékából is kitűnt. Horváth László, Szirtes Tibor, Bálint Tamás, Csikász István, Csi­kasz Istvánná és a többiek is megérdemlik, hogy túlléphes­senek az ösztönösség korlá­tain, mert képességükkel az eddiginél jóval nagyobb fel­adatok megoldására képe­sek. A megye munkás művelő­dési otthonai meglehetősen sokrétű munkát végeznek. Se­gíteni kívánják a párt mű­velődési politikájának meg­valósulását, de részt kíván­nak venni a maguk sajátos eszközeivel, valamennyi párt és kormányhatározat megva­lósításában is. Az ismeretterjesztő előadá­sok egész sora segíti elő az ilyen irányú munkát. Ezeken az előadásokon az élet leg­különbözőbb részkérdéseivel ismertetik meg a dolgozókat. Jó kezdeményezés az idén, hogy a művelődési otthonok­ban a dolgozók szakmai kép­zettségének fejlesztését elő kívánják segíteni az illetékes vezető emberek. Számos művelődési ott­honban foglalkoznak szak­mai tanfolyamok lebonyo­lításával, a dolgozók szak­mai továbbképzésével. Ügyesen szervezték meg a dolgozók műszaki ismeretei­nek gyarapítását a Salgótar­jáni Üveggyárban, a mátra- nováki és a mizserfai bányai művelődési otthonban. Élénkült és egyre több em­bert mozgat meg a szakköri tevékenység is. A Salgótarjáni Acélárugyárban például 14 különféle szakkör fejt ki te­vékenységet a dolgozók bizo­nyos fokú érdeklődésének ki­elégítésére. Történnek sajátos kezdeményezések is a kor igényeinek megfelelően, így például nagy várakozással te­kintenek a dolgozók a Salgó­tarjáni Üveggyárban indí­tandó csillagvizsgáló szakkör megnyitása elé. Felismerték a művelődési otthonok a könyvtári munka nagy embernevelő erejét is. Az idei tervben majd minden művelődési otthon költségve­tése jelentős százalékot bizto­sít a könyvállomány bővíté­sére, a könyvtári hálózat fej­lesztésére. Gyarapodik az ol­vasók száma is, egyre több a munkásolvasók száma, akik a szépirodalom mellett a mű­szaki könyveket is hozzáér­tően lapozgatják. Az utóbbi időben különö­sen a tűzhelygyári mű­velődési otthon könyvtára indult nagy fejlődésnek, a 4 ezer kötetnyi könyvet pillanatnyilag 670 olvasó forgatja. De itt is és másutt is ter­veket dolgoznak ki és min­dent megtesznek az olvasó­mozgalom szélesítésére. Az acélárugyárban például anké­tok, könyvnapok, egyéb a könyv propagálását elősegítő rendezvények segítségével is növelik az olvasók táborát. A művelődési otthonok se­gíteni kívánják a falu szocia­lista átalakítását is és részt vesznek a dolgozó parasztság szocialista útra vezetésében. A tűzhelygyáriak például az utóbbi hetekben három alka­lommal, az üveggyáriak két alkalommal látogattak el falu­ra, ahol nemcsak beszélget­tek a parasztemberekkel, ha­nem ízelítőt adtak számukra a munkás művelődési ottho­nok szocialista kultúrát ter­jesztő tevékenységéből is. ■ Eredmény az is, hogy jó­formán valamennyi művelő­dési otthonban évente a dol­gozó emberek ezreit sikerült megmozgatni résztvételüket biztosítani a kölünféle ren­dezvényekre. A Salgótarjáni Üveggyárban például 37185, a Salgótarjáni Acélárugyár­ban 250 000 dolgozó fordult meg egy év alatt a különböző rendezvényeken. Történnek újszerű kezde­ményezések olyan irányban is, hogy a dolgozók valóban második otthonuknak érez­zék a művelődési otthont. Ezt célozzák pédául a dolgozó tömegek különböző rétegeit foglalkoztató rendezvények. Az acélárugyárban példá­ul nők akadémiája, ifjú­ság akadémiája, meny­asszonyok iskolája, vasas akadémia, nyugdíjasok is­kolája, nyelvtanfolyamok stb. keltik fel az emberek különféle rétegeinek ér­deklődését, foglalkoznak sajátos problé­máikkal. Jó kezdeményezés a bányagépgyár művelődési otthonában is a nyugdíjasok klubja létrehozása, amely — tekintve, hogy a telep lakói­nak nagyrésze idős ember — feltétlenül helyeselhető. A klubélet fellendülése mellett fokozza a dolgozók összetar­tozásának érzését a rendsze­res, majd minden művelődési otthonban megvalósuló közös televízió, vagy rádió hallgatás is. A megvalósulás stádiumá­ba jutott az a nagyszerű kez­deményezés is, mely szerint a nagyobb munkáslakta falusi településeken mnn- kásklubokat létesítenek, amelyekben a vidékről be­járó gyári munkások is lehetőséget kapnak eszmei és szakmai műveltségük fejlesztéséhez. Szakmai képzésük függetlenül történik attól, hogy ki mi­lyen szakmában dolgozik, mert a továbbképzést szakma­közi alapon biztosítják. A munkásklubokat egyelőre 2—S héten belül — Karancslapuj- tőn, Karancskesziben, Ságúj- falun és Nógrádmegyeren — alakítják meg. Összefoglalva az elmondot­takat: ha azt nem is mond­hatjuk el, hogy mindenütt feltétlenül minden lehetősé­get megragadtak a művelő­dési otthonok vezetői a dol­gozók eszmei, szakmai és egyéb irányú nevelése érde­kében, feltétlenül helyes lé­péseket tettek meg az elmúlt esztendőben a párt művelő­dési politikája megvalósítása érdekében. U. M. AZ ISKOLAI MULASZTÁSOKRÓL Eltartom a szeretőmet Van a MÄV-nak egy igen tiszteletreméltó és üdvös ren­delkezése, miszerint a más városban, vidéken dolgozó, időről időre kedvezményesen tátogathatja családtagjait, azokat a szeretteit, hozzátar­tozóit, akikhez valamiféle köz­vetlen kötelék fűzi. Ez a kötelék a rendtartás szerint lehet hitvestársi, kis­korú gyermekhez való, vagy ágyastársi kapcsolat, mert a MÁV kiskönyvecskéjében leg­alábbis az Olvasható, hogy közös háztartásban élő sze­mélyhez — hogy úgymond­jam: szeretőhöz —, majdcsak ingyen és bérmentve utazhat az ember. Igenám, de mi történik, ha nevezetesen olyan szülőhöz menne valaki — aki eltar­tásra vár?! Aki nem eltar­tásra váró gyermek, hanem eltartásra váró apa. vagy anya! Hát itt bizony, megáll a MÄV-tudomäny. Meg bizony, és istennek sem akar tovább lódulni a logikában, az ész- szerűségben. Mert, ha történetesen van nekem egy szeretőm, ahhoz minden áldott héten „tisz­telgő” látogatást tehetek po­tom fillérekért, ám az eltar­tott szülő megkeresése tiltott a MÁV vonalain. Ezek ötlöttek eszembe, ami­kor a MÄV utazási könyvecs­kéjét lapoztam, s botorkáltam a paragrafusok útvesztőjében. S arra az elhatározásra jutot­tam: szerzek én biz’isten egy hivatalban is számon tartható szeretőt, aki legalább papíron vállalja az ágyastársi közös- céget. S akkor meglátogat­hatom az anyámat. * Ez az ötlet kissé torz ugyan, de meggondolkodtathatja a közlekedésügyi minisztérium illetékes osztályát. (barna) Az ismeretterjesztő előadá­sok keretében csehszlovák kulturális napokat rendezett a művelődési otthon, amelye­ken cseh írók alkotásait szó­laltatta meg, ebben az esz­tendőben pedig a Német De­mokratikus Köztárssaág írói kapnak szót a ,balassagyar­mati Irodalmi Színpadon. Szorgalmasan készül a kul- turálih vetélkedésre a műve­lődési otthon énekkara és tánccsoportja is. A táncosok eredeti nógrádi táncmotívu- mokból szőttek összeállítást, részt vesz a fesztiválon a vá­ros népi zenekara. fúvós­együttese és 26 tagú szalon- zenekara s a művelődési ott­honnak az általános készülő­dés mellett még arra is jut ideje, hogy patronálja a lo­sonci csehszlovák—magyar kulturális szövetség művészeti munkáját, ahova az Irodalmi Színpad is ellátogat műsorá­val. A művelődési otthon széles­körű m.unkája lüktető erő a város életében, nagy kár, hogy ez a munka a műked­Az iskolába járás kötele­zettségét előíró törvény 1777-ben, Mária Terézia ko­rában jelent meg először ha­zánkban. Azóta közel két évszázad telt el és sok olyan rendelet látott napvilágot, amely ezt az oly fontos kér­dést volt hivatott megoldani. Ennek ellenére még napja­inkban is akadnak olyan idő­sebb évjáratú emberek, akik kissé pironkodva vallják be, hogy iskolai végzettségük csupán 2-3 elemi. Azt mindannyian tudjuk, hogy a különböző- de első­sorban anyagi — előfeltéte­lek hiányában a rendeletek önmagukban csak írott mu­lasztót jelentenek e problé­mák megoldása terén. S ép­pen ezek az oly lényeges elő­feltételek hiányoztak nálunk a felszabadulás előtt! Az ál­lam nem létesített kellő szá­mú iskolát, kezdetben nem volt elég tanító. Később már volt, de csak állásnél­küli! A dolgozók anyagi létfelté­telei közismertek a Horthy­rendszerben. Ennek egyenes következménye volt, hogy a tanköteles gyermek iskola helyett 6-7 éves korában 11- bapásztonak, 8-10 éves korá­ban sertésőrzőnek ment, né­hány évvel később pedig kénytelen-kelletlen béresle­génynek szegődött. Nem árt erre emlékezni! Napjaink általános iskolai oktatásának kérdéseit az 1959. évi 29. számú tvr. sza­bályozza. Az 1 §. (1) bekez­dése így szól: „Minden gyer­mek köteles az általános is­kola nyolc osztályának elvég­zése érdekében a hatodik életévének betöltése után legfeljebb 9 tanéven át, meg­szakítás nélkül, általános is­kolai tanulmányokat folytat­ni.” Ma már azonban adva vannak a rendelet maradék­talan végrehajtásának előfel­tételei is! Iskola, nevelő nem hiányzik. Az állampolgárok anyagi lehetőségei, életkörül­ményei soha nem tapasztalt biztos alapokon nyugszanak. Általában komoly bajok nin­csenek is a rendszeres isko­lába járással, bár kisebb-na- gyobb hiányosságok még min­dég akadnak. Sajnos vannak olyan szü­lök napjainkban is, akik nem élnek a szinte korlátlan le­hetőségekkel, s nem tekintik legközvetlenebb érdeküknek gyermekeik rendszeres tanu­lását. Szerencsére ezek szá­ma évről-évre örvendetesen csökken. Az 1959/60. tanév első négy hónapjában a város területén 23 szülő részesült iskolaigaz­gatói figyelmeztetésben, gyer­meke első ízben történt iga­zolatlan mulasztásáért. Ismé­telt (másod és harmadízbeni) igazolatlan távolmaradás mi­att 6 szülőt volt kénytelen pénzbírsággal súlytani a Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának elnöke. Reméljük, hogy az érintett szülők is rádöbbennek arra: gyermekeik rendszeres isko­lába járása igen fontos köz­érdek! Kmetty Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom