Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-03 / 10. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1960. feruár 3. Salgótarjánban megbukott Arany, Móricz, Karinthy — Figyelemre méltó megjegyzések egy irodalmi esttől és a salgótórjáni közönség kulttirigényeiről — Földes Péter: ßlenmjei páneélo&nal Amikor Salgótarjánban megjelentek a falragaszok, hogy január 30-án és 31-én irodalmi estet rendeznek Salgótarjánban, nagy várakozásai tekintettünk a fejlemények elé. Ismerve a salgótarjáni közönség ízlését és és az irodalom által tanúsított érdektelenségét, nem nagy jövőt jósoltunk ennek a meghirdetett irodalmi estnek. Éppen a lakosság érdeklődési körének ilyen felismeréséből alkottunk olyan véleményt, hogy az Arany, Móricz és Karinthy műveiből összeállított tartalmas és Igényes-irodalmi est várhatóan nem sokban kelti fel az érdeklődést. És sajnos előítéletünkben nem csalatkoztunk. Talán 35-en 40-en ülhettek itt ott az Acélgyári Művelődési Otthon padsoraiban, amikor megkezdődött a műsor. Mert az irodalmi est szereplői annak ellenére, hogy a lakosság nem tanúsított kellő érdeklődést műsoruk iránt, a kisszámú közönségnek is lejátszották műsorukat. És bátran elmondhatjuk: az előadott műsor értékében is, tartalmában is, szórakoztató és nevelő hatásában is, sokszorosan felülmúlt olyan darabokat, amely A Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt igen dicséretes és egészséges kezdeményezésre határozta magát, amikor a TIT támogatásával kapcsolatot teremtett legelőkelőbb kulturális intézményeink vezetőségével Ez alkalommal az Állami Operaház több kiváló énekesét hívta vendégségbe a tröszt, bányász — művész tairánt nagy érdeklődést tanúsított a közönség. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni a maximális művészi igénnyel előadott műsorról. Az az érzelmetkaltő hatás amellyel Angyal Erzsébet Arany János: Kőműves Kelemen balladájával elért, az előadóművészet érett és magas fokáról tanúskodott. A kisszámú közönség óriási tapssal köszönte meg Bulla Lajosnak a valóságos élményt nyújtó énekszámait, amelyet még letagadni sem lehet, hogy nem a hallgatóság iránt érzett tiszteletből és a művészi felelősség igazi érzéseiből fakadtak. De ugyanilyen élvezettel beszélhet a hallgatóság Turek László számairól, vagy Csics György által előadott monológokról. S ha az ember végig akarná kísérni a több mint kétórás előadást, annak minden mozzanatáról érdemes lenne egy-egy elismerő szót feljegyezni. A Soltész Lajosné által előadott maximális irodalmi igénnyel megszerkesztett összekötő szövegről éppúgy, mint a zeneiskola vonósnégyesének művészi fokon tolmácsolt zeneszámairól, vagy a kis Marjáni Áglálkozóra s akik részt vettek az egésznapos eseményen számos élménnyel gazdagodhattak. Az esti órákban a salgótarjáni Bányász Művelődési Otthonban került sor a nagysikerű hangversenyre, amelynek keretében Mozart Varázsfuvola és Gounod Faustjából gyönyörködhettünk a legszebb részletekben Lorenz nes által megjelenített művészi képről. Mindezt sajnos és mégegy- szer sajnos és harmadszor is sajnos nem kísérte olyan érdeklődés, amilyenre méltóképpen számottarthatott volna ez az előadás. És ilyen sajnálatos tény után az ember önkéntelenül is úgy teszi fel magának a kérdést: Mi az hát Salgótarjánban végképp nincs talaja a szórakoztató, de komoly és megkülönböztetett értékű irodalomnak és művészetnek? Miért van az, hogy a szellemi igényességben, még mind máig nem tudtunk kellő fordulatot venni? Miért van, hogy az emberi értéket emelő, tudatot formáló, komoly tartalommal megtöltött, igényes irodalom és művészet nem érvényesül ebben a városban? Miért van, hogy nemcsak az egyszerű munkások, de az értelmiségiek, sőt még az irodalmi berkeben jártas pedagógusok is félrevetett fejjed haladnak el az ilyen komoly élményanyagot kínáló esemény szélesre tárt kapui előtt. Pedig bárki megnézhette volna ezt az irodalmi műsort, Osztatlan elismeréssel kelt volna fel a nézőtér padjaiból! Orosz Béla Kornélia, Nagypál László, Domahídi László, Cser Ti- mea, Nádas Tibor, Katona Lajos, Raskó Magda, Réti József tolmácsolásában, Gyáros Lászlóné írónő ismertetésekkel egészítette ki a műsort, melynek keretében különösen Domahídi László tömör basszusa érvényesült különösen nagy sikerrel. A műsort Érsek Mária kísérte pianinón nagy precizitással. KÉZIMUNKA TANFOLYAM A SALGÖTARJÄNI VÁROSI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN A Salgótarjáni József Attila Művelődési Otthon rendezésében lányok és asszonyok részére kézimunkatanfolyam indul február 20-al a művelődési otthon helyiségében. A tanfolyamon a résztvevők megismerkednek a női kézimunkára vonatkozó legelemibb tudnivalókkal, a hímzés fejlődésével egészen napjainkig. A háromhónapos tanfolyamra február 16-ig jelentkezhetnek a résztvevők a művelődési otthon gondnokánál. VÉDNÖKSÉGET VÁLLALTAK AZ ISKOLA FELETT A ZABARI ASSZONYOK Rövidesen elkészül Zabaron az új, negytantemies isaoia, amely a községbeiiek jeientos társadalmi munkáját is ma- gáoan őrzi. Zabar nőtanácsának asz- szonyai elhatározták: védnökséget vállalnak az iskoia felett, gondoskodnak arról, hogy az valóban az ott tanuió gyermekek második, otthonává váljék. így tervbe vették, hogy szabad estéiket úgy hasznosítják: kézimunkákat, függönyöket, térítőkét készítenek az iskoia csinosítására. A zabari asszonyok kezdeményezése jelentős lépést jelent az iskola és szülők kapcsolatának elmélyítésében is. MEGYEBIZOTTSÁGI VÁLASZTÁS A VAS- ÉS FÉMIPARI DOLGOZÓK SZÁKSZERVEZETÉBEN A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Nógrád megyei Bizottsága február 4-én délelőtt 10 órakor tartja a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének megyebizottsági választását. A szakszervezeti ü-és,re a Salgótarjáni Acélárugyár művelődési otthonában kerül sor. A megyebizottság szakszervezeti munkájáról szóló beszámolója után vitát nyitnak, majd megválasztják az új megyebizottságot. A Tanácsköztársaság honvédő harcainak hiteles hadtörténeti dokumentumokon alapuló, regényesen feldolgozott krónikája ez a könyv. Az ifjú olvasók megismerhetik belőle a történelmi időszak hangulatát, a szinte napok alatt magáratalált Vörös Hadsereg dicső fegyvertényeit, s a munkásárulók és az ellenforradalmár összeesküvők aknamunkáját. A kötetet több diadalmas ütközet vázlata, számos eredeti fényképfelvétel és jegyzetanyag egészíti ki. Bányászok és művészek barátkoztok vasárnap Nagysikerű operaest volt a Bányász Művelődési Otthonban OOOOOOOOOOOOOOOeOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOGGGOOOOOOO HAROM,Á NEGYVENKETTŐ KÖZÜL. Termelőszövetkezeti párttitkárok között a tarjáni pártiskolán A teremben meglett, némely helyütt havasfejű emberek élnek a padokban és felelnek... Az életkor negyven és ötven között Ingadozik, van, aki még nem lépte át a három ikszet, de akad olyan is, aki megérte az ötvenedik, sőt hatvanadik telét. A beszélgetés, felelgetés témája a pártkongresszus anyaga, a termelőszövetkezetek belső irányításának számos fontos kérdése, a tervkészítés megfelelő, helyes szervezése s értekeznek a hallgatók arról is, hogyan hasznosíthatják a termelőszövetkezetek a 3004/2-es rendelet anyagi lehetőségeit. Két megye, Heves és Nógrád termelőszövetkezeteinek 42 párttitkára ül együtt, tanul és vitázik a pártiskola termében. Hasznos tapasztalatok cserélnek gazdát, újabb ismeretekkel gazdagodnak a fejek, hogy fejlődő szocialista mezőgazdaságunk a megyében is minél nagyobb léptekkel juthasson előre, minél szebb eredményekkel bizonyíthassa a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Ezt a tapasztalatcserét, tanulsággyűjtést szolgálja a salgótarjáni pártiskola kéthetenként ismétlődő tanfolyama, amely a tsz-ek párttitkárainak kíván hasznos segítséget adni a további munkában. A tanfolyam szüneteiben is ezekről hallani szót a folyosókon. S arról még, — mérve az időt, a múltat és a mait: milyen volt egykor s milyen napjainkban a parasztember sorsa? Két embert, két megye küldöttét hallgattuk ezekről a dolgokról s szünetben s mindkettő életén mérni lehet az utat, amelyet a felszabadulás óta megtettek. Illés László, a kisfalud- pusztai Dózsa Termelőszövetkezet küldötte. Éppen negyven esztendős, de sokihin- dennel próbálkozott eddig a világban, hogy ma elmondMező G. Sándor a hevesi Demjén községből. hassa: megelégedett vagyok, megleltem a helyem, ahol munkám után nincsenek gondjaim, ahol a családommal boldogulni tudok. Illés elvtárs olyan szegény napszámos földművelők fia, ahol még a cibereleves is ünnepi ételnek számított. Dolgozott bányában, gyárban, segédmunkákon, nagygazdák birtokán s mint semminélküli találta meg 1955-ben végleges helyét a kisfalud-pusz- tai Dózsában, amelynek végül párttitkára lett s a növénytermesztésben 350 munkaegységre tett szert az elmúlt gazdasági esztendőben is, — van hát mit aprítani a tejbe a kis családnak, pedig a szülőkkel együtt hatan ülik körül az asztalt. — Én még, — vallja — soha nem éltem ilyen jól, mint most s mint pártmunkás a most tanultakat arra akarom hasznosítani, hogy községünk valamennyi dolgozó parasztja legalább ilyen jól éljen. Hogy otthagyja a magángazdaság kereteit s a termelőszövetkezetben megtalálja a távlatosabb utat. A negyven esztendős Oláh János Heves megyéből, a poroszlói Haladás Tsz-ből jött a szövetkezeti vezetés helyes módszereit tanulni. Valamikor négyholdas kisparaszt volt, de bárhogy birkózott a földdel, ötről a hatra mégsem jutott, hűtlen lett a faluhoz, foglalkozást választott és gépkocsivezetőnek szegődött, de volt azután még sok egyéb is. Egyszer a gazdasági cselédek kenyerén élt a család, máskor a kubikusok nehéz kenyerén s volt, amikor mint halászlegény próbált szerencsét. Most mindről úgy szól, mint elmúlt rossz emlékről szokott az ember. Mert hogyan is él ma a poroszlói Oláh-család? Feleljen ő a kérdésre: — Brigádvezető és párttit- kár vagyok a termelőszövetkezetben. Ez a tisztség sokmindent kíván, de a szövetkezet valamennyi kommunistája úgy érzi, a párttagság nagy kötelezettséggel, példa- mutatással jár. Ügy vallom, ez a kötelezettség minden tekintetben első renden a pártSzügyi Mihályné Nemtiből. csoport vezetőjére érvényes. Nekem soha nem volt olyan rózsás a sorsom a múltban, hogy ma. a jósorban el tudjam feledni, mi mindennel tartozom azért, amit kaptam. — Nézze, elvtárs — fűzi tovább szavait —, valamikor az is bizonytalan volt, hol feküdjem le. Ma meg? Kétszobás házam van. S ezt nagyon büszkén említi, olyan büszkeséggel, mint aki tudatára ébredt végre az emberré válásának. S mikor két lánykája képével büszkélkedik, hogy tessék: milyen bundákban járnak azok, mind hitelesebbé lesznek a szavai, amelyeket arról ejt, mit is kezd ajinak a 786 munkaegységnek értékével, amelyre egységenként 42 forint 50 fillért fizet a szövetkezet s amihez még a háztáji is tetemes jövedelmet biztosított. Szemében lobognak a tervek. A több mint 33 ezer forintos szövetkezeti keresetet ugyanis nagyon sokmindenre lehet költeni. — Van rádióm, mosógépe az asszonynak. Ha bútort vennénk, a régit kellene kidobni. Valami ruhafélét vásárolunk, pótlásnak. Tavaly levertem a régi istállót, újat húzattam helyébe s meglehet, hogy a mostani házzal is az történik, hogy egy-két év múlva lebonttatjuk s új kerül a helyébe. De abban már fürdőszoba is lesz. Az Oláh-családnak ehhez a tervéhez feltétel szépen érlelődik, már eddig is 11 ezer forint gyűlt egybe a takarékban s a mostani zárszámadás után újabb jelentős ősz- szeggel növekszik az új építkezés költsége. De életük hasonló szépüléséről szólhatnának a tanfolyam többi hallgatói is, ám amint cseppben a tenger, Illés László és Oláh János szavaiban mind a 42 hallgató sorsa benne van. S az ő életük jobbulása, szépülése mindnyájukat kötelezi. Arra, hogy minden paraszttársuk sorsát hasonló széppé tegyék, hogy utat mutassanak azoknak is, akik ma még a magánosság régi tanyáiban próbálkoznak a boldogulással, — hogy ráébresszék egyénileg dolgozó parasztjainkat: a termelőszövetkezés nem elveszi a földet, hanem ez teszi őket a föld igazi gazdáivá. Mert a közösségben mindnyájan egyenrangú gazdák. Ehhez az ébresztő munkához induljon sok sikerrel a tarjáni pártiskola tanfolyamának valamennyi hallgató- ja. (%. t.) Oláh János a poroszlói Haladás tsz-ből. Pataki József; BÉKE
