Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-03 / 10. szám
1080. leruár I nógrádi népújság Sikeres volt az esztendő Karancsalján — 40,40 FORINTOT ÉRT A MUNKAEGYSÉG; 218 MÄZSA TERMETT CUKORRÉPÁBÓL EGY HOLDON — Zárszámadási közgyűlést tartott a napokban a karancs- aljai Béke Termelőszövetkezet tagsága. A tsz évről évre gazdagodott, erősödött. A (el nem osztható szövetkezeti alap 427 449 forint, amely 1958-hoz viszonyítva az elmúlt évben 22 százalékkal növekedett. Szociális és kulturális alapra 10173 forintot fordítottak. A termelőszövetkezet tiszta vagyona jelenleg 708 879 forint. Egy munkaegység értéke 40,40 forint. Az elnök elvtárs foglalkozott ezután a növénytermelési eredményekkel is. Jogos büszkeséggel sorolta, hogy cukorrépából 218 mázsa, burgonyából 110 mázsa, kukoricából 44 mázsa termett egy holdon. Ezeknek az eredményeknek eléréséhez a tagság szorgalmas és jó munkáján kívül nagyrészt hozzájárult az tS, hogy bátran használt a termelőszövetkezet műtrágyát. Ez a bátorság hasznot szült a termelőszövetkezetnek, mert a műtrágya vásárlásánál 14 635 forintot, a gépi munkánál 14 ezer forintot takarítottak meg, illetve ilyen értékű kedvezményt kaptak államunktól. Az eredmények mellett józanul, megfontoltan megtárgyalták a hibákat is. Sokkal jobb eredményeket is elérhetne a termelőszövetkezet tagsága, ha erős lenne a munkaszervezet, s nem kellene néha-néha a fegyelmetlen- kedők ellen eljárni. A beszámoló tanúsította, hogy a Béke Termelőszövetkezet tagsága szép eredményeket ért el az elmúlt évben. Kár, hogy mindössze egyetlen tsz-tag szólt a beszámolóhoz, és az is hiány volt, hogy a beszámoló személy szerint nem dicsért, és nem bírált senkit sem. Pedig lehetett volna erről is beszélni. A tsz valóban jó eredményeket ért el, de nem minden gazdasági ág hozta meg a kívánt eredményt. Ezt feltétlenül elemezni kellett volna a beszámolóban, meg kellett volna beszélni ennek az okait, mert az új tagság látni szerette volna, hogy hol, milyen gazdasági ágban, hogyan mutatnak az eredmények. A Béke tagsága is növekedett a termelőszövetkezeti átszervezés időszakában. Közel 80 új tag lépett be december hónapban. Ezek az emberek egy még alaposabb, elemzőbb beszámolót vártak, hogy az új évben ennek alapján is hasznosíthatták volna magukat a közösben. Helyes lett volna világosan meghatározni az új tagság előtt az 1960-as évi feladatokat és beszélni arról, hogy hogyan fognak áttérni a középbelterjes gazdálkodásról a belterjes gazdálkodásra. Hiba volt az is — s talán a legsúlyosabb —, hogy a párt- szervezet szerepéről, a kommunista példamutatásról nem beszélt az elnök élvtárs. Pedig szép számmal vannak párttagok a tsz-ben. A beszámolónak voltak jó és rossz oldalai. Mindenesetre az tény, bogy a Béke Termelőszövetkezet tagsága jó munkát végzett az elmúlt évben, és még szebb eredményeket fog elérni ebben az évben. A beszámoló után az új és régi tagság közös ebéden vett részt, ahol most már nagyon baráti, munkatársi hangulatban vitatták meg a jövő feladatait. Dr. Bartha Róbert Az új élet tervét készítik Nógrádmarcalon Üj módon gazdálkodnak az idén a nógrádmarcali határban, miután a dolgozó parasztok valamennyien aláírták a’ termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot, s nemrégiben megalakították az Aranykalász Termelőszövetkezetet. az Állattenyésztés LESZ A GAZDÁLKODÁS ALAPJA A fiatal termelőszövetkezet vezetőségének tagjai abban valamennyien megegyeztek hogy azokat a tapasztalatokat, jó fogásokat, amelyek az egyéni gazdaságban beváltak, itt, a közösben is alkalmazzák. Míg egyénileg gazdálkodott a község, igen jó jövedelmet jelentett az állattenyésztés, különösen a szarvas- marha tenyésztés. Idős Ber- náth István is erre rendezte be gazdaságát. Évenként 2— 3 hízóállatot leadott az Állatforgalmi Vállalatnak, s szép pénzt kapott érte. A vezetőség a legutóbbi ülésén éppen ezért úgy határozott, az álCsalóka verőfény játszadozik a természettel. A szakadozott drótkerítéssen bedül hatalmas udvar. Az udvar végében lanikós dombon épület áll. Valamikor a földesúr innen indult el vadászni a Karancs rengetegébe. Most gépállomás. Az udvaron traktorok sorakoznak, a műhelyekben a nyitott színekben olajos ruhás munkások serénykednek. Gép gép hátán mindenfelé. Vetőgépek, boronák, ekék, hengerek, különböző alkatrészek. Dübörgő traktorok kékes füstpamacsokat lövelnek a friss levegőbe. Egy SZ-100-as forog az udvaron. Vizsgatekintetü öreg szakik mustrálgatják; vajon méhet-e szemlére. A Karancskeszi GépálloKarancssági képek Egyre nagyobb súly fektetnek Karancsságon az Alkotmány Termelőszövetkezetben a juhtenyésztésre. Az elmúlt év végén 600 darabból állt a termelőszövetkezet juhállománya, amely az idén saját szaporulatból tovább nő. Az elmúlt évben építették a képen látható juhhodályt és mellé juhász-lakást is. Emellett épült még a tsz-ben egy 30 férőhelyes lóistálló és egy 40 férőhelyes szarvasmarhaistálló. más Igazgatóját Fodor Balázs elvtársat a szerelők között. találom meg. A munkásokkal beszélget, a gépjavítási munka haladásáról. Itt van a főmérnök is. Az igazgató is, meg a főmérnök is viszonylag elégedetten szemléli a kijavított előkészített erőgépeket, munkaeszközöket. Megnézi a javítás alatt lévőket is. Fodor elvtársat nem éri váratlanul a kérdésem. — Az erőgépekkel nem lesz baj — mondja Fodor elvtárs és a közelben lévő gépek sorára mutat. — A meglévő erőgépek meggyőzik a szántást, bár a fejlődés során a mi feladatunk is megnövekedett, hiszen féléves tervünkben 5 ezer normálhod talajmunka szerepel. Tavaly óta több mint ezer normálholddal növekedett a gépállomás munkája. Több lett az erőgép is, a munkagépek is szaporodtak. — A szántással tehát nem lesz baj — gondolom amint végigpillantok az erőgépeken. Később a kaszálásnál, az aratásnál bizony elkéne vagy 15 fűkasza, kellene még néhány aratógép is. Míg a feladatokról beszélgetünk Fodor elvtárssal, egy kormos gurul el mellettünk, s a szerelők egy másikat vesznek „kezelés” alá. Látszik, hogy serény dolgoskezű emberek. — A gépállomáson a traktorosokon kívül 12 szerelő szakember dolgozik. Február 28-re elkészülünk a javításokkal, mert ekkorra vállaltuk — mondja az igazgató elvtárs. Tar Béla, a főmérnök még hozzáteszi nagy bizakodással. — Akkor sem ijedünk meg, ha a termelőszövetkezetek előbb kérik a gépeket, mert a talajmunkát meggyőzzük. A gépállomási dolgozók eddig elvégzett munkája valóban igazolja a főmérnök elvtárs szavait. A múlt hónapban 9 erőgépet javítottak ki a dolgozók, míg a munka kezdete óta 15-öt. Az előirányzott négy vetőgép helyett 7-et javítottak meg. Rendbehoztak már 8 garnitúra tárcsát és 10 garnitúra hengert. Az eddig megjavított boronák is — körülbelül 40 darab — már készen várják a tavaszi talajmunka kezdetét. — .Reméljük, nem vallunk szégyent ebben a gazdasági évben sem, hiszen az elmúlt évben is 105,6 százalékra teljesítettük tervünket — mondja Fodor elvtárs. Közben beérünk az irodába, ahol megnézegetem a gépállomás ezévi terveit. Az első félévben mintegy 7 ezer normál- hold mezőgazdasági jellegű munkát kell elvégezniök. Ehhez jön még 1400 normálhold melléküzemági munka. Legnagyobbrészt különböző szállítások. Itt vannak az asztalon a műhelyben végzett és a jelenleg is folyó munka kimutatásai is. Ezek azt tanúsítják, hogy a gépállomás dolgozói becsületes munkát végeznek. A főmérnök elvtárs sorolja a kiemelkedő munkát végző dolgozók nevét; de csak hármat ragadjunk, ki. Varga László, a munkagépek javításának a vezetője. Zeke József, a meghibásodott Zeto- rck „doktora”. Hakkel Béla, a műhely vezetője. Ö irányítja a munkásokat, hogy minél előbb befejezzék a gépek javítását, készek legyenek a tervezett időpontra. A Karancskeszi Gépállomáson is — hasonlóan a töb- bihöz — szorgalmas munka folyik a műhelyekben. Ezeknek az embereknek a munkájától függ a földeken kezdődő munka, a gépek üzembiztos működése. A dolgozók igyekeznek úgy végezni munkájukat — lelkiismeretesen megvizsgálják és kijavítják a legkisebb alkatrészt is — hogy a lehető legkevesebb legyen a gépállás, a kieső munkaidő. —P. A.— lattenyészités képezi majd az Aranykalász Termelőszövetkezet gazdálkodásának alapját is. S itt is a szarvasmarha tenyésztéstől várnak sokat A termelőszövetkezet tagjai 120 szarvasmarhát hoztak a közösbe, s ebből 80 tehén. Méghozzá elég jó tehenek. 8—10-et selejteznek ki mindössze, a többi jól tejelő egyed, ezek képezik majd a tehenészet alapját. A többit hízóba fogják, hiszen a tejtermelés, meg a hízóáillatok hozzák majd a komoly pénzjövedelmet. MEGSZÜNTETIK A TAKARMÄNYHIANYT A termelőszövetkezet tagjai takarmányféleségüket — amelyeket a háztáji állomány nem tud elfogyasztani az újig — a termelőszövetkezetbe hozták. Az így összehozott mennyiség azonban még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megfelelőképpen tdkarmányözhassák, s hízóba foghassák az állatokat. Éppen ezért a termelőszövetkezet Ludányhalásziból 350 mázsa szálastakarmányt vásárolt, hogy kitartsanak a takarmánnyal az idén. Jövőre ez már nem okoz gondot a termelőszövetkezetnek. Az idén 140 holdat tesz ki a pillangósokkal vetett terület. Ezeket még egyénileg vetették a termelőszövetkezet tagjai, a betakarítás azonban már közösen történik. Azután 50 holdon fővetésű silókukoricát termelnek, 80 holdon pedig abraknak hibridkukoricát vetnek. A hibridkukoricát szeretik Marcalon, jól bevált, évek óta ezt termelik itt. Hogy először próbálkoztak vele, bizony kissé megijedtek. A szokottabbnál vékonyabban jött ki a földből a kukorica. Aggodalmuk azonban fölöslegesnek bizonyult. A növény szépen fejlődött és nagyszerű termést adott. Nem egy gazdánál mégegyszer annyit, mint a közönséges kukorica. ISTÁLLÓ, sajat erőből A termelőszövetkezetben már kijelölték az új tanya- központot, ahová a gazdasági épületeket építik majd. Tervezik két száz férőhelyes és egy 50-es szarvasmarha istálló megépítését állami kölcsönnel. Azt azonban látják Nógrádmarcalon is, hogy ebből a tervből még nem lesz egyszerre istálló, s míg az elkészül, addig is férőhelyei kell biztosítaniuk a behozott állatoknak, hogy minél előbb — a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelően — összevonhassák azokat. Az Állatforgalmi Vállalattal megbeszélések folynak, hogy egy 40 férőhelyes, legtöbb esetben kihasználatlanul levő szarvas- marha istállót átadnak a termelőszövetkezetnek addig míg nem épül majd új. Azután a község határában van egy használhatatlan állapotban levő juhhodály is. A termelőszövetkezet ezt megvásárolja, lebontja, néhány ezer tékával kiegészíti és ugyancsak egy 40 férőhelyes szarvasmarha istállót készítenek így saját erőből. Ezzel 100 szarvasmarha elhelyezését megoldanák. A többit pedig ideiglenesen azoknál a szövetkezeti tagoknál hagynák, ahol tágas, több marha befogadására alkalmas istálló van. SZÁNTANAK majd A LOVAK IS Ezek lennének a legfontosabb feladatok Nógrádmarcalon, de a termelőszövetkezet vezetői ezeken túlmenően már előbbre is néznek. Nemsokára kinn a határban is el kell kezdeni a munkát. Megfelelően elő kell készíteni a talajt a 35 hold cukorrépának, a burgonyának, meg a dohánynak, mert a szerződésesen termelt növények mindig jó jövedelmet jelentettek és a szerződéses előleget nagyszerűen felhasználhatják majd a munkaegység előleg biztosításánál. Ügy határoztak, minden olyan földet, ahol a gép tud dolgozni, a gépállomással munkáltatnak meg. Az idén azonban még gondot okoz a parcella, hiszen az őszieket még egyénileg vetették el a nógrádmar- cali gazdák. Azért nem hagynak műveletlenül tenyérnyi földet sem. A termelőszövetkezetben 15 pár ló van, s a dombosabb területet, meg ahol nem tud forogni a gép, majd megszántják lóval. Mindezeket a dolgokat, amelyek a tervkészítéssel vannak összefüggésben, a legutóbbi vezetőségi ülésein (beszélték meg Nógrádmarcalon. Most azon van a sor, hogy ismertessék a legközelebbi taggyűlésen a termelőszövetkezeti tagokkal is az előttük álló feladatokat. Mert csak akkor lesz eredményes Nógrádmarcalon is az első közös munkában eltöltött esztendő, ha a termelőszövetkezet valamennyi tagja egy emberként dolgozik a közösen elkészített terv megvalósításáért. Vincze Istvánná Arról kaptam hírt, hogy Hényel Árpád, csécsei dolgozó paraszt belépett a termelőszövetkezetbe. Sok ilyen hírt hall az ember manapság. Az emberi élet zajló forgatagából röppennek fel ezek a hírek, s az emberi értelem tisztulását tanúsítják. Nincs abban semmi különös, hogy Hényel Árpádék beléptek, talán csak annyi, hogy két hete még hallani sem akartak a belépésről. Persze senkinél sem ment és megy ez könnyen. A generációk életén át kialakult szokások, az évtizedek verej- t ékes munkájával előteremtett vagyon, előítéletek mélyen gyökereznek a paraszti lélekben. Hényel Árpádék- nál ez még tetéző- dik is. Világ életében kaparkodó ember volt, s talán néha annyit is markolt, hogy megszólták érte; de voltak irigyel is. Javakorabeli ember ; létére annyira csalódottnak Hényel Árpád bízik a jövőben érzi magát, mintha legalábbis már 90 keserves esztendőt élt volna. Mióta szinte nyomorékká sebesült, még ingerlékenyebb, érzékenyebb. Hányszor dolgozott csikorgó fogakkal a földön, fogta összegörnyedve az ekét... Mindig düh lobogott benne az élet iránt, amelyben ennyire szerencsétlenné vált. Ez az ideges tűz, a jövője iránti bizonytalanság űzte őt, hogy egyre többet préseljen ki önmagából, a földből. Azután egyszer rádöbbent, hogy egymaga nem bírja, összemarkolta a félelem. A baja is gyötrőbben kínozta. Álmatlan éjszakákon töprengett, mi is lesz velük. Fenyegette a hat-hét hold föld, amely egészséges korában is kiszipolyozta az erejét. Egyre többet hallott a termelőszövetkezetről. Bizalmatlanul fogadott mindent az újról. Mindenben csak a rosz- szabbik oldalt látta, mintha más nem is lenne; s ezt önmaga előtt elriasztóan felnagyította. Mindig több és több jót hallott, de ő elzárta magát ettől, s nem akart erre gondolni. Néhány „rosszmájú” ember kijelentéseit a közösségnek tulajdonította, s mikor azt hallotta, hogy „nem beteg az, csak szimulál”, végkép megmakacsolta magát. „Minek is mennék közéjük?” — gondolta. „Egy ideig erőszakolom a munkát, s azután, mikor nem megy, csak gúnyolnak.” Ezek a gondok marták, s hallani sem óhajtott a termelőszövetkezetről. Többször jártak náluk is a szervezők, akik józan, okos szóval, fáradhatatlanul magyarázták az új élet jellegzetességeit. Egyre jobban megvilágosodott előtte, hogy a nála járt emberek jót akarnak neki; de azt is látta, hogy rosszakaratú emberek is vannak a községben. Az eddigi sok csalódás után, amely előbbi életében érte, félt az emberektől. „Ameddig bírom, dolgozom” — sziszszent fel benne egy álmatlan éjszakán. „S azután... mégis csak emberek közé megyek.” Másnap megkereste a tanácselnököt. Még egyszer elmagyar áztatta magának, amire kiváncsi volt, s azután aláírta a belépést. Valami megkönnyebbülést érzett nagyon bizonytalanul, mikor becsukta maga mögött a tanács ajtaját. Hazafelé menet végig nézett a verőfényben fürdő utcán, s azon gondolkodott, vajon hogyan lesz ezután? — pádár — Készülnek a földekre
