Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-13 / 13. szám

I960- február 13. NÓGRÁDI népújság 3 Már helyben kezdjük... A munkásokat bosszantja, amikor valamilyen egészen nyilvánvaló műszaki fogyaté­kosság miatt a termelésnek komoly akadályai vannak, ami azután a bérekre is kihat, így vannak ezzel a tűzhely­gyári öntödében is, ahol nem­régiben új, nagyobb teljesít­ményű olvasztókemencét he­lyeztek üzembe. Viszont an­nak egyik alkatrésze, az alá- fúvó ventillátor teljesítmény­ben jóval elmaradt a kúpoló teljesítménye mögött. Ez azt jelenti, hogy a kapacitásnak megfelelő óránként hat tonna vas helyett mindössze 4,5—5 tonna anyagot nyerhetnek. Az ügy már hónapok óta húzódik. Az illetékes gyár csak két-három év múlva tud­na megfelelő teljesítményű ventillátort szállítani. De . . . és ebben van a kérdés lé­nyege — ha megfelelően ke­resik gazdasági és műszaki vezetőink a helyi lehetősége­ket. akkor a legtöbbször ked­vező megoldást találnak. Eb­ben az esetben is így történt. Kiderült, hogy a szükséges ventillátor itt van a gyár szomszédjában, a Salgótarjáni Üveggyárban. Most már csak a két gyár felettes szervein múlik, hogy a kérdéses szer­kezet mielőbb magasabb ter­melést, a kupoló teljes ki­használását biztosítsa a tűz­helygyári öntödében. Végeredményben: ha egy kicsit szétnézünk a saját há­zunk táján, gondot fordítunk arra, hogy a lábunk elé is lássunk, akkor nem feltétle­nül szükséges mindig Buda­pestre, vagy az ország tá­voli részeire elmenni egy-egy alkatrészért. A jó kooperá­ciót - úgy gondoljuk - már itt helyben kell kezdeni. Közös összefogással a balesetek csökkentéséért A HANGNEM A biztonságos széntermelés megteremtése, a baleseti gya­korisági számok csökkentése, illetve a bányaiparban dol­gozok munkavédelmi és szo­ciális helyzetének megtárgya­lása céljából a közelmúltban bányabiztonsági és munkavé­delmi tanácskozást tartottak Budapesten. Ezen a tanács­kozáson részt vett Sült Ti­bor elvtárs, a Kerületi Bá- nyaműsziabi Felügyelőség fő­mérnöke is- A tanácskozásról Sült elvtárs a következőket mondotta: A vitanyitó beszámolóban Mundi elvtárs kifejtette és leszögezte, hogy szocialista társadalmunkban minden ténykedés a „dolgozó embe­rért” történik. így minden vezetőnek, akár végrehajtó, akár ellenőrző szervnél dol­gozik felelősséget kell vállal­nia a dolgozókért, a dolgozók jobb munkakörülményeinek kialakításáért. Helyesen szögezte le, hogy hiányzik abból a vezetőből az emberiesség, aki olyan utasítást ad, vagy olyan kö­rülmények között engedi meg a munkavégzést, ahol a dolgozók testi épségét akár közvetlenül, akár közvetve veszély fenyegeti. Ezek a dolgozók szocializmust építő társadalmunkban nem marad­hatnak vezető beosztásban. A munkavédelmi konferen­cián elhangzottak alapján megállapítható, hogy a nóg­rádi medencében is sok prob­lémát kell még megoldanunk, hogy érvényre juttassuk a „legfőbb érték az ember” el­vét. Ezért a szakszervezeti trösztbizottság, a Kerületi Bá­nyaműszaki Felügyelőség és a Szénbányászati Tröszt ve­zető dolgozóinak a közös fe­lelősség alapján együttes har­cot kell indítania a jobb, biz­tonságosabb munkakörülmé­nyek megteremtéséért, a bal­esetet Okozó források kikü­szöböléséért. A közös feladatok á követ­kezők: A szállítással kapcsolatos balesetek csökkentése érdeké­ben a szállítópályák karban­tartását fokozni kell, a nagy­forgalmú pályákon hevedere- zett sínkötéseket kell alkal­mazni; a lehetőségek szerint a munkahelyek megvilágítását nagyobb fényerővel kell biz­tosítani, az állandó világítási ki kell terjeszteni: a korszerűen biztosított vá­gatok arányát úgy kell nö­velni, hogy az országos átlag színvonalát minél előbb a medencében utolérjük: az oktatás színvonalát a vájár tanfolyamokon, szakmai előkészítő tanfolyamokon úgy kell növelni, hogy dolgozóink a fejlődő technikai színvonal­lal lépést tartsanak: a munkafegyelmet állandó felvilágosító munkával, okta­tással, a mulasztók számon­kérésével erősíteni kell, hogy Januárban 30 kilngrammal nőtt a szénbányászat produktiv teljesítménye'' A január elejei nehézségek, kisebb visszaesések után a hónap második felében már nagyszerűen dolgoztak bányá­szaink. Arra törekedtek, hogy megfelelő mértékben növeljék a teljesítményt, s a tervezett produktív teljesítményt már Párosverseny kezdődik szénbányászatunk legjobb csapatai között — KOVÁCS LÁSZLÓ KOSSUTH-DÍJAS VAJÄR LEVELE — 1960. fontos dátum népgaz­daságunk életében. Ebben az évben kell megalapoznunk a második ötéves terv sikeres beindítását, másszóval olyan munkát kell végeznünk, amellyel valóraváltjuk a párt múlt év márciusi határoza­tát. Ezért mi szeretettel üd­vözöljük a kazári bányászok versenyfelhívását, sőt ehhez a felhíváshoz Forgács-lejtős- akna valamennyi szénfalnál és más munkahelyek dolgo­zója is csatlakozott, s üze­münk is megtette a maga vállalását. Nagyon örülünk, hogy szénmedencénkben ismét fellendül a szocialista munkaverseny. Szükség is van erre, mert munkaversenyünk eredmé­nyeivel az egész dolgozó nép felemelkedését és népköztár­saságunk felvirágoztatását se­gítjük elő. Mi biztosak va­gyunk abban, hogy munka- versenyünkkel a párt már­ciusi határozatának végre­hajtását, a második ötéves terv sikeres beindítását se­gítjük elő. Ezért csapatom nevében páros­versenyre szólítom Pong- rácz Sándor Gyula-bányai vájárt és csapatát a következő szempontok alap­ján: Vállaljuk, hogy éves mun­kaversenyünkben feltárási tervünket 130 százalékra tel­jesítjük. Törekedünk az anyagtaka­rékosságra, s ezért a rob­banóanyag felhasználásánál 20 százalékos megtakarítást érünk el. A paszportot 100 százalékig betartjuk. Ígérjük, hogy ebben a szo­cialista munkaversenyben bányavágatunkat állandóan rendben és tisztán tartjuk, de igazolatlan hiányzás sem gá­tolja majd munkánkat. Végül ígérjük, hogy az 1960-as évi tervünket októ­ber 15-re befejezzük. Bízom benne, hogy csapa­tommal együtt úgy fogunk dolgozni, hogy sikerre vigyük a szocialista munkaversenyt, meggyorsítsuk a szocializmus építését hazánkban is. Kovács László Kossuth-díjas vájár és csapata Ahol a liszl-a ruha „készül a Salgótarján új létesítményei közé tartozik a Patyolat Vál­lalat egyre korszerűsödő mo­sodája. Ebben az üzemben naponta átlag 7-8 mázsa ru­hát mosnak ki, tisztítást, va­salást, sok hasznos szolgálta­tást végeznek- A tervek sze­rint további új gépek üzem­behelyezésével könnyítik majd a háziasszonyok mun­káját, elégítik ki jobban más vállalatok igényeit. Mucsina Gyuláné hatalmas, centrifugális csavarógépekbe helyezi a tisztítandó ruhát, Ungvári Lászlóné már a kész, tiszta fe­hérneműeket osztályozza a szárítás előtt. az év első hónapjában túl­szárnyalják. Bányászaink törekvése si­kerrel járt: januárban a tervezett produktív telje­sítményt 30 kilogrammal teljesítették túl. A bányaüzemek versenyé­ben a mizserfaiak és a kazá- riak törtek az élre. Ezekben a bányákban a helyes lét­szám telepítéssel, az im- duktív munkaerők csökken­tésével, nem utolsó sorban pedig a helyes műszaki intéz­kedésekkel nemcsak a produktív, de az összüzemi teljesítményt is jóval túlteljesítették. Az elmúlt hónapban Mizser- fán összüzemi teljesítményben 56, produktív teljesítményben pedig 178 kilogrammal ter­meltek többet, mint ázt a terv előírta. Hasonlóan jó eredményekről számolhatnak be a kazári ak is, ahol az össz­üzemi teljesítmény 78, a pro­duktív teljesítmény fjedig 28 kilogrammal volt nagyobb a tervezettnél. Nagyjavítás idején A több évtizedes kazáno­kat, villamosenergiát termelő gépeket úgy karban tartani, hogy azok évről évre teljes üzembiztonsággal dolgozzanak — bizony nem kis feladat. A Salgótarjáni Erőműben pedig minden évben, az első hóna­pokban hozzáfognak, hogy elvégezzék a nagyjavítást Az eddigi évek tapasztalatai alapján sikerrel, lényegesebb minőségi kifogás nélkül. Február elején is hat bri­gád látott ehhez a fontos munkához. Amerre csak ér­deklődünk, a nagyjavítás si­kere iránt érzett felelősség hatja át a dolgozókat. Emlé­keztetnek arra, hogy a múlt rendszerben budapesti gyá­rakból jött szakemberek vé­gezték el ezt a munkát, az ittenieknek nem volt hozzá­értése. Most? Teljesen saját erőből!.. ■ Itt van például Hűvös József kőműves bri­gádvezető: — Negyvenkét éve dolgo­zom már itt... Minden ke­mencejavításnál itt voltam, persze nem mint brigádve­zető, az csak az utóbbi idő­ben. Miközben beszélgetünk a kazán első emeletén, bemutat a már lebontott tűztérbe. Bi­zony nagyon megrongálódott, jobban, mint számítottak rá. A héttagú kőműves brigád viszont úgy felkészült, hogy még ilyen váratlan esetek el­lenére is határidő előtt elké­szüljenek. Néhány lépésre tőlük a gépműhelyi lakatos brigád szorgoskodik Mikus László a vezetőjük- Itt már inkább a fiatalságé a szó. Torják Ist­ván, Mahalek György egy-két éve végezték el a gépipari technikumot. Brigádvezetőjük mondja róluk: — Nagyon ügyes fiúk, ren­desen, szorgalmasan dolgoz­nak ... Később kiderül, hogy nem­csak a feladat fontossága miatt, hanem a családi be­csületért is. Idősebb Makalek György 42 évet dolgozott az üzemben, idősebb Torják Ist­ván 30 éve tagja az erőmű kollektívájának. Apáról-fiúra száll a munka és most már a vezetés az üzemben. A kél fiatal technikus nem kis do­logban töri most a fejét. Őszre egyetemre szeretnének menni. Az igazgató ösztöndí­jat helyezett kilátásba •.. Az idősebb Torják nem is áll­hatja szó nélkül: „A múltban eszünkbe sem juthatott ilyes­mi, minden szombaton azt lestük, vajon hétfőn jöhe­tünk-e még dolgozni, vagy kitesznek az utcára.” Azután itt van a kazánja­vító brigád, Suhajda István vezetésével. A brigád kilenc tagjából három technikum­ban, két általános iskolában tanul. Rengeteg a tanulni való, de azért csinálják szor­galmasan. • •• — Nem lehet elmaradni, hiszen mindig többet kíván­nak tőlünk — így összegezik a véleményüket. Nem vélet­len tehát, hogy a vezetők en­nek a brigádnak a munkájá­ról is mind több elismeréssel szólnak. Így függ össze a nagyjaví­tás, meg a tanulás, azután a munkaverseny. A lelkes tagú brigádok itt is úgy járnak el, hogy ne legyen kifogás sem­milyen tekintetben. A napok­ban 10 olyan brigád alakult, amelyek a szocialista címért indultak versenybe. Ebből hat dolgozik a nagyjavításon. A sok egyéb mellett, első he­lyen mind azt vállalta, hogy az első félévben a négy ka­zán javításánál összesen 8 munkanapot takarítanak meg: ez 623 ezer kwó többlet- villamosenergiát jelent­A Suhajda-brigádnál kifüg­gesztett grafikon azt mutat­ja, hogy a brigádok céltuda­tosan teljesítik is ígéretüket, miközben éber szemmel fi­gyelik egymás eredményeit is. A több hónapig tartó nagy­javítás elején járva, az erő­mű dolgozói között így derül ki, hogy a megnövekedett fel­adatok hogyan növelik az emberek felelősségét, a tanu­lás, a munkaverseny, az idő­sebbek és fiatalok összefogá­sa abból a nemes elhatározás­ból fakad, amely itt is, má­sutt is a munkásokat eltölti. az elbizakodottság, a veszé­lyek lebecsülése fizikai dol­gozóink körében megszűnjön Elsősorban az iparos dolgo­zók munkafegyelmét kell megjavítani. Az építés alatt álló fürdők mielőbbi üzembe­helyezésével, újabb üzemi fürdők létesítésével biztosíta­ni kell dolgozóink szociális ellátottságát; a korszerű technikai vív­mányokat minél előbb és mi­nél szélesebb körben a tröszt területén alkalmazni kell. Az automatizálást a lehetőségek keretein belül ki kell terjesz­teni. A korszerű acéltámokai széles körben alkalmazni, a rendelkezésre álló korszerű gépeket (páncélkaparó, stb.', gazdaságosan üzemeltetni kell. A megjelölt feladatok vég­rehajtása csak közös erőfe­szítéssé!, a végrehajtó és el­lenőrző szervek megértő köz­reműködésével történhet- A célok mielőbbi végrehajtása érdekében a fizikai és szel­lemi dolgozók együttes har­cot indítsanak a közös célok megvalósításáért — mondotta Sült elvtárs. I A napokban egyik vállala | tünknél kisebbfajta vihai ♦ alakult ki a főkönyvelő kö |rül. A dolog azzal kezdődött •|hogy az évvégi zárások kap | ♦ csán megnövekedett felada ; ♦ tok miatt a főkönyvelő ide ' | ges lett és beosztottjaival — ;} enyhén szólva — durva hang énemben beszélt. A dolgozói ' ♦ rövid úton közölték ezt a: '♦igazgatóval, a párttitkárral } kérve, hogy vonják felelős . ♦ ségre a főkönyvelőt. Ha a: .♦ügy csak egyes jelenség len i ♦ ne, talán nem is érdemeim . í meg ekkora nyilvánosságot ; A vállalat gazdasági és moz ? galmi vezetői azonnal elege | tettek a dolgozók kérésénél és azóta kezd helyreállni ; ; ♦ normális viszony. Sajnos azonban mind többször hal lani manapság olyan panaszt Í * amely egyes vezetők durví hangnemével, bántó beszéd ^ modorával kapcsolatos. I Az ilyen jelenségek nen I használnak a helyes politika | irányvonalnak és még a leg í jobb szándékú törekvést i: ! meghiúsíthatják- Vanna! * egyesek, akik, ha valamilyer ♦ eredményt látnak, saját, vágj ♦ az általuk vezetett kollektív* t munkájában, megfeledkezne! | a kötelező szerénységről, ne * kiiru gaxzko d n ak és olyar ♦ hangnemet használnak, am el3 ; távol áll a szocialista együtt- I élés szabályaitól. Mások ide­gesek lesznek, ha valamilyer : nagyobb feladatot, váratlar ■ ■ munkát kell megoldaniok :: Ilyenkor ahelyett, hogy okos : szóval, mindenki számára el- ; fogadható modorban magya- : ráznák a helyzetet, nagyobt ^felelősséget ébresztenének be- : osztottjaifcban — szóval ehe • lyett a kapkodás, a parancsol­gatás, az utasítgatás és ezzé együtt a bántó hanghordozói kétes értékű útjára lépnek. Az emberi, elvtársi hang- : nem mindenekelőtt bizalom kérdése. Azé a bizalomé : amely elengedhetetlen min- : den kommunistánál, minder vezetőnél a dolgozók irányá­ban. Aki megfelelően becsüli az embereket, világosan látjs : beosztottjai képességét, lelke­sedését, az tudja azt is, hogy :: egy-egy feladat megoldása : esetén kitől milyen eredményi várhat. Sőt, ha megfelelő : hangnemet használ, valószínű hogy az esetek többségében a dolgozók rácáfolnak vára­kozásaira, jobban és előbb teljesítik a közös munkát. Persze nem arról van itt szó, hogy a tisztességes hangne­met azonosítsuk valamiféle udvarlással, nyájaskodással. Még arról sem, hogy a bíráló szót összekeverjük a gorom­basággal, a sértegetéssel. Egyszerűen arról, hogy be­széljünk mindig embersége­sen, túlkapások nélkül, úgy, hogy az lelkesítsen, növelje az aktivitást, erősítse a ve­zető és a dolgozók közötti kapcsolat szálait. Nemcsak itthon, az ország­ban, de külföldön is nagy visszhangot, megelégedést váltott ki Kádár elvtársnak a VII- kongresszuson elmon­dott vitazáró beszéde. Nem­csak azért, mert annak tar­talma, amit mondott, égető kérdéseket, szinte mindenkit érintő problémákat feszege­tett. Azért is, mert amit mondott és ahogyan mondta, az az észhez is, meg a szív­hez is szólt. Az egyszerűség, a közvetlenség, a bizalom és a kölcsönös felelősségérzet erősítésére irányuló törekvés hatotta át ezt a beszédet. A kommunista magatartás és munkastílus szerves része, elngedhetetlen követelménye, hogy necsak arra fordítsunk nagy gondot, amit mondtunk. Legalább ilyen körültekintés­sel4 és megfontoltsággal töre­kedjünk arra is, ahogyan mondjuk: emberien, közvetle­nül, a dolgozó emberek szá­mára elfogadhatóan. Aki olyan hibát követ el, mint az előbb említett vállalati fő­könyvelő, annak bizony na­gyon sokáig nehéz a helyze­te. Ha a bíráló szó hatására változtat is modorán, beosz­tottjai még sokáig nem fog­ják azt teljes értékűnek elfo­gadni, számtalanszor be kell bizonyítania változásának őszinteségét. Sokkal jobb és célravezetőbb, ha a hangnem tekintetében is a vezetők ra­gaszkodnak ahhoz az egyen­letességhez, következetesség­hez és szerénységhez, amely általában a párt politikájá­nak tartalmi kérdéseit illeti. Ezt értik és megértik az emberek, elfogadják és ma­gukévá teszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom