Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-13 / 13. szám
4 nógrádi népújság 1960. február 13. NÉHÁNY SZÓ A SZÍNJÁTSZÓK FELADATÁRÓL Tl/T egindult a ÍaIstí a készülődés a felszabadulási kulturális szemlére Nógrád megyében is. Ez a szemle újabD nagy próbára készteti majd kórusainkat, tánc és színjátszó csoportjainkat. Általános, országos tapasztalat az, hogy a községi énekés táncegyütteseknek nincsen különösebb okuk panaszra szakvezetés terén, hisz legtöbb községben számos olyan nevelő van, aki szívesen és hozzáértéssel vállalkozik a dalolni, táncolni vágyók képzésére, aki megismerteti velük a tájhoz fűződő dalokat, táncokat. Ám a készülődések idején sokkal rosszabb ilyen téren a színjátszók helyzete, akik nagyobbára önmagukra utáltán visznek színre egy- egy darabot, mert jelenleg még pedagógusaink sincsenek birtokában a színjátszó- rendezés ismereteinek. Egyidőben szó volt már arról, hogy tanítóképző intézeteinkben rendszeres anyaggá teszik a színjátszó-rendezés elméletét és gyakorlatát s a Népművelési Intézet is rendszeresen képez tanfolyamain rátermett, jóképességű rendezőket, ez azonban még a csoportok nagy száma mellett csepp a tengerben. A napokban Balassagyarmaton járva hallottam, hogy még ilyen nagy helységben is ismeretlen a színjátszók szakmai, elméleti képzése, pedig a meglevő „nyersanyag” megérdemelné, hogy avatott kéz munkálás alá vegye. mondás csupán, amelyből hiányzik a tartalmi átélés. A lényeg pedig az, hogy a színjátszó ne „játssza”, hanem élje azt az alakot, amelyet ráosztottak s az elemző próbákon utolsó részletig ismerkedjék meg azzal a környezettel, amelyben az előadás időtartama alatt élnie kell, azokkal az emberekkel, akikkel az esemény egybekapcsolja. Dersze. a műkedvelő szín- játszás viszonylatában ez megoldhatatlan, az azonban nem, hogy a próbák mellett a rendezők elméleti foglalkozást is biztosítsanak a csoportoknak. Jó lenne, ha mindenfelé rendszeressé tennék a fantáziát dúsító, egyéni formálásra késztető helyzet- gyakorlatokat, amelyek a készülő előadás egy-egy jelenetét kötetlen szöveggel, a játszó személy ötletességére, találékonyságára bízva elevenítik meg. Az ügyes színjátszó bőségesen merít emléktárából, mert a színpadi eseményekhez rokon élmények igen jelentősen és hatásosan segíthetik a művészi átélést. A szakértő rendező feltétlenül ura a színpadnak, akarata, szándéka elsősorban érvényesül, mert ő az, tiki egységében látja a színpadot, mérni tudja az előadás ritmusát, dinamikáját. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül saját akaratát kényszerítse a szereplőkre s ne engedjen helyet az egyéni ötleteknek, friss, új elképze- ----------------lé seknek, melyek a formálás pillanataiban születnek- Alkalmi rögtönzésekre természetesen semmi szükség nincs, ezek az egész együttes begyakorlott előadását megzavarhatják, de az egyéni játéklehetőségek beiktatása, ha az segíti, szolgálja a mondanivalót, ha a szereplők történetesen a „csilláron lógva” — ahogy egyes rendezőink vélekednek — mondják szerepüket. A siker, az elismerés, a taps minden színjátszó méltó óhaja. Ezt kiérdemelni szorgalmas és fáradságos munkát jelent, mert ripacsokat ismerhettünk ugyan a színpadokon, de tartós megbecsülést csak az érdemel, aki hivatását, feladatát nem a siker mindenáron való hajhászásá- nak tekinti, hanem értékes, tartalmas élményt kíván ajándékozni közönségének. » A színjátszó nem szí- nész, fokozott készülődésre van szüksége, hogy szorgalmával kívánt eredményt érjen el, s ha tehetséggel és szorgalommal sikert arat, ne akarjon mindenáron a színész riválisa lenni a hízelgő dicséretek nyomán, hanem tekintse magát a kulturális élet olyan munkásának, aki mind személyében. mind közönségével közeledő lépéseket tesz színházi művészetünk megismeréséhez, becsüléséhez és szeretetéhez. Barna Tibor-------------Bé rezi B. Gyula verse: SaLqóaúrróL... Nézd, a vén Salgóvár, Időmarta ormát: Ember ennél szebbet, E vidéken nem lát, Mint e kecses kőszirt, Salgóbánya mellett, Melyért bizony sokszor, Harcolni is kellett. Nem is tudom én, hogy Mit daloljak róla: Amitől felvidul A hegy, völgy és róna, S palóc táncra perdül A kis Salgóbánya, Nógrád és az ország Minden if ja, lánya? ... Vagy zengjen a lantom, Régi lovagkorról, Es a várban tartott Diadalmi torról, Amelyet a várnak Vitézei csaptak, Ha portyázók hadán Győzelmet arattak? . ... Avagy zengjen lantom, A szépséges tájról? .. . Arról, a tündéri Csodás, bűvös bájról, Amely a vén várat Ívben körülveszi, Amely Salgót örök Festőivé teszi? . . . Zengjen rigmust lantom, A Boszorkány kőről Feledésbe merült Babonás időkről? . . . Avagy énekeljek A vár bősz uráról? . . . Rózsaillat keblű Szépséges húgáról? . .. Salgóvárról sokat Irt Petőfi Sándor: Mit mondhat újat, az Így elkésett vándor, Amilyen én vagyok, Minthogy „jöttem, láttam És a szépségedet Salgó, . .. meg csodáltam* *. Február 25-én kezdődik •• a Szovjet Film ünnepi Hete Ugyanezt a hiányosságot éreztem más színjátszók próbaestjén is s a rendezői ösz- tönösség és a színjátszói ösz- tönösség mindkét helyütt csak nyers képességekre alapozott s hiányzik, — úgy vélem, a megye számos más csoportjánál is az alkotás, formálás tudatossága, annak leszűrése, hogy mit és mién teszünk a színpadon? Szta nyiszlavtszfkij, a nagy szovjet rendező, akitől olyan kiváló magyar rendezők is szívesen és bizalommal tanultak, mint Hevesi Sándor, vagy Horváth Árpád, — ezt akarati törekvésnek határozza meg. A játszó személy akar valamit partnerétől. És attól akar, nem a közönségtől, erről nagyon sokszor megfeledkeznek a színjátszók, amikor a színpadról való kibeszéléshez folyamodnak. Ez a „színjátszás” magamutogatás, üres szövegNem is akármilyen szerződés megállapodás jutott a kezembe. Ez a szerződés létrejött egyrészt a nagybáto- nyi Ady Endre művelődési otthon, másrészt pedig a művelődési otthon Ritmus zenekarának tagjai között. No, ebben nem is lenne semmi kivetni való, így is lenne rendjén, hogy a zavartalan munkát szerződésileg biztosítják a zenekar tagjai, illetve a művelődési otthon vezetői. Annál meglepőbb ennek a szerződés megállapodásnak néhány pontja, amely sok esetben a szemtelenség határát is súrolja. Nézzük csak mindjárt a 2. pontot. Ebben az van, hogy ... a tánczenekar ugyanabban a helyiségben (tehát a művelődési otthonban: szerk.) sem más helyiségben, más társadalmi szerv rendezésében történő táncmulatság zeneszolgáltatására nem adható át és nem kötelezhető. Ezek zenével való ellátása külön megegyezés tárgyát képezik ... Ettől még kirívóbb a 3. pont, amelyben kijelentik ... a zenekar tagjai kivéve a felsorolt alkalmakat más társadalmi munkára nem rendelhetők ki és nem kényszeríthetők semmiféle eszközzel. A felsorolt alkalmak: április 4, május 1, augusztus 20, noHagyományossá vált fel- szabadulásunk óta, hogy évenként megrendezzük hazánkban a Szovjet Film Ünnepét. Népünk szereti, tiszteli a világ valamennyi népének haladó, művészileg értékes filmalkotását. De a szovjet filmek ezek között kiemelkedő helyét foglalnak el. Ez a megkülönböztetés érthető. Hisz a szovjet filmek voltak a felszabadulásunk után a sajtó és a könyv mellett az első hírnökei egy új, minden eddiginél igazságosabb társadalmi forma létének. A Szovjetunió filmművészete nagy hatással van havember 7 és a bányásznap ... Szóval így hemzsegnek a kikötések, arról a furcsaságról már nem is szólva, hogy a zenekar tagjai egyszerűen követelik, hogy a ... Kultür- igazgatóság köteles a zenekar tagjainak hűsítő italt adni ... táncestélyek alkalmával ..., mindezek ráadására kijelentik, hogy a zenekart megosztani nem lehet, az — úgymond — egyéb munka- vállalásaiba a kultúrigazgató- ság nem szólhat bele. Száz szónak is egy a vége. Nem tudni, hogy a Ritmus zenekar tagjai hol is élnek. Ugyanis ők megszabják maguknak a jogokat, de a kötelesség teljesítéséről már elfeledkeznek. Elfeledkeznek arról, hogy a művelődési otthon hangszerével játszanak, elfeledkeznek arról, hogy a harácsolás, a mind nagyobb jövedelemszerzés mellett ott van az erkölcsösebb eljárás is — a társadalom, a dolgozók szórakoztatása. Erről ők mélyen hallgatnak, s inkább kijelentik, hogy nem hajlandók semmiféle társadalmi munkára, még nemzeti ünnepeinken sem! Ez a Ritmus zenekar nem is lehet más, mint egy Hachni-brigád. —So— zánk filmművészetének alakulására is. Az új szellem, a szocialista-realista alkotási mód magávalragadó és filmművészeink számára is követendő példa. A Negyvenegyedik, Szállnak a darvak, Emberi sors és megannyi más film a nézők szívébe lopták magukat. Most e napokban készülődnek a filmszínházak a Szovjet Film Ünnepére. Ebben az évben is bemutatásra kerül 6 új szovjet film. Ezek közül elsőként kell megemlíteni A béke első napja c. filmet, amely egy csodálatos szerelem történetét mondja el. A film rendezője: Szegeij. A filmről nyilatkozva a következőket mondta: — Háború?! Nem, az elmúlt Dorzalömnak nem szalad többé megismétlődnie! Nem szabad, hogy menyasszonyok, mielőtt még asz- szonyok lettek volna, özvegy- gyé váljanak és nem szabad, hot™ nyílt tekintetű, vidám hanPÚ és ragyogó mosolyú fiatalemberek búcsúzni kényszerüljenek az élettől. Mielőtt még valóban éltek, szerettek és álmaikat megvalósították volna. A Szovjet Film Ünnepének második kiemelkedő filmje, a Kezedben az élet című, amely jó emlékeztetőül szolgál a háború borzalmairól. A főszerepben viszontláthatja/ a közönség számos nagysikerű alkotás főszereplőjét Oleg Sztrizsenovot és Klara Lucs- kovot. A Két fiú, egy kislány a vidám filmek közé tartozik. Egy üzem hétköznapjaival és derűs jókedvű fiatalokkal ismertet meg bennünket. A Fantasztikus utázás utópisztikus film, egy bolygóközi utazást elevenít meg, tele izgalommal. Egy kislány keresi az édesapját c. film története a második világháborúban játszódik, amikor hajtóvadászatot indítanak egy kislány után a német fasiszták. Kedves színfoltja lesz a Szovjet Film Ünnep műsorának a Csuka ajándéka című színes magyarul beszélő mese, s az új filmek mellett műsorra tűzik a filmszínházak a régebben bemutatott szovjet filmeket is. Tíz évvel ezelőtt a felszabadulálst követő napokban láthatott először szovjet filmet a magyar közönség Ma már korlátlanul vetítik filmszínházaink az új életről hírt adó szovjet alkotásokat és hogy mennyire megszerette közönségünk bizonyítják a statisztikai adatok is, a szovjet filmek látogatóinak tábora évről-évre nő. Bizonyos, hogy az idei Szovjet Film Ünnepe, amelyet megyénkben február 25-től március 2-ig rendezünk meg, még tovább növeli nemcsak a látogatók számát, de a magyar-szoviet barátságot is. Kálovits Géza öt évvel ezelőtt létesült Salgótarjánban a Kézműipari Vállalat. Akkor került oda műszaki vezetőnek ez a karcsú, halványarcú fiatalasz- szony, zsebében hathónapos könyvelői tanfolyamának oklevelével és mestervizsgázott női szabóságának bizonyítékaival. Két évre rá az ügyes, hozzáértő Kálmán Józsefnét a vállalat igazgatójává nevezték ki. Megyénk ipari jellegű vállalatai közül az első és máig is egyetlen asszonyigazgatónak. Nem volt gyakorlata, de volt bátorsága és hozzá mert nyúlni a számára ismeretlen feladatok megoldásához. Asszonyt szívvel megérezte, hogy itt neki helyt kell állnia, mert ahol sok nő dolgozik — pillanatnyilag is csak egyetlen férfi szakmunkásuk van — szégyenszemre még se legyen férfi az igazgató. Jöttek a problémák csőstül és Kál- mánné erős akarattal mind legyűrte. Mióta igazgató lett, megszűnt számára a napi nyolc órai munkaidő. Munka után állandóan tanulnia, olvasnia kellett, szaklapokat,' folyóiratokat tanulmányoznia, hogy lépést tudjon tartani a mai korral, az emberek igényeiig Ritmus zenekar és a szerződéskötés Jogos büszkeség Igazán nagy boldogság lehet, amikor a szülő harminc évet megélt gyermekére is azt mondhatja: Ez a gyerek nekem még csak örömet és boldogságot hozott.” Ez a boldog idős ember Hegedűs István szátoki volt 14 holdas dolgozó paraszt. Becsületre, embertársai iránti tiszteletre tanította gyermekét. Azért élt, dolgozott, sokat nélkülözött is, hogy ember legyen, akinek embernek kell lennie. Talán ő nem is tudja, hogy a gyermeke már nemcsak az övé, hanem mindenkié, aki a becsületet, az embertársai iránti tiszteletet, az élet sérthetetlen törvényének tekinti. Most történt az ősszel, hogy a faluban is feléledt a szövetkezés gondolata. A parasztember életében nem mindennapi ez. Keresi a jótanácsot, az igaz szót és hová fordul? Oda, ahonnét érzi, hogy hozzá közelálló, őszinte ember van. így voltak a szátoki paraszt- emberek is. Érett bennük a gondolat, de nem tudott elhatározásá érni. Egy napon aztán néhány felkerekedett, vitték magukkal a falu megbízását, elmentek Pestre dr. Hegedűs István Fehérvári-úti SZTK Intézet orvosához, hogy jöjjön haza, de sürgősen. Jöjjön Szátokra, várja a falu, és mondja meg mit tegyenek. Megkérték az orvos felettesétől is a néhány napos eltávozáshoz az engedélyt. Hegedűs 1stván hazament. Apja a 14 holdas dolgozó paraszt volt, aki elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot. De amíg otthon volt a kis paraszti ház kapuja sűrűn nyílott. Jöttek a látogatók, tanácsot kértek, de nem az orvostól, hanem Pityutól, a falu szülöttjétől, aki mindig az egyenes úton való járásra tanított es maga is megadta annak példáját. Azóta Szátok már termelőszövetkezeti község. Nem akarjuk mi azt állítani, hogy dr. Hegedűs István volt az kizárólag, aki a falut a termelő- szövetkezet útjára vitte. Nem. Az, hogy a falu a szövetkezést választotta, az a fejlődésükkel járó törvényszerűség. De az igenis említésre méltó, hogy azok az egyszerű emberek, akik soraiból adják az értelmiségi embert, bizalommal vannak az értelmiségi ember iránt, ha ezt a bizalmat, kiérdemelték és megőrzik. D. Hegedűs István egy jóképességű orvos Budapesten, de azért megmaradt az egyszerű emberek gyermekének. Az egyszerű emberek őt mindig a magukénak tudják. Azt csak hallani kéne, hogy bármelyik falusi ember hogyan szól az ő Tibijükről, hogy mondják, ha nyaranként hazalátogat, velük kaszál, mindenkihez van, ha nem sok csupán néhány szava, de az meleg, emberi, az együttérzés cseng belőle. A faluja sorsával mindig azonosítja magát, legyen az jó, vagy rossz, öröm, vagy bánat. Milyen jó érzés hírül adni, hogy ilyen ez a mi felnövekvő, új értelmiségünk. Igazán boldog emberek lehetnek szülei. De boldog a nagy- családja is a nép, mert sok ilyen fiával büszkélkedhet. B. Gy. A MOKÉP előkészületei a Szovjet Film Ünnepére A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat ebben az esztendőben is minden előkészületet megtett, hogy a Szovjet Film Ünnepének méltó keretet biztosítson. A vállalat üzemvezetői a napokban külön értekezletet tartottak, ahol Bemard Rezsőné igazgató beszámolója »lapján megvitatták a tennivalókat. Megbeszélték az ünnepi hét programját s elhatározták, hogy az ünnepi napok során a közönséggel különös figyelmességet tanúsítanak. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN vei, hogy értsen a megrendelések szervezéséhez, hogy biztosítani tudja a munkákhoz szükséges anyagot, hogy általában minden rendben legyen. Szívósságával, fáradtságot nemismerő munkabírásával elérte: az ország első nagykereskedelmi vállalatának dolgozik ez a vállalat, de minden nagyker szívesen fogadja termékeiket. Emellett nem kis dolog 150 asszony-dolgozó gondját-ba- ját figyelemmel kísérni, irányítani munkájukat, megérteni problémáikat, hiszen a női dolgozók mindig is nehezebb helyzetben voltak és vannak, mint a férfiak. Problémájuk intézéséhez kevés az asszony-igazgató megértése, össze kell tudni egyeztetni a munkák fontosságával is kérelmeiket, gondjaik, bajaik intézését. Kálmánné nem elégszik meg azzal, csak ő művelje magát, mert a munka így kívánja. Gondot fordít a dolgozók szakmai fejlődésének irányítására is, hiszen legtöbb dolgozója nem szakképzett, sokat kell még tanulniok, hogy elsajátíthass sák a szakma sajátos fogásait. Viszont van annyira modern asszony, hogy nem tud megelégedni a vállalat jelenlegi lehetőségeivel, azokkal a gépi felszerelésekkel, amikkel most dolgoznak. Kevés modern gépük, ami van is, elsősorban lábhajtásos, alig van motorral hajtható gép, az is inkább csak durvább munkára való. Így is ilyen feltételek mellett is igen sok eredményt sikerült elérniök. Jóformán az egész országban viselik az iskoláskorú lányok az itt gyártott matróz ruhákat, blúzokat, országszerte szeretik a bébi és lánykaruhákat. Ügy neveli az asszonyokat, hogy igazi hivatásuknak érezzék munkájukat, mert a gyermekruhát szebbé tenni, igényesebben készíteni minden anya számára nagyon szép feladat kell legyen. Sokoldalúságával, munkabírásával eddig is elismerést váltott ki. — Nagyon szeretem a munkámat, nem frázisképpen mondom, de egyszerűen nem érzek fáradtságot. Sok a lekötöttség, de idegileg sem merít ki, mert szeretem, szívből csinálom. — mondja búcsúzóul. ÚJ LAKY MARIA
