Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-10 / 12. szám
4 nógrádi népüjsag 1960. februá* 1§. Új szín... Ez a nap sem különbözött semmiben a korábbi megszokott napok rendjétől. Február 5-e volt, délelőtt 11 óra. mínusz 5 fokkal. Egy melegen öltözött kucs- más fiatalember lépett be a Salgótarjáni megyei Könyvtár üvegezett ajtaján. Kopogás nélkül. Bátran■ Fesztelenül. Mintha napjában tízszer is bezárná maga után ezt az ajtót. — Jónapot! — hangzott egykedvűen. — Jónapot! — válaszolták illendően. — Valami jó könyvet szeretnék — mondta, miközben kucsmáját levette. — Milyen tárgyú könyvre gondol? — Valami jóra . — De mégis .. •, mivel foglalkozzon a könyv? — Olyan jó történelmi.. — Régi olvasó? — Nem!... Most vagyok itt először. — Akkor előbb kitöltőm a kartonját. Addig tessék válogatniA fiatalember végig jártat- ta szemét a terem nagy részét elfoglaló könyvállványokon. Átnyújtotta a könyvtári személyi lap kitöltéséhez szükséges igazolványát is. De egy lépést sem tett a könyv- állványok felé. — Addig tessék válogatni! — ismételte a megyei könyvtár Marikája. — Nem válogatok én... Magukra bízom. . . Csak valami jó legyen! Már az új olvasó hóna alatt volt Hegedűs Géza kétkötetes „Írástudó"-ja, de még élénken folyt a beszélgetés Marika és az új olvasó között. Valami szakkönyvekről értekeztek, a tavaszt emlegették. meg a szakszerűséget. Azután a kucsma isméi fölkerült a fiatalember fejére és az „írástudó”-val kilépett a forgalmas utcára. Bent a megyei könyvtárban meg egyszerre hárman is tanulmányozták az 1030. szám alatt kitöltött új személyi lapot. A korábbi 1029 között megtalálható a bányász, a vasmunkás, az üveges, a tisztviselő, a mérnök, az orvos, vannak azok közt nők és férfiak, fiatalok és idősek, de ez valahogy mégis különlegesnek találtatott, íme az adatai: Romhányi Dezső. Karancs- keszi lakos. Született: 1928- ban. Termelőszövetkezeti tagTőle tudták meg, hogy nemrégen még egyéni volt. Az egyéniek ezernyi gondja, baja kötötte le minden idejét. S íme: még nem egészen egy éve termelőszövetkezeti tag, már az első évbe belefért, hogy most február 5-től a megyei könyvtár első paraszti olvasójának bejegyezzék. — Orosz — FÓRUM Nem bukhat meg Arany, Móricz, Karinthy A salgótarjáni irodalmi estről elhangzottakhoz legyen szabad a közreműködő szereplőknek is hozzászólniok. A mi feladatunk és munkánk a nagy írók örökértékű mondanivalóinak tolmácsolása. Ügy érezzük, e tekintetben szerény képességeinkhez mérten becsülettel helytálltunk és készek vagyunk továbbra is az igazi kultúr- misszió teljesítésére: az irodalom tolmácsolására. A rendező szervek készséges közreműködőket találnak színjátszó szakkörünkben, sőt kérjük is őket, hogy ilyen irányban minél gyakrabban keressenek fel bennünket. Hisszük és állítjuk, hogy erre a kultúrára szüksége van dolgozó társadalmunknak és tudatában vagyunk annak is, hogy a kultúrneve- lési munka területén nem szabad türelmetlennek lenni és nem szabad a kezdeti vélt sikertelenség miatt meghátrálni. Tudjuk, hogy nehéz a komoly, nevelő művek iránt az érdeklődést felkelteni, de nem állítható, hogy ezen a téren teljesen hiányzik a dolgozók érdeklődése. Persze más előkészítő munka kell egy irodalmi esthez, mint egy Budapestről érkező esztrád- műsorhoz. De következetes, jól szervezett műsorpolitika mellett az eredmény itt is meg fog mutatkozni. Dolgozó közönségünk talán még nem ismeri, vagy nem kellően ismeri a klasszikusok örök szép műveit, tanításait s először neki is meg kell ezekkel ismerkedni. Helytelennek találnánk azt az álláspontot, hogy a mindenáron való eredmény érdekében ne legyen szórakoztató, zenés-táncos műsor, csalt komoly irodalmi est. Nem! Mindkettőre szükség van és a hivatott rendező szervek feladata a helyes arány felismerése és kialakítása. Nem mondanánk igazat, ha azt állítanék, hogy előttünk közömbös, hányán ha'lgatják klasszikusaink tolmácsolását. Bennünket is jobban ösztönöz egy telt ház, mint az üres széksorok. De az utóbbi esetében sem leszünk hűtlenek az igazihoz, jóhoz és széphez és ha magunknak, ha keve-1 seknek vagy sokaknak, de csináljuk továbbra is ezt a munkát. Nagyon sok értekezletet, megbeszélést tartottunk kul- túrügyben. Ez a téma nem igen került még megvitatásra és úgy hisszük, a legutóbbi eset arra hív, hogy az érdekeltekkel közösen vitassuk meg a nehézségeket, a lehetőségeket, próbáljunk kialakítani egy célszerű és eredménnyel biztató megoldást mindnyájunk okulására és művelődésére. A közreműködő Petőfi * színjátszók. Hz embereket a jóra és szépre is szoktatni kell Mi az hát Salgótarjánban végképp nincs talaja a szórakoztató, de komoly és megkülönbözetett értékű irodalomnak és művészetnek? — teszi fel a kérdést a Nógrádi Népújság. Véleményem szerint a talaja meg van, csak nincs kellően megmunkálva. Ez Is, mint sok minden más; harc kérdése! Még pedig annak a harcnak szerves részét képezi, amelyet pártunk indított a kulturforradalommal, hogy valóban kiművelt emberfők sokasága legyen népünk. S hogy ez hogyan sikerül, az attól függ, mit hogyan teszünk ennek érdekében. Az embereket a jóra és szépre is szoktatni kell, hogy megtalálják az ízét. A könyvolvasásnál is hosszú munka eredménye, hogy ma már alig-alig keresnek ponyvát könyvtárakban — pedig régen csak ezzel lehetett jó forgalmat elérni. így van ez a műsoros estek esetében is. De jó propaganda munka kell ahhoz, hogy az emberek tudatában életre keljen: városunk életéhez hozzátartozik az Irodalmi Színpad működése csakúgy, mint a futballmeccs. A műsorpolitikát tekintve nagyobb igénnyel kell fellépni. Változatosságra kell törekedni. Lelkes és főleg kitartó munkával kell közönséget nevelni az Irodalmi Színpad részére. A szervezés munkájába be kell vonni a szakszervezeti kulturfelelősöket és közönségszervezőket is. Talán jó lenne, ha az Irodalmi Színpad rendezvényeire bérletet bocsátanának ki. így kialakulna egy törzsközönség. Maruzs Elemérné Nevelődnek oz emberek a művelődési otthonokban Balassagyarmaton, a művelődés otthonában A Mikszáth Kálmán nevével ékeskedő járási művelődési otthonban, Balassagyarmaton a koradélutáni órában is mozgalmas az élet. A színpadteremben fiatalok ülnek, Baráti Géza víg játékát nézik, amely Budapesten százas szériát ért meg s most Balassagyarmatra is eljutott. Az otthon előcsarnokában azonban nemcsak a Bástya- sétány 77-ről olvasható híradás, hanem arról is, hogy itt tartja előadásait a Madách Imre irodalmi színpad, mely legutóbb „Kelet és nyugat” címmel adott tartalmas műsort. Nagy-nagy dicséret illeti az igényes összeállítás megtervezőit, Szabó Károlyt, Versányi Györgyöt és Bugán Józsefet, de az előadókat és a Balassagyarmati Madrigálkórus tagjait is, akik több előadáson értékes teljesítményt nyújtottak. S az igényesség jegyeit hordozza a további műsorterv is. Legközelebb „Farsang, vagy amit akartok” címmel láthat a balassagyarmati közönség összeállítást, márciusban az ó-görög költészettel ismerkedhet, áprilisban a felszabadulással kapcsolatos költészettel, májusban Mik- száth-esten gyönyörködhet a „nagy palóc” remekeiben, júniusban pedig a Nógrád megyei írók és költők mutatkoznak be, — bár a megyei költők, írók bemutatására nem a legszerencsésebb idői választották a balassagyarmati irodalmi színpad vezetői. A művelődési otthon élénk munkáját hirdeti, hogy a kulturális seregszemlére két színjátszó csoport is készül. A versengés keretében bemutatásra kérni Mikszáth: Egy éj az aranybogárban című bűvös novellájának színpadi változata, az Irodalmi Színpad pedig A kántor fia című színművet próbálja. velők ösztönös képességeit hasznosítja s az otthon munkarendjében eddig nem kapott helyet a szakmai képzés, ahol például a színjátszók a színpad elméleti dolgaival ismerkedhetnének, betekintést nyerhetnének a dramaturgia szabályaiba, hogy mit és hogyan formálhassanak? Balassagyarmaton tehetséges színjátszók vannak. Ez még Baráti könnyűsúlyú vígjátékából is kitűnt. Horváth László, Szirtes Tibor, Bálint Tamás, Csikász István, Csikasz Istvánná és a többiek is megérdemlik, hogy túlléphessenek az ösztönösség korlátain, mert képességükkel az eddiginél jóval nagyobb feladatok megoldására képesek. A megye munkás művelődési otthonai meglehetősen sokrétű munkát végeznek. Segíteni kívánják a párt művelődési politikájának megvalósulását, de részt kívánnak venni a maguk sajátos eszközeivel, valamennyi párt és kormányhatározat megvalósításában is. Az ismeretterjesztő előadások egész sora segíti elő az ilyen irányú munkát. Ezeken az előadásokon az élet legkülönbözőbb részkérdéseivel ismertetik meg a dolgozókat. Jó kezdeményezés az idén, hogy a művelődési otthonokban a dolgozók szakmai képzettségének fejlesztését elő kívánják segíteni az illetékes vezető emberek. Számos művelődési otthonban foglalkoznak szakmai tanfolyamok lebonyolításával, a dolgozók szakmai továbbképzésével. Ügyesen szervezték meg a dolgozók műszaki ismereteinek gyarapítását a Salgótarjáni Üveggyárban, a mátra- nováki és a mizserfai bányai művelődési otthonban. Élénkült és egyre több embert mozgat meg a szakköri tevékenység is. A Salgótarjáni Acélárugyárban például 14 különféle szakkör fejt ki tevékenységet a dolgozók bizonyos fokú érdeklődésének kielégítésére. Történnek sajátos kezdeményezések is a kor igényeinek megfelelően, így például nagy várakozással tekintenek a dolgozók a Salgótarjáni Üveggyárban indítandó csillagvizsgáló szakkör megnyitása elé. Felismerték a művelődési otthonok a könyvtári munka nagy embernevelő erejét is. Az idei tervben majd minden művelődési otthon költségvetése jelentős százalékot biztosít a könyvállomány bővítésére, a könyvtári hálózat fejlesztésére. Gyarapodik az olvasók száma is, egyre több a munkásolvasók száma, akik a szépirodalom mellett a műszaki könyveket is hozzáértően lapozgatják. Az utóbbi időben különösen a tűzhelygyári művelődési otthon könyvtára indult nagy fejlődésnek, a 4 ezer kötetnyi könyvet pillanatnyilag 670 olvasó forgatja. De itt is és másutt is terveket dolgoznak ki és mindent megtesznek az olvasómozgalom szélesítésére. Az acélárugyárban például ankétok, könyvnapok, egyéb a könyv propagálását elősegítő rendezvények segítségével is növelik az olvasók táborát. A művelődési otthonok segíteni kívánják a falu szocialista átalakítását is és részt vesznek a dolgozó parasztság szocialista útra vezetésében. A tűzhelygyáriak például az utóbbi hetekben három alkalommal, az üveggyáriak két alkalommal látogattak el falura, ahol nemcsak beszélgettek a parasztemberekkel, hanem ízelítőt adtak számukra a munkás művelődési otthonok szocialista kultúrát terjesztő tevékenységéből is. ■ Eredmény az is, hogy jóformán valamennyi művelődési otthonban évente a dolgozó emberek ezreit sikerült megmozgatni résztvételüket biztosítani a kölünféle rendezvényekre. A Salgótarjáni Üveggyárban például 37185, a Salgótarjáni Acélárugyárban 250 000 dolgozó fordult meg egy év alatt a különböző rendezvényeken. Történnek újszerű kezdeményezések olyan irányban is, hogy a dolgozók valóban második otthonuknak érezzék a művelődési otthont. Ezt célozzák pédául a dolgozó tömegek különböző rétegeit foglalkoztató rendezvények. Az acélárugyárban például nők akadémiája, ifjúság akadémiája, menyasszonyok iskolája, vasas akadémia, nyugdíjasok iskolája, nyelvtanfolyamok stb. keltik fel az emberek különféle rétegeinek érdeklődését, foglalkoznak sajátos problémáikkal. Jó kezdeményezés a bányagépgyár művelődési otthonában is a nyugdíjasok klubja létrehozása, amely — tekintve, hogy a telep lakóinak nagyrésze idős ember — feltétlenül helyeselhető. A klubélet fellendülése mellett fokozza a dolgozók összetartozásának érzését a rendszeres, majd minden művelődési otthonban megvalósuló közös televízió, vagy rádió hallgatás is. A megvalósulás stádiumába jutott az a nagyszerű kezdeményezés is, mely szerint a nagyobb munkáslakta falusi településeken mnn- kásklubokat létesítenek, amelyekben a vidékről bejáró gyári munkások is lehetőséget kapnak eszmei és szakmai műveltségük fejlesztéséhez. Szakmai képzésük függetlenül történik attól, hogy ki milyen szakmában dolgozik, mert a továbbképzést szakmaközi alapon biztosítják. A munkásklubokat egyelőre 2—S héten belül — Karancslapuj- tőn, Karancskesziben, Ságúj- falun és Nógrádmegyeren — alakítják meg. Összefoglalva az elmondottakat: ha azt nem is mondhatjuk el, hogy mindenütt feltétlenül minden lehetőséget megragadtak a művelődési otthonok vezetői a dolgozók eszmei, szakmai és egyéb irányú nevelése érdekében, feltétlenül helyes lépéseket tettek meg az elmúlt esztendőben a párt művelődési politikája megvalósítása érdekében. U. M. AZ ISKOLAI MULASZTÁSOKRÓL Eltartom a szeretőmet Van a MÄV-nak egy igen tiszteletreméltó és üdvös rendelkezése, miszerint a más városban, vidéken dolgozó, időről időre kedvezményesen tátogathatja családtagjait, azokat a szeretteit, hozzátartozóit, akikhez valamiféle közvetlen kötelék fűzi. Ez a kötelék a rendtartás szerint lehet hitvestársi, kiskorú gyermekhez való, vagy ágyastársi kapcsolat, mert a MÁV kiskönyvecskéjében legalábbis az Olvasható, hogy közös háztartásban élő személyhez — hogy úgymondjam: szeretőhöz —, majdcsak ingyen és bérmentve utazhat az ember. Igenám, de mi történik, ha nevezetesen olyan szülőhöz menne valaki — aki eltartásra vár?! Aki nem eltartásra váró gyermek, hanem eltartásra váró apa. vagy anya! Hát itt bizony, megáll a MÄV-tudomäny. Meg bizony, és istennek sem akar tovább lódulni a logikában, az ész- szerűségben. Mert, ha történetesen van nekem egy szeretőm, ahhoz minden áldott héten „tisztelgő” látogatást tehetek potom fillérekért, ám az eltartott szülő megkeresése tiltott a MÁV vonalain. Ezek ötlöttek eszembe, amikor a MÄV utazási könyvecskéjét lapoztam, s botorkáltam a paragrafusok útvesztőjében. S arra az elhatározásra jutottam: szerzek én biz’isten egy hivatalban is számon tartható szeretőt, aki legalább papíron vállalja az ágyastársi közös- céget. S akkor meglátogathatom az anyámat. * Ez az ötlet kissé torz ugyan, de meggondolkodtathatja a közlekedésügyi minisztérium illetékes osztályát. (barna) Az ismeretterjesztő előadások keretében csehszlovák kulturális napokat rendezett a művelődési otthon, amelyeken cseh írók alkotásait szólaltatta meg, ebben az esztendőben pedig a Német Demokratikus Köztárssaág írói kapnak szót a ,balassagyarmati Irodalmi Színpadon. Szorgalmasan készül a kul- turálih vetélkedésre a művelődési otthon énekkara és tánccsoportja is. A táncosok eredeti nógrádi táncmotívu- mokból szőttek összeállítást, részt vesz a fesztiválon a város népi zenekara. fúvósegyüttese és 26 tagú szalon- zenekara s a művelődési otthonnak az általános készülődés mellett még arra is jut ideje, hogy patronálja a losonci csehszlovák—magyar kulturális szövetség művészeti munkáját, ahova az Irodalmi Színpad is ellátogat műsorával. A művelődési otthon széleskörű m.unkája lüktető erő a város életében, nagy kár, hogy ez a munka a műkedAz iskolába járás kötelezettségét előíró törvény 1777-ben, Mária Terézia korában jelent meg először hazánkban. Azóta közel két évszázad telt el és sok olyan rendelet látott napvilágot, amely ezt az oly fontos kérdést volt hivatott megoldani. Ennek ellenére még napjainkban is akadnak olyan idősebb évjáratú emberek, akik kissé pironkodva vallják be, hogy iskolai végzettségük csupán 2-3 elemi. Azt mindannyian tudjuk, hogy a különböző- de elsősorban anyagi — előfeltételek hiányában a rendeletek önmagukban csak írott mulasztót jelentenek e problémák megoldása terén. S éppen ezek az oly lényeges előfeltételek hiányoztak nálunk a felszabadulás előtt! Az állam nem létesített kellő számú iskolát, kezdetben nem volt elég tanító. Később már volt, de csak állásnélküli! A dolgozók anyagi létfeltételei közismertek a Horthyrendszerben. Ennek egyenes következménye volt, hogy a tanköteles gyermek iskola helyett 6-7 éves korában 11- bapásztonak, 8-10 éves korában sertésőrzőnek ment, néhány évvel később pedig kénytelen-kelletlen béreslegénynek szegődött. Nem árt erre emlékezni! Napjaink általános iskolai oktatásának kérdéseit az 1959. évi 29. számú tvr. szabályozza. Az 1 §. (1) bekezdése így szól: „Minden gyermek köteles az általános iskola nyolc osztályának elvégzése érdekében a hatodik életévének betöltése után legfeljebb 9 tanéven át, megszakítás nélkül, általános iskolai tanulmányokat folytatni.” Ma már azonban adva vannak a rendelet maradéktalan végrehajtásának előfeltételei is! Iskola, nevelő nem hiányzik. Az állampolgárok anyagi lehetőségei, életkörülményei soha nem tapasztalt biztos alapokon nyugszanak. Általában komoly bajok nincsenek is a rendszeres iskolába járással, bár kisebb-na- gyobb hiányosságok még mindég akadnak. Sajnos vannak olyan szülök napjainkban is, akik nem élnek a szinte korlátlan lehetőségekkel, s nem tekintik legközvetlenebb érdeküknek gyermekeik rendszeres tanulását. Szerencsére ezek száma évről-évre örvendetesen csökken. Az 1959/60. tanév első négy hónapjában a város területén 23 szülő részesült iskolaigazgatói figyelmeztetésben, gyermeke első ízben történt igazolatlan mulasztásáért. Ismételt (másod és harmadízbeni) igazolatlan távolmaradás miatt 6 szülőt volt kénytelen pénzbírsággal súlytani a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. Reméljük, hogy az érintett szülők is rádöbbennek arra: gyermekeik rendszeres iskolába járása igen fontos közérdek! Kmetty Kálmán
