Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)
1960-01-27 / 8. szám
4 NÓGR/ NÉPÜJSÁG 1960. január 27. A barátság filmnapjai A Szovjetnió, sok nemzetiségi politikája, mely egy családdá forrasztotta össze a sok nemzetiségű népeket, megtartva nemzeti szokásukat, nemzeti hagyományaikat. A filmművészet területén is kifejezésre jut ez. Filmszínházaink vásznain már többször láthattunk rigai, taskenti, kievi filmstúdiókban készült filmeket. Minden köztársaság fővárosában külön nemzeti filmstúdiókat létesítettek. És ezek közül az egyik legjelentősebb a kievi Dovzsenkó filmstúdió, amely a moszkvai Moszfilm, a leningrádi Len filmstúdiók mellett a legjelentősebb. Ukrajna filmművészete ma nagyjelentőséggel bír a Szovjetunió filmművészetében. És a hétéves terv kulturális programjában is a stúdió nagy feladatokat kapott. A kievi Dovzsenkó filmstúdió, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után hoztak létre, olyan technikai felkészültséggel rendelkezik, hogy képes a modern filmgyártás minden követelmé- nyeinék megfelelő alkotásokat létrehozni. Az elmúlt napokban volt részem látni ebben a filmstúdióban készült ,.Fantasztikus utazás” című filmet, amelyet Magyarországon a Szovjet Film Ünnepén mutatnak be. Ami napjainkban utópisztikusnak látszik, az holnap a szovjet ember nagyszerű tetteként valósul meg. Utazás az űrben űrhajóval. Ukrajna filmművészetével együtt fejlődött a mozipark is. Ez év tavaszán a köztársaság fővárosában Kiev- ben tett látogatásom is meggyőzött arról, hogy milyen szép, modernül felszerelt filmszínházak vannak. Hasonlatot hazánk, de főleg megyei viszonylatban a kievi filmszínházakhoz viszonyítva nem tehetünk, mert ez még nálunk csak „utópisztikus” lenne. És mint értesültünk róla, nemcsak a köztársaság fővárosában, de az egész országban a kulturális létesítmények közül egyik legjelentősebbek a filmszínházak. Említettük már, hogy technikailag a Dovzsenkó filmstúdió egyik legjelentősebben felszerelt filmstúdió. Különös büszkeséggel említik meg, hogy a filmgyáruk műszaki dolgozói 1959. évben fejezték be az Ukraina típusú szinkron felvevőgép kísérleti példányának elkészítését. Az Ukraina típusú felvevőgép egyesíti magában mindazt, amit a legutóbbi évek során a filmfelvevő gépnek gyártási technikája elért. A gép tükrös pillával működik, filmtovábbító szerkezete már eddig is kifogástalanul bevált. Binokuláris keresője pedig komoly haladást jelent. Ehhez a felvevőgéphez kapcsolják az ugyancsak saját műszaki gárdájuk által szerkesztett televíziós keresőt, amely a rendező elé vetíti ugyanazt a képet, amelyet a gép felvesz. Ez idő szerint szakembereik azon dolgoznak, hogy a televíziós képernyőn megjelenő képet az „Ukraina” felvevőgép keresőjében látott képpel mindenben egyeztessék, mivel ily módon lehetőség nyílik arra, hogy az operatőr a képet a televíziós képernyőn állíthassa élesre. Az ilyen élesre állítás kiváló pontossággal történhet, amelyhez még a távvezérlés valamennyi előnye is járul. A stúdió ilyen felkészültségét bizonyítja itt megyénk viszonylatában is a bemutatott ukrán filmek nagy látogatottsága. Mindannyian emlékezi még Szergej Bondarcsuk lejthetetlén alakítására a ' rász Sevcsenkó életéről sz „Széttört bilincsek” c. fi ben. Nagyon szép művi film volt, vagy a nagy r vészi és technikai felkészi séget bizonyítja a „Renc vüli történet” c. kétrés ukrán film is. A kievi fi stúdióban készült az „An című film. Az „Üj ember vácsa”, „Igor és társai” n- pedagógiai szolgálatot tf- nek. Több tízezer látogató ne és még tekinti meg az uki filmeket megyénkben is. - deklődéssel várjuk az elvetkezendő filmeket, amel: hírt adnak Ukrajna életé, a Szovjet Szocialista Köz- saságok fejlődéséről. A - ténelem kovácsolta bará- gunkat szomszédunkkal, z Ukrán Szovjet Szociala Köztársasággal, a nagy síjét néppel még tovább j- lesztjük és ehhez nagyn hozzájárultunk a Magya:- szágon megrendezett ukn kulturális napokkal. Kálovits Gé; Nagybátony kulturális életéről II. RÉSZ Megállapítható, hogy az a vizsgálat, amelyet Nagybá- tony kulturális életének felderítésére folytattunk, eredményes volt. Eredményes volt, mert az ottani, erre hivatott vezető elvtársaknak is most már egyöntetű véleménye, hogy az az élet, amely kulturális téren most Nagybátony- ban folyik nem kielégítő, sokkal többre lennének képesek, a művelődési otthonok pedig nem tudják betölteni hivatásukat. Már pedig a felismerés kezdete lehet egy olyan egészséges folyamatnak, amely a kultúrélet mielőbbi megvalósításához vezet majd. Amíg azonban idáig elérnek Nagybátonyban is, nagyon sok tennivalóra van szükség. Vegyük csak ezeket is sorjába csakúgy, amint azt korábban a hibáknál tettük. Első és talán legfontosabb az lenne, hogy a művelődési otthonok — Ady, Petőfi, és a Bányász Klub is — megfelelő munkaterv szerint dolgozzanak. Ez a munkaterv azonban necsak arra szorítkozzék, hogy szerepeltetjük a színjátszó csoportot; foglalkoztatjuk a népi tánccsoportot; fúvós Jól {dolgozó asz- szonynak ismerte mindenki Anna Petrovát az, ukrajnai Zaporozsje kolhoz tagját. Férje a háborúban esett el, egyedül maradt a 13 éves Nyikitával. Ha addig jól dolgozott , most kiválóan. Nyikita mérnök lett, s ma az egyik leninigrádi üzemben dolgozik. Gyakorta hívja édesanyját látogassa meg, hisz Zaporozs- jen túl még úgy sem volt soha. Ám hiába a rábeszélés, ner mozdult ki a kolhozból. Azaz mégis, a háztáji földön termett alma messzire vitte. Az elmúlt évben is, akárcsak máskor, bő termést hozott az alma. Eddig A zaporozsjei aliáh az volt az íratlan törvény, hogy a za- parozsjei piacra vitte ahol kilóját 3 rubelért adta el. így tett most is. A nyitott kosarakból az almák csábítóan tekintgettek. Nem csoda, ha az ott lévő moszkvai felsóhajtott. — Polgártársnő! Moszkvában ezekért a szép almákért kilójaként 10 rubelt is kapna. Először nevetett a háromszoros áron, majd gondolkodóba esett, és a repülőtérre sietett. Nagy lépésre szánta el magát. Ha tényleg annyit kap az almáért, akkor megnézi Moszkvát. Régóta készülődött m a fővárosba, le valami ming visszatartotta. 4 repülőtéri elvilágosí- tás és í biztatás utolsó élénkségét is legyte. Az alma áb ól jut repülőjegy is, meg mad arra is, hogy pár napig bszkvában tartózkodót. Hevesen vert a szive a repülőgépben. Hol elpirult, hol elsápadt, de végül is épségben íoszkvába ért Am Petrovna. Ö toíbb jutott a műtőtérről, de az Ima ott maradt kilónként 14,5 rubeirt. S hog\ mi történt azután? Ma ő a kolhoz egyik legnépszerűbb tagja. Esténként köré gyűlnek azok a kolhoztagok, akik még nem voltak Moszkvában s ő mesél a Lenin-Sztálin mauzólemról, a Vörös-térről, a csodálatos Moszkváról. A mese sokszor az éjszakába nyúlik, s a hallgatók hazamen- ve szeretettel simogatják a moszkvai ajándékot, mert az almából még arra is telt. S most a kolhoz tagjai várják az almavirágzást. mert őszön Anna Petrovna vezetésével valamennyien Moszkvába mennek hétre. két \Melegszívű, emberséges vezető ez a Kovács D. László. Gyula-aknát irányítja. Elmaradhatatlan, megfakult zölt lódenjében mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre. Ha valami nem tetszik neki, hangos. Kemény is. A hibákat nem hagyja szó nélkül, de meleg ennek az embernek a szíve, és emberséges a gondolkodása. Hiába, no, ezek a munkásból lett vezetők már ilyenek. Most több szenet kell adni- ok, mint azelőtt. Azt mondja, vagy öt vagonnal többet. Sok kell ám egy vagonba is, és hogy beráiódjanak az emberek, gyakrabban kell velük gondolatot cserélni. De Kovácsot nem kell kérni, hogy az emberekkel beszéljen. Lemegy a bányába, ha kell éjszaka is. A bányászból lett vezetőnek ez már a vérében van, az meg hajtja öt. Ez a fáradhatatlan bányajárás okozott igazán keserű napokat Kovács Dezső és Radios Árpád fiatal bányászoknak. De fegyelemre is megtanította őket. Egy jó féléve, hogy a két fiatal a bányához került. Falusi gyerekek. Bükkszékiek. Kovács Dezső meg éppen, hogy egy hónapja nősült. Fiatal férj. Mindketten a szállításhoz kerültek. Ök irányították kifelé a teli csilléket. Azt mondja Kovács D. László, hogy jóravaló két fiatal. Törődni kell velük, mert ők még nem tudják, hogy a bánya csak fegyelmezett embereket tűr meg. Aki megfeledkezik a fegyelemről, A tandíj és tánczenekarunk rendezvényeken vesz részt, hanem a munkaterv főtörekvése arra irányuljon, hogy éppen a párt művelődési politikájának szellemében tartalommal töltse meg a művelődési otthonok ténykedését. Tudom, most néhányban azt mondják, hogy próbálja meg maga az újságíró. Ehelyett az lenne a javaslat: először is éppen a ténykedésükkel mielőbb számolják fel azt a közönyt, amelyet azok tanúsítanak a művelődési otthonok ténykedése, munkája iránt, akik elsősorban hivatottak arra, hogy vezessék, irányítsák, egyszóval aktív részesei lehetnének Nagybátony kulturális életének. S mondjuk meg mindjárt azt is hogy kikről van szó. Elsősorban a pedagógusokról, nem kevésbé a műszaki értelmiségről, de azokról is, akik ma még félrehúzódnak a dolgozók nevelésének, formálásának nemes munkája elől. Mert ki hinné el, hogy ha a művelődési otthonok munkatervében például olyan előadás szerepelne mint az iskolai és családi nevelés — ennek előadója éppen egy arra rátermett pedagógus len- ne, vagy olyan előadás mint a bányaművelés — éppen egy főmérnök tolmácsolásában, vagy a gyermekbénulás és a Sabin oltás — előadója egy egészségügyi dolgozó lenne, m az előadók környezetéből kerülne-e ki a látogatok egy része, arról már nem is szólva, hogy a szülők, a felnőttek is ott lennének, hisz ezek a témák mindenkit érdekelnek, bányászt és háziasszonyt egyaránt. Ügy gondolom ez feltétlen hasznos lépés lenne az érdektelen- seg, a közöny felszámolásának útján. Akár színjátszás- b,an> akar az ismeretterjesztő előadások témájának megvá lasztasában, tehát azokat kell előtérbe helyezni, amelyek érdeklik az embereket, amelyek lekötik figyelmüket, bővítik látókörüket, általános mű- veltségüket. Feltétlen szólni kell arról a helytelen intézkedésről is — véleményem szerint feltétlen a tennivalók közé tartozik , amelynek értelmében összevonták a sport- és kulturális élet vezetését. Nem helyes, nem is lehet az, mert a tények bizonyítják, hogy a meglévő 17 tagú vezetésből alig 2—3 ember foglal- kozik Nagybátony kulturális eletevel. Ezért meggondolandó ?Z t.eny- h°Sy érdemes-e tovább is ilyen formák között irányítani egy bányásztelepü- ^es kulturális életét, vagy in- azt egy teljesen füg- getlen, önnálló vezetésre bíznak — olyanokra, akik elsődleges feladatnak tekintenék '‘‘t a ttmnkát —, nem úgy, min most. Emellett azonban mi- e bbb Ietre kell hozni a művelődési bizottságot, amelyben a pedagógusok, műszakiak, nem utolsó sorban pedig a tömegszervezetek is megfelelő képviseletet kapnának. Ez azzal járna, hogy minden rendezvényt közös nevezőre tudnának hozni, nem lenne ellentét egyik, vagy másik szerv között egy-egy ünnepség, vagy akár egy-egy táncmulatság megrendezésénél. Példamutató a bányavárosi KlSZ-szervezet élete, ahol részben gondoskodnak a fiatalok neveléséről, kulturális igényük kielégítéséről. Hasznosak azok a klub-napok, amelyeket a KISZ rendez. Ugyanígy a művelődési otthon keretében feltétlen szükséges lenne akár a Népfőiskola, akár pedig különböző témakörökből ismeretterjesztő előadások megszervezése. Ehhez a munkához kellő segítséget a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat is adna — csak igényelni kellene. A korábbi sikertelenség ellenére feltétlen gondolkodni kellene azon, hogy új formák között — természetesen a tröszt segítségével, a műszakiak bevonásával ismét meg kellene szervezni a bányász akadémiát — témái érdeklik a bányászokat, sikeréhez pedig a műszakiak példamutatása szükséges. Nincs arról szó, hogy a Déryné Színház, vagy a budapesti művészek vendégszereplésével rendezett esztrád műsorokra nincs szükség. Van — ezt nem tagadja senki sem. Emellett természetesen az kell, hogy az emberek csaknem mindennapi szórakoztatásáról, neveléséről is gondoskodjunk. Erre pedig a művelődési otthonok, azoknak vezetői a hivatottak. Nagyon komolyan el kell ezeken a tényeken gondolkodni. S hogy lesz ennek haszna, hadd álljon itt két példa. Az első az lenne, hogy amikor leültünk, s a kultúrélet vezető embereivel, Egressy József párttitkárral, Macsó István művelődési otthon igazgatóval, Bazsó László vezetőségi taggal — no meg még sokan mások, éppen erről a tarthatatlan helyzetről beszéltünk, megállapításainkkal egyet értettek. Panker László az iskola igazgatója már is jelentkezett. Ügy tudom két arra alkalmas pedagógus vállalkozott önként kulturális munkára. Megkezdődtek a tanácskozások a TIT-el is, közös munkatervet dolgoznak ismeretterjesztő előadásokra. Ez a megmozdulás arra enged következtetni, hogy hasznos lesz e cikk, hasznos volt a beszélgetés. S ha megfogadják tanácsainkat, ha maguk is keresik a jelenlegi körülmények között is a kivezető utat, lényeges változás következik be Nagybátony kulturális életében. Somogyvári László ******* Félév előtt ♦ ♦♦44 A Balassagyarmati Gimnázium tanulói lelkiismeretesen készültek fel a félévi vizsgákra. A III. b. osztály tanulói az ember szerkezete tantárgyból igen jó átlagot értek el. Képünkön „Samun” mutatják be a kar csontjait. azt vagy elpusztítja, vagy nagy kárt okoz benne. Történt egyik hétfőn, hogy a két fiatal jókedvűen érkezett a munkahelyre. Éppen éjszakások voltak, és hétfő volt. Fitogtatták is jókedvüket. Hát úgy, ahogy azt az ilyen fiatalok szokták. Radies úgy verte a mellét, mintha a többiek még nem láttak volna reggelig mulató embert. — Reggelig mulattunk! — Én meg délig — toldotta meg Kovács. Rá is zendített nótára, rá- se hederített a többiekre. Pedig igen csak hasogatta fü- työgése a többiek fülét. De nem szóltak neki. Rettentő türelmű ember a bányász, amíg el nem veszik béketűrését. Ez a két gyerek meg éppen mulattatta őket. r ^ sak az aknász, az ráncolta homlokát. Nem is engedte őket le. Kint adott nekik munkát, de úgy, mintha az volna a bányánál a legfontosabb. Fát rakatott velük. Bányafákat, vagy 35 pályakocsival. Nyakon kellett ragadni a munkát, ha a kijelölt időpontra el akarták végezni. Izzadtak is és a jókedvük is lassan alább hagyott. Ekkor aztán leengedte őket. De volt már éjfél is. Odalent megint helyt kellett állni, mert jött a rakott sűrűn. Már olyan csendesen voltak, hogy még szavukat sem lehetett venni. Ekkor az aknász elmat, nyugodt volt, nem fognatói- háncolni. Az aknász már a- lamelyik másik kijáratán ballagott fölfelé. Kovács tora, a bánya vezetője reg azon a bejáraton, amely a két gyerekhez vezetett, n- dult befelé. Ebben az időén volt a robbantás és megll- tak a csillék egy darabig. A két gyerek lélegzethez juttt. ledőltek egy kicsit az <1- dalt lévő farakásra. Dehát a fenyőfának hódító az illáa. A testük is nehéz volt. ps- logtak egy darabig, aztán il- aludtak. Bizony már nagy>n hangos volt a horkolások, amikor Dora óda ért. Kovács Dórát annyira elkapta a harag, hogy azt hitte, menten lábánál fogva rántja le őket és kidobja a bányától mindkettőt. — Mit csináltok!? Felugrott a két fiatal és csak álltak megszeppenve. Radics próbálta volna menteni a helyzetet. — Hát egy kicsit pihentünk. — Azonnal kifelé a bánjából — csapott rájuk Dcra. Kovács Dezső tréfának vette és gyámoltalanul elnevette magát. — Hát ki lesz helyettünk? De Kovács Dórát már atynyira felfűtötte a harag, hogy végig telefonálta az aknás2 után a bányát és kiküldette C két fiatalt. Reggel öt óra volt, amikor maga is kiért Kovács Dezső és Radics Ár pád ott kuporgott a melege llllllllllllllllllllllllnlll•■l■■ ................ £ c lö ben. Kovács olyan bűnbá- 1 aóan nézett rá, hogy nem l tudott elmenni mellette, t megállt. Dezső majdhogy '< nem sírva fakadt. — Igazán elküld? — Igazán! — Dehát mit szólnak ott- 1 hon? Az asszony... I —Mondd meg, hogy elalud- 1 tál a munkában ! s már egy mosoly megrántotta a száját. ' — Hogy elaludtam? Ezt 1 nem mondhatom meg. ‘ Már ott állt mögöttük az aknász is, és meglökte Dórát, mert a hangja alig fért el a melegedőben. — Ne bántsd már őket — súgta. — Nagyon meghajszolták magukat este. E lesendesedett Kovács i Dora, de hajthatatlan maradt. A két fiatalt nem engedte a bányába. Ha korbácscsal /veri őket, nem okoz olyan fájdalmat, mint így. Hiszen hamar híre ment a faluban is, hogy elküldték őket mert aludtak. Egy nap aztán beállított hozzájuk Kovács Dezső. — Ne tegyen már csúffá, hisz elválik a feleségem! — És te csúfra teheted a bányát? Azt hiszed játszótér az? És mosdatta a fiatalt. Mosta róla, amit a bánya nem visel el. Kovács is, Radics is a legjobb munkások közé léptek. Ha éjszakások, s az idejük engedi, végig járják a bányát. S ha találnak szunnyadót, talpra szólítják. Azt mondták az idősebbek: jó bányászok lesznek. Bobál Gyula
