Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-27 / 8. szám

1960. január 27.

NÓGRÁDI néjsag

3

Apró dolgok — nagy kérdések

Sikeresen indultak a pálfalvi övegesek

— Kooperációs értekezlet a Zagyva II. érdekében —

Arról panaszkodott a minap a Salgótarjáni Tűzhelygyár egyik dolgozója, hogy apósa — bár 35 évi (munka után ment nyugdíjba a Salgótarjáni Acélárugyárból — halála után feleségét még sem tisztelik, becsülik meg úgy a gyárban, mint egy három és fél évtizedet ledolgozott munkás legközvetlenebb hozzátartozója megérdemelné. Amíg másokat a nyugdíjasok tiszteletére rendezett ünnep-, ségre meghívnak, anyósát sorozatosan kihagyják. Általában a gyárakban, a bányáknál rendezett ilyen ünnepségek nem járnak anyagi előnyökkel, de jóleső erkölcsi elismerést, figyelmességet jelent. Első látásra talán apró dolognak néz ki, valójában pedig nem a legkellemesebb elviselni az ilyen helyzetet.

Lehetne hasonló példákat városból, faluból, gyárból és termelőszövetkezetből egyaránt hozni. Mennyi, de menynyi panasz hangzik el arra, hogy egy műhelyben rossz az ablak, emiatt nagy a huzat, vagy nem működik a szellőztető berendezés, a gáz emészti a munkások egészségét. Számos helyen hallottuk már, hogy tartalmas az étel az üzemi konyhán, de vagy hidegen tálalják, vagy más apróbb dolgok teszik kellemetlenné az ebédet. A Gyula-tárói bányatelep lakói a vízellátás megjavításáért emelik fel szavukat már hosszú idő óta. Valaki nem kapja ki a munkakönyvét, mert tanulni akar, vagy más egyéb okból kénytelen elköltözni — pedig emberség dolga, hogy megértsük, intézkedjünk ilyen ügyekben.

Gyakran esett és esik szó napjainkban is arról, hogy a szocialista építés célja a dolgozó ember. Elismert tény, hogy népi demokráciánk * e tekintetben rengeteget tett, második ötéves tervünk felemelő célkitűzései szintén ezt a magasztos célt szolgálják. De itt-ott egyes vezetők ezt az alapelvet valahogy nem értelmezik teljes helyességgel, a maga egészében. Látják a terveket, .ismerik a nagy célkitűzéseket, s tegyük hozzá, döntő többségük nagy akarással hozzáértéssel és lelkiismerettel dolgozik azon, hogy országunk gazdasági, és kulturális helyzetét előmozdítsa. Közben azonban nem hatol a dolgok mélyére, vannak, akik vezető beosztásukkal nem tartják összegyez- tethetönek, hogy rendszeresen foglalkozzanak a dolgoSzénmedencénk bányaüzei- nek dolgozói termelési tanácskozáson vitatják meg az 1959-évi negyedik negyedév eredményeit, s beszélik meg azokat a feladatokat, amelyeket 1960 első negyedévében a tervek minden mutatójának maradéktalan teljesítése érdekében végre kell hajtani. A termelési tanácskozások

zók kisebb, apróbb ügyeivel, magánjellegű problémáival. Ezek gyakran elkerülik a figyelmet. A gazóialk odási tévék teljsítésére való törekvés nem egy esetben egy rosszul értelmezett nagyvonalú gondolkodást alakít ki, amely az ember, a dolgozó a számok, a statisztikák, a teljesítmények mögött van.

Mozgalmi és gazdasági vezetőktől érdeklődve szinte kivétel nélkül pár pillanat alatt bárki megtudhatja, hogyan alakul a termelés, a vállalat vagy termelőszövetkezet milyen feladatokat kíván megoldani, egyszóval: a termelési, gazdasági kérdésekre nagy hozzáértéssel és ismerettel válaszolnak. De ha például valahol arról érdeklődik egy kívülálló, hogy melyik dolgozó lánya ment most férjhez, melyik családban vásároltak hosszabb takarékoskodás után bútort, kit emészt, valami olyan gond, amin egyedül nem bír úrrá lenni — akkor bizony már nem ilyen gyors és egyértelmű a felelet. Tévedés lenne azt hinni, hogy a gyári művezető, vagy a szövetkezeti brigádvezető legfőbb gondja ez legyen. De ismerje ezeket a dolgokat is, tudja, hogy beosztottjai közül kinek mi az öröme, bánata, gondja és keresse a segítségadás módját.

Nem árt emlékezni e kérdés kapcsán az 1945-49-es időkre, amikor a pártmunkások, a vezetők, a dolgozó emberek ezernyi fcisebb-na- gyobb problémáival foglalkoztak. Most is, az MSZMP hároméves munkájának nyomán a helyes és a dolgozó nép egyetértésével találkozó általános politikai irányvonal alapján megvan minden lehetősége annak, hogy a mostani helyzetnek megfelelően felelevenítsük és kiterjesszük az aprómunkát. A pártmunka, a vezetés minden fokon történő javításának ez is szerves részét képezi. Ez is hozzátartozik ahhoz a törekvéshez, hogy a vezetők állandóan erősítsék a tömegekkel való kapcsolataikat, ismerjék a dolgozók gondolkodását, kívánságát, törekvését. Ma elég gyakran tapasztalni, hogy vezető elvtársak figyelmét sorozatosan elkerüli az ilyen kérdés, nap, mint nap találkoznak vele, de a nagy kérdésekben való foglalkozás mellett ezekre már nem figyelnek fel. „Nincs semmi különös újság” — hallani nem egyszer a hangulatot illető kérdés feleleteként. Egy kissé jobjanuár 26-án kezdődtek meg és február 1-ig tartanak.

A tanácskozások érdekessége, hogy a bányák dolgozói ezeken beszélik meg, hogy melyek azok a csapatok, amelyeknek tagjai a szocialista brigád cím elnyeréséért harcoltak, s kik méltóak ennek a megtisztelő címnek a viselésére.

ban megvizsgálva a dolgokat, beszélgetve az emberekkel azonban kiderül, hogy mégis van újság, sok közérdekű, vagy magánjellegű probléma sűrűsödik össze náluk. Keveset hallani például arról, hogy a vezetők rendszeresen ismerkednek beosztottjaik családi életével, keresnék az alkalmat arra, hogy a szolgálati viszonyon túl jóbaráti, elvtársi kapcsolatot is kiépítsenek.

Nem öncélú dolgok ezek, nagyjelentőségűek. Ha a munkások látják és tapasztalják, hogy az apró de számukra igen jelentős problémával is lelkiismeretesen foglalkoznak, akkor megnő a munkakedv, az aktivitás, végeredményben kedvezőbben haladnak előre ügyeink a nagy kérdésekben, a termelésben, más feladatainkban. Sajnos a megelégedettség, a jolitikai és gazdasági tekintetben elért sikereken való megnyugvás elég gyakran emel gátat a sokirányú politikai munka elé, szab gátat az emberekkel való behatóbb törődésnek.

Semmit sem csorbít a vezető tekintélyén, hanem egyenesen növeli, erősíti azt, ha emberi közelségbe kerül beosztottjaihoz, jól megismeri gondjaikat, személyes problémáikat, igyekszik azokon segíteni, megosztozni azokban. Olyan hálás tennivaló ez, amely gazdag eredményeket hoz mind a politikai, mind a gazdasági munkában.

Balogh Gyula

Cikkünk nyomán...

A Nógrádi Népújság 1959. november 21-én megjelent „Potyautas voltam” cikke nyomán a szükséges vizsgálatot lefolytattuk és ennek megfelelően intézkedtünk, hogy az ott közölt hiányosság felszámolást nyerjen.

A vasút munkájának job- bátételét célzó cikk megjelenéséért köszönetét mondunk, mert ezzel ezt a hiányosságunkat is felszámolhattuk.

Budapesti Vasút Igazgatóság

Zagyvapálfalvi Üveggyár d«zói újabb munkasikerei kezdték az újeszten- di A munkaversenyt nem zik le a kongresszusi verse befejezésével, hanem új) munkalendülettel old- já meg napról napra az élik álló feladatokat, íuár első két dekádjában húzógépüzem dolgozói ,8 százalékra teljesítet- mennyiségi tervüket, a ;ó és csomagoló üzem gozói pedig 105,1 szóikra a csomagolási és ,2 százalékra a szállítási tervet.

, elmúlt évben megfelelő meyiségű félkészárú halmozóit fel és így a két éven- ké szokásos nagy kemence----—----------■<***'

^v

életlen szerencse juttatót ahhoz hogy a minap Nabátonyban, az úgynevezet „Fekete Gyémánt” ét- tenben ebédelhettem, abba) amelyet az Egri Územ- éleczési Vállalat üzemeltet, őriem a szerencsének, de óraim gyorsan alább hagyó Mert ugyebár az egy- sze halandó úgy képzeli el : éttermet — még akkora, ha az üzemi konyha —, ogy ott kellemes meleg vara téli időben, hogy a kulrának megfelelően fogyathatja el finom ebédjét, hog nem kell bosszankodnia a Jcolgálásért, mert ma már megunt az, hogy a kiszolgált nem a vendéget, ha- nen saját kedvtelésüket helyez előnybe. Igen ám, az emb így képzelné el az ebé- delée szánt idő eltöltését, de íjnos ezt már nem az étkő fél, hanem a kiszolgáló vagy inkább éppen ennek« étteremnek a vezetője nenteszi lehetővé.

ftfrt miről van szó? Arról, hoy a „Fekete Gyémánt” ét- teimben jaj annak, aki le mű vetni kabátját, kucsmája — könnyen az orvoshoz vast az útja. Ebben a térében úgymond farkasordító hfeg van, s a nagykabát, kisma mellett még a kesz- ty is elférne ahhoz, hogy az

javítás ideje alatt is zavartalan lesz majd a szállítás, ezen túlmenően ebben az évben már az új gyár, a Zagyva II. is bekapcsolódik a termelésbe.

Az eredmények elérésében a szervezett műszaki vezetésen és minden dolgozó odaadó, lelkes munkáján kívül nagy részük volt az újítóknak is.

Az elmúlt évben 52 újítást fogadtak el és az évi gazdasági ' eredmény több mint 300 000 forintot tesz ki.

Az egyik újítással például a hajlítókemence technológiáját dolgozták át és most már a hajlított üveg termelése is zavartalan. Az .elkövetkezendő időben újabb nagy feladatot

ebédjét az ember így „kényelmesebben” elfogyasztaná. Elfogyasztaná! De hogyan? Mert ugyebár az ember azért eszik ebédet hogy az meleg legyen — jól esik a gyomornak. Sajnos ebben az étteremben erről szó sem lehet. Mert mire a második fogás közepére ér, a zsír már keményre fagy az ételen, vagy a tányér szélén.

No, aztán van még itt más is. A több száz ember étkezését — írd és mond — két kiszolgáló látja el. Valaki tréfásan meg is jegyezte: mire a második fogás ide ér, nyugodtan megstoppolhatnánk a felszolgáló kötényén levő szakadást. Aztán. Hétfőn délben szombati kenyeret szolgálnak fel, holott majdnem a szomszédban van a kenyérgyár.

És amikor az egyik kedves felszolgálót megkérdeztem miért van mind ez így, a válasz nagyon is egyszerű volt: „Nagy a zűr odabent” — s fejével a konyha felé biccentett, ahol egymás he- gyén-hátán „sürgölődtek” a konyhaiak, vicces kedvükben elfeledkeztek arról, hogy akik ott kinn, abban a farkasordító teremben várják az ételt majd megfagynak — hiszen a konyhán úgyis meleg van.-Sokell megoldani a gyár kollektívájának:

a minőségi üvegtermelés tervét a múlt évi 6 százalékról 14 százalékra emelték fel,

hogy még jobban ki tudják elégíteni az e téren mutat- ,kozó, egyre fokozódó hazai és külföldi szükségletet.

A kezdeti eredmények biztatóak, mert a minőségi üvegtermelés már most 10 százalék fölött van.

A műszaki vezetőség, karöltve a dolgozókkal, fokozva a munkaverseny lendületét, el fogja érni a kitűzött feladatokat: a termelékenység emelése, az önköltség állandó csökkentése még több és jobb üveget biztosít majd ebben az évben is népgazdaságunknak és jó munkájuk után a dolgozók az 1960-as év eredményei alapján is számíthatnak majd a jól megérdemelt jutalomra: az egész ország megbecsülésére és nem utolsósorban a nyereségrészesedésre.

Kooperációs értekezletre gyűltek össze az elmúlt héten az érdekelt vállalatok vezetői a Zagyvapálfalvi Üveggyárban.

Az értekezlet egyetlen tárgya az volt, hogy minden akadályt elhárítsanak annak érdekében, hogy az új táblaüveggyár, a Zagyva II. április 4-én megindulhasson.

A régi gyár képviselői sorra előadták kívánságaikat, ismertették azokat a problémákat, amelyeket még meg kell oldani, hogy az új üzem hazánk felszabadulásának ünnepén megkezdhesse a termelést. Az Építőipari Vállalat, a Gvárkéményépítő Vállalat^ GÁV, az ÉMÁSZ képviselői egymás után tették meg felajánlásaikat, Ígéretet tettek a határidők szigorú betartására, hogy semmi akadálya ne legyen az indulásnak.

A Szovjetunióból is megjött az értesítés, hogy két húzógépet már feladtak, a harmadikat pedig a hónap végén indítják útnak Magyarországra:

minden lehetőség megvan tehát arra, hogy a különböző vállalatok összefogása, tervszerű munkája meghozza az eredményt: Nógrád megye

egyik legnagyobb új létesítménye április 4-én bekapcsolódhat az ország vérkeringésébe.

Keményvári István

Műanyagból készült légvezető csővel kísérleteznek György-aknán

György-akna mint ismeretes sújtóléges bánya, s a sújtólég felgyülemlése sok esetben gátolta a bánya termelését. Nem is egy esetben kellett a munkahelyeken beszüntetni a termelést azért, mert a felgyülemlett sújtólég veszélyessé tette a fejtést. így volt ez a bánya 12-es jobb osztóján is, ahol a munkahelyek éppen a sújtólég következtében hosszabb időn át nem voltak művelhetek.

A bánya vezetői — hogy munkahely a termelésből ne essen ki, még az elmúlt év végén, az év első napjaiban légvezetéket építtetett a 12-es osztó munkahelyére, hogy biztosítsák a munkahely telepítését, az itt dolgozó bányászok levegővel való ellátását. Az, hogy légvezetéket építettek ide, még nem is lenne nagyon érdekes, hiszen ezt meg kell tenni. Az érdekessége ennek az, hogy a beépített cső nem vasb<U, hanem műanyagból, PVC-bol készült. A műanyagból készült és beépített légvezeték az első a szénmedencénkben — s ha a kísérletezés eredménnyel jár, a szénmedence más üzemeiben is alkalmazzák majd.

Vasutasaink a havas, hideg idő ellenére nagy gonddal és szorgalommal vigyázzák a közlekedés zavartalanságát. A kisterenyei vasútállomás előtt a megrongálódott és veszélyesnek látszó síneket új sínekkel cserélik ki.

Művdődik a család

Tóth Lászlóékat úgy ismeri úndenki a környéken, mint a művelődési tthon leg- rajongóbb látogatóit. Kétségtelentény, hogy ők azon kevesek közé tartoznak,akik kivétel nélkül minden rendezvényen tt vannak a művelődési otthonban.

Tóth Lászlóék mindketten dolgenak, egyszerű munkásemberek, akiknek felszabadulás előtt mindössze hat elemi Ivégzésére tellett. Most pedig műveltségük ezdi megközelíteni a magasabb iskolai égzettségű emberekét. Példájuk is igazolja, hogy nem minden a bizonyítvány, a diplora, az ember önszorgalma be tudja pótoli a kényszerű iskolai mulasztást is.

Barátságos kis otthonukban so: a könyv. A férfi, aki munkásőr is egyben különösen a politilcai tárgyú könyveket szeeti, legfeljebb a gyermekeknek vesznek szóirodalmat. Az asszony inkább a folyóiratok napilapok barátja. Négy gyermekük van. Tzenot éves fiuk a közgazdaságiba jár, kisláiyuk hatodik általánosba, a két kicsi még csak óvodás.

— Mi a legfrissebb élményük?— kérdezzük az asszonyt.

— Talán a „Nyomorultak” című film. Az hagyott bennünk a legmélyebb ryomot. Bár az elmúlt napokban láttuk a „Virös tintát” és a „Szegény gazdagok”-at is..

— No, ami a „Szegény gazdagck”-at illeti — vág a szavunkba kissé gyonbeszédűen a férj — nem értek egyet az újságok véleményével. Nekünk tetszett a film, mert mi úgy néztük, hogy az több mint száz évvel ezelőtt íródott történet alapján cészült. És így bizony sokat ad az akkori tor levegőjéből.

Így mondja: a kor levegőjéből. És általában egész bsezélgetésünk alatt megnyilvánult az, hogy itt olyan emberekről van szó, akik önállóan ítélnek meg mindent, filmeket is, színdarabot is. Az asszony azután így folytatja a beszélgetést:

— Tulajdonképpen azt mondhatná rólunk valaki, hogy nekünk mindegy, mit látunk, mert valójában nincsen olyan színdarab, akár itteni színészek játsszák, akár vendégszereplők, hogy mi meg ne néznénk. Nincs olyan film, amely ne érdekelne bennünket.

De azért... nem minden tetszik egyformán.

— A tartalom a fontos nekünk, hogy mit mond és mit ad nekünk, nézőknek az a film, vagy színdarab, amit éppen látunk. Megtanultuk már, hogy bíráljunk mindent — erősíti meg az asszony véleményét Tóth László.

— Beléptünk a filmművészeti körbe. Higyjék el, nemcsak szenzáció hajhászásból, ott láttunk azután olyan régi filmeket, amelyeket értékeik mellett is valóban kritikával kell fogadni. Persze könnyíti véleményünk alakulását a bemutatott film előtti értékelő előadás is.

— Sokszor itthon sem marad abba a vi- tázás — veszi át ismét a szót a férj —, mert van amiben nem értünk egyet. Azt feltétlenül magunk között is megvitatjuk. Általában sokat foglalkozunk itthon, a gyermekek előtt is a művészeti kérdések vitájával. Este, ha hazajönnek a gyermekek, természetesen velük is foglalkoznunk kell. Ügy osztjuk be a munkánkat, hogy mire öt-hat órakor óvodából, iskolából hazahoztuk őket, legyen egy-két szabad óránk, amit arra fordíthatunk, hogy az ő napi problémáikról kérdezősködünk. Ellenőrizzük a tanulásukat, megbeszéljük velük napi élményeiket.

— Erősíti a családi harmóniát az is, — siet hozzátenni az asszony —, hogy a szülői értekezletre általában együtt járunk. Valamivel könnyebb így a problémánk otthon a nevelésben, mert tartjuk a kapcsolatot az iskolával, óvodával.

Tóthék otthonának meghittségét sok ilyen apró tényező biztosítja. Uralkodó ebben a családban az egymás szeretete, a gondoskodás egymás életéről. És csak csodálni lehet az olyan házaspárt, amely négy gyermek nevelése mellett havi 3 ezer forintos közös jövedelemből ennyit tud áldozni művelődésre, emberi méltóságuk növelésére. Külön pozitívan értékelendő az is, hogy a házaspár említett széleskörű elfoglaltsága mellett pártoktatásban is részt vesz. Párttag az asz- szony is, 1948 óta egyetlen év kihagyás nélkül rendszeresen képzi magát politikailag is. Mert úgy érzi, ebben a században csak a marxizmus—leninizmus ismeretével számíthatja műveltnek magát az ember.

Üjlakyné

Termelési tanácskozások kezdődtak a szénmedencében

4 didergő üzemi konyha