Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-16 / 5. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. január 16. Mikszáth Kálmán „MAJD ÉN ELINTÉZEM...“ 1847 január 17-e Szklabonya, Nógrád megye egyik sáros községében ugyanolyan hét­köznap volt, mint a többi. Csak Mikszáthéknál volt ün­nep. Ezen a napon egy új­szülött látott napvilágot s Kálmán névre keresztelték. Még akkor senki sem gon­dolta volna, hogy ezen a na­pon útjára indul egy ember, akit a nép szívébe zár. Mikszáth Kálmán megyénk szülöttje. Itt élt megyénk­ben hosszú ideig, Itt kezdte Lassan hét esztendeje an­nak, hogy Nagyorosziba köl­tözködött Börzsönyi László gyógyszerész, avagy ahogyan a faluban mondják, a pati­kus. Hét esztendő ugyan nem nagy idő, de azóta is minden ténykedésével a falu lakói­nak egészségvédelmét szol­gálja',. Négy község dolgozói­nak gyógyszerigényét elégíti Ebben a hónapban, mint az elmúlt évben, több új filmalkotás kerül a moziláto­gató közönség elé. A megyeszékhelyen január hónapban két új magyar film kerül bemutatásra. Az egyik a már Budapesten be­mutatott nagyszerű „Vörös tinta”, míg a másik a „Gya­log a menyországba” cimű filmalkotás. Ugyancsak be­mutatásra kerül „A csodála­tos malom” — vagy ahogy írói pályafutását. 1871-ben el­foglalja helyét Balassagyar­maton esküdti állásban. De a szolgabírói hivatal sehogy sem illett köpcös termetéhez, félszeg modorához, parlagi öltözködéséhez, amely nagy ormótlan cipő, fura sárga kabát volt. Ez az öltözködés nem mutatta milyen roman­tikus embert takar. Mikszáth Kálmán elhagyatottságban élt megyénkben. De érzéke na­gyon gazdag volt. Észrevett mindent, ami szennyes és ki éjjel-nappal, felesége pe­dig, mint védőnő ügyel a fa­lusi gyermekek egészségére. Börzsönyi László együtt él a falu lakóival, ismeri a falu gondját, baját, örömét. Most abban a nagy munkában vesz részt: magyarázza a dolgozó parasztoknak a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, velük él a kulturális életben is. sokan ismerik — „Részlet a Kalevalából” című szovjet­finn közös filmalkotás. Balassagyarmaton a széles­vásznú moziban bemutatásra kerül a nagysikerű angol filmalkotás, a „Nagybácsim” című film. Kisterenyén a „Blum ügy” című NDK film. A „Nincs kegyelem” című lengyel filmalkotást, mely a német fasizmusról szól, a ka­zán mozilátogatók láthatják majd. csúnya. Velejében leplezte le a lehanyatlásában mindenre képes dzsentri világot. A Jó­kai szerkesztésében megjelenő Igazmondóban versek jelen­nek meg tollából és neve kezd ismertté lenni. Már túl jut Nógrádon is. De az úri világ nem ismeri fel a benne rejlő tehetséget. De nemcsak a dzsentriké volt Nógrád megye. Sajátos kettős arca volt ennek a me­gyének is. A hegyek rejtett falvaiban okos, gondolkodó emberek éltek, ök képvisel­ték a letűnt forradalmi évek nagy eszmei és erkölcsi ma­radványait. Sztregován Ma­dách Imre, Horpácson a ké­sőbbi Mikszáth kúria mellett az okos Szondtágh Pál, Va- nyarcon Veres Pálné, a gaz­dag szívű magyar asszony. S ezek az erők emelték ki Mikszáthot. Erős volt a ma­rasztaló nógrádi sár, de Mik­száth kilépett belőle. Első na­gyobb írása az Igazmondó pályázatán 10 aranykoronát nyert. „Ami a lelkeket meg­mérgezi” címmel. És ezzel elindult Mikszáth. És beírta •nevét a magyar irodalom történetébe, éppen úgy mint a világirodaloméba. Művei­ben mindenütt megvan a sa­ját kora a XIX. század má­sodik felének társadalma. Ä kort rajzolta meg, de a visz- szásságaival, is kifejezésre jut Mikszáth nagy kritikai realizmusa. Mikszáth Kálmán Nógrád megyéből Szegedre került, majd Budapestre, de lehetett az országban bárhol, megmaradt Nógrád megyei­nek. Innen nősült é:s ide hoz­zák vissza halála előtt is fi­atalságának emlékei. Egyébként az 1960. év á“ Mikszáth évforduló éve is. A hálás utókor méltóképpen fog emlékezni a magyar pró­zairodalom egyik legnagyobb alakja, megyénk szülötte Mikszáth Kálmánra. A KISZ- szervezetek, a TIT, előadáso­kat tart. filmekkel egészíti ki. Kiállításokon örökítik meg emlékét. Visszakapja eredeti formáját Horpácson a Mikszáth kastély. S egy domoboirmű fogja hirdetni, hogy ott élt s pihent a nagy maigyar író. Salgótarján vá­rosban a méltó megemlékezés mellett egy utca is nevet kap Mikszáth Kálmánról. Emlékezik az országgal együtt Nógrád megye is ked­ves szülöttjéről, Mikszáth Kálmánról, aki 1847 január 17-én Szklabonyán született, hogy gazdagítsa a magyar művészet kincstárát. A fain egészségvédelmének szolgálatában... Képünkün: Börzsönyi László, a patikus, gyógyszerrel látja el az egyik arra rászoruló dolgozót. Új filmek a mozik műsorán Tompa dörömbölés riasztotta fel nyugtalan ál­mából. Az éjjeli lámpa hideg fényt szórt szét, amint bekapcsolta. A fényre még erősebben zö­rögtek. Már nyitotta az ablakot, mikor türelmet­lenül kiáltott valaki: — Azonnal engedjen be! A mentőkért kell tele­fonálnom. Siessen már! A kötelességteljesítés elfújta azt a kevés álmot is, amely a szemében maradt. Kiszólt az ablakon: — Kérem, nem engedem be, de azonnal telefo­nálok. A dühös választ már nem hallotta. Csörrent a telefon és azonnal jelentkeztek a mentők. „Már­is indulunk” — mondta az ügyeletes orvos. Fá­radt mozdulattal tette helyére a hallgatót és be­írta a beszélgetés idejét: 5 óra 8 perc. Már vaco­gott a hidegben, de még kinyitotta az ajtót és kiszólt; — A mentők már elindultak... — Nem látott sehol senkit. „Talán rossz tréfa volt... ?” — sóhajtotta és csendben visszament a szobába. Alig szenderedett, mikor újra megrugdosták a ka­put. Erőteljes hang kísérte a zajt. — Hol az a mentő?! Biztos nem telefonált. A feleségem súlyos állapotban van. A postamesternő újra felkelt és kinyitotta az ablakot, hogy hallják a hangját. — Nyugodjon meg, a mentők már elindultak, de Nézsa elég messze van Balassagyarmathoz és az utak is síkosak. Dúrva távolodó választ hallott: „No, várjon csak! Majd intézkedek én az illeté­keseknél!” A csontighatoló hidegtől, meg attól az „emberi” viselkedéstől ijedten bemenekült az ágyba. Seho- gyan sem tudott elaludni. „Miért érdemli ezt az emberektől?” — sajdult meg valami a lelkében. Szürke derengés uralta már a szobát, mikor újra zörögtek. Fáradtan, megadóan kelt fel és kinyi­totta az ablakot. — Engedjen be, majd én telefonálok! — zúdult a kiáltás. Erre a kiáltozásra a beteg férje is fel­ébredt, aki már hosszú évek óta nem tud kimoz­dulni a másik szobából. Az is kiáltott valamit. Nem írom ide; az idegesség, a nagy betegek tehetetlensége tört ki belőle. F. Károly végül személyesen is telefonált és meggyőződött arról, hogy a mentő valóban el­indult. Szitkozódva távozott, s megígérte a re­megő postavezetőnőnek, hogy rövidesen elintézi a dolgát. „Magának egész éjszaka szolgálatban kell lenni” — mondta. Apró történet, de nagyon embertelen eset. Egy még azok közül, amelyek egyre ritkábbak lesznek. Pádár András tást gondos, körültekintő elő­készítő munka előzte meg. Az eredmény nem is maradt el, mintegy két hónappal eze­lőtt a város területén 13 he­lyen indult be a fiatalok szervezett oktatása. „Ifjúsági akadémia” a kö­zépiskolákban 4 csoportban működik, ugyancsak 4 he­lyen „politikai kör” kereté­ben folyik az oktatómunka, 5 alapszervezetnél pedig „A világ térképe előtt” elneve­zésű tanfolyam szolgálja a KISZ fiatalok politikai fejlő­dését. kát. Dicséretreméltó a meg­jelenés a középiskolák szémi- náriumain is. Sajnos a kereskedelem KISZ szervezete még egyet­len konferenciát sem tartott, arra hivatkozva, hogy a ta­gok nem jelentek meg. Re­méljük, hogy a pártszerveze­tek mindent elkövetnek az ifjúság politikai oktatásának sikeréért! A NEMZETKÖZI NŐNAPRA KÉSZÜLNEK Egyebek között az acéláru­gyár ügyeskezű assonyai ha­gyományos palóc és magyar jelzésű kézimunkák készíté­sével foglalkoznak az elkövet­kező hetekben. A magyar nép művészetét tükröző kézi­munkákat a koppenhágai nemzetközi jellegű ünnepség­re, amelyen a világ vala­mennyi asszonyának képvise­lője részt vesz, — küldik el ajándékként. K. B.-------------------------------------­A Világatlaszról Tanulnak a KISZ-fiatalok Balassagyarmaton Az 1959/60. évi KlSZ-okta­A szervező munka eredmé­nyességét jelzi, hogy az idén összesen 485 KISZ-tag és kívülálló jelentkezett az ok­tatásban való rendszeres részvételre! A „minden kezdet nehéz” közmondás nálunk is jelent­kezett a maga igazával, mert az első konferenciák csak kevés helyen zajlottak le az előírt időben és a foglalko­zások színvonala is sok kí­vánnivalót hagyott maga után. Ma már a szemináriu­mok nívójával nincs baj, vi­szont a megjelenési készség nem mindenütt kifogástalan. A legtöbb helyen a hallga­tók megjelenése csupán 70- 80 százalékos. Kivétel ez alól a Mezőgazdasági Szakiskola alapszervezete, ahol a kezdet­ben jelentkezett 25 hallgató­Megjelent a várva-várt Vi­lágatlasz a Kartográfiai Vál­lalat kiadásában. A mű nagy érdeklődésre tartott számot, azonban nem nyújtotta a várt igényeket. Mindenekelőtt komoly hiá­nyosság tapasztalható az ösz- szefűzésnél Ha netán az ol­vasó olyasmit keres, ami kö­zépen van, szét kell feszíteni az atlaszt. Mindezt egy kis gondossággal elkerülhették volna. Ez az egyik bosszúság. Igen helyes, hogy hazánk­ról több lap található, az azonban már joggal kifogá­solható, hogy egyes országo­kat összeszorítottak. így pél­A harkovi gyógyszervegyé­szeti tudományos kutató- intézetben új készítmények dául Csehszlovákia összeszo- rítottsága miatt hasonlít a mákostésztához. Helyes, hegy az Atlasz vé­gén betűrendes útmutató van. Megtudhatja az olvasó, hogy például Berlin hányadik ol­dalon van. Az azonban mégis sok, hogy az atlasz térképe csak 80 oldalon van, s ami kevésbé lényeges, az útmutató pedig több mint 100 oldalon. Jó lett volna, ha az arány fordított lett volna. összességében, a most meg­jelent Világatlasz nem vál­totta be a hozzáfűzött remé­nyeket, nagyobb igényességre számítottunk. boratórium tudományos mun­katársa kapormagból új gyógyszert: anyetint állított elő szívgörcs és légcsőasztma gyógyítására. val szemben általában 35-40 ifjú látogatja a foglalkozáso­után kutatnak. Sz. G. Kiszli- csenko, a növénykénrai la­ÜJ GYÓGYSZER SZÍVGÖRCS ELLEN ©OOOGCCGOOGOOeOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOöOOOOOOGOOOOOOOOOGOOOQGoGOOGOOOOöOOOOOOOOt R, AZ NYER... AKI ME Azt sem hittem volna még két évvel ezelőtt, hogy ilyen körülmények között találko­zom az én kedves, jó cimbo­rámmal. Legutoljára Cseh­szlovákiában voltunk együtt. Nézgelődtünk az ottani ter­melőszövetkezetekben. Akkor megkérdeztem őt: „tetszik-e?” Azt mondta: „tetszik az!” És mosolygott hozzá. Jókedvű volt kiderült pirosképű arca. Most van körülbelül az élet derekán, nagyon jó egészség­ben. Csak itt-ott van egyné­hány ősz szála. Ott a cseh­szlovák szeövetkezetben, ami­kor azt mondta, hogy tetszik neki, úgy gondoltam itt az alkalom, hogy megkérdezzem, hogy ő mikor megy be. Csak mosolygott. Igaz már leverte fejét, de hogy látta, nincs kitérés, megmondta: „Majd utoljára!” Azóta sem találkoztam ve­le. Akkor elkönyveltem ez biztos az utolsó lesz. Mert nagyon akaratos ember volt mindig. Ilyen a természete. És a faluban is úgy volt köz­tudott: ő lesz az utolsó. Ér­dekes ember az én barátom. A módosabb gazdák között számolták. Vagy 14 holdja volt, szép két lova, tehenei, sertések, nagy porta, két gye­rek, javabeli asszony. Elbír­ták látni a tennivalókat. A kutyának se fütyültek, meg­volt mindenük. Azt is meg­kell mondani, hogy a semmi­ből bírkózták fel magukat idáig. Mindegy, elkönyveltem: ez az ember utolsó lesz a termelőszövetkezetben. A napokban Sándor Béla elvtárssal találkoztam. Ka­zárt ember, az egyik bánya­üzem párttitkára. Beszélget­tünk. Mi másra fordul ma­napság a szó, mint a terme­lőszövetkezetre. Sándor Béla mondta, hogy helyén van a tsz elnök esze és Szabó bera Istvánnak hív­ják. Sok mindent felsorolt az intézkedéseiből. De akkor Szabó bera körül forgott a gondolatom. Ö volna? Sok Szabó van ebben a faluban. Mert, ha ez, az alig két esz­tendeje még dermedté ma- kacskodott, jómódú középpa­raszt megértette, hol a földet gyámolító ember helye, ha a holnapot is jó sorban akar­ja élni, akkor már el sem hiszem, hogy van, aki még kerülgeti a belépést. Sándor elvtársat nem na­gyon kellett kéretni, hogy menjünk el ehhez a Szabó bérához. Így kerültem a nagy, tágas konyhába, ahol a jól megvilágított asztalon hiva­talos papírok, a papírokon a hivatalos pecsét, s ott ül Sza­bó bera Pista is, balján Ko­vács B. László, a pénztárnok. Az asszony, Szabóné egy má­sikkal odébb a tűzhely, kö­zelében beszélgetett, s sza­vuk jól megtöltötte a kony­hát. Aztán egy tíz éves gye­rek hol az anyja körül, hol az apjánál, mint fürge gyík járt a konyhában, a nagyob­bik a gimnazista, oda volt. Ö volt az, Szabó bera Pista, középparaszt, a cimborám. Csak nevetett, mint ahogy mindig szokott. Még akkor is csak nevetett, amikor ko­molyra fordítva a szót az asszonya bele-bele kontrá­zott a beszélgetésünkbe, te­tette az aggodalmaskodást, s egyre sopánkodott mi lesz velünk? Számomra is ez volt a leg­fontosabb, megtudni mi lesz velük, amit csak tőlük tud­hatok meg. Tán félre téve a barátságot nehezteltem is volna Szabónéra — pedig iga­zán tisztelem! — ha pontosan az ő sopánkodása nem nyitja fel előttem a tsz holnapját. Az ősszel kezdtek. Igaz, egy kis huza-vona volt. de aztán nekilendültek, s magabizto­san mennek előre. Az egyik kollégám az ősszel azt írta róluk, hogy a kazáriak nem­sokára milliomosok lesznek. Abból merített, hogy a ter­vüket nézegette. Már azok is. Millión felül van a vagyonuk. Bera megmutatta: nem tit­kolt semmit. Aztán hogy tud­ják már róluk, helyén a szí­vük, a megindulástól 41-en léptek még be a termelőszö­vetkezetbe úgy, hogy Kazár is szövetkezeti község. El­mesélte Szabó, hogy van egy embere, aki még mindig kint van. Menne is, meg nem is. Már tudják róla, mert az asszonya elmeséli, hogy éjje­lenként gyűröttre forogja az ágyát. Ez az ember ha talál­kozik Szabóval, mindig oda­áll eléje: „Mennék is, nem is. Nagyon sajnálom a két ökröm”. Szabó meg csak any- nyit mond neki: „Ne sajnáld, rögtön adunk érte 15 ezret.” Mert igen csak elsőrendű jó­szág. így: „rögtön adunk érte 15 ezret!” Azért akármilyen jómó­dú ember volt. — de voltak a többiek között is — úgy rögtön soha nem tudtak 15 ezret kifizetni. Mondja is Szabó bera István: „Itt hozzá kell szokni a nagy számok­hoz, itt nem 20 forintokban, százakban, hanem százezrek­ben, kétszázezrekben és milli­ókban is kell gondolkodni. És ahogy féltek tőle, most olyan jól csinálják. Számol­nak, mintha mindig ezt csi­nálták volna. Ez lett a jel­szavuk.> ha egyszer már el­határoztuk magunkat, csinál­juk becsülettel. Amit én kerestem ebben a néhány szóban megtaláltam. Igaz a becsülettel végzett munka hozza a gyümölcsöt. Amelyik termelőszövetkezet így dolgozik, annak csak vi­rágos lehet a holnapja. És most érkezem oda, hogy elmondjam: mit eredményez a becsülettel végzett munka. De még megjegyzem: a gond­ban nyakig vannak. A tagok száma 130, hozzá jön még a 41. De ebből jó, ha a bele­való munkaképes ember — na és hozzáértő is — 50 fő. A többi asszony, gyerek, öreg. A határ pedig nagy. De ha van akarat, ahhoz ész, nem lehet hiba. Mindenkinek ad­nak munkát. És azt végezzék el becsülettel. Az iparos épít, mert építe­ni is kell. Most is az istál­lót bővítik, mert szaporítják a tehénállományt. Ide is kell munkáskéz, oda is kell mun­káskéz. Hízik már 48 növen­dékmarha. És ez mind pénz. A fogatosoknak fuvart vállal­tak. Akinek nincs elfoglalt­sága, az otthoni tennivalók­ban, az a kőbányában dolgo­zik. Követ, sódert termelnek. Kell az építkezésükhöz, de el is adnak belőle. Mi pénzt fizetnek a környékbeliek ezért is. Szóval nő a tsz vagyona és szaporodik a munkaegység. Már most tudnak előleget osztani, munkaegységenként 20 forintot. Ezt a jövőben is tartani akarják, s a fizetés biztotsítására elkészítették a tervüket. Miből áll ez? Olyan növényféleségeket termelnek, amely pénzt fizet. Korai bor­sót, korai káposztát, zöldség­féléket. Üjabb hízómarhákat állítanak be, szélesítik a fu­varozást, de földben van 66 holdon az őszi árpájuk, 140 holdon a búza és lesz még más is, amit hosszú lenne itt felsorolni, mert akaratuk van és ha akarat van, minden van. No, de hát emberek va­gyunk és az akarat néha megkopik, különösen ha va­lakinek gyengébb oldala a munka. Ahol sok ember van, ilyen is akad. Ezek lelkiis­meretének ébresztgetése na­gyon fontos. Szabó bera Pista ezt jól tudja és nem szégyel­lt megmondani: „Ha nem dol­gozol, nincs!” Nem akarom megnevezni, de van ott egy ember. Egész komoly gon­dot okozott vele törődni. Egy­re csak azt hajtogatta: „So­kat kell hé, dolgozni!” Sza­kadásig nem kell, de becsü­letesen kell. Ö meg szíveseb­ben nyújtózkodna, de a nyúj­tózkodás nem növeli a mun­kaegységet! Nem kényszerí­tették a dologra, de meg­mondták neki. Azóta már en­nek is 47 a munkaegysége. 20 forintjával közel ezer fo­rint. Szépen erősödnek, gyara­podnak Kazáron a termelőszö­vetkezetbeliek. Jó érzés azt tudni, hogy az embernek ilyen talpig bátor, józaneszű, kedves cimborája van, aki lehet hogy valamikor habo­zott, de gondolkodott s meg­értette: mi az az új. És amit vállalt, azt most szépen telje­síti, közösen a tagsággal, akik szívesen mondják őt elnöküknek. Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom