Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-24 / 102-103. szám

1959. december 24. NÓGRÁDINÍPÜJ8ÁG 3 A jövő évi tervek sikeréért Nagyszabású tanácskozás az Acélárugyárban Testvéri módon A hideghengermű és a többi üzemek után a Salgótarjáni Acélárugyár egésze is csak­nem két héttel a határidő előtt befejezte éves tervét. Odaítélték a kitüntető címe­ket is a legjobb brigádoknak, ame'yek a szocialista címért küzdöttek a kongresszusi munkaversenyben. Ekészült a gyár jövő évi termelési prog­ramja is, megkétszerezték kongresszusi ígéretüket az acélgyári munkások. E jelen­tős események alkalmából a párt, a szakszervezet és a gyári vezetés a kongresszusi munkaverseny tapasztala­tainak megvitatására össze­hívta a munkások és műszaki dolgozók legjobbjait. I A MINDENT LEGYŐZŐ AKADÁLY A kongresszusi munkaver­seny egyik legértékesebb ol­dalát Angyal Gyula főtech­nológus foglalta szavakba: — A munkaverseny erejére, minden akadályt legyőző len­dületére nem számítottunk, s ebből adódik, hogy a műszaki dolgozók lemaradtak fjzikai munkásaink mögött — mon­dotta nagyszerű kritikai ér­zékkel. De miről is van szó? Soós elvtárs, az üzemi bizott­ság elnöke vitaindító beszédé­ben elmondotta, hogy a kongresszusi munkaverseny indulásakor 39 milliós terv- túlteljesitésre vállalkoztak a gyár munkásai, műszaki ve­zetői. November végére már hatvan millión felül teljesí­tettek, most december utolsó napjaiban már a hetvenedik milliónál tartanak. S ami még feltűnőbb, a műszaki intéz­kedésekből. új technológiai eljárások bevezetéséből, tehát a műszaki dolgozók egyéni munkáiéból származó gazda­sági eredmény mindössze 5 millió forint a kongresszusi munkaverseny csaknem egy éve során. A hiba onnét ered, hogy a műszaki intézkedések­re biztosított 3,5 millióból mindössze 1,8 milliót használ­tak fel. Ez egyébként a kongresszusi munkaverseny egyik nagy tanulsága, amelynek jelentőségét még inkább aláhúzza az, hogy ezt maguk a műszaki dolgozók: mérnökök és technikusok fog­lalták szavakba. A párt, a szakszervezet nyomban felhívta a műsza­kiak figyelmét, hogy a jövő évben 5 milliót biztosítanak hasonló intézkedések, techno­lógiai változások alkalmazá­sára. A munkások azt várják, hogy az intézkedéseik egész sora segítse munkájukat, fia­talítsák meg öreg gépeiket, gépesítsenek egyes munkafo­lyamatokat. 113 EZER TONNÁS TERV, 17 SZÁZALÉKKAL Nő AZ EXPORT Az 1960-as esztendőben to­vább növekednek a gyár fel­adatai. Mint új üzemrész, már az év elején termelni kezd a csavarárugyár. Nem kevesebb, mint 6000 tonna csavart kell az első évben gyártan iok. El kell készülni a hideghengermű első lépcsőjé­nek s ezek mellett 3 száza­lékkal nő a gyár összterme­lése, amely most már eléri a 113 000 tonnát. Az export, amely egyébként is a gyár fennállása óta idén volt a legmagasabb, jövő évben 17 százalékkal emelkedik to­vább. Növelni kell a termelé­kenységet 4 százalékkal, 2 százalékkal pedig csökken­teniük kell gyártmányaik ön­költségét. Munkások és mér­nökök nagyszerű egyetértés­ben határoztak amellett, hogy a kongresszusi munkaverseny tovább folyik a gyár üzemei­ben, az új év első napjától kezdve a munkás hétköz­napok egész során. Igen nagy a bizalom a szocialista címért versenyző brigádok iránt. — Az eddiginél jobb le­gyen a kapcsolat a brigádok és a gyár vezetői között. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy megalakulásuk óta csak egy­szer hívták össze a brigádve­zetőket, hogy a gyár problé­máiról beszéljenek velük. Töb­bet jelentenek ezek a mi szá­munkra, mint ahogy ma még látjuk — mondotta Patakfalvi elvtárs. Longauer József, Hegyes Ferenc, Angyal Gyula és még többen is szóvá tették ugyan­akkor, hogy a szocialista bri­gádok legtöbbjében válogatott, egyébként is kiváló dolgozók vannak, a gyengébbeket ki­hagyták maguk közül. — Jobb lenne, ha az átla­gos, sőt a ma még gvenge munkásokat is bevennék a brigádokba. Talán erősebbek lennnének a szocialista tulaj­donságok is így az emberek­ben — mondották többen is. Olyan javaslatok hangzottak el, hogy a brigádokat a mun­kahelyek egészére kell szer­vezni, nem egészséges, hogy brigádokra és különálló egyé­niekre tagolják a kisebb munkahelyek dolgozóit. Az ígéretek helyett kézzelfogható segítséget kell adni a mű­szakiaknak is a brigádok szá­mára. A pártbizottság naplót bocsát a brigádok rendelke­zésére, hogy abban bejegyzé­sek formájában visszatükrö­ződjék a brigádok kérése, ja­vaslata és az ezek alapján történő műszaki megoldás is. Üjabb brigádokat szerveznek az év eleién, növelik a brigá­dok létszámát is. KÉT HÉTTEL ELŐBB TELJESÍTIK A NAGYOBB FELADATOT IS, HA... A vita során sok szó esett az anyagellátásról is. „A munkaverseny kimenetele nem csupán a gyáron belül dől el” — jelentették ki töb­ben is. A legtömörebben, ta­lán Longauer József gyár­részleg vezető foglalta össze a munkások és műszakiak véleményét. — Az Ózdról döcögve ér­kező anyag hiánya sokszor leállította a dolgozók verse­nyét, sokszor törte meg munkakedvét is a kongresz- szusi munkaversenyben — mondotta. Egyébként kényte­Kisterenyei Fűtőház az őszi forgalmi versenyben a Miskolci Igazgatóság területén első lett. A fütőház szénmegta- karitási tervét 124 százalékra teljesítette. Ez évben megtaka­rítottunk 54 03S mázsa szenet, 3 298 354 forint értékben. Ebből a megtakarított forintból három olyan fordítót lehet építeni, amelyet ez évben a Kisterenyet Fütőház kapott, örömmel írjuk. Hogy a fütőház 100 elegytonna kilométer tervét október 16-án befejezte, illetve teljesítette és már az 1960. évi tervünk telje­sítésén dolgozunk. Eredményesen tevékenykedtek a fütőház dolgozói az ésszerű­sítések és újítások terén. A beadott újítások száma 12 volt, amely 26 400 forintos megtaka­rítást jelent. A fütőház 1959. évben min­den hónapban teljesítette az él­üzem szint feltételeit és ezért 1959. év második felében is él­üzem lesz. A fütőház jó munkájában élenjártak a négy szocialista cí­mért küzdő brigád tagjai: Cser­háti József, Tímár László moz- idonyvezetők, Soós Sándor, Lő­rinci János mozdonyfűtők, Kiss József, Szeberényi Sándor, Or­bán József, Varga András moz­donylakatosok és a többi fiatal dolgozók. A kocsivizsgáló ifi brgiád Báldi István, Nagy La­jos, Kovács Károly kocsivizs­gálók különösen kitűntek. A fütőház fiatal dolgozóinak munkalendülete és fegyelmezett magaviseleté példamutató. Fia­tal dolgozóink közül egyetlen egy sem hiányzott igazolatla­nul, a fiatalok munkája telje­sen selejtmentes, visszatérő• ja­vításuk nem volt. Egyetlen fia­tal dolgozót sem kellett semmi­féle hiányosságért felelősségre vonni. Igen sok dolgozónk végzett társadalmi munkát. Lefestették a fütőház 11 kapuját, lemeszel­lenek vagyunk erre alapozni jövő évi munkaverseny fel­tételeinket. Ha az anyagellá­tás zavartalan lesz és ked­vező körülményeket teremt gyárrészlegünk számára, a munkások és műszaki dolgo­zók megbízásából kijelenthe­tem, hogy a jövő-'évi meg­növekedett feladatainkat is két héttel előbb teljesítjük — mondotta többek között. A műszaki vezetés mara- diságát Rabi Lajos 1. bírál­ta egyszerű, de mindenki szá­mára érthető szavakkal. — Valamikor — még a tő­kések idejében — így volt: ha a biztosíték valamelyik üzemben kivágott, azonnal találtak rá embert, aki a hi­bát jóvátegye. Ha az egyik ember el volt foglalva, sza­lasztották a másikat. Most meg egy emberhez kötik ek­kora gyárban ezt a munkát. Sokszor órákig kell keresni az egyetlen embert, amíg a gyár valamelyik zugában rá­akadunk. Emiatt azután alig van nap, hogy egy-egy bri­gád munkája nem esik ki a termelésből. Kiszámítottuk, hogy műszakonként 20—30 mázsa vas kallódik el azért, mert a mi gyárunk vezetői­nek, vagy valakinek nem ér­deke az áramzavarok azon­nali megszüntetése. Az ankétót a pártbizottság kezdeményezésére hivták egy­be, főleg azfeal a céllal, hogy maguk a munkások, a mér­nökök és technikusok mond­ják el véleményüket a kong­resszusi munkaversenyben szerzett tapasztalataikat, hogy a legsürgősebb intézkedése­ket megtehessék már az év első napjaiban. A munka, a fáradság nem volt hiábavaló. Az acélárugyár műszaki ve­zetése, amely a saját mu­lasztását is volt bátor felis­merni, megteszi a kellő in­tézkedéseket, hogy a jövő évi feladatok megoldásában kö­rültekintőbben alapozza meg műszakilag a gyár közel négyezemyi munkásának szo­cialista versenyét. ték az egész mozdonyszint, tisz­togattak és csinosítottak. A fiata­lok itt is élenjártak, mint Czi- kora László és mások, de az idősek is velük együtt dolgoztak, mint Varga József és Kazinczi Pál és mások. A társadalmi munka értéke kb. 45 000 forint. A kongresszusi verseny min­den célkitűzését teljesítettük és újabb felajánlásokkal folytatjuk az élüzem versenyt. MARFÖLDI GVVLA Az év tavaszán kezdődött. Csehszlovák bányászok érkez­tek Mizserfára, a testvéri kékkői bánya küldöttei. Azért látogattak el magyar testvéreikhez, hogy hosszúle­járatú, szocialista verseny­szerződést kössenek a rnizser- fai és a kékkői bányászok között. Versenyszerződésüket meg is kötötték, amelyben a mennyiségi, a minőségi, az ősszüzemi tervek túl­teljesítését, az önköltség- csökkentést és a baleseti gyakoriság csökkentését tűzték maguk elé. Ez a verseny eddig is ered­ményes volt. Az év II. ne­gyedéve alapján a mizser- faiak, a III. negyedév ered­ményei alapján pedig a kék-' kőiek kerültek az első hely­re. Van ennek a versenynek egy másik, egy —. talán ne­mesebb vonása is. Ugyanis a versenyszerződés megkötése­kor olyan ígéretet is tettek a csehszlovákok és ma­gyarok, hogy műszaki­Nagy társadalmi ügyünk, a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Amint a párt- kongresszuson Kádár elvtárs mondotta: „A pártnak és a munkásosztálynak a felvilá­gosítás erejével, az önkén­tesség biztosításával, a szer­vezésben és az anyagi megszilárdításban nyújtott segítséggel kell átvezet­nie a ma még egyéni­leg gazdálkodó parasztokat a szocialista mezőgazdaság út­jára.” A munkásosztály álla­ma ezekben az években egy pillanatig sem késlekedett, hogy a minden parasztember számára komóly elhatározást igénylő döntés megoldását kedvezően elősegítse. A munkásosztály a legmesz- szebbmenő politikai támoga­tásban részesíti a falut, hogy a szocializmus ügye itt is győzelmet arasson. A munká­sok és a dolgozó parasztság között a népi hatalom közös védelmére és erősítésére, a szocialista társadalom felépí­tésére kötött szövetség állan­dóan erősödik, mind jobban megfelel annak a követel­ménynek, amely hazánkat a további gyorsütemű felemel­kedés útján elősegíti. A mun­kásosztály volt az, amely a felszabadulástól eltelt 15 év során földet adott a dolgozó parasztságnak, meg is védte a földosztás vívmányát és biztos, jövőbe vezető utat mutatott a falunak. A mun­kásosztály hatalmának létre­jötte tette lehetővé, hogy a dolgozó parasztok is résztve- gyenek az állami, társadalmi élet irányitásában, beleszólja­nak saját sorsukba, döntse­nek az ország dolgaiban — amelyből évszázadokig kire­technikai segítséggel is párosul ez a verseny. Nos erre a segítségre sor is került. Mert amikor a ver­senyszerződést megkötötték Mizserfán, a kékkői bányá­szok lementek a bánya mélyébe is. Ott látták, hogy milyen nagyszerűen dolgozik az F. 4-es fejtőgép. Ez a gép megnyerte tetszésüket, s arra kérték a mizserfaiakat: te­gyék lehetővé, hogy a kékkői bányászok is megismerjék a gépet, segítse a csehszlovák bányászok munkáját is. A mizserfaiak sokáig töp­rengtek azon: hogyan valósít­sák meg a kékkői bányászok kérését. Megtalálták a mód­ját. Üzemképes F—4-es fejtő­gépet indítottak útnak az elmúlt napokban Kékkőre Bende Jenő géplakatos kí­séretében. A gép a csehszlovák bányá­szok nagy örömére már meg­érkezett. Természetesen a gép egy­maga nem sokat ér — azt késztette őket a földesúri osztály. Messzemenő bizalommal és erkölcsi támogatással erősö­dik napról-napra ez az egész népünk érdekeit szolgáló szö­vetség, a munkásosztály ve­zetésével. Hogy csak távolab­bi példát ne említsünk: az ellenforradalmat követő ne­héz napokban a párt és a munkásállam a dolgozó pa­rasztság javaslatainak figye­lembevételével rendeletet ho­zott a begyűjtés eltörléséről, jobb felvásárlási árak kiala­kításáról. Ez a mélységes bi­zalom kedvező hatást váltott ki: a dolgozó parasztságban tovább erősítette azt a tu­datot, hogy nagy felelősség hárul rá is az ország ügyei iránt! A népi demokráciában megvalósul az az elv, amely­ért népünk legjobbjai évszá­zadokig hiába harcoltak: ma már a falun sem a földbir­tok, a földtulajdon szabja meg az ember értékét, nagy­ságát, hanem maga az em­ber, aki alkot, teremt a tár­sadalom, a köz, az egész or­szág javára. A falun is mind jobban polgárjogot nyer ren­dünknek az az alapvető tu­lajdonsága, hogy az embere­ket munkájuk után ítélik meg, ki mennyit végez, any- nyit ér. Ebből fakad a mun­kásállamnak az a politikája, hogy támaszkodik a falu leg- öntudatosabb, legjobb elemei­re, a régi gondolkodás, az önzés leküzdésére, a szocia­lista falu megteremtéséért. A magyar falu soha annyi segítséget, anyagi támogatást, gazdasági előnyt nem élve­zett, mint napjainkban. Nyil­vánvaló, hogy minden tekin­meg kell tanulni kezelni is. Ezért Mizserfán egy olyan döntés született, hogy külön brigádot szerveznek négy fő­ből. Ebbe a brigádba há­rom bányász és egy géplaka­tos tartozik, akik beszerelik a gépet a munkahelyre, sőt megtanítják a gép kezelésére is a kékkői bányászokat. Mi több, rövidesen egy műszaki brigád is elindul Kékkőre Csillag József, a tröszt fő­mérnöke vezetésével, hogy segítséget adjanak a magyar gép üzemeltetéséhez. Gyümölcsöző lesz ez a ver­seny a jövőben. Sőt, mi több, szélesíteni is szeretnék. A tervek túlteljesítése, a műszaki segítség nyú jtás mellett kulturális kapcso­latot is létesítenek egy­más között. A tervek szerint a mizserfai bányászok kultúrcsoport ja ,.i - a jövő év elején ellátogat. Kék­kőre, míg a csehszlovák bá­nyászok az év közepén vi­szonoznák ezt a látogatást —, hogy megismerjék egymás kulturális életét. tetben — politikai, gazdasági és kulturális vonatkozásban — elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság, a termelőszö­vetkezetek élvezik fokozottab­ban az állami támogatást. Csak a 3004-es és a 3004/1-es kormányrendelet közel 4 millió forintos többletbevé­telhez juttatta termelőszövet­kezeteinket. A legutóbb meg­jelent 3004/2-es rendelet to­vábbi nagyarányú segítséget nyújt a szövetkezeteknek olyan fontos területeken, mint a közös állattenyésztés kiala­kítása, a fokozottabb gépi munka, általában a belterje- sebb, magasabb hozamokat és jövedelmet biztosító gazdál­kodás. Amíg 1954-ben csak 244 traktor működött me­gyénk gépállomásain, ma már meghaladja a 350-et. Csak 1958-ban, mintegy 90 kilogrammal nőtt a holdan­ként műtrágyafelhasználás. Az egész falu állandóan ja­vuló életkörülményeit példáz­za az a tény, hogy a dolgozó parasztság reáljövedelme 1958 végéig — az ellenforradalom óta — mintegy 26 százalék­kal növekedett. Régebben a faluban csak szórványos volt a társadalombiztosítás. Ma már mind szélesebben elter­jedt ez a nagyon fontos szo­ciális intézkedés. És így le­hetne sorolni sokáig egymás után a kedvezően ható gaz­dasági intézkedéseket, amelyeket a munkásállam tett a falu, a dolgozó paraszt­ság felemelkedése érdekében. Második ötéves tervünk to­vábbi nagy feladatokat irá­nyoz elő e cél érdekében. Hogy csak mást ne említsünk az előirányzatok szerint 1965- ig a tavalyi 46 kilogrammról 140-150 kilogrammra emelke­dik az 1 holdra jutó mű­trágya. Ez alatt az időszak alatt háromszorosára kell nö­velni az egy holdra jutó gépi munka arányát. És számos más, hasonló, nagy hordere­jű intézkedést irányoz elő második ötéves tervünk — jelentős állami anyagi esz­közöket felhasználva, támasz­kodva dolgozó parasztjaink szaktudására, képességére és szorgalmára. Az ötéves terv végére az 1957-1959. év átla­gához viszonyítva a paraszt­ság egy főre jptó reáljövedel­mét legalább 26-29 százalék­kal kell növelni. Nagyszerű feladatok ezek, megvalósításuk komoly erő­feszítést is igényel. A párt és a munkásosztály, csak úgy, mint eddig, a jövőben is messzemenően gondoskodik a faluról. Ez azonban fokozot­tabb felelősséggel jár a dol­gozó parasztság számára is. Elég csak megemlíteni, hogy amíg iparunk termelése az 1938. évinek mintegy három és félszerese, addig a mező- gazdaság termelésének értéke ebben az időszakban mind­össze 15 százalékkal növeke­dett. Az egész világon az élet igazolja, hogy a kisparcellás gazdaság képtelen a korszerű technikát maximálisan ki­használni, a termelést a nö­vekvő szükségleteknek meg­felelően fokozni. Amíg nyu­gaton a kisemberek tönkreté­telével valósítják meg a nagyüzemet a mezőgazdasr ban, addig a mi pártunk és munkásállamunk politikája, hőty a türelem és az önkén­tesség, a testvéri együttmű­ködés alapján valósuljon meg a szövetkezeti mozgalom. Ez a dolgozó parasztság elsőren­dű érdeke, nagy társadalmi ügy: ezért viseli szivén az or­szágunkat vezető munkásosz­tály. Ezért javasolja a dolgo­zó parasztoknak, hogy térje­nek át erre az útra. A szö­vetkezés, a termelés és a népjólét növelésének óriási tartalékait tárják fel, olya­nokat, amelyekről ezelőtt a dolgozó parasztság nem is álmodhatott. A munkásosztály körülte­kintő politikája, gazdasági támogatása testvéri módon segíti ebben a nem könnyű, de- boldogabb jövőt hozó el­határozásban a dolgozó pa­rasztokat. t BALOGH GYULA---------------------------------------­f lz élüzem címért. — Levél a szerkesztőséghez Készülnek a finomművű ke lyhek, vázák a Salgótarjáni Üveggyárban. Gyakorlott ke zek formálják a külföldi és hazai piacon keresett dísz tárgyakat, használati cikkeket. Kosos utón, a kosos célért — A mizserfaiak segítsége a csehszlovák kékkői bányászoknak —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom