Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-24 / 102-103. szám

^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOCXDOOOOGOOOOOOOOOOOCDOOOOOCDGOOOC KDOOOOOOOOOOOOOOG Javul a város ivóvíz ellátása Salgótarján ivóvíz ellátása igen jelentős. A már meglé- mintegy 1500 köbméter vize a város egyik legégetőbb, vő 6 forrás és tíz mélykút biztosít a városnak, s a jelen alapvető problémája. Jellem- mellett még ebben az évben légi 1600 köbméterrel, össze ző, hogy a város területén vizet ad az a három mátra- sen kb. 3100 köbméter ví: működő üzemek fejlesztésé- szelei kút is, amelynek gaz- jut Salgótarján lakóinak égj nek kérdését az illetékes or- dag vízforrása csaknem dup- napra. Biztos, hogy 1960 els< szágos hatáskörű szervek at- Iájára emeli a város eddigi napjaiban korántsem lesz t tói teszik mai napig is füg- ivóvíz ellátottságát. A mát- vízszegénység akkora a város- gővé, hogy egyrészt az üzem raszelei három kút naponta ban, mint korábban volt. vízellátása, másrészt a bőví­tést természetszerűen követő lakótelep építéséből eredő vízigény hogyan lesz biztosít­va. A megtartott hidrológiai ankét —, ahol az ország leg­nevesebb vízügyi szakemberei hosszas előtanulmányok alap­ján mondották el véleményü­ket — feltárta azokat a lehe­tőségeket, melyekén keresz­tül a város vízellátása meg­oldhatónak látszik. így ke­rült sor olyan intézkedésekre, Harminc ezer fölé emelkedett a város lakóinak száma — II város 80 százaléka munkás — Az első a legjobbak között Alig lehet szót érteni a szögverőgépek csattogásától. Az alkotó élet lüktetését szinte a levegőben érzi az ember a gyár legeldugottabb zugában is. ’ — így megy ez nálunk, most már hónapok óta — mondja Buda Antal, ahogy társai felé mutat, amolyan bemutatásféleképp. Aztán sora veszi mindegyiket. Hat tagja van a huzalmű készárú kötöző brigádjának, s közü­lük hárman tőzsgyökeres tar­jám munkások, hárman pe­dig vidékiek, parasztgyere­kek, — ahogy a brigádvezető mondja. Még a tavaszon verődtek brigádba, amikor a szocialis­ta címért jegyezték fel Nóg- rádban az első brigádok ma­gukat. Akkor még nem gon­dolhatták, hogy Nógrád me­gye több, mint harmincezer munkása őket köszönti első­ként, mint a szocialista cím­mel kitüntetett első nógrádi brigádot. És hogy miért let­tek az Acélárugyár legjobb­jai, még maguk sem látták teljes egészében emberi tu­lajdonságaik értékét. — A vállalásainkat teljesí­tettük. Jegyezze csak fel. Miért nem írja. Ennyi száza­lékot vállaltunk, ennyit tel­jesítettünk. Jó a munkabe­osztásunk. A keresetünk? Régebben 1900-2000 között volt, most 2100-at viszünk haza havonta. Nézze csak. Minden ember tudja a köte­lességét. összeszoktunk. Se­gítünk egymásnak. S amikor kitartóan az újí­tásaik iránt érdeklődöm, cso­dálkozva kérdezi többször is. — Miért csak az újításain­kat kérdezi. Az nem elég ahhoz, hogy a brigád tulaj­donságait megismerje. De aztán mégis belemeleg­szik. Olajos kezeit térdein pihenteti, a szavai nyomán egyre tisztábban rajzolódnak ki a gondolkodó, a szocialis­ta ember típusának körvona­lai. — Azelőtt külön kötözők és külön szállítók voltak a Hu­zalműben. Amikor brigáddá alakultunk, észszerűsítettük munkabeosztásunkat. Magunk szolgáljuk ki saját magun­kat: kötünk, szállítunk és mérünk is. így hat ember szabadult fel a szállítástól, s más, fontosabb munkahelyre mehetett. Pedig naponta száz­tíz tonna huzalt szállítunk, kötegelünk és mérünk. — Újítottuk a kötés műve­letét is. A húzók két-két kö­tést tesznek egy-egy huzal- kötegre. Ez olyan ideiglenes kötés, hogy hozzá lehessen nyúlni a 70-90 kilós kötegek- hez. Évtizedek óta az volt a gyári szokás, hogy raktárba szállítás előtt, mind a két kötést elvágták és újabb há­rom, a kereskedelmi szállí­tásra is alkalmas kötést tet­tek a kötegekre. így sok hu­zal veszett kárba és a munka is lassabban ment.' Mi úgy láttuk, hogy az egyik eredeti kötés megmaradhat a köte- gen és csak két újabb kötést kell rátennünk. Kiderült, hogy ezzel huszonhatezer fo­rintot takarítunk meg éven­te. Tizenötezer forint megta­karítást hozott a gyár számá­ra az is, hogy a Buda brigád egy fémlapocskán jelzi a mi­nőségi ellenőrzés két szignó­ját. Ezelőtt e két jelzés mind­egyike külön fémlapon tör­tént. Több mint négyezer fo­rintot kaptak csak e két utóbbi ötleteikért. És hogy ki a. legügyesebb kötő? — Ott van. Nézze csak. Ma- gyargéci parasztgyerek, Husz- kó István, öt éve dolgozik csak a gyárban, de elsőren­dű munkás. No meg a Be- gyinszki Feri. Ezek már újá- kat is tanítgatnak. Mert jö­vőre kétszeresére nő a bri­gád, — mondja Buda Antal és aztán mégegyszer megmu­tatja a munkahelyeiket. — Az ám, ezt még nem is mondtam. Itt a kötözőasztal a húzógépek között. Azelőtt külön szállítóbrigád hordta ki a kötegeket hozzánk a kö­tés miatt. Targoncára rakták, eltolták, aztán újra lerakod­tak, majd a kötés után meg­ismétlődött a munka. Most a kötőasztalt visszük a hú­zógépek közé és ott a hely­színen kötünk. Kevesebb lett a rakosgatás és a szállítási idő is. így értük el, hogy a harmincötezer forintos válla­lásunk helyett hatvanezret takarítottunk meg. — Hanem valóban igaza volt — mondja búcsúzáskor — ez a néhány újítás, ötlet is mércéje a szocialista tulaj­donságoknak, a gondolkodva dolgozó embereknek. NAGY FERENC A munkásosztály fellegvára az apa, a családi származása — mindég így emlegették alapján — ipari munkás, a Salgótarjánt. íme legyen itt lakosság több, mint 80 szá- a hivatalos szám is — hadd zaléka. A mezőgazdaságiak bizonyítsa eme állítást. Je- száma mintegy 1500 fő, az amelyek 'közül több ^Ím°"nem lenIeS Salgótarján lakosainak egyéb hivatali, intézményiek száma ma már a harminc és a szervezetek dolgozóinak ezer fölé emelkedett. A lakó- száma pedig 4500 fő; a város sok közül 24 800 fő — éppen lakosainak 15 százaléka. is ma, de rövidesen érezteti hatását a város vízellátásá­nak javításában. Ilyen lesz a többi között az úgynevezett Ipoly terasz vizének feltárá­sa és Salgótarjánba történő bevezetése. Az előmunkála­tok, a csápkutak létesítése már folyamatban van, azon­ban bevezetése csak 1962-re várható, mivel nagy, mint­egy 30-35 kilométer a távol­ság. Eredmény azonban az év Több mint félszázezer könyv a város szolgálatában Szinte évről évre növeke- nőségben nem —, amely a dik a város dolgozóinak város dolgozóinak rendelke- könyvigénye. Ma már azt zésére áll. mondhatjuk, hogy kevés az a könyv, — amely tömegében végére mégis lesz, mégpedig éppen kielégítő lenne, de mi­Fényárbon... lett ellátva. S ott, ahol talán Ma Salgótarjánban a köny­vek közel 30 000, a megyei könyvtárban van, olvasóinak, 19,75 százaléka munkás, s csak 17,3 százaléka értelmisé­gi. A könyvek mellett termé­szetesen mintegy 70 folyóirat közül is válogathatnak az ol­Korábban, még egy éve sincs annak, akkor úgy a legrosszabb volt a világítás, vasók, köztük számtalan kül- jellemeztük a várost, hogy a Üj telepen 1200, a Felszaba- földi folyóirattal is megis- közvilágítási ellátás területén dulás utcában 700, a . Május merkedhetnek az érdeklődők, sok a hiányosság, hogy a vá- 1. utcában 400, a Dimitrov Ezenkívül igen jó forgalmat ros belterületén nincs meg- utcában pedig ugyancsak 400 bonyolít le az acélárugyár — felelő, korszerű világítás, a folyóméteren higanygőz vi- 10 000 kötetes és a tűzhely­külső terület —, öreg Józsefi, lágítást alkalmaznak. így gyár, üveggyár 3—4 ezer köte- Idegér, Károly akna, Űj te- nemkevesebb, mint 4200 fo- tes könyvállománya is, a lep, Vadaskert — ellátottsága lyóméter hosszúságban kor- szakszervezeti könyvtárak te- még rosszabb. Nagy hiányos- szerűsítették a város közvdlá- vékenységéről már nem is ságot vont maga után az is, gítását. szólva, hogy a fejlődés következté­ben történő építkezéseket nem követte megfelelő ütem­ben a közvilágítás korszerű­sítése, bővítése. Ma azonban —, ha a ko­rábbi panaszok valamennyije nem is nyert orvoslást még — már másképpen beszélünk megyénk székhelyéről, avagy ahogyan megyén kívüliek mondják: Palócország, a nóg­rádi iparvidék székhelyének közvilágításáról. Ma már örömmel állapítják meg a városban lakók és a vendé­gek egyaránt: fényárban úszik a város. Mert mi is történt? Az eddigi korszerűt­len világosítást átépítették. Nézzünk csak szét a város­ban. A Rákóczi utca 500, a Kossuth utca 500, Bartók Béla utca 400, a Bajcsy Zsilinszky Endre utca 300 fo­lyóméter hosszban „neonosít- va” van, fénycsővilágítással Adagolás a kohóba. Munkában a Buda-brigád. Film, színFiáz Bár sok panasz elhangzott már a város kulturális életé­ről, sokszor elmondották a város dolgozói — joggal, jog­talanul —, hogy kevés a mű­velődési, szórakozási lehetőség Salgótar j ánban. Salgótarjánban ma 10 mű­velődési otthon működik, csaknem 2400 személy befo­gadásával. Műsorpolitikájúk sem olyan rossz, sőt! Ha csak az acélárugyárit nézzük is, azt láthatjuk, hogy a Petőfi színjátszócsoport sok nagy­szerű előadással lepte meg már közönségét. Itt került be­mutatásra a többi között a „Nem vagyunk angyalok", a „Harag napja“, a „Pygma­lion” stb. című nagysikerű mű. De hasonlóan bővelked­tek sikerekben akár az üveg­gyár akár a tűzhelygyár, vagy a bányai művelődési otthon műsorpolitikája is. A város művelődési ottho­nának számát növeli majd az a 300 000 forintos beruházás­sal készülő is, amely Somlyó bányatelepen kerül 1960. év elején átadásra. Feltétlen kielégíti az igé­nyeket a város filmszínháza is. összesen tíz — ebből kettő idényjellegű — vetítővászonon jelennek meg a film képei, nyolc filmszínházban egy­szerre 2658 személy vehet részt az előadásokon. 171* •• „T " két, szarvasmarhakat hizlal- ttll. lí. Sk H.&9^VSZCP11« lllZtfttO JOVCi tunk, s 40 ezer forintot ho­zott a gyapjú. Emellett igye­Már messziről látszik, hogy a havas határban emberek hajladoznak. Közelebbről a fejsze csattogása is hallatszik, a salgótarjáni Üj Élet Termelőszövetkezet tagjai termelik ki a fát. Tűzrevalót, meg bányafát készítenek. Serényen folyik a munka, mert a fa értékesítéséből befolyt pénz is a munkaegység részesedést növeli a termelőszövetkezetben. S ezt most különösen számon tartják, mert zárszámadásra készül az Üj Elet. Éppen egy esztendeje, hogy a termelőszövetkezet tag­jai közösen dolgoznak. Egy esztendeje, hogy felhagytak a domboldalra futó szalagparcellák művelésével az egy-két szarvasmarhával, hogy közösen dolgozzanak, boldoguljanak tovább. S a termelőszövetkezetben már az első évben is szép eredményt értek el a tagok. A gabona átlagtermése jól sike­rült. Két kilogramm kenyérgabonát kapnak munkaegysé­genként a tagok. Ezenkívül a termelőszövetkezetben rend­szeressé tették a havonkénti munkaegység előlegosztást is. Olyan biztos ez, mint az ipari dolgozók havi fizetése. Min­denki annyit kap, amennyit a hónapban végzett munkája után megérdemel. Azt is elmondták, hogy nincs a termelő- szövetkezetnek egyetlen olyan tagja sem, aki ne vágna az idén egy hízott sertést. Sőt, olyanokat is említettek, mint Torják Mátyás, meg jó néhány társa, akinél a télen két­szer is munkája akad a böllérnek. De egy alakuló, formálódó fiatal közösség első eszten­dejét értékelni igen nehéz feladat. Egyrészt azért, mert egy esztendő nem olyan nagy idő, hogy lényeges változást le­hetne felmutatni a gazdálkodásban, másrészt idő kell ah­hoz is, hogy megismerjék egymást, megszokják a közös mun­kát a termelőszövetkezet tagjai. Annyi azonban bizonyos a salgótarjáni Üj Elet Termelőszövetkezet, az alakulás óta eltelt egy esztendő alatt minden igyekezetével azon dolgo­zott, hogy megteremtse a nagyüzemi gazdálkodás alapjait, amelyre a következő esztendőben mint biztos alapra épít­het. De hadd beszéljen erről a termelőszövetkezet brigád­vezetője: — Az idén az állattartás volt az, amire a legnagyobb gondot fordítottunk, ez hozta a legtöbb bevételt. Sertése­keztünk kialakítani a földterülethez szükséges tehénállo­mányt is. Azután arról beszélgettünk, hogy a növénytermelésben a kertészet jövedelme járult igen komolyan hozzá a tagok jövedelmének növekedéséhez. Több mint 120 ezer forintot vettek be az idén a zöldfélékből. — Jövőre tervezzük, — folytatta tovább a fiatal bri­gádvezető — nagyobb területen kertészkedünk. Nagysze­rűen bevált az idén. Mert esténként a termelőszövetkezet irodájában sokáig ég a villany. A termelőszövetkezet vezetői, szakemberek dugják össze fejüket: tervezik a következő esztendőt. S a számok mögött lassan kibontakozik az új év képe. Szinte már látják a húsz anyasertés malacait, melyre szerződnek, s a 30 növendékmarhával is igen szép jövedelemre tesznek szert, ötszázra emelik a juhok számát, mert a gyapjú, meg a sajt szépen fizetett az idén is. Jövőre termővé fordul a 20 hold gyümölcsös nagyobb része, s ehhez még telepíte­nek. Egyre több árut ad a salgótarjáni Üj Elet Termelő- szövetkezet is az államnak, azon túlmenően, hogy mind gazdagabb, tartalmasabb lesz a termelőszövetkezeti tagok élete. Nem csoda hát, ha a szövetkezet tagjai féltik, óvják a közöst, egy esztendei kemény munkájuk eredményét. Nemrégiben három fegyelmezetlenkedő ügyében jött össze a közgyűlés. A termelőszövetkezeti tagok nyíltan föltették a kérdést: — Vagy megváltoztok, s itt, a termelőszövetkezetben dolgoztok becsületesen tovább, vagy pedig, ha a szép szó nem használ, hagyjátok itt a szövetkezetei. Mondanom sem kell, hogy a három tag azóta minden igyekezetével azon van, hogy kijavítsa a becsületükön esett csorbát. Így élnek, dolgoznak a tagok a salgótarjáni Űj Elet Termelőszövetkezetben. Egy esztendei múlt áll mögöttük, s előttük a nagyszerű, biztató jövő, amely olyan lesz, ami­lyenné formálják, alakítják a termelőszövetkezet tagjai. Befejezésül még annyit: az alakulás óta 25 új tag írta alá a belépési nyilatkozatot, mert úgy látták, nyugodtabb, biztosabb itt az élet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom