Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-24 / 102-103. szám

I 15 Néhány szó a dísztárgyakról André Chamson: A csodák kútja Képrejtvény zfcárgy a talminak, a viszont polctetőn, könyvszek- nebb városi lakásnak is dí­k, a giccsnek a me- rény rekeszben szétszórva szére válnak ezek, mennyi­Nincs jóizlésű em- kellemesen tagolják az egy- vei inkább szépíthetik a vi­ehangolóbb lát- hangúságot. Hamutartó, ci- déki otthonokat! Egyébként mint a vitrinek bezárt garettadoboz, gyümölcstál pe-. ma az iparművészet mellett megszállás idején — a „sors­ijai, a használaton ki- dig kerüljön az asztalra, áll- erősen fejlődőben van az csapások korában”, ahogyan ványra, szóval oda, ahová ipari művészet, a sokszorosí­tott gyári áru művészete is: találunk már tömegáruban is ,, Sajnálatos módón igen el- nemes formájú edényeket s illegálisán. A háborúról, a terjedt a kispolgári giccs, vi- valóban művészi üvegholmi- rabságról, a szenvedésekről szekrény másik álroman- déki városainkban és falun, tat, de egyes divatjamúlt szól ez is, mint annyi más kialakítása, a misztikus Pedig az ízléstelen, vásári ólamkristályok ízléstelen min- ellenállási regény, de abban ágítású, csillogóüvegű dísztárgyaknál, bazáráruknál fáikkal még mindig mérgezik különbözik tőlük hogy íróját krény. A nagyobb kerá- sokkal szebbek a népi kerá- a közízlést, és kevés kivétel­korsók, tálak, vagy fi- miák, háziszőttesek, kézimun- lel ezt mondhatjuk el a por­.k nem valók üveg mögé, kák, szőnyegek. A legmoder- celánszobrokról is. a mára lehangolóbb lát- nint a vitrinek bezárt íjai, a használaton kí- züsttárgyak, szentimen- emléktárgyak közszem- való. A. vitrin ma már épp i elavult, mint a kombi­„A csodák kútja” a német az író nevezi — született, 1943-ban jelent meg először A tésztasütés törvényei kevert tészták készítése az ajtatját ne nyitogassuk, megégett, faragjuk le és szárazabb oldalára kenjük a töltéseket. nem annyira a megszállás, az ellenállás történeti esemé­nyei, mint inkább a nyomor és a szolgaság lelki vetületei érdeklik. A kitűnő francia prózairónak első regénye ez, amely magyar nyelven is megjelenik. án a tojássárgáját mindig mert a tészta összeesik, osra kell keverni. Zsírban sült tésztánál a ■a vaj van a tésztában, zsl'r legyen^ bő és forró, a tor először a vajat kell tésztát kévés cukorral keszit­teverni. Citromlevet csak a sak. különben magaba szívja sz masszához adjunk, mert a , , izekap a zsiradék. , A tortatesztat - bármilyen . , T. , von formában készítettük - csak Ha a legkulonbozobb gepek gyorsabb kevésbé fárasztó is ..ik'iLibtin akkor vágjuk ketté, ha tel- állnak is a háziasszonyok minden háztartási munka, de KU1 oe jesen kihűlt. Ha a teteje rendelkezésére, s könnyebb, ha a főzés, mosás, bevásár­'/vvw'^vvvvvw^/vv'/vs/'/w^VWvVVVWVV>iWW^AAA/VWVVVWw^^ lás vasalás takarítás javít­A dolgozó nő időbeosztása csipetnyi so, 'len lesz. lígabb tészták sütése előtt oádogtepsit vajjal és por­iorrai kenjük ki, a sűrűbb- vajjal, liszttel. V vajas tésztákat erősebb gnál, a kevert tésztákat rsékelt lángnál süssük. ra nem vagyunk bizonyo- abban, hogy megsült-e a :ta, szúrjunk bele kötő- Addig kell sütni, amíg a tisztán, ragacsosság nél- húzzuk vissza. .esztős tésztához használ- c friss élesztőt és langyos el dolgozzuk el. Minden kiló liszthez egy deka ztőt számítsunk, i kelt tésztát sütünk, a ne legyen nagyon forró, or a tésztát betesszük, t külseje megég, belseje g nyers marad. Tilos tészta esetében ép- az ellenkezőjére ügyel­ik. A sütő forró legyen és A tavaszi torlódások vé­gett MAR MOST adja le RUHÁIT isztításra és festésre a PATYOLATNAK, itvevőhelyek: Salgó­tarján, Rákóczi-u. 17 és 239. (419) gatás kizárólag a nő köteles­sége, akkor a gépek sem old­ják meg a kérdést. Ebből következően a legfontosabb a családtagok segítségének — nem véletlen és szivességsze- rű, hanem idejükhöz és ked­vükhöz mért — megszervezé­se. Lássuk csak, melyek azok a munkák, amelyeket a leg­lelkiismeretesebb háziasszony is rábízhat férjére, fiára, Lá­nyára. Bevásárlásnál: a tartós, ál­landó minőségű élelmiszerek, tej, kenyér beszerzése. Takarításnál: az ágynemű szellőztetése, ágyazás, seprés, portörlés, parkett-kefélés, ab­laktisztítás, tüzelő beszerzése, fűtés, tűzhelyek karbantartá­sa. Konyhában: edénytörölge­tés, zöldségfélék megtisztítá­sa, hámozása, őrlése, hosszan fővő ételek időnkénti kava- rása, hüvelyesek válogatása, tisztítása, szitálás, habkeve­rés, stb. Mosásnál öblítés, facsarás, teregetés. ^Pétiké (ár Kaffka Margit, századunk nagyiiónője, gyönyörű versben örö­kítette meg kisfia első lépéseit: Hány embert látunk ezen a képen? Négyet? Ne hamar­kodjuk el a választ, mert, ha valaki jó számoló és megfigyelő, akkor még tizenkilencet is felismerhet. Kik vasalas —, hiszen úgysem ezek? elég ráncmentes soha az ing... Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova, együgyű, — tündéri nesszel Most tipeg által egy ócska szobán Vasalásnál: esetleg maga a , — Ébred, a szivem játékos iooIoc h i c vein ii cfTTOAm Elborít hóhefér virágeső, Amikor látom, a kacagásom, Hangosan, édesen csapkod elő. Ügy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én ennek is, annak is kiáltani vágyom: — Tip-tip! Megindult. Pétiké jár! . . . Téli mintaétrend fő: ebéd: rántott leves, vasár- pi sült zöldbabfőzelékkel, sült k. icsora: kocsonya ecetes tor- val, tea, aprósütemény. td: ebéd: rakott karfiol, egy- .jásos olcsó torta. icsora: mirelité reszelt máj, na. rda: ebéd: zöldborsóleves, da- Ithús-pogácsa burgonyával, rskompót. acsora: lecsó kolbásszal. Hörtök: ebéd: bableves, tejbe* izs. Vacsora: nyúlpástétom, szalonna, tea. éntek: ebéd: tonhal pongyolá­ban (lisztbe, mustáros tojásba forgatva), grízes morzsa ribizke öntettel. Vacsora: rántotta, tea, sült tök. Szombat: ebéd: húsleves, libaapró­lék zöldborsós rizzsel, kompót. Vacsora: töltött libanyak, fran­cia saláta. Vasárnap: ebéd: húsleves, liba­sült sültburgonyával, párolt ká­posztával, citromkrémtorta. Vacsora: libamáj, libatepertő, tea. Nincs ennek az étrendnek egyetlen olyan napja sem, ami­kor ne ennénk gyümölcsöt, vagy nyári főzeléket, illetve olyan vi­tamint, amire szervezetünknek szüksége van. A sült tök magas B-vitamintartalmú, ki ne hagy­juk téli étkezésünkből. Zuzmarás, havas téli nap volt. A virágoskert kihalt ágyásai között két szürkebundás fickó igyekezett a magtár felé; Egér Emil és a mamája. — Hej, de hideg van! — va­cogta Egér Emil, mert a kopasz orgonabokorról hó zuhant a nya­ka közé. — Ne búsulj - vigasztalta egérmama — a magtárban jó meleg lesz ám! Valóban jó me­leg volt a magtárban. S mennyi finom ennivaló! Volt ott köles, napraforgó, kukorica, tán’ még borsó is akadt. Vígan is szalad­gált egy pár napig az öreg zsá­kok között Egér Emil. Ám a negyedik napon megunta a bé- kességes helyet és válogatni kezdett az ennivalóban. — Ó, mindig csak a búzát, kukoricát rágcsáljam? — nyafog­ta kényeskedve. — Mindig a zsá­kok közt futkározzak? — Ejnye - mondta az öreg egér —, hová mennél ilyen csi­korgó hidegben? Építettél ma­gadnak házat, mint a hangyák? Gyűjtöttél eleséget, mint a mé­hek? Hetykén válaszolt erre az egér­fióka: — Nem gyűjtöttem én. De van elég az emberek éléskamrájá­ban.- A kamrában? - ijedt meg egérmama. — De hiszen oda be ne tegye egér a lábát, ha kedpes az élete! — Akkor is kamrába akarok menni! — toporzékolt Egér Emil. De erre már egérmama is el­vesztette a türelmét s jól nyakon- teremtette a haszontalan sem­mirekellőt. Duzzogva kullogott erre a mamája után s egész nap egy porlepett zugban heve- részett Egér Emii. Immel-ámmal nyúlt az ebédhez is, mint aki nagy dolgot forgat a fejében. Mikor azután egérmama elszuny- nyadt kényelmes zsákdarabján, usgyi, kisurrant a magtárból. Futott-futott, meg sem állt a ház tornácáig, a konyha ajta­jáig. A konyha ajtaján kis rést talált: hipp-hopp, átsurrant raj­ta. No, volt bámészkodni valója odabent! Amerre csak nézett, mindenütt tányérok és edények ragyogtak. A fényes rézüsttől úgy megijedt, hogy hanyatt- homlok menekült a szomszédos helyiségbe. Hanem a látványtól, ami itt várt rá, szeme-szája tát- va maradt. Volt itt sonka, kolbász, garma­dával, dió tengernyi, sajt malom­keréknyi és megszámlálhatatlan befőttesüveg. Hej, széles jókedve kerekedett, mert annyit már lá­tott, hogy az éléskamrába ve­tette a jó Szerencsé je. Végigfut- kározoti a polcokon és bukfen­cezett örömében. Később felfe­dező körútra indult és jól be- lakmározott a finom ennivalók­ból. Ez volt azután az igazi élet! Hej, de pompás mulatság volt a polcokon viháncolní és sza­badon torkoskodni, kénye-kedve szerint. Két napig úgy élt, mint valami eg ér fejedelem. Mit gon­dolt ő már a magtárra, meg a mamájára! önhitt lett és felfu- valkodott. Már az egész kamrát a sajátjának tekintette. * Mindent összerágott, ami csak eléje akadt. összerágta a szalonnát, belekapart a lisztbe, belenyalt a mézbe és körülrágcsálta a befőt- tesüvegek papírjait. Mindenbe belekóstolt. No, de hát ez is lett a veszte. Egy reggelen hazaérkeztek a ház lakói, akik a karácsonyi ün­nepeket vendégségben töltötték. Hirtelen nyílt a kamraajtó s nagy késsel a gazda lépett be, hogy szalonnát vágjon. No, hi­szen vághatott is belőle. Ügy össze-vissza volt az rágcsálva és karmolúszva, hogy haragosan csapta le a kést: — Fékomadta — teremtette, itt egér garázdálkodott! Azzal se­besen rakosgatta az üvegeket a polcról, de persze az ajtót is gondosan betette maga mögött. Egyszeriben szűk lett a világ Egér Emil számára! A legfelső polc széléről fejest ugrott a mélységbe, s csak kis híjjá, hogy nem a zsírosbödönbe esett. Most kezdődött csak igazán a kergetőzés! Egér Emil ide-oda cikázott: mozsár mögött, teknők alatt keresett menedéket, de a gazda botja mindenütt nyomában járt. Egyszer azután a gazda megunta a hajkurászást és csel*» hez folyamodott. A kamra egyik szegélyén ott lógott a viseltes csizmája. Leakasztotta az egyik csizmát és szép csendesen a sa­rokba fektette. Azután bőszen megzörgette a tepsiket, lábaso­kat, hogy Egér Emil rémülten iszkolt ki közülük. Futott, ro* hant, míg a cszima tátongó tor­kát meg nem pillantotta. — Not csakhogy menedéket találtam! -* lihegte, s uccu, beszaladt a csiz­mába. Több se kellett a gazdá* nak! Felkapta a csizmát s mi­után a szárát jó szorosan ősz- szefogta, kivitte az udvarra. Palkó éppen arra szánkázott és csodálkozva kérdezte:- Mit csinál a csizmával, édes­apám?- Vizet töltök bele, hogy el ne szaladjon! — nevetett a gaz­da s már zúdult is a víz a csiz­mába, azaz szegény Egér Emil nyakába. Hej, de hideg volt! Csak úgy krákogott, prüszkölt őkelme, még a kabátja is át­ázott szempillantás alatt. Talán ott is fullad, ha idejekorán ész­re nem vesz egy lyukat a csiz­ma talpán. Ezen keresztül gyor­san kiugrott s úgy elhordta ázott irháját, hogy mire a gaz­da észbekapott, árkon-bokron túl járt. No, volt nemulass otthont amint csuromvizesen odasomfor- dált a mamája mellé. De most az egyszer maga is úgy érezte, hogy rászolgált a büntetésre. Azon túl soha sem torkoskor dott, hanem jóízűen megette az ebédet és messziről elkerülte az éléskamra környékét. VÁRSZEGI GYÖRGY 'féle csodabogár feje látható ezen a képen?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom