Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-24 / 102-103. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! nógrádi Népújság ■mum« inni rum murin mi ~ iiiíhi in mi mii nini itt rr~TT~ AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xv. Évfolyam, 102—103. szám. ára: 1,20 Ft 1959. december 24. Békét a világnak... Az emberek soha olyan áhítattal, belső megindultsággal nem mondtak még ki szót, mint ezt a rövidkét: béke. Ilyenkor kará­csonykor meg egyenesen óriásivá nő a béke gondolata, de olyannyira, hogy valami kü­lönös dologra készteti az embereket, ami­vel kifejezik békeóhajukat. Hallgassuk csak annak a romhányi asszonynak szavait, aki valószínű soha nem foglalkozott hivatás­szerűen versírással, de a karácsony és a ibéke gondolata versfaragásra késztetté: „Karácsony békét hoz — Mindig a családba, — Hozzon békét most is — Az egész világra.” Igaz, ezek a sorok nélkülözik a versírás szabályait, de őszinték, békét óhajtók. Egé­szítsük ki a „költő” gondolatát, a költő gondolatával: „Békét, békét a világ­nak, — De ne zsarnokkénytől, — Békét csu­pán a szabadság — Felszentelt kezétől.” Igen, ez a mi békénk, ezért harcolunk, küzdünk, ezt a békét óhajtjuk. És szóljon most a XIX. század embere mellett a XX. század embere, aki milliók nevében mil­liók gondolatát tolmácsolja: „A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a harcot a tartós és szilárd békéért. A kommunista pártok a békéért küzdő összes haladó erők élcsapatában haladnak.” (VII. kongr. Hrus­csov.) Nem a hópelyhes, fenyőág hangulatú ka­rácsony megrontó ja akart lenni az előbbi néhány gondolat, hiszen valóban tán’ nincs is a földnek olyan része, ahol ezen a na­pe .1 ne ragadná el az embereket az ünnep­lés hangulata. Talán ember sincs, akit ne fűzne valamilyen soha nem múló emlék a csillagszórós, gyertyafényektől ragyogó fe­nyőfához. Ha másért nem, gyermekeink bol­dogságáért, ma is odaállunk ünnepelni a fa alá és nyújtjuk az ajándékot. Eltölti az em­bert egy megmagyarázhatatlan érzés, ami­kor megtölti a szobát a gyermekkacaj, az ajándék okozta öröm. De mi nemcsak ezen az estén és az ünnep néhány napján aka­runk boldogságot, békés hangulatot és nem is csupán a családi házon belül, hanem mindig és mindenütt a széles földkereksé­gen. Mi, a mai kor emberei nem vagyunk ha­mis illúziókat kergető, csodákat váró em­berek. Szívesebben élünk a valóságban, mint a valószínűtlenségben. Mi már sók min­dent megtanultunk. Az élet tanított meg. Itt élünk, akik vagy mint gyermekek, vagy már mint felnőttek éltük át azokat a ka­rácsonyokat, amelyek a szegény emberek számára olyanok voltak, mint a szörnyű vi­harban hányódó hajónak két napra valami védett helyre való jutása. E két nap misz­tikus hatása alatt elhitették, hogy béke van a földön. De a két nap után ismét szabad­jára indultak a farkastörvények. Aki sze­reti, kívánja az ilyen békességet, az csak tegye el magának, ringatózzék vele. Nekünk, dolgozó embereknek olyan béke kell, amely­ben jottányit sem csorbul az emberi méltó­ság, amely megfékezi a pusztítani akaró­kat; amely őrködik az emberiség álma fe­lett; amely védőkart nyújt a gyermeknek, a magatehetetlen öregnek, az emberiség ja­vát szolgáló életerős, alkotó kezeknek. Nekünk millióiknak ilyen béke kell. Mi karácsony estéjén is ilyen békét óhajtunk! Nagyon igazak azok a szavak, amelyeket Nyikita Szergejevics Hruscsov legutóbb Ma­gyarországon jártakor mondott: „Mi to­vábbra is következetesen fogunk harcolni a békés együttélésért, a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért” A népek ebben a harcban követik Nyikita Szergejevics Hrus- csovékait, mert ez a harc már eredményt hozott, és eredményt hoz. Akinek módjában van, megéri a fáradt­ságot, lapozza vissza az 1958. évben meg­jelent újságokat. Omán: súlyos harcok. Tajvan: ágyúzzák a kínai partokat. Jordá­nia: véres összetűzések. Pusztítás, gyilkolás szerte a földön. Az államférfiak hideg hangú leveleket váltanak. És feszül, egyre feszül a nemzetközi légkör. Szinte hallani Mars dübörgő lépteit. De a világ azon fele, ahol éltető erő a béke, az emberibb világot épí­tők tábora elszántan küzd a pusztítás ellen. Bízik és hirdeti: a fennálló nézeteltérése­ket békés úton közös nevezőre lehet hozni. És folytatja küzdelmét a világbéke meg­mentéséért. 1959 már úgy foglalja el helyét a törté­nelem lapjain, mint a béke újabb győzel­mének éve. Elnémulnak a fegyverek és a hideg hangú levelek helyett útra kelnek a politikusok. Macmillan Moszkvában. Montgomery Moszkvában. Nixon Moszkvá­ban, Amerika ünnepli a szovjet miniszter­elnököt. Sürögnek, forognak a diplomaták, a béke ellenfelei éppen úgy, mint az olaj­ágat hordozók. De a béke erői már legyőz- hetetlenek. Erejük van, rettentő erejük. Mil­liók és milliók összefogásából adódó erő. És ott van a béke erőinek technikai fölénye is az eget ostromló rakétában. A világ egy­szerű emberei megnyugvással, örömmel lát­ják ezeknek az erőknek nagy növekedését. Ez az esztendő már így érkezett a kará­csony ünnepéhez. A legszebb ajándékot, a béke győzelmét teszi a családi hajlékok csil­logó fáeskái alá. Nyikita Szergejevics Hrus­csov milliók nevében tovább hirdeti: „Re­méljük, hogy az ezután következő legmaga­sabb szintű találkozók újabb lépést jelente­nek a teljes leszerelésért, az egyetemes biz­tonságért.” S a napokban világgá röppent a hír, jött, mint egy nagyon, nagyon várt ajándék: megegyeztek a legfelsőbb szintű kormányfői találkozók helyében és időpont­jában, amelyet újabb és újabb találkozók követnek majd. Hát nem üdébb zöldnek, nem csillogóbb­nak látja az ember a karácsonyfát? Hát nem ezer hárfa karácsonyi muzsikáját hallja zengeni a bejelentések nyomán, az oly’ sok bánatosat hallott emberi értelem? Hiszen a béke életeket ment, a legdrágábbat, az em­beri életet. Hiszen a béke szerelmet fakaszt, boldogságot hoz. Hát nem muzsika ez az emberi fülnek? Igen, mi így szeretjük a békét. Szeretjük, mint az életünket. Mi harcolunk a békéért, mi megvédjük a békét. S bár legyen száz­szoros is a győzelmünk, amíg szükség van rá, készen állunk, örülünk a győzelemnek, de tudjuk: a békéért, a béke izmosodásáért még sok munkát kell végezni. Igen, most ezen az ünnepen, ezen a békét hirdető ün­nepen teszünk fogadalmat; a békéért min­denre készen állunk. Tudjuk, vannak még ellenfeleink, de számolunk létükkel. Nagy örömmel vesszük tudomásul a béke ez évi győzelmeit. Ne lássék szerénytelen­ségnek, de a győzelem megszületésének elő­segítésében benne tudjuk hazánk nehéz vi­szontagság utáni megerősödését, amely két kezünk munkájának gyümölcse. Mondtuk: közel sem tudjuk befejezettnek művünket, de ha hozzájárul hazánk erősödése a világ­béke sikeréhez, méginkább hozzá fog já­rulni a holnap végzett mindennapi dolgos cselekedetünk. Nem frázis az, hogy a min­dennapi munka — eredménye szülessen az a kohóknál, a bányákban, vagy a falvakban — erőt sugároz, hitet nyújt. Mert ki nyújtsa ezt, ha nem mi, akik legőszintébben hirdet­jük, hogy béke kell a világnak. A békéért ma nem fegyverrel kell harcolni, hanem munkával, alkotó cselekedettel. Bármilyen hétköznapinak is tűnik ebben az ünnepi hangulatban, de nem lehet szó nélkül hagyni a napjainkban végbemenő nagy át­alakulást a falvakban. Ez az átalakulás ha­jának, egyénnek gazdagodást hoz, a gazdag­ság pedig erőt jelen. Az erő pedig a békét. Hétköznapi dolog ez az ünnepi hangulat­ban, de így van. Karácsony van. 1959 karácsonya. Méltán nevezhetjük e karácsonyt a béke karácso­nyának. Sók-sok karácsonyt szeretnénk bé­kében. Békességes hangulatú, fennkölt ér­zéseket fakasztó karácsonyt. Olyat, amelyen minden bántódás nélkül az egész világon odatehetik a karácsonyfa ékes díszének a népek függetlenségét, az emberi jogok tisz- teletbentartásáit, és a szocializmus hívei szá­mára a szocializmus győzelmét, hogy tel­jesüljön annak az egyszerű romhányi asz- szonynak az óhaja, amelyet így fejez ki: ..Legyen békés, boldog ez a szép karácsony és a bánatos arcokon is örömkönny csillog­jon.” Rajtunk is múlik, hogy így lejyen! Mintegy 200 javaslat a tanácstagi beszámnléknn Ebben a hónapban kezdőd­tek meg Salgótarjánban a tanácstagi beszámolók. Eddig már 83 tanácstag tartotta meg beszámolóját, amelyen a lakosság megjele­nése igen jó volt. A beszámo­lókon mintegy 200 javaslat hangzott el. Igen sokan felve­tették a kisebb utcák közvi­lágításának szükségességét. A vízellátásról, a szennyvíz, csapadék elvezetéséről is sok helyen szó került. Jelentős mértékben foglalkoztak a ja­vaslatok a város tisztaságá­val. Sokan a kereskedelem áruválasztékát, míg mások az udvariasság hiányát vetették fel. A bányafürdő jövő évi üzemeltetésére is több javas­lat hangzott el. Az elhangzott javaslatokat a tanács végrehajtó bizottsá­ga a jövő évi várospolitikai és fejlesztési tervekben, va­lamint a második ötéves terv­ben hasznosítani fogja. Újabb termelőszövetkezeti községek: CSERHÁTHALÁP, TERESKE, NÖGRÁDM ARCAL, SZÉCSÉNYFELFÁLU, IPOLY- TARNOC, KIsBÁGYON, MATRAMINDSZENT, SZUHA, HÉHALOM ÉS KARANCS­LAPUJTÖ Egyre növekszik megyénk­ben az olyan dolgozó parasz­tok száma, akik belátják, hogy számukra az egyedüli járható út a termelőszövetke­zet, a nagyüzem és akkor döntenek helyesen további életüket, jövőjüket illetően, ha a termelőszövetkezetben dolgoznak tovább. Az elmúlt egy hét alatt megyénkben újabb tíz terme­lőszövetkezeti község alakult. Cserháthaláp, Nógrádmarcal, Tereske, Szécsényfelfalu, Ipolytarnóc, Kisbágyon, Mát- ramindszent, Szuha, Héhalom és Karancslapujtő dolgozó parasztjai határoztak úgy, hogy felhagynak az eddigi gazdálkodási móddal, s a ter­melőszövetkezetben boldogul­nak tovább. Ezekkel a közsé­gekkel, a november 1-e óta alakult termelőszövetkezeti községek száma eléri a 14-et. Az újonnan alakult ter­melőszövetkezetekkel me­gyénkben 118-ra emelke­dett a működő termelő- szövetkezetek száma és 56 község lett termelőszövet­kezeti község, ahol a dolgozó parasztok túl­nyomó többsége a nagyüzemi gazdálkodást választotta. A november 1-e óta alakult valamennyi termelőszövetke­zeti községben a termelőszö­vetkezeték megtartották az alakuló ülésüket. Nemtiben már az alakulás utáni első közgyűlés is megvolt. A ter­melőszövetkezeti tagok elfo­gadták a mintaalapszabályt és több, a szövetkezetét érin­tő problémát is megvitattak. Az újonnan alakult ter­melőszövetkezetekben, már arról folyik szó, ho­gyan tovább a következő, az új gazdasági évben. Ezekben a községekben már dolgoznak a gazdasági szer­vező bizottságok, szakembe­rek adnak segítséget a tava­szi induláshoz, a következő évek gazdálkodásának kiala­kításához, a tervezéshez. Szügy községben már a földrendezési munkálatok folynak. Ezzel párhuzamosan az érsekvadkerti gépállomás két traktorosa mélyszántást végez, hogy megfelelően elő­készítsék a tavaszi vetésű nö­vények alá a talajt. Megkezd­ték azon állatok, szerszámok, gazdasági eszközök számbavé­telét is, amelyeket a dolgozó parasztok a termelőszövetke­zetbe visznek, hogy könnyeb­bé tegyék az indulást. A számbavételi munka befeje­zése után kerül sor a felérté­kelésre. Nógrádszakálban az új ter­melőszövetkezetnek különösen az állattenyésztés fellendíté­sére vannak komoly tervei. Tervezik az ipolymenti szarvasmarha-fajta nagy­üzemi tenvész’ését, me-t ere nagyszerű lehetősé­geik vannak. A vetett takarmány biztosítá­sa mellet a 460 hold kitűnő minőségű rét is ezt a célt szolgálja. Nagy jövője van Nógrádszakálban a konyha- kertészetnek is, hiszen a ta­laj rendkívül kedvező és munkaerő is van hozzá. Cserháthalápon a termelő- szövetkezetbe tömörült dol­gozó parasztok ugyancsak a nagyüzemi állattartásra, — különösen a szarvasmarha tartásra — alapozzák a kö­vetkező évek gazdálkodását. Tovább javították eredményeiket gépállomásaink A megye gépállomásai az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása ellenére tovább folytatták az őszi mélyszán­tása ^munkát, s így az éves tervet 109 százalékra teljesí­tették. Az elmúlt 10 nap alatt 2560 normálhold munkát végeztek a megye gépállomásai. A je­lenlegi kedvezőtlen időjárást gépállomásaink igyekeznek jól kihasználni, erőteljesen javítják gépeiket. Külön nagy súlyt helyeznek a munkagé­pek javítására, amelyekre a tavasz folyamán szükség lesz. 24 millióval több bevétel _ _ . r , 7,73 Ft önköltségcsökkentés, BClCfCZlß ÉVBS IBIVÉ! 13 kalóriával jobb szén, * IJSL,"neléke"JSÍÍ a szénbányászati tröszt Bár az elmúlt évben is jó eredményekről számolhattak be a Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányászai, az ez évi eredmények azonban jóval na­gyobbak mint 1958-ban vol­tak. Ebben az évben ugyanis a párt márciusi határozatá­nak irányelvei, a VII. kong­resszus tiszteletére kezdemé­nyezett munkaverseny szár­nyakat adott bányásznak és műszaki dolgozónak egyaránt. Bányászaink olyan célok meg­valósítását határozták el ép­pen a kongresszusi munka­versenyben, amelyet a már­ciusi határozat megszab, amelyeknek teljesítésével még ebben az évben el­érik egyes mutatók 1960- ra tervezett szintjét. Ilyen volt a többi között a ter­melékenység növekedése, az önköltség csökkentése, a szén minőségének, fűtő­értékének javítása. Ezeknek a céloknak meg­valósításával 8,3 millió forin­tos árbevételi többletet vál­laltak a pártkongresszus tisz­teletére. A szénmedence dolgozói érezték azt a nagy felelőssé­get, amely rájuk hárult. Érez­ték, hogy minden ténykedé­sükkel, vállalásuk maradék­talan teljesítését közelítik meg. Ezért a műszakiak olyan segítséget adtak a szénfalon dolgozóknak, hogy hétről hét­re, hónapról hónapra egyre jobb eredményekről számol­hattak be bányászaink. A kazáriak, kányásiak, nagybá- tonyiak, ménkesiek — meg a többiek is egymással ve­télkedve harcoltak a többért, a jobbért, az olcsóbbért. És az eredmény? A birto­kunkban lévő eddigi tény- számok igazolják ezt az ál­lítást. Bányászainknak sike­rült végrehajtaniok válla’á- sukat. Az év 11 hónapjának átlagában például 7,73 forinttal termeltek olcsóbban egy tonna sze­net, mint azt a terv elő­írta. Tröszti szinten 7 kilogrammal növelték az összüzemi teljesítményt, s 13 kalóriával javult éves szinten a szén fűtőértéke. Ezek a tényezők idézték elő azt, hogy a párt VII. kong­resszusa tiszteletére vállalt 8,3 millióval szemben eddig 24,4 millió forintos árbevételt ér­tek el. Szénbányászaink kedden újabb győzelmi jelentést to­vábbíthattak. A bányaüzemek után ezen a napon a tröszt is befejezte éves tervét — év végéig még mintegy 50 000 tonna jó, minőségi szenet adnak népgazdaságunknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom