Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)
1959-12-24 / 102-103. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! nógrádi Népújság ■mum« inni rum murin mi ~ iiiíhi in mi mii nini itt rr~TT~ AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xv. Évfolyam, 102—103. szám. ára: 1,20 Ft 1959. december 24. Békét a világnak... Az emberek soha olyan áhítattal, belső megindultsággal nem mondtak még ki szót, mint ezt a rövidkét: béke. Ilyenkor karácsonykor meg egyenesen óriásivá nő a béke gondolata, de olyannyira, hogy valami különös dologra készteti az embereket, amivel kifejezik békeóhajukat. Hallgassuk csak annak a romhányi asszonynak szavait, aki valószínű soha nem foglalkozott hivatásszerűen versírással, de a karácsony és a ibéke gondolata versfaragásra késztetté: „Karácsony békét hoz — Mindig a családba, — Hozzon békét most is — Az egész világra.” Igaz, ezek a sorok nélkülözik a versírás szabályait, de őszinték, békét óhajtók. Egészítsük ki a „költő” gondolatát, a költő gondolatával: „Békét, békét a világnak, — De ne zsarnokkénytől, — Békét csupán a szabadság — Felszentelt kezétől.” Igen, ez a mi békénk, ezért harcolunk, küzdünk, ezt a békét óhajtjuk. És szóljon most a XIX. század embere mellett a XX. század embere, aki milliók nevében milliók gondolatát tolmácsolja: „A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a harcot a tartós és szilárd békéért. A kommunista pártok a békéért küzdő összes haladó erők élcsapatában haladnak.” (VII. kongr. Hruscsov.) Nem a hópelyhes, fenyőág hangulatú karácsony megrontó ja akart lenni az előbbi néhány gondolat, hiszen valóban tán’ nincs is a földnek olyan része, ahol ezen a nape .1 ne ragadná el az embereket az ünneplés hangulata. Talán ember sincs, akit ne fűzne valamilyen soha nem múló emlék a csillagszórós, gyertyafényektől ragyogó fenyőfához. Ha másért nem, gyermekeink boldogságáért, ma is odaállunk ünnepelni a fa alá és nyújtjuk az ajándékot. Eltölti az embert egy megmagyarázhatatlan érzés, amikor megtölti a szobát a gyermekkacaj, az ajándék okozta öröm. De mi nemcsak ezen az estén és az ünnep néhány napján akarunk boldogságot, békés hangulatot és nem is csupán a családi házon belül, hanem mindig és mindenütt a széles földkerekségen. Mi, a mai kor emberei nem vagyunk hamis illúziókat kergető, csodákat váró emberek. Szívesebben élünk a valóságban, mint a valószínűtlenségben. Mi már sók mindent megtanultunk. Az élet tanított meg. Itt élünk, akik vagy mint gyermekek, vagy már mint felnőttek éltük át azokat a karácsonyokat, amelyek a szegény emberek számára olyanok voltak, mint a szörnyű viharban hányódó hajónak két napra valami védett helyre való jutása. E két nap misztikus hatása alatt elhitették, hogy béke van a földön. De a két nap után ismét szabadjára indultak a farkastörvények. Aki szereti, kívánja az ilyen békességet, az csak tegye el magának, ringatózzék vele. Nekünk, dolgozó embereknek olyan béke kell, amelyben jottányit sem csorbul az emberi méltóság, amely megfékezi a pusztítani akarókat; amely őrködik az emberiség álma felett; amely védőkart nyújt a gyermeknek, a magatehetetlen öregnek, az emberiség javát szolgáló életerős, alkotó kezeknek. Nekünk millióiknak ilyen béke kell. Mi karácsony estéjén is ilyen békét óhajtunk! Nagyon igazak azok a szavak, amelyeket Nyikita Szergejevics Hruscsov legutóbb Magyarországon jártakor mondott: „Mi továbbra is következetesen fogunk harcolni a békés együttélésért, a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért” A népek ebben a harcban követik Nyikita Szergejevics Hrus- csovékait, mert ez a harc már eredményt hozott, és eredményt hoz. Akinek módjában van, megéri a fáradtságot, lapozza vissza az 1958. évben megjelent újságokat. Omán: súlyos harcok. Tajvan: ágyúzzák a kínai partokat. Jordánia: véres összetűzések. Pusztítás, gyilkolás szerte a földön. Az államférfiak hideg hangú leveleket váltanak. És feszül, egyre feszül a nemzetközi légkör. Szinte hallani Mars dübörgő lépteit. De a világ azon fele, ahol éltető erő a béke, az emberibb világot építők tábora elszántan küzd a pusztítás ellen. Bízik és hirdeti: a fennálló nézeteltéréseket békés úton közös nevezőre lehet hozni. És folytatja küzdelmét a világbéke megmentéséért. 1959 már úgy foglalja el helyét a történelem lapjain, mint a béke újabb győzelmének éve. Elnémulnak a fegyverek és a hideg hangú levelek helyett útra kelnek a politikusok. Macmillan Moszkvában. Montgomery Moszkvában. Nixon Moszkvában, Amerika ünnepli a szovjet miniszterelnököt. Sürögnek, forognak a diplomaták, a béke ellenfelei éppen úgy, mint az olajágat hordozók. De a béke erői már legyőz- hetetlenek. Erejük van, rettentő erejük. Milliók és milliók összefogásából adódó erő. És ott van a béke erőinek technikai fölénye is az eget ostromló rakétában. A világ egyszerű emberei megnyugvással, örömmel látják ezeknek az erőknek nagy növekedését. Ez az esztendő már így érkezett a karácsony ünnepéhez. A legszebb ajándékot, a béke győzelmét teszi a családi hajlékok csillogó fáeskái alá. Nyikita Szergejevics Hruscsov milliók nevében tovább hirdeti: „Reméljük, hogy az ezután következő legmagasabb szintű találkozók újabb lépést jelentenek a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért.” S a napokban világgá röppent a hír, jött, mint egy nagyon, nagyon várt ajándék: megegyeztek a legfelsőbb szintű kormányfői találkozók helyében és időpontjában, amelyet újabb és újabb találkozók követnek majd. Hát nem üdébb zöldnek, nem csillogóbbnak látja az ember a karácsonyfát? Hát nem ezer hárfa karácsonyi muzsikáját hallja zengeni a bejelentések nyomán, az oly’ sok bánatosat hallott emberi értelem? Hiszen a béke életeket ment, a legdrágábbat, az emberi életet. Hiszen a béke szerelmet fakaszt, boldogságot hoz. Hát nem muzsika ez az emberi fülnek? Igen, mi így szeretjük a békét. Szeretjük, mint az életünket. Mi harcolunk a békéért, mi megvédjük a békét. S bár legyen százszoros is a győzelmünk, amíg szükség van rá, készen állunk, örülünk a győzelemnek, de tudjuk: a békéért, a béke izmosodásáért még sok munkát kell végezni. Igen, most ezen az ünnepen, ezen a békét hirdető ünnepen teszünk fogadalmat; a békéért mindenre készen állunk. Tudjuk, vannak még ellenfeleink, de számolunk létükkel. Nagy örömmel vesszük tudomásul a béke ez évi győzelmeit. Ne lássék szerénytelenségnek, de a győzelem megszületésének elősegítésében benne tudjuk hazánk nehéz viszontagság utáni megerősödését, amely két kezünk munkájának gyümölcse. Mondtuk: közel sem tudjuk befejezettnek művünket, de ha hozzájárul hazánk erősödése a világbéke sikeréhez, méginkább hozzá fog járulni a holnap végzett mindennapi dolgos cselekedetünk. Nem frázis az, hogy a mindennapi munka — eredménye szülessen az a kohóknál, a bányákban, vagy a falvakban — erőt sugároz, hitet nyújt. Mert ki nyújtsa ezt, ha nem mi, akik legőszintébben hirdetjük, hogy béke kell a világnak. A békéért ma nem fegyverrel kell harcolni, hanem munkával, alkotó cselekedettel. Bármilyen hétköznapinak is tűnik ebben az ünnepi hangulatban, de nem lehet szó nélkül hagyni a napjainkban végbemenő nagy átalakulást a falvakban. Ez az átalakulás hajának, egyénnek gazdagodást hoz, a gazdagság pedig erőt jelen. Az erő pedig a békét. Hétköznapi dolog ez az ünnepi hangulatban, de így van. Karácsony van. 1959 karácsonya. Méltán nevezhetjük e karácsonyt a béke karácsonyának. Sók-sok karácsonyt szeretnénk békében. Békességes hangulatú, fennkölt érzéseket fakasztó karácsonyt. Olyat, amelyen minden bántódás nélkül az egész világon odatehetik a karácsonyfa ékes díszének a népek függetlenségét, az emberi jogok tisz- teletbentartásáit, és a szocializmus hívei számára a szocializmus győzelmét, hogy teljesüljön annak az egyszerű romhányi asz- szonynak az óhaja, amelyet így fejez ki: ..Legyen békés, boldog ez a szép karácsony és a bánatos arcokon is örömkönny csillogjon.” Rajtunk is múlik, hogy így lejyen! Mintegy 200 javaslat a tanácstagi beszámnléknn Ebben a hónapban kezdődtek meg Salgótarjánban a tanácstagi beszámolók. Eddig már 83 tanácstag tartotta meg beszámolóját, amelyen a lakosság megjelenése igen jó volt. A beszámolókon mintegy 200 javaslat hangzott el. Igen sokan felvetették a kisebb utcák közvilágításának szükségességét. A vízellátásról, a szennyvíz, csapadék elvezetéséről is sok helyen szó került. Jelentős mértékben foglalkoztak a javaslatok a város tisztaságával. Sokan a kereskedelem áruválasztékát, míg mások az udvariasság hiányát vetették fel. A bányafürdő jövő évi üzemeltetésére is több javaslat hangzott el. Az elhangzott javaslatokat a tanács végrehajtó bizottsága a jövő évi várospolitikai és fejlesztési tervekben, valamint a második ötéves tervben hasznosítani fogja. Újabb termelőszövetkezeti községek: CSERHÁTHALÁP, TERESKE, NÖGRÁDM ARCAL, SZÉCSÉNYFELFÁLU, IPOLY- TARNOC, KIsBÁGYON, MATRAMINDSZENT, SZUHA, HÉHALOM ÉS KARANCSLAPUJTÖ Egyre növekszik megyénkben az olyan dolgozó parasztok száma, akik belátják, hogy számukra az egyedüli járható út a termelőszövetkezet, a nagyüzem és akkor döntenek helyesen további életüket, jövőjüket illetően, ha a termelőszövetkezetben dolgoznak tovább. Az elmúlt egy hét alatt megyénkben újabb tíz termelőszövetkezeti község alakult. Cserháthaláp, Nógrádmarcal, Tereske, Szécsényfelfalu, Ipolytarnóc, Kisbágyon, Mát- ramindszent, Szuha, Héhalom és Karancslapujtő dolgozó parasztjai határoztak úgy, hogy felhagynak az eddigi gazdálkodási móddal, s a termelőszövetkezetben boldogulnak tovább. Ezekkel a községekkel, a november 1-e óta alakult termelőszövetkezeti községek száma eléri a 14-et. Az újonnan alakult termelőszövetkezetekkel megyénkben 118-ra emelkedett a működő termelő- szövetkezetek száma és 56 község lett termelőszövetkezeti község, ahol a dolgozó parasztok túlnyomó többsége a nagyüzemi gazdálkodást választotta. A november 1-e óta alakult valamennyi termelőszövetkezeti községben a termelőszövetkezeték megtartották az alakuló ülésüket. Nemtiben már az alakulás utáni első közgyűlés is megvolt. A termelőszövetkezeti tagok elfogadták a mintaalapszabályt és több, a szövetkezetét érintő problémát is megvitattak. Az újonnan alakult termelőszövetkezetekben, már arról folyik szó, hogyan tovább a következő, az új gazdasági évben. Ezekben a községekben már dolgoznak a gazdasági szervező bizottságok, szakemberek adnak segítséget a tavaszi induláshoz, a következő évek gazdálkodásának kialakításához, a tervezéshez. Szügy községben már a földrendezési munkálatok folynak. Ezzel párhuzamosan az érsekvadkerti gépállomás két traktorosa mélyszántást végez, hogy megfelelően előkészítsék a tavaszi vetésű növények alá a talajt. Megkezdték azon állatok, szerszámok, gazdasági eszközök számbavételét is, amelyeket a dolgozó parasztok a termelőszövetkezetbe visznek, hogy könnyebbé tegyék az indulást. A számbavételi munka befejezése után kerül sor a felértékelésre. Nógrádszakálban az új termelőszövetkezetnek különösen az állattenyésztés fellendítésére vannak komoly tervei. Tervezik az ipolymenti szarvasmarha-fajta nagyüzemi tenvész’ését, me-t ere nagyszerű lehetőségeik vannak. A vetett takarmány biztosítása mellet a 460 hold kitűnő minőségű rét is ezt a célt szolgálja. Nagy jövője van Nógrádszakálban a konyha- kertészetnek is, hiszen a talaj rendkívül kedvező és munkaerő is van hozzá. Cserháthalápon a termelő- szövetkezetbe tömörült dolgozó parasztok ugyancsak a nagyüzemi állattartásra, — különösen a szarvasmarha tartásra — alapozzák a következő évek gazdálkodását. Tovább javították eredményeiket gépállomásaink A megye gépállomásai az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása ellenére tovább folytatták az őszi mélyszántása ^munkát, s így az éves tervet 109 százalékra teljesítették. Az elmúlt 10 nap alatt 2560 normálhold munkát végeztek a megye gépállomásai. A jelenlegi kedvezőtlen időjárást gépállomásaink igyekeznek jól kihasználni, erőteljesen javítják gépeiket. Külön nagy súlyt helyeznek a munkagépek javítására, amelyekre a tavasz folyamán szükség lesz. 24 millióval több bevétel _ _ . r , 7,73 Ft önköltségcsökkentés, BClCfCZlß ÉVBS IBIVÉ! 13 kalóriával jobb szén, * IJSL,"neléke"JSÍÍ a szénbányászati tröszt Bár az elmúlt évben is jó eredményekről számolhattak be a Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányászai, az ez évi eredmények azonban jóval nagyobbak mint 1958-ban voltak. Ebben az évben ugyanis a párt márciusi határozatának irányelvei, a VII. kongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny szárnyakat adott bányásznak és műszaki dolgozónak egyaránt. Bányászaink olyan célok megvalósítását határozták el éppen a kongresszusi munkaversenyben, amelyet a márciusi határozat megszab, amelyeknek teljesítésével még ebben az évben elérik egyes mutatók 1960- ra tervezett szintjét. Ilyen volt a többi között a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése, a szén minőségének, fűtőértékének javítása. Ezeknek a céloknak megvalósításával 8,3 millió forintos árbevételi többletet vállaltak a pártkongresszus tiszteletére. A szénmedence dolgozói érezték azt a nagy felelősséget, amely rájuk hárult. Érezték, hogy minden ténykedésükkel, vállalásuk maradéktalan teljesítését közelítik meg. Ezért a műszakiak olyan segítséget adtak a szénfalon dolgozóknak, hogy hétről hétre, hónapról hónapra egyre jobb eredményekről számolhattak be bányászaink. A kazáriak, kányásiak, nagybá- tonyiak, ménkesiek — meg a többiek is egymással vetélkedve harcoltak a többért, a jobbért, az olcsóbbért. És az eredmény? A birtokunkban lévő eddigi tény- számok igazolják ezt az állítást. Bányászainknak sikerült végrehajtaniok válla’á- sukat. Az év 11 hónapjának átlagában például 7,73 forinttal termeltek olcsóbban egy tonna szenet, mint azt a terv előírta. Tröszti szinten 7 kilogrammal növelték az összüzemi teljesítményt, s 13 kalóriával javult éves szinten a szén fűtőértéke. Ezek a tényezők idézték elő azt, hogy a párt VII. kongresszusa tiszteletére vállalt 8,3 millióval szemben eddig 24,4 millió forintos árbevételt értek el. Szénbányászaink kedden újabb győzelmi jelentést továbbíthattak. A bányaüzemek után ezen a napon a tröszt is befejezte éves tervét — év végéig még mintegy 50 000 tonna jó, minőségi szenet adnak népgazdaságunknak.
