Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)
1959-12-24 / 102-103. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. december 24. Csécsén is váljon rendszeressé a politikai munka B A Központi Bizottság ez ** év október 22-én, amikor a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről és továbbfejlesztéséről tanácskozott, egyik legfontosabb feladatnak határozta meg a termelőszövetkezeti pártszervezetek létrehozását, és rendszeres politikai munka végzését a szövetkezetekben. Mintha csak Csécse. példájából alakult volna ki ez a döntés. Csécse községben ez év elején 103 családban érett meg az elhatározás, hogy a termelőszövetkezet útjára lépnek. Persze nem magától született meg ez az elhatározás. Más eredményes munkát végző termelőszövetkezetek példája és népnevelők kitartó, nevelő és felvilágosító munkája segítette erre az útra a község 127 lakóját. Ez az elhatározás friss erőt, lendületet kölcsönzött az új termelőszövetkezeti tagoknak. Azonnal munkához is láttak. A termelőszövetkezet abrak- takarmányának biztosítására 42 hold kukoricát ültettek, s ezenkívül 7 hold cukorrépa került a földbe. ági János elvtárs, a község párttitkára a felsőtoldi termelőszövetkezet agronómusával karöltve terv- javaslatot dolgozott ki az ősszel induló termelőszövetkezet termelésére. Meghatározták, hogy az új termelő- szövetkezet mennyit vessen majd árpából, búzából, takarmányféleségből. A terv- javaslatot nagy alapossággal és gonddal készítették. Figyelembe vették, hogy a kezdő és fejlődésnek induló termelőszövetkezet takarmány bázisa is biztosítva legyen és az állami értékesítési tervet is teljesíteni tudják. A termelőszövetkezet e terv alapján aztán le is szerződött 300 mázsa búzára, 30 hold cukorrépára, 12 hold dohányra, s ezenkívül jelentős mennyiségű sörárpára is. l/ezdetben, amíg a poli- tikai, felvilágosító szó éreztette hatását, nagy volt a lendület, megnövekedett az akaraterő és mindenki bizakodóan tekintett a jövőbe. Mivel azonban a tavasszal megszervezett termelőszövetkezet csak őszre tervezte az indulást, s a tavasz és ősz közötti időben a maguk gondjaira hagyták a szövetkezeti életet választók ilyen nagy táborát, a korábbi kedvező hangulat közben alább hagyott. Nem volt ösztönző erő, s így nem fordítottak kellő gondot az előre ültetett kukoricatáblákra. A 42 holdnak alig egyharmada lett megművelve, s így a betakarítás idején csak 13-14 holdról került be az abraktakarmánynak szánt kukorica. Ez a tény bizony félreérthetetlenül arra enged következtetni, hogy a község párt- szervezete nem tudta a korábban kialakult kedvező alkotó szinten tartani a közhangulatot. De hogy is lehetne ott eredményes politikai munkáról beszélni ahol magának a párttagságnak sincs egységes véleménye. Csécsén 14 párttag van. Lényegében nincsenek sokan, mégis több irányban gondolkoztak. Éppen az hiányzott a csécsei pártszervezetből, ami a jó pártpolitikai munka végzésének legfontosabb feltétele: a pártegység! A község lakóiban különben megvan az érdeklődés a termelőszövetkezet irányában, s ez az érdeklődés nemcsak annyiban merül ki, hogy egyetértenek a szövetkezés gondolatával, hanem tesznek, cselekednek is a szövetkezet ügyében. A hiba ott van, hogy a legilletékésebbtől,- á község pártszervezetétől, nem kapnak kellő politikái támogatást. A községben nincs szervezett pártoktatás és így nemcsak a pártonkívüliek, vagy a termelőszövetkezeti tagok, de a párttagok részére sincs biztosítva a politikai fejlődés. Napjaink legfontosabb, a község életével is összefüggő politikai és gazdasági eseményekről sem tudnak kellő tájékozottságot nyerni. Ebben keresendő a község egyes lakóinál eluralkodó érdektelenség, közömbösség oka. Most, amióta a csécsei termelőszövetkezetben megindult a hivatalos munka, a termelőszövetkezeti tagok hangulata egyre kedvezőbben alakul. Lassan ugyan, de kezd kibontakozni egyes párttagok példamutatása. Juhász József párttag elvállalta, hogy Nyilas István, termelőszövetkezeti taggal felhúzzák a juhhodály falait. A párttitkár sürgette az őszi munkákat, Hett Vilmos bácsi meg ott volt az elsők között, akik az őszi munkák időben való elvégzésén fáradoztak. Műtrágyázták a földet, s ma már titokban egy kicsit büszkék is a termelőszövetkezeti tagok. Nemcsak azért, mert 162 hold őszi búzát a földbe tettek, és hogy mindezt gépi munkával végezték el, de az egyéniektől napról-napra hallható őszinte megjegyzések is büszkévé teszik őket, amikor azt hallják, hogy a környéken nem igen látni olyan szép vetést, mint a csécsei új termelőszövetkezet vetése! A jelek kétségtelenül ar- " ra mutatnak. hogy Csécsén kedvező talaja van a nagyüzemi társasgazdálkodásnak. Csak ehhez a jó szakmai irányításon kívül biztosítani kell a rendszeres politikai munkát, amelyre a Központi Bizottság oly nyomatékkai felhívta a figyelmet. Ehhez pedig meg kell teremteni a községben a pártegységet, biztosítani kell a párttagok és pártonkívüliek politikai nevelését és a pártélet szempontjából oly fontos pártépítési tevékenységet is nagyobb figyelemmel és szorgalommal kell végezni. A termelőszövetkezeti tagok részéről élénk érdeklődés mutatkozik meg a pártszervezet iránt. Bélák Miska bácsi, a termelőszövetkezet elnöke is kérte már felvételét a pártba. De rajta kívül Barna István, Zsiga János és összesen mintegy hét termelőszövetkezeti tag érdeklődött felvétel iránt a község pártszervezetében. Igaz, hogy azok a ter1 melőszövetkezeti tagok, akik felvételüket kérik a pártba, még nem rendelkeznek magas politikai képzettséggel, amellyel máról- holnapra kedvező politikai légkört tudnak kialakítani a termelőszövetkezetben. A régi és az új tagok politikai állásfoglalása, marxista szemlélete és politikai műveltsége attól függ, hogy a helyi pártélet irányítói milyen lehetőséget teremtenek ezek kibontakoztatására. Tény, hogy pártszervezetüket erősíteni kell. S ha maradéktalanul eleget akarnak tenni a Központi Bizottság 1959. október 22-i határozatának, mely szerint a termelőszövetkezetek megszilárdításának döntő feltétele az erős termelőszövetkezeti pártszervezetek létrehozása és a rendszeres politikai munka végzése a termelőszövetkezetekben, akkor ezt a munkát a lehetőségekhez képest azonnal el kell kezdeni. OROSZ BÉLA Több évtizedes harcos múlt után, 1959 december 22-én délelőtt hosszú betegség után elhúnyt Miklós Gáspár elvtárs a Nógrád megyei régi párttagok bizottságának volt elnöke. Miklós elvtárs 1905-ben született Karancslapujtőn. Mint fiatalember, húsz éves korában ismerkedett meg a munkásmozgalommal. S bár tudta, hogy a Horthy-fasiz- mus idején kommunistának lenni nagy áldozatot jelent, életútjául mégis a kommunisták útját választotta. 1926- ban Kakukk József I MIKLÓS GÁSPÁR j nak idején az illegális párt- bizottság titkára volt. Miklós Gáspár elvtárs első pártmegbizatása az volt, hogy Budapestről Salgótarjánba juttassa el az illegális pártsajtó termékeit. Ezt a megbízatást több éven keresztül becsülettel és önfeláldozóan végezte. Munkásmozgalmi te- elvtárs vékenysége végett a rendőrség közölte vele az illegális és csendőrség üldözte, de pártba való felvételét, aki an- Miklós Gáspár elvtársat sem a rendőrség gumibotja, sem a csendőrség puskatusa nem tudta letéríteni választott útjáról. A Horthy-rezsim idején öt alkalommal volt letartóztatva, de Miklós Gáspár minden üldöztetés ellenére kommunista maradt. A felszabadulás után tovább folytatta munkáját, a legnehezebb posztokon mindig ott találtuk Miklós Gáspár elvtársat. Bekövetkezett halála előtt, mint a régi párttagok Nógrád megyei bizottságának elnöke tevékenykedett. Miklós Gáspár elvtársat a Nógrád megyei pártbizottság saját halottjának tekinti. Az államosítás 10. évfordulójára Tíz év múlt el azóta, hogy 1949. decemberében államosították a tíznél több munkást foglalkoztató ipari üzemeket. Ezzel az üzemszerű vállalatok államosítása hazánkban befejeződött. Az államosítások után, de főképp 1950- től kezdve hatalmas erőfeszítések történtek megyénkben is a termelés évről évié történő fokozására. A gyárakban, a bányákban és az építőiparban az első ötéves terv előtti, illetve az ötéves terv első éveiben az új üzemek és üzemrészek egész sorát építették. Üzemszervezési intézkedésekkel, új gépek és új technológiai eljárások bevezetésével igyekeztek a termelési kapacitást maximálisan bevezetni és tokozni. A termelés rohamos növekedését az államosítások után mindenekelőtt az a körülmény tette lehetővé, hogy a politikai hatalom a munkásosztáy kezébe kerüli, amely megvalósítva a termelőeszközök társadalmi tulajdonát az iparban a fejlődés óriási távlatait nyitotta meg. Azzal pedig, hogy hazánkban is létrejött a szocialista nagyipar, a munkásosztály megteremtette a feltételeit annak, hogy tovább erősítse poli.ikai hatalmát, célul tűzze ki az egész nép jólétének gyors emelését, a szocializmus teljes felépítését. Ezt a gigászi munkát visszavethették, akadályozhatták a gazdaságpolitikában elkövetett hibák, majd az ellenforradalom, de megállítani nem voltak képesek. Jellemző erre, hogy a megye szocialista iparának termelése 1958-ban már 13,2 százai-kkal haladta meg az 1953. évi termelési szintet. Ez volt az első év amikor a termelés növekedését nemcsak a létszám növekedése, hanem a termelékenység is elősegítette. A termelékenység például a múlt évben 5,6 százalékkal haladta meg az 1953. évit. Amíg a felszabadulás előtt a munkanélküliség emésztette a dolgozókat és megyénk számos gyáráoan, a bányáknál csak reszieges volt a munkaidő, aduig ma egészen más a helyzet. A megye nagy ipart al.alaia.nak mun- káslctszáma a felszabadulás előtti létszámhoz viszonyítva csaknem megkétszereződött. Ma nem munkanélküliség, hanem teljes foglalkoztatottság, létoiztonság jellemző az iparra. 1958-ban közel 33 százalékkal volt magasabb a megye ipari munkásainak átlagbére, mint három évvel előtte. Jelentősen emelte a munkások bevételét, hogy például a múlt évben a állami iparban átlagosan 9,6 napi keresetnek megfelelően nyereség- részesedést fizettek ki. A legközelebbi ötéves tervben hazánk szocialista nagyipara előtt nem kisebb feladat áll, mint az, hogy a termelés színvonala 1965. végére legalább 65—70 százalékkal legyen magasabb a múlt évihez viszonyítva. Iparunk ezt a feladatát m.nden bizonnyal megoldja és túl is teljesíti, mert a nép kezében van, mert a munkásosztály a maga javára dolgozik gyárainkban, bányáinkban. Ssektánsság9 vagy párthűség Irta: Vonsik Gyula Megyénkben az ellenforradalom óta következetesen folyik a harc mind a szektáns- ság, mind a revizionizmus ellen. A kétfrontos harc terén számottevő eredményekről számolhatunk be. Alapjában véve szétzúztuk a revizionista nézeteket és sikeresen folyik a harc maradványainak a felszámolásáért is, miközben éber szemmel vigyázunk, hogy az újabban jelentkező revizionista hibákat gyökerében fojtsuk el. Sikerült széles, pár- tonbelüli tömegekkel megértetni a szektánsság káros és eredményeiben a revizioniz- mussal egyenlő hatását felismertetni, bár igaz, itt feladataink (a párton belül) még nagyobbak, mint a revizionizmus esetében. A kétfrontos harc során azonban itt-ott jelentkeztek a végletek mindkét részről. A szektáns álláspontot képviselő elvtársaink sokszor az emberi tévedésből eredő esetleges „opportunista hibákat* is revizionizmusnak, az elkövetőket pedig revizionistáknak nézték. Azonban más oldalról a revizionista állásponton lévők, hol van a határ, miből lehet felismerni, hogy mi a párthűség és mi a szektánsság? A kérdésre csak elvileg lehet általános választ adni, mert a konkrét kérdések vizsgálatánál mindig a dolog jellege, valamint a hely és idő határozza meg, hogy mit hová soroljunk. Mindenesetre egy dologgal számolni kell megyénkben. Ez pedig az egyszerű párttagok belsőjéből fakadó őszinte megnyilvánulás, amely már több esetben tanújelét adta forradalmiságának. Ezt több példával lehet bizonyítani. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején megyénkben, elsősorban szénmedencénk munkásosztálya a Tanácsköztársaság védelmében számtalan példával bizonyította forra- dalmiságát. 1945-ben a választások során bányászközségeink egyikében-másikában a Kommunista Párt 100 százalékig megkapta a szavazatokat. Összességét tekintve megyénk országosan kiemelkedett a kommunista szavazatok többségével. Ugyanezt lehet elmondani az 1956-os ela viszonylag békés fejlődés végzi a feladat végrehajtását, altkor a szükséges eredmény jelentkezik. Aki tehát ösztöneire hallgat, és így próbál eredményt elérni, mondván, hogy az ösztöne a legkritikusabb időben sem hagyta cserben, megfeledkezik arról, hogy az osztályharcban a szív mellett egyre inkább szükség van észre is. Nem véletlenül rendünket és párnepi tot. Többször szóltunk már arról, hogy a szektáhsság is az ellenség malmára hajtja a vizet. Eltérés a párt ideológiájától és gyakorlatától* jelentkezzen ez bár túlzásokban, — eredményében — eltérést jelent attól a következetes úttol, amelyen a szocializmus időszakában gyakran túlzá- mondjuk, elvtársainknak, hogy építésé a leggyorsabban mehet végbe. Nem kell tehát megsértődni azoknak az elvtársaknak, akiket ilyen hibák miatt megbírálnak* Ugyancsak többször ismételtük már, hogy a szaktáns- ság ellen folyó harcnak is legjobb módja a párt tagjainak ideológiai képzése. A tudatosság a munkában háttérbe szorítja az ösztönössé- get és ezzel együtt csökkenti a szektáns hibák elkövetésének lehetőségét. Amikor tehát a szektánsság ellen folyó harcról beszélünk, egyben elvtteak valami a.héaaégbe J”? lÄerSÄbÄ® párt következetes politikáját lenforradalmi eseményekkel maradéktalanul képviselő elv- társakat szektánsoknak bélyegezték. Most, amikor a megyei pártértekezlet megállapította, hogy a megyében a párton belül a főveszély a szektánsság, az osztályellenség és az ellenséges nézetet valló revizionista személyek igyekeznek ezt felhasználni. A szektáns hibák felismerése, az'' ellene folyó harc meg nem értése ma lehetőséget ad ellenségeinknek a "dolgok összekeverésére. így fordulhat elő, hogy sokszor a párthoz, a párt politikájához való hűséget is szektánsság- nak minősítik. Sokan teszik fel a kérdést: való szembeállásról, ahol ugyanezek a községek az ellenforradalmi támadásokkal szemben megvédtek a pártot és következetesen harcoltak a például, aki meg van győződve sokba esnek. Ezek az elvtársak a párt féltéséből kiindulva, de legtöbbször ösztönösen cselekedve ott is ellenséget látnak, ahol ez nincs. Az ösztönösség, csupán a szívvel való „gondolkodás*’ igen gyakran vezeti tévútra a pártért bármikor életüket áldozni kész elvtársakat. Az időnek és a helynek, a konkrét esetnek, konkrét vizsgálatának elmulasztása, az egyébként párthű elvtársakat is szektáid hibákhoz vezetheti. Sokszor az egyes elvtársak úgy teszik fel a kérdést: mi az oka annak, hogy a párt azokon a helyeken, és azoknál az elvtársaknál találkozik szektáns hibákkal, akiknél és ahol előzőleg a párt- hűség legszebb példáit látták? Ügy gondolom, a kérdés feltevése jogos, és talán a válasz is elfogadható. Az ösztönös, vagy kevésbé tudatos cselekedetek fakadjanak a pártért való, minden áldozatra kész elhatározásból, magukban hordják a túlzások lehetőségét. Ezért a szektáns- ságot és az „igazi“ párthűséget nem sok választja el egymástól, bár ez a nem sok igen lényeges. Az a párttag ha tudták 1956-ban, hogy mit és hogyan kell tenniük, akkor most százszorosán tud- niok kell. Az is igaz, hogy a szektáns hibák sokszor harcokban edzett, sok megpróbáltatáson átment elvtársaink egy részét is megkörnyékezi. Elvtársaink egy részében csak a nehéz harcok emléke él, amely harcok néha a szó szoros értelemben késhegyre menő harcok voltak. Ezek az emlékek egyben a módszerekben is megrögződtek. Ha ezek az termelés megindításáért. Ezek a példák a párthűség és a forradalmiság példái. Mégis most, ugyanezeket a községeket és pártszervezeteket, valamint a pártszervezetekben dolgozó kommunistákat sokszor szektánssággal vádolják. Feltehető a kérdés: mi ennek az oka? A tények azt mutatják, hogy azok az elvtársak, akik párthűségből a harcokkal nehéz időben jelesre vizsgáztak, arról, hogy a párt politikájából fakadóan — a szocialista építés érdekében — a mező- gazdaságot, nagyüzemivé kell teni, és ezért harcba indul, kétféle eredményre juthat. Ha úgy harcol, mint az ellenforradalmárok ellen, akkor szektáns hibákat követ el, és gátolja a mezőgazdaságnak nágyüzeművé féjlődé- sét. Ha pedig megértette a párt szövetségpolitikáját, politikai meggyőző munkával a módszerekhez, amellyel már több esetben győzelemhez jutottak. Eközben a konkrét helyzet vizsgálatának elemzése helyett az egyszerűbbet választva, szektáns hibákat követnek el. A párt- hűségből tehát úgy lesz szektánsság, hogy a jó célok eléréséhez rossz eszközt, vagy módszert választanak. . Bocsánatos bűn-e ez? Semmi szín alatt. A szándék, ami az ilyen hibákat elkövető elvtársakat vezeti, mindenesetre elsősorban folynia. Ugyanak- becsülendő és értékelendő, de kor azt is többször kifeje- ez még nem minden. Ha eb- zésre juttattuk, hogy a székből a szándékból csak úgy tánsság esetében is nem az lesz valóság, hogy közben emberek ellen, hanem a megsértik a párt alapvető el- hibák ellen kell a harcot vét — a tömegek megnyeré- folytatni. Amikor tehát a séért folyó harcot — akkor ez szektáns hibákat elkövető elvkáros, a párt érdekeivel el- társainkat figyelmeztetjük az párt ideológiai munkáját. Mégis, amikor most megyénkben továbbra is a kétfrontos harcon belül a fő tüzet a szektáns hibák ellen fordítjuk, egyszersmind tudatában vagyunk annak, hogy ezeknek a hibáknak jelentős része párthűséggel kezdődik. Ismerjük azt is, hogy milyen úton lesz a jóindulatból káros gyakorlat. Ezért mondjuk, hogy a szektánsság a párt belső hibája, amely ellen a harcnak a párton belül kell lentétben áll. Ebben az esetben még az sem mentesíti a hibát, ha az elkövetője más esetben tudta, hogy mit kell tennie. Éppen ezért nem nézhetjük el azoknak az elvtársaknak sem szektáns hibáikat, akik példának okáért 1956-ban fegyverrel védték elkövetett hibákra, ahhoz akarunk segítséget nyújtani, hogy az a párthűség, amely elvtársainkban megvan, párosuljon azzal a tudatos gyakorlati tevékenységgel, amelynek eredményeként minden párttagunk hozzájárulhat szocialista építőmunkánk meggyorsításához.
