Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-12 / 99. szám

1959. december 12. nógrádi nípüjsag 3 ] Hideg víz | a nyakba! • Azért szó ami szó, nem j egy kellemes dolog, ami- ; kor az ember nyakába zú­• dítják a vizet. Nem biz’ az. • Mint ahogy nem kellemes ; dolog, ha egy szerződési | határidő lejár, s a szerző­• dés szerint vállalt kötele­1 zettségcket nem teljesítet- : ték. Most ilyen helyzetbe • került a Balassagyarmati • Vegyesipari Javító Válla- : lat, amely szerződésileg 5 vállalta, hogy 1959. decem­• bér 10-re teljesen kész ál­• lapotban a Magyarnándori ; Községi Tanács rendelke­• zésére bocsátja az új köz­• ségi tanácsház épületét. • ! Nos, lapozzuk csak fel ; a naptárt. Ma éppen de- ; cember 12-e van, a naptár • szerint Gabriella. Ezen a : napon már az átkiltözési j feladatokat is megoldva ; tisztán, friss festékszagú • épületben kellene fogadnia : felmosott szobapadlóval 5 a tanács vezetőinek a kü­• lönböző ügyekben bozzá­• juk forduló lakosokat. ; Ez bizony nem így van! • • Az épület tető alatt van t ugyan, de ott áll a köz- ; ség épületeinek társaságá­• ban a hátralévő munkák • befejezését várva. Nem ! készült el! • • ; S ha ürügyet keres, • rendszerint talál is az em­• bér. A Balassagyarmati ; Vegyesipari Javító Válla­• lat vezetői azzal az ürügv­• gyei indokolják az épület : átadásának — ha nem is • beláthatatlan, de többhó- ; napos — késését, hogy a 2 községi tanácsnak gondos­• kodni kellett volna az ; épülethez szükséges fűré- ! szelt áruról. A tanács vi­• szont nem fűrészelte, ha- : nem vágta — uram bocsá'! • méghozzá fejszével — a ; tetőszerkezet faanyagát. En 2 nem is tudom miért bal­• tával vágják, amikor a ; megállapodás szerint fű­• ! részelni kellene? : —rósz— ¥ T gyanez áll az egyéni érdek és a társadalmi érdek összhangjának megsér­tésére a mi szocialista társa­dalmunkban. A revizionisták a kettő szoros kapcsolatából kiemelik az egyéni érdeket és azt abszolutizálják, a társa­dalmi érdek fölé helyezik. A szektások pedig a társadalmi érdeket teszik mindenek- felettivé, miközben megfeled­keznek az egyénekről. Miköz­ben ezt teszik, saját elképze­léseikből kiindulva a társa­dalmi érdeket tehát korlá­tozzák egy kis csoport, a ve­lük egyformán gondolkozók érdekére. így az általuk kép­viselt „társadalmi érdek” szintén nem más, mint egyé­ni érdek, amely egy kisebb csoport akaratát tükrözi visz- sza. Eredményében tehát egy és ugyanez a kettő. Eb­ben az esetben is a marxiz­mus— leninizmus elméletének meg nem értéséből adódó két­irányú hibával találkozunk. ^Számtalan más jellegű ^ probléma kapcsán le­het kimutatni, hogy a marxizmus—leninizmus meg­sértése akár jobbról, akár „balról”, eredményében egy helyre vezet. Amikor tehát felvetjük a kétfrontos harcot, akkor úgy is megfogalmaz­hatnánk, hogy harcolni kell mindennemű opportunizmus ellen, legyen az revizioniz- mus, vagy szektásság. Hogy eredményeiben meny­nyire egy helyre vezet a marxizmus bármely oldalról való megsértése, azt bizo­nyítja az is, hogy mindkettő egy talajból táplálkozik. Kö­zös vonás, hogy mindkét irá­nyú hibának gyökere a kis­polgári talajból táplálkozik. A kispolgárság a pártot, a Nyilatkozatok a kongresszusról A marxizmus-leni ni zm us győzelmét bizonyítja kongresszusunk II nógrádmegyeri ktsz ben A Nógrádmegyeri Szeg­kovács KTSZ jó munkájáért nemrégen nyert vándor­zászlót. Ebben a KTSZ-ben az idén már 22 különböző míg tavaly csak négyet ké­szítettek. összes termelésük mintegy 60 százaléka a la­kosság igényeinek közvetlen kielégítésére készül. 1960-ban már exportra is dolgoznak termékfajtát állítanak elő, majd. Pártunk és a magyar nép életében a VII. pártkongresz- szusnak igen nagy jelentő­sége van. A VII. pártkong­resszus különös jelentőségét az szabja meg, hogy olyan időszakban ült össze, amikor a nemzetközi politikában egyre világosabbá válik a marxista—leninista elmélet le­győzhetetlensége. Ennek bi­zonyítását szolgálja a VII. pártkogresszus is, amely ered­ményekben és sikerekben gazdag három esztendő mun­káját vitte a magyar dol­gozó nép elé és irányt szabott a szocializmus építésének to­vábbi szakaszában. Az újjászületett Magyar Szocialista Munkáspárt az el­múlt három év alatt olyan eredményeket ért el a szo­cializmus építése során, amely nemcsak a magyar nép, de az egész világ el­ismerését váltotta ki. A szo­cializmus építésének olyan időszakában ült össze a párt- kongresszus, amikor a nép­gazdaságban teljes egészében, hatalmas méretekben meg­indult a szocialista termelési viszonyok megteremtése, an­nak győzelemre vitele. A Magyar Szocialista Munkás­párt politikájának helyessé­gét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy dolgozó népünk éppen a kongresz- szust megelőző időben olyan munkasikereket ért el a szocialista népgazdaság építé­sében, amelyre mind ezideig még pártunk történetében példa nem volt. Ilyen ered­ményeket pártunk csak a szilárd tömegkapcsolatok lét­rehozásával, a tömegek szim­pátiájának megnyerésével ér­hetett el. Mindez arra en­ged következtetni, hogy pár­tunk politikája, annak irány­vonala, a széles néptöme­gekben helyeslésre talált és az természetesen bizalmat szavaz a Magyar Szocialisto Munkáspárt vezetőinek. A VII. pártkongresszuson a szo­cializmus építésének olyan ütemű fejlődését határozták meg, amely rövidebb időn belül biztosítja a szocializ­mus teljes győzelemre vite­lét. Pártunk politikájának he­lyességét mi, munkás szülők gyermekeiből lett műszaki ve­zetők különösen nagyra tud­juk értékelni, mert csak a marxista-leninista elmélettel felfegyverzett Magyar Szo­cialista Munkáspárt irányí­totta szocialista állam ad­hatta meg azt a lehetőséget, hogy egyszerű munkások gyermekei anyagi gondoktól mentesen főiskolát végezhet­tünk. Pálfalvi László Zagyvapálfalva, Bányagépgyár Megnövekedett feladatok várnak az építőiparra Az építőipar számára is igen nagy perspektívát nyúj­tanak a VII. pártkongresszu­son elhangzott irányelvek. Már most is igen jelentős eredményekre tekinthetünk vissza, ha csak az elmúlt 14 év gazdasági, szociális és kul­turális fejlődését vesszük fi­gyelembe. A megye építőipara 10 év­vel ezelőtt még csak egy na­gyobb léptékű kisipari, kéz­műipari jelleggel bírt és ma már kapacitásában és gépe­sítettségében a megyében a nagyipari vállalatok közé so­rolható. Az ivar fejlődése az elkövetkező ötéves tervekben még nagyobb mérvű lesz. Az eddig nehéz fizikai munkával elkészített épületek munka- folyamatait korszerű gépesí­téssel olyan mértékben kell kifejleszteni, hogy a helyszí­nen csak az összeszerelési munkákat kelljen végrehaj­tani. A megyének és főként Sal­gótarjánnak ipari és kulturá­lis fejlődése az építőiparra igen nagy feladatot szab meg. Ezeknek megvalósítása csak abban az esetben oldható meg. ha a kongresszusi irány­elveknek megfelelően a ter­melékenységi év az egyéb gazdasági mutatókat fokoza­tosan egyre magasabb szintre emeljük. Közös összefogással a termelőszövetkezetek megszilárdításáért feladat vár vállalatunk mű­szaki dolgozóira. Az elmúlt években igen sok jogos pa­nasz hangzott el elkészített épületeink minőségére. Fő­ként a lakásépítés terén fel­merült és tapasztalható laza­ságokat igyekeztünk a közel­múltban felszámolni és kije­lenthetjük, hogy fizikai és műszaki dolgozóink jobb munkája révén jelentős elő­rehaladást értünk el. Szük­séges, hogy ez a fejlődési folyamat tovább fokozódjék, mert mint a kongresszuson is elhangzott, a 15 éves táv­lati fejlesztésben előirányzott egy miliő lakás megépítésé­vel a dolgozóknak az eddigi­nél sokkal fejlettebb lakás­kultúrát kell biztosítani. Biztos vagyok abban, hogy vállalatunk dolgozói, mint a kongresszusi munkaverseny­ben is megmutatták, a kong­resszusi irányelveknek meg­felelően a továbbiakban is derekasan helytállnak. PATAY ÁRPÁD a megyei Építőipari Vállalat főmérnöke Oldalt: Botos Jó­zsef és Radvánsz- ki Jenő üstháza­kat készítenek. Fent: Herczeg Jó­zsef és Benyó Jó­zsef már gyakor­lást mozdulatok­kal végzik a drót­kerítés készítését. Ebben a munkában fizikai dolgozóinkon kívül igen nagy — Egy patronáló üzem munkájának tapasztalataiból — rendszert saját képére sze­retné átformálni. Amikor a szektás azt mondja, hogy hajtsuk be a parasztot a ter­melőszövetkezetbe, akkor a párt szövetségi politikáját el­képzelései szerint módosítja és azt akarja a pártra rá­erőszakolni. Ugyanezt teszi a revizionista, amikor lemond a mezőgazdaság átszervezé­séről, mert a „szocializmus építését” a mezőgazdaságban saját egyéni elképzelései és érdekei szerint kívánja meg­oldani. Az opportunizmus ál­talában kispolgári tulajdon­ság. A kispolgárság menta­litásával van kapcsolatban a csapkodás, a meggondolatlan­ság, az osztályszempontok figyelmen kívül hagyása stb. A szélsőségek irányába való eltolódás a munkában szintén ide vezethető vissza. A fá­radt és kényelmesebb életért Küzdő embert a kispolgári gondolkodás könnyen eltérít­heti a helyes útról. A kispol­gár a saját életfelfogásával és a dolgokról alkotott véle­ményével befolyásolja még a párt tagjait is, mivel a párt nincs semmiféle szigetelő anyagokkal elszigetelve a kis­polgárságtól. A kétfrontos harc megnem- értése elsősorban abból adó­dik, hogy a párton belül még nem sikerült az ideológiai munkát megfelelő szintre emelni. A revizionizmus, a szektásság elleni harcban el­követett hibák abból adód­nak, hogy párttagjaink és pártszervezeteink nem képe­sek egészében felismerni a hibákat, hanem csak felülete­sen és így az ellene folyó harcot sem tudják következe­tesen megvívni. Az elméleti tisztánlátás hiányából adódik az is, hogy sokan ma a szek­tásság talajából próbálják megvívni a harcot a revizio­nizmus ellen, pedig opportu­nizmussal nem lehet oppor­tunizmus ellen harcolni. Má­sok szintén a marxizmus—le­ninizmus elméletének nem ismeréséből, az ideológiai harc lebecsüléséből kiindulva úgy gondolják, hogy ha a re­vizionisták és a szektások összebékülnek, abból kialakul a párt helyes vonala. Pedig itt is ugyanaz áll, mint az előbb, ha opportunizmust ke­verünk opportunizmussal, az eredmény továbbra is oppor­tunizmus marad, csak hatvá­nyozott formában. Éppen ezért a kétfrontos harc szem­pontjából igen nagy jelentő­sége van az elmélet elsajátí­tásáért folyó harcnak, a_ párt elméleti munkájának színvo­nalbeli emelésére. z elmélet elsajátítása teszi majd lehetővé, hogy a kétfrontos harcot si­keresen vívjuk meg. Ez a harc állandó feladata a párt­nak. Nem lehet befejezettnek tekinteni soha. Megyénkben jelenleg a kétfrontos harcon belül is a fő tüzet az egyre inkább jelentkező szektás hi­bákra kell fordítani. Párt­szervezeteink, és párttagjaink e hibák elleni harcot legke­vésbé akarják megérteni. En­nek oka az, hogy a szektás­ság, vagy álradikalizmus, ez saját hibánk, a párttagok és pártszervezetek hibája. Az pedig köztudomású, hogy a legnehezebb saját hibáink ellen harcolni. Mégis ha elő­re akarunk lépni, ha a két­frontos harcot sikeresen akar­juk megoldani, akkor először az ilyen hibákkal kell leszá­molni a párton belül. Több mint égy éve, hogy a Nagy bá tony i Szolgáltató Vállalat vezetői, munkásai rendszeresen megjelennek a krakkó-pusztai Haladás és a kisfaludi Dózsa Termelőszö­vetkezetben. Ügy járnak már itt munkások és vezetők, mintha a saját üzemükben lennének, mert amióta e két termelőszövetkezet patronálá- sát vállalták, megismerked­tek mindenkivel, ismerik a közös gazdálkodás eredmé­nyét, problémáját. — Amikor a két termelő- szövetkezet patronálását el­vállaltuk — mondja Kispál József elvtárs, a vállalat igazgatója — arra gondoltunk, hogy nem lehet számunkra sem közömbös, hogyan találják meg a közösben számítá­sukat a parasztemberek. Mert baj volt itt bőven. Többek között nem használ­ták ki eléggé még azokat az adottságokat sem, amelyek rendelkezésükre álltak. Kis­faludon például sók esetben még a juhokat sem fejték meg — elég nagy haszontól estek el. Állandó volt a vil­lamossági problémájuk, hiá­nyos volt a felszerelésük, rossz volt a könyvelésük. — Gyenge volt a pártszer­vezet munkája is — veszi át a szót Szabó Imre elvtárs. a vállalat pártszervezetének titkára. A tagok nem jártak politikai oktatásra, a tsz el­nökét a pártszervezet nem számoltatta be a végzett munkáról, másszóval széteső volt a gazdasági és politikai munka is. — Mikor mind ezeket fel­mértük — folytatja Kispál elvtárs, csak akkor láttunk munkához. Feltérképeztük a tennivalókat, a vállalatnál pedig szétosztottuk a mun­kát. Nézzük csak először a gaz­dasági segítséget. Kovács Jó­zsef elvtársnak, a vállalat főkönyvelőjének és Palchuber József könyvelőnek legfonto­sabb feladata a könyvelés rendbehozása volt, hogy lássák: hogyan áll a tsz gazdaságilag, mennyi a pénze, esetleg tartozása, mennyit tudnak a tagoknak előlegként fi­zetni. Ez a munka csaknem nyolc hetet vett igénybe. A vállalat vezetése szét nézett a. saját portáján: mivel segíthetnék a két termelőszö­vetkezetet. Kisfaludon a vil­lamossági problémát oldották meg. Kapcsolókat, vezetéke­ket építettek. Megjavították a daráló motorját, s használt anyagból egy körfűrészt is elkészítettek a tsz-nek. Ko- csiráfokat, fceréktalpakat és patkókat készítettek a kö­zösben dolgozó parasztoknak. A traktorhoz csapágyat mun­káltak meg, míg az istállóhoz, a trágya szállításához kis­vasúti sínt biztosítottak Krakkó-pusztán sem volt ke­vesebb a segítség adás, itt talán elég annyit megemlí­teni, hogy cementtel, salak­kal, kőművessel segítették az istálló javítását. Arról már aligha kell beszélni, hogy a két termelőszövetkezet­ben 360 iparos ember mintegy 4320 órát töltött a cséplésnél, s több mint 25 000 forint értékű mun­kát végeztek el. S míg a munkások, a hivatali dolgozók a cséplésnél tevé­kenykedtek, addig a vállalat Sztaldnyece a szántáson mun­kálkodott 2—2 hétig. — A munkában összeková- csolódtak munkásaink a ter­melőszövetkezet tagjaival — mondja Szabó elvtárs, a párt­titkár. A kiszesak a munka mellett kulturális tevékeny­séget is kifejtettek. Nem egy­szer szerepelt már a tsz-ben a zenekarunk, színjátszó cso­portunk — kellemes estéket szereztünk a tsz tagjainak. Amikor segítettek a nagy- bátonyiak a gazdasági mun­kában, nem hanyagolták el a politikai munkát sem. A vállalattól minden taggyűlé­sen részt vesznek az elvtár­sak. Itt hasznos hozzászólá­saikkal, tanácsaikkal segítik a termelőszövetkezetek kom­munistáinak munkáját. El­érték azt is, hogy a párt- szervezet beszámoltatja a tsz elnökét a végzett munkáról, de a pártszervezet titkárá­val, a tsz elnökével a pat­ronáló üzem kommunistái is rendszeresen elbeszélgetnek. Hozzáláttak a tagok politikai képzettségének fejlesztéséhez is. Megszervezték a politikai oktatást, ahová az előadókat a vállalat pártszervezete kül­di ki, köztük olyan fejlet­tebb elvtársakat, mint Bodor József asztalost, Csíki Lajost, vagy Králik Ferenc elvtársa­kat. S hogy jók az előadások, hogy érdekli a tsz tagjait, ml sem bizonyítja jobban mint az, hogy míg az • oktatás csak 10 fővel in­dult, most 20-an hall­gatják az Időszerű kérdé­sek előadásait Krakkón is és Kisfaludon is. Hasznos ez a patronálás. látják eredeményeit a termelő- szövetkezetek tagjai, a szol­gáltató üzem munkásai. De nem is hagyják annyiban. Most a zárszámadások elő­készítésén munkálkodnak a patronáló üzem emberei, a tsz tagjai pedig a jövő évi jó terv előkészítésén fáradoz­nak. Somogyvári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom