Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-09 / 98. szám

1959. december 9. NÓGRÁDINÍPÜJSÁG 3 Befejezte tanácskozását a párt VII. kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa, amely közel egy hétig tartó vita után szombaton befejezte munkáját, nemcsak hazánk, de az egész nemzetközi munkásmozgalom nagyjelentőségű politikai eseménye volt. Világszerte nagy figyelem­mel kísérték a pártkongresszus munkáját, a nagyjelentőségű beszámolókat, és az érté­kes hozzászólásokat. Most utólag elmond­hatjuk és barát és ellenség is egyaránt megállapíthatta: a Magyar Szocialista Mun­káspárt a marxizmus—leninizmus talaján megingadhatatlanul harcolt és harcol ma is a párt tisztaságáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen, a proletár internaciona­lizmusért, a szocialista tábor egységéért. Következetes munkájával megérdemelt te­kintélyt vívott ki magának a nemzetközi munkásmozgalomban. A kongresszus vitájában megyénk két küldötte is felszólalt. Az ország különböző üzemeinek, a járások és megyék küldöttei­nek, valamint a testvérpártok küldötteinek sokoldalú és értékes felszólalása után a pártkongresszus megválasztotta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát és revíziós bizottságát. Végezetül Kádár Já­nos elvtárs mondott zárszót, amelyet mind a kongresszus résztvevői, mind az ország dolgozó népe nagy tetszéssel fogadott. A bírálat, önbírálat fejlődésünk lényeges mozgatója A Központi Bizottság tagjai; Az alábbiakban kivonatosan kö­zöljük Jakab Sándor elvtársnak, a megyei pártbizottság első tit­kárának pártunk VII. kongresz- szusán elhangzott felszólalását. Jakab elvtárs bevezetőjé­ben elmondotta, hogy a bírá­lat fejlesztésének szükséges­sége érdekében új rész került a szervezeti szabályzatba, amely szerint, aki elnyomja a bírálatot, azt pártfegyelmileg kell felelősségre vonni. A szo­cializmus alapjai lerakásának nagy munkája, ez a nagy tár­sadalmi átalakulás maga is minden nap az élet minden kérdésében bírálattal, kritiká­val jár. Az iparban, amikor a munkások nap mint nap véleményt mondanak a régi technika felett, amikor az újítások tízezreivel tesznek hitet a fejlődés mellett, ez állandóan ismétlődő, megnyil­vánuló bírálat. A mezőgazda­ságnak az az elmaradottsága, amikor csak 115 százaléka az 1938-as színvonalnak, már maga az is bírálat. Ebből kö­vetkezik, hogy a bírálatot, önbírálatot úgy kell tekinteni, mint előrehaladásunk, fejlődé­sünk lényeges mozgatóját. A felszólaló a továbbiak­ban utalt arra, hogy az ellen­forradalom óta lényeges válto­zás van, a bírálat sokat fej­lődött. Ma olyanok is véle­ményt mondanak a párt poli­tikájának végrehajtásáról, akik ezelőtt évesen keresztül nem szóltak. A vezetőségvá- iasztás során a megye párt­tagságának mintegy 35 száza­léka vett részt a vitában. A termelési értekezleteken el­hangzott felszólalások, a különböző szervekhez érke­zett aláírt bejelentések azt igazolják, hogy a bírálat fej­lődött, az őszinte, nyílt biza­lom légköre van kialakuló­ban. Jakab elvtárs a továbbiak­ban arról szólt, hogy a fej­lődés ellenére sem kielégítő még a helyzet ebben a te­kintetben, van tennivaló a bírálat szabad légkörének fej­lesztésében. Vannak olyan tapasztalatok, amikor jogta­lan anyagi előnyökkel, köny- nyebb munkakörök odakíná- lásával próbálják a bírálatot elfojtani. Tapasztalható az is, hogy kitüntetéseknél, elő­léptetéseknél háttérbe szorul­nak olyanok, akik korábban elég keményen elmondották véleményüket. Ezek a bírálat finomabb elfojtásának esetei. Sajnos vannak olyan durva, meg­engedhetetlen gyakorlatok is, amelyek mellett nem szabad szó nélkül el­menni. Jakab elvtárs is itt példának említette a kisteranyei fűtő­házat. Az ottani vezetők egy éves munkával élüzem szintre fejlesztették az üzemet. A további fejlődés érdekében Füzesabonyban egy értekezle­ten a fűtőház vezetője bírál­ta a MÁV Miskolci Igazgató­ságát. Még haza sem ért, amikor az a távirat várta, :hogy 24 órán belül adjon iga- [zoló jelentést, -miért, milyen salapan mohdtrtta el vélemé­nyét. Az igazgatóság két ősz? jtálya is berendelte egylf!, kis ^beszélgetésre”. Éppen e'zérj helyeslem, hogy a szervezeti szabályzatba bekerült az a rész, hogy a bírálat elnyomó­it még pártfegyelmileg is fe­lelősségre kell vonni. Ha az alulról felfelé való bírálatot vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy mindegyiket a jóindulat, a tenniakarás, a hazafias, a kommunista érzés dik­tálja. Amit elmondanak, a legfon­tosabb, számukra legdöntőbb kérdésnek tartanak, ök nem tudják, nem is ismerhetik sokszor az összefüggéseket. És mivel nem mindig száz száza­lékos ez a bírálat, nem egy esetben teljes visszautasításra találnak. Ez nem helyes gya­korlat. Nagyon sok múlik azon is, hogy egy ilyen jó­indulatú, tényleg az ügy ér­dekében dolgozó, szót eme'ő munkásnak hogyan magya­rázzuk meg az összefüggése­ket. Van olyan tapasztalatunk is, hogy elfogadják a bírála­tot szóban, elismerik a hibá­kat, de kijavításukra nem tör­ténik lényeges intézkedés- Amikor megvizsgáltuk, hogy hogy mi az oka egyes üze­mekben az újítások csökke­nésének, az volt a tapasztala­tunk, hogy azokon a helyeken csök­ken az újítások száma és összege, ahol nem alkal­Salgótarján állomáson ed­dig soha nem tapasztalt ér­deklődéssel várt pártkong­resszus ideje elérkezett. Ta­nácskozásra ültek össze a kommunisták legjobbjai, hogy a Központi Bizottság irány­elvei alapján, felhasználva pártunk több mint negyven éves tapasztalatait, leszűrve a hiányosságokat, töretlen akarattal győzelemre vigyék a dolgozók közös ügyét, a szo­cializmus mielőbbi megvaló­sítását. November 30-án este a kulturotthonunkban a sza­badnapos dolgozók összegyűl­ve a rádió mellett nagy fi­gyelemmel hallgatták Kádár János elvtárs beszédét. Amit nagyon vártak a vas­utas dolgozók, beszélt Kádár elvtárs a közalkalmazottak fizetésbeni különbségéről is, amelynek rendezése már részben meg is történt. A vasút kebelén belül vannak bizonyos munkakörök, ahol még sok a javítani való. Ká­dár elvtárs beszámolójával teljes egészében egyetértenek Két dolog nyerte meg kü­lönösebben az érdeklődése­met, mindannyiunk nagysze­rű eseményén: a pártkong­resszuson. Először is igazán szivem­ből örülök én is annak, hogy sok testvéri kommunista és munkáspárt küldött jelent meg ezen a kongresszuson. Jelenlétük elősegíti a prole­tár internacionalizmus esz­méinek szélesítését és erősíti a magyar-szovjet és testvér­népek iránti barátságot is. mázzák a korábban elfo­gadott javaslatokat. Ez más kérdésre is áll. Lenin elvtárs azt mondotta, hogy a párt komolyságát az mutatja meg, milyen a saját hibáihoz való viszonya. Ha az egyén életére vonatkoztatva nézzük a kérdést, akkor úgy is meg­fogalmazhatnám a dolgot, hogy nem növeli a vezető te­kintélyét, ha csak formálisan elismeri a hibát, hanem az, amikor elismeri és ki is ja­vítja. Akkor csökken a ve­zető tekintélye, ha nem hajtja végre azt, amit egyéb­ként a dolgozók helyeselnek és jól láttak meg. Ezzel kapcsolatban Jakab elvtárs utalt arra, hogy az el­bizakodottság milyen veszé­lyeket rejt magában. A veze­tőket a korábbi időben szer­zett érdem, elvégzett munka, nem mentesíti attól, hogy el­fogadják a bírálatot. Teljesen helytelen álláspont az a nézet, hogy akkor szeretjük elvtár­sainkat, amikor elvtelen „ha­verok“ vagyunk. Akkor szeretjük igazán, amikor megmondjuk neki, hol tévedett, ha megfog­juk a kezét és a jó útra térítjük. a vasutas dolgozók. A beszá­moló egyes részeit ott a rá­dió mellett mindjárt melegé­ben meg is tárgyalták. Pél­dául a beszámoló azon kité­telét, hogy az egyes gazdasá­gi funkciók betöltésénél ne mindig csak azt nézzük, hogy párttag-e az illető. Vegyük figyelembe a szakképzett­séget is és ha úgy adó­dik a helyzet, a pártonkívüli dolgozóval is be lehet töl­teni. Ügy vélekedtek: jó lenne, ha ez a vasút kebelén belül is így lenne. Salgótarján vasutas dolgo­zói a kongresszus tiszteletére tett vállalásukat nemcsak teljesítették, hanem túl is tel­jesítették. Például a kocsitar­tózkodási idő csökkentésénél a vállalt 105 százalék he­lyett 108 százalékot értek el. A kocsikihasználáseál 2 szá­zalékos emelkedést a személy- vonatok menetrendszerűsé­génél a vállalt 98 százalékkal szemben 99,5 százalékot tel­jesítettek. Szoros verseny alakult ki a brigádok között a szocialista brigád címért. Salgótarján vasutasai a A másik dolog, ami na­gyon tetszett az, hogy Kádár elvtárs mindjárt, beszédének az elején szólott a pártkong­resszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyről. Ügy érzem, én és a többi be­csületes dolgozó társaim is, hogy rólunk is szó van, ami­kor erről a versenyről be­szél, hiszen mi, a mi jobb munkánkkal, vállalásaink teljesítésével azon igyekez­tünk, hogy elősegítsük a kongresszus munkáját. Ezért ne engedjük meg a hi­bák eltusolását. Elmondotta Jakab elvtárs, hogy eddig ká­dermunkánkban és nevelé­sünkben azt a módszert al­kalmaztuk, hogy megbíráltuk az elvtársakat, de ugyanak­kor adtunk neki segítséget is. A továbbiakban szólott arról, hogy bátorítani, segíte­ni kell a kezdeményezéseket, nem szabad mindig csak a hibákat látni, hanem türe­lemmel, segítőkészséggel, tá­mogatni az újat. Majd arról szólott, hogy nekünk a hi­bák ellen kell harcolni és nem a személyek ellen. Ha mi az elvi hibák elleni harcot személyekre korlátozzuk, ak­kor személyeskedésbe, intri­kába fajul a dolog. Az intri­ka ellen fel kell lépni. Ugyan­csak nem lehet összeegyeztet­ni az elvtársi bírálatot a de­magógiával. Mind az intrika elleni harcban, mind a de­magóg bírálatok esetében nyugodtan támaszkodhatunk pártunk tagságára, dolgozó népünk józanságára. A szabad vélemény­nyilvánítás légkörét kell terjesztenünk és ebben a vezető szerveknek kell példát mutatniok. Kérni, igényelni kell az al­sóbb szervek segítségét, sőt nem egy esetben a pártonkí- vüliek véleményét is.. El­mondotta Jakab elvtárs, hogy a megyei pártértekezlet be­számolójának elkészülése ide­jén széles körben megbeszél­tük azokat a problémákat, amelyek a megye életét jel­lemezték. Tudtuk. hogy egyetértésük után a gyakor­lati kivitelben is velünk együtt fognak jönni. Végül szólott annak fontos­ságáról, hogy minél szélesebb körben ismertessük a szerve­zeti szabályzatot, majd a Nóg- rád megyei küldöttek és a maga nevében elfogadta a módosított szervezeti szabály­zatot. versenylendület további fo­kozásával, töretlen hittel, az üzemekkel együttműködve végzik felelősségteljes mun­kájukat. Még jobb eredmé­nyek elérésével akarják az 1960. évet kezdeni, az ötéves terv sikeres beindulását elő­segíteni, ezen túlmenve ké­szülni hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulójára. Hídvári István a vasút dolgozója Az MSZMP VII. kongresz- szusát a 33. sz. Autóközle­kedési Vállalat dolgozói is nagy érdeklődéssel várták. Kádár elvtárs beszédéről lel­kesedéssel szóltak dolgozó­ink. A párt tömegkapcsolatát és a tömegek politikai fel­világosítását alapszerveze­tünk 1956. óta munkájának középpontjába állította. Ez idő óta harcolunk azért, hogy a párt közvetlen és köz­vetett kapcsolata erősödjön a pártonkívüli dolgozókkal. A közvetett kapcsolatunkat a pártonkívüli dolgozókkal a szakszervezeten, a KISZ-en és a nőtanácson keresztül ér­vényesítjük. Feladatuk, hogy sajátos módon közvetítsék a párt politikáját a pártonkí- vüliekhez. Szakszervezetünk igen komolyan foglalkozik a Központi Bizottság március 6-i határozatának végrehaj­tásán, amit igazol, hogy igen eredményesen megszervezte a munkaversenyt. Például májusban 442, júniusban 602, júliusban 782 dolgozó tett különböző felajánlásokat pár- nuk VII. kongresszusának tiszteletére. Ennek eredmé­nye bevételi tervünkben, az önköltségben, a szállított Aczél György, Antos Ist­ván, Apró Antal, Bakó Ág­nes, Bepke Valéria, Benkei András, Biszku Béla, Bliha Béla, Borka Attila, Brutyó János, Czinege Lajos, Cser- venka Ferencné, Cseterki La­jos, Dabronaki Gyula, Dara­bos Iván, Dobi István, Dögéi Imre, Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodróczi Lajos, Földes László, Friss István, Gáspár Sándor, Harmati Sándor, Háy László, Hevesi Gyula, Ilku Pál, Kádár János, Kállai Gyula, Kilián József, KíS3 Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, Ko­mócsin Zoltán, Kossá Ist­ván, Kreszán Lajos, Lom­bos Ferenc, Losonczi Pál, Fodor Gyula, Böjti János, Czett József, Csikesz Józsefné, Győré József, Horváth János, Karakas László, Kádas Ist­ván, Kruzsiák Béla, Maros Ttartunk VII. kongresz- -*■ szusára üzemünk dol­gozói is megtették felajánlá­sukat és örömmel jelenthe­tem, hogy a vállalásokat si­keresen teljesítjük. Nagyon vártam már pár­tunk kongresszusát, hiszen ez nagyjelentőségű esemény éle­tünkben. De hogy ez a VII. kongresszus ilyen hatalmas nemzetközi esemény lesz, arra nem is gondoltam. Öröm és büszkeség tölt el, hogy a testvérpártok kül­döttei között itt volt nálunk Hruscsov elvárs is, aki a nagy nemzetközi munkák kö­zepette is tudott magának időt szakítani és újra eljött hozzánk baráti látogatásra. Ez a látogatás is azt fejezi ki, hogy egy nagy család a szocialista tábor és mindig kentésében mutatkozott meg. Jó munkát végeznek ezen a téren a KISZ tagjai. Vál­lalatunk dolgozóinak ' zöme fiatal, akik élenjárnak a fel­ajánlásokban és a különböző társadalmi munka végzésé­ben. A nők viszont igen eredményesen segédkeznek a tett felajánlások értékelésé­ben. Sajnos azonban nálunk is megvan, hogy a szakszerve­zetben, a KISZ-ben dolgo­zó egyes kommunisták, hogy érvényt szerezzenek a párt álláspontjának, nem a meg­győzést alkalmazzák, hanem a pártra való hivatkozással, például a „párt határozata”, „párt utasítása” stb. módon utasítgatnak. Még egyes gazdasági vezetők is a meg­győzés helyett így járnak el. A pártalapSzervezét vezető­sége, tanulva a kongresszu­son elmondott beszámolóból, azön fog' munkálkodni, hogy hivatkozás helyett a párt ál­láspontjának isrriertetését és végrehajtását á meggyőzés útján érvényesítsük. Igen szép eredményeket értünk el 1956-tól az alap­szervezeteknek a tömegek­kel való közvetlen kapcso­Major Tamás, Marosán György, Molnár Ernő, dr. Münnich Ferenc, K. Nagy Sándor, Nemes Dezső, Né­meth Károly, dr. Nezvál Fe­renc, Nógrádi Sándor, Novo- bátzky Károly, Nyers Rezső, Oczel János, Orbán László, Papp János, Pothomik Jó­zsef, Prieszol József, Révész Géza, Rónai Sándor, Sági György, Sándor József, Sándor Kálmán, Sehereer Lajosné, dr. Sik Endre, Somogyi Miklós, Szakasits Árpád, Szerenyi Sándor, Szilágyi Dezső, Szir­mai István, Szurdi István, Tömpe István, Török István, Úszta Gyula, Veres József. Józsefné, Nöhrer Árpád, Po- lonyi Szűcs Lajos, Ragó An­tal, Róka Mihály és Terényi László. számíthatunk egymás anyagi és erkölcsi segítségére. Nagy figyelemmel olvastam és hallgattam a kongresz- szusról szóló tudósításokat és büszkeség tölt el az eredmé­nyek láttán és még jobb mun­kára lelkesítenek a nagysze­rű távlatok. Az év hátralévő részében még nagyobb len­dülettel dolgozunk, hogy éves. tervünket határidő előtt be­fejezzük. Ebben a hónapban érkeznek meg az új szovjet gépek is az új gyárhoz, a Zagyva 11-höz és jövőre már két üzemben termelünk, hogy biztosítsuk azt az üveget, melyet népünk vár tőlünk új ötéves tervünk hatalmas építkezéseinek megvalósításá­hoz. Kovács István II. o Zagyvapálfalvi Üveggyár gépüzemi dolgozója latéban. Ez annál is fonto­sabb feladat, mivel ezt az ellenforradalom előtti idők­ben a kommunisták eléggé elhanyagolták. Ma már a dolgozók ügyes-bajos dolga­ikkal egyre jobban a párt- szervezethez fordulnak. Pél­dául több feleség levélben, vagy személyesen fordult hozzánk, hogy férje maga­tartásán változtassunk, mert a pártban van minden re­ményük ... Kérésüket a leg­több esetben sikerült telje­síteni. Minden hónapban megtartjuk a termelési érte­kezletet, pártnapot, az ak­tívák tájékoztatását stb. A kongresszus beszámolója azonban rávilágított arra is, nálunk is vannak vezetők, akik türelmetlenek, paran­csolgatni szeretnének, lélefc- telenül bánnak egyes dolgo­zók ügyes-bajos, dolgaival. Mi, a 33. sz. Autóközle­kedési Vállalat pártszerveze­tének vezetőségi tagjai na­gyon sokat tanultunk Kádár elvtárs beszámolójából és úgy fogunk munkálkodni, hogy a párt politikai tömeg­munkája fokozatosan, egyre javuljon. Kazarcczky Antal a 33. sz. AKÖV párttitkára Bizalommal a párt iránt, újabb sikerekért indulnak harcba a vasutasok BAZSÓ ISTVÁN RAKODÓMUNKÁS: Rólunk is szó volt a kongresszuson Tovább javítjuk a politikai tömegmunkát súlyban és az állásidő csök­A Központi Bizottság póttagjai: Borbély Sándor, Csergő Já­nos, Erdei Lászlóné, Galam­bos József, Gyurkó Lajos, Halas Lajos, Horváth And­rás, Horváth Ede, Kakuk Jó­zsefné, Kaszapovics András, A Politikai Bizottság tagjai: Kádár János, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kallai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, A Politikai Bizottság póttagjai: Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István. A Központi Revíziós Bizottság tagjai: Nagy nemzetközi esemény is volt a kongresszus Kiss János, Klujber Lászlói Marties Pál, Martin Ferenc, Nagy Józsefné, Papp Sándor Rapai Gyula, Söjtör János, Schumeth János, dr. Szé- nási Géza, Tatár Kiss Lajos, Valkó Márton, Varró György. Münnich Ferenc, Nemes De­zső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom