Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)
1959-12-05 / 97. szám
1959. december 5. NÓGRÁDINEPÜJSAG r S'" (Folytatás a 2. oldalról) szoros értelmében minden or- kancellárnak a Német Demokszágnak, az egész emberiség- ratikus Köztársasággal szem- Az egyik rendellenes jelen- nek érdeke fűződik. Örömmel ben tanúsított szándékait sem- ség az európai helyzet. Euró- nyugtázom, hogy Adenauer miképpen nem lehetne béke- pában összevontan megtalál- kancellár ezt most megértette, szeretőknek minősíteni. Leghatók mindkét tábor — a kapitalista és a szocialista tábor — csapatai. Itt, Európában mindennél inkább gondoskodni kell a rendezésről mindazoknak, akiknek érdekük fűződik a békéhez, aik valóban meg akarják javítani az államok közötti viszonyt. Ismeretes a Nyugat- Berlinben kialakult rendelleHa azonban a kancellár nem sajnálná a fáradságot és tanulmányozná 1955-ben Genfben kifejtett álláspontunkat, meggyőződnék arról, hogy éppen a szovjet küldöttség vetette fel a leszerelés kérdését, mint fő kérdést. utóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ér például a következő kijelentése: „Újraegyesítés helyett most más kifejezést kell használnunk, mégpedig: a szabadság visz- szaadását 17 millió németnek.” A „szabadság” szócskával véghezvitt zsonglőrösködés nes helyzet. Különböző a felfogásunk a berlini zsákutcá- tettek — elsősorban Adenauer ból kivezető utak tekinteté- kancellár a maga szövetségeben, de sein keresztül — egy másik a berlini helyzet rendel- »f® kérdést” — a német kérsenkit nem ejt tévedésbe. Ar- Igaz, akkor ránk kényszer!- ról van szó, hogy Adenauer szeretné az lenességét minden állam elismeri, kivéve egyetlen államot és egyetlen politikust — Nyugat-Német- országot és Adenauer urat, Nyugat-Németország kancellárját. NDK dolgozóit arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és földesurakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakétatámaszpontjainak hálózatát, ahogyan ezt Nyugat-Német- országban már megtette. dést. Sőt, mi több, ő azt mondotta, hogy a leszerelés problémáját csak az úgynevezett „német kérdés” megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Ezt a kérdést viszont 6 így értelmezte: a Né- A kancellár különösen akti- r:y'f Demokratikus Köztársa- Csak így tudja elképzelni van ténykedik Nyugat-Berlin sa£ megszüntetése és a Németország újraegyesítését, kérdésében, bár, mint isme- nyugatnémet kormány hatal- De világos, hogy az ilyen ter- retes, semmiféle jogalapja hiának kiterjesztése egész vek homokra épültek. Nem nincs ahhoz, hogy beavatkoz- Németországra. Vagyis arról azért hoztak létre a Német zék ennek a városnak az v°lt sz°, hogy ebben az or- Demokratikus Köztársaság ügyeibe. szágban meg kell erősíteni a dolgozói a legutóbbi 10 év A kancellár úr beszédeiben kapitalista rendszert és meg alatt az új szocialista társa- azt hangoztatja, hogy a kor- szüntetni a szocialista rend- dalmat, és nem azért erősí- mányfői találkozón megöl- szert- Nos. ezt akarta és ezt tették népi államukat, hogy dandó legfőbb kérdés alesze- ugarja Adenauer kancellár! valakinek is megengedjék relés kérdése. Teljes mérték- Ismeretes azonban, hogy a embertnilliók fáradtságos és ben egyetértek a kancellár szocializmus ellen harcolt Hit- önfeláldozó munkája eredmé- úrral. Valóban a leszerelés ler is, és mi lett belőle?! Hit- nyeinek tönkretételét, fő kérdés, amelynek óriási ler megölte magát, a szocia- Soha nem fogjuk támogat- nemzetközi jelentősége van, lizmus pedig virágzik! (De- ni azt a követelést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban mondjanak le a szocialista vívmányokról. Mindenki előtt ismeretes, hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csakis akkor leAdenauer kancellárnak il- szágba, Angliába Franciaor- hf felembe" /ess^kml^ hk tudnia, hogy o most szágba, az Egyesült Államok- két érdekeit Nyugat-Németország korma- ba és Japánba? De ki hiszi Egyoldalú megoldás csak nyát képviseli amelynek ko- el ezt neki, amikor mindenki háború útján lehetséges, tárpalások útján a viták csakis mert a leszereléshez a szó rültség, taps.) A nyugatnémet kormánynak emlékesnie kell Hitler gastetteire gaztetteire. A kancellár azt pen ezek az államok támadiból ítélve ön ezt nem akarja. Akkor a hitleri Németország elleni háborúban volt szövetségeseink szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kormányfői találkozón ez a kérdés minden nép érdekében oldódjék meg, hogy senki ne nyerjen és senki ne veszítsen, hogy a béke ügye nyerjen. Alá kell írni a békeszerződést és szabad város státust kell adni Nyugat- Berlinnek. A jelenlegi helyzetben teljes képtelenségig mehetnek a dolgok Nyugat-Berlinben. Ismeretes, hogy elvben minden ország helyeselte leszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakult és az ENSZ határozatával e „tízes” bizottság elé utalták a leszerelés kérdését. Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat elfogadják, előbb vagy utóbb elfogadják. A világ ebben az irányban halad, mert az emberi értelem fejlődik és az emberi értelem győzedelmeskedik. A leszerelési javaslatok a legész- szerűbbek, minden ember, az egész emberiség óhajait fejezik ki. Nos, és mi lesz akkor Nyugat-Berlinnel?! Volt szövetségeseink ragaszkodnak határidőhöz nem kötött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akarják hagyni csapataikat. Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha mindenki megkezdi a leszerelést, s az összes hadseregeket megszüntetik — mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most a nyugati országok tartják magukat és amelynek különösen lelkes Hruscsov elvtárs és Krizsanyik Jánosné, a Pásztói Szabadság Tsz elnöke a tanácskozás szünetében. híve Adenauer kancellár, a földön az egyetlen hely Nyugat-Berlin lesz, ahol meg kell tartani a csapatokat. Ez azonban már nyilvánvalóan képtelen kívánság, amely ellentmond az ép értelemnek. Ez, hogy úgy mondjam, szamárlogika. (Derültség.) Nos, ilyen logikával hogyan oldhatjuk meg a leszerelés kérdését? A megszállási rendszer fenntartása alapvető ellentétben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ép gondolkodású ember megérti, hogy ez illogikus, ésszerűtlen politika, ellentmond az ép értelemnek. A szovjet kormány azt a célt tartja szem előtt, hogy a német békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadiállapotot. Mi az együttélés álláspontját valljuk és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk: az együttélés — az államok be nem avatkozása más államok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar. Éppen ebből kiindulva javasoljuk, hogy tegyék Nyugat-Berhnt szabad várossá. Ez valóban nem bontja meg az ott kialakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlenségi szavatosságokat, amelyekre szö- vetszégeseink hajlandók, szavatosságokat a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt vagy bármilyen más kölcsönösen elfogadható módon. az érdekek kölcsönös figyemondja hogy ő nem felel a tak fegyverrel a fiatal szov- lembevételével oldódnak meg. U ,4-1 I\i w, ftt/Miorforf TOTTOi nVT i OS'r, o w, olTT ci lr„nmn I It _ hitleri Németország tetteiért az életet. A nemzetközi légkör észre jetországra, amely síkraszállt D h , i+. De hol vannak azok az em- az egyetemes béke mellett. figyeiembevéteíe, amikor ul- berek, akik fasiszta katona- Ezek az országok reszt vet- timátumszerűen követelik a kát vezettek a Szovjetunió tek abban a külföldi inter- Németország történetében el- ellen, akik Sztálingrádban vencióban, amelynek során 14 RÖ munkáslaraszt állam szóvoltak akik háborút folytat- állam csapatai törtek orszá- cialista vívmányának meg- tak más országok eljen? Nem gunkra. semmisítését, a Német Dekell távcső vagy P A nyugatnémet kancellár mokratikus Köztársaság felkai es?*koz a d _i,~ megpróbálja eltorzítani a számolását? Ez enyhén szólva hoz. (Élénkség.) Mindenki Szovjetunió politikáját, és irreális megítélése a dolgoktudja, hogy ezeket a nemcsak a logikát veti fél- nak. Maga Adenauer úr herItikusneKöz1:ársaSgbane kell re’ hanem az elemi> éP S°n' 1>’esen állapította meg, hogy ratikus Köztársaságban Ken dolkodást is. Ez érthető) hi_ ez erőpolitika, a háborús fekeresm, Nyugat met r g- n valóságban Adenauer nyegetőzés politikája, ban talaltak talajra es so- 1 kan közülük tekintélyes tisztséget töltenek be. Néhányan Adenauer úr most más kottát vess elő a nyugatnémet hadsereget szervezik, mások már a Változnak az idők, váltó- sát és a megszállási rendszer NATO-csapatok parancsnokai, tozik a nóta is. Adenauer úr gócának felszámolását. Ilyen a helyzet, ha józanul m0st más kottát vesz elő, Hogyan valósítható meg ez? vizsgáljuk, mi, _ kommunisták már látja, hogy háborúval és Az egyetlen eszköz a német pedig mindig józanul nézzük erőpolitikával semmit sem ér békeszerződés aláírása. Ilyen el, ilyesféle politika recsegve- javaslatot tettünk. A békeropogva összeomlott. A fényé- szerződés elől senki nem térvehető felmelegedése és a getőzés és a zsarolás politi- hét ki, ha a többi ország, szovjet kormánynak a béke kája e politika fő karmeste- amelytől a békeszerződés alá- megszilárdítására tett aktív rének halálával, sőt már ha- írása függ, a béke és az erőfeszítései nyilvánvalóan iála előtt kilátástalan zsák- együttélés álláspontját vallja, nem tetszenek a Német Sző- utcába jutott. A fő karmes- Végül is meg kell szüntetni vetségi Köztársaság jelenlegi tér segédei, tanítványai azon- a második világháború mavezetőinek. Mindennel _ meg- bari; akik vele együtt húzták radványait, mivel azok táppróbálkoznak, hogy gátolják a hidegháború nótáját, húz- talajt jelentenek a harmadik az államok közötti viszony zak továbbra is, karmester világháború gyújtogatói1 szájavulását, befeketítsék a nélkül. Ez a nóta nyílvánva- mára. Mi nem sürgetjük idő- Szovjetunió külpolitikáját ]óan disszonáns és kezdi ide- belileg a nyugat-berlini kér- Ebben a vonatkozásban kü- gesíteni a makacs szólista dés megoldását, nem tűzünk lönös aktivitást mutat Adena- szövetségeseit is. (Élénkség a ki semmiféle határidőt, nem uer kancellár. Legutóbbi be- teremben.) küldünk ultimátumokat, de Mi az együttélési politika ugyanakkor nem csökkentjük elveiből indulunk ki. erőfeszítéseinket abban az A Szovjetunió előterjesz- irányban, hogy megegyezésre tette a leszerelési javaslatot és mi készek vagyunk bármely percben aláírni a leszerelési egyezményt, hozzálátni végrehajtásához az ENSZ vagy bármely más nemzetközi szerv égisze alatt megszervezendő legátfogóbb és legmélyebb ellenőrzés alapján. Mi az igazi leszerelés hívei elutasításáért nem minket vagyunk, igazi ellenőrzéssel, f°S terhelni a felelősség, ha- amely mellett egyetlen állam nem azokat, akik ésszerűtle- sem támaszthatja fel titok- nül _ ítélték meg e kérdés megbán hadseregét és nem kezd- oldását, nem az államok kö- het háborút. zötti feszültség enyhítésének Ahhoz azonban, hogy mind- útját járják, hanem ellenke- két fél részéről meglegyen a zőleg, azt akarják, hogy bizonyosság, meg kell olda- megmaradjon a harmadik vi- nunk Nyugat-Berlin kér- lágháború kitörésével fenye- dését. Miért vetettük felNyu- gető veszélyes tűzfészek. ga-Berlin kérdését? Azért, Ezért mondjuk Adenauer Azt gondolná az ember, hogy mert Nyugat-Berlin most kancellárnak: ha ön valóban a Szovjetunió támadt Német- konfliktusok forrása, a viszály szemben áll a revánsszellem- hitleri almája lett. Amikor azt mel és a hitlerizmussal — ezt mondjuk, hogy meg kell ol- ugyanis gyakorta hangoztatja dani a nyugat-berlini kérdést, — bizonyítsa be ezt a gyakor- ez azt jelenti, hogy javasol- latban, ne ellenezze a hitleri lítani Adenauer kancellár, juk a második világháború háború maradványainak meg- hogy 1918—1920-ban Szovjet- után az egészséges testben szüntetését. Vagy talán fel maradt utolsó tüske kihúzá- akarja újítani? Nyilatkozatává* erő és as igazság a mi oldalunkon van széde, melyet a napokban a Rajna tartományban, a Kereszténydemokrata Unió helyi szervezetének kongresszusán tartott, azt mutatja, hogy Adenauer úr nem riad visz- sza a nyilvánvaló koholmányoktól, a közismert tények egyenes 1 eltorzításától sem. „Ebben az évszázadban — jelentette ki a kancellár — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi, országot, mint a Szovjetunió.” Ha Adenauer kancellár beszédét olvassa az ember, azt gondolhatja, hogy nem a hitleri Németország, hanem a Szovjetunió robbantotta ki a második világháborút, amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan anyagi áldozatba került a népeknek. országra es nem a Németország követett el rablótámadást országunk ellen. Vagy talán azt próbálja álOroszország tört be Németorj üssünk volt szövetségeseinkkel. Ha minden eszközt kipróbálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra más kivezető út, minthogy aláírjuk a békeszerződést a két német állam közül azzal, amelyik ezt akarja. Ebben az esetben a békeszerződés aláírásának Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szemelőtt. A nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartása és a csapatok ott- tartására irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. De nem titok, hogy minden anyagnak van ízzási határa, ahol váratlanul megszakad és ez katasztrófához vezethet! Ezért ön, Adenauer úr, nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen — szerepet vállal magára. \ múlt visszahozhatat- lanul letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön „az erő pozíciójából” cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs? Most minden ép gondolkozású ember belátja, hogy az _ erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára; az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együttjár az erővel, mert mi — jóllehet az erők áttevődtek a mi szocialista táborunkba — nem változtatunk békeszerető politikánkon. (Nagy taps.) Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek, éppen ellenkezőleg, mi, akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatóak legyenek. Nem kényszerítjük ki elfogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni, bár minden jogunk megvan ahhoz, hogy béke- szerződést írjunk alá a Német Demokratikus Köztársasággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni. Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, amelyiknek rovására egy esetben már aláírták a békeszerződést Japánnal. Megvan tehát az erkölcsi jogunk, a jogi értelemben vett jogunk, végül a mi oldalunkon van az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő álláspontunkból indulnak ki. A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt. A nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkkel. Ezért nem tűzünk ki semmilyen időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszonyunkat. A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör meg javulását, megteremtse a feltételeket — az egész emberiség boldogulása érdekében — a leszereléshez és az örök béke megteremtéséhez. Ha azonban nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár álláspontjára helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragaszkodnak az erőpolitikához, akkor számunkra nem marad más hátra, mint hogy aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem szándékozik azok kezére játszani, akik az erőpolitika hívei. Mi szívesen aláírnánk a szerződést Nyugat-Német- országgal is, volt szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytelenek leszünk belemenni egy egyoldalú szerződés aláírásába a Német Demokratikus Köztársasággal. Adenauer kancellár úsy véli, hogy a német kérdés megoldása egyértelmű Németország egyesítésével. Érthetők a német nép egyesülési érdekei és törekvései, az egységes német állam megteremtésére irányuló igyekezete. Németország most két különböző társadalmi és politikai berendezésű államból tevődik össze. Az egyesítés kérdése e helyzet reális értékelése kapcsán különös jelentőségre tesz szert. Ezt a kérdést csak maguk a németek oldhatják meg. mert minden attól függ, milyen társadalmi és politikai rendszer lesz az egységes Németországban. Kinek kell ezt eldöntenie? Valamelyik más országnak? A szövetségeseknek? Nem, ez maguknak a németeknek a joga. ön pedig, kancellár úr, még találkozni sem akar a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel, ön azt akarja, hogy mi, vagyis a volt szövetségesek egyesítsük Németországot, akik Hitler ellen harcoltunk. Nekünk viszont, akik szövetségesek voltunk a hitleri Németország ellen viselt háborúban, eltér a véleményünk ebben a kérdésben: egyeseknek a kapitalista Németország, vagyis Nyugat-Németország tetszik, másoknak a szocialista Németország. azaz a Német Demokratikus Köztársaság. Hogyan oldhatjuk meg tehát mi, szövetségesek, ezt a kérdést? A.zt mondják, hogy teljesíteni kell a szerződéses kötelezettségeket. A szövetségeseknek az adott kérdésben semmiféle szerződése, semmiféle kötelezettségvállalása nem volt. Németország a leverés és a fegyverletétel után négy övezetre oszlott. Később három övezetet egyesítettek és kapitalista alapon kezdtek fejleszteni, Kelet-Német- ország pedig — ahogy akkor nevezték —, a mostani Német Demokratikus Köztársaság, a szocialista utat választotta és mi üdvözö’jük a Német Demokratikus Köztársaságot. amely lendületesen fejlődik. így hát Németország útjának kérdésében csakis maguk a németek dönthetnek. Adenauer úr, ön nem térhet ki ez elől. Előbb vagy utóbb, (Folytatása a 4. oldalon)
