Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-05 / 97. szám

4 nógrádi népújság 1959. december 5. SZÖTS GYULA FŐMÉRNÖK, NÖGRÄD MEGYEI KÜLDŐ ÉT: Bátran alkalmazni keli a legmodernebb technikát (Folytatás a 3. oldalról) ön vagy más, aki a nyugat­német kormány é én fog állni, ha reálisan gondol­kozik, eljut erre az egyedül helyes következtetésre. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztá s ság reálisan akarja tekintetbe venni a kialakult feltételeket. Nyugat-Németországban mjg- maradtak a kapitalista fel­tételek és mi nem akarunk törést oko'ni, nem akarunk erőszakot elkövetni a nyugat- berlini lakosság akaratán és óhaján a társadalmi és poli­tikai rendszer megválasztása­kor, megadjuk azt a jogot, hogy mindenben saját maga döntsön. De más megoldásra törek­szik Adenauer. Ez azonban annyit jelent, mint a kérdést valame’yik ország vagy va­lamelyik ország-csoport é de- kében megoldani, valamelyik ország vagy az országok va­lamelyik csoportja ellenére. Ez vagy nyereség, vagy vesz­teség egy igen f ntos po­litikai kérdésben, valakinek a javára és valakinek a kárára. Ebbe azonban nem megy bele sem az egyik, sem a másik fél. Abban csak az őrültek reménykedhetnek, hogy ezt a kérdést erőszak alkalmazásá­val, háborúval oldják meg. Az ép elméjű emberek tud­ják, mi az a háború és min­dent megtesznek, hogy há­ború ne legyen. Egyesek azt mondhatják: miért veti fel Hruscsov ezt a kérdést, amikor már majd­nem létrejött a megegyezés a kormányfői érlekez'etben, ahol majd megtárgyalják ezt a kérdést. Egyetértek ezzel a véleménnyel és nem is vet­ném fel ezt a kérdést, ha nem kellene tekintettel len­nem Adenauer úr megnyilat­kozásaira. Nem hagyhatom A gépállomási Még az év elején közel 200 gépállomási dolgozó, köz­tük 147 traktorvezető, 16 brigádvezető és 36 egyéb gép­állomási dolgozó tett verseny­vállalást pártunk VII. kong­resszusának tiszteletére. Ezek a dolgozók vá'lalták, hogy a kongresszus tiszteletére de­cember 31-ig terven felül to­vábbi 7565 normálholdat tel­jesítenek. November 30-ig 121 trak­torvezető. 12 brigádvezető és 36 egyéb foglalkozású gépállomási drlgozó tel­jesítette kongresszusi ver­senyvállalását. Ezek a dolgozók már novem­ber 30-ra 7935 normálholddal többet teljesítettek mint az éves tervük. A vállalások megtételekor A kongresszus tanácskozá­sának második napján, ked­den délben érkezett a jelen­tés a Salgótarjáni Erőműből, hbgy befejezték éves terme­lési tervüket. Az eredetileg vállalt 5 millió kWó villamos­energia helyett közel 7 mil­liót adnak ebben az évben. Ez az energiamennyiség mintegy válasz nélkül azokat a a kér- déseket, amelyeket Adenauer kancellár felvetett. Tehát nem én vagyok a kezdeményező ebben, én csupán kénytelen vagyok válaszolni a nyugat­német kancellár megjegyzé­seire. A Szovjetunió politikájá­ban midig a békés együtt­élés nagy elveihez fog ra­gaszkodni. Mi azonban nem kiinyörgünk a bé­kéért. A béketörekvés egyáltalán nem gyenge­ségünk jele. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje napról napra növekszik. Minden szükséges adottsággal rendel­kezünk ahhoz, hogy elhárít­sunk bármilyen csapást. De mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rombolást és nem akarjuk embermilliók pusztulását. Nemrégiben egyik beszé­demben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoz­tunk fel rakétákat, atom- és hidrogéntöltetet, hogy ha megtámadnak bennünket, el­söpörhetjük a föld színéről összes valószínű ellenfelein­ket. (Nagy taps.) Nem gyengeségből, hanem a békés együttélés elvi, lenini politikájából, a földkerekség légi z élesebb néptömegeinek érdekeivel összhangban álló politiká­ból kiindulva, készek va­gyunk azonnal megsem­misíteni mindezeket a készleteket, ha elfogadásra talál az egyetemes le­szerelési program. Hadd fecsegjenek az impe­rializmus propagandistái a kommunisták titkos terveiről; mi bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy békeszerető poli­tikánk következetessége és világossága minden nap min­den órájával újabb és újabb híveket szerez magának. a dolgozók 417 400 forint megtakarítást vállaltak. No­vember 30-ig, egy hónappal a határidő előtt a vállaláson felül — amely anyagalkatrész, üzemanyag és egyéb költsé­gek megtakarításából adódik — további 83 895 forint meg­takarítást értek el. Gépállomási dolgozóink 501295 forintot takarí­tottak meg. A kongresszusi versenyben a legjobb eredményt az erdő­kürti traktorosok érték eh A gépállomás éves tervét már október 13-ra teljesítette. Ezen a napon még további 4 ezer normálhold elvégzé­sére tettek vállalást, amelyet november 30-ig ezer normál­holddal túlteljesítettek. A 23 vállalást tett erdőkürti traktoros közül 19-en 1985 300 ezer család egyhavi szük­ségletét fedezi. A termelés­ben elért eredmények érté­két növeli, hogy csak novem­berben 1 vagon szenet taka­rítottak meg és az év elejé­től 3,1 fillérrel olcsóbban ter­meltek 1 kWó energiát, amely 201 ezer forint megtakarítást jelent. Kedves elvtársak! A szocialista tábor országai magabiztosan és feltartóztat­hatatlanul haladnak nagy­szerű célunk — a kommuniz­mus felé. A Szovjetunió kom­munistái, az egész szovjet nép erőt és fáradságot nem kímélve munkálkodik, hogy végrehajtsa pártunk XXI- kongresszusának történelmi jelentőségű határozatait, való­ra váltsa országunkban a kommunista építés nagyszerű programját. Évről évre fokozódik és szi­lárdul országaink gazdasági ereje, emelkedik a dolgozók életszínvonala. A szocialista tudomány és kultúra mind újabb és újabb magaslatokat vesz be. Egyre szilárdabb és megbonthatatlanabb lesz a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Ez erősíti a világ minden egyszerű emberének azt a meggyőződését, hogy a béke e.ői győzedelmes­kednek a háború erői fölött. Kádár elvtárs beszámolójá­ban meggyőzően és sokol­dalúan ismertette a magyar nép történelmi vívmányait és nagyszerű sikereit. Pártunk és az egész szovjet nép őszintén örül ezeknek a sikereknek. Igaz szívvel kíván önöknek és önökön keresztül minden magyar kommunistának, a népi demokratikus Magyar- ország munkásainak, paraszt­ságának és értelmiségének újabb sikereket abban a ne­mes harcban, amelyet hazá­juk derűs jövőjéért, a ma­gyar nép boldogságáért, a szo­cializmusért folytatnak. (Nagy taps.) * (A beszéd elhangzása után a kongresszus küldöttei he­lyükről felállva, hosszan tartó, lelkes tapssal üdvözölték Hruscsov elvtársat.) normálhold többletteljesítést értek el. November 30-ig hét gép­állomás teljesítette éves ter­vét, egy hónappal a határ­idő előtt. A Berceli Gép­állomás előreláthatólag de­cember 10-ig befejezi. Gép­állomási dolgozóink vállalásai között szerepel a termelő- szövetkezetek, részben gépi munkán, részben egyéb szol­gáltatáson keresztüli megse­gítése. Gépállomásaink eb­ben az esztendőben november 20-ig 93 661 nor­málhold munkát végez­tek a tsz-ekben, míg a tavalyi jelentés azonos időszakában csak 51161 normálholdat. A tsz igények alapján eb­ben az évben eddig 1393 óra melléküzemági munkát végez­tek, melynek keretén belül kijavították a tsz-ek erőgé­peit és munkagépeit. Meg kell említeni a kong­resszusi munkaversenyben szép eredményt elérő Vonák László elvtársat, aki a Kis- terenyei Gépállomás trakto­rosa. Versenyvállalásában ezer normálhold munka el­végzése szerepel, s november 30-ig 200 nh-dal vállalását túlteljesítette. G 35-ös trak­torával eddig 370 műszak­normát teljesített. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói táviratban tájékoz­tatták a VII. pártkongresszust arról, hogy a negyedik ne­gyedév első két jiónapjában 108,3 százalékra teljesítették tervüket. Különösen jó ered­ményt érnek el a négy IV-es, VI-os és VII-es kádkemencék dolgozói. A gyárban a har­madik negyedév végére már pótolták az év elei lemara­dást/és így az utóbbi hóna­pokban elért tervtúlteljesítés már az éves vállalás végre­hajtását segíti elő. Különösen a selejt csök­kentésében, a minőség javí­tásában érnek el szép ered­ményeket az egyes kemen­Előljáróban legyen szabad tolmácsolnom a nógrádi iparmedence munkásainak, kommunistáinak forró üdvöz­letét pártunk Központi Bi­zottságának, a pártkongresz- szus minden egyes tagjának. Történelmi jelentőségűnek ígérkezik dolgozó népünk életében jelen kongresszu­sunk. Ezt érezhettük ki va­lamennyien a Központi Bi­zottság beszámolójából, ezt tükrözik az eddigi felszólalá­sok is. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy ha a kong­resszus befejeztével úgy fogunk hozzá a munká­hoz, a beszámolóban vá­zolt nagy feladatok meg­oldásához, mint ahogyan az itt résztvevő küldött elvtársak harcosságát, lel­kesedését és tettrekészsé- gét tükrözi a kongresz- sztis egész atmoszférája, akkor az utódok valóban a történelmi jelzővel fog­ják felruházni kongresz- szusunkat. Mint műszaki pártmunkás, ipari vonatkozásban szeret­nék a továbbiakban néhány dolgot elmondani. Hasonlóan az országos helyzethez, me­gyénk iparában is feltétlenül pozitívnek kell elkönyvelni azt a tényt, hogy az 1955-ös bázisévhez viszonyítva 1958- ban a termelés értékben 107,5 százalékos, a termelé­kenység pedig 105,8 százalé­kos szintet ért el. Dolgozóink átlagkeresete pártunk előle­gezett bizalmából 126 száza­lékra emelkedett. Dolgozóink ragaszkodását jelenti az az örvendetes tény is, hogy ipari üzemeink a kong­resszus tiszteletére indí­tott munka versenyben már eddig 100 millió fo­rintot adtak kereken ter­ven felül népgazdasá­gunknak. Talán figyelmet érdemelhet ezen belül az a tény is, hogy a megye legnagyobb ipari üzeme, a Salgótarjáni Acél­árugyár, ebből egymaga 52 millió forint terven felüli termelést ért el, a termelé­kenységnek egyidejűleg 3,4 százalékos terven felüli eme­lésével. Bármennyire is kedvezően csengnek talán e számok, nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy mögöttük a Horthy rendszer öröksége ajándékaként primitív tech­nikai színvonal húzódik meg, amelyet talán kellően érzé­keltet a következő szám: még jelenleg is a megmun­kálásra fordított összidőből a kézi időre 68 százalék jut, a gépidő csak 32 százalékot tesz ki. No, és milyen régi gépekről van itt szó? Zömük­ben 30-50 éves gépekről. Ha­sonló a helyzet iparmeden­cénk többi üzemében is. Nem vitás, hogy ha a kapitalizmus és a szo­cializmus közötti békés gazdasági verseny döntő szakszóból mi nógrádiak is ki akarjuk venni a ránkeső részt — ehhez pedig semmi kétség nem férhet — úgy szükséges a primitív termelési előfelté­telek mielőbbi és gyökeres megszüntetése. cék munkásai. A IV-es kád­kemencén Melincz István, Boros István brigádjai, va­lamint Antóni László, Rigó Gyula dicsekedhetnek ilyen sikerekkel. A VI-os kádke­mencén a Mede és Lunácsek brigádok, valamint Tarnóczi Gáspár eredményei figyelem­reméltók. Az elért sikerekhez nagy­ban hozzájárult az a tény, hogy a kongresszus előtt és ülésezésének időpontjában, a gyár dolgozói kongresszusi őrséget tartottak. Azt a len­dületet, amely ebben az idő­szakban tapasztalható volt, december hónapban is tovább folytatják. Jóleső érzéssel adhatok itt kifejezést annak, .hogy egy műszaki pártmunkás számára milyen nagy öröm az, hogy legfelsőbb szinten, pártunk Központi Bizottságában, Foch elvtárs referátumából - Ítélve egész komolyan foglalkoznak a mi problémáinkkal is. Hozzászólásom további ré­szében szeretném bemutatni, vázolni, hogy a referátumban lefektetett irányvonal hogyan fog realizálódni a kohó és gépipari tárca egyik üzemé­ben. A Salgótarjáni Acéláru­gyár beruházási vonalán ha­tározottan állást foglaltunk a rekonstrukciós megoldás mel­lett. Őszintén megmondom, a műszakiak körében ez nem a legszinpatikusabb megol­dás, mert a termelőüzem ter­melés közbeni fejlesztése sokkal több munkát ad mind­annyiunknak, mint abban az esetben, ha új, úgymond szűz területen telepítenénk mo­dern, új üzemet. De az elkö­vetkezendő időkben — a be­számolónak megfelelően — ez kell legyen a fejlesztés fő módszere és megfelelő poli­tikai munkával ehhez a kel­lő légkört meg is tudtuk ott­hon teremteni. Számokban úgy fest a dolog, hogy a má­sodik ötéves tervben elkép­zelt beruházásunknál nem érik el a 40 százalékot az építkezési tételek, régi áron számítva, új áron kedvezőbb a helyzet és ez a valóság, ismerve az építkezés és a gépipar megfelelő szorzószá­mait. Hangsúlyozni kell azt, hogy a rekonstrukciós megol­dás egyáltalán nem je­lenti azt, hogy élenjáró technikát nem lehet al­kalmazni. Sőt! Legyen szabad talán né­hány számot itt elsorolni, melyet mi otthon meg szeret­nénk és meg Is akarunk va­lósítani. A Salgótarjáni Acél­árugyár zömmel hidegtelepí­tési profillal rendelkezik: hi­deghengerlés, dróthúzás, a legalapvetőbb munkák. A hi- deghengerlósű termékek átla­ga a hengerlő gépeinknél je­lenleg 30 méter/perc. Az új gépeknél elérjük a 450 méter/ percet. Az egy gépbe beépí­tett átlag lóerő szám, jelen­leg 40 le és éppúgy két fő dolgozik rajta, mint az új, korszerűen telepítendő 2300 le-s gépnél. Hőkezelő kemen­céink kihozatala 150 kg/óra, telepítésre fog kerülni 1500 kg/órás kemenceegység. A hőkezelésre fordított — értsd magyarul: pazarolt kalória­szám — 550 000 kalória/tonna, a jövőben 160 000 kal./to. lesz. A dróthúzási átlagsebes­ség 2.5/secről 12 m/sec-re fog növekedni. E számok nemcsak a re­konstrukciós út járhatósága mellett szólnak, de szoros összhangban vannak Fock elvtárs referátumával, annak azzal a részével, ahol a kép­lékeny hideg-alakítási vonal elmaradottságáról szól a vas­kohászat területén. Összesítve: hideghengcrlési vonalon a fejlesztés után a tech­nikai színvonal emelése révén mennyiségben há­romszoros, értékben öt­szörös, termelékenységben csaknem négyszeres szin­tet fogunk elérni. Szoktuk mondani, hogy leg­főbb érték az ember, s a dolgozók milliói nap mint nap érezhetik is ezt új tár­sadalmi rendünkben. Nép­gazdaságunk erőviszonya már azt is lehetővé tette, hogy sokezer dolgozó csökkentett munkaidőben dolgozzék egyes nehezebb munkaterületeken: talán ilyen nehéz terület a hengerész munka is. Valami­kor a tőkés világban a Sal­gótarjáni Acélárugyár kapu­jában a munkáért ácsorgó munkanélküliek közül hideg­hengerésznek csak az jöhetett számításba, aki úgymond leg­alaob 180 centiméter magas volt és 80 kilogramm volt a súlya. A nehez munkához erős ember kell — elv alap­ján. Bár az elmúlt 15 évben a munkakönnyítés területén nyomtalanul nem tűnt el, mégis őszintén meg kell mon­danom, hogy még jelenleg is igen sokat fáradnak dolgo­zóink. Nem nagy dolog, de jelenthetem a kongres­szusnak, nogy 1961 folya­mán ennél az üzemnél teljesen megszűnik a ne­héz fizikai munka jeLege. Ügy érzem, hogy ez az idő­pont döntő forduló rész a műszaki, fizikai dolgozók gyakorlatában is, hiszen ak­kor minuen dolgozó a legköz­vetlenebbül fogja érezni, hogy az üzemek vezetői min­den vonatkozásban valóban érettük is dolgoztak és dol­goznak. A műszaki fejlesztési kér­dések kapcsán sokszor této­vázás van abból kifolyólag, hogy mekkora legyen a lé­pés a technikai előrehaladás­ban. Megyei és városi párt­bizottságunk ragaszkodott ah­hoz és most is ragaszkodik hozzá, hogy jobb ma egy ve­réb, mint holnap egy túzok — elv alapján döntően előre­lépni nem lehet. Bátran alkalmazni kell a legmodernebb technikát, persze konkrétizálva a ha­zai viszonyokra. Hogy megvannak-e, illetve meglesznek-e a megfelelő elő­feltételek ahhoz, hogy egy adott üzem ugrásszerűen fej­lődhessen. Könnyebb természetesen — úgymond — kisebb lélegzetű fejlődést megvalósítani. Ke­vesebb deviza is kell hozzá és ez az országos tervhiva­talban is igen fontos dolog, hamarább meg is valósul és figyelembe kell venni — ter­vezőintézeteinket is — de úgy gondolom, hogy ez ke­vésbé emelné a termelékeny­séget a döntő területeken. Egy kilogramm gépacél kö­rülbelül 25 devizaforint. Hogy ez az egy kilogramm gépacél hova van beépítve, melyik gépbe, az neki telje­sen mindegy. A gép számára mindegy, hogy egyszeres, öt­szörös, vagy tízszeres terme­lést ad a népgazdaságnak. De úgy -gondolom, dolgozó né­pünknek már nem mindegy és éppen ezért mi amellett döntöttünk, meg is valósít­juk, hová építjük be azt a gépacélt. Az új gép, amely telepítésre kerül, ötvenszeres kihozatalt biztosít a jelenle­gi átlaghoz hasonlítva. Én körülbelül ezeket^ akartam megemlíteni a műszaki fej­lesztés vonalán. Lenne még egy kérésem a Minisztertanácshoz, személye­sen Apró elvtárshoz, aki ta­lán nem haragszik meg érte, s a kongresszus is elnézi, hogy én ezt itt elmondom. Iparmedencénk nehéz ipari jellegű, szénbányászat, kohá­szat a fő profilja. Híjában vagyunk azonban a könnyű­iparnak, szénkészletünk mi­nőségével, mennyiségével, a bányák adottságaival sem di­csekedhetünk. Emellett fog­lalkoztatottsági problémáink vannak női vonalon. A jövő­ben úgy látszik, ezek a prob­lémák még fokozódnak. Az lenne a kérésünk, hogy az új budapesti iparpolitika keretében kaphassunk mi is a köny- nyűipari tömeg cikkipari profilokat, anális inkább, mivel az acél­árugyár kitűnő alapanyagbá­zis is lenne erre. Itt helyben mindjárt sok mindent fel le­hetne dolgozni. Megemlítem például azt, hogy a lakatfé­leségek anyaghányadának 70 százaléka salgótarjáni erede­tű szalag és drótanyag, még a kulcs egy része is nálunk készül, a mi ipari meden­cénkben. Végezetül annyit, hogy a nógrádi küldöttek nevében a Központi Bizottság beszámo­lóját elfogadom és Ígérem, a beszámoló által kitűzött fel­adatok megvalósításáért va­lamennyien dolgozni fogunk. Az Erőműben már készülnek a jövő esztendőre. A gazdaságosabb szénfelhasználás érdekében Gálos József, Köböl Barna és Földi Gyula a szénőrlő malmok berendezését készítik elő. II KONGRESSZUSI MUNKAVERSENY HÍREI dolgozók teljesítették leiajánlásukat Teljesítették ígéretüket A kongresszusi őrség eredménye: tervtúlteljesítés, csökkend selejt

Next

/
Oldalképek
Tartalom