Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)
1959-11-01 / 87. szám
1959. november 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 nél. Elmaradás van a korszerű építőanyagok és technológia alkalmazásában. A műszaki fejlesztés emelésére nincs a vállalatnak perspektivikus terve, éves tervek alapján dolgozik. Gyorsítani kell az építőiparban a munkatermelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének ütemét. A munka- szervezés javításával, a munkafegyelem szilárdításával is elő kell seqíteni az építkezések időtartamának és költségének a csökkentését , Építkezési objektumonként lehetőséget kell teremteni az anyagfelhasználás, az önköltség, a társadalmi tulajdon védelmére, általában a gazdaságos termelésre. Mindezekben nagy feladat hárul az építőipar kommunistáira. Politikai munkával, helyes szervezeti elvekkel kell e feladatokért dolgozni. A műszaki fejlődésben meglevő lemaradás másik oka a műszaki káderekben meglevő abszolút és viszonylagos hiány. A felszabadulás óta több mint háromszorosára nö-* vekedett a műszakiak száma, ma mégis műszaki hiánnyal küzdünk. Ez a hiánv úgy abszolút, mint relatív mértékben jelentkezik. Abszolút méretekben jelentkezik úgy, hogy, amíg a nehézipar területén ezer munkásra országosan 121 műszaki jut, úgy nálunk csak 74. Még rosszabb ez az arány, ha üzemek szerint vizsgáljuk, mert az Acélárugyárban csak 84. a Tűzhelygyárban 62. Ha tovább elemezzük a számokat, akkor az is kitűnik, hogy a mérnökök aránya még ennél is rosszabb és e téren csak a Zagyva- pálfalvi Bányagépgyár helyzete megnyugtató. A többi üzemekben az országos szint alatt vagyunk. Ha a műszakiak viszonylagos hiányát vizseáliuk. az úgy jelentkezik, hogy műszaki középkádereink jelentős részénél, esetenként felső kádereknél nincs meg a kévzettség, a beosztásnak megfelelő felkészültség. Az Acélgyárban több mint 60 művezetőből egyharmad részének van megfelelő képzettsége, a Salgótariáni Üveggyár 36 üzem- és művezetőjéből 22 csak elemi iskolai képzettséggel rendelkezik. Ha az okokat vizsgáljuk, akkor látni kell, hogy ez visszanvúlik az 1945-ös időkre, amikor a medencében nagyfokú értelmi ségellenes- ség volt. Ezen már azóta lényeges változás van, viszont még mindig közrejátszik az abszolút és viszonylagos hiánynál a műszakiak felé jelentkező bizalmatlanság, téves szemléletek. Másik ok. hogy nem tudtunk a műszakiaknak lakást biztosítani, illetve olyan lakáskultúra között kellett élniök, ami sokszor elviselhetetlen volt. Emiatt vagy nem jöttek, vagy akik itt voltak, sokan elköltöztek. A viszonylagos műszaki hiánynál a döntő, hogy a politikai megbízhatóságot nem pótolták szakijiai felkészültséggel. E téren csak most van változás. Viszont, hogy még jobban előrehaladhassunk, meg kell teremteni azt a légkört, ahol a tanulás elengedhetetlen életszükségletként jelentkezik. Szervezett mérnöktovábbképzéssel, más kötetlen formákkal kell gondoskodnunk, hogy a műszakiaknál meglevő abszolút és viszonylagos hiányt pótoljuk. Pártszervezeteink hajtsák végre a Központi Bizottság és a Megyei Pártbizottság idevonatkozó határozatait. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a jelenlegi anyagi érdekeltségi rendszer kielégítő-e a technikai fejlesztés szempontjából? Gazdasági életünkre jellemző, hogy a visz- szahúzó tényezőket — mennyiségi tervek Tisztelt Elvtársak! Megyénk számottevő ipari termelése miatt jelentős, de növénytermesztése, állattenyésztése, nagykiterjedésű erdeje, mezőgazdasági jellegét is növeli. Fontos erre felhívni a figyelmet annál is inkább, mert a korábbi évék vezetése ezt meglehetősen mellőzte, s ebből a mezőgazdaság termelésének emelkedése, a tsz-moz- galom látta kárát. Fontosságát az is növeli, hogy a megye lakosságának 47 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. A párt agrártéziseinek, valamint a KB. 1958 decemberi határozatának alapján megyei párt, állami és társadalmi szerveknek a mezőgazdaság felé végzett munkájában a kettős, de mégis egységes feladat végrehajtása volt a döntő. Az e téren kifejtett munka meg is hozta gyümölcsét. Előrehaladás volt mind a mezőgazdasági termelés emelésében, mind a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Az eltelt két évben lényegében teljesítettük a párt e téren megjelölt feladatait. Tovább szilárdítottuk a munkás-paraszt szövetséget, hozzájárultunk az ipar nyersanyaggal, a lakosság élelemmel való ellátásához, emeltük a mező- gazdasági export mennyiségét is. A mezőgazdaság termelésének emelésénél éltünk a párt helyes politikájából adódó-lehetőségekkel. A pártszervek útmutatása nyomán állami szerveink, mezőgazdasági szocialista szektorai, az állami gazdaságok, tsz-ek a megyei viszonyoknak megfelelő növénytermesztési szerkezetet alakítottak ki. Figyelembe véve a megye talaj- és éghajlati viszonyait, olyan változást hajtott végre, aminek kedvező hatását még mostoha időjárás mellett .is érezhettük. Nagy erőfeszítéseket tettünk a talajerő utánpótlásra. Szántóterületünk nagy része alacsony humusztartalmú, kilúgozott vályog, illetve vályogos agyagtalaj. Nagyarányú szerves- és műtrágyázással, talajjavítással, a pillangósok vetésterületének növelésével, a talajerő utánpótlásban, illetve növelésben jelentős eredményeket értünk el. Kenyér és gabona terhelytelen túlteljesítése, pénzügyi fedezet- hiány — megszüntettük, de a szükséges előrevivő ösztönző erőket még nem mindenütt találtuk meg. A szénbányászatban tovább kell tökéletesíteni a jelenlegi bérezést, hogy elősegítse a kettős feladat: a minőség javulását, a termelékenység emelésének együttes teljesítését. A helyes gazdálkodást akadályozza sok helyen a szervezetlen létszámgazdálkodás, a laza munkafegyelem. Vannak gazdasági vezetők, műszaki dolgozók, akik még ma is a mennyiségi szemlélet rabjai, s a könnyebbet választva, a termelékenység rovására létszámtöbblet felhasználásával igyekeznek tervüket teljesíteni. Nem nézik azt sem, hogy a nyereségrészesedés rendszerének bevezetésével és egyéb ösztönző intézkedésekkel sem sikerült alapvető javulást elérni a munkafegyelemben. Elsősorban a kéttaki dolgozók, a segédmunkások azok, akik igazolatlanul hiányoznak, akik indokolatlanul táppénzes állományban vannak. 1957-ben minden egyes munkásra 1,4 nap igazolatlan hiányzás jutott, 1958-ban ez a szám 1,7 napra emelkedett, s a tapasztalat szerint 1959-ben még magasabbra emelkedik. Országosan nálunk a legrosszabb a helyzet, mert 1958-ban az összdolgozók 5,3 százaléka volt táppénzes. Ez 1959-ben 6 százalék fölé emelkedett, ami megengedhetetlen. Sajnos, évek óta így van, ezért feltétlenül változtatni kell ezen az ellenőrzés javításával, az anyagi ösztönzési rendszerek tökéletesítésével, az üzemorvosi hatáskör növelésével. Természetesen a párt és mozgalmi szerveknek is van e téren feladatuk. Az említett lehetőségeken túl meg kell vizsgálni — prémium rendszerünket, az igazgatói alap felhasználását, hogyan segítik azok a műszaki fejlesztést, az újítómozgalom fellendülését, a beruházások hatékonyságát, elkészítési idejük csökkentését. A felsorolt eredmények arról tanúskodnak, hogy megyénk pártszervezetei éltek az országosan jó, kedvező lehetőségekkel, helyesen szervezték, vezették az ipar irányítását, ellenőrzését. A további sikerek eléréséhez nélkülözhetetlen a párt vezető, irányító tevékenységének javítása. Minden pártszervnek — megyeinek éppúgy, mint az alapszervezetnek — feladata, hogy munkájában előtérbe állítsa a gazdasági szervező tevékenységet. Ezt nem lehet és nem is helyes, csak a gazdasági vezetők beszámoltatására korlátozni. Elemzőbb, előremutatóbb, egyszóval hozzáértőbb pártirányítás, ellenőrzés szükséges. Politikai és szakmai képzés fokozása, társadalmi aktívák, műszakiak, közgazdászok bevonása kell e feladat ellátásához. A hatékonyabb ellenőrzés paran- csolólag írja elő a termelés tömegek részéről való ellenőérzését. Párt, szakszervezeti szerveinknek kutatni kell a lehetőségeket, a megoldás módját az elérhető cél teljesítésére. Pártszervezeteink kezeljék a műszaki fejlesztést központi feladatként, erre összpontosítsanak minden erőt. Pártszervezeteink legyenek az új, a haladó elterjesztésének legfőbb szorgalmazói. Számoljanak a munkás- osztály, a műszaki értelmiség egyre fejlődő szocialista öntudatával, a dolgozók hazafiasságával, lelkesedésével, számolják fel a fegyelmezetlenséget, kényelmességet, a hozzá- nemértést, biztosítsák népgazdaságunk előrehaladását minden területen. mésátlagunk elérte, illetve túlhaladta az 1931—1940-es évek átlagát. Az elért eredményekben legdöntőbb a mezőgazdaság szocialista szektorának termésátlaga. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek eredményei példásan igazolják a nagyüzem fölényét. Munkájukkal kivívták az egyénileg gazdálkodók elismerését. Az elmúlt években elért eredmények igazolják, hogy a kenyérgabona termelés emelésben fő út nem a vetésterületek növelése, hanem az egységnyi területen magasabb terméshozamok elérése. De amikor ezt megállapítjuk, szóvá kell termi azt a mostanában jelentkező helytelen irányt, hogy a kenyérgabona vetésterületét a kívánatosnál nagyobb mértékben akarják csökkenteni. Ezt az ország érdeke, kenyérrel való ellátása sem engedi meg éppúgy, mint a helyes vetésforgók alkalmazása. Véleményünk szerint a megye szántóterületének 28—30 százalékán való kenyérgabona termés a reális. Ezen a területen kell magasabb hozamú, erősebb szalmaszilárdságú — bánkúti, kompolt i 169-es fajtákat termelni a nagy termésátlagok elérésére. Örvendetes javulás van a szálas- és szemestakarmányok vetésterületének és hozamának emelkedésében. A már említett kedvező változás, a talajerő növelésén kívül azért is üdvözlendő, mert ezzel sikerült jelentős lépést tenni fejlődő állatállományunk takarni ányellátásában. A takarmány termelésben különösen fontosnak tartjuk a szeme stakarmány ok hozamának emelését. Az őszi árpa már elismert a mezőgazdasági vezetők és dolgozók előtt. Elterjesztése már megoldott, sőt, a tavasziárpa rovására is megy. Hasonló eredményeket kell elérni a hibrid- és silókukorica termelésénél is. Ez évi első sikeres bemutatkozását szervezett politikai munkával, szakpropagandával állandóvá, illetve fejlődőre kell tenni. Állami gazdaságokban, tsz-ekben egyaránt van mit tenni e téren és semmi sem indokolja elmaradásunkat. Megyénk növénytermelésénél külön kell szólni a zöldségtermelésről, különös tekintettel az iparmedence ellátására, annál is inkább, mert 1956-hoz képest visszaesés van. A felvásárló és értékesítő vállalat munkája javult, ennek ellenére még mindig nem kielégítő az iparmedence zöldségellátása. Jelentős részben más megyékből kell azt biztosítani. Ez többször azt eredményezi, hogy a munkások állott, törődött árut kapnak. Időközönként az is előfordul, hogy bizonyos zöldség- és gyümölcsféléket egyáltalán nem lehet kapni a piacon. E helyzeten feltétlen változtatni kell úgy, hogy az iparmedencében és környékén működő tsz-ekct és állami gazdaságokat az eddigiektől jobban rá kell állítani a zöldségtermesztésre, másrészt a más megyéből érkező zoldc.ruk piacra való jutását az illetékeseknek jobban meg kell szervezni, rugalmasabb és ösztönzőbb árpolitikát folytatni, hogy az ipari munkások időben és jóminőségben tudjanak zöldséget, gyümölcsöt vásárolni. Megyénk mezőgazdaságában a jövő szempontjából jelentős helyet kell, hogy kapjon a gyümölcstermesztés, különösen azokon a helyeken, ahol erre alkalmas területtel rendelkeznek. A növénytermesztés mellett a mezőgzada- ság másik fontos ága az állattenyésztés. Az állattenyésztés fontosságát azért is kell hangsúlyozni, mert megyénk mezőgazdasági termelésében különösen a szocialista nagyüzem megteremtése után a döntő szerep az állattenyésztésé lesz. Ezt a megye talajadottságai, domborzati viszonyai és bizonyos hagyományai is előírják. Ezeken túl az állattenyésztés a legfőbb jövedelmi forrás is. Megyénk állattenyésztésének fő ága a szarvasmarhatenyésztés. Szarvasmarhatenyésztésünk évről évre jelentősen fejlődik mind mennyiségileg, mind minőségileg. Állami gazdaságainkban és tsz-eknél megkétszereződött a törzskönyvezett tehenek száma. A szarvasmarha állomány minőségi javulását mutatja az a tény, hogy az egy tehénre eső évi tejhozam 15%-kal emelkedett 1958-ban. Szarvasmarha állományunk ez évig szépen fejlődött. Számszerű alakulásában ez évben azonban jelentős törés következett be, mert más megyékben történt nagyobb arányú tsz fejlesztés következtében különböző vállatok nagyobb mennyiségű szarvasmarhát vásároltak fel. Sok továbbtenyésztésre alkalmas növendéket elszállítottak más megyék tsz-eibe. E gyakorlat következtében ez évben megyénkben 1850 db-bal csökkent a szarvasmarhaállomány. Ügy gondoljuk, ilyen és ehhez hasonló gyakorlathoz megyei párt és állami szerveinknek nem szabad hozzájárulni, mivel az a megye állattenyésztésének jövőjét veszélyezteti. Ezért már a Megyei Pártbizottság az illetékes főhatóságokkal megegyezett, hogy ez évben továbbtenyésztésre alkalmas szarvasmarhát nem visznek ki a megyéből. Tudni kell a pártértekezletnek arról, hogy a megyénkben kísérlet folyik a dánvörös és a magyartarka keresztezésével. E kísérletnek kezdeti eredményei ugyan mutatkoznak, de azok még a gyakorlat által nem mindenben igazoltak. Éppen ezért nem tartjuk helyesnek, hogy egyes helyeken a dánvörös állományt mégis kiviszik a köztenyésztésbe, aminek ha a kísérlet nem sikerül, később látjuk kárát. Véleményünk szerint ezért a kísérleteket zárt körzetekben az arra kijelölt helyeken lehet csak tovább folytatni. A szarvasma'rhatenyésztésünk mellett megyénkben jelentős helyet foglal el a sertéstenyésztés. Rögtön le kell szögezni, hogy sertéstenyésztésünk mennyiségi fejlődése jó, de minőségileg nem megfelelő. Csökken a kocaállomány. Jellemző a helyzetre, hogy pl. a salgótarjáni járás tsz-eiben 100 katasztrális holdra jut egy anyakoca. Nem kielégítő a helyzet az állami gazdaságokban sem. A sertéstenyésztés minőségében történt visszaesésnek több oka van. Mindenekelőtt nincs a köztenyésztésben megfelelő, kialakult fajta, másrészt a zoó- technika ezen ágában igen kevés fejlődést értünk el. Sertéstenyésztési, hizlalási munkánk alacsony színvonalú. Sertéstenyésztésünk további előrehaladása érdekében párt és állami szerveinknek meg kell szüntetni ezeket az okokat, ki kell alakítani tenyésztés céljaira a megyének legjobban megfelelő fajtaállományt. Juhállományunk ugyan szépen fejlődött az utóbbi években, mégsem értük még el a háború előtti színvonalat. Ezért a fejlődést meg kell gyorsítani már csak abból kifolyólag is, hogy megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a juhtenyésztés jelentős szerepet kap, mivel sok olyan területünk van, ami csak juhtenyésztésre alkalmas, éppen a juh igénytelensége következtében. Összességében: mezőgazdaságunk termelése kielégítően fejlődik, de a második ötéves tervben ránk váró feladatokhoz a ma még meglevő hiányosságokat le kell küzdeni. Elvtársak! A Központi Bizottság irányelvei kimondják, hogy a mezőgazdasági termelés 1961—65. évi átlaga 30—32 százalékkal kell, hogy magasabb .legyen, mint az 1954— 58. év átlaga. E cél nagy munkát követel. Megköveteli, a fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazását, magas szaktudást, szorgalmas munkát. E feladatból kijut a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Az ország iparának nyersanyaggal való ellátása, a lakosság növekvő kenyér, hús, zsír, cukor igényeinek kielégítése növeli a dolgozó parasztság felelősségérzetét. Az ország élelmiszerellátása fontos politikai kérdés, azt a munkásosztály nem vállalhatja magára. Dolgozó parasztságunkra vár e feladat megoldása, mellyel előbbre viszi, magasabb fokra emeli a munkások, parasztok testvéri szövetségét. Hazánk a második ötéves tervben tovább erősödik. Iparunk nagy lépésekkel halad előre. A második ötéves tervben lerakjuk a szocializmus alapjait, a mezőgazdaságban is uralkodóvá válnak a szocialista formák. Mindezt a dolgozó parasztsággal együtt, józanságára számítva — támaszkodva a kollektív nagyüzemi gazdálkodás előnyeire — kívánjuk megoldani. Szükséges ezt megtennünk, mert a proletárállam nem állhat két ellentétes talajon: egy lábbal a szocialista nagyipar talaján, másik lábbal a kapitalista viszonyokat szülő kis- árutermelő gazdaságok talaján. Ez olyan ellentmondás, amelyet meg kell szüntetni. Bennünket e feladat megoldásában ugyan nem zavar sem török, sem tatár, de dolgozó parasztságunknak látni kell, hogy a nagyüzem megteremtése a mezőgazdaságban nem csupán „szocialista jelenség”, s annak előnyeit a termelésben, termelékenységben felismerték a kapitalisták is. Ma az egész kapitalista világban a mezőgazdasági üzemek centralizációja megy végbe. A kérdés megoldása azonban teljesen más úton történik, mint nálunk. A kapitalizmus farkastörvénye a kisárutermelők százezreit teszi tönkre. Az Amerikai Egyesült Államokban 1921-től 1950-ig - 30 év alatt - a farmok száma több mint egymillióval, 1950— 1956 között még további 600 000-rel csökkent, hasonló folyamat megy végbe Franciaországban, Dániában, Nyugat-Németor- szágban, Olaszországban. Szocialista, de a kapitalista világban is a mezőgazdaságban egyaránt a nagyüzemé a jövő. Kevesebb és könnyebb munkával magasabb termelékenységet eredményez. Ugyanakkor a kollektív nagyüzem meghozza a kultúrát a falunak, megoldja a falu égető problémáját, a fiatalok mezőgazdaságban való maradását. Dolgozó parasztságunk józanságára, felelősségérzetére apellálunk, amikor a nagyüzemi út választására kérjük. Családja, községe, országa érdeke, hogy^ ez mielőbb megvalósuljon saját boldogulására, hazája javára! Mindezek tudatában a Központi Bizottság közvetlen az ellenforradalom leverése után állást foglalt, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság mellett áll és 1958 decemberi határozatában már célul tűzte ki, hogy 1959-ben a tavalyinál gyorsabb számszerű fejlődést kell elérnünk. A Központi Bizottság decemberi határozata megyénkben is nagy visszhangra talált és kezdetét vette a szervező munka. A falu kommunistáira, a munkásosztályra és a dolgozó parasztok haladottabb rétegeire támaszkodtunk e feladat végrehajtásában. A Központi Bizottság decemberi határozatának helyességét igazolta az a tény is, hogy megyénkben is a felvilágosító munka eredményekéit viszonylag rövid idő alatt 39 község, 3 tanya dolgozó parasztjai a szövetkezeti utat választották: 4276 tag, 27 145 kh földdel tsz útra lépett. Ilyen mérvű fejlődés a tsz-mozgalom fennállása óta megyénkben nem volt. Különösen nagy volt a fejlődés a salgótarjáni járásban, ahol 24 szövetkezeti község lett, amiért a járás kommunistáinak és mindazoknak, akik e nagy munkából kivették részüket, a Megyei Pártbizottság elismerését fejezi ki. Nagy tanulsága volt az ez évi fejlesztési munkának. A jövőre nézve, mint fontos tanulságot megállapíthatjuk: úgy kell végezni a számszerű fejlesztést, hogy az új tsz azonnal kezdje el a közös tevékenységet. Annak ellenére, hogy valamennyi tavasszal alakult termelőszövetkezet megkezdte ősszel a közös tevékenységet ,az a véleményünk, hogy — legalább is tömegesen — nem szabad még- egyszer megengedni, hogy az alakulás és indulás között ilyen nagy várakozási idő legyen. Az ilyen tsz-eket a valóságban kétszer kell megszervezni. Úgy kell a munkát végezni, hogy a szervezéssel egyidőben és annak befejezésével közvetlen meginduljon a közös tevékenység. Kívánatosabb lett volna, hogy a nagyobb arányú fejlődés ne a salgótarjáni járásban, hanem a balassagyarmati, vagy a pásztói járásban következett volna be, mert e két járás teszi ki megyénk mezőgazdaságának jelentős részét. A salgótarjáni járás nagyarányú fejlődése újból igazolja a medence munkásságának a párthoz való hűségét, lelkesedését. Most, amikor tervszerű előkészítő munka után újból megkezdjük a tsz fejlesztést, számítunk mindazokra a jó agitátorokra, akik tavasszal sikeres munkát végeztek. Amikor fejlesztjük a tsz-mozgalmat. látni kell: a tsz-mozgalom nagyarányú fejlesztésének alapvető feltétele, hogy a meglevő tsz-ek jól működő, jól jövedelmező gazdaságok legyenek. Ez népgazdaságilag is és a tsz-mozgalom szempontjából is fontos. Népgazdaságilag fontos azért, mert a jól működő tsz-ek magasabb terméseredményekkel segítik az iparmedence nyersanyaggal, a lakosság élelemmel való ellátását. Egyszóval teljesítik a kettős feladatból rájuk háruló részt. A tsz-mozgalom szempontjából azért fontos, mert a meglevő tsz-eknek bizonyítani kell a kívülálló parasztok előtt, hogy nem választottak rosszul, amikor a szövetkezeti útra léptek. Gazdálkodásuknak példásnak, vonzónak kell lenni. Éppen ezért a további előrelépés alapvető követelménye, hogy tsz-einket politikai és gazdasági téren egyaránt megszilárdítsuk. E célt szolgálta a Központi Bizottság 1959 márciusi határozata, amely kimondja, hogy a tömeges szervező munkáról le kell állni és helyébe a meglevő tsz-ek gazdasági és politikai megszilárdítását kell főfeladatként A mezőgazdaságunk egyedüli járható útja a nagyüzemi gazdálkodás
