Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)
1959-10-21 / 84. szám
6 NOSRADI NÍPOJIA8 1959. október 21, Életképek Mátranovákról fégi; jó hírnevük van a mátranová- -bányászoknak. Ki ne emlékeznék még arra, milyen nagyszerű győzelmeket értek el számos széncsatában. Amikor 10- 15 évvel ezelőtt keményen markolták a csákány nyelét, a fel-f elvillanó nagyszerű jövő mellett mindig gondoltak a Horthy- rendszerre, a sztrájkokra, a csendőr-teror- ra, meg a nyomorra, a nincstelenségre. Akiket akkor, a múltban rettegett az úri hatalom, ma megbecsült emberek, részesei az egész munkásosztály által gyakorolt hatalomnak. A fiatalabbja csak elbeszélésekből, az idősek visszaemlékezéseiből ismerkedik a múlttal, de apáik példája lelkesíti őket és egyre nagyobb felelősségérzettel végzik munkájukat. Nováki bányászokat kerestünk fel a napokban. Azt tapasztaltuk, hogy ők is, mint annyian a munkások közül az utóbbi években új, nemes vonásokkal, tulajdonságokkal gazdagodtak. A termelés sikerei mellett mind több és több az eredmény, amit a tanulásban, a művelődésben, politikai és szakmai képzettségük szívonalának emelésében érnek el. Mint annyi más helyen, Kovákon is nagy becsülete van ennek,s lassan a termelési eredményeket együtt mérik a művelődésben elért sikerekkel, a kettőt együtt teszik meg a munka elismerése feltételének. Becsülete van a tanulásnak Akárhány vezető elvtárssal leültünk beszélgetni, érdeklődni az ottani bányászok tanulásáról, nem volt könv- nvű jegyzetelni a hallottakat. Nemcsak az a nagyszámú tény, amit ezzel kapcsolatban felsorakoztattak, . mutatja a kedvező változást, hanem ahogyan beszéltek erről: lelkesen, „fejből” sorolva aa számokat, eseménve- ket, amelyek ezzel a kérdéssel összefüggnek. Sárai elvtárs, az igazgató, Tóth elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára és még» több vezető, nemcsak ió ismerői bánváiuk helyzetének ilyen iránvban is. hanem aktív résztvevői, irányítói is. Az idén minteav 15 dolgozóval az általános iskola VII.-VTTI. osztóivá indult, ta- valv ilven nem volt. A nén- művelési osztálvtól kantak segítséget, s a tanulók tandíj- mentesen végezhetik el az iskolát. Általában a csiokési bánya fizikai dolgozói vesznek részt ezen a tanfolvamon. A Gáti és Csurgó bánvák dolgozói közül 15 aknász előkészítő tanfolvamon vesz részt, hogv magasabb képzettséget szerezhessenek. S így sorolják tovább, ami az idén van, de tavaly még nem is gondoltak arra: felmérték, hogy milyen a nováki bányászok iskolai végzettsége. Népi rendünk óriási eredménye, hogy analfabéta nincsen, akik pedig csak IV-V osztályt végeztek, többségében az 50. éven felüli bányászokból adódik. , Általában az összdolgozók 80 százaléka négy osztályon felüli végzettséget szerzett. Az utóbbi években mintegy 40 dolgozó saját úton elvégezte a VII-VIII. osztályt. Most végzik öten a technikumot. Végeredményben iskolákban, különböző tanfolyamokon a nováki bányászok jó háromnegyed része műveli magát , ami több, mint kétszerese a korábbi éveknek. —Sokkal nagyobb az igény, a vágy a tanulás után, mint eddig bármikor volt. „Többet adnak” a művelődésre — így foglalja össze véleményét Tóth elvtárs, az SZB titkára. S így van ez a pártoktatásban is. Amíg tavaly a párttagság fele sem tanult, most eléri a 70 százalékot is. Nyolc különböző tanfolyamon ismerkednek a marxiz- mus-leninizmus tanításaival, s ami igen fontos, a tanulási fegvelem javulása már a tananyagért járó ellenérték pontos kifizetésében is mutatkozik. Természetesen nem ment minden simán, egyszerűen. Többek között a szocialista címért küzdő brigádok számára 5 előadásból álló sorozatot indították be, de az eddig megtartott két előadáson csak 40 százalékuk jelent meg. Szívós felvilágosító munkát kellett kifejteni azért is, hogy például most már Gáti-bányán. minden csapaton van robbantóvájár. Jónéhányan, akik erre a tanfolyamra jártak, nem sok hajlandóságot mutattak arra, hogy le is vizsgázzanak. Most már saját tapasztalataikból tudják, hogy érdemes volt. Azután jobban menne a szocialista brigádok szakmai képzettsége is, ha több segítséget kapnának a műszaki középkáderektől. Persze nem kisebb gond, hogy esetenként a máskor szabad délutánnal, estével rendelkező férj, apa, most könyvek fölé hajol, s csendre inti a családot. A bányászasszonyok egyrésze nem könnyen szokj a meg ezt az új helyzetet, de a jelek arra utalnak. hogv mind jobban megértik szükségességét és segítik férjeiket, fiaikat. Ennek legjobb orvossága, hogy a nováki asszonyokból is mind több vegyen részt a tanulásban. Valószínű, hogy a jövőben itt is jobban haladnak majd előre. Eddig eljutva a nováki vizsgálódásban, arról is szeretnénk szót ejteni, hogyan hat ki a megnövekedett tanulási kedv a bányászok életére. gondolkodására, munkájára. mel nézték. Mindez érthető is, hiszen a szállításon nagyon sok múlik. Végül, amikor a helyzet már tűrhetetlenné kezdett válni, az egyik taggyűlésen Torda Tamás ügye szóba került. Nem szükséges itt az elhangzott vitákat rögzíteni, hiszen valamennyien a fiatalember sürgős megváltozásának szükségességéről szóltak. Eczet József KISZ-brigádvezető vállalt kezességet a fiatalember felett. Nem beszélt sokat, csak néhány szóban mondta el — Tamásból ember lesz. A KISZ-brigád megértette brigádvezetőjük cselekedetét. A brigádnak nemcsak a termelésben, hanem a fiatalok nevelésében is példát kell mutatnia. És példát mutattak ezúttal is. Ma már csak rossz emlék, hogy Tamás lógós volt, ma mindenki jól dolgozó fiatalembernek ismeri. Csak két példát említettünk, bár lehetne jónéhá- nyat. Arra azonban ez is elég, hogy bemutassuk a kollektíva hatalmas erejét. Azt az erőt, amely nem a minőség javításában, hanem az emberek nevelésében jut kifejezésre. A közösség ereje mérhetetlen naj?y. A köny- nyelmű ifjúmunkásból a társadalom becsületes tagja válik. S ez nem egyedül a brigádvezető érdeme, hanem valamennyi itt dolgozóé. Ez olyan új vonás, amelyet csak nálunk, a nép államában lehet megtalálni . . . Esténként benépesül a kuliur ház. Bányászok sokasága olvas, tanul, bővíti ismeretét. A kultúrotthon is betölti hivatását Estéről-estére hangos a bá- nyatelepi művelődési otthon. Hol az egyik, hol a másik szakkör tagjai töltik meg, hol a felnőttek, fiatalok, hol pedig az úttörők végzik hasznos foglalkozásukat. Mert a mátranováki művelődési otthonban nem kevesebb, mint kilenc szakkör működik: színjátszó, táncosok, zenészek, fotósok lepik el a művelődési otthont, előadásokat hallgatnak a telep lakói, akár az ismeretterjesztő, akár a bányászakadémián. A legifjabbak, az úttörők zeneoktatáson vesznek részt, mások a barkácsoló szakkörben találnak hasznos szórakozásra, tanulásra lehetőséget. utóbb például a Csertaldói vásár című művet vitték színpadra, hogy feltárják a bányatelep lakói előtt a Klerikális reakció aknamunkáját. Most a „Két szerelem” című vígjáték tanulásával vannak elfoglalva — mopda- nivalója bányász és termelőszövetkezeti tagok problémája. Sorrendet természetesen nem lehet a szakkörök munkájában megemlíteni, hiszen valamennyien fontos szerepet töltenek be a telep kulturális életében. Mégis a fiatal lányokat, a táncosokat említem meg, akik fáradságot nem ismerve járják a falvakat, a falvakban lakó bányászokat köszöntik friss tánFelelősségérzet a fiatalokért, a munkatársakért Itt élnek közöttünk a fiatalok, a húszévesek, ök azok, akik az élvonalban haladnak, akik még nem ismernek lehetetlent. Nem tudják mi az a csalódás, mert éppen koruk miatt még ebben nem volt részük. Igaz, ma nemcsak ők, de még az idősebb korosztály sem találkozik már ezzel a rosszemlékű szócskával. Nincs kötöttség, nincsen a gyárba kényszerítve, ha bányába akar menni. Nem kell kovácsnak lennie, csak azért, mert másutt nem nyerhet felvételt. Ha tanár, vagy mérnök akar lenni, tanulhat, mert a mi ifjúságunknak mindez biztosítva van. Sok ifjúmunkásról az üzemekben, a bányák mélyén, a tisztelet hangján szólnak. Tisztelik, becsülik őket, s mindezt becsületes munkájukkal érdemelték ki. Általánosítani azonban még sem lehetne, mert ha nem is nagyszámban, de azért fellelni a kivételeket is. Mátranovák nem tartozik a nagy településű községek közé. De itt is, akárcsak másutt, fellelni a „csöves” nadrágé „jampikat”. Nem dek- lasszált elemek ezek a fiatalok. hanem «. munkásosztály tagjai. Ám felületes műveltségük, tapasztalatlanságuk sokszor rossz utakra viszi őket. ök azok, akik távol maradnak a KlSZ-szervezet- •től, akik hóbortosán majmolják a nem éppen dicséretes szokásokat, dolgokat. Először csak a nadrág lesz csövesebb, de később a fej is makrancosabbá válik. Ijf. Kecskés Elemér bányász szülők gyermeke. Az iskola elvégzése után a bányába került, ahol jelenleg is dolgozik. Kezdetben mindenki szorgalmas, igyekvő fiatalembernek ismerte és az-, tán lassan kezdtek a vélemények megváltozni. Keresetével döntően maga rendelkezett. Nem volt olyan kívánsága, amely ne teljesült volna. A jómód elbizakodottá tette ő* Úgy érezte, nem akad párja a faluban. Legény volt, de már nem a munkahelyén, hanem a táncmulatságokon. mm Tanulj kislányom... Király Lajos munka után hosszabb időt tölt el gyermekével. Persze neki is tanulni kell, ha ellenőrizni akar. Gálánt legény volt, nem ga- raskodott, fizetett barátainak, s közben maga sem vetette meg az innivalókat. Egyre többet ejtette az ital hatalmába, s lassacskán Elemérről is megváltoztak a vélemények. Már nem kellett a fiatalember egy csapatra sem. Nem számítottak már a munkájára, s Elemér nagyon hamar megismerte a kollektíva erejét. Nem volt gyűlés róla, mégis éreznie kellett: az akna becsületes dolgozói kiközösítették maguk közül. Eddig azért ivott, mert jól esett, s most ugyanezt bánatában tette. S ekkor jelent meg a segítség. A KISZ-brigád kezességet vállalt a fiatal bányászért. Bevezették a brigádba, s formálni kezdték a fiatalember jellemét. Nemcsak addig tartott ez, még az aknában voltak, hanem utána is. A szabad délutánokon Elemér már a brigádtagokkal volt körülvéve. Nem telt el sok idő, hogy a KISZ brigádba került, amikor a változás első jelei kezdtek mutatkozni.. Amire a legbátrabbak sem gondoltak, Elemérből újra ember lett, visszaszerezte becsületét. Megváltozott, lenyesegették róla a vadhajtásokat, és ma bármelyik csapat szívesen fogadná maga közé. Hasonló jellemű volt Torda Tamás ifjúmunkás is. Igaz, őt nem az italozás, a könnyelmű életmód közösítette ki társai közül. Nála a munkával volt baj. Nem szívesen dolgozott, s ha csak egy mód volt rá, akkor kihúzta magát. Mondani sem kell, hogy »Tamást hamar megismerték. De hát nem joggal rótták-e meg azok a 40-50 éves bányászok a fiatalembert, akik sokszor nem a legjobb egészségben is munkába jöttek. S akár csak Kecskés, lassan Torda sem kellett a csapatokra, örülhetett, ha a szállításnál kapott munkát, bár itt sem jó szemAz ifjabbak is eljönnek, ök ma még ugyan csak próbálnak, de hamarosan már az itt lakókat szórakoztatják. És ha már ennyire összezsúfoltuk a mátranováki bányatelepi művelődési otthon munkáját, érdemes közelebbről is megnézni egy-egy szakkört: mit csinálnak, mint dolgozlak, tevékenykednek most. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdenénk, állapítsuk mindjárt azt is meg, hogy a művelődési otthon munkaterv szerint működik, életét hét tagú művelődési tanács irányítja. Mutassuk be őket: az elnök Székely Aladár, bányász. Az igazgató Angyal József, gépmű helyi munkás. Az ismeretterjesztői szakkör vezetője Révfalvi János, a bánya főmérnöke. Művészeti vezető Szemerédi Lajosné. Gazdasági vezető Paróczai Péter, a bánya főkönyvelője. Az ifjúságot Eczet József fiatal bányász, a falusiakat pedig Kun András képviseli a művelődési tanácsban. Ez az összetétel nagyon jó, s a közös munka gyümölcsözik a művelődési otthonban, amelyet tartalommal tudnak megtölteni hosszú évek óta. A legnépesebb a színjátszó szakkör. Átlagosan 25 főt számlál. Amellett, hogy több egyfelvonásos darabot tanulnak, legfontosabb számukra az emberek nevelése, az új típusú ember kialakítása — sajátos eszközükkel, a szórakoztatással. így választják témáikat is. Legcaikkal — a fúvós zenekar kíséretével. Temperamentumos táncaik friss lendületre késztetik bányászainkat. Lehetne természetesen folytatni az ismeretterjesztési munkával, ahol különböző előadók beszélnek a bányászatról, a művészetről, a festészetről, történelemről, vagy az ember származásáról. Nem lenne helyes, ha észrevétlenül mennénk el a fiatalok nevelése mellett. Ebben az évben például a művelődési otthon keretén belül megindították a zeneoktatást 37 hallgatóval, szakképzett tanárok vertesével. A fiatalok másik 'része a barkácsoló szakkörben tölti idejét, ahol különböző, nagyon is hasznos munkát végeznek. Legutóbb például a park kerti székjeit javították* festették, készítették elő a jövő évre. És a fotószakkör? Ez az, ahol még tenni kellene valamit. Munkájában most egy kis visszaesés tapasztalható, a tagok nem ténykednek úgy, mint korábban. Nem alkotnánk hű képet a nováki művelődési otthon életéről, talán nem is sikerülne bizonyítani, hogy mennyire kedves helye ez a bányászoknak, műszaki dolgozóknak és az értelmiségnek, ha két számot nem írnánk le. Az egyik az lenne* hogy a háromezer kötetes könyvtárból havonta több mint ezer könyv cserél gazdát. Köztük szakmai, politikai és a világirodalom legkiemelkedőbb alkotásai. A másik az, hogy a művelődési otthont negyedévenként nem kevesebb, mint 20 ezer ember látogatja, ami pedig a mátranováki bányászok kultúra iránti érdeklődését tanúsítja. Ez a szám természetesen csak növekszik azzal, hogy naponta többen keresik fel a klubot — avagy ahogy ott mondják, a munkáskort* ahol biliárdoznak, sakkoznak, tarokkoznak a bányászok. És most tehetnénk fel azt a kérdést: vajon betölti-e hivatását a mátranováki művelődési otthon? Ä válasz na"”on egyöntetűen az lenne, hogy igen. A kultúra biztosította lehetőségekkel harcol, dolgozik az emberek igényeinek kielégítéséért. Tartalommal töltik meg a művelődési otthont, feltétlen hasznos segítőjét az újtípusú ember kialakításáért folytatott harcunknak. A mátranováki bányászok pedig most már nemcsak, hogy megkedvelték a művelődési otthont, hanem igénylik is annak ilyen irányú ténykedését! Így formálódnak, változnak az emberek Mátrano- •* vákon is. És mindenütt. Napról-napra gazdagabb a jellemük, magasabb az öntudatuk. Ez pedig olyan erő, amely mind jobban képessé teszi munkásosztályunkat arra, hogy győzelmesen vívja ki nagy célkitűzéseit. Balogh Gyula, Hortobágyi András, Somogyvári László SZERELEM N EM VALÓOK október 25-én Salgótarjánban. Közreműködnek: Gobbi Hilda Kossuth-díjas, kiváló művész, Lénárd Judith Tallós Endre Képessi József Rendező: Vámos László (329)
