Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)

1959-10-21 / 84. szám

1959. október 21. NOSRADINlPOJBAS ? A becsületes kisiparosok kárára Milliók egy gondolat mögött... Népi államunk éppen a la­kosság jobb áruellátása érde­kében az állami ipar és ke­reskedelem mellett minden támogatási megad a becsületes kisiparosok­nak is, hogy kiszolgál­ják, kielégítsék a dolgo­zók igényeit. Ka csr*í azt említjük, hogy a kisiparos műhelyének fej­lesztésére 10 ezer forint hosz- szúlejáratú hitelt biztosít népgazdaságunk, vagy azt vesszük figyelembe, hogy minden esetben biztosítja az anyagellátást, arra a megál­lapításra kell jutni, hogy a kisiparosok termelvényére számít népgazdaságunk. A segítés mellett természetesen kötelezettséget is ró a kis­iparosokra, még pedig azt, hogy a legjobb minőségű árut készítsék a dolgozók részé­re, hogy becsülettel teljesít­sék állampolgári kötelezett­ségüket, időben fizessék a forgalmi és jövedelmi adót. Megyénk több mint kétezer kisiparosának nagy többsége becsülettel tesz eleget fel­adatának, - kötelességének. Készítményeit a lakosság megelégedésére állítja elő, pontos adófizetője az állam­nak. De sajnos, vannak olya­nok is, akik minderre fity- tyet hánynak, becsapják fe­leiket, becsapják az államot. Fő törekvésük az, hogy mi­nél nagyobb — legtöbb eset­ben jogtalan haszonra tegye­nek szert. Ide tartozik pél­dául Horváth Károly balas­Sok gondot okoz az, hogy ho­gyan lehetne csökkenteni a köz­úti baleseteket. Merthogy csök­kenteni kell, az biztos! Es hogy újságban is ennyit foglalkozunk ezzel a problémával, használjuk ki íz alkalmat, s mindjárt ad­junk is tanácsot a közúti bal­esetek csökkentésére. Ugyebár úgy van az, hogy a legtöbb balesetet az ittas, gon­datlan vezetés idézi elő. Ezt le­het csökkenteni: 1. be kell vonni a vezetői jogosítványt, 2. szigo­rúan meg kell büntetni azt a kocsmárost, vagy csapost, aki szolgálatban levő gépjárműveze­tőnek, motorkerékpárosnak italt kiszolgál. Lehet csökkenteni a baleseteket: ha hosszabb időre megvonjuk a jogosítványt attól a gépkocsivezetőtől, a) aki „át­kötött reflektorral” vakítja a vele szemben jövő vezetőt, b) aki gyorsan hajt, c) ha meg­büntetjük azokat, akik vezetői jogosítvány nélkül vesznek részt a közúti forgalomban, d) fele­lősségre vonjuk azokat a válla­lati vezetőket, akik arra kény­szerítik a gépkocsivezetőket, hogy üzemzavaros járművel, vagy jo­sagyarmati volt asztalos kis­iparos, aki amellett, hogy több ezer forint adótartozá­sát nem fizette, különböző munkák elvégzésére előlege­ket vett fel a dolgozóktól, a szállítási kötelezettségének nem tett eleget. Iparigazolvá­nyát megvonták. Hasonló Juhász Jenő ugyancsak ba­lassagyarmati asztalos kisipa­ros esete is — iparigazolvá­nyát tőle is megvonták. En­nek ellenére is vesznek fel megrendeléseket, vállalnak munkát. Ezek tehát kontá­rok! — a többi hozzájuk ha­sonló, iparigazolvánnyal nem rendelkezőkkel együtt, akik­ből bőven akad megyénkben is. Pedig a kontárok népgazdasá­gunkat károsítják meg azzal, hogy nem fizet­nek sem jövedelmi, sem forgalmi adót, a becsüle­tes kisiparosoktól von­ják meg a nékik járó munkát. A Kisiparosok Országos Szer­vezete Nógrád megyei Tit­kársága az elmúlt hónapban mintegy 50 fő ellen tett fel­jelentést kontárkodás, jogta­lan iparűzés miatt. Eljárást indítottak például Molnár István zabari kovács, Mi­hály József és Gyula, ugyan­csak zabari asztalosok ellen kontárkodásért. , A kontárok nagy többsége rendes kere­seti lehetőségekkel bír, vala­mennyi valamelyik üzemnél dolgozik. A munkaidőn túl rendelkezésére álló időt kon­gosítvány nélkül vegyenek részt a közúti forgalomban. Mert október 13-án délután 16 órakor is csak a véletlen men­tette meg annak a gépkocsinak utasait, akik Kelecsény-pusztánál haladtak az úton, amikor a Magyarnándori Állami Gazdaság vontatója több mint 20 kilomé­teres sebességgel fordult az or­szágúira. S kiderült, hogy a VA 73—45 forgalmi rendszámú von­tató vezetőjének, Baktai István­nak nincs vezetői igazolványa, nincs személyigazolványa, a gaz­daság vezetői mégis kiküldték a közúti forgalomba. A KRESZ sza­bályait nem ismerve, kész a bal­eset, a végzetes tragédia. Javaslat: a legszigorúbban bün­tesse a közlekedésrendészet azo­kat :s, akik felelőtlen, gépjármű­vezetői igazolvány nélkül arra kényszerítik a dolgozókat, hogy részt vegyenek a közúti forga­lomban! Persze, a felelősségre- vonás alól az sem mentesülhet, aki ezt a parancsot végre is hajtja. Remélhető: így is csökken a közúti közlekedési baleset. # tárkodásra használják, mint Tóth Sándor salgótarjáni vasutas, aki kőműveskedik, Fazekas János és Színfalvi Pál salgótarjáni vasutasok, akik szobafestészettel „foglal­koznak”, de nem fizetnek adót. Annál sajnálatosabb az a tény, hogy a kontárok ténykedését még egyes köz­ségi tanácsok is elősegítik, mint ifi. Géczi Gábor bá­nyász, kőműves-kontár ese­tében. Számára például a sóshartyáni községi tanács adott munkát: Bednár Lajos iskolaigazgató lakását tata­rozta és festette. Az érte járó pénzt a tanács utalta ki. De így lehetne sorolni tovább a kontárokat, akár a Rákóczi bányatelepen „működő” fod­rászokkal, akár a salgótarjáni iparigazolvánnyal nem ren­delkező fuvarosokkal. A kontárok elszaporodása a megyében több veszélyt rejt magában. Elsősorban azt, hogy megkárosítják népgaz­daságunkat, másodsorban azt, hogy lejáratják az ipariga­zolvánnyal rendelkező, főfog­lalkozású kisiparosok becsü­letét, nem utolsó sorban pe­dig azt, hogy a kontármun­kához szükséges anvag be­szerzése nem minden eset­ben történik becsületes úton. Legtöbb segítséget ennek megszüntetésére a lakos­ság adhat, hogy nem vé­geztet iparigazolvánnyal nem rendelkezőkkel kis­ipari munkát. Másodsorban pedig az arra illetékes igazgatási szervek, a legszigorúbb büntetést kell alkalmazzák. Segítene mind­ebben az is, hogy az ipariga- zolvánnyal rendelkező kis­iparosok, a ktsz-ek még jobb munkát végezzenek a lakos­ság részére. Az emberi szellem csodá­latos alkotása, a szovjet au­tomatikus bolygóközi állomás folytatja a végtelenben a tu­domány által előírt, kiszámí­tott pályáját . . . Ugyanak­kor szerte a világban, népek testet öltött álmaiban, égő reménységeiben, az ENSZ ülésein feltartóztathatatlanul halad útján az a nagyszerű gondolat is, mely a szovjet államfő leszerelési javaslatá­ban jutott kifejezésre. A le­szerelés ügye a nemzetközi politika legfontosabb kérdé­sévé vált attól a naptól, ahogy Hruscsov kimondta a világ minden táján élő mil­liók gondolatát. Üj helyzetet teremtett ez a javaslat, mely lyel akarva-akaratlan foglal­koznia kell a legszélesebb nemzetközi fórumoknak. En­nek a parancsoló szükségnek világos felismerése hozta lét­re a határozatot is, melynek értelmében a leszerelés kér­dése vita nélkül, egyhangú határozattal került az ENSZ ülésszak tárgysorozatának el­ső helyére. Hosszú út vezet természetesen még ad.- dig, hogy a két társadalmi rendszer békés együttélésé­nek kérdésében teljes meg­egyezés jöjjön létre. Maga Hruscsov elvtárs is Rámuta­tott novoszibirszki beszédé­ben: még sok a tennivaló, hogy megolvadjon a hidegháború jege. De ezt a hosszú utat történelmi parancs végig jár­ni, hiszen napjainkban, az atomkorszakban, amikor megdöbbentő „vagy—vagy”- ként vetődik fel a kérdés: választani a csodálatos fejlő­dés és a tragikus pusztulás lehetőségei között, nem akad- nat felelős személy, aki a milliók pusztulását jelentő háború kockázatát merje vál­lalni az emberiség jóléte, emelkedő életszínvonala, ha­tártalan lehetőségei helyett. Disszonáns hangok azért feltörtek az emberi­ség sóvárgó békevágyának hatalmas megnyilvánulása közben az elmúlt héten is. A hidegháború bajnokai, kard­csörtető imperialista táborno­kok és politikusok, profitéhes fegyvergyárosok, akiknek ér­deke megakadályozni a nem zetek közötti viszony javulá­sát, a legelvadultabb hideg- háborús időkre emlékeztető dühös kijelentésekre ragad­tatták magukat. Az angol sajtó ezekben a napokban leplezte le sorozatos cikkek­ben, hogy nagy amerikai cé­gek a haditermelés csökken­tése helyett inkább tovább fejlesztik vállalataikat, ahe­lyett, hog békés termelésre térnének át, ontják a dollár- milliókat nyugatnémet gyá­rakba, átadják műszaki ta­pasztalataikat és minden esz­közzel fokozzák a repülőgé­pek, rakéták, harckocsik és más fegyverek gyártását. A Cento szerepe Lehetetlen nem sorolni a békés együttélés feltételeinek megteremtését zavaró akciók közé a széthullott, dicstelen sorsra jutott bagdadi paktum utódának, a Cento-nak ezek­ben a napokban Washington­ba összehívott tanácskozását. Az értekezlet lényegét is iga­zi világosan leplezi a záró­közlemény, aminthogy az Egyesült Államok szerepét is jelzi, hogy a jövő évtől kezd­ve az USA képviselője veszi át a Cento katonai bizottságának elnöki tisztét. A szovjet és amerikai kormányfők talál­kozása utáni idők enyhülő légkörében, amikor a világ minden táján a jóindulatú emberek komoly erőfeszítése­ket tesznek a békés együtt­élés feltételeinek megterem­tésére, a Cento szerepét csak mint a kibontakozó enyhülés megzavarására, akadályozá­sára tett lépést lehet értékel­ni. Hiszen a Cento, ez a bag­dadi tömb helyébe összetá­kolt csoportosulás, súlyosan veszélyezteti a közel- és kö­zépkeleti békét, az ottani or­szágok függetlenségét. A tibeti kérdés erőszakolt felvetése az ENSZ-ben, a leszerelési tár­gyalások küszöbén, ugyan­csak ezeknek a zavartkeltő kí­sérleteknek sorába t irtózik. Mint Kuznyecov rámutatott: a hidegháború követői meg­akarják mérgezni a légkört, igyekeznek megakadályozni a különböző országok közele­dését és semmilyen provoká­ciótól nem riadnak vissza, hogy éket verjenek a népi Kína és szomszédai közé. Ugyanakkor el akarják von­ni a közgyűlés figyelmét a valóban fontos kérdésről, el­sősorban a teljes és általános leszerelésről. Ezért dobták be a hajánál fogva előcibált ti­beti kérdést, melyről a Pan- csen láma is megállapította: tárgyalása az ENSZ-ben be­avatkozási kísérlet Kína bel- ügyeibe. Maga a Pancsen lá­ma mutatott rá, hogy az el­lenforradalmi lázadás felszá­molását követően hirdették meg Tibetben a demokrati­kus reformok végrehajtásá­nak politikáját, ami mélyre- hajtó változást idézett elő a tibeti nép sorsában. Felsza­badította a rabszolga és job­bágy-sorsban élő tibetieket, emberi jogokhoz és életkö­rülményekhez juttatta azokat. Az ENSZ-nek semmilyen ha­tározata, törvénytelen beavat­kozása nem tartóztathatja fel azt a fejlődési folyamatot, amely rövid fél év alatt is nagyszerű eredményeket ho­zott. Kettős játék A hidegháborús irányzat hívei — mint ezekből a pél­dákból is látható — nem ad­ták meg magukat. A szovjet államfő amerikai útja, a szovjet kormanv leszerelési javaslata az enyhülés olyan hullámait váltotta ki a nem­zetközi életben, hogy utána kábultan, fejbevágva álltak a nemzetközi élet bajkeverői és félve a népek túláradó lel­kesedésében a teljes elszige­telődéstől, rövid ideig ügves szólamok álarca mögé rej­tették igazi arcukat. Utána azonban újabb és újabb ro­hamokat intéznek céljaik ér­dekében, s kettős játékra rendezkednek be. Ezek a mesterkedések azon­ban senkit sem téveszthetnek meg. A fegyverkezésre paza­rolt milliárdokat fordítsák a népek jólétére, a tudomány, a kultúra fejlesztésére, a gaz­daságilag elmaradott orszá­gok megsegítésére, olyan ha­talmas erővel ragadta meg az embereket, hogy e mögött a gondolat mögött világszerte milliók állnak, akik rá fog­ják kényszeríteni akaratukat mindazokra, akik ma még útjában állnak a két rend­szer békés egymás mellett élését jelentő leszerelésnek, a népek békéjének.-------------­­So­Ifj. Surányi József a nógrád sápi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet kanásza maga köré gyűjti a gyönyörű kornval növendéksertéseket. Büszke rájuk, hiszen egy év alatt nagyot fejlődött a sertésállomány. A VA 73-45-ös vontató „példája44 Áz összefogás ereje Havonta kétezer jelenik meg az Újítók Lapja Azt mondják: a gyerek azt a játékot értékeli legtöbbre, melyet saját keresetéből vett. S ebben van is, igen sok igazság. Hiszen mikor a kis­diák szabadidejében vasat, vagy ■ papírt gyűjtött, sokat izzadt és keresete igen érté­kes. ö szerezte, s ez teszi a legboldogabbá. Most Zagyva­róna községben is művelődé­si házat építenek. Ha felépül biztosítva lesz az itt lakók szórakozása. Már ez is igen jelentős önmagában, ám az igazi értéket az adja meg, hogy ők építették, benne van a két kezük munkája. Ma olyan a falu, mint egy meg­bolygatott hangyaboly. Reg­gel és délután emberek soka­sága igyekszik a művelődési otthon építéséhez. Nagy munka az, amibe a zagyvaiak fogtak. Különösen akkor, ha ismeretes, hogy ál­lami támogatás nélkül épül. A község lakói teremtették elő a szükséges faanyagot, maguk termelték és szállítot­ták az alapozáshoz szükséges közel 250 m'3 követ. S ugyan­így a salakblokkot, a téglát, a gerendákat mind-mind sa­ját maguk biztosították. Áz igazsághoz hozzátartozik még, hogy fuvarral és egyebekkel segítették a környező üze­mek, mint az Acélárugyár, Erőmű, és a Vasötvözetgyár. A község népe megnyitotta erszényét is. Közel 30 ezer forintot gyűjtöttek össze, s ebből még tízórait és ebédet is tudtak biztosítani az itt dolgozó kőműves ipari tanu­lóknak. Mert ők is itt voltak segíteni négy napon keresz­tül és a felmenő falazást ők végezték el. írni akartam a társadalmi összefogás nagyszerű tettéről. Úgy gondoltam beszélek egy­két építővel, megnézem a munkát, s megírhatom a ri­portomat. Számításomba azonban hiba csúszott. Nem számoltam eléggé az itt dol­gozók izzó lelkesedésével. Földi Józseffel kezdtem a beszélgetést, aki elmondta, hogy most délelőtt kevesen vannak, mint mondta csak 70-en. De délután ha haza­jönnek a többiek a munkából, lesznek 150-en is és dolgoz­nak addig míg látnak. De to­vább kellett mennem, mert azt javasolta Ozsvárt István­nal beszéljek a 66 éves nyug­díjassal. Beszéltem Pista bácsival, aki már nem is tudja ponto­san hány órát dolgozott, de azt az 50-et amit a falugyű­lés megszavazott, már biztos túlteljesítette. S hogy miért van itt? Unokái vannak, s értük hordja a téglát, keveri a maltert. Büszkén mondja, hogy nem örgek ők még, hisz Gajdár Bercivel a 63 éves bányanyugdíjassal min­dig a legnehezebb munkákat végzik. S a beszédre a töb­biek is felfigyelnek. Nem ju­tok tovább, mert jönnek az építők, s nem magukat, ha­nem társukat kérik, hogy ír­jam meg a cikkben. így tudtam meg, hogy Schvarcz Béla már 11 napot dolgozott. A 60 éves Molnár Sándorné már két napot dol­gozott. Földi György sem fiatal már, de még muzsikál­ni akar az új művelődési otthonban. Bár most megy két órára munkába, de dél­előtt mindig itt van Földi Józseffel együtt. A főrende­zőnek titulálják Vincze Fe­rencet, aki az eddigi becslé­sek szerint már vagy 300 órát dolgozott. S reggelen­ként Fülöp Béláné a legelső, aki mihamarabb táncolni is szeretne már. De hallottam Galbács Pálnéról is aki azért jött, hogy háláját lerójja. Se­gítették őt a házépítésben, a villany beszerelésében, s most úgy érzi, mindezt igy tudja megköszönni legjob­ban. Van olyan önkéntes is, mint Kovács János, aki nem egyszer felkelt négy órakor, hogy hatra malter legyen. Hogy miért? Mint mondta, mi kezdeményeztük, a párt- szervezet az építkezést, s a munkában nekünk kommu­nistáknak kell jó példát mu­tatni. S a többiek arra kér­tek különösen, írjak Kovács Jánosról, mert olyan mint ő, nincs itt több. Majd a sza- kácsnékat, Angyal Istvánnét, Hulitka Pálnét és Izsdincki Rezsőnét mondják, hogy ne mulasszam el felkeresni, ök főznek az itt lévő tanulók­nak. S hogy jól, arról ma­gam is meggyőződhettem. S ha a konyhában nincs mun­ka ők is ott vannak az épít­kezésnél. Nagyszerű embereket is­mertem meg a művelődési otthon építésénél. Akaratla­nul is el kellett mennem minden munkáshoz, mert mint mondták róla is okvet­lenül írjak. Nem tudtam mégsem eleget lenni kérésük­nek, mert felírhattam volna a község 90 százalékát, akik valamennyien komoly mun­kát végeztek. De sorolhattam volna az ipari tanulókat, akik négy nap alatt közel 140-en vettek részt a mun­kákban, de ugyanígy sorol­hatnám a kis úttörők hasz­nos munkáját. Nagyszerű tel­jesítmény születik ezekben a napokban Zagyvarónán. A párt kezdeményezésére elindí­tott mozgalom már ma öv^ magáért beszél. Az égbenyú­ló falak, a piros szinű téglák hirdetik a kollektív munka gyümölcsét, az itt lakók al­kotását. — Hortobágyi — A Minisztertanács határo­zata alapján az Újítók 'Lap­ja 1959. október 1-től az ed­digi 24 oldal terjedelem he­lyett — változatlan áron — havonta kétszer 32 oldal ter­jedelemben jelenik meg. Az Újítók Lapja a jövőben a legjobb hazai és külföldi munkamódszerek, technoló­giai eljárások ismertetésén kívül minden számában csak­nem 30 tapasztalatcserére alkalmas újítás és találmány műszaki leírását közli. Az Űjitók Lapja előfizetési díja egész évre 60 forint, fél­évre 30 forint. VÁLLALATOK, szövetkezetek, kisiparosok, Építkezők figyelem: Megtakarítást érhetnek el, ka ha»sonvasat vásárolnak a KOHÁSZATI ALAPAWYAGELLÁTÓ VÁLLALAT TELEPEIN KAPHATOK: sínek, lemezek, csövek, idomvasak, építkezési anyagok stb. SALGÓTARJÁN, MÁV Külső pu. Tel.: 17-19. HATVAN, Vasútállomás, Tel: 10-07. (322)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom