Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)

1959-10-21 / 84. szám

1959. október 21. NÓGRÁDI NlPOllAa 5 Fakitermelés a Börzsönyben Megélénkült a Börzsöny irdatlan rengetege. A hatal­mas, sok színű erdők mé­lyén szorgalmas erdei mun­kások hada nyüzsgött. Az egyik távoli hegyoldalból leánycsapat víg nótáját hoz­za a szél. Hol halkul a nóta, hol meg erősödik. A szelek szárnyán továbbított kedves nótából azt is meg lehet tud­ni, hogy nincsen párja a „je­néi leánynak”. Megkezdődött az új gazdasági év, sok az elszállí­tásra váró farakás. Csányi Sándor, a diósjenői erdészet vezetője szerint eb­ben az évben 7000 köbméter fát kell kitermelni az erdé­szet dolgozóinak. Ez nem kis feladat. Gondos, tervszerű, előrelátó munkát igényel. Az erdészet vezetői bizakodva néznek e nagy munkák elé. A vágási tervek szerint mintegy húsz helyen kezdik el a favágást. A kialakult erdészeti törzs- gáida mellett a tervekben számítanak a környék egyé­nileg gazdálkodó parasztjai munkájára is, úgy, mint az előző években. A hegy aljában épített ro­mantikus erdészet barátságos szobáiban azt is elárulják az erdészek, hogy az idén to­vább gépesítik a termelést. A diósjenői erdészet kerüle­teiben három gépcsoport dol­gozik majd. Minden gépcso­portban van egy egyszemé­lyes és egy kétszemélyes motorfűrész, ami nagyon megkönnyíti a favágók mun­káját. De kell is a gépesí­tés, hiszen nagy területen végzik az idén a fakiterme­lést. Csak a gépekre 84 hek­tár erdő jut, ahonnan 2700 köbméter fát kell kitermel­ni. A kitermelendő fa nagy része bükk és gyertyán. Csányi elvtárs szobájában furcsa felirat fogadja a láto­gatót. A felirat így szól: szép tűzifa az erdész szégyene. Eleinte én sem értettem a felirat rejtett értelmét. Csá­nyi elvtáns magyarázta meg. — A szép tűzifa azért az erdész szégyene, mert ha szép a fa, akkor hagyjuk meg ipari fának! — S ebben tökéletesen igazuk van a diósjenői erdészeknek. De ha már az ipari fáról beszé­lünk, tudjuk meg azt is, mennyi ipari fát termel a diósjenői erdészet. Erre szin­tén az erdészet vezetője, Csányi elvtárs felel. — A tervezett 7000 köbmé­teres kitermelésnek nem tel­jesen fele lesz az ipari fa, 3200—3400 köbméter. Az erdők mélyén komoly nagy gépek zúgása hallatszik. Dolgoznak a földgyalúk, ké­szítik az utakat. Vadonban kezdik a favágást, ahová még út sem vezetett. Ha 600 köb­méter fát kitermelnek egy helyen, akkor 4 DT lánctal­pas traktor azonnal megkez­di a szállítást. Az összes tű­zifát, mintegy 2000 tonnát a szomszéd községbe, Tolmács­ra szállítják, az ottani Er­dőkémia gyárnak. A Tol­mácsra történő szállítást a saját gépkocsiparkkal old­ják meg. De hogy ne csak a favá­gásokról beszéljünk, szóba kerül az új erdőrészek tele­pítése is. Diósjenőn érdekes módszert dolgoztak ki. Az erdészek egyik része a kiter­meléssel, a másik része a te­lepítéssel foglalkozik. — Ebben az évben 65 hek­tár erdőt újítanak fel. Erre a területre vörösfenyőt, ma­gas kőrist, hegyi juhart és lucfenyőt telepítenek. A 65 hektár területre 370 ezer da­rab csemetét ültetnek. Még megszámlálni is sok, nem még elültetni. Az erdészet vezetői büszkék arra, hogy ez a töméntelen csemete, a saját csemetekertekben ter­mett meg. Vannak az erdészetnek egészen kiváló dolgozói is. Ilyen Kroslák Sándor erdész a csóványosi erdészkerület­ben, meg Kiss Pál a magyar­kúti kerületben. Kroslák Sándor erdész az elmúlt gazdasági évben 5 százalékkal emelte az amúgy is feszített ipari fa teimelési tervét. Kiss Pál erdész pe­dig a kerületében 24 hektár nagyságú területen erdősített. Az erdészet büszkélkedhet azzal, hogy az elmúlt évben nem fordult elő baleset, a kisebb horzsolásokon kívül. Az őszi pompába öltözött diósjenői hegyek a következő napokban új munkahőstette­ket láthatnak, mert az idei gazdasági évben sem akar­nak a diósjenőiek elmaradni. 30000 öt év alatt 300 ezer különféle motorkerékpárt bocsájtanak vásárolni kívánók rendelkezésére. A termelőszövetkezeti tagokkal a termelőszövetkezetért Maconkán, a Megértés Út­ja Termelőszövetkezet tagjai az egész nyári lelkiismeretes készülődés után, október 1- vel megkezdték a közös munkát. Megválasztották a brigád, a munkacsapatvezető­ket, s a termelőszövetkezeti tagok közös tevékenysége szervezett formát öltött. A termelőszövetkezet vezetősége a jó gazda módjára irányít, a munka jól halad a fiatal gazdaságban. Elvetettek már 10 hold őszi árpát három hold rozsot. Búzát 100 hol­don vetnek. Most még a ta­la jel őkészítés folyik, s aho"v megérkezik a vetőmag, azon­nal vetik a búzát is. Annak pedig, hogy Macon­kán valóban megértik egv- mást a tagok, a termelőszö­vetkezet szilárdítását, erősí­tését illetően, nincs különö­sebb titka, mint az, Macon­kán valóban társadalmi ügv- gyé vált nemcsak a termelő- szövetkezet megalakítása, ha­nem annak erősítése, szilár­dítása is. A pártszervezet, a tanács és a községben műkö­dő tömegszervezetek megta­lálták a közös hangot min­dig, amikor a nagyüzemi gazdálkodást érintő problé­mákról esett szó. A decemberi párthatározat megjelenése óta — de már jóval előtte is — nem volt a községben egyetlen olyan párttaggyűlés, vagy tanács­ülés, ahol ne foglalkoztak volna a mezőgazdaság szoci­alista átszervezésének jelen­Meggyorsult az őszi talaj munkák végzésének üteme Megyeszerte meggyorsult a kapásnövények betakarítása, valamint az őszi vetőszántá­sok és mélyszántások végzé­se. Az őszi kampányban me­gyénk gépállomásai 40 ezer normálhold munkát teljesí­tettek. A teljesített munka- mennyiség felét, 20 ezer nor­málholdat a talajmunka te­szi ki. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben meggyorsult a betakarítás üteme, sok he­lyen a vetőszántások végzé­sét és a vetést akadályozza a betakarítás elhúzódása. Így eddig csak mintegy 14 ezer kataszteri holdon végezték el me­gyénk gépá'Iomásai a ve- . tőszántást. A vetés még jobban elhúzó­dott, eddig mindössze 3600 hold vetést végeztek gépállo­másaink. Azokban a községekben, OGOOOOOOOGOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOO kezet elnöke állt az úton. a két lóval, a szövetkezet el­— Ha ide nem érek, em- nőkével együtt elindul a falu berhalál lett volna a vége — felé. próbálja az elnök tréfával Balogh Jancsi, ha végzett elütni a dolgot, de ez ebben a Jakab Bálint földjével, ne- a komoly pillanatban sehogy kilát Tizedes földjének is és sem sikerült. egy félóra alatt felszántot­Tizedes a traktor másik ol- ta. Éppen befejezte, amikor dalán vérben forgó szemek- az öreg a szőlőbe igyekezve, kel tekint a tagbaszakadt el- nagy szatyorral a kezében nőkre és a vékony, szinte oda ért a föld végéhez. Igen­véznának tűnő traktoros fiú- csak elcsodálkozott a látotta­ra. ö is leengedi ostorát, lát- kon. szik rajta, hogy keresi a sza- — Mi az? Az én földem is vakat. fölszántotta — kérdezte szin­A traktoros arcán lilás te önmagától, csíkban dudorodott ki az Nem hitt a szemének. Alig ütés nyoma. Olajos kezével talált szavakat. A tovább in- az ütés helyét simogatja. Ba- dúló traktorost leintette, cső János, az elnök töri meg majd odament a géphez és a csendet. tele torokból kiabálta: — Ez nem volt szép Józsi — Ha nem sértenélek meg, bácsi! Tudja kit ütött meg? gyere, húzd meg az üveget A megye legjobb traktorosát, és mondd meg, mivel tarto- egy olyan gyereket, akinek zom? se apja, se anyja. Balogh Jancsi legyint a ke­Tizedes lecsillapodván, szé- zével, majd így szólt: gyenlősen süti le a szemét. — Szóra sem érdemes az a — Igazán nem akartam, de pár forduló. hát... s itt elakadt. A barátság kedvéért ivott Balogh Jáncsi odamegy az egy-két kortyot az üvegből öreghez s így szól: és elindult a géppel a kö­— Rendben van öreg, más- vetkező dűlőbe. Amíg a ke­kor azért uralkodjunk ma- mény földdel küszködött a gunkon — a amint ezt mond- gép, elfelejtette az ostorcsa­ja, észrevétlenül leengedi a pásokat és jóleső érzéssel röget a földre. gondolt arra, hogy milyen jó, Ügy látszik szent a béke. hogy azt a röget még sem A traktoros felül a nyereg- vágta oda. be, az öreg meg nem bírván Kata János ahol sikerült meggyorsítani a betakarítást, ott a talajmun­kát is sikerült idejében elvé­gezni. Így Bokor termelőszö­vetkezeti község határában a gépállomás már elvégezte az őszi talajmunkákat. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol nem gyorsítják a beta­karítás ütemét, elhúzódnak az őőszi szántási, vetési mun­kák. így a pilínyi Búzaka­lász Termelőszövetkezetben a burgonya és kukorica beta­karításának elhúzódása gá­tolja az őszi gépi munkák végzését. Gépállomásaink versenyé­ben újra az erdőkürtiek ke­rültek az élre. Ebben az év­ben 23 ezer normálhold mun­kát végeztek, s ezzel októ­ber 14-re teljesítették is éves tervüket. Meg kell jegyezni, hogy a 23 ezer normálhold el­vérzett munkából 9 ezer normálholdat tesz ki a talajmunka. Az éves tervét két és félhó­nappal előbb teljesítő erdő­kürti traktorosok a párt- kongresszus tiszteletére vál­lalásukon felül újabb 4100 normálholdnyi munka elvég­zését vállalták, s ugyanakkor azt is e’határozták, hogy no­vember 30-ra a termelőszö­vetkezetek összes őszi mun­káit elvégzik. Hogy felaján­lásukat teljesíthessék biztosítják azt, hogy leg- a'á’ b míg a jó idő tart minden erőg"p-e 4 nor­málholdnyi elvégzett mun­ka essen. Az őszi munkák sikeresebb elvégzése érdekében a gép­állomás kilenc erőgépe dol­gozik nyújtott műszakban. A kongresszusi verseny len­dületében az erdőkürti traktoraik több mélyszántást végez­tek el, mint a s’écsényi, tclnricsi, berceli, érsek­vadkerti és karancske^zi traktorosok együttvéve. A vetési munkáknál sem áll­nak rosszul, hiszen 700 kh területen végeztek a vetéssel. Az éves terv teljesítésében 90 százalékkal Érsekvadkert a második helyen áll. Az Érsekvadkerti Gépállomás körzetében az a hiba, hogy a vetési és mélyszántási munkák üteme nem kielé­gítő. Bár az éves terv teljesíté­sében Tolmács nem áll az utolsók között, mégis meg kell jegyezni, hogy a tolmácsi traktorosoktól többet várunk, hiszen ná­luk van a legtöbb gép. Most, hogy gépállomásaink sok új mezőgazdasági gépet és erőgépet kaptak, meggyor­síthatják az őszi szántási munkák végzését. tőségével, azzal, hogy a köz­ség egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztjaival is megér­tessék, a nagyüzem jelenti a helyes utat számukra is, be­bizonyítva nekik meglévő termelőszövetkezeteink nagy­szerű eredményeivel a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét a kisparaszti parcellával szemben, amely szűk korlá­tokat szab a mezőgazdasági termelésnek, s a parasztem­ber felemelkedésének egy­aránt. S Maconkán nem tü­relmetlenkedtek, ha egy-egy dolgozó paraszt nem látta azonnal, hogy a jövőt á ter­melőszövetkezet jelenti szá­mára. Felkeresték kétszer, háromszor, magyaráztak neki. A ' türelmes, felvilágosító munkának meglett az ered­ménye. A tavasszal termelő- szövetkezet alakult Macon­kán, a község dolgozó pa­rasztjainak túlnvomó része a nagyüzemi gazdálkodás útjá­ra lépett. De hogy a dolgozó parasz­tok zöme a termel öszövetve­zetet választotta, sem szűnt meg Maconkán a felvilágosí­tó, politikai, nevelőmunka, így helyes ez, mert a dolgo­zó parasztok ha megkezdték is a közös munkát, még tel­ve vannak kétséeekkel, hogy helyesen választottak-e? A kommunisták, a község veze­tőinek feladata, hogy meg­szabadítsák őket gyötrődése­iktől, hogy ezek az emberek telies energiájukkal dolgoz­zanak a közös gazdálkodás érdekében. Az alakulás után közvetlenül a termelőszövet­kezet tagjaival megbeszélték a mintaalanszabályt, a kö­zös gazdálkodás törvényét, valamint a termelőszövetke­zetek erősítése, szilárdítása érdekében létrejött 3004-es kormányrendeletet. Beszél­gettek velük arról, hogy mi­iven lehetősége van a terme­lőszövetkezetnek a mezőgaz­dasági termelékenység lendí­tésében, abban, hogy a ter­melőszövetkezet tagjai egyre jobban éljenek. A felvilágo­sító munka eredménye az is, hogy a tavasszal 90 holdon pillangós növényeket vetet­tek, amellyel jórészt biztosít­ják a közös állatállomány át- teleltetéséhez szükséges ta­karmánymennyiséget. Maconkán elsőként fejezték be a megyében az állatértékelést is, s a dolgok közmegelégedésre mentek, mert a termelőszövetkezet tagjai megértették, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, a bel­terjesség nem képzelhető el megfelelő számú állatok nél­kül. S a termelőszövetkezetet, saját magukat csapják be akkor, ha egy-egy tehénért, lóért értékét meghaladó árat kérnek, mert a hitelt, amely­ből az állatok árát törlesztik, később a termelőszövetkezet tagjainak kell visszafizetni- ök. így beszélik meg a termelőszövetkezet problémáit Maconkán, közö­sen a termelőszövetkezet tag­jaival, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termel őszövetkezet érősítése, szilárdítása nem képzelhető el a dolgozó parasztok, a ter­melőszövetkezeti tagok nél­kül. Ez a módszer az egye­düli helyes, amely tartós, szilárd, eredményekhez vezet. VINCZE ISTVÁNNÉ GépiármOfulafdonosoK ■ salgótarjáni Rákóczi út 247. sz. alatti telepünkön közületek és magánosok részére gépkocsi ápolást (mosást, zsírzást) VÁLLALUNK, készpénzfizetés, vagy kö- zületeknél átutalás ellené­ben. 33. SZ. AUTÓKÖZLEKE­DÉSI VÄLLALAT. (331) lem Termelőszövetkezet úgy FI Gg'YT/ megbújik a hegyek között, mintha a tagoknak takargatniok kellene va­lamit a környék szeme elől. Jártam már itt a tavaszon is. Jó idő volt akkor, a völgyben lekívánkozott a kabát, de itt, a hegyek kö­zött megszokott nótáját fújta a csípős, hi­deg szél, úgy, hogy az ember önkéntelenül összébb húzta magán a kabátot. Most is itt lábatlankodik a rakoncátlan szél gyerek. Hol a tarka, őszi pompába öltözött erdő lombjai közül bukkan elő, hol meg a sár­gult kukorica táblában zörög. De beleka­paszkodik az asszonyok szoknyájába is, amint a nagy zománcozott katlanban keve­rik a szilvalekvárt. Tágas, szép porta a Tör­jék Lászlóé, a termelőszövetkezet elnökéé, mert az ő felesége a lekvárfőző asszony. Később öreg nénike váltja fel őt a munká­ban. Egyébként, ahogy hallom, a termelő- szövetkezet nyolc asszonytagja kért szabad­napot ebből a célból. — Muszáj ezt is megcsinálni. — így a né­niké. — Mert elromlik a sok jó szilva — s kevergeti tovább a fortyogó lekvárt. Ez is, de körülöttünk minden azt bizo­nyítja, hogy itt az ősz. A tűz köré három férfi jött, melegszenek. Beszélgetni kezdünk a közös, a termelőszövetkezet dolgáról. Ho­gyan élnek azóta, mióta a termelőszövetke­zetben dolgoznak. Különösebb baj nincs. Jól ment a munka egész nyáron. — Tíz vagon takarmányunk termett — mutat az elnök a takarmánykazlak felé — bőven elég lesz az újig. Esős volt a nyár nagyon, de a takarmánynak nem lett híja. Közben Oravecz Vilmos, Oravecz Pál, meg Orosz János azt latolgatják, mennyi kuko­ricájuk termett, mert letörték már, az asz- szonyok éppen a szárat takarítják le a föld­ről. Kiásták már a burgonyát is, de még amolyan komoly számítást nem végeztek. — Azért nagyjából megállapíthatjuk — mondja Oravecz Vilmos —, mert két-három kosárral megmértük mi akkor, mikor hord­tuk a kukoricát... Hál — mondja ki végül- is — olyan 300 mázsa lett. — Szétnéz, várja a szavak hatását. — Annyi van — bólint gondolkodva Orosz, s hogy az elnök is helyeselt, hát ebben ma­radtak. Azután arról kezdenek beszélni, készül az istálló is, amelybe majd összevonják a kö­zös állatállományt. Délután megérkezett az som íki-rw In “cs> a tetőszerkezetet ké- GílTUGlGfX' szíti. Messziről úgy látszik, hogy a tavasz óta nem igen ha­ladt előre az erős kőépület építése. De kö­zelebbről látja az ember, hogy már csak a tető hiányzik róla, a termelőszövetkezet tag­jai, mert nagyrészt ők munkálkodtak az is­tállón, Oravecz Vilmos vezetésével már a belső munkálatokon dolgoznak. — Kell ez az istálló nagyon a szövetke­zetnek — így az elnök. S hogy az emberek bizonygatnak, tovább folytatja. — Mi azt szeretnénk, ha nyugodt, biztos életet teremt­hetnénk a tagoknak. Ehhez pedig sok-sok állat kell... Mert miből is tudunk mi jö­vedelmet csinálni? — veti fel a kérdést, de nyomban válaszol is rá. — Az állattenyész­tésből, arra vannak lehetőségeink. A termelőszövetkezet — figyelembe véve az adottságokat — így is alakítja gazdálko­dását. A hegy csupa kő. Termőtalaj a gabo­nának vajmi kevés van. Nem is vetettek most is, csak annyit, ami a termelőszövet­kezeti tagok ellátásához szükséges, meg hogy abrak legyen az állatoknak. — Hát igen, — veti közbe Orosz János —, de így állatokat tartani megint csak nem lehet. Látják, hogy nem értem a kérdést, az el­nök magyarázza: — Huszonnyolc marhát hizlaltunk az idén, de hogy nem volt közös istállónk, kint vol­tak a tagoknál, nem úgy sikerültek, ahogy számítottunk. Kevesebb lett a pénz is, ami bizony nagyon kellene, hogy rendszeressé tudjuk tenni az előleg osztást. Itt vannak ugyan a juhok, de most kaptuk. A juhállo­mány csak jövöröe fog jövedelmezni. Gondjaik még vannak, de jó irányban ha­ladnak, s takargatnivalójuk ezért nincs a szövetkezeti tagoknak. Épül már az istálló, amellyel megteremtik a nagyüzemi állattar­tás alapjait. Jövőre, — a tanács ígérte — megjavítják a hegyi utat is, s így nagyon sok gondja-baja oldódik meg a szövetkezet­nek. Mert a szállítás így is körülményes, ha meg bejön az esős ősz, a tél, egyszerűen el vannak zárva a világtól. A hosszú téli estéket is megrövidítheti majd a villany­fény, amely a puszta valamennyi házában kigyúl még az idén. S mint ahogy a puszta fejlődik, úgy lesz egyre tartalmasabb a pusztai emberek élete is. V.-né

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom