Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)
1959-09-23 / 76. szám
4 NÓGRÁDINIPÜJ8AG 1959; szeptember 23i Új utakon a gimnáziumi oktató-nevelő munka MÁSODIK RÉSZ M inden félreértés kizárására le kell szögeznünk azt, hogy abban a vonatkozásban, hogy öt nap elméleti, egy nap fizikai munkát végeznek tanulóink, ez sem kísérlet. Egyáltalában nem kísérleti forma az, hogy az iskola keretei hatalmasan bővülnek, hogy a gyakorlati élet tapasztalatai, a társadalmi és szocialista nevelési követelmények, a valóság frissen, termékenyen beáramlik az iskolába. Nem kísérlet a három nagy követelmény: a kommunista szellemű ifjúság kiállítása; a korszerű művelődési anyag biztosítása; s az ifjúság bekapcsolódása a közvetlen termelő, fizikai munkába. Kísérlet a hogyan kérdésében, a módszerek kialakításában. A gimnázium tanári testületének ez a lelkesítő, s valljuk be nem is könnyű feladata. Az eddigi megfigyeléseink azt mutatják, hogy a szülők nagy zömmel szintén megértik s így természetesen helyeslik ezt az új utat. Éppen ezért röviden, néhány gondolatot szeretnék csak felvetni. Elsősorban talán azt, hogy miért folyik a gyakorlati oktatás az üzemekben, vállalatokban, s miért nem a tanműhelyekben. Bizonyos az, hogy azoknak a szakmai ismereteknek a biztosítása, amit a négy gimnáziumi éven keresztül adni akarunk a mi ifjainknak, tanműhelyekben is megoldható volna. Ennek anyagi feltételeit is meg tudná oldani népi demokratikus államunk, azonban nem tudnánk azokat a közvetlenül ható nevelői ráhatásokat megteremteni, amit az üzem levegője lehel. Nem vennék az ifjak valóság érzetén átható tényezővé, hogy az értéktermelés a gazdasági élet milyen lényeges lendítő je, hogyan válik ez politikai erővé. A z öntudatos munkássággal való közvetlen kapcsolata, a mindennap levegőjében leheli tudatába szocialista rendszerünk fölényét, világnézeti vonatkozásban minden világnézettel szembeni elsőbbségét és magasrendűségét. Ez a környezet számára az a kohó, melyben kikristályosodik lelkében az a bizonyosság, hogy az elmélet anyagi erővé válik és rúgója, ösztönzője a fejlődésnek, a haladásnak. Természetesen ebben a vonatkozásban is felvetődik a nevelő felelőssége úgyis, hogy az elméleti órákon éppen a tanulók fizikai munkagyakorlata során felvetődő természeti és társadalmi törvényszerűségek igazolását adják társadalomtudományi órákon. Ez pedig abban a vonatkozásban is kitágítja az iskola kereteit: a nevelőknek maguknak is találkozni kell az üzemi munka során a tanítványaikkal, az őket irányító és nevelő dolgozókkal, munkásokkal, ami egyrészt az előbb említett törvényszerűségek magyarázatát számukra is alkalomszerűvé, a valóságból érvényesülővé teszi, de főként politikai öntudatuk, világnézeti állásfoglalásuk a környezet hatására tisztul, fejlődik s gyorsítja meg annak a követelménynek teljesülését, hogy a mi szocialista iskoláinkban marxista világnézettel felvértezett nevelők neveljék a holnap számára marxista szellemben az ifjúságot. Á legutóbbi szülői értekezletünkön felvetődött olyan kérdés is, hogy az új iskola, illetőleg az új elgondolás nem veszélyezteti-e az egyetemekre és a főiskolákra való előkészítő szerepét. Erre határozottan nemmel kell felelni. De vizsgáljuk ezt a kérdést úgy, ahogy ezt a társadalmi szükségesség veti fel. Induljunk ki abból, hogy a középiskola végzettjeinek mintegy 18—20 százalékát veszik fel az egyetemek, és a főiskolák. Vajon nem szükségszerű-e, hogy határozottabb, világos perspektívát adjon szülőknek és a tanulóknak egyaránt ez az iskolatípus? Azokban a zárt keretekben, amelyekben eddig folyt a nevelés, csak érintett — és valljuk be nem is szívesen érintett — volt ez a probléma. Ha azonban a gimnázium az egész tanulóifjúság és nem kevésbé az egész mai társadalom igényeivel számol, nem kötelessége-e az újnak megfelelő többet adni? Ez a több a fizikai termelőmunka szépségének, alkotó jelentőségének közvetlen megtapasztaltatása, megértetése annak a ma már követelőén fellépő lenini igazságnak, hogy a mai társadalom és gazdaság fejlett viszonyai között, s még inkább holnap (a mi gyermekeink életében már megvalósult atomkorszakban, az automatizálás viszonyai között) a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbség nagyon megszűnőben van, illetve holnap meg is szűnik. Lehet-e másként nevelni ezt az ifjúságot, mint a társadalom igényeinek kielégítésére, perspektívájának kiszélesítésével? A régi keretek áttörése tehát jelenti azt, hogy az egyetemeken és főiskolákon továbbtanuló ifjúság is megkapja mindazt, továbbtanulásra, s többet kap azzal, hogy benne is tudatossá válnak azok a marxista eszmények, melyek nélkül nincs szocialista fejlődés. Egyetemen, vagy főiskolán fogja tanulmányait folytatni az érettségizett ifjú, vagy közvetlenül a teremtő pályán fog majd elhelyezkedni; mindegy. Az új, a munkaiskola, az 5+1-es gimnáziumi rendszer az ifjakat éppen azzal a kezdeményezéssel, hogy közvetlen kapcsolatot teremt az üzemi munkásság és az ifjúság között, azzal, hogy így teljesítmény képes tudással vértezi fel őket, azzal, hogy a jövő széles és szinte kimeríthetetlen perspektíváját tárja eléjük és elsősorban azzal, hogy a mindennap gyakorlata igazolja számára a mi egyedül tisztult és tudományos világnézetünket és ruházza fel őket, akaratukat és jellemüket a legmagasabb rendű erkölcs, a kommunista erkölcs normáival, feltétlenül részt vállal abban a szép törekvésben, hogy a szocializmus építése hazánkban meggyorsuljon, hogy a kommunizmus építésének szakasza minél e'őbb bekövetkezzék. F elemelő a feladat, nagy és az eddigieknél is sokkal több felelősséget ró a pedagógusokra, megsokszorozza munkájukat, de a célért; érdemes erőt és energiát áldozni. Biztos, hogy mögötti, nk a párt, a kormány, mögöttünk az egész haladó magvar társadalom, ebben az üzemek dolgozói, munkásai és a szülők, s ez teszi könnyebbé annak a plusz munkának maradéktalan elvégzését, ami a mi részünk, s nem különben az a tudat, hogy újért, jobbért, haladóért harcolunk. ... Ma, a felszabadult hazában az öntudatos munkások szava harcra hív a jobb holnapért, még ha ostorozzák is a rosszat, a hátrahúzót. S azoknak, akik féltik a fiatalságot a szókimondásuktól, azt válaszolhatjuk: ismerjék maguk is a munkásokat, s velük együtt tanítsák, neveljék a diákságot bátorságra, gerincességre, felelősségteli szókimondásra.” Dr. Ravasz Dezső Madách Imre általános gimnázium igazgatója Már van néhány hónapja, hogy Nógrádmegy erben a község közepén a kora reggeli órákban egy-egy fiatal csoport zsebretett kézzel várja a tanácselnököt. És Mucs István tanácselnök mindig pontosan megjelenik. Elosztja a munkát, a várakozók meg nekirugaszkodnak, az épület körvonalai meg napról napra, határozottabban bontakoznak ki. Most már teljes a kép. Olyan nagy épületet építettek, amilyen még soha nem épült Nógrádme- gyerben. Otthont építenek egy község részére. Fiatalok és idősek művelődési otthonát. Csak így, a meztelen falakról is megállapítható, hogy kimondottan szép művelődési házuk lesz a nógrádmegye- rieknek. Hát még ha a további terveket is megismeri az ember. Olyan lesz, hogy még a fővárosban is megállná helyét. Sógor Károly és Petre Gyula tervezte. Mintegy 360 köbméter falat húztak már föl, amelyből 100 köbméter társadalmi munkával épült. Látogatásunk alkalmával éppen a födémbetonozásnál tartottak. Mucs István, a tanácselnök, meg Parditka Jani bácsi, az ácsmester a körülállványozott falak tetején mérlegelték a munka ütemét. S így beszéd közben Parditka bácsi, ez az idős és tapasztalt ácsmester gyakran fellökte a sapkája a természettudományos és a ami szilárd alapot jelent a Műszaki dolgozók a termelőszövetkezeti istállók építéséért A Tanácsi Építőipari Vállalat hat termelőszövetkezet részére épít az idén új istállót. A pásztóit már átadták rendeltetésének, de a kongresszusi munkaversenyben arra tettek Ígéretet, hogy október 30-ig a további ötöt is elkészítik. Képünkön: a vállalat műszaki dolgozói társadalmi munkában végzik a vagonkirakást, hogy a munkát időben elvégezzék. A népzene művelője... Egyszerű, szerény member. Mi is csak tudtuk, hogy van, hogy itt él közöttünk, hogy neve már bejárta az országot, hogy dalait százezrek éneklik, hogy zenéje mellett százezrek szórakoznak — azzal soha nem dicsekedett. Pedig Kövér Ferenc, akinek népdala legutóbb, alig két hete ismét felcsendült a rádióban, megérdemli, hogy közelebbről is megismerjük őt, mint megyénk lakóját, mint zeneszerzőt, dalköltőt, mint a salgótarjáni vasútállomás dolgozóját. Mert Kövér Ferenc nevével már ezelőtt tizenkét évvel is találkoztak a salgótarjániak; a rádióműsorban is gyakran felbukkant a neve: zenéjét szerezte, vagy szövegét írta . . . Kövér Ferenc hosszú utat tett meg addig, míg elismert zenei, dalszöveg író lett. — Az első verseskötetem 1935-ben jelent meg „Álmok, vágyak, csalódások” címmel. Ezután a kötet után tizenegy évi szünet következett, mert a munkám nem engedte, hogy verseljek, hogy dalokat szerezzek. A felszabadulás adta lehetőséget használtam ki, s újra munkához kezd-, tem. Azóta sokat fejlődtem, számtalan dalszöveget írtam, többnek szereztem melódiát. — A verselés, a zeneszerzés mellett foglalkoztam melodrámák írásával is, ilyen volt például az „Utolsó álom” című melodrámám, amely abban az időben a Petőfi Társasági tagságom megszerzését segítette elő. Kövér Ferenc természetesen éppen munkásságán keresztül tagja lett az Országos Zeneszerzők, Szövegírók Szövetségének. Már közvetlen a felszabadulás után a budapesti zeneművészeti iskolán az ország leghíresebb énekesei adták elő dalait, a Magyar Hangversenyiroda pedig szerzői esten mutatta be Kövér Ferenc legszebb dalait. Olyan énekesek közreműködésével, mint Vörös Sári, Mindszenti Ödön, meg a többiek. Az egyszerű, szerény ember ma is dolgozik, munkája mellett sokat áldoz a múzsának, írja a magyar nóták szövegét és zenésíti saját és más költők szerzeményeit. Olyan műveket szeretne újból alkotni, mint az „Eltemettem, elfeledtem” című nótája, amellyel a Magyar Zenealbum pályázatán díjat nyert, vagy a „Tarjánban, Tarján- ban” című műve, amelyet díszoklevéllel tüntettek ki. S lehetne folytatni sikereit. A „Nyíló búzavirág” című nótája országoshírű, számtalan fiatal énekli „Lángsugarú nyárban” című dalát. Jövő terveiről pedig így beszél Kövér Ferenc: — Azt szeretném, ha a magyar költészet virágos fáját néhány szerény virággal én díszíthetném. Dalok mellett versekkel szeretném gazdagítani megyénk irodalmi életét, amely egybevág a párt művelődépolitikájának maradéktalan végrehajtásával. Ügy hisszük, Kövér Ferenc munkássága az egész megye, dolgozó népünk dicsőségére válik majd. S. L. Értékes kezdeményezés Országos viszonylatban egyedülálló a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat munkájával kapcsolatos ellenőrzés terve. Eszerint a kereskedelmi állandó bizottság javaslatára, valamint a társadalmi ellenőrök kezdeményezésére ösz- szekapcsolják a hivatalból történő bolti ellenőrzést a társadalmi ellenőrök munkájával. A tapasztalatszerzés és a szakismeretszerzés előnyei mellett jó a tervben az is, hogy a vállalati ellenőrök esetleges részrehajlását ellensúlyozza a társadalom érdekét néző társadalmi ellenőr részvétele. Megalakult a megyei irodalmi csoport Több hetes előkészítés után —amely az elvi kérdések meghatározását, program kidolgozását eredményezte — vasárnap a megyei könyvtár olvasótermében megtartotta alakuló gyűlését Nógrád megye irodalmat művelő tagjainak részvételével a megyei irodalmi csoport. A megyei irodalmi csoport megalakulása alkalmából célul tűzte Nógrád megye irodalmi hagyományainak ápolását, s sajátságos megyei irodalom kialakítását, a szocialista realizmusnak megfelelően népünk életének, munkájának megörökítését. Szerepel a programjában irodalmi színpad létesítése, fiatalabb írónemzedék nevelése. A megyei irodalmi csoport megalakulása alkalmából elfogadta a célkitűzéseket, háromtagú vezetőséget választott és megkezdte tevékenységét. ■4^ n „Mars“ jelzéseket ad... Ez alkalommal nem a bolygóról, hanem egy eredeti automatikus regisztráló és jelzőberendezésről van szó. Szovjet szakemberek a nagy- olvasztók munkájának ellenőrzésére konstruálták a „Mars” nevű berendezést. A gép húsz másodpercenként negyven műszer adatait regisztrálja, pontos képet adva arról, mi megy végbe a kemencében. A műszerek által jelzett adatokat összehasonlítja az optimális eredményekkel. Ha eltérés mutatkozik, piros számokkal készíti a kimutatásokat és jelzi, hogy a nagyolvasztó működésében zavar állott be. A gép a műszerek jelezte adatokat perforált kartonlapokon is rögzíti. A rengeteg kartonlap feldolgozása elektronikus számológépek segítségével, értékes adatokat nyújt a technológia megjavításához. szélét és megvakarta a jét. — Én valósággal félek ettől a födémbetonozástól — mondta a felelősségérzettől hangsúlyozott, tagolt szavakkal. — Mert kérem szépen... Ha valami baj lenne... Ha valami nem úgy sikerülne, arról mindenki tudna. Tudják-e? — rázta az ujját fenyegetően — tán még Amerikában is arról beszélnének, hogy Parditka irányítása mellett... Itt megrekedt a szava. Nem merte újból kimondani, amitől félt. A tanácselnök meg csak bólogatott és rövid szavakkal így válaszolt: — Vigyázni kell!... Betonozás!... Annak jónak kell lenni!... Látszott rajta, hogy tetszik neki az ácsmester bánkódása. Hát már hogyne tetszene, amikor ilyen felelősségérzettel viseltetnek az épület munkásai minden „krajcár” iránt. No és ha van felelősségérzet, akkor biztosan olyan lesz az épület, mint ahogy a terv előírta. S azóta megtörtént a födémbetonozás. S Amerikában nem beszélnek róla. Amerikában most másról beszélnek. Látogatásunk óta — ugyanúgy, mint a korábbi időkben — minden reggel megjelennek az épület előtt a község fiataljai. Mint ahogy szokták, zsebretett kézzel várják a tanácselnököt. Várják az újabb utasításokat. Már vége a tetőfödém betonozásának. Talán már a tetőszerkezeti munkák is befejezéshez közelednek, de Parditka Jani bácsi sapkáját azóta is minden nap ugyanúgy föllökdösi. Időnként ugyanúgy megvakarja a fejét és aggodalmaskodik az újabb és újabb munkák fölött, mint azt a födémbetonozásnál tette. Iparkodnak a munkával, mert október 15-re teljesen tető alá akarják tenni az épületet. Még ezen a télen, már előadást is szeretnének benne tartani a nógrádmegyeri fiatalok. A tanácselnök úgy tájékoztatott, ha az épület elkészül, egy millióból nem adnak tússzá. Kerek egy millió! Ez sok pénz! De millió ide, millió oda, a nógrádmegyeriek- nek művelődési ház kell. Művelődni akarnak. S ha a művelődés irányában olyan nagy a felelősségérzetük, mint ennek a nagyszerű épületnek a megépítésében, akkor a nóg- rádmegyeriek műveltség terén még sokra viszik. Orosz Béla. A tanácselnök és az ácsmester az állványzaton. Felelősséggel felt
