Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-23 / 76. szám

1959. szeptember 23. NÓGRÁDI N8PÜJ8AO 5 ID UTÓN A FALU NEPE A salgótarjáni járás köz­ségeinek szélén már szinte megszokottá válik a tábla, amelyen a felírás azt • hirdeti, hogy az illető köz­ség termelőszövetkezeti köz­ség lett. Ez az ismerős táb­la jelzi Mátraszele község szélén is, hogy a falu dol­gozó paraáztsága rálépett ar­ra az útra, amely a ter­melőszövetkezeti gazdálkodá­son keresztül a szocializmus­ba vezet. A tanácsházán Szabó Ist­ván elnök mindenről tud, ami a megalakult Béke Ter­melőszövetkezettel kapcsola­tos. Bár a közös gazdálkodás most indul á napokban, még­is a tagság nagyrésze még saját dolgaival van elfoglal­va, hiszen a betakarítási munkák még hátra vannak, s így a munka szervezett ki­alakítása a gyakorlatban még késik. Ez azért nem jelenti azt, hogy a közös gazdálkodás ügyeivel nem törődik senki. Az új termelőszövetkezet intéző bizottsága rendszere­sen ülésezik. Ezeken az ülé­seken megbeszélik a legfon­tosabb tennivalókat s intéz­kedéseket hoznak a jövőt illetően. Az intézkedési ter­veket a közgyűlés is meg­vitatja, s így a közösség akaratából születnek olyan határozatok, amelyek előbb­re viszik a közösség ügyét. A mint említettük is nem sok'* közös tevékeny­séget végeztek eddig, mégis a szövetkezetbe tömörült gazdák érzik azt, hogy ösz- szetartoznak. Tudják azt, hogy az ő sorsuk most már össze­fonódik, mivel beléptek a szövetkezetek nagy családjá­ba, ahol más erkölcsök ural­kodnak, mint a régi kispa­raszti gazdálkodás világában. A termelőszövetkezetek le­gyenek azok bárhol, mégis közel vannak egymáshoz. A kialakuló új, közösségi szel­lem összekapcsolja a mátra- szelei termelőszövetkezetet a megye túlsó részén levő szö­vetkezetekkel is. Hát akkor hogyne kapcsolnák össze ba­ráti szálak tömegei a szom­szédos községek termelőszö­vetkezeteit. Ismeretes, Homokterenyén már a tavasszal elkezdték a gazdák a közös munkát. A homokterenyei határ az idén gazdag terméssel örven­deztette meg az új termelő- szövetkezet tagjait. A gépe­sítést igénylő munkák nagy részét a kedvezőtlen időjá­rás miatt kézzel kellett vé­gezni. Az aratási, hordási munkák végzésében a bányá­szokon kívül segítettek a mátraszelei tsz-tagok is. Ka- zinczi József (pálfalvi) a ter­melőszövetkezet elnökhelyet­tese az egyik közgyűlésen felvetette, miért ne segíthet­nének a jelenleg sok gonddal küzdő homokterenyei terme­lőszövetkezetnek. Javaslatát tett követte, mert egymás után jelentkeztek az emberek, hogy fogatukkal el­mennek segíteni Homoktere- nyére hordani. A fogatokhoz a termelőszövetkezet tagjai közül rakodómunkásnak is jelentkeztek. Minek neveznénk ezt az emberséges cselekedetet, ha nem az új születendő szo­cialista erkölcs egyik meg­nyilvánulási formájának? Ha már az új, szocialista erkölcs­ről beszélünk, meg kell em­lítenünk a közös gazdálkodás­ról kialakult, helyes nézete­ket is. Az egyik közgyűlé­sen a tagság azt javasolta: a közös munkák sikeres el­végzésének érdekében vásá­roljanak különböző mezőgaz­dasági gépeket, például vető­gépeket, kaszálógépeket, ló- gereblyéket, lókapákat. Ezek lennének az első, közös szer­zemények az állatokon kívül, mert hát állat is lesz sok. így ősszel 50 ló, 6 tehén, 14 ökör jön a közösbe. legnagyobb gond je­lenleg az állatállomány elhelyezése. A Sörös-féle la­kást akarják átalakítani is­tállóvá. A régi épületben lakó hat családot a bánya és a tanács közösen helyezi más lakásba. Azért kell a körül kell kijelölni a szö­vetkezet majorját. Kis át­alakítással ebben az épületben 30 lovat és 20 szarvasmarhát helyezhetnek el. Hogy a közös állatállo­mánynak legyen takarmánya, 50 holdról közösen takarí­tották be a sárj út, s most a napokban pedig a felül- vetésekről a lóherét és a lu­cernát. Az intézőbizottság számításai szerint a közösbe hozandó takarmánnyal együtt, ez elég lesz az állatoknak. A termelőszövetkezet lassan birtokba veszi a községben a főbb hadállásokat. így át­vették a helyi kőbányát, a földművesszövetkezettől a da­rálót. A kőbánya évi 20—25 ezer forintot, a daráló pedig 120 mázsa vámkeresményt hozhat. A száraz időjárás gátolja a vetőszántások megkezdését. Most érkeznek az erőgépek a faluba, remélik, hogy most már megkezdhetők az őszi munkák. A vetőmag biztosí­tott, hiszen a cséplőgép-rész- szel együtt azt is bevitték a tagok a kazári termény­raktárba, ahonnan cserébe minőségi vetőmagot kapnak. Mihelyt egy kis eső esik, fogatokkal is megkezdik a vetőszántást, hiszen az idő sürget. átraszele termelőszövet­kezeti község lett. Nagy változások előszele érződik a faluban. Az új termelő- szövetkezet tagsága nagy ter­vekkel néz a jövőbe. Ha a közösségi szellem tovább erő­södik, ha az őszi betakarí­tási munkákat — amelyeket még egyénileg kell végezniök - időben befejezik, s a mun­ka-brigádokat, munkacsapato­kat kialakítják, akkor lesz idő a jövő gazdasági év alap- jairak lerakásához, s jövőre tömött kalászú gabonák hir­detik a közösség első győ­zelmét. * (a-s) Szakszerűbben az eddigieknél, több műtrágyát használjunk Erősödnek fsz-eink im Azáltal, hogy belterjessé tették a gazdálkodásukat, jelen­tősen emelkedett a növénytermelés jövedelme egy év alatt a pásztói Szabadság Tsz-ben. Több műtrágyát használtak az idén megyénk termelő- szövetkezetei mint tavaly, ezt szépen mutatja grafikonunk Ma már mindenki elisme­ri annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági termelés in­tenzitását fokozni kell. Az ilyenirányú fejlődés egyik legfontosabb előfeltétele a helyes talajerőgazdálkodás, amelyben a műtrágyának is igen fontos szerepe van. A mezőgazdaság belterjességé­nek fejlesztése nemcsak azt jelenti, hogy igyekszünk in­tenzívebb kultúrát igénylő növényeket termeszteni, ha­nem azt is, hogy a vetés­forgóban külterjesebb jelle­gűnek minősülő gabonafélé­ket is belterjesebben kezel­jük. A gabonafélék termésátla­ga, s a műtrágyázás össze­függése közismert dolog. Ha a kísérleti gazdaságok, a jól dolgozó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek termés­átlagait nézzük, megállapít­hatjuk, hogy az esztendőről esztendőre mind magasabbra eme'kedik. Viszont, ha ezek­nek a belterjesen gazdálkodó nagyüzemeknek műtrá­gya felhasználását vizs­gáljuk, kiderül az is, hogy az őszi búza alá 50—100 kilogramm káli­sót, 150—200 kg szuper- foszfátot, és az elővete- ménytől függően 50—100 —120 kiló pétisót adnak katasztrális holdanként. Ezek a tények azt bizonyít­ják, hogy a termésátlagok alakulása igen szoros össze­függésben van a felhasznált műtrágya-mennyiséggel, s hogy megfelelő mennyiségű, szakszerűen felhasznált mű­trágyával a mi viszonyaink között is elérhetők azok az átlagtermések, amelyek a leg­intenzívebb mezőgazdasági kultúrájú országokban általá­nosak. Helytelen volna azonban a gabona — főleg a búza — termésátlagának alakulását kizárólag a műtrágyázással egybekötni. Tudjuk, hogy a gabonatermés az elővetemény- től, a talaj előkészítéstől, a fajta megválasztásától, a ve­téstől, a növényápolástól, a gyomirtástól és a veszteség- mentes betakarítástól egy­aránt függ. Azt azonban mindezek ellenére látnunk kell, hogy mindezen rend­szabályoknak betartása nem vezet kellő eredményre, ha nem gondoskodunk megfelelő mennyiségű, könnyen felve­hető tápanyagról, különösen nitrogénről. Az utóbbi évek kedvező csapadékelosztású, hűvösebb időjárása könnyen elfeled­teti velünk a száraz, aszá­lyos esztendőket. De felvető­dik a kérdés: vajon az ilyen általános, nagyobbmérvű mű­trágyahasználat nem rejt-e veszélyeket magában olyan években, amikor a gaboná­nak vízhiánnyal kell küz­denie. A legújabb kísérletek, Nem csalódnak várakozásukban Pásztón a Szabadság Ter­melőszövetkezet esztendőről- esztendőre jó jövedelmet biz­tosít a szorgalmasan dolgozó tagjainak. Az idei gazdasági évben 41 forintot terveztek a munkaegység értékeként és az eddigi gazdasági ered­mények arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a termelő­szövetkezeti tagok az idén sem csalatkoznak várakozá­sukban. Ifjú Makra Sándor fejőgulyás munkaegységeinek száma már most meghaladja az 500-at. S ha az idén csak erre kapná meg jövedelmét, akkor is 21 600 forintot ke­resett volna. Idős Tömpe Károly munkaegységeinek száma is közel jár az 500- hoz. Az ő jövedelme sem kevesebb mint 20 300 forint lenne, ha csak erre számol­Megértéssel, közös akarattal Annyi bizonyos, hogy talá­lóbb nevet nem is találhat­tak volna a tagok az ősszel induló maconkai Megértés Ütja Termelőszövetkezetnek. A tagok közös akarattal, meg­értésben készülnek jövendő új életükre. Ezt bizonyítja a nyáron át végzett közös mun­ka, ,s erről tettek bizonyságot a termelőszövetkezet tagjai az állatértékelés során is. Kispái Márton és Sándor még egyénileg gazdálkodtak, jó 15 holdat műveltek közö­sen. A tavasszal együtt lép­tek a termelőszövetkezetbe, s hogy erősödjék, izmosodjék a fiatal gazdaság, két lovat, a hozzávaló szerszámokat, gaz­dasági eszközöket beviszik a közösbe. Remek két állat, annyi bizonyos, de 8 ezer fo­rintot nem ér meg a terme­lőszövetkezetnek. Szó szót követett, s végül is megegyez­tek úgy, hogy a legmegfele­lőbb árat kapták a lovakért, s így nem fizet rá a közös sem, de a testvéreknek sinés okuk a panaszra. Be is hív­ták az értékelő bizottságot a házba. Bor került az asz­talra, meg poharak, s koccin­tottak a sikeres megegyezésre. Maconkán talán nincs is olyan ember, ki ne ismerné ifj. Kecskés Ádám lovait. Kü­lönösen azt a hároméves li­picai kancát. Gyönyörű állat. Büszke is rá a gazda, s ezért mondta az értékeléskor szem­Sörös-féle ház, mert e ház rebbenés nélkül: — Nyolcezer forintnál alább nem adom. — Sok... Az sok értük — mondogatták a bizottság tag­jai. — Hát akkor mennyiért? Mit gondolnak érte? — A hatezernyolcszázat minden további nélkül — járták körül, vizsgálgatva, ta­pogatva az állatokat a bizott­ság tagjai. — Csak ennyiért vehetjük be — mondta az elnök — amit megér nekünk a terme­lőszövetkezetben. Mert később a hitelt csak nekünk kell visszafizetni... Ránézett a gazdára, aki igen erősen gondolkodott. — Hát — szólalt meg aztán egy idő múlva, kezét nyújtva az elnöknek — maguké a ló... — elmosolyodott — illetve a miénk... De azért szeretném, ha én hajtanám továbbra is. Így adott be ifj. Kecskés Ádám a termelőszövetkezet­nek a lovakon kívül egy tehe­net és egy igen jó állapotban lévő kocsit is. Az állatok árát hamarosan meg is kapja. Forgó Balázs egy lovat ajánlott fel. 1200 forintot gon­dolt és ezret kapott érte .Tud­ja azt jól Forgó, hogy nem tudják párba fogni, de azért megjegyezte: — Azért vágóba mégse ad­ják. — Megsímogatta a lovat, minden bizonnyal eszébe ju­tott az is, hogy sok dolgos esztendőn keresztül volt se­gítőtársa, majd így folytatta. — Elmegy ez egy fogattal is. — Van egy hintánk, majd elhúzza azt — mondta meg­nyugtatásul az elnök, — kell az ilyen tágas határban. Mintegy 50 házat jártak így végig az értékelő bizottság tag­jai. Jó pár állatot, kocsit, gazdasági eszközt mértek meg, s mindenütt reálisan, igaz­ságosan értékeltek. Ahogy ki­fordultak az egyik portáról, miután végeztek, utánuk szólt egy gazda: — Nálunk mért nem vol­tak? Az én lovaim talán már nem érnek semmit? Aztán volt olyan gazda is, aki munkában volt, de nem akart kimaradni. Így hát szembe találkozva az értékelő bizottsággal, megállította a szénával megrakott szekeret húzó lovakat, hogy nyomban megejtsék az értékelést. Orosz M. István pedig amikor az értékelés elkezdődött, még így vélekedett: — Én bizony tízezernél alább nem adom a lovaimat... Az értékelő bizottság tagjai nem kezdtek vitatkozni vele. S ahogy Orosz István házról- házra járva összehasonlítva a lovakat a magáéval, s meg­értve azt is, hogy minden ilyen túlkapást a termelőszö­vetkezet sínylené meg később, odaadta 6800 forintért. Mert nem akar ő másból hasznot húzni. Ennyit még megérnek a lovak a termelőszövetke- zetnek VINCZE ISTVÁNNE nák el őt a szövetkezetben. Ezenkívül a termelőszövet­kezet minden évben megfi­zeti a földdel belépett tagok­nak a földjáradékot is. Az elmúlt évben például Percze Lajos 860, Gortva Istvánná pedig 806 forintot kapott. kutatások eredményeit figye- lembevéve megállapíthatjuk, hogy a kiegyensúlyozott táp- any ig-tartalmú talajból a nővény kevesebb vizet használ fel, takarékosab­ban gazdálkodik a víz­zel, tehát ilyen körül­mények között jobban át­vészeli a szárazságot is. Ezt egyébként már a gya­korlat is igazolta, hiszen az intenzívebben gazdálkodó nagyüzemek még az aszályos években is nagyobb termést arattak, mint a külterjeseb­ben gazdálkodó kisüzem: az egyénileg dolgozó paraszt. Ebből persze következtetés­képpen levonhatjuk azt is, hogy éghajlatunk korlátokat szab majd számunkra. Mi nem használhatunk olyan tö­megű műtrágyát a gabona­félék alá, mint egyes hűvö­sebb, csapadékosabb éghajla­tú' vidékeken teszik ezt. Mezőgazdaságunk belterjes irányú fejlesztése rendkívül sokoldalú feladat és külön­böző feltételek szükségesek ahhoz, hogy mindez megva­lósuljon. A feltételek között azon­ban kétségtelenül aZ egyik legfontosabb, hogy több műtrágyát használjunk és szakszerűbben az eddigi­eknél. Kormányunk minden intéz­kedést megtesz arra vonat­kozóan, hogy biztosítsuk a mezőgazdaság műtrágyaszük­ségletét. Mert addig, míg e téren nem lesz lényeges vál­tozás, addig minden más eszközzel csak részeredményt érünk el és sem a jobb talaj­művelés, sem pedig a jobb gabonafajtáig termésfokozó hatását nem tudjuk teljes egészében kihasználni. Jelűnek Tibo>" megyei főagronómus DCapuzárás után Az idei őszi mezőgazdasági kiállítás iránt országszerte nagy volt az érdeklődés. A zárás előtt egy nappal már 1 250 000 ember tekintette meg a mezőgazdasági terme­lés eredményeit ismertető pavilonokat. A kiállításra el­küldték a szomszédos álla­mok is legújabb gépeiket. Nagy népszerűségnek örven­dett a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Csehszlovák Köztársaság pa­vilonja. E két pavilon gépei közül mutatunk be kettőt. Változatos gépekkel képviseltette magát a kiállításon a csehszlovák mezőgazdasági gépgyártás. Képünkön: a ,.Fürge” kerti traktorhoz hasonló kis gép látható, amely különböző gépek vontatására alkalmas. Rengeteg munkafolyamat elvégzésére alkalmas a német eszközhordó traktor, amely nagy népszerűségnek örven­dett a kiállításon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom