Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)
1959-09-02 / 70. szám
4 NÓGRÁDINEPOJSAG 1959. szeptember 2. JHííoelttteJk Lenni... M egkezdődött az iskolai tanév. A fiatalok mellett felnőttek százai készülnek a középiskolák esti tanfolyamaira, levelező egyetemre; hogy magasabb műveltséget szerezzenek; hogy elsajátítsák a szükséges tudnivalókat, szakmájukhoz, hivatásukhoz ismereteket szerezzenek. Most, amikor ilyen nagyon sokan készülnek tovább tanulni, tovább fejőd- ni, nem árt beszélni arról, hogy mit is jelent ma műveltnek lenni. A XX. században a fogalmak is gyökeres változáson mentek át. Így ma már nem azt az embert tartják műveltnek, aki bizonyítvánnyal igazolja iskolák végzését. Aki köpi az idézeteket, képleteket, kívülről mondja a verseket. Nem is azt, aki jártas egy tudományág, vagy egy kulturális területen. A művelt embernek többnek kell lennie. Állandóan tanulnia kell, hogy fokozatosan elsajátítsa a marxizmus— leninizmust, s alkotó módon, napról napra hasznosítani is tudja a közösség életében megszerzett ismereteit. Mert a marxizmus—leniniz- mus az egyetlen igaz tudomány, az egyetlen forradalmi tanítás. Csakis ennek segítségével tudjuk megérteni és felhasználni céljaink érdekében a természeti és társadalmi törvényeket. Megtanít helyesen gondolkodni, megkönnyíti az ismeretszerzést speciális tudományágakban, helyes élet- és társadalomszemléletet ad és kristály- tiszta világnézettel fegyverez fel. Ma már nemcsak az iskolai bizonyítvány, az iskolai végzettség méri le egy-egy ember műveltségének fokát. Édeskevés az igazi műveltséghez az iskola, ha nem párosul alkotó alkalmazási készséggel. Nem elég tudni, hogy a fejlődés egyetlen útja a szocialista társadalmi rendszer megteremtése. Nem elég tudni, hogy a munkás- osztály képes csak vezetni győzelemre a dolgozó tömegek évszázados harcát. Tenni is kell valamit a szocializmus megvalósításáért, elő is kell segíteni minden erőnkkel és tehetségünkkel a munkásosztály vezetőszerepét, fejlődését, sikereit. rűen csak tanulást Továbbképzésről van szó; az ismeretek fokozatos továbbfejlesztéséről. Igénytelen az a vezető, aki megelégszik azzal, hogy örökké csak marxizmust—leninizmust tanuljon, vagy örökké politikai gazdaságtant. A politikai képzésben is állandóan lépést kell tartani a korral, állandóan tovább kell jutni, mindig csak előre. Tekintettel arra, hogy atomkorszakban élünk, elengedhetetlen követelménye a műveltségnek a technika állásának ismerete. A naponta születő új »csodák, új alkotások megismerése. Ehhez igen sok segítséget nyújt az ismeretterjesztő előadások mellett a szakmai folyóiratok olvasása. Nem lehet megelégedve azonban magával az a mérnök, aki ezeket a szakmai folyóiratokat, lapokat csak egy nyelven, magyarul olvassa. Nyelvet kell tanulni, minél több nyelvet. Napjainkra is fokozottan érvényes az az aranyigazság, egy ember annyi embert ér, ahány nyelvet beszél. Az emberi műveltség fejlesztéséhez sokoldalú segítséget nyújtanak többek között az IBUSZ által indított külföldi és belföldi társas- utazások. Az „Ismerd meg hazádat” mozgalomba bekapcsolódott majd minden üzem, hivatal, vállalat. Zsúfoltan indulnak minden alkalommal a különvonatok, buszok az ország különböző részeibe. Sajnos, azonban az emberek egy része nem olyan célra használja fel az ismeretszerzésnek ezt a lehetőségét. ami eredeti célja volna a mozgalomnak. Ahelyett, hogy az új terület érdekességét. szépségét vizsgálná, gyönyörködne a régi korok műemlékké avatott építészeti alkotásaiban, inkább a Szép asszony völgyé-t barangolja Egerben, a borpincék sötétjében botorkál. Görömböly- tapolcán megelégszik a strand hűvös varázsával. A műveltnek lenni fo- galom magasfokú igényességet is megkövetel, igényességet nemcsak mások irányában, hanem saját magunk iránt is. Kétségte- ’e-n például, hogy a magyar embernek évszázados hagyományként maradt kedvence a cigányzene. Népi hagyomány ez, haladó, valóban népi örökség. De csak ezt élvezni egyoldalúság, igénytelenség. Mint ahogy nagyon téved az az ember is, aki modemnek tartja magát, mert a modem zenét, a dzsesszt kedveli. Nálunk valahogy igen alacsony az igény a komoly zene iránt. Az operának a mi megyénkben alig van híve, a hangversenyeknek alig van közönsége. Pedig a tartalmas, szép zene ismerete ugyancsak egyik követelménye az általános műveltségnek. Ugyanez áll a prózai és színpadi darabokra, a drámairodalomra. Egymagában a vígjátékok, — még az egészen jó, tartalmas vígjátékok is — csak úgy élvezhe tők igazán, ha a kultúra egyik részének tartjuk. A tragédia, a klasszikus darabok, vagy egyéb színvonalas színpadi játék mellett azt IS ismerjük, de nemcsak AZT. Műveltnek lenni azt is jelenti, megosztjuk a társadalommal minden tudásunkat, átadjuk minden tapasztalatunkat. Társadalmi életet kell élni, együtt lenni az emberekkel, mert a legegyszerűbbtől is állandóan tanulhatunk, fejleszthetjük tudásunkat. Műveltnek lenni annyit is jelent, mint javaslatot tenni feladatok megoldására. Az új utat választani még akkor is, ha az látszik nehezebbnek, fárasztóbbnak. Javaslatot tenni saját munkaterületünkön jobb és még jobb életfeltételek, munkafeltételek biztosítására. Hozzászólni tudni a legfontosabb, legégetőbb kérdésekhez, a termelés legalapvetőbb problémáihoz. T lyen nehéz, ilyen sok- oldalú feladat ma műveltnek lenni. De csak így van szépsége, tartalma, értéke a műveltségnek. És amennyivel tovább is fejlesztjük ezt a megszerzett műveltséget, amivel bővítjük a közös kultúrkincset, annyival ér többet tudásunk, ismeretünk az átlagtudásnál, átlagműveltségnél. ÚJLAKI MÁRIA Az első búcsúzkodás Kömyei Gyuszika iskolába menet búcsút int az édesanyjának > ' ;í ', JáAr • Ma reggelre csendesek lettek a játszóterek, az annyira megszeretett grundok. Azok a gyermekek, akik eddig vidáman, gondtalan töltötték napjaikat, nehéz, kemény és fárasztó munkába kezdtek. A játéklabdákat, a homokedényeket, a kis ásókat és kapákat a ceruzával, az irkákkal cserélték fel. S míg korábban nekik nem szólt az óra csengetése, ma reggel a pedellus bácsi először hívja fel figyelmüket: kötelességük van, az nem más, mint a tanulás! Figyeltem a gyermekeket. Valamennyien ünneplőbe öltözve, mosolygós arccal indultak az első komoly útra, az iskolába. Figyeltem a szülőket. Arcukon a boldogság fénye csillogott, sok ezer apának, anyának iskolás gyermeke lett. Micsoda boldogság ez. Ezt a boldogságot bizonyítja az iskolába menet előtti beszélgetés is, amikor az apa, az anya felidézte az ő gyermekkorát, amikor arról beszélt gyermekének: hogyan tanult ő, mennyire keservesebb volt akkor, még az egyházak által bitorolt iskolákban tanulni. De hallottam sok szülőtől: most más. Míg az ő gyermekkorukban a foltozott nadrág, a lyukas cipő, a vállra akasztott tarisznya volt az első osztályba lépők jellemzője, a ma gyermeke gyönyörű új, sötét ruhában, új szandálban, vagy cipőben, aktatáskával a kezükben, benne az új tolltartó, új irka — így lépi át először a tudomány otthonát, az iskolát. (S. L.) Új tervek az új művelődési otthonban Megyénk egyik legnagyobb községében, Érsekvadkerten alkotmányunk ünnepén adták át rendeltetésének az új, csaknem 300 személy befogadására alkalmas művelődési otthont, ezen a napon vetítettek először a normálfilmszínházban. Nagy volt az öröm a községben, hiszen a korábbi, kis korcsma helyiségből átalakított, szegényes művelődési otthon helyett minden igényt kielégítő otthont biztosítottak a kultúrának. S mint mindenütt, Érsekvadkerten is új terveket szőnek, új alapokra kívánják helyezni a község kulturális életét. — Az a célunk, hogy olyan kulturális életet teremtsünk a községben, melyben a falu minden lakója megtalálja a maga szórakozását, kulturális igényeinek kielégítését — mondja Hajnal Sándor, fiatal pedagógus, az új művelődési otthon igazgatója. — Tervünket is úgy állítottuk össze, hogy az a dolgozók érdeklődési körének kielégítését szolgálja. Nézzük hát a terveket. Az új művelődési otthon minden bizonnyal lényeges változást hoz. Ezt Ígéri az a terv is, melyet a művelődési otthon igazgatójától, Hajnal Sándortól hallottam. — Legfontosabbnak tartjuk mindjárt az indulásnál, hogy a falu itthon élő fiataljait foglalkoztassuk a művelődési otthon keretein belül. Ezért a legsürgősebben létrehozzuk a művészeti csoportokat, színjátszókat, táncosokat. Tervezzük, hogy 15-16 éves fiatalokból a színjátszó csoporton túl eav színjátszó szakkört is alakítunk, A szakkörön belül foglalkozunk a fiatalokkal a helyes beszéd. kialakításával, a díszletek készítéseméi, mozaás- technikával. Másszóval úgy, hony utánpótlásról időben tudjunk gondoskodni. Szeretnénk fiatalokból és idősebbekből eoy énekkart is szervezni — ez eddig nem volt a faluban. Az elmúlt évben nagy sikere volt a főzőtanfolyam megrendezésének. Ebben az évben, az őszön és télen a főzőtanfolyam mellett varró, kötő és horgoló tanfolyam megszervezése is szerepel terveink között. Nagyon fontosnak tartanánk a népfőiskola beindítását. Korábban már kísérleteztünk ezzel is — nem nagy sikert hozott. Most megváltoztak lehetőségeink, s mindent elkövetünk, hogy ez is sikerüljön. Előtérbe helyezzük az ismeretterjesztő előadások szervezését. Célunk az, hogy minden hónapban egyszer irodalmi előadásokat tartsunk — először Petőfiről, Adyról, József Attiláról. Most végzünk közvélemény kutatást, hogy megtudjuk: a lakosságot milyen témakör érdekli jobban, s előadásainkat _ az irodalmi esteken csakúgy, mint az egészségügyi, mező- gazdasági, vagy technikai esteken úgy állítjuk össze, - tájékoztat Hajnal Sándor. Másképpen lehet ma a mi századunkban műveltséghez jutni, megszerezni a művelt ember címet. Nem fogja keresni 'senki az iskolai végzettséget olyan embernél, aki a marxizmus—leninizmus sze’lemében él, gondolkodik, cselekszik. Nem azt jelenti persze ez, hogy ne menjenek fiaink, leányaink, vagy apáink az iskola padba tanulni, művelődni. Nem erről van szó. Inkább azt bizonygatjuk, ez maga kevés, nem elég a műveltséghez. Az élet rohamosan fejlődik, fokozatosan, egyre gyorsuló mozgással tör előre, mindig csak előre. Állandóan, napról napra, óráról órára forgatni kell a könyvet, lapozni az újságot. A tudás, a műveltség olyan valami, aminek soha nincsen vége. Soha nincsen elég belőle, mert mindig van még új, amit meg kell tudni, ismeretlen amit meg kell ismerni. "É1 ppen ezért kissé kiszé- lesedik manapság az általános műveltség fogalma. Nem elég elsajátítani az irodalom, tudomány legalapvetőbb ismereteit. A művelt embernek — különösen a művelt vezetőnek — elengedhetetlen követelmény, hogy jól és könnyedén tájékozódjon a műszaki kérdésekben. Szakmailag állandóan, szünet nélkül, megállás nélkül képezze magát. De ugyanilyen fontos gazdaságpolitikai kérdésekbeni tájékozódása. Szakmailag-politikailag képezze magát, mert enélküi lemarad, elmarad az élettől. A politikai képzés követelménye sem jelent egyszeHollókő. A község neve hallatára egy gazdaságilag elmaradt, a világtól elszigetelt, hegyek közé beékelt falu képe tárul az ember elé. La kői évtizedeken keresztül elmaradottságban éltek, távol a kútárától, távol az ország, a világ eseményeitől. Élték megszokott életüket. És ma? Óráról órára, napról napra, hétről hétre változik a község arculata, egyre feljebb jutnak az emberi kultúra, az emberi jobblét létráján. A ma embere, ha ezekben a napokban átlépi Hollókő határát, ha látja azt a sürgés-forgást, ami most a faluban végbemegy, egyetlen kérdés foglalkoztatja: mi történt itt, hogyan jutottak idáig? Mert ma Hollókő új köntöst ölt magára — az emberek, a dolgozó parasztok, az ipari munkások összefogásával. Tekintsünk hát be ennek a hegyi községnek az életébe, nézzük, hogyan változik itt minden. Amióta Hollókő a térképre került, lakói ezernyi gonddal, bajjal kínlódtak. Nem volt itt semmi. Nem volt ivóvíz, nem volt villany, nem volt a kultúrának otthona. Persze, még nem mondhatjuk, hogy ezek a fontos tényezők ma már a község lakóinak rendelkezésére állanak. Nem! HA ÖSSZEFOG A FALU... ség, sőt alul tűzoltó szertárat, őrszobát is létesítenek. Sürgőssé vált ez a munka, melynek értéke meghaladja majd a 400 000 forintot. Az állam 135 000 forintot biztosít. A többit? Községfejlesztésból biztosítják, no meg sok lesz benne a társadalmi munka is. Szombaton ünnepélyesen helyezték el az alapkövet, s az ott levő 40 000 tégla is biztosíték arra, hogy az új esztendőt, 1960-at már az új művelődési otthonban köszöntik a hollókőiek Igen, ha összefog a falu... A szó legszorosabb értelmében teljes sötétség borította a községet éveken át. Egy-egy petróleumos lámpa pislogott csak a faluban a hosszú téli estéken. De bekövetkezik az az idő -— a tervek szerint még ez év október elsején —, amikor a fény ünnepét ülhetik ebben a községben is. Már egymás után sorakoznak a villanypóznák a falu utcáján, dolgoznak az ÉMÁSZ szerelői. Közel 600 000 forintba kerül a község villamosítása, melyhez 150 000 forintot a falu dolgozói biztosítanak. Lesz itt fény, lesz rádió, filmvetítés, eljut minden házba a kultúrát, a 'civilizált életet biztosító villanyfény. Igen, ha összefog a falu ... De a kis közösség, a falu dolgozó népe egyre jobban felismeri ennek hiányát s közös összefogással, az állam támogatásával ma már azon dolgoznak, hogy mindezeket előteremtsék. Nézzük hát, mit tesznek most. Hírt adtunk már arról: megoldódik a vízprobléma ebben a faluban. Az állam mintegy 600 000 forintot biztosított költségvetéséből erre a munkára. Törpevízművet építettek, s csaknem 2500 folyóméter hosszú vízvezetéket fektettek le. Természetesen az állami támogatás kevés lett volna a vízvezeték építéséhez. De elég volt, mert összefogott a falu, a 2500 folyóméter árkot maguk a dolgozók ásták ki. Egy-egy fő nem kevesebb, mint 12 méter hosz- szúságban végzett ezzel a munkával. Az értéke? Megközelíti a 100 000 forintot. Ma már azt mondják Hollókőn: érdemes volt, mert 16 közkút van a faluban, ezekben a napokban megkezdték a víznyomás figyelését, s mire bejön a sáros, őszi időjárás, szeptember második felében csobog az egészséges víz valamennyi kúton. Igen, ha összefog a falu ... A kocsmán kívül alig volt más lehetőség a szórakozásra. Ma már nem. elégíti ki ez a „lehetőség“ sem a falu fiataljait, sem az idősebbeket. Többre vágynak! Áldoznak is érte. Néhány nappal ezelőtt megásták az új művelődési otthon alapját, ahol — ha elkészül — több mint 200 személy fér el egyszerre. De lesz benne klubszoba, párthelyiHa összefog a falu, akkor megváltozik minden. Megváltozik az emberek élete, a kultúra mellett az emberek jobb létét is biztosítják. A példák sokasága áll a hollókőiek előtt, összefogással új életformát teremtenek saját maguknak. A vízvezeték, a művelődési ház építése, a villanyvezeték azt példázza az emberek előtt: csak a közös munkának van gyümölcse! Igen, ezért választották a termelésben is közöst a hollókőiek. Mert a tavasszal valamennyien a közös útra léptek, termelőszövetkezeti község lett Hollókő. Mert úgy gondolják: ha ösz- szefogott a nép a vízért, a kultúráért, a villanyért, akkor össze kell fogni az életszínvonal emeléséért is! Ha tudtak közösen dolgozni az árokásásnál, a művelődési otthon építésénél, akkor tudnak a földeken is. És ezt bizonyítják is. A Petőfi Termelőszövetkezetben már megkezdték a közös tevékenységet. Fát vágtak, hogy juhakolt építsenek. Aprómagot vetettek, hogy biztosítsák a közös állatállomány takarmányát. Végzik a szántást, hogy a közös földbe vessék a magot, hogy nagyobb legyen a terméseredményük, hogy o‘ jobb lét, az életszínvonal gyors emelkedése egyszerre érje a falu minden dolgozóját. Ezért fogtak össze a hollókőiek. Azért, hogy a közös összefogás gyümölcsét valamennyien élvezzék. Igen, ha összefog a falu ... Somogy vári László Nagyszerűek ezek a tervek, s végrehajtásuk szinte biztosnak is mondható. Mert megtudtam, hogy a művelődési otthon munkájához a falu minden rétegéből segítséget nyújtanak. A művelődési tanács mellett nagy segítséget Ígértek a pedagógusok, a község orvosa, a gépállomás műszaki dolgozói. A színjátszó csoport vezetését — az igazgatói funkció betöltése mellett maga Hajnal Sándor vállalta, aki egyébként levelezői szakon a színjátszói akadémiát végzi. A megalakuló fotó szakkört Réti Lajos fiatal pedagógus, az énekkar vezetését pedig Pis- tvur Sándor tehetséges énektanár vállalta. Az irodalmi előadásokat felosztják az arra alkalmas emberek között, hosv ki-ki a hozzá legközelebb álló témakörből készüljön fel. Az egészségügvi előadásokat. a főzőtanfolyam szervezését és vezetését Dr. Légrádi László orvos vállalta magára, míg az ismeretterjesztésben, elsősorban a technika világából Földi C-vula. a gépállomás főmérnöke vállalt nagy munkát. Mezőgazdasági előadások megtartására szakembereket kémek fel. Űj művelődési otthon, új tervek. És ezek a tervek már a megvalósulás útién járnak. A könvvtár például már a művelődési otthonban szék»!, a színjátszók pe- die rövidesen megkezdik a nróbát; Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című művét viszik színre, s október közepén már a közönség elé szeretnének állni, az új művelődési otthon nagyszerű színpadán. — SO —
