Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-09 / 72. szám

1959. szeptember 9. NÖ6RADI NÉPÚJSÁG 5 Céltudatosabb termelési agitációt Alig két éve, az ellenfor­radalmi támadás következté­ben ünnepeinken még csak elvétve lehetett beszélni szo­cialista munkaversenyről, ha­tékony termelési agitációról, Ma a márciusi határozat sok­oldalú magyarázasa, a párt­tagok aktív bekapcsoloüasa és példamutatása nyomán egy­re nagyobb eredményeket érünk el a kongresszusi vál­lalások teljesítésében. Ez ab­ból fakad, hogy dolgozóink egyre inkább látják: a ki­tűzött életszínvonal-emeiés feltétele a márciusi határo­zat maradéktalan végrehajtá­sa. A márciusi határozat ma­radéktalan végrehajtása JÓ TERMELÉSI AGITACIO nélkül nem lehetséges. De városunk üzemei specialis helyzete azt is megköveteli, hogy célirányos, a gazdasági mutatókat figyelembevevő po­litikai munkát keli végezni. E kérdések megoldásában nagy segítséget adnak eddig elért eredményeink. Jo szer­vező és felvilágosító munká­val elértük, hogy a kongresz- szusi munkaversenyben a vá­ros összdclgozóinak 7Ü—7o szazaiéba reszt vesz, s a vállalások teljesítésének meg­szervezése is jól halad. Ez- ideig a vállalások 50 száza­lékát teljesítettük. Ebben nagy része van annak, hogy a pártpropagandában és a szak­mai ismeretek elsajátítása terén előreléptek. Pártaktivis­ták és tömegszervezeti tár­sadalmi munkáson igen nagy lelkesedéssel tanulmányoztam a májusban lezajlott szemi­náriumokat, ahol a XXI, kongresszus ipari vonatkozá­sait, és a márciusi határozat­ból eredő feladatokat ismer­tették, Az e kérdést tárgyaié üzemi partoktatásokon a hét legnagyobb üzemnél 1480 fó vett részt. Es mit mutat a szakmai ismeretek elsajátítá­sára irányuló tevékenység? Ezen a területen is vannak már kezdeti lépések, Különö­sen az acélárugyárban ér­tünk el szép eredményeket, Míg 1958-ban 458 fő végezte el a különböző szakmai jel­legű tanfolyamokat, 195a-re 599-en folytatnak különböző műszaki és gazdasági terüle­ten termelést. Javult a mű­szaki könyvek, tudományos folyóiratok olvasottsága is. Egyedül az acélárugyárban 3—490 fő kölcsönöz ki havon­ta műszaki könyveket és folyóiratokat, Ezenkívül 34 magyarnyelvű folyóirat a legfnsse-bb közgazdasági és ipari ismeretekről ad tájé­koztatást. De a városban júliusban beindított gazdaságpolitikai tanfolyamok is igen kedvező­en éreztetik hatásukat. Kü­lönösen a ZIM művek salgó­tarjáni üzemegységénél volt az első témának az üzem- szervezés című előadásnak jó hatása, mert segített a párt és tömegszervezeti vezetőknek abban, hogy a nem minden részében megfelelő üzem- szervezésben segítséget tud­janak adni. Az önköltség és önköltségcsökkentés című té­ma napjaink egyik legérde­kesebb gazdasági de politikai problémája is. Az erről tar­tott tájékoztatók és konzul­tációk a helyi problémák megoldását is nagyban elő­segítették. A különböző té­mák megtartásánál 350—400 aktivista és műszaki dolgozó vett részt. Megfelelő eredmények je­lentkeznek a takarékossagi mozgalom nyomán is. Ez ab­ból ered, hogy üzemi párt- szervezeteink nagy többsége HELYESEN, KONKRÉTAN, nem feltételesen foglalkozik a várható megtakarítások fel­mérésével, s a különböző te­rületeken fellelhető tartalé­kok jó kiaknázásával. Egyre kevesebb az olyan tünet is, hogy mesterségesen tartanak vissza, s nem építenek be tervbe megtakarítási forrá­sokat, hogy kevesebb munká­val viszonylag szép eredmé­nyeket érhessenek el. A fent felsoroltak igen fon­tos dolgok, a termelés párt­irányítása feltételei biztosí­téka szempontjából. De ko­rántsem képezik mindazokat a feltételeket, melyek az ered­ményes, célirányos termelési agitációt jelentik. Egyáltalán nem mondhatjuk, hogy m.n- den lehetőséget megfelelően kihasználtunk volna. Elsősorban a közhangulat kialakítása, a vállalások tel­jesítésére irányuló agitációs tevékenység fokozása, a kong­resszusi verseny társadalmi közüggyé tétele terén van­nak problémáink. Mindezek­ben a döntő láncszem a verseny nyilvánossá tétele, Igaz legtöbb üzemünkben nyilvántartják az üzemrészek, brigádok versenyallását, de tovább nem igen mennek. Meg a korábban jól bevált módszereket sem használjak fel megfelelően. A jól dol­gozó, vállalásukat kimagasló­an teljesítő munkásokat — beleértve a most avatott szak­ma kiváló dolgozókat is — alig-alig népszerűsítik. Fény­képeiket nem igen lehet meg­találni sem az üzemekben, sem a kultúrotthonokban. Pedig anyagi kérdésekre sem hivatkozhatnak. Minden üze­münkben megvannak a fotó­szakkörök, amelyek az ilyen­irányú tevékenységet elvégez­hetik. A városi lehetőségek is kihasználatlanok. A keres­kedelmi üzletek kirakatai, és a város központjában, a parkban elhelyezhető falitáb­lák igen jó szolgálatot tehet­nének a népszerűsítés meg­javításában. Dicséretes a No­vember 7, filmszínház ilyen irányú igyekezete, s az üzemi mozik is követhetnék példájukat. Pártszervezeteink termelési agitációs munkájának korlát­ja, hogy a termelés érde­kében folytatott agitációs tevékenység NEM ELÉG CÉLIRÁNYOS és céltudatos. Nem egy he­lyen ebben a munkában sok az önállóság, az önmagáért való ténykedés. Ahelyett, hogy javulna a munka, csök­kennének a problémák, éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Ez különösen a ZIM művek salgótarjáni egységére vonat­kozik. Nő a selejt, a gyárt­mányok önköltsége nem csök­ken, nem mozgósít a tech­nológiai eljárások tökéletesí­tésére, a politikai hangulat sem javul. Mindezek a prob­lémák azt mutatják, hogy a legfőbb problémát az agitáció tartalmi vonatkozásaiban kell keresnünk, nemcsak a tűz­helygyárban, de másutt is. A tartalmi tevékenység irányításának hiánya az egyik legnagyobb gátja a munká­nak. Nagyon kevés a tudo­mányos, műszaki igényeket is kielégítő, de a helyi vi­szonyokat is figyelembe vevő eligazítás. Az e téren meg­lévő hiányosságokat csak fo­kozza, hogy a nagyüzem szin­ten megtartott értekezletek­ről, végrehajtó bizottsági ülé­sekről igen kevés esetben jut le az aktivistákhoz a tenni­való úgy, hogy azok már aprópénzre lennének váltva, s ki-ki megtalálná benne sa­játos feladatát. Sok esetben az is problémát okoz, hogy sok üzemi dolgozó nincs elég­gé tisztában azzal a feladat­tal, amit neki kell a terv­ben megszabott idő alatt el­végezni. Az eligazítás alacsony szín­vonala miatt nem mindig si­kerül az egyéni és községi érdeket is önmagába foglaló érveket felsorakoztatni. Igaz, ma már nem jellemző, hogy pártagitációnk főleg csak ösz- szességi érdeket magyarázzon, mint 1953. előtt, mégis azt kell megállapítani; még min­dig nem megfelelő az anyagi érdekeltség elvével és gyakor­latával való politizálás. Sok­szor az egysíkú jutalmazási rendszer a régi névsorok és arcképek egyoldalú figyelem- bevétele elkedvetleníti a nem közismert nevű, de jó telje­sítményű dolgozókat. Gyenge A PERSPEKTIVIKUS ~ AGITÁCIÓ is. Hiányzanak a távlatokat megmutató előadások, eliga­zítások, pedig ezek igen fon­tosak a dolgozók biztonság- érzetének fokozása szempont­jából. Ezen a téren igen jó szolgálatot tett az augusz­tus hónapban megtartott elő­adás, amely a Szovjetunió hétéves tervét és a magyar népgazdasággal való kapcso­latát mutatta be. A perspek- tívikusság elhanyagolásából fakad, hogy alig foglalkozik agitációnk a különböző gyár­tási eljárások, újítások, a modern technika elsajátításá­ra irányuló politikai munká­val. Néhány hete az acéláru­gyár sodronyüzemében tervez­ték, hogy a sodronygyártás technológiáját brosúra for­májában kiadják az üzem dolgozóinak. De termelési agitációnk elmarad az élet támasztotta követelményektől más vonat­kozásban is. Gyengén reagál a különböző problémákra, Jelenleg például nagy az in­dokolatlan megbetegedések és az 1—2 napos igazolatlan hiányzások száma, A fali­újságok és üzemi lapok még a felderített eseteket sem közük, vagy csak igen gyé­ren. (Legutóbb a Tarjáni Acél foglalkozott ilyen ügy­gyei.) Röpgyűléseket, párt- csoport értekezleteket ilyen ügyben nem hívtak össze, Különösen a szakszervezeti műhelybizottságoknak gyenge az ilyen irányú tevékenysé­gük. De a munka megjavítá­sa megköveteli a műszaki veze­tők munkája megjavítását is. Száműzzék munkájukból azt a szemléletet, hogy ők csak a szűkén vett gazdasági mun­káért felelősek. A szocialista brigádok szá­ma igen örvendetesen emel­kedik városunkban. Létszá­muk lassan meghaladja a télszázat. Különös gonddal kell foglalkozni, főleg nevelő oldalait kell kidomboríta­nunk. Hiszen azok a kölcsö­nös segítség, elvtársias vi­szony megtestesítői, s a' szo­cialista termelési viszony erő­sítését kell hogy szolgálják; Sajnos egyik-másik helyen már most problémák jelent­keznek. Egyik részüknél csak jó kommunistákat, a terme­lésben élenjáró dolgozókat veszik be, ha valakivel ne­tán az első hetekben problé­ma lenne, kitennék a szű­rét hogy másikat, belevalób­bat hozhassanak be a bri­gádba. Másutt különböző vállalásokat erőszakolnak rá a dolgozókra. Nem veszik eléggé figyelembe, hogy azok­ban a brigádokban nem rit­ka a 20—60 éves korig lévő dolgozó, akik mindegyikétől nem lehet megkövetelni, hogy iskolába járjanak, vagy szép- irodalmi könyveket olvassa­nak, stb. A fent megemlített prob­lémák pártszervezeteink fon­tos feladatát kell, hogy ké­pezzék az eljövendő időben. Minden feltétel biztosítva van ahhoz, hogy kongresszusi vál­lalásainkat teljesítsük, ha a párttagság élére áll e mun­kának, és a termelés agitá- cióját a kívánalmaknak meg­felelően megjavítják. Molnár Pál Szovjet automata üvegfúvógépek alkatrészei érkeztek Salgótarjánba A világ minden tájára dol­gozó Salgótarjáni Üveggyárat a hároméves terv keretében mintegy 20 milliós költséggel korszerűsítik. Ezen belül a régi, már elavult technológiá­val dolgozó 45 éves félauto­mata palackfúvó gépeket új, teljes automata szovjet gé­pekkel cserélik ki. A két AV—4 típusú üvegpalackgyártó automa­tagépet a Szovjetunió hosszúlejáratú hitelként szállítja a Salgótarjáni Üveggyárnak, Szovjet mérnökök és techni­kusok érkeznek majd Salgó­tarjánba a nagyteljesítményű gépek üzembehelyezésére is. Az összesen 13 millió forint értékű gépek első alkatrészei, négy hatalmas ládába csoma­golva, mintegy 30 tomia súly­ban hétfő reggelre érkeztek meg a Salgótarjáni Üveg­gyárba. A palackgyártó üzem kor­szerűsítéseként megkezdték már a régi hutacsarnok átépítését és az üvegolvasztó kemencék újjáépítését is. Egyre több a Egyre nagyobb méreteket ölt a szakmunkás képzés a szénmedencében. Ebben az évben már 90 segédvájár tett vájárvizsgát. Ezzel azonban a szakmai továbbképzés nem ért véget. A vájártanfolya­mok most különösen nagy létszámmal folynak. Ugyanis a szociaüsta brigád cím el­nyeréséért versenyző segéd­vájárok valamennyien célul tízték ki a szakmunkás bi­zonyítvány megszerzését. Az év végéig a tervek szerint 170 dolgozó szerzi meg a vá­járképesítést. Az idős dolgozók tovább­képzése mellett nagy gondot fordítanak a fiatalokra is. A nagybátonyi vájárintézetben ebben az évben 64 fiatal sze­rezte meg a képesítést. Most az új iskolában igen megnö­vekedett az intézetbe felvett fiatalok száma Főleg bá­a bányáknál nyászszülők gyermekei és egyéb iparvidékről 168 fiatal nyert felvételt ebben az óv» ben a vájáriskolába Új acéltámos frontok indulnak Igen kedvezően hat úgy a teljesítmény növelésre, mint a költségek alakulására a tö­megtermelő munkahelyek üzemeltetése. Különösen ak­kor, ha a biztosítási anyag nem import fa, hanem acél- fám. Nógrádban tavaly kezd­tek Tiribesben és Mátrano- vákon két acéltámos front­fejtést, amelyek igen jól be­váltaik. Mátranovákon pél­dául a frontfejtésen havonta átlagosan 110 köbméter bá­nyaiét takarítanak meg. Ebben a negyedévben • mizserfai üzemegységnél két acéltámos biztosítású front­fejtést kezdenek. A Duclos- aknában az új front már megkezdte működését, s ha­marosan megindul a C-.usx- táv-aknai frontfejtés is. Hatmillió forintot forgalmazott a kereskedelem Salgótarjánban Mintegy 45—50 ezer dolgo­zó kereste fel Salgótarján­ban a kereskedelem és a vendéglátóipar áruit a két­napos bányásznapi ünnepség alkalmából. A két nap alatt a sátrak­ban és a nyitvatartott üzle­tekben mintegy 6 millió fo­rint cserélt gazdát. A keres­kedelem — ezt a forgalom is bizonyítja — alapos gond­dal felkészült az idei bá­nyászünnepre. Még a hajdan hiánycikknek számított áru­kat is felvonultatta a vásár­ra. Így például tekintélyes mennyiségű valódi bőrkabát, műbőrkabát, és írhabunda, gyönyörű perzsa, torontáli szőnyegek találtak már az első napon vásárlóra. Nagy forgalmat bonyolítot­tak le a konfekciós üzletek és a cipőrészlegek mellett az edényboltok, illetve sátrak és a játéksátrak is. Több tu­cat hatalmas pirospettyes labda, nagymennyiségű egyéb szórakoztató játék és társas­játék vándorolt az apróbb vásárlókhoz. Dicséri a gon­dosságot az is, hogy csecsemő­től 14—16 éves korig minden gyermek megtalálhatta a ked­vére valót a vásárban. A Kiskereskedelmi Vállalat mintegy 1,5 millió forintot forgalmazott a két napon. A Kelet-Népbolt sátraiban pedig 600 ezer forint értékű árut adtak el. Különös gonddal felkészült a vásárra a vendéglátóipar is. Sok rendezvény problé­máiból leszűrték a tanulságot és jóformán zökkenőmentesen történt a fogyasztók ezreinek rohamozása közepette is a kiszolgálás. Öt mázsa virslit, öt mázsa halat — halászlé és rántotthal formájában —, 40 ezer süteményt, 50 ezer adag fagylaltot fogyaszthat­tak el a megelégedett ün­neplő dolgozók. Jó volt a szervezésben az is, hogy a vendéglátói sátrakat egymás­tól távol állították fel, így elkerülődött a szokásos tu­multus. Ügyes ötlet volt a két sátorban is megrendezett borkóstoló. Az Üzemélelme­zési VáUalat három sátorban várta ízletes ételekkel a fo­gyasztókat. A népbüfé kinti sátrában 16 féle ételben vá­logathattak a dolgozók. Egészében véve elmondhat­juk, kitett magáért és na­gyon gondosan felkészült e kereskedelem minden dolgo­zója. Fáradságos munkájukért! a három éjszakai ügyeletért az előkészítésekért, a vásár­lók áldozatkész, udvarias ki­szolgálásáért méltán érdem­lik meg megyénk valameny- nyi dolgozójának elismeré­sét és köszönetét Csaknem minden második bányász takarékba helyezte hűségjutalmát A nógrádi szénmedence mint­egy 14 990 bányásza 34 000 000 Ft hűségjutalmat kapott az idei bányásznapon. Ebből jelentős pénzösszeget helyeztek a ta­karékpénztárakba is a bá­nyászok. Magyari Józsefnek, az Országos Takarékpénztár salgótarjáni fiókja helyettes vezetőjének hétfő déli tájé­koztatója szerint több mint öt és félezer nógrádi bányász váltott takarékbetétkönyvet, összesen 12 milüó forintot he­lyeztek el a takarékpénztá­rakba. E szerint majdnem minden második bányász ta­karékba helyezte hűségjutal­mát az idei bányásznapon. A Kossuth-díjas Kovács László vájár majdnem teljes hűség- jutalmát takarékba helyezte. Hasznos kezdeményezés Tiribesen A tiribesi bányaüzem egyi­ke a szénmedence legjobban gépesített aknáinak. A mun­kahelyeken fejtőkalapácsok és különbőz» szálütó szala­gok segítik a bányászok munkáját. A gépek eseten­kénti meghibásodása nagy­mértékben akadályozza az itt dolgozók munkáját. Különö­sen akkor, ha a javítás sok időt vesz igénybe. A gépé­szeti osztály felülvizsgálta a leggyakoribb meghibásodási forrásokat, s megkezdték a hibák megelőzését. Ezenkívül a javítási idő meggyorsítása érdekében a karbantartó ipa­rosok részére a közeljövő­ben szakmai továbbképző tanfolyamot indítanak be. Itt különös súlyt fektetnek azok­nak a gépeknek a tárgyalá­sára, ahol a leggyakoribb a meghibásodás. Ügy tervezik, ha a tanfolyam megtörténik, havonta mintegy 10—15 ezer forintos megtakarítást tudnak elérni a gépek üzemidejének meghosszabbításával. Éjszaka a földeken Estébe hajlott a nap és Ságúj- foJuban is — munkájuk végez­tével — hazafelé igyekeztek az em­berek. Csak Győ­ri Jánost, az Űj Elet Termelőszö- vetkezet elnökét, — amely az ősszel indult — nem ta­láltuk otthon. — Kinn van a határban —mond­ta a felesége. — Két traktor dol­gozik, azokat ment megnézni... Kint három traktor gyiirkő- zött egy 75 hol­das táblával. Két traktoros a ka- rancskeszi gépál­lomás dolgozója volt korábban és a tavasz óta a karancssági Al­kotmány Termelő­szövetkezet tag­jai. Akadna mun­kájuk otthon is, de itt is sürget a dotog. Nyomuk­ban egyre nő, te­rebélyesedik a frissen szántott barna föld. — Ebbe a táb­lába őszi árpát vetünk — mutat­ta az elnök a a megszántott föl­det, s közben te­kintetét végighor­dozta az ilyen­kor este végtelen­nek látszó, egy­másra forgatott rögökön. A trak­torok dolgoznak éjjel is, hiszen vetni kell. A rozs vetőmag, 35 má­zsa, már megér­kezett. Minden napra várják az őszi árpát is és azután a termelő- szövetkezet szor­galmas tagjai nem pihennek addig, míg föld­be nem teszik a magot a jövő esz­tendő, az első közösben töltött év reménységét. Távolabb vala­mivel Siket Jó­zsef dolgozik egy gtppel. Siket a termelőszövetke­zet tagja és nem­régiben szólt az elnöknek, hogy ő szívesen dol­gozna traktoron, ha van rá lehe­tőség. Szereti a gépet. Azóta az­után gépen dol­gozik, ha nem u megy még folya- matosan a mun­ka, mert néha le- ál' a gép. De hát szokja addig is, míg majd hivata­losan megtanulja a szakmát, ami­kor majd úgy dolgozik már, ahogy egy terme­lőszövetkezeti traktorosnak dol­goznia kell, Egyébként a ter­melőszövetkezet­ben rajta kívül még három em­ber jelentkezett, hogy szeretne gé­pen dolgozni. Közben mind sötétebb lett. Eelkapott a ke­rékpárra és ha­zafelé indult a termelőszövetke­zet elnöke is. Csak a traktorok aolgoztak ■ to- vibb. Előkerültek a lámpák, azok világították meg a traktorosok előtt az utat az éjszakában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom