Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-09 / 72. szám

6 NOSRADINÜPÜJ8AS 1959. szeptember 9. közös kezdés az egész tagság ügye emrégiben az egyik já- rósi tanács mezőgazda- sági osztályán az ősszel induló termelőszövetkezetek problé­máiról beszélgettünk. A be­szélgetés folyamán nemcsak általános kérdések kerültek szóba, hanem külön-külön, egyes termelőszövetkezetek problémái is. Így megtudtam, hogy az egyik szövetkezetben nem tudnak dűlőre jutni a szövetkezeti központ kialakí­tásával, másik helyen a kö­zös állatállomány összehozása okoz gondot, a harmadik he­lyen a takarmányalap bizto­sítása a fő kérdés. S így le­hetne hosszú oldalakon ke­resztül sorolni ősszel induló termelőszövetkezeteink gond­jait. Most nem is az a célom, hogy ezeket a mindennapi élet által felvetett kérdéseiket termelőszövetkezetek vezető­ségeinek megerősítése. A fel­szólaló elvtársak részletesen elmondták, miért kell a szilárd vezetés új termelő- szövetkezeteinkben. S mind egyetértettek abban, hogy ahol gyenge a vezetés, ott segíteni kell és ha így sem érnek el eredmányeket, ak­kor a tagság soraiból új, cse­lekvőképes vezetőket kell vá­lasztani a termelőszövetkezet élére. így is történt. Ősszel induló termelőszövetkezeteink több­ségében rátermett, becsületes, a gazdálkodáshoz értő, sza­vukat álló emberek kerültek a vezetőségekbe. Ezek az em­berek bátran megmondják véleményüket, s nemcsak igénylik, hanem követelik is a segítségadást. Nem egy he- ! lyen a vezetőség mutatott feszegessem, hiszen ezeket, ha j példát bizonyos soronlévő fel­adatok elvégzéséhez. Így is­meretes, hogy Magyarnándor- ban az intézőbizottsági ta­gok az elsők minden munká­ban. Akkor is, ha a takar­mányt, vagy a vetőmagot kell bevinni a közösbe. Mátra- verebélyben is a vezetőség minden közös munka motor­ja. Felsőtoldon is addig vol­tak komolyabb problémák, míg a vezetés kérdését vég­leg meg nem oldották. C* néhány példa is bizo- nyitja, milyen szerepe van új termelőszövetkezete­inkben a vezetőségnek. Az olyan termelőszövetkezetek­ben, ahol jól dolgozik az in­tézőbizottság, ott rendszere­sek a közgyűlések, a tagság rendszeresen nyilvánít véle­ményt közös jövőjét illetően. S könnyebben szervezhető a közös munka is. Ilyen helyeken a paraszti öntevé­kenység számtalan jelével ta­lálkozhatunk. Elég, ha pél­dának a nádújfalusi, vagy a nem is minden községben így, de valamilyen formában mégis ismerik. Sokan ború­látóan, a megoldásra váró kérdések tömegét látva meg­rettennek a tennivalótól és pillanatnyi határozatlansá­gukban azt sem tudják, mit csináljanak. Vannak, akik úgy fogják fel a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek kérdését, hogy ők a be­lépési nyilatkozat aláírásával mindent megtettek, a többi már a párt és az államigaz­gatási szervek dolga. Még két hete sincs, hogy a ceredi országúton össze­találkoztam a ceredi ősszel induló termelőszövetkezet egyik vezetőségi tagjával. Tő­le tudtam meg, hogy aznap délelőtt a tanácsházán végleg eldöntik a közös indulás kér­déseit. Igazat is mondott, mert egymás után érkeztek a faluba a megyei és a já­rási szervek vezetői a meg­beszélésre. Ott volt a kis- terenyei gépállomás igazgató­ja is, hogy azonnal feljegyez­hesse, milyen feladat megol­dását kell segítenie a gép­állomásnak. Eljött a megbe­szélésre a szomszédos pogo- nyi Üj Élet Tsz elnöke is, s elmondta, milyen feladatok megoldása várt rájuk a ta­vaszi indulás után. A meg­jelent termelőszövetkezeti ta­gok tapasztalhatták, hogy a segítségadás a járási párt- és tanácsszervek részéről nagyon sokoldalú. Azt mindenki tud­ja nemcsak Cereden, hanem máshol is, hogy a közös mun­ka elkezdése nem a járási szerveken, vagy patronáló üzemeken múlik, hanem első­sorban a termelőszövetkezet tagságán, és vezetőségén. Hangsúlyozták most, ami­kor a jövő gazdasági év alap­jait lehet lerakni tavasszal alakult termelőszövetkeze­teinek, most, amikor itt az őszi szántások-vetések ideje, több megértést, több felelős­séget kell tulajdonítani a termelőszövetkezet tagjainak. Ez a felelősségérzet egyes helyeken nemcsak az egysze­rű tagokból, hanem még a vezetőkből is hiányzik. í T jra csak a ceredi pél­^ dat kell ismételnem. Az említett megbeszélésen, ahol nagyon őszintén, nagyon segíteniakarón beszéltek a hivatalos szervek a termelő- szövetkezet vezetőivel — a vezetőségnek az a tagja, aki­vel az országúton találkoz­tam, nem vett részt ezen a fontos tanácskozáson. Ugyanabban az időben a kovácsműhelyben tartózko­dott, s amikor megkérdezték tőle, hogy' miért maradt tá­vol a megbeszélésről, el­fogadható indokot nem tu­dott mondani. Felvetődik a kérdés: egyáltalán érzi-e ez az intézőbizottsági tag fele­lősségét, s megérdemli-e a tagság bizalmát? Egyértelmű­en lehet válaszolni: nem! Hiszen a vezetőségnek a most induló termelőszövetke­zetekben ugyanúgy szükségük van az1 akarat, a cselekvés egységére, mint a régi tíz­éves termelőszövetkezatnek. Nem volt véletlen, hogy a Pásztói Járási Pártbizottság egyik ülésén a felszólalók többsége amellett érvelt, hogy az első dolog most falun a mátraszelei stálló átalakítá­sát, vagy a mátraverebélyi új istálló építését hozzuk fel. Az említett termelőszövetke­zetek tagsága helyesen látja, hogy a belépési nyilatkozat aláírása után milyen felada­tok várnak rá. ■í eszélgettem egyszerű ** termelőszövetkezeti ta­gokkal is. Egytől-egyig mind azt vallotta: helyesen válasz­tott, amikor a belépési nyi­latkozatot aláírta. Egynek sem volt olyan véleménye, hogy most már megálljunk, mind komoly, tervszerű mun­ka mellett foglalt állást, s hangsúlyozta, hogy az őszi szántási, vetési munkákat, mint a jövő gazdasági év sikerének egyik zálogát, pon­tosan, szakszerűen kell elvé­gezni. Minden termelőszövet­kezetben a tagok többsége azt a nézetet vallja: nin­csen megoldhatatlan problé­ma, hiszen a közösség óriási erő. Ez a szellem egyre in­kább diadalmaskodik, s kö­zel az az idő, amikor elő­segítheti a számszerű fejlesz­tést is. Fent említettem: sokan, mindent felülről vár­nak. Azt szeretnék, ha a sültgalamb a szájukba repül­ne. Szerencse, hogy új ter­melőszövetkezeti tagságunk többsége nem így gondolko­dik. Akik így gondolkoztak, azok is kezdik belátni, hogy ez így helytelen. Az elövetkezendő napokban vizsgázik új termelőszövet­kezeti tagságunk. Vizsgázik szakértelemből, a közös irán­ti szeretetből. Ha a munkák eddigi ütemét fokozni tudják, nem lesznek megoldhatatlan problémák sehol sem, mert ahogy eddig ezután még fo­kozottabban megkapják a párt és tanácsszervek segít­ségét, hiszen nem kisebb dologról, mint a magyar falu jövőjéről van szó. Kata János Az új fsz-ekben érték el legszebb eredményeikéi" a kistérenyei traktorosok A nyári kampány utolsó dekádjában érték el idei leg­jobb eredményüket a kistere- nyei gépállomás dolgozói. Az augusztus második dekadjá- ban elért 1667 nh-dal szem­ben a harmadik dekádban 2817 noamálhold a gépállomás traktorvezetőinek összteljesít­ménye, vagyis 1150 nh-dal több az előző dekádénál. E dekád kiemelkedő eredmé­nyének volt köszönhető, hogy tavasz-nyári összevont tervét a gépállomás sikeresen telje­síteni tudta. A gépálomás traktorveze­tői közül egyénileg a szupataki Béke Termelő- szövetkezetben dolgozó Vonák László 19 éves KISZ-fiatal érte el a legjobb eredményt a nyá- • ri kampány folyamán. Vonák László nyári tervét 178 százalékra teljesítette s ezáltal sikerült megőriznie a tavaszi kampány folyamán szerzett elsőségét. A második helyen a szilaspogonyi Üj Élet Termelőszövetkezetben dol­gozó Fűlőp Barna traktorve­zető végzett 159 százalékos tervteljesítéssel. A harmadik helyezett pedig Nagy Kálmán lett 150 százalékos tervteljesí­téssel, ki szintén a szilaspo­gonyi Uj Élet Termelőszövet­kezetben végezte munkáját. Igen figyelemre méltó, hogy mindhárom traktor- vezető tavasz folyamán alakult termelőszövetke­zetben érte el kiváló tel­jesítményét, mely tény azt bizonyítja, hogy az új termelőszövetkezetek igénylik a jól, szorgalmasan dolgozó traktorvezetők mun­káját, a gépek segítségét. A nyári kampány legjobb dekáderedményét a kistere- nyei gépállomáson Csépe Jó­zsef traktorvezető érte el, aki Dúsfüvű réten legel a tízéves pataki Kossuth Termelőszövetkezet szemre is szép gulyája. Egymást érik a szénával megrakott szekerek Mohorán a vasúti mázsálóház és Eresztvény kö­zött. Az ősszel in­duló Mikszáth Ter­melőszövetkezet tag­jai hordják össze a takarmányt. Az intézőbizottság ugyanis még ko­rábban számba vet­te, hogy hány álla­tot hoznak be a ta­gok, s így megálla­pították azt is, hogy a behozott állattal egy-egy tagnak mennyi takarmányt kell hoznia. Délután három óra tájt lehetett, hogy bekanyarodtunk az állomáshoz. Az úton, szemben velünk szé­nával megrakott szekér jött. Az ök­röket fiatal fiú nó­gatta szaporább já­rásra. A mázsán szintén egy megra­kott szekér állt. Benn az apró há­zacskában Habán Gyula bácsi hajolt a papírok fölé. ö a termelőszövetkezet könyvelője. Éppen Búzás Jánosnak szá­molta ki a behozott takarmány értékét. Nem sokat, csak egy mázsa 80 kilót ho­zott most. — A többit — mondta Búzás, hogy átvette a pénzt — Szénát hordanak a szekerek. 66 majd ide, a másik kazalba hozom. Reggel kezdték hordani a takar­mányt, s ahogy Ha­bán Gyula bácsi pa­pírjai mutatták, dél­utánra mintegy 120 mázsát hordtak ösz- sze. Elsőnek Petrik Mihály, meg Glózik Pál, az elnök érke­zett. Petrik 15, Gló­zik Pál 10 mázsát hozott, de még két­szer fordult a ta­karmánnyal megra­kott szekér, melyet szintén Glózik ho­zott. Mihály, az el­nök testvérbátyja 20 mázsát, Szabados Imre 17 mázsa ta­karmányt hozott a közösbe. Kiss Istvánra, fi­gyelembe véve a behozott állatokat, a földterületet, négy mázsa takarmány jutottt. Ö azonban 15 mázsát hozott be. — Reggel jött szólni — mesélte Hobán Gyula bácsi —, hogy ő többet hozna a takarmány­ból, lehet-e? Persze, hogy lehet, mond­tam neki, hiszen szükségünk van a takarmányra. Az ablakból, amely­nél Gyula bácsi dolgozik, belátni a tágas, zöldellő rétet, ahol a termelőszö­vetkezet tagjai han­gyaszorgalommal dolgoznak. Látni az Eresztvényt is, s a szalmakazlak mel­lett egyre növekszik a takarmányból ra­kott kazal is. De ide csak a réti szénát hordják, ha elfér, mert több mint 500 mázsára számítanak belőle. A lóherét, amit már közösen vetettek, a héten kaszálják, s azt a juhakolhoz hordják. Azután bent, Moho­rán is lesz majd egy kisebb kazal. Szorgalmas mun­kával és végtelen nagy bizalommal ké­szülnek a Mikszáth Termelőszövetkezet tagjai az új életre, amely annál szebb és gazdagabb lesz, minél jobban hozzá­készülnek. Nemsoká­ra vetni is kezde­nek. A takarmánnyal párhuzamosan viszik a tagok a vetőmagot is a terményforgal­mi átvevőheiyre. 47 és fél mázsát tesz ki az a mennyiség, amelyre szükségük van. De ahogy Gyu­la bácsi mondta, már most jó 20 má­zsával többet hoz­tak be ennél. Akadt olyan tag is, aki még nem hozta be a vetőmagot és már pénzt kért előleg­ként. — Majd ha hozod a magot — mondta néki Gyula bácsi — akkor. Csak így zsebből nem fizet­hetek, hiszen el kell számolnom minden fillérrel. Ez már a közösből megy, vi­gyáznunk kell rá nagyon. Nem is akadt még egy ilyen tag a ter­melőszövetkezetben. De olyanok már an­nál többen, akik le­adták a vetőmagot, de az érte járó pénzt nem tartották sür­gősnek felvenni. Ilyen U ram Mihály is, aki még augusz­tus 25-én leadta a termény forgalminak a reá eső vetőmag­részt, s a pénzt még nem vette át érte. — Jó helyen van az — mondta Habán Gyula bácsinak, amikor az az után érdeklődött, mikor megy a pénzért. — Megtalálom én azt, enyém lesz az ké­sőbb is. Vincze Istvánná a kampány utolsó dekádjában 91 normálhold munkát vég­zett s ezáltal nyári tervét is sikerült 129 százalékra tel­jesítenie. A gépállomás trak­torvezetői közül összesen 22-nek sikerűit a nyári kampány folyamán 100 százalékon felüli tervtel­jesítést elérnie. A brigádok közül a legjobb eredményt Czene Tibor bri­gádja érte el 118 százalékos brigádterv teljesítéssel. A gépállomás dolgozói előtt most az a feladat áll, hogy az őszi szántási-vetési mun­kák elvégzéséhez megadják a szükséges segítséget a régi s az új termelőszövetkezetek részére egyaránt. Bajcsi Jenő Előkészületek a gabona vetéshez, szedik a burgonyát megyénkben Benn járunk már a szep­temberben, lassan itt a vetés ideje is. Gépállomásaink eddig mintegy 19 600 holdon végez­ték el a nyári mélyszántást, és megközelíti az 5500 holdat az elvégzett vetőszántás mennyisége is. Azonban, fi­gyelembe véve a szerződésben megkötött munkamennyiséget, valamint az idő előrehaladott­ságát, a végzett munka meny- nyisége nem kielégítő. A talajelőkészítéssel pár­huzamosan, termelőszövetke­zeteink, s közöttük az ősszel induló termelőszövetkezetek is elkezdték a vetést is. A megye területén eddig közel 700 holdon földbe került a bíborhere. Lassan itt az őszi árpa és a rozs vetésének ideje. A több mint 25 vagon őszi árpa vetőmag, amely a megye ter­melőinek rendelkezésére áll, elegendőnek bizonyul. Nem lesz probléma a jelek szerint a rozs vetőmaggal sem. Jó néhány termelőszövetkeze­tünk, miután megkapták az őszi árpa és a rozs vetőmagot, már megkezdték az előkészü­leteket azok vetéséhez. Elkezdődött a megyében a burgonya és a cukorrépa sze­dése is. Burgonyából. 1008 holdon végezték már el a sze- dési munkát. A cukorrépát is több mint 50 holdon szedték már ki eddig. Világszerte töreked­nek minden mezőgaz­dasági munkafo­lyamat gé­pesítésére. Zetorra sze­relt széna­rakodó lát­ható a Csehszlo­vák pavi­lonban. A kiállításon sok, új, korszerű géppel vesz részt Cseh­szlovákia is. Képünkön a legújabb faüitető gép látható. A magyar mezőgazdasági gépek között előkelő helyet foglal el a legújabb típusú U—28-as traktor. A szak­emberek szerint ez a gép még a zetornál is jobb„

Next

/
Oldalképek
Tartalom