Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-19 / 66. szám

2 NÓGRÁDINÉPÜJSAG 1959. augusztus 19. Gazdag jelen, biztos jövő Védekezzünk az aranka ellen /Alakulásának tízéves év- fordulóját ünnepli az idén jó néhány termelőszö­vetkezetünk, köztük a dejtári József Attila, a palotási Má­jus 1, a pásztói és az erdő- tarcsai Szabadság, valamint az érsekvadkerti Dimitrov Termelőszövetkezetek. S az évfordulót úgy ünnepük, hogy a növénytermesztésben és ál­lattenyésztésben egyaránt — természetesen a szakszerű irányítás és a tagok szorgal­mának eredményeképpen — az eddigieknél még jobb ered­ményeket érnek el. Az idei esztendő azért volt különö­sen hasznos ilyen szempont­ból, mert a kedvező időjárás, a határtalan termelési kedv s államunk segítsége követ­keztében jó termés mutatko­zik. S ezért termelőszövetke­zeteink az átlagtermések te­kintetében jóval felülmúlták az egyénileg dolgozó parasz­tok eredményeit s bebizonyí­tották az ingadozók, a kétel­kedőkéi előtt a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kis­paraszti parcellával szemben. Biztosítékot adtak a jövőt illetőeb azon termelőszövet­kezeti tagoknak, akik a ta­vasszal kezdték vagy csak most, az ősszel kezdik meg a közös munkát. Héhalomban az Április 4 Termelőszövetkezetben befe­jeződött a gabonaneműek betakarítása. A jól előkészí­tett, szakszerűen kezelt föld nagyszerű eredményeket ho­zott. A búza 16, az őszi árpa 13, a tavaszi árpa több mint 16 mázsát hozott holdanként, míg az egyénieknél búzából 11, őszi árpából 13, tavaszi árpából pedig 12 mázsa volt a holdankénti termésátlag. Ami pedig a megyét illeti — a szakemberek véleménye szerint — mintegy két má­zsával hoz többet holdanként a termelőszövetkezetek gabo­nája, mint az egyénileg dol­gozó parasztoké. Hacsak a bú­zát nézzük, 760 vagonnal lett volna több búza a megyében a jelenleginél, ha az egyéni­leg dolgozó parasztok a bú­zával bevetett területen olyan terméseredményt értek volna el, mint megyénk termelő- szövetkezetei. flkfagyarányú fejlődést mutat évről évre a termelőszövetkezetek állatte­nyésztése is. A berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezetben 1955-ben a 100 holdra jutó állatsűrűség mindössze 12 volt, s 4 tehén sem j ütött er­re a területre. Az elmúlt év­ben ez a szám már közel 19-re emelkedett és a tehén­sűrűség is meghaladta 100 holdanként a nyolcat. A 4 ezer liter tehenenkénti tej­hozam pedig, figyelembevéve a termelőszövetkezet tehén- állományát, nagyszerű ered­ménynek számít. S minden bizonnyal az idén elkészített, teljesen gépesített istállóban még tovább növelik a tehe­nészet hozamát a berkenyéi termelőszövetkezetben. De to­vább -vizsgalgatva az elmúlt esztendők eredményeit, meg­állapíthatjuk azt is, az egyé­nileg dolgozó parasztok két- háromszáz üterrel kevesebb tejet fejtek egy-egy tehén­től, mint megyénk termelő- szövetkezeteiben átlagosan. Az eredmények elérésében, a helyes agro- és zootechni- ka, valamint a tagok szor­galmán kívül igen nagy sze­repe van a gépeknek, me­lyeknek óriási jelentőségét egyre inkább feüsmerik ter­melőszövetkezeteink. Erdő- tarcsán, a Szabadság Ter­melőszövetkezetben például a géppel végzett munka meg­haladja a 400 holdat. Ez azt jelenti, hogy a termelőszö­vetkezetben gép kaszálta a takarmányt, géppel végezték a növényápolási munkákat és több mint 200 holdon gép vágta le a gabonát is. Ha csak az aratást nézzük is, a tíz nlp alatt legalább 35 ka­szást kellett volna biztosítani a termelőszövetkezetnek, hogy elvégezzék azt a munkát, amelyet a gépek végeztek, így a.zonban nemcsak mun­kaerőt takarítottak meg, amelyet egyéb helyen foglal­koztattak, hanem jobb lett a végzett munka minősége is és mivel a gép olcsón dol­gozik, pénzt is takarítottak meg. mi az egyénileg dol­gozó parasztokat ille­ti, a párt politikája velük szemben ezután sem válto­zik meg. Annál is inkább, mert a mi államunk alapja a munkás-paraszt szövetség, s így nemcsak a termelőszövet­kezeti, hanem az egyénileg dolgozó paraszt is szövetsé­gesünk. A szövetség erősíté­se pedig azt kívánja, hogy az egyénileg dolgozó parasz­tokkal továbbra is erősítsük a barátságot. Itt van, hogy ne menjünk messzire, a gé­pesítés. A gépállomással sokat dolgoztatnak már egyénileg dolgozó parasztok is. Az apró parcellán a gépet természe­tesen nem lehet gazdaságo­san kihasználni olyan mér­tékben, mint a termelőszö­vetkezet egybefüggő táblá­ján. Nem azt mondjuk ezzel, hogy nincsenek olyan dolgo­zó parasztjaink, mint Héha­lomban Kovács Gábor, aki igazán eüsmerésre méltó eredményt ér el a növényter­mesztésben és állattenyész­tésben egyaránt, amelyet bi­zonyít az is, hogy az idén is szerepel a mezőgazdasági kiállításon. A valóság azon­ban az, hogy az egyénileg dolgozó parasztok eredmé­nyei növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt kisebbek, mint azok az ered­mények, amelyekkel me­gyénk termelőszövetkezetei büszkélkednek. Az állam se­gítségét illetően pedig az egyénileg dolgozó parasztok továbbra is megkapják azt, amit eddig megkaptak. Az azonban természetes, hogy a nagyobb segítséget a terme­lőszövetkezetek kapják, mert már most többet termelnek, mint az egyénileg dolgozó parasztok, és ezzel kizárnak minden kétséget a termelő- szövetkezetek jövőjét ille­tően, amelyet egyébként a dolgozó parasztok többsége eüsmer. Tp'z a magyarázata an- nak, hogy az idei ta­vaszon megyénkben is soha nem tapasztalt arányban kérték felvételüket, jól gaz­dálkodó egyénileg gazdálkodó parasztok a termelőszövetke­zetekbe. Vincze Istvánná Az állattenyésztésünk alapját képező lucerna, vöröshere, vala­mint egyéb szálastakarmány ve­téseinket számos növénybetegség veszélyezteti, de valamennyi kö­zül legjelentősebb az aranka kár­tétele. Veszélyességét mutatja az is, hogy rendelet jelent meg az aranka kötelező irtásáról, mely szerint szántóföldön továbbá ár- vízvédelmi, vasúti és úttöltéseken, utakon, csatorna- és árokparto­kon, valamint egyéb művelés alatt nem álló területeken az arankairtást, minden évben, az arankamag beérése előtt el kell végezni. A vegyi védekezési eszközök közül használatosak voltak a vasgáliccal történő 18 százalékos oldat, valamint a 10 százalékos Kuskután oldattal való öntözge- tés. E permetezésekkor egy négy­zetméterre 1 liter oldatot ad­junk. Ma már elfogadhatóbb aranka­irtószerünk is van ennél, a Kre- zonit „E”. Ebből a szerből 0,5 százalékos oldatot kell adnunk kétszeri-háromszori ismétlésben. E szer használata esetén a lu­cerna újrasarjadzását még vár­hatjuk. A lucernatermesztés népgazda­sági érdek, ezért az egyéni ter­melők, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a külön­böző szervek tegyenek meg min­dent az aranka további szaporo­dásának megakadályozására. VARGA GYULA Látványosságokban bővelkedő lesz az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítás Szeptember 4-én tárja szé­lesre kapuját az ország mil­liói előtt immár 63. alkalom­mal az Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár. Szín­helyén már 1500 ember dol­gozik megfeszített munkával. Eddig több mint 6000 vagon építkezési anyag érkezett be és ebből formálják át, új- szerűsítik a meglévő bemu­tató-csarnokokat s építik az új pavilonokat. Mert valósá­gos vásárváros lesz az idei kiállítás. Több mint 500 kisebb- nagyobb pavilonban, csar­nokban szemlélheti majd meg a szépet, hasznosat szerető látogató a ma­gyar mezőgazdaság leg­szebb terményeit, gyönyö­rű tenyészállatait, a gaz­dag árubemutatókat. A kiállítás most korszerűsí­tett istállóiban, karámjaiban, óljaiban szocialista mezőgaz­daságunk 2200 nagyértékű, kiváltó teljesítményű nemes formájú állatait csodálhatják meg a hozzáértő látogatók. E bemutató méltóképpen tük­rözi majd országunk állat- tenyésztésben elért fejlődését. A kiállításon kiemelkedő témaként kerül előtérbe a _ gép, a parasztember leghasz­nosabb segítársa, szocialista mezőgazdaságunk előrehala­dásának motorja. Több mint 350 mezőgazdasági kis és nagy gépalkotás szemlélteti a szeptemberi kiállítás közpon­ti helyén mezőgazdasági gép­iparunk fejlődését. A MEZÖSZÖV Kiállításá­nak magasba ívelő acélkapu­ja alatt ismét szívesen idő­zik majd a látogatók ezres tömege. Hiszen itt láthatják majd a nagyüzemi gazdál­kodás számos újfajta gépi eszközének százait, a komp­lex gépesítés sokféle lehető­ségét. A kiállítás látogatói a SZÖVOSZ pavilonban ismer­kednek majd meg az „ex­pressz kút” működésével. E seregszemlén egyrészt a nyugatnémet, francia, an­gol és osztrák, másrészt a baráti államok konstruk­ciói mérik össze erejüket, hasznosságukat, kiváló magyar gépalkotásokkal. S mindezeken kívül lát­hatók lesznek azok a nagy­szerű szovjet gépek is, ame­lyek a magyar mezőgazda­ság múlt év őszi és tavaszi, * forradalminak ható változását segítették új termelőszövet­kezeteinkben. Az idei nemzetközi gép- kiállítás is sokkal változato­sabb, gazdagabb lesz, mint a múlt esztendőben. A baráti országokon kívül hat nyugati állam: Anglia, Német Szövet­ségi Köztársaság, Ausztria, Hollandia, Franciaország, Svájc jelentette be részvéte­lét. A Német Demokratikus Köztársaság több olyan mező- gazdasági gépet mutat be, me­lyeket hazánkban még nem ismernek. A lengyelek háromszor akkora területet igényel­tek gépeik számára, mint tavaly. S ha a látogatók elfárad­nak a több ezer négyzetmétert kitevő gépek területén, a 33 hektárnyi kiállítás látnivalói­nak megtekintésében, várja őket a színes, forgatagos, hangulatos vásári rész. Itt ízléses pavilonokban, sátrak hosszú sorában minden szép­pel, jóval gondoskodnak majd igényeikről. Szórakozásban pedig a tóvaspálya színpom­pás műsora mellett még sok egyéb kedves jó hangulatot keltő látványosság várja a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás látogatóit. Kutasói valóság Kicsiny, alig háromszáz lelket számláló község a Cser­hát hegyes vidékén Kutasó. Az arra haladók elől szemér­mesen bújik el a dombok mögött, mintha takargatni valója lenne. Nem nagy a határa sem, mert egészen a faluig eresz­kednek az erdők s azon túl amerre a szem ellát, haragot; zöld fák lombja suttog. Alig egy fél éve kis táblát szögeitek a község névtáb­lája alá, s így az idegen, amikor a falu széléhez ér, ezt olvashatja: Kutasó, termelőszövetkezeti község. Engem is ez a kiírás vonzott a faluba, szerettem volna megtudni, mit csinálnak a kutasói termelőszövetkezetek. Igen, nincs semmiféle félreértés, azt mondtam, termelőszövetkezetek, mert bármennyire hihetetlen is, a piciny, alig 500 holdas határban az idei ősztől kezdve két termelőszövetkezet is dolgozik. A vékony, soványarcú községi tanácselnök, Mikula Jó­zsef szívesen elmagyarázza, hogy ősszel induló Kossuth Termelőszövetkezet milyen munkákat végzett eddig. — Már a tavasszal elkezdték az őszi indulás előkészü­leteit. Számbavették a területeket, s ahol lehetett, a gabo­náknál elvégezték a felülvetést. Így most, hogy a gabona lekerült a földről, 40 holdon díszlik a vöröshere. A továbbiakban az elnök arról beszélt, hogy volt a tsz- nek más közös tevékenysége is. — Az összehozandó közös állatállomány-takarmány szük­ségletének biztosítására öt kh-on vetettek zabol és árpát. — Nem nagy terület, de a közös munka előiskolájának jó volt — vágok közbe. — Előiskola? — nevet az elnök, meg a Kossuth Tsz el­nöke is. — Az előiskola az ellenforradalom előtt volt — mondja Tapolcsányi János tsz-elnök, majd így folytatja. — Ha ak­kor abba nem hagyjuk, most virágzó gazdaságunk lehetne! De majd az lesz megint — teszi hozzá. Kíváncsi ember lévén, megkérdeztem, mondják el, ho­gyan? Egy kicsit váratlanul jött a kérdés, látom a zavart ar­cokon, de azért felelnek. — Most, hogy a földrendezés befejeződött, közvetlen a cséplés után megkezdjük az őszi kalászosok vetésének elő­készítését. 45 holdon vetünk búzát, öt holdon szöszös ro­zsot, és öt holdon bíborherét. — És a vetőmag? — teszem fel a kérdést. — Meglesz, —hangzik a határozott válasz —, csak a bí­borhere maggal van baj, még nem érkezett meg, pedig már vetnénk. A továbbiakban arról beszéltek, hogy a gépállomás már elkezdte a tarlóhántást. A cséplés befejeztével elkezdik a vetőszántásokat is. Gyenge, törékeny a dohány, de még törékenyebb a két kislány, aki szedi. — Még egy csomót — mondja Balogh Marika Krekács Zsuzsikának — és mehetünk haza. Egy-kettőre szekérre kerül a friss zöld dohány és elindul a dohánypajtába. Tizenkét mázsa dohánytermést kell a fürgekezű lányoknak és asszonyoknak felfűzni. — Az udvarokban gyűlik a trágya, s kihordása is sok munkát igényel, hiszen fogatuk csak három van — veti fel Tapolcsányi János —, majd így folytatja. — Csak félünk tőle, mert a gépállomásnak négy-öt község részére mind­össze egy vontatója van. Nem tudjuk így, hogyan kerül ki a határba ez a sok trágya. — A házaknál sok az istállótrágya, de vajon tavaszra a közösben lesz-e? — teszem fel a kérdést. — Lesz, csak nem olyan sok, mint ami a házaknál van — mondják ketten is. T- De miért nem lesz? — kíváncsiskodom tovább hisz’ Kutasó állattenyésztő község. — Az igaz — hagyja helyben a tsz-elnök —, de hát, s nem akarja kimondani a dehát okát. A tanácselnök se­gíti ki. — A közösbe viendő tehénállomány nem a legjobb, & így a tagság úgy döntött, hogy nem viszi be í; közijébe, ha­nem eladja és az árából csak az előírt százalékot viszi be, s majd abból, meg az állam támogatásából vásárolnak jól tejelő fiatal teheneket jövő tavaszra. — Az okoskodás nem rossz, de miért kell várni a jövő tavaszig? — Mert takarmányunk nincs, a két pár lónak, meg az egy pár ökörnek is nehezen jön össze. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, érdemes-e tavaszig várni vele? — Érdemes — hangzik a határozott válasz. — Tehenet is venni, meg takarmányt is — fanyar mosoly jelenik meg az elnök arcán. — Tehenet tavaszra is venni kell, a takarmány árát pedig nem kellene sajnálni, mert az bejönne a tej árából és amellett istállótrágyájuk is lenne — magyarázom a nya­kas embernek. Ügy látszik nem sokat ér a magyarázat, mert úgyis úgy lesz, ahogy ők akarják, bár lehet, sőt, nemcsak hogy lehet, hanem egész biztos, tavaszra már megbánják. Az elejtett szavakból kiérződik a bizalmatlanság is, sőt, az elnök nyíltan ki is mondja. — Mindent saját erőből akarunk, adósság nélkül. — Helyes ez a gondolkodás, de most a kezdet kezdetén nem helyes. Így túlságosan meglassul a fejlődés üteme. A jövőt gondosan több évre előre kell megtervezni. A. teg­nap még egyénileg gazdálkodó kutasói gazdák szántszán­dékkal eltakarják szemük elől a jövőt, mert még nem bíz­nak eléggé a közösség erejében. Lehet, hogy a következő közgyűlések változtatnak ezen és belátják, az állami segít­ség nekik lesz hasznos, bár a belátáshoz az is szükséges, hogy Tapolcsányi elvtárs, a tsz-elnöke maga is belássa ezt. Ha ez sikerül, meggyorsíthatják a fejlődés ütemét,1 a közös gazdaság alapjainak lerakását, a kutasói emberek boldog életének megteremtését. KATA JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom