Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-19 / 66. szám

1059. augusztus 19. NÓGRÁDINÉPÜJSAG 3 Elsőrendű politikai kérdés J&gyénk ipara az I. fél­évben, de különösen a kongresszusi munkaverseny során — a II. negyedévben — ért el figyelemreméltó ered­ményeket. A megye szocialis­ta ipara ebben az időszak­ban egymillió forinttal tel­jesítette túl tervfeladatát, ugyanakkor a II. negyed­évben 10 millió forintos túl­teljesítést ért el. Ezzel egy­idejűleg a II. negyedévben — 1958. azonos időszakához ké­pest — 2,6 százalékkal, azaz 319 forinttal növekedett az egy munkásra jutó termelési érték. A termelés és a termelé­kenység ilyen irányú alaku­lása bizonyítja, hogy a mun­kások és iparunk mozgalmi, gazdasási vezetői egyre vilá­gosabban ismerik fel azokat a lehetőségeket és tartaléko­kat. amelyek még rendelkezé­sükre állnak. Különösen je­lentős, hogy a kongressszusi verseny, megindulása, április 1-e óta növekedést értünk el a termelékenységben is. Ez arra vall, hogy a szocialis­ta ipar dolgozói és vezetői e fontos mutatók alakulását mindenekelőtt mint elsőrendű jelentőségű politikai kérdést kezelik. Tudják azt, hogy gaz­dasági sikereink, az egy fő­re jutó termelésben elért eredményeik alapvető szerep­pel bírnak . a munkáshatalom további szilárdítása, fejleszté­se szempontjából. Az a nagy gazdasági verseny, amely az SZKP XX. kongresszusa óta a szocializmus világa és a kapitalista rend között kibon­takozott, nem maradt hatás nélkül megyénk munkásosztá­lyára sem. Megértik és fel­mérik annak jelentőségét, hogy mit jelent, ha a szocia­lizmus több gépet, lakást, húst és minden más terméket biz­tosít az országnak, mint a tőkés rendszer. A munkások saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, hogy hazánkban a népjólét eme­lésének alapvető gazdasági követelménye a termelékeny­ség rendszeres és fokozott ütemű emelése. , zok a sikerek azonban, amelyeket megyénk szocialista ipara a második negyedév során a kongresszu­si munkaversenyben ilyen vonatkozásban is elért, nem mentes a negatív jelenségek­től. Ha például 1958. első félévét összehasonlítjuk 1959. azonos időszakával, akkor már nem teljesen megnyugtató a kép. A két időszak viszo­nyában a termelékenység nö­vekedésének üteme, illetve a termelékenység és a bérek aránya, valamint a termelés és a munkáslétszám helyze­te még sok kívánnivalót hagy maga után. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a termelékenység alakulásá­nak tekintetében sem a II. negyedévben, de főleg az első félévben nem tettünk eleget a Központi Bizottság március 6-i határozatában ajánlott feladatoknak. A Központi Bi­zottság ugyanis azt tűzte ki célul, hogy a munka terme­lékenységét az előirányzott 3 százalék helyett 5 százalék­kal növeljük. Amíg az egy munkásra jutó termelési ér­ték a Zagyvapálfalvi Üveg­gyárban 30,9 a Salgótarjáni Erőműben 15.7 százalékkal növekedett, addig a Salgó­tarjáni Üveggyárban, a Tűz­helygyárban és még több fon­tos vállalatunknál komoly csökkenés tapasztalható. A szocialista iparon belül külö­nösen sok a tennivaló az állami helyiiparban, ahol a termelékenység valamennyi mutatója kedvezőtlenül ala­kult és jelentős elmaradás mutatkozik. termelékenység nem kielégítő növekedésé­nek okait ikeresve elsősorban arra szükséges rámutatni, hogy az eddigi előrehaladás ellenére sem vált termelő munkánk alapvető elvévé a gazdaságosság szemlélete. Még ma is elég gyakori, hogy a termelést nem kíséri megfe­lelő -és elmélyült elemző munka, gazdasági számítás és műszaki megalapozottság. Gyakran hivatkoznak egyes vezetők a gyártmányösszeté­tel változására, vagy külön­böző árszámítási problémák­ra, de kevésbé vizsgálják azt, hogy mit. tettek új igények, új szükségletek kielégítésére. Általában azok a lazaságok, amelyek a műszaki fejlesztés, a gondos piackutatás, a ter­melés feltételeinek maradék­talan biztosításában fellelhe­tők, másíthatatlan tényként jelentkeznek a termelékeny­ségi és önköltségi mutatók­ban. Ahhoz, hogy a termelékeny­ség tekintetében is megyénk szocialista ipara kifogás nél­kül eleget tegyen a már­ciusi párthatározat követel­ményeinek, megfeszített mun­kára van szükség az év hát­ralévő részében. Mindenek­előtt arra van szükség, hogy ebben a kérdésben is bátrab­ban támaszkodjanak a veze­tők a dolgozók erejére, ak­tivitására. Kezdeti lépések ebben az irányban már tör­téntek néhány gyárban. Ha mélyrehatóan és az okokat feltárva, bátran megtanács­kozzák ezt az elmaradást is a munkásokkal, minden biz­tosíték megvan arra, hogy ki­elégítően haladhatunk előre. Számos vállalatnál már teljesí­tették, vagy jelentősen túltel­jesítették az egész évre tett kongresszusi felajánlás egyes pontjait. Miért ne haladhat­nánk gyorsabban a termelé­kenység növekedésében is? A kongresszusi munkaverseny lelkes és szép győzelmeket biztosító aktivitást hasznosít­sák jobban e cél érdekében is. Alapvető követelmény, hogy határozottan hajtsák végre a műszaki intézkedési ter­veket. Ezek kedvezően és gyorsan fognak hatni a ter­melékenység és az önköltség alakulására. Nem dicsekedhet­nek vállalataink például a se­lejt tekintetében. A tűzhely­gyárban, a Salgótarjáni Üveg­gyárban, az acélárugyárban emelkedett a selejt, mert baj van a technológiai fegyelem­mel. a műszaki utasítások be­tartásával. További nagy tar­talék a termelékenység eme­lésére, hogy szilárduljon a munkafegyelem. Néhány nagy vállalatunknál az összesen le­dolgozott munkaóráit számá­hoz viszonyítva indokolatla­nul növekedett a kiesett mun­kaórák száma. indezekkel együtt és elsősorban pártpoliti­kai munka az, amely dön­tő változást biztosíthat e te­kintetben is. A pártszerveze­tek és a többi mozgalmi szer­vek mindenütt helyezzék munkájuk középpontjába a termelési feladatokat, de kü­lönösen a termelékenység és az önköltség alakulásával já­ró feladatokat. Ilyen együt­tes politikai, gazdasági és műszaki intézkedések kétség­telenül meghozzák ,a maguk eredményét és a termelékeny­ség esetében is sikereket biz­tosítanak. Balogh Gyula Egy tartalék, amit jobban kellene kihasználni Sok szó elhangzott már a teljesítménynövelés, a gazda­ságos termelés nagyszerű ered­ményeiről. Naponta érkeznek a hírek az üzemekből a kong­resszusi verseny kimagasló győzelmeiről. Számtalan újí­tás és még több javaslat való­sul meg ezekben a napok­ban. Mégis, ha arra a kér­désre keresnénk a választ, vajon megtettünk-e mindent a márciusi párthatározat vég­rehajtásáért, azt kellene vá­laszolnunk: nem. Van. ahol létszámhiány, másutt a gépi park elaimltsága, míg megint másutt valami beruházás hiá­nya gátolja az eddigi ered­mények meghatványozódását. Most azonban nem ezekről a problémákról akarunk szól­ni. A nemre keressük a vá­laszt. * Bányajárásaink során sok­szor tapasztalhatjuk, hogy az a fejtőcsapat, amelyik tudja palászázalékának alakulását, már a jól tájékozott jelzővel lehet illetni. Nemrég cseh­szlovák bányászokkal vol­tunk a mizserfai aknában. Az egyik csapattól az egyik ven­dég azt kérdezte, tudják-e a dolgozók, hogy mennyiért termeltek az elmúlt hónap­ban egy tonna szenet. Mon­danunk sem kell, a kérdésre nem kaptak választ. Hadd tegyük hozzá mindjárt, ez Teljesítette kongresszusi ígéretét a hideghengermű A Salgótarjáni Acélárugyár hideghengerészei elsőként vi­tatták meg a nógrádi ipar­medencében a párt Központi Bizottságának márciusi hatá­rozatát, s már a kongresszusi munkafelajánlásaikat is úgy készítették elő, hogy azzal a párt által ajánlott 1960-as ter­melési szintet is elérjék. Egész éves tervükön felül 546 tonna edzetlen és edzett szalagacél gyártását vál­lalták 5,7 millió forint termelési értékben. Ez az ígéret az idei terv 4,2 százalékos növelését je­lentette, a párt által ajánlott 1960-as termelési szintnek megfelelően. Nem sokkal ké­sőbb a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Vaskohászati Igaz­gatóságának javaslatára az első 546 tonnás ígéretüket 560-ra emelték fel a salgó­tarjáni hideghengerészek, akik a kongresszusi munkaversenyt a legkörültekintőbb műszaki intézkedések után kezdték. A több mint félévszázados gépeik egy részét megfiata­lították. Az egyik nagytel­jesítményű hengersoron a hengerlőpalást teljes kihasz­nálása érdekében újabb ha­sítóberendezéseket szereltek a régiek mellé, s így az eddig két-három ágban hasított és hengerelt szalagacél helyett, három-négy ágat készítettek egyszerre. A hengerész-brigádok is felülvizsgálták eddigi munkamódszereiket, s a hengerlésre előkészített több mint ezer fajta szalag­acél minőség és méret sze­rinti csoportosításával meg­gyorsították a gépek kiszol­gálását. A kongresszusi mun­kaverseny legjobbjai: Horváth József, Gyurcsik Gyula, Hor­váth Ferenc és Hegedűs Já­nos hengerészek szinte tel­jesen selejt nélkül, 120—130 százalékos teljesítménnyel dolgoznak. Ezekkel az eredményeikkel a hengerészek a 90 éves gyár történetében még soha nem tapasztalt termelési rekordot értek el. Az augusztus 14- ig, péntek reggelig esedékes éves tervét mennyiségben 565 tonnával, értéktervét is több mint 6 millió forinttal teljesítette túl a kongresszu­A bányászok hű segítőtársa a szállító, vagy mint bányásznyelven mondják az „urasági”. Gyula-aknán is a szállítók jó munkája nyo­mán kerül a csapatokra egyre több üres csille, s majd szénnel töltve továbbítják a külszínre. si munkaversenyben vállalt 560 tonnával és 5 700 000 fo­rinttal szemben. A hideghen­germűnek a párt által aján­lott és 1960-ra tervezett 4,2 szá­zalékos termelési szintje is öt százalék fölé nőtt már a kongreszusi munkaverseny május óta eltelt három és fél hónapjában. A rendkívül nagy munka­siker megszületésekor Váral­jai László a hideghengermű üzemfőnöke elmondotta, hogy a kongreszusi verseny kez­detén tett műszaki intézkedé­sek nem voltak hiábavalók; Még augusztus utolsó napjai­ban megkezdik az óra és játékrúgók sorozatgyártását, amit eddig teljesen külföldről szereztek be a hazai őraipar részére. Szeptemberig 100 ezer készregyártott órarúgót adnak át az iparnak a salgótarjániak. A kommunista hengerészek kezdeményezésére pénteken intézkedtek a már teljesített kongresszusi felajánlásaik ki­egészítésének előkészítésére is. nem mizserfai jelenség, mert hasonló a helyzet — egy-két kivétellel — az egész szén­medencében. A dolgozók, akik közvetlenül javítani, vagy rontani tudják a legfonto­sabb gazdasági mutatókat, ők ismerik ezeket legkevésbé. Jegyezzük meg mindjárt, ismerik, azaz konkrétabban minden negyedévben hallják egyszer. Ilyenkor ugyanis a termelési tanácskozáson fel­olvassák, de még öt peresem telik el, máris elfeledték. Igaz, más is így járna, mert ahhoz fejszámoló kellene, aki egyszeri hallásra bevágná a számtengert. Ami t azonban már joggal lehet bírálni, utána a dolgozók előtt soha­sem ismertetik a mutatókat. Van ebben némi lekezelés is, hisz mint hallottuk, még olyan embernek is nehéz el­igazodni, aki a számokkal dolgozik, hát még annak, akinek közgazdasági ismere­tei meglehetősen hiányosak. Igaz. találkozunk már kezde­ti próbálkozásokkal. Sajnos, ezek nem jutnak túl az üzem határain. Kányáson a pártszervezet kebelében működő agitációs csoport vállalta magára ezt a nehéz feladatot. Kis dol­gokkal kezdték. Először csak arról beszéltek, mit jelent például, ha a szén fűtőértéke 25 kalóriát javul. Forinttal bizonygattak. Ma a legfiata­labb csillés is beszélni tud erről hosszú percekig. Ezután következett a nehezebb do­log. A II. negyedév legfonto­sabb mutatóinak ismertetése. Itt sem a száraz számok fel­sorolásával kezdték. Elmon­dották, a teljesítménynöve­kedés eredményeképpen any- nyi szenet küldtek hat hónap alatt a külszínre, amely fe­dezi a megyei kórház egész évi tüzelő igényét. Hasonló példákkal tették közérthetővé az önköltség alakulását. Itt azt mondták el, tonnánként annyi forinttal csökkentették az önköltséget, hogy a meg­takarítás összegéből 30 csa­ládi házat lehetne felépíteni. Nem kell különösképp bi­zonygatni a kányási módszer helyességét. A dolgozók öröm­mel fogadták a mutatók is­mertetését. Ma is gyakorta beszélgetnek erről, reggeli alatt vagy utazás közben. Voltunk munkahelyen, ahol arról beszélgettek, jó lenne ha megtakarításukból a III; negyedévben nem 30, de 50 családi ház épülhetne A szilváskői bányában — akár a medence többi üze­mében — is érdekli a dol­gozókat elért eredményük. Itt hallottunk az egyik elő- yájáson egy figyelemreméltó javaslatot. Szívesen vennénk, ha munkakezdés előtt röp- ayűlésen ismertetnék a havi eredményeket. Gyulavaknán úgy mondták, jó lenne ha ezt is kiírnák a falitáblára, persze kissé ..felöltöztetve”, a száraz számokat. A mén- kesi bányászok közül is so­kan eltették újságunkat, ami­kor éves tervükről írtunk. Dolgozóink igénylik a rend­szeres tájékoztatást. Mint az említett példák igazolják, több helyen erre komoly ja­vaslataik is vannak. A ká- pvásiak módszere nem ör­döngösség, sőt, nem is rej­tik véka alá. Bárkinek szí­vesen elmondják, hogyan kezdték. íme tehát itt van egyik rejtett tartalékunk. Eredményeink rendszeres, könnyen érthető ismertetése minden bizonnyal gyümölcsö­ző lesz. Éljünk tehát ezzel a lehetőséggel. — tob — A másik segítőtárs a gép. Am, ha meg­hibásodik szorgoskezű iparosok dolgoznak, hogy mielőbb üzemeljenek a gépek. A Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat javító- műhelyében is a karbantartó brigád azon igyekszik, hogy mielőbb visszajusson a katalini bányába a kijavított gép. Az igaz élet alkotmánya Évezredek során kívánta a nép ... Sóvárogta, mint lélek a szépet. Hiába volt; nem azo­kat éltette, akik a m káshétköznapok szürke sokaságá­ból szaporodtak; akik , 'lágyként nyögték az úri igát; akik a zúgó gépek süvöltő ütemére keserves robotban izzadták verejtékkel a tőke uralmát. A nép akarta, s akarták azok is, akik szerették a népet. A múlt úri világa évtizedeken át kéjelgett, s „az ál­lamjogi intézményeinek összessége“ megvédte piszkos játékukat; leleplezte népet nyomorgató tetteiket. Fennen hirdette a kiterjesztett szárnyú turul, a lebegő kócsag- toll. a hamis jelképek sokasága az „igazságot", s Justitia szégyenét eltakarta a szemét befedő kendő. Az alkotmány nevében intézkedtek egykori „jó" uraink. Justitia mérlege odabillent, ahová ők akarták és kisajátították az igazság pallosát is. A történelem azonban előre lépett. „... S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a. népnek ...“ Vörös betűkkel szegeződött Petőfi követelése az 1849-es nemzetgyűlés asztalára, s a csatába induló nép­tömegek akarata, éljenkiáltása kísérte e jog kivívását.., De a kívánság nem szűnt. Növekedett és mártírok vérével íródott a történelem lapjaira. A Tanácsköztársaság dicső napjai is meghozták a nép számára az alkotmányos jogokat. Jogot a szó leg­szorosabb értelmében. A tőke hidrái fojtogatták már a fiatal Tanácsköztársaságot, mikor megszületett a nép joga. Harcba indult vörös ezredek, ajkukon a szabad élet éltetésével rohantak e jog megvédésére, az újra feltá­madó tőke hatalma ellen ... Mégis lett újra alkotmány. Egy ország füstölgő romjai felett, ahol annyi kín és szenvedés sanyargatta az egyszerű embert, felragyogott a szabadság fénye, s egyre távolabbra űzte a gomolygó füstfellegeket. A fegyverek harca után fellángolt az esz­mék harca. S»újra támadásra indultak a lelkeket gúzsba kényszerítő eszmék. Mérges kígyók módjára sziszegték körül az embereket, de méregfogukat kitörték az igaz eszme harcosai. Egy évtizede hatalmat kapott végre a nép. Olyan hatalmat, amelynek eredményeképp ünnepelhetünk; jubi­leumát ülhetjük az élet alkotmányának. Az erős kéz, a sziklaszilárd szív, a tervező ész ha­talma ez, amely az eltelt évek alatt dús gyümölcsöket termett. Ma a dolgos hétköznapok embereié az ország. Szá­mukra nyit kaput az iskola, a színház, az üdülők százai, s kitárult előttük a minden. Értük van az élet, hiszen önmaguknak teremtenek létet, amely egyre szebb lesz. Hatalmat jelent a nép életének alappillérje, az Al­kotmány. Hatalmat, amely kötelez. Kötelez a hűségre, az állhatatosságra, a becsületességre, népünk, pártunk, a világ becsületes dolgozói iránt. PADÁR ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom