Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-12 / 64. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1959. augusztus 12. cA míw^iúciéji útthúnok numJahjúzálf faliitLituizói /M z elmúlt népművelési s-Jf évad jelentős politikai és eszmei előrehaladást hozott egész népművelési te­vékenységünkben. Művelődési otthon igazgatóink, népmű­velési ügyvezetőink, általában népművelési munkásaink az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek szellemében ter­vezték meg és végezték mun­kájukat. Az eddig megtett út eredményes volt. A tények és számok azt mutatják, hogy sikerült szocialista irányba te­relni a népművelést, s jelen­tős fejlődésről beszélhetünk a nevelőhatást és szocialista eszmeiségét illetően. Intézmé­nyeink, művészeti csoportja­ink, népművelőink lelkesen, önként és természetszerűen kapcsolódtak be a politikai feladatok megoldásába. Elég megemlíteni a Tanácsköztár­saság 40. évfordulójával kap­csolatos népművelési tevé­kenységet. Nem akadt olyan falu, üzem, vagy művelődési otthon, amely ne tett volna valamit az évforduló ismer­tetése, ünneplése érdekében. Az ünneplés jegyében megja­vult a műsorpolitika, a Ta­nácsköztársaság hagyományai­hoz méltóan folytak a ren­dezvények, műsoros estek, előadások, könyvpropaganda, stb. Mindez mutatja, hogy a szocialista eszmeiségű célok egész tevékenységünket átha­tották. A népművelési mun­ka irányának a jövőben — szélesebb körben is — ezen az úton kell haladnia. A következő ,év a népmű­velésben is az ötéves terv elő­készítő éve. Meg kell alapoz­ni a tervet eszmeileg, ideoló­giailag, szervezetileg, szemé­lyileg és anyagi vonatkozás ban is. Ideológiailag előre kell nyomulnunk a helyesen ki­jelölt úton, az MSZMP mű­velődéspolitikai irányelvei­nek megvalósítása útján. Mű­velődési otthonainknak segí­teni és szolgálni kell a dol­gozók marxista—leninista világnézeti és politikai neve­lését. a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség szocialista kialakítását, külö­nösen az ifjúság körében az általános és szakmai ismere­tek fejlesztését, széles körben való terjesztését. A művelő­dési otthon tevékenységével elő kell segíteni a proletár­nemzetköziség erősítését, a különböző népek életének, kultúrájának. irodalmának, művészetének ismertetésével a népek közötti barátság esz­méjének tudatosításával. Biztosítani kell a dolgozók pihenését és kultúrált szóra­koztatását a szabadidő helyes kihasználásával. Ki kell ala­kítani és fejleszteni a dol­gozók művészeti igényét a művészeti tevékenység foko­zásával, az esztétikai ismere­tek bővítésével. A társasélet új formáinak kialakítása, év­fordulók, ünnepek, megemlé­kezések, családi ünnepek ren­dezése találjon gazdára a mű­velődési otthonban. A fenti célok megvalósításához meg kell szüntetni azt a régi, hely­telen állapotot, hogy a mű­velődési otthon csak az aktí­vák háza, a különböző pró­bák, értekezletek színhelye. Tevékenységükkel elő kell se- otthon a tömegek találkozó- helye legyen, a munka zö­me a tömegek felé irányul­jon. dl jövő évad népművelé­sének előterébe az is­meretterjesztés és a könyv­tármunka propadandisztikus jellegét kell helyezni, az ol­vasók felé kell fordulni. Is­meretterjesztő munkánkban tartalmilag, de főleg számsze­rűleg értünk el eredménye­ket. Javítani kell az ismeret- terjesztés tematikáját, emelni kell tudományos színvonalát, fokozni pártosságát, politi- kusságát, széles körben kiter­jeszteni az általános és szak­mai műveltséget, ismereteket adó előadás sorozatokat és tanfolyamokat, akadémiákat, népfőiskolákat. Sokkal nagyobb léptekkel kell előrehaladni az olvasó­mozgalom kiszélesítésében, különösen a munkások kö­zött. Rendezzenek minél gyak­rabban könyvismertető fel­olvasást, irodalmi estet, an­kétet, könyvkiállítást. Időszerű lenne minden mű­velődési otthonban kellő hely­re állítani a közönségszerve­zést, s akkor nem fordulna elő olyan eset, hogy tartal­milag és művészileg csaknem kifogástalan darabok, műsoros estek, rendezvények közönség hiányában sikertelenek legye­nek. _Si művelődési otthonok ( ~/f nem teljes kihasználá­sához igen sok tényező járul hozzá. Többek között: a művelődési otthonok, klub­szobák silány felszerelése, gazdasági problémák, a nép­művelési munkások módszer­tani képzetlensége, stb. Mind­ezek olyan tényezők, melyek ha nem is gátló, de késlel­tető hatással vannak a nép­művelés színes, sokrétű, vonzó életének kibontakozásában. A község kulturális irányítóinak gondolkozniok kellene azon, hogy a művelődési otthon, vagy klubszoba, ha szerényen is, de tisztán és Ízlésesen díszítve álljon a lakosság rendelkezésére. Lehetőséget kell teremteni arra is, hogy a művelődési otthon rendez­vényeiben ne mindig nevelő­tevékenységet lássanak a lá­togatók. Engedjük meg, hogy a lakosság különböző rétegei egy-egy . vitára, találkozóra, vagy baráti estre szórakozás­ra igénybevegyék a művelő­dési otthont. A művelődési otthon ne legyen „rendezvény­kombinát“, mely csupán mű­soros rendezvények, táncmu­latságok, ismeretterjesztő elő­adások és különböző gyűlé­sek megtartását célozza. Le­gyen a kötetlen szórakozás, önművelés színhelye is, A művelődéspolitikai irány­elvek megvalósításában gyor­sabb előrehaladásra van szük­ség. Ahhoz, hogy a követke­ző népművelési évadban je­lentősen megjavítsuk a nép­művelés tartalmát és mód­szerét, hogy a népművelés valóban minden eszközével és módszerével segítse a szocia­lista embertípus kialakítását — társadalmi üggyé kell ten­ni egész kultúrforradalmun- kat. Elsősorban a különböző kulturális tevékenységet ki­fejtő szervek és szervezetek között kell megtalálni a he­lyes kapcsolatot, együttműkö­dést. A községi művelődési bizottságok létrehozása ezt célozta. Egy kiállítás Augusztus 9-én, vasárnap mintegy 60 művészetbarát jelenlétében nyílt meg „A XIX. sz. orosz festészete” című k-iállítás, ugyanakkor a Nemzeti Bank megyei fiókja rendezésében igen ízléses el­helyezésben pénzkiállítás is nyílt, amely a bankjegyeken keresztül szól az 1919-től napjainkig eltelt idő történe­téről. A rendező szerveket min­den dicséret megilleti az Íz­léses elrendezésért, a kiállí­tási anyag összállításáért, amely bár csak reprodukciós anyag, mégis elevenen hat a szemlélőre. Szól a szakem­berhez, aki csak elismerően nyilatkozhat a XIX. század orosz mestereinek művészi, szakmai felkészültségéről, szól a laikushoz _ is, mert szuggesztív erővel jeleníti meg a kora alakjait, akik a maguk elevenségében szól­nak a látogatókhoz minde- nik a maga jellemző hang­Szakítani kell a művelődé­si bizottságoknak a népműve­lés egészében meglévő terv- szerűtlenséggel. A művelődés- politikai irányelvek megvaló­sítását nem lehet a véletlen­re, az alkalomszerűségre ala­pozni. Művelődési bizottsága­ink saját területükön végez­zenek alapos, helyes felmérő munkát. Vizsgálják meg, hogy községünk politikai hangulat­ban, világnézetileg, gazdasá­gilag hogyan áll, milyen, irányban fejlődik ízlésük, igényük, általános és szak­mai műveltségben milyen szintet üt meg, szociális és kulturális ellátottsága milyen az adott községnek. népművelési munkáért érzett felelősség igen nagy. S ezt látni kell minden népművelési munkás­nak, s mindenkinek, akinek a nép műveléséhez, kulturális felemelkedéséhez köze van. Ne váljon a népművelési munka gátlójává, akadályozó­jává minden kis meg nem ér­tés, szervezeti sovinizmus, vagy sértődöttség. Ebben az országban minden szervezet­nek, szervnek egységes célja, irányvonala van a kulturális tevékenységet illetően is, te­hát tegyük egységessé, szer­vezetté azt a harcot is, mely a lakosság világnézeti neve­lését, szocialista tudatformá­lását, az új szocialista morál kivívását tűzte célul. V. I. margójára ján: rabszolga, jobbágy, ül­dözött, vagy a jómód szólal meg itt. És mennél tovább nézzük a képeket, annál in­kább erőre kap a szegény nincstelen, kizsákmányoltak hangereje, a tarra nyírt, fél­szemű, véresfejű rabszolgáé az előbbiekért emelte fel szavát, az uralkodó cári rend ellen. Érzi a szemlélő a társadalmi rend elképesz­tő igazságtalanságaiból ere­dő feszültséget, ami végső fokon csak a mindent elsöp­rő forradalomhoz vezethe­tett. Még a politikailag tá­jékozatlan előtt is tisztán áll a következő idők történeté­nek elkerülhetetlen szüksé­gessége. Elmondhatjuk, hogy a XIX. sz. orosz mesterei betöltötték művészi, hivatá­sukat. Koruk realistái vol­tak a szó legszorosabb ér­telmében. Műveik minden korban hatni tudnak, tiszta képet adnak korukról. Iványi Ödön A sziráki könyvtárban Az 1200 kötetes sziráki MEDOSZ könyvtárnak jelenleg több mint 100 olvasója, s ez a szám egyre növekedik. A könyv­tárat szeretettel látogatják a község lakói, az állami gazda ság dolgozói, s ezért ebben az évban is mintegy ezer forin­tot fordítottak könyvvásárlásra. Képünkön: Bényi Istváx nyugdíjas válogat a gazdag könyvállomány között. Állami gazdaság a festészetért Előzőleg már hírt adtunk arról, hogy megyénk festő­művészei részére a Sziráki Állami Gazdaságban kéthe­tes művész-telepet szerveztek. Most, amikor befejeződött ez a megyénkben még egészen új kezdeményezés, újra kell néhány szót szólni róla. Hangzatos dolog lenne azt írni: művészek a nép között! De nem így érdekes ez, hanem mert megvalósítható szándék és akarat lehet az nálunk, hogy akár egy állami gaz­daság is támogat egy ilyen kezdeményezést, abból a meg­gondolásból is, — a párt kul­túrpolitikai irányelveit al­kotó módon felhasználva —, hogy a dolgozókkal megis­mertessék a művészetet, az alkotás bölcsőjénél; megért­ve azt, hogy nem elég az anyagi szociális jólét bizto­sítása, hanem szent köteles­ség gondoskodni minden le­hető módon az emberek kul­turális neveléséről is. A másik szempont pedig, amit meg kell említeni, a munkatelep jelentősége az alkotó művészek fejlődésé­ben. A művésztelep célja az volt, hogy festőink az általá­nosabb ipari témák mellett ismerkedjenek meg a nagy­üzemi mezőgazdaság témái­val is, és emellett hogy elő­re lépjenek bizonyos nógrádi tájszemlélet kialakításának útján. Hogy mindez mennyi­re sikerült, majd az őtzi megyei tárlat képei mutat­ják meg, és közülük említ­sünk meg már most néhá­nyat: Ivanyi Ödön: Csépi -s, Pataki József: Aratás, Cz Ti­ke Ferenc: Munka után és Radics István: Szőlők között című alkotásait, melyek e Jtt bizonyára sokan állnak w-ijd meg. Szoros ismeretség, Írhat­nánk, barátság született a dolgozók és a művészek kö­zött. Fiatalok, idősebbek , szí­vesen álltak modellt, soka­kat érdekelt, hogyan ht lad­nak a festők munkájukban. S mintha jó példaként tenné, az állami gazdaság igazgató­ja érdeklődött legtöbbei, s mint házigazda, minden le­hető módon segítette a mű­vészeket. A művésztelep befejezése­képpen kiállítást rendeztek. Czinke Ferenc festőművész ismertette a kiállított mű­veket s értékelte a télé p eredményes munkáját. A dol­gozók élénk figyelemmel nézegették a képeket, majd elbeszélgettek az alkotókkal. Arra a közös álláspontra ju­tottak, hogy igen hasznos lenne állandó jellegűvé ten­ni, évenként megszervezni a sziráki művésztelepet. Így sikerüljön! K. N. 00©QQ©00QQQQ0©00©©0QQQ0©©€^ 50©0©ö©0©©©0©©©©©©©©©©©©©^ ^qqqqqqqqoq^ IZZIK A VAS A két fiú egymásra nézett és összevillant tekintetük. Megértették egymást. Szurkó Béla máris cinikusan elhúz­ta a száját. — Majd másutt kalácsot eszünk. — A munkátok után még korpát sem kaptok, — Le- hoczki gúnyosan felnevetett. Szurkó elsápadt, keze ököl­be szorult, aztán a logarléc után nyúlt, de Takács meg­fogta. — Nyugalom Szöges — most már ő fordult Lehoczki felé. Az arca sápadt volt és a szemét nagyra nyitotta. — Adtatok már más mun­kát, mint másolást! — Vihar tornyosult az irodában, de Lehoczkit leintették a töb­biek, és nem szólt. Szurkó rákiáltott Takácsra. — Hadd a fenébe! A var­jú is károg még sem veszik észre. De Takács nem hal- gatott. — No látod! Nem tudsz szólni ... — és egy grimaszt vágott. — Azért mondom apafej — és győztesen elfor­dult. A meleg egyre elviselhe­tetlenebb lett. Az égett olaj szaga beszivárgott hozzájuk is. II. A gyár két órát jelző du­dája olyan volt, mint egy nagy sóhajtás. A gépek meg­álltak. Csend lett, üres csend. A délelőtti műszak dolgozói rohantak a fürdőbe és mun­kába álltak a kipihent friss erők. A technikusi irodában gyorsan elrakták a felszere­léseket. A többiek le sem rakták köpenyeiket, Szurkó Béla és Takács Lajos már készen álltak az indulásra. Szurkó frissen vasalt kockás ingben, szűkre szabott vilá­gos nadrágban, Takács pedig vakítóan fehér kihajlás ing­ben és acélszürke nadrág­ban. Mindkettőjük lábán hegyesorrú szandál feszült. A szerszámműhely ajtajá­ban berobbant egy fiatal. Nyakát nyújtogatva nézege­tett a technikusi iroda felé. Mikor megpillantotta a két fiút, nagyot füttyentett. — Itt a Guszev! — lökte oldalba Szurkó Takácsot és rohantak kifelé, összekapasz­kodtak, így mentek át az üzemen, de úgy néztek ki, mintha valami más világban élnének. Kinn az udvaron Takács oldalba lökte Szur­kot. — Te, nem is köszöntünk. — Teszek a fejükre — és rosszkedvűre fordult az ar­ca. — Holnap már úgyis me­gyünk a kemencéhez. — Mi van!? — ragadt rá­juk Guszev. Nem szóltak. Most már Takácsba kapasz­kodott. — Mi történt Lao, beszélj! — Ránk harapott a főnök — rántotta el vállát. — Ne törődjetek vele. Én is fizikai munkát végzek, mégis Garai Guszti vagyok. Gyerünk a motorra, — kiál­totta. Rohantak a járműmeg­őrzőhöz. Ráugrottak Garai Guszti oldalkocsis Pannóniá­jára, ami csak úgy nyögött alattuk és belezúgtak az ut­cába, amely elnyelte őket. A gyár gépei dübörögtek hí­vón, de ők már nem hallot­ták. Venczel István akkor né­zett ki az irodája ablakán, amikor a három fiú alatt a motor nekirugaszkodott. Né­zett utánuk és morgott ma­gában: „Megálljatok! Majd mentek még ti lehajtott fő­vel is." Elfordult az .ablak­tól, pakolt és indult ő is. Nagyon fáradtnak és nehéz­nek érezte magát. Kapás János frissen lépett ki a fürdőből. Fekete haját simán hátrafésülte. Még csillogott rajta a víz. Hogy az olajport lemosta magáról felfrissült, megfiatalodott. Ruganyos léptekkel vissza­ment az üzembe. A műve­zetővel beszélgetett egy da­rabig, aztán bement a tech­nikusokhoz. Még hárman mindig dolgoztak. A csoport- vezető és még kettő. — Túlórázunk? — szólt rá­juk. Azok felnéztek a mun­kából. Tekintetük fáradt volt. — Sok a munka Kapás elv­társ és kevesen vagyunk. A főnök mondta, hogy marad­junk — adta meg a választ a csoportvezető és letette a szemüvegét, mintegy jelez­ve, hogy jólesik a szóváltás. De Kapás csak néhány szóra maradt és otthagyta őket. Venczel agyával kez­dett gondolkodni. Számítá­son felül érte a megrendelés, és zavarba jött. Elutasítani nem akarta, mert ez a te­kintélyét is csorbítaná, de bizonyára gondol arra is, ha visszautasítja és megcsappan a jelenlegi munka, kapun belüli munkanélküliség lehet. Kapás elmosolyogta magát. Szorítóba került az öreg — mormolt félhangosan. Most azzal akar kilábalni, hogy ezeket a technikusokat túló- ráztatja, aztán nekik adja az új rendelés technológiá­jának kidolgozását. Itt Ka­pás gondolata megtorpant. Igenám, de a határidő na­gyon rövid. Elkészülnek-e? Már az igazgatósági épü­letnél járt, amikor összeta­lálkozott Czene Tamással, az elődjével. Czene neheztelt Kapásra, úgy nézett rá, mint az ellenfelére. Az első idő­ben Czenének volt is egy kisebb csoportja, amely igye­kezett gáncsolni Kapást. Azt terjesztették róla, hogy en­gedékeny, jobbra _ viszi az alapszervezetet. Taggyűlése­ken nyíltan össze is csap­tak. Már-már úgylátszott Czene felülkerekedik, amikor a felsőbb szervek beleszól­tak a vitába és figyelmez­tették Czenét. Azóta Czene a vezetőségben sem vállalt munkát. Most is, ahogy Ka­pás megszólította, kelletlenül állt meg. — Neked mi a véleményed Szurkó Béláról és Takács Lajosról, a két technikusról? Czene nem is gondolkodott, összeráncolta szemét és mintha doronggal sújtajia, odavágta. — Jampecek, huligánok! — No, de a munkájuk? — próbálkozott Kapás mentő­övet dobni a fiúkra. — Mit a munka! Ilyenek­nél a munka hangulat. Ma­gad is nagyon jól tudod, — mit csináltak az ellenforra­dalomkor . . . Röhögtek. Eb­ből áll az életük. Én már megmondtam a véleményem és ha rajtam múlna, a gyár­ban sem maradhatnának. — Nem tévedsz te Czene elvtárs? — kockázttta meg Kapás. Czene végigmérte, aztán gúnyosan felnevetett. — Majd elválik ki téved. Kapás meghökkent. Inogni kezdett hite, a két fiatalban. De ahogy nézte Czene borús tekintetét, ráncokba szaladt arcát, eszébe jutott. Ez az ember másokkal is ilyen bi­zalmatlan. Visszanyerte egyensúlyát és az elhatáro­zás kemény lett benne, fylost már csak azért is üstökön ragadja a két fiatalt. El is köszönt Czenétől. Bemeit a személyzeti osztályra. Kikér­te a két fiúra vonatkozó minden feljegyzést. Olvasgat­ta: „Iskolájukat jeles ered­ménnyel végezték. Szurkó apja munkás, Takácsé tiszt­viselő. A rájuk bízott mun­kát elvégzik, de könnyelmű­ek. A munkásszálláson lak­nak, a többieket lenézik." Kapás elgondolkodott. És egyre csak azt látta: iskolá­jukat jeles eredménnyel vé­gezték. Könnyelműek, a töb­bieket lenézik. Aztán eszébe jutott a mérnök. Milyen dü­hösen beszél a két fiúról. Majd Czene hangja csengett a fülében: „a gyárban sem maradhatnának.” Fölállt, döntött. (folytatása következikj BOBÄL GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom