Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-06 / 45. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DCö szöntfiiL a nem Löket nógrádi \z MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1959. JÜNIUS 6. A pedagógusok napja Irta: VONSIK GYULA Ebben az évben a felszabadulás óta nyol­cadszor ünnepeljük a pedagógusokat, mint a nép nevelőit. Ezen a napon megemlékezünk azokról, akik a társadalom felnövekvő fiatal generációját, szinte a tudatíormálódástól felnövekedésükig tanítják, nevelik. Pedagógusnak, néptanítónak lenni nehéz, de egyben magasztos feladat is. Nincs szebb feladat, egy szocializmust építő országban, mint a nép szolgálata. Es ha ez így van, akkor pedagógusaink méltán vallhatják ma­gukat azok közé tartozóknak, akik ezt szív- vel-lélekkel teszik. A mi társadalmunk azt vallja, hogy a mi jövőnk és reménységünk az ifjúság. Nagy­részt a pedagógusokon -múlik, hogy a fel­növekvő ifjúságunkban örömünk, vagy bá­natunk telik. Különösen nagy feladatot ró ez a pedagógusokra a mi időszakunkban, amely az átmeneti stádiumot tükrözi a ka­pitalizmusból a szocializmusba, és amely át­menetet minden téren, így a pedagógiában is. egy időre megrázkódtatott az ellenforra­dalom. Az átmenet azt jelenti, hogy az új embertípus kinevelésével egyidőben kell ki­alakítani azokat a módszereket, pedagógiai alapelveket — nem utolsósorban rendezni és elsajátítani a tananyagot —, amelyek al­kalmazása esetén a szocialista embertípus alakul ki. A történelmi idő éppen ezért ma követelőleg lép fel a pedagógusokkal szem­ben. Félre kell dobni minden kételyt, elő­ítéletet. Harcot kell indítani minden ellen, ami a régiből ránk maradt és rossz, vagy káros. El kell sajátítani az újat, a jövő tudo­mányát és világnézetét. Át kelt alakítani népünk arculatát, gondolkodását. Ezek a feladatok nem újak, de nagyon is aktuálisak. Ma, amikor a feladatok részesei­ről emlékezünk, nem tehetjük anélkül, hogy ne csinálnánk egy rövid számvetést, hogy hol tartunk és meddig jutottunk. Különösen hasznos ez most, az ellenforradalom után csaknem három évvel, amikor elmondhat­juk, hogy felszámoltuk teljes egészében azt a zűrzavart, amit az ellenforradalmi eszmék okoztak. Pedagógusaink zöme — így is mondhat­nánk egy-két kivételtől eltekintve, pedagó­gusaink egésze — megtalálta helyét a tár­sadalomban. Megszűnt a bizonytalankodás, várakozási álláspont és a pedagógus-társa­dalom megyénkben egységes cselekvő ré­szese a kulturális építőmunkának. Kialakult és megerősödött a kapcsolat a nép többi ré­tegével, különösen a munkásosztállyal és a parasztsággal. A társadalmi élet, a társa­dalmi munka ma már nem idegen neve­lőink számára, hanem a felismerésből fa­kadó önkéntes cselekedet. Az egészséges folyamatot tükröző tény azt bizonyítja, hogy pedagógusaink megtalálták az őket megillető helyet a szocializmus építésében. Az a tény, hogy a társadalmi és tömegszervezeteink mindegyikében ott találhatók a pedagógusok, bizonyítja, hogy részt kívánnak vállalni tudósukkal és felkészültségükkel a nép fel- emelkedéséért folyó harcból. Ma már egyre nagyobb számban találhatunk pedagógusokat társadalmunk vezető erejében, a pártban, valamint, a párthoz tartozó Kommunista Ifjú­sági Szövetségben. Ez a fejlődés, ami az utóbbi két évben végbement, része annak a hatalmas fejlődésnek, amelyet az ellenfor­radalom óta elértünk és amelynek eredmé­nyeként szocializmust építő népünk egysége soha nem látott erőt jelent. Külön kiemelést érdemel, hogy igen sok pedagógusunk a napi fáradságos tanítási munka után tekintélyes részt vállal a tár­sadalmi fejlődést elősegítő tevékenységből. Az 1958. őszi választási munkából, majd később a termelőszövetkezeti agitációs és szervező munkából igen sok pedagógusunk részt vállalt. Egyre több azoknak a száma is, akik aktívan kapcsolódnak bele az isme­retterjesztés munkájába, a felnőtt emberek részére szervezett népfőiskolái oktatásba. Szinte minden faluban ott találjuk a mű­velődés valamelyik ágában a pedagógust. Mint kórusvezetőt, vagy rendezőt, könyv­tárost, vagy kultúrház igazgatót- Ha e téren még vannak is elsősorban tartalmi hibák, ezek mégis azt mutatják, hogy a pedagó­gusok igazán a nép tanítóivá akarnak válni. Pedagógusaink felismerték és megértették pártunk kulturális irányelveinek jelentősé­gét. Az elmúlt oktatási év fényesen igazolta, ha megyénk több mint másfélezer pedagó­gusa együttesen és egy cél érdekében kezd cselekedni, akkor az eredmények nem ma­radnak el. Az iskolai munka mellett a kul­túra terjesztéséből való részt vállalás, az egyszerű dolgozók előtt növelte a pedagó­gusok erkölcsi és politikai tekintélyét. Az a pedagógus, aki aktív részt vállalt a poli­tikai, gazdasági, vagy kulturális feladatok megvalósításából, ma megbecsült tagja a falu, vagy a város vezető rétegének. Ma már, ahol a pedagógus így dolgozik, híre- hamva sincs a két évvel ezelőtt még meg­levő pedagógus ellenességnek. Ma már a pedagógus megbecsült dolgozó, akinek a kezébe nyugodtan adhatja fia, vagy lánya nevelését a munkás, a paraszt, az értelmiségi. Azt hiszem ez a legnagyobb megbecsülés, ami pedagógust érhet a mi tár­sadalmunkban. Az elmúlt év azt is bizonyítja, hogy peda­gógusaink képesek megbirkózni olyan felada­tokkal is, mint a tanulmányi színvonal eme­lése. A tantestületek összeforrottsága, a pedagógusok egymás iránti segítés-akarása egyre inkább velejárója minden tantestület­nek. Ennek kisugárzó hatása érződik abban, hogy a gyengén tanuló gyermekek száma csökken az iskolákban, miközben a követel­mények egyre inkább növekednek. Lehet tovább sorolni azokat a pozitív té­nyeket, amelyek számot adnak a pedagógus társadalom életéről, tevékenységének jelentő­ségéről. Ezek a tények mind azt bizonyítják, hogy a szocializmust építő munkánk során számíthatunk óvónőkre, tanítóikra, tanárokra. Ma, amikor frontális harcba megyünk a műveltség emeléséért, egyben azt is jelenti, hogy ezt a munkát egyre mélyebben kell át­hassa a forradalmi proletár-politika. Továbbá ez azt is jelenti, hogy magasabbra kell emelni a kultúra munkásainak politikai műveltségét. El kell sajátítaniok a forra­dalmi elméletet, a marxizmus-leninizmust. Az első lépéseket pedagógusaink az oktatási évben megtették. Az összpedagógusoknak körülbelül 50 százaléka részt vett ebben az évben az ideológiai továbbképzésben. A jö­vőben e számot még növelni szükséges, de elsősorban emelni kell a politikai képzés színvonalát. Ezen túlmenően harcot kell in­dítani, hogy pedagógusaink ne csak elsajá­títsák a forradalmi elméletet, hanem szün­telenül alkalmazzák is oktatói és nevelői tevékenységük során. Egyedül ez lehet biz­tosítéka a materialista szellemben való ne­velésnek. Ezen a területen még csak a kez­deti lépéseket sikerült megtenni, a munka neheze még hátra van. A műveltség szélesítéséért és magasabb szintre való emeléséért folyó harc azt is je­lenti, hogy az iskolán belül is érvényt kell szerezni ennek a határozatnak. Ez pedig a pedagógusok dolga. Ennek ma még vannak objektív korlátái. Mint például a tantermek kevés száma, az egy pedagógusra eső gyer­mekek esetleg magas aránya. Ezek leküzdése állami feladat. Vannak azonban szubjektív tényezők is, amelyek e téren gátló ténye­zőkként jönnek számításba. Sokszor kerül még szóba a hivatásszeretet hiánya, amely végeredményben egy bizonyos fokon elvezet a munka hanyagolásáig. A hivatását nem sze­rető pedagógus éppen az egyik legfontosab­bat, a szívet kapcsolja ki munkájából. Az új ember neveléséért folyó harcot pedig szív nélkül nem lehet megvívni. E téren az idősebb pedagógusokra hárul az a feladat, hogy az emberalakítás művészetét megsze­rettessék azokkal, akik ezt a munkát ma még egyszerű kereseti lehetőségnek tekin­tik. Külön kell feltárni a nevelő munkának azt a hiányosságát, amely ma lépten-nyo- mon még mindig érződik fiataljainknál a szocialista együttélés szabályainak be nem tartásával, vagy a fizikai munka lebecsülé­sével. Amikor általában a nevelés gyenge­ségéről esik szó, ezt a két elvet külön alá kell húzni. Az iskolából kikerülő fiata­lok jelentős része még mindig lealacsonyító, az emberre nézve alsóbbrendű feladatnak tekinti a kétkezi fizikai munkát. Ebben nagy része van a szülőknek is, de az iskola nevelő munkájának hiányát is tükrözi. A másik hiba, hogy a gyermekek az iskolában nem tanulják meg, hogy vannak a mi tár­sadalmunknak íratlan szabályai, törvényed, amit be kell tartani. A közösségi érzés, az egymás iránti tisztelet, az önzetlenség, a becsületesség és bátorság azok a jellemvo­nások, amelyek nem szilárdulnak meg eléggé az iskola hallgatóiban. Ezen sürgősen vál­toztatni kell. Ezek és még sok más feladat áll pedagó­gusaink előtt. A követelmények nagyok, de a kor, amelyben éíünk, ezt követeli meg. Ezért kell szüntelenül fáradozni minden pe­dagógusnak, hogy növelje szellemi tudását, hogy fejlessze pedagógiai módszerét. A nép és a kormány bízik a pedagógusokban, hiszi, hogy a növekvő feladatokkal megbirkózva egyre magasabbra tudják emelni a tudás, zászlaját. Ezért van az, hogy a pedagógus nap alkalmával a bizalom és megbecsülés jeleként kitüntetik és jutalmazzák azokat, akik a nép művelése terén a legjobb ered­ményeket érték el. Köszöntjük a pedagógu­sokat, mint a jövő generációjának nevelőit. Kösssőntpik magyar földön a béke nagy védelmezőjét Hruscsov elvtárs látogatása hazánkban Igazán nagy öröm arról értesíteni me­gyénk dolgozóit, hogy a szovjet nép vezető­je, a világbéke következetes harcosa, a ma­gyar nép jó barátja, Hruscsov elvtárs és számunkra kedves kísérete magyar földön tartózkodik. A világ békéjének ügye Hrus­csov eivtársnak minden percét elfoglalja, mégis szakított nagy munkájából annyi időt, hogy az albániai útjáról hazafelé megláto­gassa a magyar népet. Egy esztendeje annak, amikor utoljára magyar földön járt. Sok-sok jótanáccsal lát­ta el akkor a magyar népet. Mi ígéretet tettünk, megfogadjuk az okos tanácsokat. Megfogadtuk, betartottuk, s mi látjuk hasz­nát. Mi magyar emberek nagyon szeretjük az igaz barátot. Ez a szeretet kisérje most Hruscsov elvtársat földünkön. Járjon, kel­jen úgy közöttünk, mint testvérek között. Győződjön meg, a magyar nép érdemes az igaz barátságra. Köszöntjük Hruscsov elvtársat és kíséretét hazánkban. Vigyék el földjük népeinek, a magyar nép meleg, szeretetteljes üdvözletét. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának fogadása A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtökön este az országházban fogadást adott Coj Jen Gen-nek, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság legfelső népi gyűlése elnökének tiszteletére. A fogadáson résztvett Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Ró­nai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Komócsin Zoltán, a politikai bizottság póttagja. .Résztvett a fogadáson N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, valamint R. J. Malinovszkij,. a Szovjetunió marsallja, honvédelmi minisz­ter. Ott voltak a fogadáson Coj Jen Gén elnök kíséretének tagjai: Hen Men Hi, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Kan Rjan Uk, a Legfelső Népi Gyűlés elnök­ségének titkára, Li Den Gen külügyminiszterhelyettes. Résztvett a fogadáson Begir Balluku, az Albán Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, az Albán Népköztársa­ság Minisztertanácsának első elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Hysni Kapó, az Al­bán Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt a fogadáson Tu- poljev akadémikus. Ott voltak a finn kulturális küldöttség tagjai. Megjelent a fogadáson a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a forradalmi munkás-paraszt kormány szá­mos tagja, a politikai, a gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A fogadáson pohárköszön­tőt mondott Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Újító ankétet tart a megyei pártbizottság A megyei párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta megyénk újító­mozgalmának helyzetét. Az előzetes vizsgálat és az ülé­sen hozott határozat alapján a pártbizottság június 10-re, szerdára újítói ankétot hív össze. Az ankéton részt vesz­nek a gyárak, bányák párt- titkárai, főmérnökei és több­szörös újítói. A tanácskozás célja, hogy még jobban tömegmozgalom­má váljék az újító mozgalom. Vasárnap gazdag ifjúsági seregszemle Salgótarjánban Ifjúsági seregszemle lesz va­sárnap Salgótarjánban. A ko­ra reggeli órákban zenés éb­resztővel köszöntik a fiatalok a város dolgozóit, majd nyolc órától fél kilencig gyülekez­nek a Tanácsköztársaság téren és innen a Zója-ligetbe vo­nulnak, ahol ünnepi nagygyű­lést tartanak. A nagygyűlésen Matuz József elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának osztályvezetője, a megyei KISZ-bizottság tagja tart ünnepi beszédet. A nagy­gyűlés után az ifjúság átveszi a városi pártbizottság által adományozott zászlót. A nagygyűlés után megnyit­ják az acélárugyári KISZ-he­lyiségben a kézimunka kiállí­tást, s ugyanitt rendezik meg a munkás- és diáklányok ta­lálkozóját. Délután 2 órakor a sport­stadionban kezdődik a „Béke és Barátság” nagy sportünne­pélye, amelyről ismertetést lapunk 8. oldalán közlünk. Este 7 órakor kezdődik a Lovász József Kulturális Se­regszemle városi bemutatója a stadionban felépített szabad­téri színpadon. Ezt követően éjfélig tánc. A városi KISZ- bizottság közli, hogy rossz idő esetén az ünnepséget a városi művelődési házban bo­nyolítja le. Helyiipari vezetők tanácskozása Megyénk helyiipari vállala­tainak mozgalmi és gazdasági vezetői tegnap, június 5-én értekezletet tartottak a me­gyei tanácson. Az értekezlet előadója Turcsányi István el­nökhelyettes szólott a helyi­ipari vállalatok szerepéről, 1858 és 1959 első negyedévi termelési tervének teljesíté­séről, valamint a további fel­adatokról. Különös súllyal esett szó a tanácskozáson a mozgalmi munka megjavítá­sáról, a műszaki fejlesztésről, az újításokról. ­A társadalmi tulajdon vé­delmének időszerű kérdései­ről is értekeztek. A tanácskozásra lapunk leg­közelebbi számában visszaté­rünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom