Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-06 / 45. szám

2 NO G R AD! NEP O J S A G 1959. június 6, Egy újítás viszontagságai A példa, amelyről e cikk keretében szó lesz, alkalmas arra, hogy számos tanulság le­vonása után hatékony intéz­kedések történjenek az újító­mozgalom fellendítése érde­kében. Alkalmas azért is, mert a javaslat benyújtása óta eltelt idő bővelkedett for­dulatokban ; vélemények és ellenvélemények csaptak ösz- sze, és sajnos, elég sok baj volt a bürokráciával is. JÖ, HASZNOS, DE... A szénmedence vezetői és bányászai körében ismeretes, hogy egy jó esztendővel ez­előtt Máthé Lajos mizserfai bányalakatos első hallásra és látásra is hasznos gondolattal állt elő. Azt javasolta, hogy a bányabeli fúrógépek nem­csak a szén, a kőzet lerob­bantásához nyújthatnak segít­séget, de motorjaik alkalma­sak egy kis kézi szivattyú meg­hajtására is. Javaslatát saját maga kivitelezte, és bemu­tatta az új gépet. Ez a kis szivattyú, vagy ahogy több helyen nevezik, „fúrószivaty- tyú” elsősorban lejtős, eresz­kés munkahelyeken hasznos. Ott, ahol időszakonként kevés víz gyűlik össze, vödrökkel csillékbe rakni fárasztó volna, de közép-, vagy nagyteljesít­ményű szivattyút felszerelni, kiépíteni költséges lenne. Az új szerkezet teljesítő képes­sége 50 liter percenként és a vizet mintegy 12 méter ma­gasra képes felemelni. Az újítás nem kevés bo­nyodalommal indult egy év­vel ezelőtt is. A műszakiak véleménye nem volt egysé­ges, bár az újító több elisme­rő levelet kapott — a bányá­szok viszont elismeréssel nyi­latkoztak a Máthé-féle szi­vattyúról. Az elmúlt egy év során több mint tíz darab ilyen szivattyút működtettek a szénmedencében. Felkeres­tük a mizserfai és a kazári bányaüzemek vezetőit, mint- hógv ezeknél a bányáknál született meg az újítás gon­dolata, itt alkalmazták először és a működő gének narv többsége ma is e két bánya­üzemnél van. Valamennyi he­lyen egybehangzó volt a vé­lemény; Máthé elvtárs újítása jó ötlet, bár a gép még to­vábbi tökéletesítésre szorul. Szeretik a bányászok, egy év után is ragaszkodnak hozzá, mert sokat könnyít munká­jukon. Általában tehát a vé­lemények nem elutasítóak, sőt az esetek többségében kedve­ző, de... ÉS AMI A „DE” MÖGÖTT VAN Igen mégis a bányaüzemek­nél és a trösztnél is, az ille­tékes műszaki vezetők úgy vélekednek az újításról, a be­vezetése óta eltelt egy esz­tendőről, hogy már ideje len­ne ezt az ügyet végképp le­zárni. Az egy év alatt sok­felé és sokan foglalkoztak Máthé elvtárs szivattyújával. Sajnos azonban, az a kíván­ság, hogy az ügy záródjon le, olyan értelmű, hogy felejt­sük már el az egészet. Pedig egészen másra lenne szükség. Igaz az, hogy a bevezetéstől eltelt idő alatt nem érv mű­szaki probléma merült fel. Kazáron több motor meg­égett, a szivattyú üzemelte­tése alkalmából. Mizserfán előfordult, hogy túlterhelték a gépet, vagy éppenséggel fel­ügyelet nélkül járatták hu­zamosabb ideig. Ennek oka, hogy nem történt megfelelő útbaigazítás használatát ille­tően. Nem kisseb gond volt az sem, hogy miután a javas­latot még a múlt évben a tröszt illetékesei elutasították — mert elutasították! — miért éppen a tröszt alárendelt bá­nyaüzemek vezetői vállaljanak felelősséget bevezetéséért? Aztán nagy vita támadt akörül, hogy kinek a dol­ga az újítás szénmedencei el­terjesztésével járó adminiszt­rációs munka. A sok, kisebb- nagyobb vitából, sokszor ér­tet'enségből és gyakorta meg- nemértésből a végén aztán olyan személyi ellentétek ala­kultak ki a tröszt és az érdekelt bányaüzemek egyes vezetői, valamint az újító kö­zött, amelyek nemkívánato­sán elmérgesítették a helyze­tet. Az elég szép számú szub­jektív tényező mellé még fel­sorakozott. hogy anyagi kér­désekben is véleménykülönb­ség alakult ki. Mindezek együttvéve ered­ményezték, hogy a Máthé-féle szivattyú ügye megrekedt, nem fejlesztették tovább sem a gépet, sem elterjesztése ér­dekében nem történt semmi. FELELŐSSÉG ÉS TANULSÁGOK Kétségtelen, hogy a Szén- bányászati Tröszt újítómozgal­ma az elmúlt egv-másfél év során sokat fejlődött. Ez azon­ban egyáltalán nem 'jelenti azt, hogy minden rendben van. Többi között a Máthé- féle szivattyú esete is bizo­nyítja, hogy a mozgalom fej­lesztése állandó, napirendi fel­adat. Szükség lenne arra, hogy az egész medencét érintő újí­tási javaslatok bevezetése, működtetése és elbírálása központilag történjen. Csak így képzelhető el reális gaz­daságossági számítások elvég­zése, csak így lehet meg­nyugtatóan lemérni egy-egy ilyen jellegű újítás értékét. Nem kisebb jelentőséggel bírnak, ha a szénmedence újítói hatékony, gyors segít­séget kapnának a műszaki ve­zetőktől. A Máthé-féle szi­vattyú esetében sajnos az a helyzet, hogy mindenki igyek­szik szabadulni tőle. Pedig az ilyen és hasonló újítások kimunkálása, finomítása ér­dekében szükséges lenne egy központi kísérleti műhely lét­rehozása. Erre vonatkozólag a helybeli pártszervek már tet­tek javaslatot a tröszt ille­tékes vezetőinek. Sajnos elő­rehaladás évek óta ebben a kérdésben nincsen. Szorosan ehhez kapcsolódik egy újító klub létrehozása, a hazai és külföldi szakirodalom foko­zottabb terjesztése. Szóba ke­rülhetne olyan részleg meg­szervezése, amely közvetlen segítséget nyújtana az újí­tóknak, gondolataik finomítá­sához, a rajzok elkészítéséhez, a szerkesztéshez. A történeti hűséghez hozzá­tartozik, hogy mind az újítást elbíráló felelős vezetők, mind Máthé elvtárs, az újító, na­gyobb realitással, a körül­mények és lehetőségek alapo­sabb számbavételével ítéljék meg a szivattyú értékét. Ál­talában az elbírálásnál, s fő­leg az anyagi juttatás oda­ítélésénél nagyobb körültekin­tésre és tárgyilagosságra van szükség, más esetekben is! * A Máthé-féle munkahelyi kisszivattyú megszerkesztésé­nek bevezetésének egyéves működésének és elbírálásának esete azt példázza, hogy az újítómozgalom nem vált még a tröszt minden műszaki ve­zetője munkájának szerves ré­szévé, hogy a munkások öt­leteinek, javaslatainak meg­becsülése sok kívánnivalót hagy maga után. Reméljük, hogy e kérdésben az illetéke­sek — elsősorban pedig a tröszt műszaki vezetői és újí­tási irodája — levonják a megfeleő tanulságokat és meg­erősödik a szénmedencében a mozgalom szervezése, irányí­tása, s jobban szolgálja majd a műszaki fejlesztést.-tag— A Salgótarjáni Járási Párt- bizottság június 5-re, péntek­re összehívta az üzemi párt­titkárokat és közösen megvi­tatták a munkásosztály poli­tikai, gazdasági és kulturális helyzetéről szóló központi bizottsági határozat végrehaj­tásának eddigi tapasztalatait. Vitavezető: Szoó Béla elvtárs, a járási pártbizottság titkára volt. Ugyanezen a napon a terü­leti párttitkárok és az iskola- igazgatók bevonásával az is­kolai nevelés problémáiról rendeztek vitát a párt műve­lődéspolitikájának irányelvei­ről szóló központi bizottsági határozat alapján. A vitát Szabó István elvtárs a járás ágit. prop. osztályának veze­tője irányította. A bányai fuvarozási üzem alapszervezeténél a multévi politikai oktatás utolsó fog­lalkozása alkalmával döntöt­tek arról, hogy a jövő okta­tási évben ki milyen oktatá­si formában vesz részt. De az egész járás területén arra tö­rekszenek^ hogy a pártokta­tási év befejezésével azonnal kezdetét vegye és folyamatos­sá váljon a jövő oktatási év propagandistáinak és hallga­tóinak kiválogatása. Salgótarján városban 1959 május hónapban összesen 38 párttagot és 15 tagjelöltet vettek fel. Az új párttagok közül 28, a tagjelöltek közül 14 munkás. 'I' Az 1959-60-as oktatási év jó előkészítése érdekében me­gyei szinten kéthetes propa­gandista .továbbképző tanfo­lyamot szerveznek. A Salgó­tarjáni Városi Pártbizottság 80 propagandistát küld erre a kéthetes továbbképző tan­folyamra. A Salgótarjáni Járási Párt- bizottság a legutóbbi végre­hajtó bizottsági ülésen meg­vitatta az elmúlt évi politi­kai oktatás eredményeit és hibáit. A végrehajtó bizott­ság határozatot hozott, mely szerint a jövő oktatási évben emelni kell a tanfolyamok tartalmi színvonalát. Ennek érdekében a politikai okta­tásban eddig jól szereplő ta­nulókkal felfrissítik a járás propagandista gárdáját. Ha­tározatot hoztak, hogy a gaz­dasági és államigazgtási te­rületen dolgozó kommunisták politikai fejlődését az eddi­Helytállnak-e... ? Egy új exporttermék története ii. Nem egyszerű dolog a helytállás. Ez esetben e szócs­ka mögött nagy erőfeszítés, felelősség, és nagy-nagy köte­lességérzet van. Csodálatos, hogy ilyen ha­talmas, nagy üzem emberei­vel, óriási gépszörnyetegeivel, milyen összharmóniát tud te­remteni. Köztük az idegen ember kicsinek érzi magát. Egy héttel ezelőtt azt írtuk: a GSZ A-ban idegesek az emberek. Nyugtalan a tekin­tetük, kerülik a beszélgetést, kapkodó a mozdulatuk is. Egyedül Vincze elvtárs, a „főnök” — így nevezik — nyugodt. De azért csak egy kicsit kell mélyebbre nézni, megállapítható: magára eről­tetett a nyugalma. Helyes is ez egy főnöknél. Neki nem szabad idegesnek lenni. Mindezt az okozta, hogy az egyik délamerikai piacra 24 ezer darab TVMBA fejszét kell szállítani és ebből június 10-ig 7 400-nak el kell — de a szó szoros értelmében — el kell készülnie. Ellenkező esetben elveszítik a piacot. AMIRŐL A MŰSZAKNAPLÓ BESZÉL Az igazság az, hogy ennek a rendelésnek a jelentőségét mindjárt az elején nem min­denki és nem egyértelműen értette meg. Ezt bizony szá­mításon kívül hagyták a ve­zetők is. No, de nézzük mi történik június 4-én, hat nappal a határidő előtt az Acélárugyár Gazdasági Szer­számgyár A. üzemében? A kora reggeli órákban a sajtológép egyenletesen dob­ban, Ispán Sándor irányítja. Minden ütése szinte megráz­za a hatalmas építményt. Csak parányi a nagy gép mellett, de határozott minden mozdulata. Még mosolyog is. Sőt néhány szót is vált. S tűzre kap egy cigaretta. Pa- panitz Sándor, a fiatal tech­nikus, aki ennek az egész munkaműveletnek az istápo­lója, már csak a fél kezét tartja ezen a munkán. A má­sik kezével már új munkák felé nyúl. Földi elvtárs, a műhelytitkár, magabiztosan néz ránk és titokzatosan mo­solyog. Halász elvtárs, az üzemág vezetője is öntudato­san beszél. Minden szava nagy ismeretről tanúskodik. De mi történt? Ezt kell megtudni. Hogy valamit meg­tudjon az ember, csak a szó kevés. A tények meggyőző erejére van szükség. Elénk teszik a műszak naplót. Mű- szakr ól-műszakra pontosan vezetik. Másodika, hétfő. El­ső műszak: a munkát kisebb zökkenők zavarták, a terme­lés 248 darab TUMBA fejsze. Második műszak: a termelés 140 darab, öt óra kiesés szer­számhiba miatt. A termelés csak három órán át folyt. Harmadik műszak: a terme­lés 260 darab. Két óra kiesés szerszámcsere miatt. Harmadikán. Első műszak: a termelés 340 darab. Kiesés két óra. Második műszak: kiesés nincs, a termelés 400 darab. Harmadik műszak: a gyártott árú méretváltozása kettesről kettő és felesre, hat óra kísérleti munkát vett igénybe. Termelés 178 darab és így tovább. Végeredményben 5 670 da­rab áru elkészült. Az időszá­mítás június 4. Az áru elké­szítésének határideje: június 10. Darabmennyisége 7 400. A TÉT: A JÓ HÍRNÉV Amikor felnézünk a napló­ból, a körülöttünk álló elv- társak mosolyognak. — Ennél az árunál már biztosan helyt állunk. Nem volt egyszerű, de a gyors át­állásnak, hiába ára van. Ezt meg kell tanulni. Valóban, ezt meg kell ta­nulni. Ez létkérdés. Ezesetben a fiatal technikusok vizsgáz­tak és ha leszámítjuk botla- dozásukat, jól vizsgáztak. A „főnökség” elképzelése a technikusokat illetően, hogy szárnyukra bocsájtja őket, helyes volt. Igaz, az első na­pokban egy kicsit befelé for­dultak. Elmulasztották az el­ső lépésnél bevonni munká­jukba a szakmunkásokat. Nem kérték azonnal vélemé­nyüket. Ennek hiányát ké­sőbb felismerték, s minden lépést alaposan megbeszéltek. Sok új javaslatot kaptak Is­pán Sándortól, Bácskái Ist­vántól, és a többiektől, akik kiváló sajtolok. Azoktól lé­nyegében, akiktől elindul a munkafolyamat. Ha ezt meg­teszik, mindjárt a kezdetben, akkor sok éjszakát megtaka­ríthattak volna. A műszaki vezetés később a sajtológárdát megerősítette egy kiváló szakmunkással, Angyal János személyében. Ezekkel az intézkedésekkel egy időben a műhelytitkár, a rájuk háruló feladat gaz­dasági jelentőségét ismertet­te. Többek között elmondta a szóbanforgó árut készítő emberek fizetése — ha sikere­sen dolgoznak — műszakon­ként — 75-80 forintra emel­kedik. Ezzel a munka értéke a dolgozók szemében meg­nőtt. Közvetlenül felismerték a fontos, minőségileg kifogás­talan exportáru termelésének jelentőségét. A GSZ A-ban pillanatnyi­lag jól összefogták az erőket, nagyszerű ütemben folyik a munka.' Először nagy volt az izgalom, de ez érthető, hiszen a tét nagy: a magyar munkás és termékének hírneve mesz- sze távoli földeken. Tanulságos volt az új gyárt­mány bevezetése. A tanulsá­gokról majd 10-e után szó­lunk. Balogh Gyula Bobál Gyula Á pártélet hírei gieknél szigorúbban követelik meg. * A Szécsényi Járási Pártbi­zottság a június 15-i végre­hajtó bizottsági ülésén tár­gyalja meg a járási pártbi­zottság mezőgazdasági osz­tály vezetőjének jelentése alap­ján a jelenlegi növényápolási munkák helyzetét. Ezen az ülésen mérik fel, hogyan biz­tosították a munkaerőt, a nyá­ri aratási és cséplési idényre. * A szécsényi járás pártalap- szervezetei a májusi taggyű­lések alkalmával az elmúlt év oktatási eredményeit és hibáit tárgyalták meg a párt művelődéspolitikai irányelvei­ről szóló határozat végrehaj­tásával egyetemben. A szé­csényi járás területén jó ütemben halad az 1959-60-as pártoktatási év propagandis­táinak kiválogatása. A jövő oktatási év propagandistáinak 80 százaléka jelenleg már biztosítva van. * A Szénbányászati Tröszt zagyvái vállalatánál a párt- szervezetek vezetőségi tagjai részére, a pártmunka megja­vítása érdekében több elő­adásból álló előadássoroza­tot szerveztek. Az első elő­adás a termelés pártellenőr­zéséről szólt. Most a munka termelékenység emelésének módszereiről tartanak elő­adást, majd utána az önkölt­ségcsökkentés módszereit és népgazdasági jelentőségét ta­nulmányozzák. Az előadások megtartására a pártmunká­ban jártas, magas képzettsé­gű elvtársakat kérnek fel * A Balassagyarmati Járási Pártbizottság június 2-án vég­rehajtó bizottsági ülésen meg­vitatta a nógrádkövesdi kőbá­nya munkáját és tervteljesíté­sét a Központi Bizottság már­cius 6-i határozatának tükré­ben. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a kőbá­nya dolgozói és vezetői ko­moly beruházási munkák mel­lett eleget tettek a rájuk há­ruló tervfeladatoknak. A legközelebbi végrehajtó bizottsági ülésen az érsekvad­kerti gépállomás nyári, aratási, cséplési munkára való felké­szülését és megbeszélik a tár­sadalmi tulajdon védelmének helyzetét a járásban. * 12 millió forintos költséggel új központi műhely és iroda épül a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat részére. Az új létesítményt jövőre adják át rendeltetésének. Megbeszélést tartanak. a járások termelőszövetkezeteinek asszonyai A járási nőtanácsok min­den járásban tanácskozásra hívják össze a termelőszövet­kezetekben dolgozó asszonyo­kat, hogy megbeszéljék mi­lyen segítséget nyújthatna a nőmozgalom gondjaik, prob­lémáik megoldásához. Legelő­ször a salgótarjáni járásban, szerdán tartották meg a tsz asszonyok tanácskozását. Vág völgyi Anna elvtársnő, a Megyei Nőtanács vezetője nagyon reálisan mérte fel milyen szerepe van jelenleg a nőknek a tsz-ekben, hol milyen hibák fordulnak elő, a nőmozgalom hogyan segít­het ezek megoldásában. A tanácskozás résztvevői sok tisztázatlan kérdésre kap­tak feleletet, bár nem egy olyan problémát vetettek fel, amelyet helyileg a község és a tsz vezetői egy kis törő­déssel már régen megold­hattak volna. Ilyen többek között a óvoda nyitvatartás kérdése. Több község asszonyai felvetették, hogy az óvodáskorú gyerme­kek édesanyja nem tud -kint maradni, a határban dolgozni négy óra után, bármilyen sürgős is a munka, mert az óvodából négy órakor elkül­dik a gyerekeket. Másik ilyen probléma, amit helyileg kellene megoldani a húsboltok nyitvatartási ideje. Sok ilyen kérdés merült fel ezen a tanácskozáson, amely­re a járási tanács mezőgaz­dasági osztályvezetője, mind­járt meg is adta a feleletet. Több kérdéssel kapcsolat­ban pedig a Megyei Nő­tanács tárgyal majd az il­letékes szervekkel. A tanácskozás résztvevői azzal az elhatározással men­tek haza községükbe, hogy a jövőben még lelkesebben dol­goznak, hogy tsz-ük jó példá­val szolgáljon a még kívül­állók számára. Látják, hogy a nehézségek leküzdésében a párt, a tanács a nőmozgalom mellettük áll és segít. A kisipari kiállítás díjnyertesei A Salgótarjánban megren­dezett szövetkezeti kisipari és magán kisipari kiállítás bírá­ló bizottsága odaítélte a dí­jakat. Az első helyezést a Nagyoroszi Vegyes KTSZ in­tarziás, francia hálógarnitúrá­ja nyerte. A két második dí­jat Bodó Lajos kisterenyei ötvösművész és órás, valamint a Salgótarjáni Cipész KTSZ vitte el. Harmadik díjat négy kiállítónak ítélték oda: a Sal­gótarjáni Lakáskarbantartó KTSZ konyhabútoráért, a Ba­lassagyarmati és a Salgótarjá­ni Ruházati KTSZ-ek férfi és női ruháiért, valamiht Cserm- niczky Géza dísztárgyaiért. A helyezettek az oklevél mellé pénz, illletve tárgyjutalmat is kapnak. A bíráló bizottság ezenkívül oklevéllel jutalmazott egyes munkadarabokat. Oklevelet kaptak Bulyovszky Mária, Bablena László, Garamszegi Gyula, női illetve férfi sza­bók egy-egy alkotásai, Bene Péter asztalos és a Nógrádme- gyeri Szegkovács KTSZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom