Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-27 / 51. szám

A NÓGRÁDINlPÜJSAG 1959. júmius 27. Ahol elsőrendű pártügy a szakmai továbbképzés A termelés pártellenőrzése hatásos megvalósításának egyik elengedhetetlen feltéte­le, hogy a kommunista veze­tők, a kommunisták mind behatóbban sajátítsák el a marxizmus—leninizmus mel­lett azokat a műszaki-gazda­sági ismereteket is, amelyek elsősorban munkaterületüket érintik. Ez a felismerés ve­zette a Zagyvapálfalvi Bá­nyagépgyár pártvezetőségét, amikor TERVET DOLGOZOTT RÍ a szakmai továbbképzés ér­dekében. Kölcsönös egyetér­tés alapján személyre szó­lóan eldöntötték, hogy a leg­fontosabb vezető beosztásban dolgozó káderek milyen isko­lán, tanfolyamon szereznek magasabb képzettséget. Min­denekelőtt a hét pártvezető­ségi ,tag feladatait tisztázták. Ennek alapján Józsa elvtárs, a párttitkár a következő év­ben elvégzi az általános is­kola nyolcadik osztályát. Ri­deg János diszpécser a bá­nyaipari technikumba iratko­zott, Ács Miklós pedig most végzi a gépipari technikum első osztályát. Egy-két idő­sebb elvtárstól eltekintve a pártvezetőség túlnyomó több­sége már ebbén az évben is szerzett magasabb képzettsé­get, illetve a jövő oktatási évben indulnak a nagy mun­kának. Ezenkívül a kommunista gazdasági, és műszaki veze­tők képzésére is nagy gon­dot fordítanak. Novák elv­társ, a gyár igazgatója jövő­re már elvégzi a gépipari technikumot. Trizna elvtárs, a főmérnök állami ösztöndíj­jal a műszaki egyetem hall­gatója lesz. A főkönyvelő öt­éves továbbképző tanfolya­mon vesz /'észt. És így le­hetne sorolni az egyes osztá­lyok kommunista vezetőit, vagy éppen a művezetőket. A hat kommunista művezető közül több szintén tanul. A fiatal technikusok közül két párttag és két KISZ-tag a műszaki egyetemre jelentke­zett. Mások a mérlegképes könyvelői tanfolyam hallga­tói. Vannak komijiunista ve­zetők, akik a közgazdasági technikumba járnak. A bányagépgyárban jelen­leg a mozgalmi, gazdasági, műszaki vezetők mintegy 70— 80 százaléka vesz részt szak­mai továbbképzésben, emeli általános műveltségük szín­vonalát. Különösen azóta bontakozott ki a pártszerve­zet ilyen irányú munkája, amióta megjelent a Központi Bizottság határozata a párt művelődési politikájáról és a munkásosztály helyzetéről. E két határozat TOVÁBB NÖVELTE A FELELŐSSÉGÉRZETET és még nagyobb energiát kölcsönzött nekik, hogy le­győzzék a nehézségeket, a munka és tanulás együttes feladatainak megoldásával járó gondokat. A pártvezetőségnek emel­lett volt gondja arra is, hogy a pártaktivisták közelebb ke­rüljenek a műszaki és gazda­sági kérdések ismeretéhez. A gyárban például egy 10 tagú agitációs csoport műkö­dik. Ezek részére általában havonta egy-egy gazdasági, műszaki vezető a gyár mun­kájával közvetlenül összefüg­gő kérdésekről tart előadást. Tartottak például az ön­költség alakulásáról, legkö­zelebb pedig a főkönyvelő az új termelői árrendszerről és a gyárra kifejtett hatásáról beszél az agitációs kollektí­vának. Igaz, hogy ezek a tá­jékoztató előadások rendsze­resebbek lehetnének, a bri­gád tagjai ezekből többet ad­hatnának vissza a dolgozók­nak. De nemcsak abban érnek el sikereket a bányagépgyári elvtársak, hogy jó volt a szervezés a továbbképzés ér­dekében. Ott is eredményes a munkájuk, hogy a tovább­tanulásra jelentkezett elvtár­sak túlnyomó többsége be­csülettel teljesíti a vállalt kötelezettséget. Ennek magya­rázata pedig A RENDSZERES ELLENŐRZÉS ÉS SEGÍTÉSNYŰJTÄS tényében rejlik. Azon túl, hogy a tanulás eredményét a félévi és évvégi bizonyítvá­nyon is lemérhetik, különbö­ző gyűléseken, tanácskozáso­kon és személyes beszélgetés során is rendszeresen szóba kerül a szakmai továbbkép­zés helyzete, egy-egy elvtárs előmenetele, vagy elmaradá­sának okai. A szakoktatási terv végrehajtása a bánya­gépgyár pártszervezetének olyan fontos mindennapos munkájává vált, mint a po­litikai és gazdasági tenniva­lók bármelyike. A tovább­képzésben résztvevő elvtár­sak előtt ismertetik, hogy munkakörének jó betöltésé­hez nemcsak rendelet írja elő a bizonyos szakmai kép­zettség megszerzését, de ez a legszemélyesebb érdeke is, hiszen megkönnyebbül egész politikai, gazdasági tevékeny­sége és anyagi vonatkozás­ban is előnyös. Az elért SIKEREK NEM NYUGTATTAK MEG a gyár pártszervezetét. Pél­dául már korábban szó esett arról, helyes lenne, ha a gaz­dasági és műszaki kérdések­ről rendszeresen előadást hallgathatna a pártvezetőség. Ez nagyban megkönnyítené, hogy eligazodjanak a problé­mákban, összefüggéseiben is jobban lássák a gyár életét. Ez az elgondolás eddig még nem valósult meg, de hatá­rozott célkitűzésük, hogy a legközelebbi oktatási évben megszervezik ezeket a tanfo­lyamokat. Azután van olyan probléma is, hogy néhány vezető és egyes műhelyek dolgozói kivonják magukat a továbbképzés alól. Ilyen prob­léma van Miskei József és Kalocsai Jenő elvtársakkal. A pártvezetőség célul tűzte ki, hogy ismételten beszélget velük, rámutatva a tovább­tanulás társadalmi és egyéni jelentőségére. Az esztergályos üzemben a forgácsolók rajz­olvasó tanfolyamra jelentkez­tek, de egy sem jár közülük tanulni. Bőven van pglda, amivel igazolhatják a maga­sabb képzettség előnyeit. Pél­dául ezen a rajzolvasó tan­folyamon segédmunkások is részt vettek, akik jövőre már hegesztő tanfolyamra iratkoz­hatnak be. Mind többen ké­pesek a gyárban felmérni azt is, hogy egy-egy munkada­rab elrontása, a pazarlás, a rossz munkaszervezés, konk­rétan forintokban is, milyen károkat okoz. De illúziókban sem ringatják magukat a bá­nyagépgyári elvtársak. Tisz­tában vannak azzal, hogy a többéves megfeszített mun­kát igénylő szakmai tovább­képzés hatása HOSSZABB TAVON JELENTKEZIK majd teljes egészében. Idő, türelem, rengeteg megértés, elvtársi segítség szükséges ahhoz, hogy akik tanulnak, sikerrel be is fejezzék az is­kolát. A bányagépgyárban jó úton indultak el, amikor felismer­ték a kommunista vezetők gazdasági, műszaki tovább­képzésének gazdasági jelentő­ségét. Eddigi eredményeik is igen dicséretesek. Tanulha­tunk tőlük következetességet, akarást, és elszántságot arra, hogy nehéz munkákon is ho­gyan küzdik át magukat azok, akik látják a célt, hogy a továbbtanulás az egész or­szágnak és nekik személy szerint is bőséges haszonnal jár. Ülésf- farfoH- az MSZBT megyei elnöksége A Magyar Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége a napokban tartotta elnökségi ülését Salgótarjánban. Az el­nökségi ülés keretében meg­tárgyalták az elkövetkező ne­gyedév feladatait, amelyeket munkatervbe foglaltak. A szovjet— magyar barátság el­mélyítésére ismertetik a Szov­jetunió hétéves tervét, ame­lyet kiállításokkal és ddku­mentációkkal is bemutatnak; élménybeszámolókat tartatnak azokkal, akik a Szovjetunió­ban jártak; azonkívül kultu­rális és egyéb megmozdulá­sokat, ismeretterjesztő előadá­sokat rendeznek. A munkaterv külön foglal­kozik a szovjet-ukrán napok megrendezésével, amelyre augusztusban kerül sor. Az elnökség tagjai a ne­gyedéves munkaterv egyes pontjai fölött hosszan vitáz­tak, és ennek alapján alakí­tották ki tervüket. Megkezdték az iskolák felújítását és tatarozását Befejeződött a tanítás, el­csendesedtek az osztályok. A nyikorgó padok is pihennek. Az osztályok fala magánviseli az év, no meg a „vidám“ diákság kézjegyeit. Sok iskola kívülről is gondozásra szorul. S az az évvégi csend nagyon rövid ideig tart. Rövidesen megjelennek a kőművesek, a festők, a tetőfe­dők és megkezdődik egy má­sik munka, amelyik, a szep­temberben újra induló tanítást szolgálja. S így van ez me- gyeszerte ilyenkor nyáron. A megye közép- és általá­nos iskoláinak és óvodáinak — mert az óvodákra is gon­dolni kell — tatarozására és felújítá­sára 2 300 000 forintot fordít államunk ebben az évben. Ennek az Összegnek a leg­nagyobb részét a nyári hó­napok alatt fektetik be. A járási művelődési cso­portoknál működő számadó igazgatók már korábban meg­kezdték a munkák lekötését a kivitelező vállalatokkal. Gon­dos munkájuk nyomán már megyeszerte megkezdődtek a tatarozási és felújítási mun­kák. A salgótarjáni járásban pél­dául Nagykeresztúron végzik a legnagyobb- beruházással a felújítási munkát. Ennek a községnek az iskolájá­nál ki kell javítani a fa­lakat, kicserélik a tető­szerkezetet, új padlót rak­nak le, s egyéb kisebb munkákat végeznek. Nemtiben, ahol mintegy 86 ezer forintot fordítanak az is­kola felújítására, szintén te­tőt javítanak, kicserélik a padlózatot stb. Hasonlóan ko­molyabb összeget 50—60 ezer forintot fordítanak ezekre a munkákra Somoskőújfalun és N agybátonyban. A balassagyarmati járásban is élénk munka folyik már. A járás részére kiutalt összeg itt osztottabb, mint a salgótar­jáni járásban. Néhány iskola tatarozási munkája már meg­kezdődött. Ersekvadkerten fás­kamrát és széntárolót is épí­tenek egyéb munkák mellett. Herencsényben végre be­fejezik a nevelői lakás építé­sét, s ezzel pontot tesznek egy régóta vajúdó gond után. Bér­ceién a tetőzetet és a lépcső­ket javítják majd. Dejtáron majdnem teljesen új iskolát építenek. Ehhez a munkához 40 ezer forintot használnak í fel állami támogatásként, a többit társadalmi mun­kában végzik el a község lakói. Több helyen végeznek óvo­dai felújítási munkákat is, bővítést és korszerűsítést. Mindezeket a munkákat gon­dos tervkészítés előzte meg, bár a kivitelező vállalatokkal előbb is meg lehetett volna kötni a szerződéseket. Ezen a területen van még néhány hiányosság. Szerkesztőségünk közbenjárása Megoldódik a pásztói járás fogorvosi ellátása Szerkesztőségünkhöz („P— p“) jelzéssel levél érkezett, melyben elpanaszolták, hogy a pásztói járás községeit és magát Pásztó községet is ut­cák szerint két csoportra osz­tották. Egyik részt a község egyik fogászati szakembere, a másik részt a község fogor­vosa kezelte. Előfordult, hogy ha valaki fájó fogát ki akarta huzatni és nem az az orvos rendelt, akihez lakhely sze­rint tartozott, egyszerűen el­utasították azzal, hogy majd holnap jelentkezzen annál az orvosnál, akihez területileg tartozik. Ez az állapot természetesen nagyon egészségtelen volt. Szerkesztőségünk közbejárá­sára a Megyei Tanács Egész­ségügyi Osztálya június. 23-án utasítást adott ki, hogy ezt e dolgozók egészségügyi ellátá­sára káros állapotot azonnal szüntessék meg. Az utasítás szerint a szak- rendelést végzők mind a dél­előtti, mind a délutáni órák­ban a fogbetegek számára rendelni kötelesek. Nem for­dulhatnak elő olyan meg nem engedett szabálytalan esetek, hogy valamelyik napszakban rendelés hiányában a betegek elutasításban részesüljenek. Az orvosi gyakorlat, ügyrend és hivatáserkölcsi szabályok értelmében magángyakorlat miatti területi megosztottság folytán az SZTK ellátására ’ ->sult beteg semminemű hátrányt _nem szenvedhet. Uj bánya — régi gondokkal Medencénk egyik legfiata­labb bányái közé tartozik a székvölgyi lejtakna. Az új bá­nya rövid idő alatt bekapcso­lódott a termelésbe, s ma, ha az adotságok biztosítva len­nének, sokat hallhatnánk az it­teni dolgozókról. Nincs hosz- szú szállítóút, kevés szállítóra van szükség, s ez kedvezően hat az összüzemi teljesítmény alakulására. Mégis a székvöl­gyiek teljesítménye nem tar­tozik a legjobbak közé, sehol nem jut kifejezésre előnyös helyzetük. Annak ellenére, hogy kis bánya, prootemái mégis olyan nagyok, hogy akár Szorospatakon is Ieiekeznék a termelést. Nem könnyű megmondani, hogy milyen anyagból van hi­ány. Hiszen a felsorolást lehet­ne folytatni a sínszögtől a karbidig, a lapa..„» a csákány­ig. Ha valamely anyag, szer­szám mégis nélkülözhetetlen —, amely naponként előfor­dul — akkor hosszú séta kö­vetkezik Margit-táróra. S amíg az anyag megérkezik, addig nem egyszer tétlenül várnak a dolgozók. Pedig mennyivel Összeforrva a falu népével S zirák, megyénk egyik nagy községe. Lakóinak száma meghaladja az ezer- nyolcszázat. Csaknem nyolc­van értelmiségi él ebben a köségben. Orvos, gyógysze­rész, pedagógus, óvónő, gaz­dasági, földművesszövetkezeti, és tanácsi tisztviselő, sőt egynéhány régi nyugdíjas is, ügyvéd, katonatiszt és ki tud­ná még felsorolni, hogy mi­lyen foglalkozásbeli. Érdemes betekinteni ezeknek az em­bereknek az életükbe: hogyan dolgoznak, hogyan élnek, ho­gyan illeszkednek be a közös­ségi életbe. Bartha Elek VB titkár: — Abban a szerencsés helyzet­ben vagyunk, hogy valameny- nyi értelmiségi dolgozónak megfelelő, minden igényt ki­elégítő lakást tudtunk bizto­sítani. Elvégzik munkájukat, s élik magánéletüket — de egymástól nem elszigetelten. Herboly Géza iskolaigaz­gató: — Csak a pedagógusok­ról nyilatkozom. Nagyon sok társadalmi munkát végeznek. Ügy osztottuk be a munkát, hogy mindenki azon a terü­leten dolgozzék, ahol a leg­nagyobb kedve van, — példá­ul a kultúráiét, a sport, vagy más területen. Dr. Harter József, az álla­mi gazdaság főkönyvelője: — Klubhelyiség kellene a falu­nak. Alakuló ülés ugyan már volt, de azóta senki nem tett ennek érdekében semmit. Bayer Mária, fiatal vezető óvónő: — Magunkra vagyunk hagyatva. Az a jó még, hogy tagjai vagyunk az énekkar­nak, a tánccsoportnak, s van hová járni esténként. Ezen­kívül sétával és olvasással töltjük napjainkat. Endrényi Ernő gyógyszerész: — Több kulturális lehetőséget kellene biztosítani. Többet járjon el hozzánk az Állami Faluszínház, de jobb könyv­tár lehetőséget is lehetne te­remteni. A filmek kiválasztá­sánál is sokat tehetnének. Dr. Balázs Károly főállat­orvos: — A napi munkánk elvégzése mellett csak a könyvnek élünk. De részt ve­szünk minden rendezvényen, megmozduláson, hiszen az emberek között van a he­lyünk. os tehát hat ember, csaknem teljesen egy­behangzó vélemények. Egyik sem beszél hivatali munkájá­ról, inkább nyilatkoznak gondjukról, bajukról, arról, hogy mit kellene tenni. Érzik ők maguk is, hogy megbe­csült emberek a faluban, hogy azt mondják az emberek: tu­dásukat szívesen adják a kö­zösségért. A község gondja, baja pedig az ő gondjuk, az ő bajuk is, ezért ténykednek a faluban. Ebben a munkában a peda­gógusok járnak elől. Ott van­nak mindenütt. Ha csak Her­boly Gézát, az iskola igazga­tóját nézzük, akkor is azt láthatjuk, hogy az iskolai munkáján kívül nagyon, na­gyon sokat tesz a közösségért. A művelődési otthon igazga­tója, tagja a tanácsnak, az oktatási állandó bizottság el­nöke, a pártszervezet vezető­ségi tagja, a Hazafias Nép­front titkára, a földművesszö­vetkezet felügyelő bizottságá­nak tagja, de sorolhatnánk még további funkcióit csak úgy, mint a Szentes házaspá­rét, akik színjátszó csoport­tal, vagy az énekkarral na­gyon sok dicsőséget, okleve­let szereztek a falunak. Okos, értelmes szóval magyarázza nepicsak a külpolitikai ese­ményeket, hanem a hazai történeteket Pintér András tanító is, mint a Magyar—, Szovjet Baráti Társaság el­nöke. De ott voltak akkor is, amikor a dolgozó parasztok­nak a nagyüzemi gazdálko­dás fölényét, a termelőszö- vetekezetek előnyét kellett ma­gyarázni. Ahhoz pedig, hogy ezeket a munkákat megala­pozott politikai tartalommal végezzék el, szükségességét érezték politikai továbbkép­zésüknek is. Pártoktatáson vettek részt, s könnyebb volt a munkájuk a mezőgazdaság szocialista átszervezésének magyarázásánál, vagy a nem­zetközi helyzet kommentálá­sánál nemcsak a pedagógu­soknak, hanem Sándor János postamesternek, vagy dr. Ba­lázs Károly főállatorvosnak is. Minden túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy a Szirákon élő értelmiségiek megértették a párt szavát, a falu arculatá­nak megváltoztatásáért, az újért a maguk területén so­kat tesznek. Hiszen azt ér­zik, hogy megbecsült tagjai ennek az országnak, hogy ügyes-bajos dolgaik intézésé­ben a nép, az állam áll mel­lettük. Ha csak azt nézzük: dr. Balázs Károly állami tá­mogatással gyönyörű új há­zat építtetett, hogy dr. Mé­száros Endre most vásárolt új motorkerékpárt, hogy Ká­dárkúti József fiatal pedagó­gus már két ízben volt kül­földi utazáson, — feltétlen megbecsülésük jelképei ezek, azokról a kormány és minisz­teri kitüntetésekről már nem is szólva, amelyeket ebben a faluban is kiosztottak értel­miségi dolgozóink között. " M indez'ek ellenére még „ HMi van tennivaló. Fel­tétlen jobb lenne a munka, ha a Szirákon élő értelmisé­giek többet tennének egymás munkájának segítése érdeké­ben, ha egy-egy tanácsi, vagy más beszámoló mellett egész­ségügyi előadás is elhangza- na. Mert az orvosnak nem­csak az a feladata, hogy g> ógyílson, a pedagógusnak, hogy tanítson, neveljen, ha­nem az is — és ezt éppen a saját érdekébe tegye —, hogy még közelebb kerüljön az emberekhez. Ezzel saját mun­káját könnyíti meg, egyéni életét teszi szebbé, tartalma­sabbá. Abban nagyon sok igazság van, hogy feltétlen javítani kell a falun élő értelmiség kulturális életén. Való igaz, hogy tarthatatlan az az álla­pot, ami Szirákon is uralko­könnyebb lenne raktárt létesí­teni, amire az üzemegységnél már többször tettek ígéretet. A munkafegyelemmel is baj van. A dolgozók Bárnából jár­nak autóval, míg az aknászok Salgótarján környékéről villa­mossal. Korábban történt ígé­ret, hogy a villamos elszállítja az aknászokat egészen munka­helyükre, de ez 2 hónap óta még egyszer sem történt meg. A dolgozók a bányánál van­nak már háromnegyed hétkor, de mire az aknász odaér gya­logosan, nem egyszer fél nyolc is elmúlik, A telepítés csak akkor kezdődik meg. s nem kell nagy számolgatás, mit jelent a napi fél órás késés. Az aknászok ezt a sétát mun­ka után is megteszik, és ha nem érik el Margittárón a vil­lamost, mehetnek gyalog Etes- re. Csak két problémát ragad­tunk ki a sok közül Ám fi­gyelmeztetőül ez is elég. Tö­rődjenek többet az üzemegy­ség vezetői a székvölgyi bá­nyával, hiszen eredményeiket ez nagyban befolyásolni tudná. dik, hogy egy rendes mozi­előadásra nem lehet elmen­ni, hogy a könyvtárból hiányzanak a magyar remek­írók alkotásai, hogy nincs megfelelő piac, ahol a havi­bérből élők beszerezhetnék legfontosabb szükségleteiket, vagy nincs egy olyan klub- helyiség, ahol sajátos problé­máik megbeszélésére összejö­hetnének. Ezek még olyan problémák, amelyek még csői bit ják az értelmiségi dol­gozóink életét, pedig megol­dásuk nem kerülne sokba. Csak nézzük a mozit. Régeb­ben hetenként négyszer tar­tottak előadást, most csak vasárnap. Ez azzal jár, hogy \ a kisgyermekes szülők közül csak az egyik nézheti a vetí­tést, a másiknak a gyermek­kel kell otthon tartózkodni. De feltétlen kulturáltabb kö­rülményeket is kell itt terem­teni. A mozi fala nedves, a székek rosszak. A másik. A könyvtárból hiányzanak Jó­kai, Gárdonyi, Mikszáth könyvei. Szeretik és élvezik a televíziós adást is ebben a községben, de sajnos, a föld­művesszövetkezeté az többet rossz, mint jó, magánlakás­ban pedig nem szívesen za­varnak. M indent egybevetve. A Szirákon élő értel­miség megtalálta azt az utat, amelyen járni kell, amelyen a napi rendes munka mellett sokat tesznek a közösségért is. Ebben a munkájukban pedig támogatni, segíteni kell őket, hogy együtt, a falu né­pével dolgozzanak az újért, a holnapért. Somogyvári Lás*l*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom