Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)
1959-06-20 / 49. szám
1959. június 20. nögradinépújság 3 A munkásosztály vezetése ott érvényesül, ahol a párt politikáját folytatják Kádár János elvtárs felszólalása a megyei pártbizottság ülésén Kádár János elvtárs bevezetőjében kijelentette, hogy örömmel vesz részt a megyei pártbizottságnak a munkás- osztály helyzetéről szóló központi Bizottsági határozat végrehajtását tárgyaló ülésén. Kádár elvtárs ezután a párt egységével foglalkozott. — Ahhoz, hogy a tömegek vezetőjüknek ismerjék el és kövessék a pártot, nemcsak az szükséges, hogy jó legyen a párt politikája, hanem az is, hogy a párt egységes legyen. Ha ezek a feltételek megvannak, akkor jók a párt tömegkapcsolatai, akkor összeforr a párt a tömegekkel. Az emberek azonban — mondotta — nemcsak a pártot és annak politikáját kísérik figyelemmel, de figyelik a kommunistákat is. A párt megbecsülése szempontjából tehát igen fontos az egyes kommunisták magatartása. A kommunisták különböző hibáit, például az iszákosságot vagy az erkölcstelenséget sokkal szigorúbban ítélik meg a tömegek, mintha ilyen hibákat nem kommunistáknál látnak. A tömegek, mondotta Kádár elvtárs, nagyon szigorúak a párttal szemben és az egyes kommunistákkal szemben is. Alapjában véve igazuk is van. Hiszen a párttagság nemcsak több megbecsüléssel, de több kötelezettséggel is jár. Örülni kell annak, hogy a tömegek többet kívánnak a kommunistáktól, mert ez azt jelenti, hogy elfogadják őket vezetőiknek és mint vezetőkre tekintenek rájuk. Állítom — mondotta —, hogy a párt ma ezeknek a fő követelményeknek általában megfelel. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeknek megoldása még hátra van. Éppen ezért helyes, ha sohasem kerül le a napirendről a munka javítása, hiszen az élet előremegy, a társadalom fejlődik, szüntelenül új és új kérdések követelik a megoldást, ehhez pedig mind több és mindig jobb munka kell. A munkásosztály felelős az egész nép sorsáért Beszélt Kádár elvtárs a munkásosztály vezető szerepéről. — Ebből a szempontból — bár a munkásokkal szemben nem állíthatók fel ugyanolyan követelmények, mint a párttagokkal szemben — rendkívül fontos a munkásosztály, a munkástömegek öntudatának emelése. A vezető szerep ugyanis magasabb követelményeket jelent. A vezető szerep többet követel a munkástól, mint például a paraszttól vagy az értelmiségitől. Szélesebb látókört, magasabb öntudatot és több felelősség- érzetet. — Egyébként — mondotta — munkásosztályunkban ez az öntudat máris megvan, fejlődik. de még tovább kell fejleszteni. Törődnie kell ezzel a pártnak is, de törődniök kell maguknak a munkásoknak isMert, ha a munkásosztályé a vezető szerep, akkor a munkás felel az egész nép sorsáért, a parasztok sorsáért és az értelmiség sorsáért is. A vezető szerep nemcsak társadalmi rang, de kötelezettségekkel is jár. Kötelezettségekkel a fegyelemben, a józanságban, az ország ügyeinek intézé- zésében, állhatatosságban, erkölcsi felfogásban és sok minden másban. — A kommunisták egyedül nem tudják felépíteni a szocializmust — hangsúlyozta a továbbiakban Kádár elvtárs. — De a szocializmus felépítése nem is egyedül a kommunisták érdeke, hiszen az az egész népnek épül és csak az egész nép építheti fel. Ugyanez áll a munkásosztályra is: a munkásosztály sem képes egyedül felépíteni a szocializmust. Szükség van a- parasztságra, az értelmiségre, sőt szüksége van a munkásosztálynak, mint szövetségesre, a városi kispolgárságra, a kisiparosokra, a kiskereskedőkre, és egyéb, más foglalkozásúakra is. A munkásosztály akkor vezető erő, úgy tudja gya- gyakorolni a hatalmat és fölépíteni a szocializmust, ha el tudja nyomni a kapitalisták osztályát és ■ meg tudja nyerni a parasztságot, az értelmiséget és a városi kispolgárságot a szocializmus építéséhez. Kádár elvtárs ezután beszélt a munkásosztály helyzetéről szóló határozat végrehajtásáról és elmondotta, hogy az abban foglaltakat a Központi Bizottság az előírt határidőkre végrehajtotta. Az azonban, ami ebben a határozatban volt, sokáig napirenden kell, hogy maradjon ezután is. A jövőben is foglalkozni kell vele. Rámutatott Kádár elvtárs, hogy a határozat legfőbb pontja: a hatalom kérdése. Ha a párt vezet, akkor a munkásosztály vezet — A hatalmat nálunk a munkásosztály gyakorolja, az vezet. A munkásosztály vezető szerepét azonban nem lehet egyszerűen statisztikai alapon vizsgálni. Nagyon fontos, hogy hány munkás dolgozik vezető pozíciókban, de ez önmagában még nem mutatja meg, hogyan érvényesül a munkásosztály vezető szerepe. A munkásosztály vezető szerepe akkor érvényesül, ha a munkásosztály világnézetét, célkitűzéseit és akaratát megtestesítő párt vezeti. Ha a párt vezet — a munkásosztály vezet, ha nem a párt vezet, akkor nem a munkásosztály vezet még abban az esetben sem, ha valahol tucatjával vannak munkásvezetők. A munkásosztály vezetése ott érvényesül, ahol a párt politikáját folytatják. Nagyon fontos ezt helyesen felfogni, mert különben téves következtetésekre jutunk és helytelen intézkedéseket teszünk. — A párt az a szervezet, amely képes a haladó világnézetet magáévá tenni és érvényesíteni. Amióta Magyar- országon kommunista párt van — mondotta Kádár elvtárs —, mindig betöltötte a munkásosztály élen haladó csapatának szerepét. Ügyelnünk kell arra — folytatta Kádár elvtárs —, hogy a párt ne csupán a munkásosztályt és a parasztságot vezesse, de vezesse a társadalom más rétegeit is. Ma a nép szereti a pártot, megbecsüli a pártot és a párttagokat. Vigyázni kell azonban, hogy ez ne eredményezzen elbizakodottságot. Akik a nép bizalmát úgy értelmezik, hogy ók most már mindent jól csinálnak és mindent tudnak, hogy már nincs szükségük különösebb vizsgálódásra döntés előtt, azok súlyos hibát követnek el, régi hibákat ismételgetnek. Az ilyesmit csírájában el kell fojtani. Ebből a szempontból teljesen mindegy, akármilyen kicsi faluról, akármilyen kicsi üzemről van szó. Különösen figyelembe kell venni azt, hogy a nép az egyes kommunistákban is a pártot, látja és ha az egyes kommunisták rosszul dolgoznak, akkor nem őket ítélik el érte, hanem magát a pártot. Foglalkozott Kádár elvtárs az igazi forradalmiság és az álradikalizmus kérdésével is. Ezzel kapcsolatban beszélt a termelőszövetkezeti mozgalom ez év elején történt fellendüléséről és a Központi Bizottság márciusi határozatáról. Rámutatott, hogy téves volt azoknak a nézete, akik úgy magyarázták a dolgot, hogy a márciusi határozat megállította a termelőszövetkezetek szervezését. — Nem állottunk meg márciusban sem a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével — mondotta. — Arról van szó, hogy a tavaszon más követelményeket állított elénk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, ennélfogva más formát kellett öltenie a munkának. Az előrehaladás most a nagy téli és tavaszi szervezési eredmények megszilárdításából áll. Ha ezt a munkát jól elvégezzük, akkor nagyot halad előre a tsz-mozgalom anélkül, hogy júliusban vagy augusztusban tömegesen szerveznénk a parasztokat a termelőszövetkezetekbe. Végeredményben tehát nem viszakozott a párt. A márciusi határozat az előrehaladás következő lépését jelölte ki. Olyan ez, mint a háború, ahol a hadsereg előre tör, majd megáll és megszilárdítja állásait, hogy megteremtse az újabb előnyomulás feltételeit. Ugyancsak az álradikalizmus kérdésével kapcsolatban említette meg Kádár elvtárs azt is, hogy egves elvtársak szerint az ellenség aktivizálódott azóta, amióta az internáltak hazatértek. A párt politikájából — szögezte le — logikusan következik, hogy a kisebb bűnösöknek bizonyos idő után meg kellett bocsátani. A párt politikája volt, hogy aki nem követett el bűn- cselekményt, annak meg kell bocsátani, ha csak „hőzön- gött“. Hiszen végeredményben az ellenség által megtévesztett emberek ma már itt vannak mellettünk, részt vesznek gyűléseinken és a legutóbbi választásokon szavazataikkal igent mondtak a párt és a kormány politikájára. Ha tehát megemberelik magukat, tisztességesen viselkednek, dolgoznak és munkájukkal segítik a szocializmus építését, akkor álradikalizmus, álforradalmiság tovább üldözni őket. Ugyanilyen álradikalizmus például azt követelni, hogy számoljuk fel a magánkiskereskedelmet, vagy a magánkisipart. Hiszen, amikor megtettük, a . nép látta kárát, mert megfosztottuk olyan szolgáltatásoktól, amelyekre szüksége van. Társadalmilag kell vizsgálni ezt a problémát, éspedig úgy, hogy a kispolgárságnak velünk kell jönnie a szocializmus építésében és be kell töltenie azt a missziót vagy funkciót, amely reá vár. A kommunista mindig forradalmár, de sohasem álradikális. Az álradikalizmus nem forradalmiság, hanem kispolgári tulajdonság. Az igazi kommunista az, aki mindig azt mérlegeli, hogy valami előbbre viszi-e a Szocializmus ügyét, vagy sem. — Az elmúlt tizenöt év alatt döntően jól végeztük a munkánkat. Ha pedig hiba volt, az nagyobbrészt nem utolsósorban az álradikaliz- müsból ered. Van olyan jelenség, hogy a parancsolgatás, az adminisztratív módszerek alkalmazása, a szekta- rianizmusnak ez a velejárója itt-ott újra kisarjad. Vizsgáljuk meg a munkánkat — mondotta — nem találunk-e itt-ott eltérést a párt politikájától. És ha találunk ilyet, gyomláljuk ki már akkor, amikor még csak sarjad. Az emberek megfélemlítése nem kommunista módszer. Hadd bíráljanak az emberek, mert a pártnak szüksége van a bírálatra, a pártot támogatják azok, akik a véleményüket megmondják. Továbbra is szilárdan állunk a béke melleit Kádár elvtárs végezetül külpolitikai kérdésekkel foglalkozott és leszögezte: a Szovjetunió és a többi szocialista ország nem akar háborút, harcol a békéért, ezt mindenki jól tudja. Nyugaton természetesen akadnak háborús erők, de azok is félnek a kockázattól, mert tudják, hogy a legkorszerűbb fegyverekkel lemaradtak és ha elkezdenének egy világháborút, valóban vége lenne a kapitalizmusnak. Bízunk abban, hogy a háborús veszélyt el lehet hárítani és meg lehet hosz- szabbítani a béke időszakát egészen addig, amíg olyan nagyra nő a szocialista tábor fölénye, hogy a háború teljesen kilátástalanná látszik az imperializmus számára. Azt is meg lehet mondani, hogy bármilyen lesz is a nemzetközi helyzet, a szocializmus híveinek nem kell aggódniuk, a reakció híveinek pedig nincs mit remélniük: kapitalizmus nein lesz többé Magyarországon. Véradó és vérkonzerváló állomás Június 18-án délután a salgótarjáni SZTK rendelőintézet első emeletén véradó és vérkonzerváló állomást adtak át rendeltetésének. A véradó és vérkonzerváló állomás megszervezését dr. Vedrődi Károly, a kispesti alközpont vezetőjének,' és Kiss Margit, az országos vérellátó szolgálat központja munkatársának mintegy kéthetes szakértő munkája segítette elő. Az új létesítmény a vér konzerválásához hűtőszekrényt, a vércsoportok vizsgálatához termosztálat, a levegő fertőtlenítéséhez két darab kvarclámpát, a vérvételhez asztalt, egy szekrény műszert és mosdóberendezést kapott: A terv szerint a vérkonzerváló állomás az első hónapokban mintegy 20—25 liter vért biztosít a megyei kórház részére. A távolabbi tervek szerint a vérellátó állomás létszámát 18—20 főre emelnék és a véradó mozgalom kifejlesztésével az egész megye betegeinek vérellátását innen biztosítják majd. A megyének, de különösen Salgótarjánnak már régen szüksége lett volna egy ilyen intézményre, amely szervezetten biztosítja a betegek szükséges vérellátását. Korábban az volt a gyakorlat, hogy közvetlen vérátömlesztéssel, vagy a budapesti vérkonzerváló állomásoktól kapott vérrel segítettek betegeink gyógyulásában. A sürgős esetek azonban biztonságosabb, szervezettebb módszert követelA KIMSZ első kongresszusának évfordulójára Negyven esztendővel ezelőtt: 1919. június 20-án ült össze a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) első kongresszusa, ekkor vette fel hivatalosan az ifjúsági szövetség a „Kommunista” nevet. A magyar kommunista ifjúsági mozgalom azonban a kongresszus idején már féléves múltra tekintett vissza. 1918. december 30-án ugyanis az Ifjúmunkások Országos Szövetsége elszakadt a reformista irányítás alatt álló Szociáldemokrata Párttól, s ha eredeti nevét az 1919 júniusi kongresszusig meg is tartotta — cselekedeteivel a kommunista párt, a kommunista eszme mellett tett hitet. A KIMSZ I. kongresszusa olyan időben ülésezett, amikor a Magyar Tanácsköztársaság élethalálharcot folytatott a proletárállamra törő imperialista csapatok, s magyarországi szekértolóik, a „belső bitangok” ellen. Ezzel magyarázható, hogy a Tanácsköztársa-. ság megvédése állt a kongresszus tanácskozásainak homlokterében. A kongresszuson elfogadott program és szervezeti szabályzat arról tanúskodott, hogy a szövetség a kommunista eszmék szellemében kívánja végezni tevékenységét. A program hitet tett a Kommunista Internacionálé mellett. Megállapította, hogy a kommunista eszmét. Marx és Lenin tanításait követi, s legfőbb célja győzelemre segíteni a világforradalmat. * A csillogó szemű, lelkes fiatalok, akik négy évtizeddel ezelőtt jelen voltak a KIMSZ I. kongresszusán — nehéz küzdelmekben megöregedett, deres hajú veteránokká váltak. Sokuk emléke már csak a hálás utódok szívében él tovább. A kommunista ifjak 1919-es kongresszusa történelmi emlék. Mégis, a negyven év előtti tanácskozásnak számos fontos mondanivalója van a mi számunkra is. Az 1919-es kongresszus harcba hívja a szocializmust építő, mai ifjú kommunista nemzedéket. A kommunizmus jelszava, amelyet 40 év előtt a KTMSZ I. kongresszusa írt zászlajára, a mi munkánk nyomán válik valósággá. A proletárdiktatúrát akkor még le tudta győzni a külső intervenció. Ma már azonban — ha helyesen élünk szabadságunkkal —, nincs olyan erő, amely visszaállíthatja hazánkban az urak és a szolgák világát. Merítsünk bátorságot a Tanácsköztársaság ifjúságának hősi küzdelméből, adjon erőt munkánkhoz az a kitartás és szívós akarat, amelyet az ifjú kommunisták tanúsítottak négy viharos évtizeden keresztül a végső győzelemért. Emberek emlékezzetek! 1941. június 22... Tudjátok emberek, mi történt ezen a napon? Gyárak füstje szállt békésen az égre. Szelíden hullámzott az aranyló búzatenger, gyermekek futkároztak a játékosan libbenő lepkék után ... Egy békés élet szívdobogásait visszhangozta a táj. Litvánia, Beloruszia, Ukrajna... S ekkor... az őrjöngő fasizmus megtámadta a békés életet. Egy pillanatra megdermedt a világ. Megrettent a táj, az emberek szívét megragadta valami iszonyító kín. Dögkeselyűk csaptak a békés életre. Repülőgépek ezrei halálmadarak módjára süvítettek a légben, s elsötétítették a kék eget. Aratott a halál. Karcsú kémények hanyatlottak nyögve a robajló földre, a lengő búza halálos ölelésben birkózott a pusztító lángokkal. S a gyermekek? Üt szélén hevert a lepkeűző csöppség. Arcocskáját a halál torzította. Szája nyitva, mintha az élet utolsó percenésében is anyját hívta volna. S ők jöttek, egyre jöttek. Szürkeruhás fantomok, akik nem könyörültek senkinek. Robogó motorok, dübörgő tankok, vijjogó repülők... Egy leány felsikoltott. Katonák sora, s egy utolsó lövés ... Ráncos arcok, pergő köny- nyek, remegő sóhajok, kíméletért kinyújtott reszkető kezek ... Tobzódott az emberbőrbe bújtatott rombolás. Az éterben felüvöltött egy hang: „Megszabadítom az embert attól a megalázó agyrémtől, melynek neve: lelkiismeret.” Vijjogott, sípolt, hörgőit e hang; egy eszelős őrült lába alá akarta tiporni a világot. Reszketett a világ, mert elszabadult a pokol. Lehetett ezt? Nem volt megállás? Feltámadt az ember, s lett megállás; mégis kivirult az élet. Vörös selymek kúsztak az égre. P. A. Nincs elváltozás Salgótarján vízellátásának minőségében Kedden délután és szerdán Salgótarján egyes pontjain — elsősorban a Vásártéren — kifogások merültek fel az ivóvíz minősége iránt. Az illetőSalgótarjánban nek. Egy ilyen nagy ipari gócpont, mint Salgótarján és környéke ki van téve baleseteknek, vagy tömeges szerencsétlenségeknek, amikor azonnal és nagymennyiségű vérre lehet szükség. Ennek az állomásnak feladata lesz, hogy ilyen eshetőségekre is készen álljon és perceken belül rendelkezésre tudja bocsátani a megfelelő vércsoportba tartozó vért. Ez a létesítmény rendkívül fontos társadalmi érdekeket szolgál. S minthogy perspektivikusan várható nagy fejlődés előtt áll, helyes lenne, ha a régi nagylaktanya kórházi átépítése során a véradó és vérkonzerváló állomásra is gondolnának. kés szervek a bejelentések alapján megállapították, hogy a Pécskő utcában levő 2. sz. kút okozta az átmeneti zavart. Ugyanis ennél a kútnál búvárszivattyú cserét hajtottak végre és valószínűleg olaj kerülhetett a vízbe. Ezért ezt a kutat kikapcsolták a városi vízhálózatból, és vegyelemzés- re mintát küldtek Budapestre. A vizsgálat semmiféle mérgező anyagot, vegyi elváltozást a vízben nem talált. Ezután még bakteorológiai vizsgálatnak is alávetik a 2. sz-_ kút vizét, amelynek eredménye csak a későbbi napokban várható. Egyébként pénteken délelőtt vízügyi szakemberele érkeztek Budapestről a városba, akik a helyszínen vizsgálatot tartanak. Az említett kutat továbbra is lezárva tartják és csak a vizsgálat teljes befejezése utá.n nyitják meg. A városi vízellátás minősége azonban teljesen megfelelő, iható, semmiféle elváltozást nem szenvedett'.
