Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-20 / 49. szám

1959. június 20. nögradinépújság 3 A munkásosztály vezetése ott érvényesül, ahol a párt politikáját folytatják Kádár János elvtárs felszólalása a megyei pártbizottság ülésén Kádár János elvtárs beve­zetőjében kijelentette, hogy örömmel vesz részt a megyei pártbizottságnak a munkás- osztály helyzetéről szóló köz­ponti Bizottsági határozat végrehajtását tárgyaló ülésén. Kádár elvtárs ezután a párt egységével foglalkozott. — Ahhoz, hogy a tömegek vezetőjüknek ismerjék el és kövessék a pártot, nemcsak az szükséges, hogy jó legyen a párt po­litikája, hanem az is, hogy a párt egységes legyen. Ha ezek a feltételek megvan­nak, akkor jók a párt tömeg­kapcsolatai, akkor összeforr a párt a tömegekkel. Az em­berek azonban — mondotta — nemcsak a pártot és annak politikáját kísérik figyelem­mel, de figyelik a kommunis­tákat is. A párt megbecsülése szempontjából tehát igen fon­tos az egyes kommunisták magatartása. A kommunisták különböző hibáit, például az iszákosságot vagy az erkölcstelenséget sok­kal szigorúbban ítélik meg a tömegek, mintha ilyen hibá­kat nem kommunistáknál lát­nak. A tömegek, mondotta Kádár elvtárs, nagyon szi­gorúak a párttal szemben és az egyes kommunistákkal szemben is. Alapjában véve igazuk is van. Hiszen a párt­tagság nemcsak több megbe­csüléssel, de több kötelezett­séggel is jár. Örülni kell annak, hogy a tömegek többet kívánnak a kommunistáktól, mert ez azt jelenti, hogy elfogad­ják őket vezetőiknek és mint vezetőkre tekintenek rájuk. Állítom — mondotta —, hogy a párt ma ezeknek a fő köve­telményeknek általában meg­felel. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeknek megol­dása még hátra van. Éppen ezért helyes, ha sohasem ke­rül le a napirendről a munka javítása, hiszen az élet előre­megy, a társadalom fejlődik, szüntelenül új és új kérdé­sek követelik a megoldást, ehhez pedig mind több és mindig jobb munka kell. A munkásosztály felelős az egész nép sorsáért Beszélt Kádár elvtárs a munkásosztály vezető szerepé­ről. — Ebből a szempontból — bár a munkásokkal szemben nem állíthatók fel ugyanolyan követelmények, mint a párt­tagokkal szemben — rendkí­vül fontos a munkásosztály, a munkástömegek öntudatának emelése. A vezető szerep ugyanis magasabb követelmé­nyeket jelent. A vezető sze­rep többet követel a mun­kástól, mint például a pa­raszttól vagy az értelmiségitől. Szélesebb látókört, magasabb öntudatot és több felelősség- érzetet. — Egyébként — mondotta — munkásosztályunkban ez az öntudat máris megvan, fejlő­dik. de még tovább kell fej­leszteni. Törődnie kell ezzel a pártnak is, de törődniök kell maguknak a munkásoknak is­Mert, ha a munkásosztályé a vezető szerep, akkor a munkás felel az egész nép sorsáért, a parasztok sor­sáért és az értelmiség sor­sáért is. A vezető szerep nemcsak társadalmi rang, de kötelezettségekkel is jár. Kötelezettségekkel a fe­gyelemben, a józanságban, az ország ügyeinek intézé- zésében, állhatatosságban, erkölcsi felfogásban és sok minden másban. — A kommunisták egyedül nem tudják felépíteni a szo­cializmust — hangsúlyozta a továbbiakban Kádár elvtárs. — De a szocializmus felépí­tése nem is egyedül a kommu­nisták érdeke, hiszen az az egész népnek épül és csak az egész nép építheti fel. Ugyan­ez áll a munkásosztályra is: a munkásosztály sem képes egyedül felépíteni a szocializ­must. Szükség van a- paraszt­ságra, az értelmiségre, sőt szüksége van a munkásosz­tálynak, mint szövetségesre, a városi kispolgárságra, a kisiparosokra, a kiskereske­dőkre, és egyéb, más foglal­kozásúakra is. A munkásosztály akkor ve­zető erő, úgy tudja gya- gyakorolni a hatalmat és fölépíteni a szocializmust, ha el tudja nyomni a ka­pitalisták osztályát és ■ meg tudja nyerni a pa­rasztságot, az értelmisé­get és a városi kispolgár­ságot a szocializmus épí­téséhez. Kádár elvtárs ezután be­szélt a munkásosztály helyze­téről szóló határozat végrehaj­tásáról és elmondotta, hogy az abban foglaltakat a Köz­ponti Bizottság az előírt ha­táridőkre végrehajtotta. Az azonban, ami ebben a hatá­rozatban volt, sokáig napi­renden kell, hogy maradjon ezután is. A jövőben is fog­lalkozni kell vele. Rámutatott Kádár elvtárs, hogy a hatá­rozat legfőbb pontja: a hata­lom kérdése. Ha a párt vezet, akkor a munkásosztály vezet — A hatalmat nálunk a munkásosztály gyakorolja, az vezet. A munkásosztály ve­zető szerepét azonban nem lehet egyszerűen statisztikai alapon vizsgálni. Nagyon fon­tos, hogy hány munkás dol­gozik vezető pozíciókban, de ez önmagában még nem mu­tatja meg, hogyan érvényesül a munkásosztály vezető sze­repe. A munkásosztály vezető szerepe akkor érvényesül, ha a munkásosztály világ­nézetét, célkitűzéseit és akaratát megtestesítő párt vezeti. Ha a párt vezet — a munkásosztály vezet, ha nem a párt vezet, akkor nem a munkásosztály vezet még abban az esetben sem, ha valahol tucatjával van­nak munkásvezetők. A munkásosztály vezetése ott érvényesül, ahol a párt poli­tikáját folytatják. Nagyon fontos ezt helyesen felfogni, mert különben téves követ­keztetésekre jutunk és hely­telen intézkedéseket teszünk. — A párt az a szervezet, amely képes a haladó világ­nézetet magáévá tenni és ér­vényesíteni. Amióta Magyar- országon kommunista párt van — mondotta Kádár elv­társ —, mindig betöltötte a munkásosztály élen haladó csapatának szerepét. Ügyelnünk kell arra — folytatta Kádár elvtárs —, hogy a párt ne csupán a munkásosztályt és a paraszt­ságot vezesse, de vezesse a társadalom más rétegeit is. Ma a nép szereti a pár­tot, megbecsüli a pártot és a párttagokat. Vigyázni kell azonban, hogy ez ne eredményezzen elbizako­dottságot. Akik a nép bizalmát úgy ér­telmezik, hogy ók most már mindent jól csinálnak és min­dent tudnak, hogy már nincs szükségük különösebb vizsgá­lódásra döntés előtt, azok sú­lyos hibát követnek el, régi hibákat ismételgetnek. Az ilyesmit csírájában el kell foj­tani. Ebből a szempontból teljesen mindegy, akármilyen kicsi faluról, akármilyen kicsi üzemről van szó. Különösen figyelembe kell venni azt, hogy a nép az egyes kommu­nistákban is a pártot, látja és ha az egyes kommunisták rosszul dolgoznak, akkor nem őket ítélik el érte, hanem magát a pártot. Foglalkozott Kádár elvtárs az igazi forradalmiság és az álradikalizmus kérdésével is. Ezzel kapcsolatban beszélt a termelőszövetkezeti mozga­lom ez év elején történt fel­lendüléséről és a Központi Bizottság márciusi határoza­táról. Rámutatott, hogy téves volt azoknak a nézete, akik úgy magyarázták a dolgot, hogy a márciusi határozat megállította a termelőszövet­kezetek szervezését. — Nem állottunk meg már­ciusban sem a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztésé­vel — mondotta. — Arról van szó, hogy a tavaszon más kö­vetelményeket állított elénk a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztése, ennélfogva más formát kellett öltenie a munkának. Az előrehaladás most a nagy téli és tavaszi szer­vezési eredmények megszi­lárdításából áll. Ha ezt a munkát jól elvégezzük, ak­kor nagyot halad előre a tsz-mozgalom anélkül, hogy júliusban vagy augusztusban tömegesen szerveznénk a parasztokat a termelőszövetkezetekbe. Végeredményben tehát nem viszakozott a párt. A márciusi határozat az elő­rehaladás következő lépé­sét jelölte ki. Olyan ez, mint a háború, ahol a hadsereg előre tör, majd megáll és megszilárdítja állásait, hogy megteremtse az újabb előnyomulás feltételeit. Ugyancsak az álradikaliz­mus kérdésével kapcsolatban említette meg Kádár elvtárs azt is, hogy egves elvtársak szerint az ellenség aktivizáló­dott azóta, amióta az inter­náltak hazatértek. A párt po­litikájából — szögezte le — logikusan következik, hogy a kisebb bűnösöknek bizonyos idő után meg kellett bocsá­tani. A párt politikája volt, hogy aki nem követett el bűn- cselekményt, annak meg kell bocsátani, ha csak „hőzön- gött“. Hiszen végeredményben az ellenség által megtévesztett emberek ma már itt van­nak mellettünk, részt vesz­nek gyűléseinken és a leg­utóbbi választásokon sza­vazataikkal igent mondtak a párt és a kormány poli­tikájára. Ha tehát megemberelik magu­kat, tisztességesen viselked­nek, dolgoznak és munkájuk­kal segítik a szocializmus épí­tését, akkor álradikalizmus, álforradalmiság tovább ül­dözni őket. Ugyanilyen álradi­kalizmus például azt köve­telni, hogy számoljuk fel a magánkiskereskedelmet, vagy a magánkisipart. Hiszen, ami­kor megtettük, a . nép látta kárát, mert megfosztottuk olyan szolgáltatásoktól, ame­lyekre szüksége van. Társa­dalmilag kell vizsgálni ezt a problémát, éspedig úgy, hogy a kispolgárságnak velünk kell jönnie a szocializmus építé­sében és be kell töltenie azt a missziót vagy funkciót, amely reá vár. A kommunista mindig for­radalmár, de sohasem ál­radikális. Az álradikaliz­mus nem forradalmiság, hanem kispolgári tulaj­donság. Az igazi kommu­nista az, aki mindig azt mérlegeli, hogy valami előbbre viszi-e a Szocializ­mus ügyét, vagy sem. — Az elmúlt tizenöt év alatt döntően jól végeztük a munkánkat. Ha pedig hiba volt, az nagyobbrészt nem utolsósorban az álradikaliz- müsból ered. Van olyan je­lenség, hogy a parancsolga­tás, az adminisztratív mód­szerek alkalmazása, a szekta- rianizmusnak ez a velejárója itt-ott újra kisarjad. Vizsgál­juk meg a munkánkat — mondotta — nem találunk-e itt-ott eltérést a párt politiká­jától. És ha találunk ilyet, gyomláljuk ki már akkor, amikor még csak sarjad. Az emberek megfélemlítése nem kommunista módszer. Hadd bíráljanak az emberek, mert a pártnak szüksége van a bí­rálatra, a pártot támogatják azok, akik a véleményüket megmondják. Továbbra is szilárdan állunk a béke melleit Kádár elvtárs végezetül külpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott és leszögezte: a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország nem akar há­borút, harcol a békéért, ezt mindenki jól tudja. Nyugaton természetesen akadnak há­borús erők, de azok is félnek a kockázattól, mert tudják, hogy a legkorszerűbb fegyve­rekkel lemaradtak és ha el­kezdenének egy világháborút, valóban vége lenne a kapita­lizmusnak. Bízunk abban, hogy a há­borús veszélyt el lehet há­rítani és meg lehet hosz- szabbítani a béke idősza­kát egészen addig, amíg olyan nagyra nő a szocia­lista tábor fölénye, hogy a háború teljesen kilátás­talanná látszik az imperia­lizmus számára. Azt is meg lehet mondani, hogy bármilyen lesz is a nem­zetközi helyzet, a szocializ­mus híveinek nem kell aggód­niuk, a reakció híveinek pe­dig nincs mit remélniük: ka­pitalizmus nein lesz többé Magyarországon. Véradó és vérkonzerváló állomás Június 18-án délután a sal­gótarjáni SZTK rendelőinté­zet első emeletén véradó és vérkonzerváló állomást adtak át rendeltetésének. A véradó és vérkonzerváló állomás megszervezését dr. Vedrődi Károly, a kispesti alközpont vezetőjének,' és Kiss Margit, az országos vérellátó szolgálat központja munkatársának mintegy kéthetes szakértő munkája segítette elő. Az új létesítmény a vér konzerválásához hűtőszekrényt, a vércsoportok vizsgálatához termosztálat, a levegő fertőt­lenítéséhez két darab kvarc­lámpát, a vérvételhez asztalt, egy szekrény műszert és mos­dóberendezést kapott: A terv szerint a vérkonzer­váló állomás az első hónapok­ban mintegy 20—25 liter vért biztosít a megyei kórház ré­szére. A távolabbi tervek sze­rint a vérellátó állomás lét­számát 18—20 főre emelnék és a véradó mozgalom kifej­lesztésével az egész megye betegeinek vérellátását innen biztosítják majd. A megyének, de különösen Salgótarjánnak már régen szüksége lett volna egy ilyen intézményre, amely szervezet­ten biztosítja a betegek szük­séges vérellátását. Korábban az volt a gyakorlat, hogy közvetlen vérátömlesztéssel, vagy a budapesti vérkonzer­váló állomásoktól kapott vér­rel segítettek betegeink gyó­gyulásában. A sürgős esetek azonban biztonságosabb, szer­vezettebb módszert követel­A KIMSZ első kongresszusának évfordulójára Negyven esztendővel ezelőtt: 1919. június 20-án ült össze a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) első kongresszusa, ekkor vette fel hivatalosan az ifjúsági szövetség a „Kommu­nista” nevet. A magyar kom­munista ifjúsági mozgalom azonban a kongresszus idején már féléves múltra tekintett vissza. 1918. december 30-án ugyanis az Ifjúmunkások Or­szágos Szövetsége elszakadt a reformista irányítás alatt álló Szociáldemokrata Párttól, s ha eredeti nevét az 1919 júniusi kongresszusig meg is tartotta — cselekedeteivel a kommu­nista párt, a kommunista esz­me mellett tett hitet. A KIMSZ I. kongresszusa olyan időben ülésezett, ami­kor a Magyar Tanácsköztársa­ság élethalálharcot folytatott a proletárállamra törő impe­rialista csapatok, s magyaror­szági szekértolóik, a „belső bi­tangok” ellen. Ezzel magyaráz­ható, hogy a Tanácsköztársa-. ság megvédése állt a kong­resszus tanácskozásainak hom­lokterében. A kongresszuson elfogadott program és szervezeti szabály­zat arról tanúskodott, hogy a szövetség a kommunista esz­mék szellemében kívánja vé­gezni tevékenységét. A prog­ram hitet tett a Kommunista Internacionálé mellett. Meg­állapította, hogy a kommunis­ta eszmét. Marx és Lenin ta­nításait követi, s legfőbb célja győzelemre segíteni a világ­forradalmat. * A csillogó szemű, lelkes fia­talok, akik négy évtizeddel ez­előtt jelen voltak a KIMSZ I. kongresszusán — nehéz küz­delmekben megöregedett, de­res hajú veteránokká váltak. Sokuk emléke már csak a há­lás utódok szívében él tovább. A kommunista ifjak 1919-es kongresszusa történelmi em­lék. Mégis, a negyven év előtti tanácskozásnak számos fontos mondanivalója van a mi szá­munkra is. Az 1919-es kong­resszus harcba hívja a szocia­lizmust építő, mai ifjú kom­munista nemzedéket. A kom­munizmus jelszava, amelyet 40 év előtt a KTMSZ I. kong­resszusa írt zászlajára, a mi munkánk nyomán válik való­sággá. A proletárdiktatúrát akkor még le tudta győzni a külső intervenció. Ma már azonban — ha helyesen élünk szabadságunkkal —, nincs olyan erő, amely visszaállít­hatja hazánkban az urak és a szolgák világát. Merítsünk bá­torságot a Tanácsköztársaság ifjúságának hősi küzdelméből, adjon erőt munkánkhoz az a kitartás és szívós akarat, amelyet az ifjú kommunisták tanúsítottak négy viharos év­tizeden keresztül a végső győ­zelemért. Emberek emlékezzetek! 1941. június 22... Tudjátok emberek, mi tör­tént ezen a napon? Gyárak füstje szállt béké­sen az égre. Szelíden hullám­zott az aranyló búzatenger, gyermekek futkároztak a já­tékosan libbenő lepkék után ... Egy békés élet szívdobogá­sait visszhangozta a táj. Lit­vánia, Beloruszia, Ukrajna... S ekkor... az őrjöngő fa­sizmus megtámadta a békés életet. Egy pillanatra megdermedt a világ. Megrettent a táj, az emberek szívét megragadta va­lami iszonyító kín. Dögkeselyűk csaptak a békés életre. Repülő­gépek ezrei halálmadarak mód­jára süvítettek a légben, s el­sötétítették a kék eget. Aratott a halál. Karcsú kémények hanyatlot­tak nyögve a robajló földre, a lengő búza halálos ölelésben birkózott a pusztító lángokkal. S a gyermekek? Üt szélén hevert a lepkeűző csöppség. Arcocskáját a halál torzította. Szája nyitva, mint­ha az élet utolsó percenésében is anyját hívta volna. S ők jöttek, egyre jöttek. Szürkeruhás fantomok, akik nem könyörültek senkinek. Robogó motorok, dübörgő tan­kok, vijjogó repülők... Egy leány felsikoltott. Kato­nák sora, s egy utolsó lövés ... Ráncos arcok, pergő köny- nyek, remegő sóhajok, kíméle­tért kinyújtott reszkető ke­zek ... Tobzódott az emberbőrbe bújtatott rombolás. Az éterben felüvöltött egy hang: „Megszabadítom az embert attól a megalázó agyrémtől, melynek neve: lelkiismeret.” Vijjogott, sípolt, hörgőit e hang; egy eszelős őrült lába alá akarta tiporni a világot. Resz­ketett a világ, mert elszabadult a pokol. Lehetett ezt? Nem volt meg­állás? Feltámadt az ember, s lett megállás; mégis kivirult az élet. Vörös selymek kúsztak az égre. P. A. Nincs elváltozás Salgótarján vízellátásának minőségében Kedden délután és szerdán Salgótarján egyes pontjain — elsősorban a Vásártéren — kifogások merültek fel az ivó­víz minősége iránt. Az illető­Salgótarjánban nek. Egy ilyen nagy ipari gócpont, mint Salgótarján és környéke ki van téve balese­teknek, vagy tömeges szeren­csétlenségeknek, amikor azon­nal és nagymennyiségű vérre lehet szükség. Ennek az állo­másnak feladata lesz, hogy ilyen eshetőségekre is ké­szen álljon és perceken be­lül rendelkezésre tudja bo­csátani a megfelelő vércso­portba tartozó vért. Ez a létesítmény rendkívül fontos társadalmi érdekeket szolgál. S minthogy perspek­tivikusan várható nagy fejlő­dés előtt áll, helyes lenne, ha a régi nagylaktanya kórházi átépítése során a véradó és vérkonzerváló állomásra is gondolnának. kés szervek a bejelentések alapján megállapították, hogy a Pécskő utcában levő 2. sz. kút okozta az átmeneti zavart. Ugyanis ennél a kútnál bú­várszivattyú cserét hajtottak végre és valószínűleg olaj ke­rülhetett a vízbe. Ezért ezt a kutat kikapcsolták a városi vízhálózatból, és vegyelemzés- re mintát küldtek Budapest­re. A vizsgálat semmiféle mérgező anyagot, vegyi elvál­tozást a vízben nem talált. Ezután még bakteorológiai vizsgálatnak is alávetik a 2. sz-_ kút vizét, amelynek ered­ménye csak a későbbi na­pokban várható. Egyébként pénteken délelőtt vízügyi szakemberele érkeztek Buda­pestről a városba, akik a helyszínen vizsgálatot tarta­nak. Az említett kutat továbbra is lezárva tartják és csak a vizsgálat teljes befejezése utá.n nyitják meg. A városi víz­ellátás minősége azonban tel­jesen megfelelő, iható, sem­miféle elváltozást nem szen­vedett'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom