Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)
1959-06-20 / 49. szám
2 NÓGRÁDINÉPÚJSÁG 1959. június 20 (Folytatás az 1. oldalról) kerül ki a legtöbb fegyelmezetlen, különösen a nyári munkák idején. Az a különbség, amelyet a munkásosztály helyzetének vizsgálata során elemeztünk, az azóta eltelt időben nem csökkent. Erősítsük kapcsolatainkat a műszakiakkal, segitsük a dolgozó nők munkáját Hasonló probléma van több üzemnél a műszaki értelmiséghez való viszonnyal is. Vizsgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy ma is szektás, elzárkózó magatartás mutatkozik a munkások részéről, de többször a párt- szervezetek részéről is. Egyes helyeken a műszaki értelmiséget mint szükséges rosszat, mint megtűrt személyeket kezelik. Egy-két helyen azt tapasztaltuk, hogy a munkások, de a pártszervezetek sem dolgoznak komolyan a viszony megjavításán. A műszakiak és a munkások között nincs meg a jó munkakapcsolat, amely pedig elengedhetetlen feltétele a párt márciusi határozata megvalósításának. Több üzemünkben jelentős számban dolgoznak munkásnők, munkásasszonyok. A KB határozata is egyik fontos feladatnak szabta meg az üzemi nők közötti politikai munka megjavítását. A határozat megjelenése óta van némi javulás. Elsősorban abban, hogy több üzemben segítik a dolgozó asszonyok második műszakját. A szak- szervezet mellett működő nőbizottságok egyre többet foglalkoznak a nők nevelésével. Az előrehaladás azonban még csak a kezdeti lépéseket jelzi. Több üzemben még súlyos problémák vannak a határozatból adódó feladatok végrehajtását illetően. Még mindig érvényesül, hogy a dolgozó nőt nem tartják egyenértékűnek a férfi dolgozóval, ha teljesítményük azonos is. Több helyen az asszonyok elmondják, hogy az órabér alsó fokát a nők, a felsőt pedig a férfiak kapják. még akkor is, ha képességük azonos. Ugyancsak előfordul az is, hogy anyaggal először a férfi munkást látják el — még akkor is, ha neki később fogyott el az anyaga —, mint a női dolgozót. Sajnos, nőket a vezetésben csak elvétve találni. Például a tűzhelygyárban a magkészítő üzemnél, a kulcsműhelynél, ahol a dolgozók 90 százaléka nő, férfi csoport- vezető van. Nem segítik őket, hogy különböző szakmai tanfolyamokon vehessenek részt. Ha mégis részt vesznek, akkor a nő a tanfolyam után marad a régi beosztásában, míg a férfi munkaerőt előléptetik szakmunkássá, csoportvezetővé, vagy műhelyvezetővé. Vannak üzemek, ahol családos anyák nem tudják kiharcolni, hogy kivegyék őket az éjszakai műszakból. Problémát okoz a dolgozó nők gyermekeinek óvodába való elhelyezése is. Több helyen kifogásolták, hogy ez az ismeretség alapján történik. Például Nagybátony Bányavárosban az óvodába járó gyermekek többsége olyan, akinek az édesanyja nem dolgozik. Ugyanakkor dolgozó nők gyermekei nem tudnak bejutni az óvodába. Tlyen problémák Salgótarjánban is vannak. Nő dolgozók részéről a vizsgálat során sok panasz hangzott el a Salgótarjáni Patyolat Vállalat munkáját illetően. A dolgozó asszonyok azt kifogásolják, bogy az esetek jó részében, különösen a munkásruhákat ugyanolyan szennyes állapotban kapják vissza, mint ahogyan azt tisztításra beadták. Mindezek a problémák járulnak ahhoz. hogy az üzemekben dolgozó asszonyok politikai aktivitása nem megfelelő, hogy munka után, ha csak szerét tehetik. iparkodnak haza. a‘ második műszakot elvégezni. E téren pártszervezeteinknek. a szakszervezetnek, a vállalatok vezetőinek többet kell tenniök a dolgozó nők politikai aktivitásának fokozása érdekében. A vezetők mindennapi munkájukkal, magatartásukkal erősítsék kapcsolataikat a dolgozókkal A marxista-leninista párt életében mindig nagy jelentősege van annak, hogy milyen kapcsolatban van a munkásosztállyal, a dolgozó tömegekkel. A pártnak létkérdése, hogy szoros kapcsolatot építsen ki a dolgozó tömegekkel. A tömegek napról napra való megnyerése né'küi nem lehet győzelemre vinni a szocialista forradalmat, ugyanis a párt tömegek nélkül, hadsereg nélküli vezérkar, amely egymagában nem nyerhet csatát. A párt tömegkapcsolatának jó, vagy rossz alakulását meghatározza a párt általános politikája, általános politikai vonal- vezetése. Ilyen szempontból a párt tömegkapcsolatával nincs probléma, mivel a dolgozók elismerik, helyeslik a párt általános politikai vonalvezetését, és a maguk részéről támogatják is azt. A tömegkapcsolat jó, vagy rossz alakulását a párt általános politikai vonalvezetésén tül nagyban befolyásolja a párt, gazdasági, állami és egyéb területen dolgozó káderek munkája, magatartása. Megállapíthatjuk, hogy a munkásból lett vezetők, munkáskáderek, nagy többségükben, munkájukkal igazolják: a munkásosztály képes minden területen a vezetésre. Párt, állami és gazdasági funkcionáriusaink nagy többsége jól dolgozik, igyekszik saját területén a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseinek eleget tenni. Munkáskádereink, vezetőink többsége nem felejtette el, honnan került ki, nem veszítette el proletárszívét és tartja a kapcsolatot azon üzem munkásaival, ahonnan őt kiemelték. Többségük úgy dolgozik, hogy a fenti helyes, jó vonalvezetés lent helyesen kerüljön kivitelezésre. Ezen túl a magánéletben, a magatartásban is példát mutatnak az egyszerű dolgozóknak. Emellett azonban azt is meg kell mondani, hogy egyes üzemekben egyes munkásvezetők nem a fent megjelölt módon dolgoznak és élnek, így ezzel erősen gátolják, mondhatni rontják a párt tömegkapcsolatát, annak további eredményes ki- szélesítését. Még mindig vannak olyan munkásból lett vezetők, akik nagylábon élnék, elnyomják a bírálatot, lebecsülik a munkásokat, a szocialista erkölcs szabályait sértő módon élnek. Párt, állami, gazdasági vezetőinknek az ellenforradalom után egyik igen nagy erényük volt, hogy napról napra a tömegek között éltek, ott magyarázták a párt politikáját. Ahogy haladt előre a politikai és gazdasági konszolidáció, e helyes gyakorlat egyre jobban kezdett háttérbe szorulni. Ma már több üzemben kifogásolják a dolgozók, hogy a vezetők keveset járnak közéjük. Például az építőiparban dolgozó munkások elmondják, hogy a vállalat igazgatóját, főmérnökét, műszakjait igen ritKádár János elvtárs a párt bizottsági ülés szünetében Krizsanyik Jánosné elvtársnővel beszélget kán látják azok, nem járnak közéjük. Eljutnak ugyan a főépítésvezetőségre, vagy az építésvezetőig, de a munkásokhoz már nincs szavuk. Ugyanilyen észrevétel van a Salgótarjáni Acélárugyár párt- és gazdaságvezetőire, valamint a tűzhelygyárban is. Az utóbbi időben egyes helyeken a munkásvezetők a munkásból lett műszakiak, vagy állami alkalmazottak húzódoznak a politikai munka végzésétől és iparkodnak csak a maguk mindennapi gazdasági, vagy hivatali feladatát ellátni. Bátor állásfoglalást, szabad véleménynyilvánítást A tömegkapcsolat alakulását nagyban befolyásolja a vezetők állásfoglalása. Minden vezetőnek bátran kell igent és nemet mondani. Ennek ellenére mégis tapasztalható, hogy egyes vezetők nem mernek határozott igent, vagy nemet mondani és egyes dolgozók szemébe a hibát feltárni. Másrészt az is tapasztalat, hogy egyes helyi vezetők egyes dolgozókat szubjektiven ítélnek meg. Az ilyen és ehhez hasonló esetek egyáltalán nem segítik elő a párt tömegbefolyásának növekedését és még kevésbé az illető vezető tekintélyének növekedését. A tömegkapcsolat kiszélesítését nagyban elősegíti az üzemi demokrácia minél szélesebb mérvű alkalmazása. A munkásokkal való megfelelő bánásmód, problémáikkal való törődés véleményük, javaslataik meghallgatása nágyon pozitív eredményeket hoz a termelésben. a munkafegyelem megszilárdításában. Azonban e téren is találkoztunk néhány clyan jelenséggel, amely kívánnivalót hagy maga után. Az üzemi demokrácia kiszélesítésének a fent elmondottakon kívül fontos feltétele a szabad véleménynyilvánítás, olyan légkör, megteremtése, amelyben a dolgozók nyugodtan mondhatják el véleményüket, bírálatukat, javaslatukat. A vizsgálat során azonban találkoztunk néhány olyan jelenséggel, amely arra enged következtetni, hogy a szabad véleménynyilvánításban nincs minden rendben egyes üzemeknél. Több helyen előfordult, hogy a bírálót nyíltan, vagy burkoltan elnyomják, rosszabb munkahelyre teszik, durván visszautasítják. A bírálat elfojtásának gyökere a szubjektív szemléletben keresendő. Másrészt abban, hogy egyes vezetők magukat csalhatatlannak hiszik és tekintélyüket azzal akarják biztosítani, hogy tűzzel-vassal elnyomják a bírálatot. Például a Jobbágyi Tömegcikk Művekben Gergen üzemvezető elvtárs jó munkaerő, érti a szakmáját, pártvezetőségi tag. Ö a vezetőség részéről gyakran bírálja a gazdasági és műszaki vezetést. Ezért a vállalat legfelső szintjén, a főmérnöknél kialakult egy olyan vélemény — és ezt terjeszti is — hogy Gergen elvtárs nem megfelelő, szakmailag nem jó vezető, akitől meg kell válni. A bírálat hatásaként az utóbbi időben a vállalat felső műszaki vezetése mellőzi is Gergen elvtársat a különböző munkáknál. Ménke- sen Bakos elvtársat, mivel megbírálta a vezetőket, a legrosszabb munkahelyre telepítették. Ilyen esetek vannak Kossuth-lejtősön is. Á párt- és gazdasági vezetés kapcsolatáról A bírálatnál kell megemlíteni, az utóbbi íuuoen egyre jobban tapasztalhatjuk, hogy a vállalati igazgatók és az üzemi párttitkárok, vezetőségi tagok, káderek nem egy helyen „nagyon” összemelegednek, a különböző problémákat illetően a vállalat vezetéssel egy követ fúj a pártszervezet titkára még akkor is, ha annak nincs igaza, különösen a termelési kérdéseket illetően. A szénbányászat területén, de más üzemekben is eléggé elterjedt a párttitkárok feketén való függetlenítése, és ezt nem egy helyen a gazdaságvezetés kezdeményezte, több esetben azért, hogy ezzel megfossza a bírálat lehetőségétől a párttitkárt. Ebből is adódik, hogy egy sor üzemnél hiányzik a párt és a gazdaságvezetés között a pártszerű bírálat. Az ilyen elvtelen kapcsolatból adódik az a gyakorlat — amit a munkások látnak — hogy a vezetők kádermunkája szűk körben mozog (több helyen haveri, baráti alapon). A pártós gazdaságvezetés elvtelen összefonódását mutatja például az acélárugyárban a külföldi üdülés szétosztása is. Ez évben az acélárugyárból 18 fő mehet külföldi üdülésre, amelyhez a vállalat is hozzájárul különböző pénzösszeggel. A 18 főből 5 fizikai dolgozó van csupán! Az üzemi demokrácia kiszélesítésének egyik eszköze: a törzsgárdára való fokozottabb támaszkodás, azok véleményének kikérése mind politikai, mind gazdasági kérdésekben. A vizsgálat során mégis az az általános tapasztalat, hogy az üzemek párt és gazdasági vezetői ilyen és ehhez hasonló kérdésekben sem támaszkodnak a törzsgárda tagjaira. A Salgótarjáni Üveggyárban és Tűzhelygyárban tartott megbeszéléseken a törzsgárda tagjai egy sor olyan problémát mondottak el, amelyeken könynyen segíthetnének az üzem politikai és gazdasági vezetői, csak meg kellene hallgatni őket, Hogy mennyire nem támaszkodnak egyes helyeken a törzsgárda tagjaira, azt bizonyíi ja: egyetlen vizsgált üzembe sem találkoztunk azzal, hogy törzsgárda tagjai közül valak ösztöndíjjal tanulni küldte volna, vagy most küldenénel Á közszükségleti cikkekből tovább javult a dolgozók ellátottsága A határozat megjelenése óta megyei, járási, városi szinten egyaránt történtek kezdeti intézkedések a problémák felszámolására, éppen a helyi adottságoknak, sajátosságoknak megfelelően. Salgótarjánban egy új kifli és zsemlyesodrógép üzembehelyezésével megjavult a városi dolgozók, valamint a munkáslakta vidékek süteményellátása. Történt intézkedés egyes üzletek vasárnapi és ünnepnapi nyitvatartására, valamint hétköznapi nyitvatartásának módosítására is. Feltétlen hasznos lenne azonban a kölcsönzőben a háztartási gépek mennyiségének növelése. Emellett a dolgozó nők főzési munkájában is segíteni lehetne, és kell is. E tekintetben az a főprobléma, hogy kevés a választék, és a kedvelt készítmények (vesevelő, lecsó, stb.) ritkán kaphatók. A dolgozó nők főzési gondjainak segítését szolgálja az is, amely néhány vállalatnál már tervezgetés tárgyát képezi: az üzemben ebéden kívül vacsorát is főznének, imit a dolgozó nők hazavin- Tének. Ez azonban a Salgótarjáni Üveggyáron kívül még más üzemben nem nyert kivitelezést. Az acélgyárban a nők házi munkájának megkönnyítésére mosodát rendeztek be állandó meleg-, hidegvíz ellátással, ahol a dolgozó asszonyok minimális térítés ellenében moshatnak. E kérdésben korántsem ilyen jó a helyzet a tűzhelygyárban és a bányaüzemeknél. Salgótarján dolgozói kulturális igényeinek jobb kielégítése érdekében helyes intézkedés történt azáltal, hogy a Bartók Béla úton megnyitották az új kertmozit. Természetesen a megnövekedett igényt még ez sem elégíti ki, ezért Salgótarjánban is és a környező munkáslakta vidékeken is, keresni kell további olyan új lehetőségeket, amelyek segítségével e téren még előbbre tudunk lépni. A határozat nyomán olyar területeken, ahol eddig nen volt zöldségüzlet, most nyi tottak, például Szorospata kon és Bárnán, ugyanakko: Inászó és Kányás zöldségei látását a népbolt biztositjí A munkáslakta települései jobb zöldségellátása érdeké ben a tett intézkedések ha tására az 1958-as évhez képest mintegy 40 százalékka emelkedett a zöldségtermí terület. A jobb zöldségellátás' bizonyítja az is, hogy a tavalyi májusi hóhoz viszonyítva nagyobb mennyiségű áru érkezett a piacra ez év májusában. Ezen áruféleségek fogyasztói áralakulása is kedvezőbb volt ez év májusában, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A zöldségellátásban az eredmények mellett azonban van néhány olyan jelenség, amely gátolja a munkáslakta vidékek még eredményesebb ellátását. Például a megye ellátásának szükséglete éves viszonylatban mintegy 1000 súlyvagon. Ebből a megyén belül szerődésileg lekötöttek 480 súlyvagont, a többit társmegyékből kívánják az illetékesek beszerezni. A probléma ott van. hogy az 1959. évi zöldségtermelési szerződési tervet csak 88,2 százalékra teljesítették az illetékesek. Ennek egyik oka az, hogy szűk a szerződéskötők bázisa. Ugyanis mindössze 31 tsz-szel. 5 társulással és 1193 egyéni termelővel kötöttek szerződést. A szerződés- kötés bázisának kiszélesítése mellett továbbra is szorgalmazni kell különösen Salgótarján környékén, a zöldövezet kialakítását. A kisterenyei és pásztói állami gazdaságok a lehetőségekhez mérten térjenek rá a kertészeti vagy szántóföldi zöldségtermesztésre. Probléma Salgótarjánban és környékén is, hogy a zöldség- és gyümölcsárusító üzletek nem rendelnek időben árut, így többször előfordul, hogy ezen helyeken a zöldség- és gyümölcsellátás nem biztosított. Használják fel jobban a helyi lehetőségeket Számtalan olyan lehetőség van még, amit a határozat szellemében meg lehetne, illetve meg kell valósítani a dolgozók javára. Például minden üzemnek lehetősége és módja volna arra, hogy salakblokkverő gépet készítsen és ezzel megkönnyítse munkásainak a lakásépítkezést. Ezzel összefüggően minden üzemben lehetőség volna arra is, hogy az üzem munkásai összefogva, kislakásépítkezésre szövetkezzenek és közösen, társadalmi munkával építenék fel a lakásokat. Minden üzemben meg lehetne vizsgálni az üzemi balesetek okait, különösen azon a helyeken, ahol az még növekedett is. Salgótarján város szódavíz ellátásával állandóan probléma van. A megyében, de különösen itt, Salgótarján környékén, több szénsavas forrás van (Kiste- renye) mégis ásványvizet más megyéből hozunk be. Az illetékeseknek gondolkozni kellene azon, hogy nem len- ne-e érdemes éppen Salgótarján szódavíz ellátása szempontjából a környék valamely szénsavas forrására palackozó üzemet építeni. Salgótarjánban a város vezetőinek és más illetékes vezetőinek is el kellene gondolkodnia a munkások azon kérelmének orvoslási módján, hogyan tudnának több megfelelő kerthelyiséget létrehozni. Különösen kérik a KIOSZ kerthelyiségének rendbehozását. A határozat végrehajtása a helyi lehetőségek figyelembe vételével még csak a kezdeti stádiumnál tart. Ezért minden párt, állami és gazdasági szervnek azon kell fáradoznia, hogy e nagyjelentőségű határozatból saját munkaterületén minél több kerüljön megvalósulásra a dolgozó tömegek, az egész társadalom javára. íjí A beszámoló feletti vitában felszólaltak Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Pothornyik József elv társ, a Központi Bizottság tagja, a Szénbányászati Tröszt igazgatója, Andó István elvtárs, a Salgótarjáni Városi Pártbizottság titkára, Nádasdi András elvtárs, az SZMT elnöke, Vonsik Gyula elvtárs, a pártbizottság osztályvezetője, Novák József elvtárs, a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár igazgatója, Gombár János elvtárs, a pártbizottság munkatársa, Sarló Lajos elvtárs, a rónai bányaüzem párttitkára, Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Holczer Károly elvtárs, a Salgótarjáni Üveggyár osztályvezetője.
