Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)
1959-06-20 / 49. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! nógrádi Népújság AZ MSZMP NÖGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM 49. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1959. JÜNIUS 20. A munkásosztály vezető képessége minden területen beigazolódott — A Központi Bizottság határozatának végrehajtásáról tanácskozott a megyei pártbizottság kibővített ülése KÄDÄR JANOS ELVTÄRS A MEGYEI TANÁCS ÉPÜLETE ELŐTT JAKAB SÁNDOR, ALICS JÄNOS és CSER GYULA ELVTÄRSAK KÍSÉRETÉBEN Szerdán tartotta kibővített ülését Salgótarjánban az MSZMP Nógrád megyei bizottsága. Az ülésen tárgyalásra került a megyei párt végrehajtó bizottság jelentése a munkás- osztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtásáról. A pártbizottsági ülés eltért minden eddigitől. Hosszú időre visszamenő vizsgálat előzte meg a pártbizottsági ülést, és ennek alapján készült a beszámoló. A jelentés nagyszámú konkrét példával támasztotta alá a munkás- osztály helyzetéről szóló határozat végrehajtásának megyei helyzetét. Az ülés legfőbb célja volt: egész mélyen megvizsgálni, hogy a párt Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetéről szóló határozat végrehajtása hogyan érvényesült megyénkben. Az ülést Jakab Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei bizottságának első titkára nyitotta meg, majd Matuz József elvtárs, a pártbizottság párt és tömegszervezeti osztályának vezetője tartott vitaindító beszédet. A pártbizottsági ülés jelentőségét mutatja, hogy maga Kádár János elvtárs is részt vetti az ülésen. Ott volt Pothornyik József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Kristóf István elvtárs, az elnöki tanács titkára, országgyűlési képviselő. A pártbizottsági ülés egyébként tanúsítja, hogy megyénkben a pártszervek a legfelsőbbtől a legalsóbbig igen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozata maradéktalanul érvényesüljön. Tárgyalta a pártbizottsági ülés beszámolójában a munkások munkakörülményeit, ellátását, helyét a társadalomban, és megjelölte, milyen feladatokat kell végrehaj- taniok, hogy a határozat érvényre jusson, és a dolgozók érezzék hatását. Mind a beszámolóban, mind a vita során legfőbb helyet foglalta el a munkásosztály felelősségének kérdése az ország építésében. Eredményes volt a pártbizottsági ülés, mert sok-sok kérdés a beszámoló feletti hosszú vitában tisztázódott. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a beszámolót. A pártbizottsági ülés beszámolója A megyei párt végrehajtó bizottság jelentésének bevezető része utal arra, hogy a határozat meghozatala előtt folytatott vizsgálat során mintegy 4—500 dolgozóval folyt beszélgetés, elsősorban fizikai munkásokkal. Több üzemben külön tanácskozásokat tartottak a törzsgárda tagjaival, pártvezetőkkel, párttagokkal és pártonkívüliekkel. A határozat végrehajtásában eddig elért eredmények s a további feladatok szükségessé teszik, hogy a határozat egyre jobban megkapja az őt megillető helyet a napi munkában, hogy azt a munkások széles tömegei részleteiben is megismerjék. Pártszervezeteink kedvező feltételekkel rendelkeznek a politikai munka színvonalának emeléséhez A munkásosztály között végzett politikai munkáról szóló Központi Bizottsági határozatot a munkások, a dolgozók érdeklődéssel és egyöntetű helyesléssel fogadták, mert a határozat a dolgozók véleményére épül, és kifejezi a munkásosztály érdekeit. Sok munkásban megerősítette azt az érzést, hogy a párt a munkásosztály vezető szerepét kívánja biztosítani az ország irányításában. A határozat ismertetése során nőtt a párt befolyása. Erre jellemzőek a tanácsválasztás idején elért eredmények. A párt által szervezett előadásokon, pártnapokon, gyűléseken igen szép számmal jelennek meg a dolgozók. Ugyancsak mutatja a pártpolitikai tömegmunka eredményességét, hogy a bányászatban, az ipari üzemekben, az utóbbi hónapok folyamán egyre több munkás kéri felvételét a pártba. Sikerült jelentősen előre lépni a munkás-paraszt szövetség területén. Ezt bizonyítja, hogy az üzemi munkások a mező- gazdaság szocialista átszervezését célzó párthatározatot megértették, és a tsz-fejlesz- tés során nagy segítséget nyújtottak a politikai felvilágosító munkában. Ez év első három hónapjában üzemi pártszervezeteink a legváltozatosabb módszerekkel foglalkoztak azzal, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezése a munkásosztály érdeke. A p’árt legutóbbi határozatára, amely a gazdasági építőmunka meggyorsítását tűzte ki célul, az ipari munkásság szintén helyesen reagált. Az ipari munkálok zöme helyeselte, hogy az éves tervek határidő előtti teljesítése érdekében szocialista munkaversenyt szervezzünk az MSZMP kongresszusának tiszteletére. Ennek eredményeként az ipari üzemek megtették a maguk felajánlását megyei szinten, mintegy 80 millió forint értékben. A felajánlások teljesítésében már vannak említésre méltó eredmények, amelyek azt mutatják, hogy a munkások, műszakiak alkotó kedve, munkalendülete megvan, készek a párt célkitűzéseiért dolgozni, csak ezen alkotó kedvet politikai és gazdasági téren egyaránt helyesen kell irányítani és kihasználni. A munkásosztály körében a jó politikai munka végzésének megvannak a feltételei: ugyanis, a munkások az élet- színvonallal, a munkaviszonyokkal meg vannak elégedve. Elősegítette ezt a nyugdíjrendezésről, valamint a családi pótlék felemeléséről szóló kormányrendelet is. Elmondható, hogy bíznak a pártban, bíznak a kormányban, egyetértenek a párt és a kormány vonalvezetésével. Követkézé képpen megállapítható, üzemi pártszervezeteink ma ott tartanak, hogy képesek lennének eredményes, átütő politikai munka végzésére. Rendszeres, tartalmas agitációt a dolgozók között E pozitív megállapítások ellenére a jelenlegi helyzet, az üzemi pártszervezetek politikai munkáját illetően, nem megnyugtató. Pedig a politikai munka szerepe a szocializmus építése során nem csökken, hanem állandóan nő. A szocializmus építése megköveteli, hogy a párt a növekvő feladatok elvégzésére napról napra mozgósítsa a tömegeket. A tömegmozgósítás, a megnyerés a szocializmus ügye számára, a növekvő feladatok elvégzésére elsősorban meggyőző politikai munkával lehetséges, és nem kinyilatkozásokkal, parancsszóval, utasításokkal. Üzemi pártszervezeteink még ma is inkább szervező tevékenységet folytatnak és csak másod-, vagy harmadlagos feladatnak tekintik az állandó politikai munkát. Az agitáció az üzemekben kampányszerű. Vagy egy-egy ünnephez (például május 1.), 1 'vagy egy-egy párthatározat- 'hoz kötik, és a közbeeső idő- 'ben nem folyik rendszeres felvilágosító munka. Ennek az az oka, hogy a politikai munkában nincs kialakult módszer még egy-egy üzemen belül sem. A bányászatban például aktíva hálózatok vannak, amelyeket bizonyos időközönként el kellene igazítani, politikai munícióval kellene ellátni. Az a tény, hogy a bányászokat többségében a lakóterületen tájékoztatják, eleve nehezíti a helyzetet. A gyárakban szintén váltakozva alakultak ki módszerek. A baj persze elsősorban nem az, hogy nincs egy kialakult, egységes módszer, hanem az, hogy a meglevő kereteket nem töltik meg rendszeresen tartalommal. Nem történik meg rendszeresen a nártcsoportbizal- miak, vagy az aktívák politikai tájékoztatása sem. Ebből ered, hogy a munkásosztály tájékozottsága, különösen a határozat megjelenése óta — bár sokat javult —, de még ma sem kielégítő. Több agitatív előadást kérnek a munkások, olyat, amely elvileg is, de gyakorlatilag is választ ad a legfontosabb problémákra. Különösen nagy az igény a nemzetközi kérdések, valamint a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos problémák megvilágítása iránt. Hiba az is, hogy a politikai munka terén, az agitáció elkésik és az események után kullog. Például a párt márciusi határozata a munkaversennyel kapcsolatban a munkások részéről támogatásra talált, de a pártagitáció még ma sem mozgósít teljes súlyával a feladatok megoldására. Ugyancsak általános tapasztalat, ho^y az írásos agitáció legkülönfélébb módszerei nincsenek kihasználva. A legtöbb helyen hónapos cikkek vannak a faliújságokon. Ezeknek a tényeknek tudható be, hogy a munkások aktivitásában a különféle értekezleteken nem mutatkozik javulás, hogy pártszervezeteink sok esetben nem ismerik a tömegeket foglalkoztató kérdéseket. Ezek a problémák egyrészt oda vezethetők vissza, hogy az üzemi pártszervezeteink nem rendelkeznek konkrét tervvel a politikai munka végzését illetően. Például a kongresszusi munkaverseny- nyel kapcsolatban nincs politikai tervük. Nem sikerült a márciusi határozatot a politikai munkában eddig felbontani üzemi alapszervi szintre. A párt határozatainak ismertetését ugyan még elvégzik, de már nincs rendszeres visszatérés a végrehajtásra való mozgósításra, az ellenőrzést biztosító légkör megteremtésére. Pártszervezeteink ugyan sokat foglalkoznak gazdasági kérdésekkel, de ez még mindig elég kezdetleges, alacsony színvonalon mozog. A politikai munka tartalmát sem sikerült megfelelően a gazdasági kérdésekre irányítani. Másrészt visszavezethetők oda, hogy a vizsgálat során több helyen tapasztalható volt a politikai munka káros lebecsülése. Egyes helyeken a megnyugvásban, az elbizakodottságban, a tömegeik lebecsülésében jut ez kifejezésre. Egyesek úgy vélekednek, hogy minden rendben van, a dolgok jól állnak, különösebb panasz nincs. Például - Kiss Lajos elvtárs, a kistei'enyei üzemi bizottság függetlenített dolgozója elmondja: „Mindenki olvas újságot, vagy rádiót hallgat, így nincs szükség különösebb felvilágosító munkára.” Az elbizakodottság megmutatkozik abban is, hogy nem folyik leleplező munka, keveset beszélnek az ellenség tevékenységéről, egyes helyeken nagyon is lojálisak az ellenséges elemekkel szemben. Több öntevékenységet a politikai, gazdasági feladatok megoldásában A politikai meggyőző munka hiánya gazdasági munkánk végzése során is jelentkezik. Az a tapasztalat, hogy minél inkább szorítjuk párt, állami és gazdasági szerveinket a gazdasági kérdésekkel, a termeléssel való foglalko- ásra, annál inkább kerülnek előtérbe munkájukban a szektás vonások, az adminisztratív, parancsolgató, utasító módszerek, a magyarázó, fel- világosító szó helyett. Ezt több tény bizonyítja. Például a kongresszusi felajánlásoknál volt több üzem, illetve üzemrész, ahol a felajánlásokat csak a vezetők tették meg, előzőleg nem kérték ki a munkások véleményét és nem is beszélték meg velük. Ezen kívül a felajánlások néhol csupán a fizikai munkások intenzívebb munkakifejtésére, ereje fokozottabb igénybevételére irányulnak, nem a műszaki színvonal emelésére, az ésszerűsítésre, stb. A politikai munka eredményes végzése szempontjából nagy jelentősége van az üzemi pártszervezetek öntevékenységének. E téren azonban nincs minden rendben. Üzemi pártszervezeteink jelentős részének munkájából hiányzik az öntevékenység, a kezdeményezés az üzeni sajátosságainak megfelelően. Jellemző munkájukra, hogy általában mindent felülről várnak, és csupán azt hajtják végre. Kevés önkezdeményezés van pártnapok tartására, nem tudnak gyorsan válaszolni a dolgozókat érintő kérdésekre, stb. Például Szorospatakon, Kisteremén az elmúlt hat hónap alatt egy esetben volt pártnap. A pártnapoknál még mindig probléma, hogy azokat — különösen a salgótarjáni üzemekben (acélárugyár, erőmű, stb.) — nem az üzemben tartják, hanem a területen. Ezért üzemi munkások kevesen vesznek részt. Nehezíti az öntevékenység kialakulását és a politikai tömegmunkát több üzemi alapszervezetünknél a fellelhető káros intrika. Az intrikákkal szemben alapszervezeteink, de több esetben járási, városi pártbizottságaink sem mernek kellő határozottsággal és eréllyel fellépni. Javítsuk a munkafegyelmet Üzemi pártszervezeteinknek pedig minden területen lenne tennivalójuk öntevékenyen, a helyi viszonyoknak megfelelően, mert minden üzemnek megvan a maga speciális gondja, baja. Például: a munkafegyelemben üzemenként más és más a helyzet. Igaz ugyan, hogy a határozat megjelenése óta a legtöbb üzemben javult a munkafegyelem. Ma már egyre több helyen kezd kialakulni olyan légkör, amelyben elitélik a mulasztókat, a lógókat. Az építőiparban azonban nem megnyugtató a munkafegyelem helyzete. E szakmában nagyon elharapódzott a dolgozók között a munkaidő alatti, valamint a legényszállásokon való italozás és duhajkodás. Romlott a munkaidő kihasználása is. Míg 1957- ben 96 százalékos volt, addig 1958-ban 87,1 százalékra csökkent. 1957-hez képest 1958- ban emelkedett az igazolatlan mulasztások száma is. Országosan megyénkben a legmagasabb a táppénzes állományban levők száma. Míg az elmúlt év áprilisában 5,3 százalék volt a táppénzes létszám, addig ez év áprilisában 6,3 százalék. Különösen nagy a beteglétszám aránya a rónai, kazári, zagyvái, szorospataki bányaüzemeknél, valamint a Salgótarjáni Üveggyárban, tűzhelygyárban, és az acélárugyárban. A táppénzes állomány 39—35 százalékát olyan dolgozók teszik ki, akik 2—3 év óta dolgoznak az üzemnél. Több üzemnél a kétlakiak nevelése sem megy kellő ütemben A pártoktatásban a kétla- kiaknak csak nagyon kis százaléka volt bevonva az elmúlt évben. Tájékoztatásuk nem megoldott, elmaradt az üzem más munkásrétegei mögött. A kétlakiak közül (Folytatás a 2. oldalon)
