Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)
1959-06-17 / 48. szám
4 NÓGRÁDI népújság 1959. június 17. GONDOLATOK a fiatalság iskolánkívüli neveléséről Sokszor elmondtuk, leírtuk már, hogy nálunk az ifjúság ügyét, az ifjúság nevelését társadalmi üggyé kell tenni; mindannyiunknak felelősséget kell éreznünk, és ezen túlmenően egyre többet kell tennünk azért, hogy ifjaink később helyt tudjanak állni a munkáséletben, az ország építésében, vezetésében. Ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkoztunk, de még mindig nem eleget. Az iskola önmagában nem oldja meg a fiatalság nevelését. Számos olyan tényező van, amely szerepet játszik a fiatalság formálásában. Elsősorban a család — az ismereteket nyújtó, a képességeket fejlesztő iskola —, az ifjúsági szervezetek, a környezet stb„ azok a tényezők, amelyeknek összehangolt munkájával lehet komoly eredményt elérni fiataljaink nevelésében. A társadalom ifjúsági szervezetei — úttörő, KISZ — azzal a céllal jöttek létre, hogy a fiatalságot a becsületes munkára neveljék, felkészítsék az életre, s a hasznos munka után szórakozást biztosítsanak számukra. A KISZ célkitűzései között szerepel a fiatalok minden rétegének — az életkori sajátosságok figyelembevételével — eszmei, politikai nevelése. Sokan tudják azt, hogy a KISZ egyre inkább, egyre szélesebb méretekben tölti be feladatát. Az ifjúság számára legfontosabb feladat^ felkészülni az életre. Ez a feladat mást jelent módszerben a diáknak, mást az üzemben, vagy a földeken dolgozó fiatalnak. Lényegében azonban minden különbözőség ellenére is egyet jelent. A fizikai munka a nevelés egyik legfontosabb eszköze. Megyénkből a nyár folyamán mintegy 160 diák vesz részt a hansági munkákban, mintegy 60 fiatal a salgói bányavasút építésében és 30 diáklány a Balatonboglári Állami Gazdaságban végez majd fizikai munkát. Ezenkívül a megyei KISZ-bizottság mintegy 1800—2000 középiskolás diákot von be a nyári mező- gazdasági munkálatokba. Ez komoly feladat, s ennek sikere a jövő szempontjából gyümölcsöző lesz. Persze, egyoldalúak lennénk, ha csupán a fizikai munkát tartanánk az iskolánkívüli nevelőmunka egyetlen módszerének. A KISZ-szervezetekben, klubokban, úttörőházakban működő technikai, művészeti, s egyéb szakkörök elősegítik a fiatalok képességeinek fejlődését, érdeklődésük kielégülését. Ezekben az intézményekben szervezetten, az ifjúsági szervezetek nevelési elBezártak az iskolák kapui. Két hónapig ismét csendes lesz az öreg Alma-Mater. Megkezdődött a bizonyítvány osztás, mint a tanítási év utolsó aktusa. Megyénkben ebben az évben közel négyezer általános iskolai első osztályos végzett, s vette át elsős bizonyítványát. Képünkön: Chmely Ilona nevelő, a salgótarjáni Rákóczi úti általános iskola első c. osztályában adja át a bizonyítványt Jármai Katalinnak, aki ettől a perctől kezdve második osztályos veinek megfelelően folyik a nevelőmunka, pedagógusok és az ifjúsági munkában jártas ifjúsági vezetők irányításával. A technikai szakkörben egy- egy jól elkészített rádió, vagy a szabó-varró Tanfolyamon tanult ruhamodell elkészítése növeli a fiatalok önbizalmát, s ezen keresztül megismerik a becsületes munka utáni jó érzést. Széles területet jelent a fiatalság iskolánkívüli nevelése. Ideális állapot az, ha az idetartozó tényezők egyformán hatnak. A cél végeredményben közös, csupán a módszerekben van eltérés: a szülők eltérő elveket vallanak, stb. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a környezet nevelő hatását sem. A környezet mi vagyunk tulajdonképpen, az emberek. A fiatalok itt élnek közöttünk, figyelnek minket, várják tőlünk a példamutatást, kíváncsian lesik, hogyan oldjuk meg az élet gondjait. Ebből tanulnak. Legfontosabb, hogy érezzük a felelősséget a fiatalok iránt, s megértsük azt, hogy utánunk azok veszik kezükbe a kalapácsot, vagy a logarlécet, akik most még ismerkednek az élettel. Nem lehet közömbös, hogy egy életrevaló, becsületes, a munkát szerető ifjúság lép az idősebbek örökébe, vagy gyenge jellemű, az élet gondjaitól térd- rekényszerülő fiatalság. Ezen a téren legfontosabb a példa- mutatás. Kell még beszélni a szórakozásról is, amely szintén nevelő eszköz. S ezt nekünk feltétlenül alkalmaznunk kell. S itt hivatkoznunk kell újra, főként a KISZ-szervezetekre, amelyek nagy részében körültekintően szervezik meg a fiatalok szórakozását, elősegítik vele a nevelést, összekötik a kellemest a hasznossal. Az ifjúsági színjátszócsoportokban, tánccsoportokban, szavaló körökben, vagy énekkarokban a szórakozás mellett megannyi újat és szépet tanulnak fiataljaink. A leírtak csupán töredékét képezik a fiatalság iskolánkívüli nevelésének. Lehetne itt még beszélni a filmekről, színdarabokról, a könyvekről, kultúrintézményeinkről, amelyek tulajdonképpen az iskolánkívüli nevelés egyéb eszközei. A nevelési elvek ismeretesek, csupán a megoldások, a végrehajtás egyöntetűségére, az elvek csorbítatlanságára kell törekedni minden téren. MÉRLEGEN A FIGYELMESSÉG Az érem másik oldala Szó, ami szó, azért meglepődik az ember, ha dupla feketét kér és egy fényképezőgépet tesznek eléje. Márpedig így történt a sziráki cukrászdában. — És ez? . . — nézett meg- hökkenve a középkorú, zömök, férfi a fényképezőgépet magába záró ismerős bőrtokra. — Itt felejtette Pali bácsi — mondja kedves mosollyal e néhány kisérő szót Laukó Ilonka, a cukrászda vezetője. — Háromezerkétszáz forint — mondja belesápadva Pali bácsi. Egy darabig nézte, forgatta a fekete helyett elébe rakott gépet, azután tompán alig hallhatóan még hozzátette: — Köszönöm! . . „Köszönöm” háromezerkétszáz forintért cserébe, — gondoltam. Csend volt. Csak a fényes pressó prüszkölte magából a kávét. Gyorsan leültem a cukrászda nyikorgó székére és elkezdtem osztani. Nemrégen a salgótarjáni vasútállomáson álltam sort a pénztár ablaka előtt. Az előttem álló fiatalasszonynak szétszóródott a pénze. Nem lehetett több 2-3 forintnál, de legalább húsz irányban gurult az aprópénz. Minden sorbaállónak akadt dolga. Hajlongva szedegettük össze a pénzt. Én két darab 10 fillérest adtam át a tulajdonosának és ezért teljes hosszában hetediknek kaptam a „köszönöm szépen”-!. A patvarciak abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a község határában nemcsak építkezéshez, hanem betonelemek gyártásához is nagyszerűen alkalmas sóderbánya van, amelyet a községi tanács üzemeltet. Ezzel a bányájával jól járt a tanács, mert a lakosság által kitermelt anyagért köbméterenként i, illetve 6 forintot fizettek a tanács pénztárába. De jól jártak nemcsak a patvarciak, hanem a környező községek lakói is, mert olcsón, könnyen megközelíthető helyről tudták az építkezéshez szükséges sódert kitermelni. Eddig rendben is lenne minden. Sőt. A patvarciak, a falu lakói, a község vezetői is örömmel vették azt a hírt, hogy a tulajdonukban levő sóderbánya anyagát a Balassagyarmati Beton- árugyár fel tudja használni, s ezzel lényegesen csökkentenék a betonelemek önköltségét. A községi tanács vezetői azonnal tárgyalásba kezdtek a betonáru- gyár vezetőivel, sőt tanácsülésen is megvitatták a bánya helyzetét. A falu lakói úgy gondolkodtak: ha a betonárugyár megkezdi az üzemszerű termelést a bányában, s legalább köbméterenként három forintot fizet a sóderért, rövidesen meg tudják változtatni a község arculatát, mert az így nyert bevételt elsősorban községfejlesztésre fordítják. Nem igy történt. Hosszú huzavona kezdődött. A betonárugyár csak 2 forintot akar fizetni. A falu lakói pedig — s tegyük hozzá, hogy joggal - a 3 forint köbméterenkénti árhoz ragaszkodnak, a tanács és párt vezetőivel egyetértésben. * így törvényes megegyezés nem jött létre a tanács és a gyár között. Ennek ellenére a betonárugyár február óta rendszeres’ termelést folytat a sőderbányában, s eddig is több mint 150(1 köbmétert szállított el a községből minden fizetség nélkül, mellé még a község és a környező falvak lakóit pedig teljesen kizárták a termelésből. így a tanácsot aránylag tekintélyes összegtől ütötték el, amire pedig terveztek, számítottak a tanács vezetői. A pénzre szükség lennej leggyorsabban a hídmérleg átépítéséhez, az utca portalanításához, egyszóval a községfejlesztési terv teljesítéséhez. A betonárugyár vezetői azért kardoskodnak, hogy segítsék elő illetékesek a bánya gépesítését, az anyag szállításának megköny- nyitését. A tanács vezetői a falu lakóival együtt pedig azt várják, hogy kössék meg először a reális alapon nyugvó szerződést, elsősorban pedig fizessék meg a már eddig is elszállított sóder árát. így „a kecske is Jól lakna, de a káposzta is megmaradna”. Ugyanis a patvarclak- nak is érdekük, hogy olcsóbb legyen a betonelem, oda is adják a bányát, de azh tartják, hogy „Krisztus koporsóját sem őrizték Ingyen” — s a falu megkárosításával mások ne jussanak esetleg jogtalan anyagi előnyhöz, a fizetetten anyagból származó önköltségcsökkentés útján. Ügy gondoljuk, ez nem is volna becsületes dolog. - So Bödületes. A fényképezőgép 3 200 forintos árát arányítottam ahhoz a 20 fillérhez amiért én kaptam a „köszönöm szépen” szót. Tehát ha a „köszönömnek“ a salgótarjáni vasútállomáson adott anyagi alapot szabnánk mértékadónak, akkor a sziráki cukrászkislány nagyon ráfizetett ezzel a figyelmességével. A háromezerkétszáz forintos fényképezőgépért akkor bizony tizenhatezer „köszönöm szépen” járna. És érdekes. Laukó Icuka ilyen kétes értékű csere ellenére a legteljesebb megelégedéssel köszönt a fényképezőgéppel távozó Pali bácsi után. — Viszontlátásra! — és még mosolygott is hozzá. — rósz — A pásztói járás nyolc községében épül művelődési otthon A falun élő dolgozók továbbtanulásának, szórakozásának fokozottabb biztosítása érdekében községi tanácsaink számos helyen beütemezték a községfejlesztési tervek összeállításánál a művelődési otthonok építését. A pásztói járásban például ebben az évben összesen nyolcat. Művelődési otthon épül Kálló, Kutasó, Bokor, Bér, Mátraszől- lős, Csécse községekben, most fogadták el az építési tervet Felsőtoldon és Cserhátszent- ivánban. A művelődési otthonok építésére több, mint kétmillió forintot költenek — legnagyobb részt községfejlesztésre felvett bank-hitelből. A tervek szerint a kálióit augusztus 20-án, a mátraszől- lősit, kutasóit és bérit pedig az év végén adják át rendeltetésének. Ezzel a pásztói járás 27 községe közül 22-ben már működnek majd művelődési otthonok. Megoldódik Somoskőújfalu vízellátása Mint mindenütt, így Somoskőújfaluban is azokat a gondokat orvosolják az utóbbi években, amelyek a falu, A Mesekovács unokája A híres Palóc-országban, a Karancs és a Medves hegység szűk szurdokai között, volt egyszer egy kis falu. Híres volt az sok mindenről. Sehol a környékén nem tudtak olyan szépen dudálni a tót legények, mint ebben a faluban. A favágó emberek az egész felső vidéken nem voltak képesek olyan csodálatos szobrocskákat kikerekíteni a bicskájukkal, mint ebben a faluban. A magyar lányok meg olyan szépségesen szép térítőkét, párnákat, falvédőket hímeztek, hogy csodájára járhatott az egész felső vidék. A legnagyobb hírük mégsem ezeknek a szépségeknek volt, mert mind elhomályosultak a Mesekovács híre mellett. Mert így hívták a faluvégi öreg kovácsot. Tisztességes nevén Karácsonyi Bertalannak nevezték, de ezt csak a hivatalos emberek ismerték el. Szép műhelye volt érmék a kovácsnak. Tán hat legény is taposta a fújtató- kat. Hordták szaporán a tüzes vasat. Amikor minden kalapács táncra perdült, olyan zenebona kerekedett, hogy még a tarjáni cimbalmos is megirigyelhette volna. Szerették is a mestert hét faluban, vagy még többen is. Még a nagyon régi öregek beszélték: a Mesekovács úgy tud patkolni, hogy még a király lova is irigykedhetne rá. A ráfhúzásnak, szekérvasalásnak meg olyan művésze, hogy tán Mátyás király Kócs-i kocsikovácsa sem értette jobban a módját. De leginkább a favágók fejszéjét kopácsolgatta mégis, mert örült a szíve, ha látta, hogy mestermunkájával más is igazi virtussal teszi meg a maga dolgát. Szó se róla, akadtak irigyel szép számmal a Mesekovácsnak. A szegénye, a rongyosa üdvösségit adta volna érte. Hanem a hutában dolgozó hajcsárok, pallérok, mesterek még a szemét is kiszedték volna. Nem azért, mintha jobb dolga lett volna az öreg kovácsnak, hanem az volt az ok, hogy őket kutyába sem nézte a nép, emezt pedig tisztességgel meg süveg élték, szívesen ültek a háza előtt esténként egy pipaszóra. Cseng, csilingel, pattan a kalapács. Ügy csengetik-pen- getik a legények, hogy a várakozó szekereseknek majdnem táncolni való kedvük támad. Csak akkor pihennek meg a szerszámok amikor az öreg mester megnézi vastag aranyláncon függő óráját. — Pihenjünk fiaim, fejezzük be békességgel. Szusszan még egyet a fújtató, előpattan egy pajkos szikra a tűz felől, sistereg a hűtőkádban egy elkésett patkó. Hét órát ver a tót templom harangocskája és a műhelyben csend lesz. Helyére kerül az egész nap táncoló kalapács, szép sorban állványra rakják a fogókat, tisztára törölve ragyog az üllő, öntözőjükkel vízszagúvá varázsolják a kormos padlót. A műhely előtt már gyülekeznek a vendégek, a régen ideszokott mesehallgatók. Nincs is szebb tanyája senki fiának, mint ilyen estre- hajlóban a kovácsműhely előtt a palóclegényeknek. Maga alá húzott lábbal kuporog egy féligkész kerékagyon, vagy hosszú lábait lógatva kapaszkodik egy reperálásra váró szekérderékra. A mester vaslábú széket hoz magával, mert így dukál. A legények guggolnak, vagy maguk alá vetik valamelyik szekeres ab- rakos tarisznyáját ... És akkor prücsök-muzsikára, pipaszóra megkezdődik az igazi este . . . Még kétszer sem mondta dörmögő hangján a Mesekovács, hogy hol volt, hol nem volt, jön ám egy atyafi nagy sietve. Tarisznya lóg a vállán — vagy inkább lobog, mert látni, hogy üres — baltája hetykén pihen a vállán. Oda kanyarodik a kovács tanyája elé, süvegét a baltafogó kezével emeli köszönésre. — Békességes jó estét Pán kovács — köszönti az öreget. — Neked is Janó, mi jót hoztál? — Hát, ha jó lenne, amit hoztam, nem is tartóztatnám kelmedet. De rossz. Épp a délutánon esett meg, hogy kőbe vágtam a fejszémet . . . Meg kéne reperálni. — Az angyalát a teremtéseteknek, mindig akkor háborgatjátok az embert, amikor pihenni vágyik? Nem tudott már az a fejsze egy kissé előbb megháborodni? Hallod-e? — Hát . . . hát . . . — Jól van, no. Tudom, hogy olyan neked a fejszéd, mint nekem a kalapács .. Nocsak, melyik legény ugrik a tüzet felszítani? Fogót, kalapácsot. Mormogott a Mesekovács, mert a mesterségéhez illik ám ez is, csóválgatta a fejét, mert ki tudhatná jobban a baját a fránya fejszének, mint a mester. De a világért sem orrolt volna emiatt senki a vén kovácsra. Nem ám, mert nincs olyan csodás fénye még a csillagoknak sem, mint a milliárd szikrának, ami a kovácstűzből kicsap. Nem cseng-bong úgy még a besztercei harang sem, mint a két legény, meg a mester kalapácsa. Mert úgy szokták meg ők hármasban a kalapálást, hogy a mester jelt ad öt apró, pergő ütéssel, amit a csengő üllőre ejt. A hatodik után — amit már a vasra ver, jönnek a segédek. De módjával bevárják, hogy kettőjük ütése közben a mester kalapácsa kettő aprócskát csengjen a üllő acélján. így kerekedik aztán az a szép muzsika, amit holtig sem tanul meg sem cigánykovács, sem valamely gyári mester. Így persze nem is lehet semmilyen vidéken kalapálni, csak itt a hegyek közt, ahol a szél elviszi, s vele a hegybe ütközik, majd visszahozza. Ügy hangzik akkor, mintha egy egész kovács ármádia fele- selgetne vissza a Karancs derekáról. — No, Janó — jön kisvártatva a kovács. — Itt a fejszéd, az áldóját neki. Lásd csak. Olyan a lapja, mint a márvány. Az élivei akár vasforgácsot is nyesegethetsz. Tudd meg, betyár, ilyet nem csinál akármilyen kovács! — Hozok is érte mester uramnak akkora ostyepkát, akár a fejem, meg olyan köcsög zsenscsicát, hogy álló napig nem szomjazik meg tőle — hálálkodott a favágó atyafi. — Ne hozz te semmit, menj békével fiam. Kedvemre volt a munka. A te ostyepkádnak meg biztos volt elég bendő- ben helye. Ilyen volt ez a Mesekovács. Kőkeményre edzette az acélt, meghajlította a legmakrancosabb patkónak valót is, a kalapácsával akkorákat sújtott, hogy a tető is rezgeti belé. A szive puha volt, tiszta, csak a ruhája látszott kormosnak. Tudott azonban másféle is lenni, ha a szükség úgy kívánta. Nem váratott magára az idő, hogy megmutassa a kovács ezt a másik oldalát is. PÁSZTOR FERENC (folytatjuk) az egész közösség érdeke. Ezért fogtak hozzá már az elmúlt évben a vízellátás problémájának megoldásához? Keresték, kutatták azt a helyet, ahonnét vizet lehetne nyerni. Az Ökörkő-dűlőben lévő forrás gazdagnak ígérkezik, s megfigyelések alapján ebből a forrásból állandóan folyik a .víz. A falu lakói nem is késlekedtek. A községié jlcsz- tési tervbe vették, hogy ennél a forrásnál törpe- vízmüvet létesítenek, a faluban pedig mintegy négy kilométeres szakaszon vízvezetékhálózatot építenek. Ezekben a napokban hangyabolyhoz hasonlít Somoskőújfalu. A községfejlesztési tervben biztosított 42 000 forint mellett társadalmi munkát vállaltak a község lakói* családonként 30 méter árok ásását. Most ezen dolgoznak, s az idén három kilométeres szakaszon akarják lefektetni a vízvezetéket úgy, hogy azon már ebben az évben 46 közkutat tudjanak elhelyezni. Ez azt jelenti, hogy 12 utca vízellátását oldják meg, s közel 1500 ember jut jó ivóvízhez. Emellett természetesen vízhez jutnak a középületek — iskola, óvoda; művelődési otthon —, de bevezetik a vízvezetéket a termelőszövetkezetbe is. A munka nagyszerű ütemben halad, s eddig mintegy 60 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek el a község lakói. Úgy tervezik, hogy alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án beeresztik a hálózatba a vizet, megnyitják a falu lakói előtt a közkuta- kat, amelyből saját esésével, közel 100 méteres szintkülönbségről folyik majd a víz.
